(Vicky)
- Ki ez a Gabrielle? Hogy jöttek össze? És az esküvő? - faggattam Melanie-t kapva az alkalmon. Tudtam, hogy mindent el fog mesélni nekem őszintén, és nem fog azzal piszkálni, hogy Jimmy iránt érzett viszonzatlan szerelmem miatt kérdezősködök. Ami egyébként tök hülyeség, mert nincsenek Jimmy iránt érzelmeim. Na jó, erős késztetést érzek, hogy nyakon vágjam, valahányszor ránézek, de azt le tudom gyűrni magamban.
- Na mi van? Dean és Nana a finomított verziót adták elő? - nézett rám szánakozva.
- Mondhatjuk így is. Igazából Jimmy közölte velem. - füstölögtem. - Szinte az arcomba tolta a gyűrűjét, Nana pedig ebédet csomagolt ennek a Gabrielle-nek, apa meg arról áradozott, hogy milyen édi-bédi a csaj.
- Sokkoltak. - állapította meg kuncogva.
- Kissé... - ismertem be nagyot sóhajtva. - Jimmy volt az utolsó az ismerőseim közül, akiről el tudtam volna képzelni, hogy megházasodik.
- Nem csípem Gabrielle-t. - vallotta be. - 3 éve Jimmy elvágta a lábát egy fűrésszel munka közben. Bevitte a mentő a kórházba, ahol a bájos doktornő összevarrta a sebét. Már akkor azt mondta Dean-nek, hogy elveszi ezt a nőt feleségül, pedig nem is ismerte.
- Furcsa... - jegyeztem meg. Első látásra beleszeretett volna ebbe a jelentéktelen külsejű nőbe? Pont ő, aki mindig is gyönyörű lányokkal randizgatott. Eléggé valószerűtlenül hangzott.
- Nana szerint csak túl sok fájdalomcsillapítót kapott... - legyintett Melanie. - Amikor varratszedésre ment, elhívta randizni. Ebédelgettek, sétálgattak, és mi nem is tudtunk róla, hogy létezik, míg el nem hozta a házavatónkra. Addigra már teljesen odáig volt érte, így nagyon kíváncsiak voltunk rá mind. És persze Gabby mindenkit elvarázsolt. - fintorodott el.
- Hogyan? - kérdeztem izgatottan. Magamban máris elképzeltem őt Morticia Addams stílusban, fekete ruhában, sápadt arccal, békákkal, fekete macskával és cirokseprűvel.
- Nem tudom! - fakadt ki Melanie. - Tényleg olyan édi-bédi, mint amilyennek Dean lefestette. Rühellem azt a nőt! Tudod, milyen jó végre hangosan is kimondani? - kinevettem, de nem bánta. - Édes, kedves, egy jelenség. Igazán kifinomult, mindig elegáns, sosem veszti el a türelmét, nem látni slamposan. 24 órás kórházi ügyelet után is rendkívül friss, és sosem táskás a szeme. - mesélte felháborodva.
- Hogy a fenébe csinálja? - dünnyögtem.
- Hát ez az! - horkant fel Melanie. - Az a nő tökéletes, és az a tökély az ő cukormáza, amibe mindenki beleragadt. Én viszont realista vagyok, ilyen nő nem létezik. Egyszerűen nem lehet igaz, hogy valami ne sántítson vele kapcsolatban. Az első pillanattól kezdve azt érzem, hogy nem bízhatok benne, és van valami titok benne. Egy rejtély nekem.
- Nana mutatott egy-két esküvői fotót, és totál ledöbbentem Melanie. Mindig is azt hittem, ha Jimmy szerelmes lesz, annak a nőnek úgy kell majd kinéznie, mintha a Vouge címoldaláról lépett volna le. De ez a Gabrielle... - megcsóváltam a fejem. - Vörös hajú, és olyan semmilyen.
- Tudod, a kisugárzása olyan, hogy nem is tudsz a külsejével foglalkozni. - kuncogott Melanie, majd elkomorult. - 3 éve vissza kellett volna jönnöd, Vicky. Melletted labdába se rúghatott volna a dokicsaj.
- Édesem, én 3 éve pszichiátriai kezelés alatt álltam. - vallottam be. Tudtam, hogy benne bízhatok, és még Robert-nek sem mondaná el a titkaimat. Melanie aggódva nézett rám, betette a kis Robbie-t a járókába, majd visszaült mellém, és megfogta a kezemet.
- Mi történt? - kérdezte halkan.
Elmeséltem az egész kálváriát, a végére együtt pityeregtünk.
- Vicky... - suttogta. - Mit érzel ezek után Jimmy iránt?
- Megalázott. Cserben hagyott. Dühös vagyok rá. Haragszom rá. Gyűlölöm. - fröcsögtem.
