43. fejezet

(Vicky)

Késő délután volt, amikor hazamentem Melanie-tól, és ezerszer jobb volt már a hangulatom. Valahogy nem tudtam kiegyezni Gabrielle-lel már az ismeretségünk eleje óta. Viszketett a tenyerem a közelében, nem tehettem róla. Szerettem volna belelátni a fejébe, és rájönni, hogy tévesen ítéltem meg őt, hisz mégiscsak Jimmy felesége volt, és akárhogy is álltunk most Jimmy-vel, nem szerettem volna, ha egy olyan nővel kell beérnie, aki nem méltó hozzá. Jimmy megérdemelte, hogy boldog legyen, még akkor is, ha egy szemtelen csibész volt, aki nem tudott hűséges lenni a feleségéhez. Gabrielle egyáltalán nem illett a képbe, és egyre inkább úgy éreztem, hogy a szent szűz álarca mögött egy igazi áspiskígyó rejtőzködött, és Jimmy igenis védelemre szorult vele szemben.

Apa a nappaliban nézte a tévét felpolcolt lábbal, Katie mellette ült az ölében egy nagy tál pattogatott kukoricával, és önfeledten nevetgéltek valami vígjátékon. Megint elgondolkodtam rajta, hogy vajon mi lehet köztük, de meggyőztem magam, hogy Katie túl fiatal lett volna apához, és egyébként is olyan bonyolult volt most szegénykémnek az élete. Melanie elmesélte, hogy mi történt vele, míg mi New Orleans-ben voltunk Jimmy-vel, és én nagyon együtt éreztem vele. Már eleve az borzalmas lehet, ha megerőszakolnak, megvernek, bántalmaznak, főként, hogy emiatt nem lehet gyereked sem, és akkor még rátesznek egy lapáttal a dologra a zaklatással. Szegény Katie helyében én sem éreztem volna így biztonságban magam a saját lakásomban.

Nem akartam megzavarni őket, így csendben mentem oda hozzájuk, és apa másik oldalán foglaltam helyet. Katie összerezzent, de apa nem mutatta, hogy különösebben zavarná a társaságom. Egy régi filmet néztek, A riviéra vadorzóit Steve Martin-nal és Michael Caine-nel a főszerepben. Szerettem ezt a filmet.

- Szia kincsem. - nyomott apa puszit a fejem búbjára, ahogy odakucorodtam hozzá.

- Jól vagytok? - kérdeztem a képernyőt bámulva.

- Kicsit letompítanak a fájdalomcsillapítók, de legalább nem fáj a lábam. - vont vállat apa.

- Jaj, én meg szeretnék végre hazamenni a saját kis vackomba, de azt hiszem, el kell adnom a lakásomat, és vennem egy másikat, hogy az a seggfej ne találjon rám egykönnyen újból. - morfondírozott Katie. Apa megsimogatta a kézfejét, és ebben az egy mozdulatban annyi gyengédség volt, hogy csaknem elérzékenyülten felsóhajtottam.

- Egyelőre fogadd el Melanie és Robert segítségét, és maradj náluk pár napig. Utána kitaláljuk, hogy mik a lehetőségeid. - javasolta.

- Nem szeretek mások terhére lenni. - hajtotta le a fejét Katie, majd átadta apának a pattogatott kukoricás tálat. - Megyek, segítek Melanie-nak Robbie-val. Neked is pihenned kell. - nézett apára szigorúan. Nem tagadhatta volna le, hogy nővérként dolgozott. Lehajolt, apró puszit nyomott apa homlokára, majd rám mosolygott, és már el is rohant. Kezdtem kételkedni benne, hogy jók a megérzéseim kettejükkel kapcsolatban. Volt egyfajta meghittség abban, ahogy egymáshoz értek, és szinte láttam azokat a pici szikrákat, amik körülöttük villództak, mikor összetalálkozott a tekintetük.

- Megzavartam valamit, ugye? - néztem apára vigyorogva. Nem lett volna ellenemre, ha végre elfelejtette volna anyámat, és új életet kezdett volna egy másik nővel. Ebből a szempontból még az sem érdekelt, ha az a másik nő hozzám közelebb állt korban, mint hozzá, csak az számított, hogy ő boldog legyen.

- Még én sem tudom. - vont vállat apa, de nem kerülte el a figyelmem, hogy olyan piros lett mindkét füle, mint a pipacs, így biztos voltam benne, hogy zavarba jött.

- Örülnék, ha lenne valakid. - sóhajtottam fel, és szorosabban bújtam az oldalához, ő pedig szórakozottan babrálni kezdte a hajamat. Játékosan csavargatta az ujjára egy-egy hajtincsemet, engem pedig megint elöntött az az érzés, hogy otthon vagyok.

- Kicsit más lettél, mint mikor ideérkeztél. - jegyezte meg apa. Tudtam, mire gondol. Úgy jöttem ide, hogy tele voltam haraggal, indulattal, és gőggel. Az elmúlt 6 év kifordított magamból, és most erősen dolgozni akartam azon, hogy a régi és az új énem közt megtaláljam végre saját magamat.

- Megbeszéltük a dolgokat Jimmy-vel. - feleltem. - Most egy kicsit össze vagyok zavarodva, apu. - vallottam be. 

- Nem haragszol rám, hogy titokban tartottam előtted Jimmy dolgait, ugye? - arcát a hajamba fúrta.

- Az enyémeket is megőrizted. - emlékeztettem szelíden. - Sosem tudnék rád haragudni, apukám. - mosolyodtam el.

- Mi van most veletek? - szegezte nekem a kérdést. Egy árnyalatnyi rosszallást sem hallottam ki a hangjából, és ez megmelengette a szívemet. Talán apa is megenyhült kettőnkkel kapcsolatban az évek folyamán?

- Ezt nehéz lenne megmondani. - sóhajtottam fel. - Állandóan ő jár a fejemben... Vonzódok hozzá még mindig, és nem is tudok ellenállni neki. - vallottam be apának óvatosan. - Egyenlőre viszont nem tudom az érzéseimet hová tenni magamban, és Jimmy viselkedését sem tudom értelmezni. Másrészt pedig nős ember, tehát nem lehetnék hiú reményeim.

- Örülnék, ha egy olyan férfi lenne melletted, és vigyázna rád, mint Jimmy. - mondta apa.

- Nem zavarna? - kérdeztem döbbenten.

- Az én kölykeim vagytok, és azt hiszem, már 6 évvel ezelőtt látnom kellett volna, hogy egymáshoz valók vagytok. Erre előbb-utóbb ti is rá fogtok jönni kincsem, és akkor már nem fog akadálynak tűnni egy házasság sem. - kacsintott rám.

Erre nem tudtam mit mondani. Valami a belsőmben változásnak indult, és nem tudtam mit kezdeni ezzel az egésszel. Olyan érzés volt, mintha egy idegen ember költözött volna belém, és irányította volna az egész lényemet, figyelmen kívül hagyva az agyam parancsait. Egy kibaszott cunami dúlt bennem egy tornádóval együtt. Létezik olyan, hogy érzelmi cunami?

Még este az ágyamban is ezen gondolkodtam, de aztán rájöttem, hogy hiába is próbálom csitítani a vihart, valami megkezdődött, és nekem ezt az idegen dolgot be kell fogadnom magamba, és meg kell ismernem. A világom megint a feje tetejére állt, de Jimmy biztos lábbal állt a mindenségem középpontjában, és nem is akartam őt onnan kiengedni. Persze szerelmes nem voltam belé, mert hát én nem akartam megint akkora hülye lenni, hogy szerelmes legyek abba a faszfejbe, de a hétvégén tanúsított viselkedése nem várt módon falakat bontott le bennem. Kedves volt, édes, és én megint csak fontosnak éreztem magam. Egy szexi, bomba nőnek, akit kívánt ez a férfi, mégse csak a szex miatt érdekelte. 

Másnap reggel izgatottan indultam a munkába, kétszer le is fullasztottam a kocsimat az egyik rendőrlámpánál. A telepre érve hatalmas bögre kávét készítettem magamnak, és beletemetkeztem a feladataimba, hogy délben egy hosszabb ebédszünetet tudjak tartani Jimmy irodájában. Jó kedvem volt, egész nap vigyorogtam, és még csak nem is zavartattam magam emiatt. Nem akartam gondolkodni, nem akartam túlaggódni az érzéseimet, csak Jimmy-t akartam újra. És újra...

Rendeztem a számlákat, hivatalos ügyeket intéztem, frissítettem a honlapunkat, ügyfelekkel tárgyaltam. Hamar elment a délelőttöm, és én észre sem vettem. Megcsippant a telefonom, és én vigyorogva nyitottam meg az SMS-t.

"AKARLAK. MOST!"

Összerándult az ölem ettől a két szótól, és szinte azonnal abbahagytam mindent, amit előtte csináltam. A kolléganőim épp az étteremhez indultak, várakozva néztek rám.

- Jössz ebédelni, Vicky? - kérdezte Sarah kedvesen.

- Kösz, ma kihagyom. Sok dolgom van, de ti csak menjetek. - mosolyogtam rájuk. Alig vártam, hogy elmenjenek és rohanhassak a szomszéd irodába. 

- Hozzunk valamit? - érdeklődött Amanda.

- Egy szendvicset hozhatnátok, köszönöm. - bólintottam hálásan, majd úgy csináltam, mintha nagyon belemerültem volna valamibe, míg már nem hallottam a cipőik kopogását a lépcsőn.

Kiosontam az irodánkból, és Jimmy ajtaja felé vettem az irányt. Résnyire nyitva volt, én pedig csak tártam ki, hogy éppen be tudjak slisszolni rajta. Háttal léptem be a szobába, és majdnem felsikkantottam, mikor azonnal megragadott két erős kéz, mihelyt becsuktam az nehéz, párnázott ajtót. Jimmy olyan szorosan húzott magához, mintha már hetek óta nem találkoztunk volna, pedig egy egész hétvégét végigszexeltünk. Belemosolyogtam a szájába, mikor odahajolt egy vad csókra, és éreztem, ahogy minden idegszálam elkezdett csak őrá összpontosítani. Mögém nyúlt, egy mozdulattal bezárt minket a helyiségbe, majd a fenekem alá nyúlt, felkapott a földről, és az asztalához vitt. 

- Olyan kibaszott gyönyörű vagy! - morogta a számba, amikor feltett az asztal lapjára. 

- Te meg olyan kibaszott finom... - nyögtem fel, ahogy végigcsókolta a bőrömet a szám sarkától egészen a kulcscsontomig. - Utálom, hogy nem tudok nem rád gondolni állandóan. - vallottam be, miközben megragadtam a pólója alját, és gyorsan lehúztam róla.

- Akarom, hogy rám gondolj. - húzott közelebb. Merev farka az ölemhez nyomódott, éreztem, ahogy lüktetett a vér benne. Önkéntelenül is hozzádörgölőztem. - Akarom, hogy nedves puncival utánam sóvárogj. - felnyögtem a szavaitól, és megcsókoltam, hogy ne mondhasson több olyan dolgot, amitől bele kéne olvadnom a karjaiba.

Lerúgtam a dorkómat a lábaimról, Jimmy pedig segített lehúzni a nadrágomat. Ezúttal nem tépte szét a bugyimat, óvatosan fejtette le rólam, azt hittem, ledobja a földre a nadrágomhoz, de ehelyett csak lazán zsebre vágta egy széles vigyor kíséretében. Mosolyogva forgattam meg a szemeimet, jelezve, hogy nem vagyok oda a bugyigyűjtő szenvedélyétől, de nem foglalkoztam sokáig a rosszallásommal, mert utána rögtön a lábaim közé nyúlt, és édes kínzásba kezdett a csiklómon. Kicsatoltam a nadrágja övét, izgatottan gyűrtem lejjebb róla a ruhát, hogy kiszabadítsam kemény férfiasságát. Nagyobb terpeszbe helyezkedtem, hogy hozzám férhessen, és ő készséggel hatolt belém. Élvezettel sóhajtottam fel, ahogy egészen kitöltött, és azt kívántam, bár sose érne véget ez a pillanat. Végigdöntött az asztalon, vigyázva tartotta meg a derekamat, és egészen közel bújt hozzám. Észre se vettem, hogy lágy, lassú mozdulattokkal kezdtünk szeretkezni, azt sem tudtam, melyikünk kezdett ebbe a ritmusba, csak belefolytam Jimmy ölelésébe, és halkan nyögdécselve élveztem ezt az új érzéskavalkádot. Fogalmam sem volt mit művelünk, csak csókoltam, simogattam, és befogadtam, amit adni tudott nekem, és hagytam, hogy eszelős magasságokba vigyen a csúcsponton. Miután mindketten elélveztünk, felhúzott ülőhelyzetbe, homlokát a homlokomnak támasztotta. Zihálásunk betöltötte a szobát, remegtem, mint a kocsonya, de egyben tetszett is, hogy azt a meleg levegőt lélegzem a tüdőmbe, amit ő fújt ki a sajátjából.

- Mit művelsz te velem, gyönyörűm? - suttogta Jimmy a számra, majd megcsókolt.

- Nem szabadna ezt csinálnunk... - suttogtam vissza, majd én csókoltam meg őt. 

- Nem tudok ellenállni neked. - vallotta be Jimmy. Nem tudhattam, hogy igazat mond e, vagy csak azért beszél velem így, hogy az ujja köré csavarjon, de valahogy éreztem, hogy nem hazudik nekem.

- Akkor meg se próbáld! - vigyorogtam rá, és nagyon dögösnek éreztem magam ott a karjaiban. Elhúzódtunk egymástól, rendbe szedtük magunkat, majd elloptam az alsónadrágját, és azt vettem fel a farmerom alá. Visszaült az asztala mögé a bőrszékébe, csintalan tekintettel követte minden mozdulatomat, ahogy az ajtó felé indultam.