- És mit akarsz magaddal kezdeni?
- A T.&B.-nél fogok dolgozni, mint gazdasági vezető, így minden egyes napomat Jimmy-vel és apával töltöm majd. Úgy gondolom, két lehetőségem van: lenyelem a haragomat vagy hagyom kitörni. Amilyen szemét és undok volt ma velem Jimmy, az utóbbi fog történni. Annyi biztos, hogy itt akarok maradni Vancouver-ben örökre. - mosolyodtam el halványan.
- Vasárnaponként Jimmy és Gabrielle ott ebédelnek nálatok. - figyelmeztetett.
- Hidd el, nagyon fogok készülni erre a találkozóra! - nevettem fel először jókedvűen. Ez lesz ám a jó kis muri! A volt szerető, és a feleség egy asztalnál.
- Ő is, azt borítékolom neked. - szorította meg a kezemet. - Katie-t tavaly áthelyezték a nőgyógyászatra, nagyon jóban lettek azóta. Szinte kitúrt engem ebből a barátságból. Mivel én többször is említettelek az elmúlt években téged, és apád is eldicsekedett mindig a kitűnő eredményeidről, tudja kivel áll szemben.
- Szerinted tud rólam és Jimmy-ről?
- Ha nem Jimmy-től, akkor Katie-től bizonyára.
- Helyreteszem én itt a dolgokat elég hamar. Nem fogom hagyni, hogy lenyúlja az apámat és Nanát is! - fortyantam fel.
- Én sem hagynám a helyedben Vicky! - mosolygott rám elismerően Melanie, majd az éppen érkező férje nyakába ugrott. - Édes, el sem fogod hinni, ki van itt nálunk! - megölelte, szájon csókolta Robert-et, aki dermedten meredt rám. Mintha szellemet látott volna, és szinte hallottam, ahogyan a fogaskerekek a fejében száguldozva tekeregnek. Egy pillanat múlva azonban szélesen elvigyorodott, és odasietve hozzám, megölelt.
- Vicky! Azt a mindenit! Jó kis nő lett belőled! - forgatott körbe, én pedig nevetve adtam egy puszit neki.
(Jimmy)
Hosszú nap állt mögöttem, így élveztem, hogy Nana főztjével tömhettem tele magam. Gabby és jól főzött, de én jobban szerettem azt a kosztot, amin felnőttem. Délelőtt a cég ügyeit kellett intéznem, hiába volt vasárnap. A lehető legrosszabbkor mondott fel a papírügyekkel foglalkozó alkalmazottunk. Egy rohadt nagy káoszt hagyott maga után, én pedig a fél napomat azzal tölthettem, hogy valahogy kisilabizáljam, mit hogyan rendszerezett az irodájában, és hol találok meg olyan számlákat, amiket a könyvelőirodába kell vinnem.
Jól esett végre pár nyugodt perc. Gabby dolgozott, nem siettem sehová, csak másnap reggel jön majd haza, én pedig akkor már rég a telepen leszek. Nem szerettem, mikor ügyelt, nélküle csak forgolódtam az ágyban, vagy pornót néztem valamelyik felnőtt csatornán, és addig rejszoltam, míg el nem aludtam. Ironikus, hogy elvettem a nőt, akit szerettem, hogy dughassak vele, de ő nem kívánta a szexet, ezért nem kellettem neki.
Lassan kortyolgattam a kávémat, nagy slukkokat szívtam a cigimből, Dean mellettem ült a teraszon. Egy szót sem szólt, mióta befejeztük az ebédet, de nem bántam. Tudtam, hogy emészti magát, mert nem tudott elmenni annak a csitrinek a diplomaosztójára, de nagyon összevesztek Allie-vel a múlt héten. Dean mindenáron egy drága autót akart ajándékba venni, és Allie ezt semmiképp nem akarta megengedni, így a vita odáig fajult, hogy a Wanderwoods család megtiltotta neki, hogy részt vegyen az ünnepélyen. Sosem hallottam még így veszekedni a volt feleségével, mint akkor a telefonban, de gondoltam, hogy nem az első alkalom volt.
Mielőtt még bármivel is megtörhettem volna a kettőnk közt beállt csendet, egy taxi kanyarodott a felhajtóra hirtelen. Felvont szemöldökkel néztem Dean-re, de ő ugyanolyan tanácstalan kifejezéssel bámult vissza rám. A sofőr kiszállt, kinyitotta az utasülés ajtaját. Fekete tűsarkakat pillantottam meg először, majd a formás bokákat, vádlikat, a hófehér combot. Mikor feltűnt a mézszőke hajzuhatag, úgy éreztem, hogy agyérgörcsöt kapok. Vicky szállt ki az autóból. Fekete miniruhában volt, mély V-alakú dekoltázzsal. Még ilyen messziről is láttam, hogy a mellkasán tetoválást viselt, és megcsillant a napfényben az orrkarikája is. Gyönyörű volt. Az egész teste pazar látványt nyújtott, akármelyik porcikájára is fókuszáltam. A farkam megmoccant a nadrágomban, én pedig átkoztam a napot, mikor olyan marha voltam, hogy engedtem a csitri csábításának. Pontosan emlékeztem rá, mit rejt a kis fekete ruha.