- Legszívesebben újra megdugnálak, Vicky. - mondta halkan. Visszanéztem rá. Kényelmesen hátradőlve ült a székében, kezeit a tarkóján összekulcsolva, huncut fénnyel csokibarna szemeiben. - Kibaszott szexi, hogy az én alsógatyám van rajtad...

- Meg se szólalj, te perverz bugyogó harácsoló! - mondtam, majd látványosan megigazítottam az alsója gumírozott szegélyét a csípőmön, mire kinyújtotta a nyelvét rám, én pedig elfojtott nevetéssel visszaosontam a saját irodámba. Valami egészen új dologba tenyereltünk bele Jimmy-vel, de azt hiszem, egyikőnknek sem volt ereje ahhoz, hogy ezek után kihátráljon ebből. Mindketten tárt karokkal vártuk, hogy letaroljon minket ez a kibaszott cunami...
 


 Drágáim! Meghoztam az új részt, remélem, sikerült elég érzelmet belevinnem, és jól érzékelhető lesz számotokra, amit el szerettem volna mondani vele. Epekedve vágyom a kommentjeitekre, úgyhogy ne fogjátok vissza magatokat. 

Csóközön, Arielle


U.I.:
Pixy - várom a best of-ot email-ben!!!!
Vivi - köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet az érzelmekre!!!!
 

42. fejezet (TELJES RÉSZ)

(Dean)

Nyomasztó volt a kórházban rostokolni egész héten, még úgy is, hogy Katie minden nap többször átjött hozzám az épület másik szárnyában levő nőgyógyászati osztályról, ahol dolgozott. Sosem gondoltam volna, hogy így a negyvenen túl érdekelni fogok egy huszonéves lányt annyira, hogy a betegágyamnál üldögéljen, és segítsen nekem kacsába pisilni. Azt hiszem, ezen a ponton el kellett fogadnom, hogy bár nagyon nem akartam, hogy elmélyüljön kettőnk közt ez a dolog, mégis spontán beindult a megfelelő veseműködésemnek köszönhetően.

Nem tudtam a közelében másra gondolni, csak arra az éjszakára, amit vele tölthettem. Újra és újra végigjátszottam magamban az eseményeket, és már alig vártam, hogy hazaengedjenek a kórházból, és ismét kettesben maradhassak vele. Jimmy reakcióját látva még biztosabb lettem benne, hogy még jó darabig nem szeretném, ha mások tudomására hoznánk, ami kibontakozóban volt köztünk. Bizonyára a többiek is helytelenítették volna ezt a kapcsolatot, hisz mindenki tisztában volt vele, hogy én Allie-be voltam szerelmes. Hiányzott a nap minden pillanatában, csak akkor tudtam megfeledkezni róla, ha az az édes kislány velem volt. Katie mellett felengedtem, és képes voltam teljes agykapacitással rá fókuszálni. Úgy éreztem magam mellette, mint egy kisgyerek, aki kapott egy csomó édességet. 

Péntek délután Gabrielle hazavitt a kórházból végre, de nem éreztem magam felszabadultan. Nana annyira körbeugrált, hogy visszasírtam a nővéreket az osztályról az állandó bökdöséssel. Mire felvánszorogtam a mankómmal a szobámba és este végre magányosan lefeküdtem, teljesen elment a kedvem mindentől. Nem haldokoltam, a pokolba is. Lábon lőttek, és sántítok - Nana viszont úgy kezelt, mintha 5 éves lettem volna, és éppen meghalni készültem volna. Kiidegelt.

Ledobtam a mankómat az ágy mellé, lassan bemásztam a takaróm alá, és megszabadultam az alsónadrágomtól, hogy kényelmesen tudjak aludni legalább. A telefonom pittyent egyet, SMS-t kaptam, így előhalásztam a levetett nadrágom zsebéből, és megnyitottam az üzenetet, amit Katie küldött.

"REMÉLEM MINDEN OK, ÉS HAMAROSAN EGYÜTT LEHETÜNK." - írta.

Nem válaszoltam, inkább felhívtam. Első csörgésre felvette a telefont.

- Szia Dean. - hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Hello kislány. - már a hangja is elég volt ahhoz, hogy elfeledjem, milyen szar helyzetben voltam itthon, és úgy vigyorogjak, mint valami eszelős hülye. 

- Épségben hazakerültél? - kérdezte.

- Maradtam volna még a kórházban szívesen, hogy minden nap lássalak. - sóhajtottam egy mélyet.

- Dean! - nevetett fel. - Így is láthatsz minden nap, majd megyek... - hirtelen elhallgatott. Vészjósló volt a csend. - Várj egy picit, csengettek. - mondta. Hallottam a hangján, hogy riadt, és reméltem, hogy okosan tudja majd kezelni a helyzetet, akármi is legyen az.

- Nézz ki a kukucskálón, hogy lásd, ki az. - mondtam. Igyekeztem őt nyugtatni, mert a légvételein is egyértelműen hallatszott, hogy totál be volt parázva. Léptek zaja szűrődött át a vonalon, majd sikkantott egyet. Zihálva lélegzett, és szinte tisztán hallható volt, ahogy átrohant a lakásán. - Katie... Katie, figyelj rám! - szóltam erélyesen a készülékbe. Zihált. Félt.

- Dean itt van! - nem kellett többet mondania, azonnal tisztában voltam a helyzettel. Felzokogott. Feltornáztam magam az ágyról, kész voltam akár azonnal odamenni hozzá, hogy segíthessek neki. Lenéztem sebesült lábamra, és rájöttem, jelenleg nem tudok védelmet nyújtani számára.

- Nyugi kislány! - mondtam, miközben beletúrtam rövid hajamba. - Most szépen elkezdesz rendesen lélegezni. - utasítottam. - Hol vagy?

- A konyhában a legnagyobb késemmel. - felelte nagy sokára. El tudtam képzelni, ahogy a konyhapultnak támaszkodva, támadásra készen várta azt a szemetet a vágóeszközzel a kezében.

- Nem tud bemenni azon az ajtón, te is tudod. - ugyan a riasztót még nem volt időm felszerelni neki, de egy hevederzárral már rendelkezett, és azon át nem lehetett bejutni a lakásába.

- Igen, tudom. Dörömböl. Két kézzel veri az ajtómat, és a nevemet ordibálja, meg hogy engedjem be őt. - hadarta idegesen.

- Most szépen megszakítod a hívásunkat, és felhívod Sam-et. - javasoltam. Azonnal ellenkezni kezdett.

- Dean, ne... - kérte riadtan. - Ha nem beszélsz hozzám, meghalok, annyira félek tőle.

- Muszáj felhívnod Sam-et, hogy kimenjen hozzád egy rendőr. Utána visszahívhatsz, kislány, jó? Menni fog ez nélkülem is! - próbáltam lelket önteni belé.

- Jó, de vedd fel gyorsan a telefont majd! - cincogta.

- Megígérem. Ügyes legyél. Nem kell félned tőle. - csitítgattam, majd bontottuk a vonalat. 