Először Dean-re nézett fel, aztán a kisiető Nanára, és csak utolsóként rám. Zöld szemei mélyen kapcsolódtak az én pillantásomhoz, szinte vártam, hogy megjelennek a szikrák köztünk. A feszültség szinte tapintható volt. És a kurva életbe is, a farkam kőkemény volt, mert ez a pimasz kis csitri rám nézett!
- Kincsem! Miért nem szóltál, hogy jössz? Kimentem volna eléd a reptérre. - Dean hangja szakította meg a néma kapcsolatot, és ő azonnal felé fordult, és rólam már tudomást sem vett. Nem zavart, így leplezetlenül bámulhattam azt a basznivaló kis testét.
- Meglepetést akartam. - kissé rekedtes hangja mindig is beindított. Nem volt egy tipikus nő, de ezt már régebben is tudtam.
- És a diplomaosztód? - kérdezte Nana.
- Onnan jövök, tulajdonképpen. - mutatott a kis feketére. El kellett ismernem, hogy nagyon is bejött a ruha. Szerettem volna letépni róla. Csupasz kézzel letépni róla. Már el is képzeltem, ahogyan előbukkannak belőle a telt mellei...
- Csinos vagy, kicsikém! - puszilgatta meg Nana lelkesen.
- Történt valami? - Dean aggodalmasnak tűnt, én pedig magamat átkoztam, amiért csak a szexen járt az eszem, mióta kiszállt abból a tetves taxiból.
- Utálom New York-ot, apa. Összepakoltam, és eljöttem hozzád. Felnőtt vagyok, megtehetem. - Megvonta a vállát, majd Nana már tuszkolta is finoman a házba befelé. Körülbelül a második lépcsőfokig jutott, mikor a pillantása és az enyém újból egymásba fúródott. - Szia Jimmy... - köszönt nem túl barátságosan, szinte affektálósnak tűnt a hangja. Nyomban viszketni kezdett a tenyerem.
- Szia Vicky... - viszonoztam hasonló stílusban. Ahogy ellépett mellettem egy pillanatra úgy éreztem, mintha áramütés száguldott volna végig a testemen, és valami elemi erő húzott volna felé, de minden erőmet összeszedtem, és nem tettem egyetlen lépést sem felé. Megvártam, míg Dean és Nana is bement, és csak utánuk léptem be. Leültünk az asztalhoz, Nana nagy tányér spagettit tett elé, ő pedig falatozni kezdett, mintha egy hete nem evett volna.
- Anyád csak úgy elengedett? - kérdezte Dean. Láttam rajta, hogy nem akar erről beszélni, de azért válaszolt.
- Nem. Valójában nem tudja hol vagyok. - mondta két tésztatekerés között. Idegesítően lassan csinálta. Legszívesebben odaültem volna mellé, és tekergettem volna helyette a kaját. - Csak egyszerűen fogtam magam és eljöttem.
- Vicky... - sóhajtott Dean rosszallóan.
- Azt hittem, te megértesz majd engem, apa. Tudod, hogy milyen szar volt New York nekem. - néma párbeszéd zajlott köztük egy pillantással. Biztos nagyon szar lehetett szegénykének New York-ban élni. Chanel ruhában jött, a cipője több ezer dolláros. Mit sír a szája?
- A nagyszüleid totál ki fognak akadni... - sóhajtott Nana.
- Nagypapa irányítani akarja a család életét. - magyarázta. Ez a dolog eddig is nyilvánvaló volt. Wanderwoods úgy szarja a pénzt, és ezért cserébe elvárja, hogy mindenki az ő kénye-kedve szerint ugráljon. - Amikor én megszülettem, akkor is manipulálta anyát, hogy elhagyjon téged. - nézett Dean-re komoran. Jobb lett volna, ha nem említi Allie-t. Minden alkalom, mikor szóba került, egy szívenszúrást jelentett neki. - Ő rendezte a házasságát John-nal, ő találta ki, hogy hová kell mennem továbbtanulni, és most hogy diplomáztam, bizonyára az első munkahelyemet is ő adta volna. Nekem erre nincs szükségem. Se a mocskos pénzére. - Úgy nézett Dean-re a spagetti fölül, hogy még én is majdnem megenyhültem tőle. - Nincs egy büdös fillérem sem. Mindent otthagytam apa. Így is itt maradhatok?
- Itthon vagy, kincsem! - mordult rá Dean bosszúsan, mire elmosolyodott. Szuper! Már most csorog utána a nyálam, mi lesz később? Töltöttem magamnak egy pohár vizet, hogy lehűtsem a fejemet.
- Majd bevetem a diplomámat és keresek valami állást magamnak. - ígérte két falat közt.
- Felveszlek a céghez. - mondta Dean, mire félrenyelte az ásványvizet, és egy erős köhögőroham közepette igyekeztem nagyon is csúnyán nézni rá. Kösz Dean! Nem lakom már itt, simán elkerülhettem volna ezt a perszónát, de te elintézted, hogy nap mint nap egy levegőt szívjak vele... - A gazdasági vezetőnk hirtelen felmondott, ezért is nem tudtam elmenni New York-ba az ünnepségedre. Van valami ellenvetésed, Jimmy? - fordult felém Dean feszült tekintettel.
- Igazán remek ötlet lenne egy csitrire bízni ezeket az egyáltalán nem fontos dolgokat... - úgy néztem Vicky-re, hogy érezze, hol a helye velem szemben. Ő akarjon kerülni engem, és nekem sokkal egyszerűbb lesz.
- Ezt tanultam a főiskolán, és nagyapa cégénél is voltam gyakorlaton. - Olyan kihívóan nézett rám, hogy még magam is meglepődtem rajta. Nocsak, lehet, hogy mégis csak érdekes lesz vele dolgozni? Megcsörrent a telefonom mielőtt bármit is felelhettem volna további ellenvetés gyanánt, így felvettem.
-Szia. - Gabby keresett, megkért, hogy mossal ki egy adag ruhát, amit bekészített a mosógépbe, de elfelejtette elindítani a programot. - Persze, elintézem. - mondtam, majd hosszas bizonygatásba bonyolódtam ezzel kapcsolatban. Gabby nem szeretett ilyen dolgokat bízni rám, nem értettem a háztartási dolgokhoz. - Akkor este, édes. Várlak, szia. - bontottam a vonalat. Nős ember vagyok, nem gondolhatok ilyeneket egy nőről, mint amiket Vicky-ről gondoltam. Szerettem Gabby-t, vele akartam élni az életemet, csak volt egy kis problémánk, amit nem tudtunk megoldani. Azért, mert én folyton csak szexeltem volna, ő még nem érdemelte meg, hogy meg is csaljam. El kell távolodnom ettől a perszónától, és megint minden rendben lesz. Nem fantáziálhatok róla. Egyébként is egy hülye kis picsa. Olyan könnyen összetörte a szívemet... - Mennem kell. - jelentőségteljesen néztem Dean-re, ő bólintott. - Megbeszéljük még ezt a dolgot... - biccentettem Vicky felé a fejemmel.
- Ezt vidd el, Jimmy. - adott a kezembe Nana egy csomagot. - Jó lesz Gabrielle-nek vacsorára.
- Ki az a Gabrielle? - kérdezte Vicky megrökönyödve.
- A feleségem. - feleltem szárazon, majd felmutattam neki gyűrűs kezemet. Élveztem, ahogy hirtelen döbbenet futott át az arcán.
- Ez lenne James Alexander Buck 6 évvel később? - kérdezte gúnyolódva. - Azt mondtad, te sosem nősülsz meg. Néhány randi, jó kis szex, egy-két buli, aztán jöhet a következő. Mi történt? Csak nem felcsináltad az egyiket? - nevetett fel gunyorosan.
- Nem Vicky, szerelmes lettem belé. - próbáltam nagyon is undok lenni. Megérdemelte a kis csitri. - Ha megismered őt, majd megérted, hogy miért. Bár... lehet, hogy kislány vagy még hozzá.
- Talán úgy festek, mint egy kislány? - vonta fel a szemöldökét, mire látványosan végigfuttattam rajta a tekintetem a lábfejétől a feje búbjáig.
- Nem, ebben a ruhában határozottan úgy nézel ki, mint egy olcsó partiribanc... - mondtam, majd fogtam a dobozt, és kivágtattam a házból. Kurva jó nő lett belőle, de ezt nem mondhattam el neki. Nem lett volna olyan férfi a bolygón, aki ne akarta volna az ágyába cipelni őt.
- Faszfej! - kiáltotta utánam, mire erősen becsaptam a Buick ajtaját, és padlógázzal elhajtottam.
Drágáim! Meghoztam a friss fejezetet! Remélem, tetszik nektek! Várom a komikat! Nagyon!!!!! Lécci-lécci ne csak pipáljatok, hanem írjatok is nekem! :)
Puszi, szép hétvégét!