Ott ültem az ágyam szélén, kezemben a telefonnal, a vér csak úgy száguldott az ereimben az idegességtől, és vártam, hogy Katie visszahívjon. Ez a szemét kis köcsög nagyon jól tudott időzíteni. Akkor csapott le Katie-re, amikor én nem rohanhattam oda, hogy megvédjem őt. Basszus, még vezetni sem tudtam volna ebben az állapotban. Most kezdhettem csak el terhelni a végtagot újból rendesen.

Jó 25 percnek kellett eltelnie, mire visszahívott, addigra már csaknem agyembóliát kaptam az idegességtől. Elmondta, hogy elérte Sam-et, aki éppen a környéken volt szolgálatban, így a járőrtársával azonnal a segítségére siettek. A kis köcsögöt bilincsben vitték el Katie lakásának ajtajából, és mivel megsértette a hatályos távol tartási végzést, három nap elzárásra számíthatott. 

Katie megnyugodott valamelyest, de Sam addig nem ment el onnan, míg ő fel nem öltözött, és meg nem engedte, hogy elvigye őt Melanie-hoz éjszakára. Pár háznyira volt tőlem, immár biztonságban, és én megkönnyebbülten fellélegezhettem. Visszafeküdtem az ágyamra, és megígértettem vele, hogy másnap elrabol engem ebből a házból, mert képtelen voltam elviselni Nana babusgatását. 

- Bármikor nagyon szívesen elrabollak, Dean. - súgta a telefonba, majd elköszöntünk. Érthető izgalommal vártam a másnapot.

Éjjel többször is felkeltem, nehezen tudtam pihenni azután, ami történt. Állandóan Katie-re gondoltam, vagy a cég dolgai miatt aggódtam, és azon stresszeltem, hogy vajon Vicky és Jimmy mit művelnek New Orleans-ben. A legkevésbé ezzel kapcsolatban az üzlet volt fontos számomra. Más céggel is felvehettem volna a kapcsolatot a terjeszkedésünk céljából, de biztos voltam benne, hogy az a két megátalkodott kölyök képes összedolgozni miattam, és nyélbe ütik majd nekem ezt a bizniszt.

Csak remélni tudtam, hogy nem gyilkolják le egymást, és hogy nem egymással civakodnak amiatt, hogy közös szobába száműztem őket egy kis kórházi titkos telefonnal. Mindketten annyira bizonygatták, hogy nem akarnak semmit a másiktól, meg mennyire utálják egymást, hogy észre sem vették, mit közvetítenek a környezetük számára. Lehet, hogy a barátaik még nem vették észre, de Nana és én nem vagyunk olyan ostobák, hogy ne lássunk a szemünktől. Még mielőtt Jimmy bevallotta volna nekem, hogy Vicky lefeküdt vele, én már sejtettem.

Az elmúlt 6 évben sosem láttam Vicky-t ilyennek, mint mióta velünk élt újból. Felszabadult volt, boldog, és bár sosem ismerte volna be nekem, úgy nézett Jimmy-re, mintha a bőre alá akart volna bújni. És Jimmy... Egészen eddig egy álomvilágban élt Gabby-val. Sosem panaszkodott, de állandóan feszkós volt, mint egy nagy halom tesztoszteron, ami csak arra várt, hogy valaki felrobbantsa. Vicky robbantott, és nem szarta össze magát tőle. Talán nem kellett volna beleavatkoznom a dolgaikba, de úgy éreztem, meg kell adnom nekik a kezdő lökést, ennyivel tartozom, amiért segédkezet nyújtottam az elmúlt években a szeparációhoz. Én ingáztam kettejük közt folyton, most nem akartam már a villámhárító szerepét is magamra venni. Egyértelműen odavoltak egymásért, a vak is láthatta. Csak úgy szikráztak, ha együtt voltak. Miért ne segítsek akkor egy kicsit rajtuk, és hozzam közelebb őket egymáshoz?

Reggel egy szál alsónadrágban levánszorogtam a konyhába, hogy igyak végre egy normális, otthon főzött kávét, és a teraszon üldögélve élvezhessem a jó időt közben. Nana megint erősködött, hogy segíthessen, de elhessegettem, így inkább felment az emeletre öltözködni. Ragyogó napsütés vett körbe, ami felvidított egy kicsit, mert a kórházban ki se akartak engedni az épületből, és már nagyon hiányzott a friss levegő. Lassan kortyolgattam a kávémat, miközben elszívtam a cigimet is. Épp elnyomtam a csikket, amikor Nana teljes díszben megjelent mellettem.

- El kell mennem bevásárolni, kisfiam. - úgy beszélt hozzám, mintha még mindig 5 éves lettem volna. Igyekeztem tisztelettudóan beszélni vele, de nem mindig voltam képes erre.

- Megleszek, Nana. - feleltem az üres csészémmel a kezemben.

- Nagyon fogok sietni. - nézett rám féltő tekintettel.

- Nem terveztem, hogy itthon ücsörgök egész nap, úgyhogy ne siess, anyukám. Menj csak nyugodtan a barátnőidhez, ahogy szoktál is. - feleltem mosolyogva.

- Dean... - mielőtt belekezdett volna a hosszú monológba az egészségemről és a biztonságomról, félbeszakítottam.

- Felnőtt ember vagyok, anyukám. Tudok gondoskodni magamról. - paskoltam meg a kézfejét, majd útnak indítottam a kocsija felé, hogy ne vitázzon velem tovább. Visszamentem a konyhába, előkerestem a telefonom, és írtam egy SMS-t Katie-nek.

"VIGYÉL EL VALAHOVÁ"

Már végeztem a fogmosással, mikor a nevemen szólongatott a földszinten. Lebicegtem a lépcsőről, ő pedig készségesen simult az ölelésembe. A nyakába fúrtam az arcomat, belélegeztem mennyei illatát. Imádtam a vad, fűszeres parfümjét. Szorosan ölelt, lágyan csókolt meg, és nekem azonnal merevedésem lett, amit kizárt, hogy nem vett észre, mert elmosolyodott.

- Kocsival jöttem. - sandított rám. Nem kellett kétszer mondania. Lenémítottam a telefonom, hogy ne zavarjanak minket, és hagytam, hogy segítsen kibicegni a felhajtóra. Kicsit kapkodva vezetett, ebből is tudtam, hogy nem nyugodott meg még a tegnapi események után, és csak előttem próbálta tettetni, hogy minden rendben volt. A tengerpartra mentünk, ahol egy nagy plédet terített le a homokba egy néptelen helyen. Olyan volt, mintha csak mi ketten léteztünk volna, és a végtelen tenger. Segített leheveredni a takaróra, és mellém ült. Spagetti pántos, piros top volt rajta, és egy szemtelenül rövid farmerszoknya. Papucsait lerúgta a lábáról, élvezettel dugta a homokba meztelen lábujjait. Végigsimítottam a gerincén, éreztem, hogy megremeg az érintésemtől, de nem húzódott el. Felhúzta a térdeit, és halkan, de annál keservesebben felzokogott. 

- Édes kicsi lány... - suttogtam neki gyengéden, miközben próbáltam közelebb húzódni hozzá sikertelenül. 

- Ne haragudj... Te szarul vagy, én meg picsogok. - szipogta. Megszakadt a szívem érte.