Arielle
- Hogy a fenébe csinálja? - dünnyögtem.
- Hát ez az! - horkant fel Melanie. - Az a nő tökéletes, és az a tökély az ő cukormáza, amibe mindenki beleragadt. Én viszont realista vagyok, ilyen nő nem létezik. Egyszerűen nem lehet igaz, hogy valami ne sántítson vele kapcsolatban. Az első pillanattól kezdve azt érzem, hogy nem bízhatok benne, és van valami titok benne. Egy rejtély nekem.
- Nana mutatott egy-két esküvői fotót, és totál ledöbbentem Melanie. Mindig is azt hittem, ha Jimmy szerelmes lesz, annak a nőnek úgy kell majd kinéznie, mintha a Vouge címoldaláról lépett volna le. De ez a Gabrielle... - megcsóváltam a fejem. - Vörös hajú, és olyan semmilyen.
- Tudod, a kisugárzása olyan, hogy nem is tudsz a külsejével foglalkozni. - kuncogott Melanie, majd elkomorult. - 3 éve vissza kellett volna jönnöd, Vicky. Melletted labdába se rúghatott volna a dokicsaj.
- Édesem, én 3 éve pszichiátriai kezelés alatt álltam. - vallottam be. Tudtam, hogy benne bízhatok, és még Robert-nek sem mondaná el a titkaimat. Melanie aggódva nézett rám, betette a kis Robbie-t a járókába, majd visszaült mellém, és megfogta a kezemet.
- Mi történt? - kérdezte halkan.
Elmeséltem az egész kálváriát, a végére együtt pityeregtünk.
- Vicky... - suttogta. - Mit érzel ezek után Jimmy iránt?
- Megalázott. Cserben hagyott. Dühös vagyok rá. Haragszom rá. Gyűlölöm. - fröcsögtem.
- És mit akarsz magaddal kezdeni?
- A T.&B.-nél fogok dolgozni, mint gazdasági vezető, így minden egyes napomat Jimmy-vel és apával töltöm majd. Úgy gondolom, két lehetőségem van: lenyelem a haragomat vagy hagyom kitörni. Amilyen szemét és undok volt ma velem Jimmy, az utóbbi fog történni. Annyi biztos, hogy itt akarok maradni Vancouver-ben örökre. - mosolyodtam el halványan.
- Vasárnaponként Jimmy és Gabrielle ott ebédelnek nálatok. - figyelmeztetett.
- Hidd el, nagyon fogok készülni erre a találkozóra! - nevettem fel először jókedvűen. Ez lesz ám a jó kis muri! A volt szerető, és a feleség egy asztalnál.
- Ő is, azt borítékolom neked. - szorította meg a kezemet. - Katie-t tavaly áthelyezték a nőgyógyászatra, nagyon jóban lettek azóta. Szinte kitúrt engem ebből a barátságból. Mivel én többször is említettelek az elmúlt években téged, és apád is eldicsekedett mindig a kitűnő eredményeidről, tudja kivel áll szemben.
- Szerinted tud rólam és Jimmy-ről?
- Ha nem Jimmy-től, akkor Katie-től bizonyára.
- Helyreteszem én itt a dolgokat elég hamar. Nem fogom hagyni, hogy lenyúlja az apámat és Nanát is! - fortyantam fel.
- Én sem hagynám a helyedben Vicky! - mosolygott rám elismerően Melanie, majd az éppen érkező férje nyakába ugrott. - Édes, el sem fogod hinni, ki van itt nálunk! - megölelte, szájon csókolta Robert-et, aki dermedten meredt rám. Mintha szellemet látott volna, és szinte hallottam, ahogyan a fogaskerekek a fejében száguldozva tekeregnek. Egy pillanat múlva azonban szélesen elvigyorodott, és odasietve hozzám, megölelt.
- Vicky! Azt a mindenit! Jó kis nő lett belőled! - forgatott körbe, én pedig nevetve adtam egy puszit neki.
(Jimmy)
Hosszú nap állt mögöttem, így élveztem, hogy Nana főztjével tömhettem tele magam. Gabby és jól főzött, de én jobban szerettem azt a kosztot, amin felnőttem. Délelőtt a cég ügyeit kellett intéznem, hiába volt vasárnap. A lehető legrosszabbkor mondott fel a papírügyekkel foglalkozó alkalmazottunk. Egy rohadt nagy káoszt hagyott maga után, én pedig a fél napomat azzal tölthettem, hogy valahogy kisilabizáljam, mit hogyan rendszerezett az irodájában, és hol találok meg olyan számlákat, amiket a könyvelőirodába kell vinnem.
Jól esett végre pár nyugodt perc. Gabby dolgozott, nem siettem sehová, csak másnap reggel jön majd haza, én pedig akkor már rég a telepen leszek. Nem szerettem, mikor ügyelt, nélküle csak forgolódtam az ágyban, vagy pornót néztem valamelyik felnőtt csatornán, és addig rejszoltam, míg el nem aludtam. Ironikus, hogy elvettem a nőt, akit szerettem, hogy dughassak vele, de ő nem kívánta a szexet, ezért nem kellettem neki.
Lassan kortyolgattam a kávémat, nagy slukkokat szívtam a cigimből, Dean mellettem ült a teraszon. Egy szót sem szólt, mióta befejeztük az ebédet, de nem bántam. Tudtam, hogy emészti magát, mert nem tudott elmenni annak a csitrinek a diplomaosztójára, de nagyon összevesztek Allie-vel a múlt héten. Dean mindenáron egy drága autót akart ajándékba venni, és Allie ezt semmiképp nem akarta megengedni, így a vita odáig fajult, hogy a Wanderwoods család megtiltotta neki, hogy részt vegyen az ünnepélyen. Sosem hallottam még így veszekedni a volt feleségével, mint akkor a telefonban, de gondoltam, hogy nem az első alkalom volt.
Mielőtt még bármivel is megtörhettem volna a kettőnk közt beállt csendet, egy taxi kanyarodott a felhajtóra hirtelen. Felvont szemöldökkel néztem Dean-re, de ő ugyanolyan tanácstalan kifejezéssel bámult vissza rám. A sofőr kiszállt, kinyitotta az utasülés ajtaját. Fekete tűsarkakat pillantottam meg először, majd a formás bokákat, vádlikat, a hófehér combot. Mikor feltűnt a mézszőke hajzuhatag, úgy éreztem, hogy agyérgörcsöt kapok. Vicky szállt ki az autóból. Fekete miniruhában volt, mély V-alakú dekoltázzsal. Még ilyen messziről is láttam, hogy a mellkasán tetoválást viselt, és megcsillant a napfényben az orrkarikája is. Gyönyörű volt. Az egész teste pazar látványt nyújtott, akármelyik porcikájára is fókuszáltam. A farkam megmoccant a nadrágomban, én pedig átkoztam a napot, mikor olyan marha voltam, hogy engedtem a csitri csábításának. Pontosan emlékeztem rá, mit rejt a kis fekete ruha.
Először Dean-re nézett fel, aztán a kisiető Nanára, és csak utolsóként rám. Zöld szemei mélyen kapcsolódtak az én pillantásomhoz, szinte vártam, hogy megjelennek a szikrák köztünk. A feszültség szinte tapintható volt. És a kurva életbe is, a farkam kőkemény volt, mert ez a pimasz kis csitri rám nézett!
- Kincsem! Miért nem szóltál, hogy jössz? Kimentem volna eléd a reptérre. - Dean hangja szakította meg a néma kapcsolatot, és ő azonnal felé fordult, és rólam már tudomást sem vett. Nem zavart, így leplezetlenül bámulhattam azt a basznivaló kis testét.
- Meglepetést akartam. - kissé rekedtes hangja mindig is beindított. Nem volt egy tipikus nő, de ezt már régebben is tudtam.
- És a diplomaosztód? - kérdezte Nana.
- Onnan jövök, tulajdonképpen. - mutatott a kis feketére. El kellett ismernem, hogy nagyon is bejött a ruha. Szerettem volna letépni róla. Csupasz kézzel letépni róla. Már el is képzeltem, ahogyan előbukkannak belőle a telt mellei...
- Csinos vagy, kicsikém! - puszilgatta meg Nana lelkesen.
- Történt valami? - Dean aggodalmasnak tűnt, én pedig magamat átkoztam, amiért csak a szexen járt az eszem, mióta kiszállt abból a tetves taxiból.
- Utálom New York-ot, apa. Összepakoltam, és eljöttem hozzád. Felnőtt vagyok, megtehetem. - Megvonta a vállát, majd Nana már tuszkolta is finoman a házba befelé. Körülbelül a második lépcsőfokig jutott, mikor a pillantása és az enyém újból egymásba fúródott. - Szia Jimmy... - köszönt nem túl barátságosan, szinte affektálósnak tűnt a hangja. Nyomban viszketni kezdett a tenyerem.
- Szia Vicky... - viszonoztam hasonló stílusban. Ahogy ellépett mellettem egy pillanatra úgy éreztem, mintha áramütés száguldott volna végig a testemen, és valami elemi erő húzott volna felé, de minden erőmet összeszedtem, és nem tettem egyetlen lépést sem felé. Megvártam, míg Dean és Nana is bement, és csak utánuk léptem be. Leültünk az asztalhoz, Nana nagy tányér spagettit tett elé, ő pedig falatozni kezdett, mintha egy hete nem evett volna.