- Nem vagyok szarul, Katie. Ez volt minden vágyam, hogy veled lehessek végre kettesben. - feleltem halkan, miközben a hátát simogattam.

- Akkor nem csak egy egyéjszakás luvnya voltam? - nézett rám könnyes szemekkel. Gyönyörű volt. Olyan édes, gyönyörű lány, akit bármelyik ép elméjű pasas megkívánt volna.

- Senki sem érné be veled egy éjszakára. - feleltem. - Tisztában vagy velem, talán jobban, mint bárki a brancsból. Nem fogok titkolózni előtted ezek után sem. Fontos vagy nekem, szeretek veled lenni. - kicsit közelebb húzódott hozzám.

- Nem okozok gondot neked a hülyeségeimmel? - tudtam, hogy arra a szemétre céloz, aki miatt most ilyen állapotba került.

- Ki másnak szólnál, ha bajban vagy? Nem tudom megnevezni, ami köztünk van, és azt sem, hogy mik vagyunk mi egymásnak. - vallottam be. - Abban viszont biztos lehetsz, hogy én mindig törődök veled, és el is várom, hogy beszámolj nekem ilyen dolgokról. Minden érdekel, ami veled kapcsolatos.

- Eddig észre sem vettél, Dean. - szinte suttogott. 

- Eddig is láttalak, Katie. - magam felé fordítottam az arcát, hogy a szemembe nézzen. - Csak nem akartam erről tudomást venni, mert olyan nagyon fiatalnak tartottalak magamhoz. Még most sem értem, mit akarsz egy magafajta vénembertől.

- Kislány korom óta oda vagyok érted. Ez sosem fog változni. Igazi férfi akartam, és te igazibb férfi vagy bárki másnál. - felelte, majd letörölte a könnyeit, és hozzám bújt.

- Olyan butus vagy. - mondtam, aztán megcsókoltam.

Nem terveztem, hogy ott a strandon szeretkezni fogok vele, de már annyira ki voltam éhezve az érintésére, hogy nem bírtam visszafogni magam, ő pedig készségesen vette át az irányítást a sérülésemre tekintettel. A fél napot ott töltöttük, és többet ért ez számomra, mint bármi más. Jók voltunk együtt. Katie elfeledhette azt a szemetet egy kis időre, biztonságban érezhette magát, én pedig nem gondoltam Allie-re és nem voltam magányos.

Vasárnap izgatottan vártam a kölykök hazaérkezését, és mikor végre megjöttek, vesébe látó pillantásokkal fürkésztem őket. Egyértelműen jól alakultak a dolgok kettejük között, főként, mikor láttam, hogy Gabby érintéseire Jimmy nem úgy reagált mint előtte, és a szeme sarkából állandóan Vicky-t leste. Úgy éreztem, lassan a kicsikémmel is el kell majd erről beszélgetnem...


Drágáim! Íme a kész fejezet. Remélem, tetszik nektek, és írtok nekem pár szót, mert már nagyon vágyom rá, hogy valami visszajelzést kapjak tőletek.

Csóközön, Arielle 

41. fejezet

(Vicky)

Melanie a konyhában várt engem frissen főzött kávéval, teasüteménnyel és mérhetetlen lelkesedéssel. Szerettem vele lenni, és tudtam, bármit megoszthatok vele, nem fogja még Robert-tel sem megbeszélni. Leültem mellé a konyhaasztalhoz, hagytam, hogy töltsön nekem egy jó nagy bögre kávét. Megcukroztam, kávétejszínnel ízesítettem, majd egy jó nagy korty után a tűkön ülő barátnőmre néztem.

- Na mi történt? - kérdezte izgatottan. - Egy órája itt ülök és próbálok nem hiperventillálni. - forgatta meg a szemeit. Nagyon bájos volt, mikor ezt csinálta. 

- El se fogod hinni. - sóhajtottam fel, majd közelebb húzódtam a székemmel hozzá, és elmeséltem neki a különös hétvégémet Jimmy-vel a szaftos részleteket bőségesen taglalva.

- Úristen... úristen... - nyöszörögte Melanie, miután mindent megtudott az elmúlt pár nap eseményeiről.

- Te vagy az egyetlen, akinek elmondtam, úgyhogy mondj valami értelmesebbet is, kérlek! - sandítottam rá, és kissé meglöktem a vállammal a vállát, hogy kizökkentsem a transzállapotból.

- Nem hiszem el, hogy felpofoztad Jimmy-t! - nevetett fel hirtelen.

- Pedig kétszer is. - kuncogtam vele együtt, majd elkomolyodtam. - Mel, adj valami tanácsot. Mihez kezdjek vele most?

- Mit érzel? - nézett vissza rám ugyanolyan komolysággal, mintha az előbb nem is nevettünk volna annyira azon, hogy felképeltem azt a faszfejet.

- Jimmy iránt? - bólintott. - Fogalmam sincs. - ez volt a legőszintébb, amit csak felelhettem. - Az, hogy szerelmes volt belém, nem jelentett újdonságot számomra, hiszen tudtam már akkor is. Az, hogy ezt bevallotta nekem, viszont egészen megdöbbentett, de nem annyira, mint a tetoválás a hátán. Az egyszerűen feldolgozhatatlan számomra. - temettem az arcom a tenyerembe.  - A szex brutálisan jó volt, de nem hiszem, hogy jó ötlet lenne érzelmeket vinni ebbe. Jelenleg kétségek közt hagytam Jimmy-t még a folytatást illetően is. - összegeztem először hangosan a dolgokat. Elég nagy katyvasznak hangzott így.

- És te mit szeretnél a továbbiakban? - kérdezte.

- A szeretője lenni. Ez mindkettőnk számára hasznos volna: ő megkapná azt a szenvedélyt, amit otthon nyilván hiába keres, én pedig nem lennék kalandokra kényszerítve.

- Pedig jobban járnál, ha inkább keresnél magadnak egy rendes pasit, és megállapodnál. - csóválta a fejét Melanie.

- Jó darabig nem áll szándékomban feladni a szabadságomat. - mosolyodtam el, mire Melanie játékosan oldalba bökött. 

- Inkább kihasználod Jimmy testét, mi? - kuncogott.

- Na de azt alaposan! - feleltem röhögve. - New York-ban is csak kapcsolataim voltak, és egy ideig nem szeretnék másfélét.

- Nem harapná le a fejed, ha ezt elmondanád neki. - noszogatott, miközben a telefonom pittyegni kezdett. Jimmy-től érkezett üzenetem.

"HOLNAP EBÉDELJ VELEM AZ IRODÁMBAN! :)"

 - Még kéretem magam egy kicsit, Melanie. Nehogy azt gondolja, hogy könnyen megkaphat... 

"HA MEGÉHEZEM, OTT LESZEK. ;)" - válaszoltam. Melanie rákukkantott a kijelzőre, és rosszallóan cöccögni kezdett.

- Kegyetlen vagy, Vicky. - jegyezte meg. - De mikor majd lépten-nyomon szexeltek, és egyszer csak rájössz, hogy megint beleszerettél, jusson eszedbe, hogy én ezt előre megmondtam, jó? - emelte meg egyik szép ívű szemöldökét.