- Anyád csak úgy elengedett? - kérdezte Dean. Láttam rajta, hogy nem akar erről beszélni, de azért válaszolt.
- Nem. Valójában nem tudja hol vagyok. - mondta két tésztatekerés között. Idegesítően lassan csinálta. Legszívesebben odaültem volna mellé, és tekergettem volna helyette a kaját. - Csak egyszerűen fogtam magam és eljöttem.
- Vicky... - sóhajtott Dean rosszallóan.
- Azt hittem, te megértesz majd engem, apa. Tudod, hogy milyen szar volt New York nekem. - néma párbeszéd zajlott köztük egy pillantással. Biztos nagyon szar lehetett szegénykének New York-ban élni. Chanel ruhában jött, a cipője több ezer dolláros. Mit sír a szája?
- A nagyszüleid totál ki fognak akadni... - sóhajtott Nana.
- Nagypapa irányítani akarja a család életét. - magyarázta. Ez a dolog eddig is nyilvánvaló volt. Wanderwoods úgy szarja a pénzt, és ezért cserébe elvárja, hogy mindenki az ő kénye-kedve szerint ugráljon. - Amikor én megszülettem, akkor is manipulálta anyát, hogy elhagyjon téged. - nézett Dean-re komoran. Jobb lett volna, ha nem említi Allie-t. Minden alkalom, mikor szóba került, egy szívenszúrást jelentett neki. - Ő rendezte a házasságát John-nal, ő találta ki, hogy hová kell mennem továbbtanulni, és most hogy diplomáztam, bizonyára az első munkahelyemet is ő adta volna. Nekem erre nincs szükségem. Se a mocskos pénzére. - Úgy nézett Dean-re a spagetti fölül, hogy még én is majdnem megenyhültem tőle. - Nincs egy büdös fillérem sem. Mindent otthagytam apa. Így is itt maradhatok?
- Itthon vagy, kincsem! - mordult rá Dean bosszúsan, mire elmosolyodott. Szuper! Már most csorog utána a nyálam, mi lesz később? Töltöttem magamnak egy pohár vizet, hogy lehűtsem a fejemet.
- Majd bevetem a diplomámat és keresek valami állást magamnak. - ígérte két falat közt.
- Felveszlek a céghez. - mondta Dean, mire félrenyelte az ásványvizet, és egy erős köhögőroham közepette igyekeztem nagyon is csúnyán nézni rá. Kösz Dean! Nem lakom már itt, simán elkerülhettem volna ezt a perszónát, de te elintézted, hogy nap mint nap egy levegőt szívjak vele... - A gazdasági vezetőnk hirtelen felmondott, ezért is nem tudtam elmenni New York-ba az ünnepségedre. Van valami ellenvetésed, Jimmy? - fordult felém Dean feszült tekintettel.
- Igazán remek ötlet lenne egy csitrire bízni ezeket az egyáltalán nem fontos dolgokat... - úgy néztem Vicky-re, hogy érezze, hol a helye velem szemben. Ő akarjon kerülni engem, és nekem sokkal egyszerűbb lesz.
- Ezt tanultam a főiskolán, és nagyapa cégénél is voltam gyakorlaton. - Olyan kihívóan nézett rám, hogy még magam is meglepődtem rajta. Nocsak, lehet, hogy mégis csak érdekes lesz vele dolgozni? Megcsörrent a telefonom mielőtt bármit is felelhettem volna további ellenvetés gyanánt, így felvettem.
-Szia. - Gabby keresett, megkért, hogy mossal ki egy adag ruhát, amit bekészített a mosógépbe, de elfelejtette elindítani a programot. - Persze, elintézem. - mondtam, majd hosszas bizonygatásba bonyolódtam ezzel kapcsolatban. Gabby nem szeretett ilyen dolgokat bízni rám, nem értettem a háztartási dolgokhoz. - Akkor este, édes. Várlak, szia. - bontottam a vonalat. Nős ember vagyok, nem gondolhatok ilyeneket egy nőről, mint amiket Vicky-ről gondoltam. Szerettem Gabby-t, vele akartam élni az életemet, csak volt egy kis problémánk, amit nem tudtunk megoldani. Azért, mert én folyton csak szexeltem volna, ő még nem érdemelte meg, hogy meg is csaljam. El kell távolodnom ettől a perszónától, és megint minden rendben lesz. Nem fantáziálhatok róla. Egyébként is egy hülye kis picsa. Olyan könnyen összetörte a szívemet... - Mennem kell. - jelentőségteljesen néztem Dean-re, ő bólintott. - Megbeszéljük még ezt a dolgot... - biccentettem Vicky felé a fejemmel.