- Igen, mami. - bólogattam nagyon komoly arcot magamra erőltetve. Nem tudtam elképzelni, hogy megint úgy odalegyek Jimmy-ért, mint régebben. Nem leszek ismét annyira hülye.  - Feleslegesen aggódsz, csak jól szórakozunk. - vontam vállat kuncogva. Újabb pittyegés vonta el a figyelmem.

"ÉN MÁR ÉHEZEM" 

Elmosolyodtam, és bepötyögtem a választ neki.

"HA JÓ A MENÜ, KÖNNYEN ELCSÁBULOK"

Melanie ezen már végképp beadta a kulcsot, és hangosan röhögött. Felébresztettük a kis Robbie-t, aki másik szobában aludt, de Melanie annyira készen volt, hogy helyette én mentem a gyerkőchöz, és vettem fel a karomba. Hiába akart meggyőzni engem arról, milyen jó is ez a családosdi, nekem ahhoz még nagyon sok idő kellett volna, hogy eljussak ide valakivel. Nem tudtam megbízni a férfiakban, és magamban sem. Másrészt ki akarna egy olyan nővel élni, aki bármikor bekattanhatott, ha épp úgy álltak a bolygók, vagy kicsit jobban fújt a szél? Ezt még Jimmy se bírta volna, ha jelenleg épp nem házasságban élt volna azzal a rusnya Gabriellel.

(Jimmy)

Eszméletlen hétvége volt ez Vicky-vel, és én mindennél jobban vágytam arra, hogy beismerje végre, benne is megmozdult valami irántam, és nem csak a szexről szól ez az egész, mint azt korábban gondoltam. Minél többször bújt velem ágyba, én annál jobban akartam őt. Állandóan rá gondoltam, vele akartam lenni, ismerni akart megint úgy, mint régen. Felrémlett az a sok szép emlék arról a nyárról, és dédelgettem őket a szívemben. 

Ez a hétvége rákényszerített engem, hogy újragondoljam a fél életemet. Dean-re nem tudtam haragudni, amiért nem állt egyikőnk oldalára sem, és nem avatott be minket a másik dolgába, én se szerettem volna közölni senkivel sem, hogy megölték a gyerekét, vagy hogy elbaltázta a szerelme esélyét. Mindkettőnknek próbált segíteni, a maga módján, és azt hiszem, a lehető legjobban tette a dolgát. Azon morfondíroztam, hogy megszűntem e szeretni ezt a csitrit egyáltalán. Hosszú ideig magam alatt voltam miatta, elutasítottam még csak a gondolatát is, a nevét se akartam hallani. Vajon az évek alatt végig tagadásban éltem? Talán Gabrielle-t sem szeretem szerelemmel? Csak kellett valaki, aki teljesen más, mint Vicky? 

Ez a fruska összekuszálta az egész életemet. Azt hittem, Gabby lesz a tökéletes társam, ehelyett szinte sosem szexelt velem, éjszakába nyúlóan dolgozott, és a szabad idejét is orvosi tanulmányokkal töltötte helyettem. Úgy éreztem magam mellette, mintha ő lett volna a férfi, én pedig a feleség, aki otthon várta őt. Mintha elvette volna a golyóimat. Nem tetszett ez a része az életemnek. Én akartam irányítani mindent, és míg Vicky mellett ezt megtehettem, Gabby nem kért ebből. Vele nem lehetett kompromisszumokat kötni, mindennek egyszerűen úgy kellett lennie, ahogy az ő kis fejéből kipattant az. Vicky sokkal empatikusabb volt, pedig nem gondoltam volna korábban soha, hogy ezt kell mondanom pont róla. Lehet, hogy durván hangulatember volt, de ez is csak azt bizonyította, hogy mennyi szenvedély lakozott benne, és ha ismerted őt, rá tudtad venni, hogy igazán meghallgasson téged, és mérlegelje a döntéseit.

Házasságkötésünk óta először éreztem azt, hogy talán hiba volt belerohannom ebbe a kapcsolatba, hiszen nem adott nekem olyan sok dolgot, amit értékelhettem. Egy golyóitól fosztott, magányos férj lettem, aki jól jött, ha volt valamilyen kórházi rendezvény, vagy éppen két tanulmány közt akadt fél óra szabadidő. Határozottan be voltam rágva Gabby-ra ezek miatt, de nem akartam meddő vitába bocsátkozni vele erről, mert úgyis felesleges lett volna. Amint kibillentettem őt a tökéletes kis világából, kiborult a bili nála, és talán még párterápiára is elvonszolt volna, ha sértettnek mutatkozom.

Gabby csak élje az életét a kórházban, ha ez neki megfelel, én pedig addig jól mulatok Vicky-vel, és majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Komolyan gondoltam, amit mondtam neki tegnap, hiába is tagadja, érzünk valamit egymás iránt, és én nem vagyok hajlandó elmenni ez az érzés mellett. Lehet, hogy mégis egy olyan nő mellett lenne a helyem, akire képes vagyok egész nap gondolni álló farokkal? 

SMS-ezésbe kezdtem Vicky-vel, miközben Gabby Dean-nel tanácskozott a gyógyulásáról, és lefixáltam, hogy másnap az irodámba jöjjön "ebédelni". Szerintem ő pontosan tisztában volt vele, hogy ez alatt mit is értettem. Állandóan meg akartam dugni ezt a csitrit, és nem gondoltam, hogy bármi is gátolt volna ebben. Ez a hétvége megváltoztatott mindent. Lehet, hogy most egy nagy zavar volt csupán az egész életünk, de nekem fontos volt, hogy kiderítsem mi rejlik a hatalmas katyvasz legmélyén. Lehet, hogy még mindig szeretem azt a csitrit?

Hazamentünk Gabby-val, én ledöglöttem a tv elé, és hagytam, hogy kiválogassa a ruháimat a bőröndömből. Hokimeccset néztem, nem is igazán törődtem vele, hogy mi egyebet művelt, de egyszer csak beállt a tv elé egy szál köntösben, és nem mozdult.

- Gabby... - néztem fel rá meglepetten. Halvány pír lepte be az arcát, óvatosan közeledett felém. 

- Bejönnél velem a hálóba? - kérte halkan, majd megfogta a kezemet, és magával húzott. Bágyadtan lépkedtem utána, és le se vettem a szemem a síkképernyőről, amíg csak a látószögemben volt. Tényleg érdekelt az a meccs, basszus!

Tétován álldogált az ágyunk mellett, mintha csak azt várná el tőlem, hogy akkor is én végezzek minden "munkát", amikor ő kezdeményezett. Összeszedtem magam, lenyeltem a sértettségemet, amit a meccs meg nem nézése gerjesztett bennem, és kihámoztam őt a köntöséből.

- Hiányoztál drágám! - bújt az ölelésembe meztelenül. Szorosan ölelt, és elbizonytalanodtam vele kapcsolatban. Lehet, hogy neki sem könnyű ez az egész helyzet, és én túl szigorúan ítéltem meg? Magamhoz öleltem, lágyan simogattam a bőrét a hátán.

- Te is nekem. - hazudtam, hisz nem sűrűn jutott eszembe a hétvége alkalmával, de ő boldog volt ettől, és nem vette észre a turpisságot. Karomba kaptam, gyengéden az ágyra fektettem, és a megszokott módon magamévá tettem őt. Pontosan tudtam, mikor mit tehetek, és hogyan. Olyan volt, mintha alaposan begyakorolt mutatványt kellett volna előadnom. Sose vallanám be senkinek, de úgy tudtam csak elélvezni, hogy Vicky-re gondoltam.

Egy szál alsóban cigiztem az erkélyen a szex után, és azon elmélkedtem, mennyit árul el rólam mindez. Dugok a feleségemmel, és a volt nőmre gondolok, hogy el tudjak menni. Jó kis férj vagyok... Egy férj, aki alig várta, hogy másnap az irodájában megdughasson egy szőke, pimasz kis csitrit ebéd helyett.

Drágáim megérkezett a friss fejezet. Aki kedvet érez nézzen be a másik blogomra is, ott is van új fejezet: Your Grace - Chapter 1. ! Várom a kommenteket, és igyekszem majd nektek hamar frisset hozni.

Csóközön. Arielle 

 

KÖZÉRDEKŰ!

FAINTNESS FRISS HÉTFŐN ÉRKEZIK, ADDIG VÁROM AZ UTOLSÓ FEJEZETHEZ MÉG A KOMIKAT.

NÉZZETEK BE AZ ÚJ BLOGOMBA IS, HA RÁÉRTEK, OTT IS JÖVŐ HÉTEN LESZ ÚJ FEJEZET.

http://arielle-yorgrace.blogspot.hu/

PUSZI MINDENKINEK, ARIELLE

40. fejezet (Juhhéééé idáig is eljutottunk!)

(Vicky)

Egymást támogatva mentünk fel a hotelszobánkba, és terültünk el az ágyon. Hanyatt feküdtem, behunytam a szememet, hogy kevésbé szédüljek. Jimmy mellém feküdt, lassan kihámozott a ruháimból, majd minden figyelmét a melleimnek szentelte.

- Neked van a legszebb cicid a világon! - dörmögte, én pedig felkacagtam. - Kinevet Miss Taylor-Wanderwoods?

- Hülyeségeket beszélsz. - kuncogtam.

- Komolyan mondtam. - felelte mosolyogva, én pedig fölé kerekedtem, és ráültem a csípőjére. 

- Udvarlás nélkül is megkapsz. - motyogtam, miközben kiszabadítottam a farkát a nadrágjából, majd beleültem és meglovagoltam. Észvesztő volt Jimmy-vel szexelni. Minden egyes mozdulata megőrjített, és a tudat, hogy akart engem, mámorossá tett mindent. Zihálva heveredtünk egymás mellé, izzadtan. Jimmy félig ránk húzta a takarót, én már majdnem el is aludtam, mikor felém fordult és megszólalt.

- Vicky... - suttogta.

- Hm? - nyögtem fel morcosan.

- Ez csak a mostani hétvégére szólt, vagy azért folytathatjuk otthon is? - kétségbeesettnek tűnt, de én nem sajnáltam őt egy kicsit sem.

Szándékosan tartottam őt bizonytalanságban, hisz ő is ezt tette velem annak idején. Élveztem, hogy ennyire megviselte a viselkedésem, hogy nyugtalan volt, féltékeny és feszült. Ugyanazt érezte, amit én 6 évvel korábban, de még nem akartam abbahagyni ezt a játékot. Nyilvánvalóan szerette a feleségét, és csak a szex miatt járt a tilosban. Mindez nekem való kapcsolatforma lett volna, hisz én sem vágytam másra, csak egy szeretőre és jó sok élvezetes szexre. Tudtam, hogy a kérdése arra irányult, hogy mindaz után, ami kettőnk közt történt, leszek e a szeretője, de még nem akartam biztosítani őt semmiről. 

- Aludni szeretnék, Jimmy. - ásítottam, miközben hátat fordítottam neki és jobban magamra húztam a takarót. - Ha elkap a heves nemi vágy, majd szólok, ne aggódj.

- Utálom, ha nem én vagyok a főnök... - morgott Jimmy, majd minden habozás és előre megkérdezés nélkül egyszerűen hozzám bújt, és átölelt. Belemosolyogtam a párnámba, majd mély álomba zuhantam.

Napsütésre ébredtem, jólesően kinyújtóztam, majd kinyitottam a szemeimet, és Jimmy fürkésző tekintetével találtam szemben magam. Tenyeremmel eltakartam az arcomat előle. 

- Mióta nézel engem? - motyogtam ásítva.

- Mióta ébren vagyok. - mondta halkan és megcsókolta az arcomhoz tartott kézfejemet. Elvettem a kezem, megsimogattam borostás arcát. 

- Hogy nézhetsz ki ilyen jól reggel? - bosszankodtam. Bármelyik nő eldobta volna a bugyiját, ha így láthatta volna Jimmy-t. Tarajos haja kócos volt, szemei még kissé álmosak, apró borosta az arcán, épp csak csípőjéig volt betakarózva, így gyönyörködhettem csodás mellkasában és feszes, izmos hasában.

- Szóval tetszem neked? - incselkedett velem. Hirtelen lerántotta rólunk a takarót, két lábam közé fúrta magát, és karjain támaszkodva nézett le rám.

- Roppant férfiasnak talállak, főként ha dühös vagy. - mondtam, mire felnevetett.

- Te vagy az egyetlen, aki így ki tud hozni a sodromból.

- Mert én nem félek tőled, Jimmy. - kuncogtam, és közben beleharaptam az ajkába.

Felszisszent, majd egyetlen gyors mozdulattal a hasamra fordított, és belém hatolt. Kéjesen felnyögtem, odadomborítottam a hátsómat, ő pedig erőteljes lökésekkel válaszolt. Egyszerre élveztünk el, egymás lüktetésében gyönyörködtünk. Azt hittem, amint végeztünk elhúzódik majd, de ő inkább ott maradt rajtam, és arcát a lapockámhoz simította. Sokáig így maradtunk, simogattuk egymást, majd Jimmy nehézkesen lemászott rólam, mintha nem akarna elszakadni tőlem, és bement a fürdőbe. Nemsokára én is felkeltem, szűk farmerbe bújtam, ujjatlan toppot vettem fel, és a dorkómat. Ezután nekifogtam a pakolásnak, szépen összehajtogattam a ruháimat, eltettem a másik cipőmet, majd türelmesen vártam, míg Jimmy méltóztatott kijönni a fürdőből.

- Te már kész is vagy? - kérdezte meglepődve.

- Még bemennék a fürdőbe. - feleltem.

- Addig én is összepakolok. 

Kicsit felfrissítettem magamat, fogat mostam, fésülködtem. A hajamat egyszerűen összefogtam a tarkómon, leheletnyi sminket tettem fel, majd összeraktam a neszeszeremet, és visszamentem a szobába. Betettem a neszeszert is a táskámba, addigra Jimmy is elkészült.