- Ezt vidd el, Jimmy. - adott a kezembe Nana egy csomagot. - Jó lesz Gabrielle-nek vacsorára.
- Ki az a Gabrielle? - kérdezte Vicky megrökönyödve.
- A feleségem. - feleltem szárazon, majd felmutattam neki gyűrűs kezemet. Élveztem, ahogy hirtelen döbbenet futott át az arcán.
- Ez lenne James Alexander Buck 6 évvel később? - kérdezte gúnyolódva. - Azt mondtad, te sosem nősülsz meg. Néhány randi, jó kis szex, egy-két buli, aztán jöhet a következő. Mi történt? Csak nem felcsináltad az egyiket? - nevetett fel gunyorosan.
- Nem Vicky, szerelmes lettem belé. - próbáltam nagyon is undok lenni. Megérdemelte a kis csitri. - Ha megismered őt, majd megérted, hogy miért. Bár... lehet, hogy kislány vagy még hozzá.
- Talán úgy festek, mint egy kislány? - vonta fel a szemöldökét, mire látványosan végigfuttattam rajta a tekintetem a lábfejétől a feje búbjáig.
- Nem, ebben a ruhában határozottan úgy nézel ki, mint egy olcsó partiribanc... - mondtam, majd fogtam a dobozt, és kivágtattam a házból. Kurva jó nő lett belőle, de ezt nem mondhattam el neki. Nem lett volna olyan férfi a bolygón, aki ne akarta volna az ágyába cipelni őt.
- Faszfej! - kiáltotta utánam, mire erősen becsaptam a Buick ajtaját, és padlógázzal elhajtottam.
Drágáim! Meghoztam a friss fejezetet! Remélem, tetszik nektek! Várom a komikat! Nagyon!!!!! Lécci-lécci ne csak pipáljatok, hanem írjatok is nekem! :)
Puszi, szép hétvégét!
Arielle
Nemrég találtam rá a blogodra és nagyon tetszik mind az alaptörténet, mind az ahogy a történetet alakítod, továbbfűzöd. Szinte minden fejezetben van egy olyan momentum ami egy új színt, új izgalmat hoz a történetbe! Amikor Vicky "elvesztette" a kisbabáját az nagyon szomorú, megható rész volt és bevallom,hogy még meg is könnyezem.:( Kíváncsian várom,hogy a baba dologra hogyan fog reagálni Jimmy mert gondolom előbb-utóbb minden dologra fény derül! Nekem Gabriellről az a véleményem, hogy hiába annyira kedves meg minden szerintem egyáltalán nem illenek össze Jimmyvel és erre előbb-utóbb mindketten rá fognak jönni, lehet hogy előbb is ha Vicky a kezébe veszi az irányítást!!:DD Kíváncsian várom,hogy kettejük között hogyan fognak alakulni a dolgok hogy egy munkahelyen fognak dolgozni! :D Nagyon várom a folytatást!! Csak így tovább!!!:)
VálaszTörlésÜdv: Szani
Kedves Szani!
TörlésNagyon boldoggá tett, hogy írtál nekem, köszönöm! A szívem csücske lett ez a történet, nagyon régóta szeretném már megírni. Igyekszem, hogy élvezzétek ti is annyira olvasni, mint én írni :) Mindenre fény fog derülni előbb utóbb, de nem lőhetem ki patronokat idejekorán, azt ti sem élveznétek :) Köszönöm a véleményt, főként hogy megosztottad velem!
Puszi, Arielle
Sziaa!
VálaszTörlésÖrülök a frissnek, nekem személy szerint nagyon tetszett.
Csak az a rossz benne, hogy mielőbb szeretném olvasni a folytatást, azt követően, hogy Vicky hazatért, ugyanakkor tényleg kíváncsi vagyok/voltam Jimmy szemszögére is, hogy mit szólt... Hát, nem csalódtam. :D :D
Örülök, hogy elmondta az igazat Melanie-nak, és hogy Robert is kedvesen fogadta. Kicsit aggódtam, hogy Jimmy miatt szemét lesz vele... Viszont Kate viselkedése eléggé meglepett.
És hát örömmel olvastam a kocsis magyarázatot is. :)
Várom a folytatást! :)
Puszi
Kedves Monya!
TörlésImádom, hogy mindig kommentelsz nekem!!!!! <3
Innentől általában váltott szemszögben fogok írni. A könyvekben is rossz, hogy ha csak egy szemszög van. Legalábbis én mindig örülök, ha a másik fél gondolatait is olvashatom. Nem is tudom, melyik szereplő fejében szeretek elmélyedni jobban :)
A banda bírta Vicky-t korábban is, ezzel nem lesz gond. Bár nem mondhatom, hogy nem lesznek ellentétek :)
Igyekszem a frissel!
Puszi, Arielle