- Egy óra múlva indul a gép, de le kell még adnunk a kocsit is. - mondta Jimmy.

- Tőlem elindulhatunk. - vontam vállat.

A recepción fizettem, a számlát gondosan eltettem, majd Jimmya reptérre vitt minket, ahol leadtuk az autót. Nem kellett sokat várnunk, épp megittuk az automatás kávénkat, már fel is szállhattunk a gépre. Jimmy roppant előzékeny volt velem, még azt sem nehezményezte, hogy fél úton úgy aludtam el, hogy közben a fejemet a vállára hajtottam. Gyengéden, az arcomat simogatva ébresztett fel, mikor a gép leszálláshoz készülődött, hogy becsatolhassam az övemet. Simán landoltunk, összeszedtük a csomagjainkat, majd beültünk a Buick-ba.

- Imádom ezt a kocsit. - nyújtóztam nagyot az anyósülésen.

- Én is, de hamarosan le kell cserélnem. - sóhajtott fel. Érezhetően nehezen vált meg tőle. - Nyugdíjba vonul az én drágaságom.

- Milyet veszel helyette? - érdeklődtem.

- Még nem tudom, majd körbe akarok nézni a neten. Valami egyedit szeretnék.

- Nem is illene hozzád egy tucatautó. - nevettem fel.

- Túl jól ismersz... - csóválta a fejét.

- Te nem változtál semmit, Jimmy. Csak lett egy-két ősz hajszálad. - ugrattam, mire játékosan rácsapott a combomra. 

- Azok is miattad nőttek ki. - vágott vissza, de a kezét nem vette el a combomról, míg meg nem érkeztünk apa házához. Leparkolt az út szélén egy piros Toyota mögött. 

- Itt van Gabrielle. - mutatott az autóra.

- De jó, ez izgi lesz! - dörzsöltem össze a két kezemet huncut arckifejezéssel.

- Ugyan miért? - kérdezte Jimmy homlokráncolva.

- Láthatom a bűntudatos arcodat az első sorból. - vontam vállat.

- Nincs bűntudatom, Vicky. - nézett rám komolyan, én pedig zavarba jöttem és nem is szóltam többet, csak a nyomában bementem a házba. Nana tüstént megölelt mindkettőnket, és csacsogva mesélte, hogy apa már milyen remekül érezte magát.

- Gabby épp a kötéseit cseréli. - mondta, mi pedig követtük a nappaliba, ahol apa a kanapén feküdt, Gabrielle pedig szakszerű és gyors mozdulatokkal a műtéti sebét kezelte.

- Szia apa. - üdvözöltem őt, és odarohantam hozzá. - Heló Gabrielle. - mosolyogtam rá kissé erőltetetten, majd minden figyelmemet apának szenteltem. - Hogy vagy? Nem fáj?

- Jól vagyok kincsem, mondtam, hogy nem kell aggódnotok miattam. - simogatta meg az arcomat. - Gabby és Katie remekül ápoltak.

- Én meg a lábamat lógattam, mi? - jegyezte meg csípősen Nana.

- Dehogyis. - nevetett apa. - Nana úgy pátyolgat, mintha 5 éves lennék most is.

- Kész is vagyok, Dean. - mondta Gabby, majd elcsomagolta a táskájába az eszközeit, egy neylonba dobta a használt kötszert, gumikesztyűt.

- Gyertek, vacsorázzunk meg. - javasolta Nana. - Sütöttem húst, van hozzá párolt zöldség, és maradt tegnapról egy kis sütemény is.

- Jól hangzik. - nyögtem fel. A nyálelválasztásom azonnal meg is indult, győztem nyeldekelni ezután, mire végre megmelegedett az étel. Apa részletesen kifaggatott minket Jimmy-vel, hogy mi történt New Orleans-ben, én pedig lelkesen ecseteltem az eseményeket, persze gondosan kihagyva a szobaproblémát és a vad szexet a történetből. Gabrielle árgus szemekkel hol engem, hol Jimmy-t fixírozta, ami kezdett módfelett idegesíteni. Elővettem a telefonomat, és egy gyors SMS-t küldtem Melanie-nak.

"1 ÓRA MÚLVA HÍVJ ÁT MAGADHOZ, MERT ÖNGYI LESZEK SZT. GABRIELLE-TŐL..."

Gabrielle szinte rátapadt Jimmy-re, ahogy mindig, cseppet sem törődve azzal, hogy esetleg a környezetét milyen fokban zavarhatta a viselkedése. Bár úgy tűnt, csak engem frusztrált, ahogy falatonként etette Jimmy-t. Hosszúra nyúlt a csend, Nana pedig, hogy megtörje azt, sikeresen beletenyerelt a jelenleg legérzékenyebbnek számító témába. 

- Jól látom, hogy békét kötöttetek? - nézett rám átható tekintettel, én pedig igyekeztem nem ránézni Jimmy-re. Békét kötöttünk volna? Arról nem esett szó ugyan, de azt mindenképp megállapíthattam, hogy szeretők lettünk, és ha kölcsönösen kielégülésre leltünk egymás társaságában, kevesebb eséllyel estünk egymás torkának. Effektíve akkor igen, békét kötöttünk.

- Igen, Nana. - feleltem csevegő hangon. - Megtárgyaltuk az ellentéteket, és sikerült kompromisszumot kötnünk természetesen a család és a vállalt érdekeit szem előtt tartva.

- Ezt örömmel hallom. - mosolygott apa, bár a tekintete engem fürkészett. Talán túl jól ismert minket! Elárultuk magunkat egy kósza pillantással? Netán apa a betegágyán gondolatolvasási képességekre tett szert? - Remélem, most már normális családi életet élhetünk.

- Persze, amint elárulod, ki a kis barátnőd. - cukkoltam komoly arccal, rábökve egy apró kis szívásnyomra a nyakán.

- És illendően bemutatod őt nekünk. - folytatta Jimmy.

- Nekem még áldásomat kell adnom erre a kapcsolatra. - lépett közbe Nana felháborodást színlelve.

- Nekem pedig meg kell vizsgálnom, hogy egészséges e. - nevetett Gabrielle.

- Most ez lesz az új téma? - fanyalgott apa. - Ez az én magánügyem...

Megcsörrent a telefonom, így gyorsan kimentettem magam, és megbeszéltem Melanie-val, hogy átmegyek hozzájuk. Nem volt gyomrom hozzá, hogy tovább nézzem Jimmy-t és Gabrielle-t együtt. Valami egészen különös birtoklási vágy lappangott bennem Jimmy irányába, amivel nem tudtam jelen szituációban mihez kezdeni, és nem akartam hülyét csinálni sem magamból. Elmenekültem, ahogy egy gyáva ember tette volna. 

Drágáim! Íme a legújabb fejezet, remélem tetszik mindenkinek, és írtok nekem pár komit. Mindig nagyon várom, hogy kapjak. 

Pixy, várom a további best ofokat, nyugodtan dobd át email-ben, teszem ki az oldalra.

Nektek hogy tetszett a Best of Vicky és Jimmy válogatás?

Pusszantás midnenkinek, Arielle