35. fejezet

(Vicky)

Olyannyira sikerült belemerülnöm a könyvembe, hogy azt sem vette észre, hogy mindenki becsatolta magát a leszálláshoz készülődve, Trudy-nak kellett figyelmeztetnie.  A gép simán landolt, a tömeg megindult a kijárat felé, Jimmy pedig ügyesen lavírozva mellém araszolt, megragadta a karomat, és maga mellett tartott. Legszívesebben sikítva elszaladtam volna, de erre nem volt lehetőségem.

Béreltünk egy autót a reptér mellett, és egyből az étterembe indultunk, ahol a megbeszélést terveztük megtartani. Hála a GPS-nek, hamar odataláltunk és még volt időm a mosdóban kicsit felfrissíteni magamat. Visszatérvén leültem Jimmy mellé, és idegesen végigsimítottam a ruhám szoknyarészén. 

- Nem lesz gond, simán megkötjük ezt az üzletet. - nézett rám nyugtató pillantással.

- Kérlek, viselkedj rendesen a megbeszélés ideje alatt. - néztem rá komoly arccal.

- Nekem is fontos ez a szerződés, Vicky. - jegyezte meg gyanúsan barátságosan a gépen megütött hangnemhez képest. - Majd később folytatjuk a mi kis vitánkat...

Megforgattam a szemeimet, és panaszosan felsóhajtottam. Nem volt hajlandó addig békén hagyni, amíg tényleg nem szűnnek meg az életfunkcióim?! Egyszerűbb lenne, ha simán fejbe lőne, és akkor már túl lennénk ezen az egész szarságon. Nyilván John miatt van ennyire kiakadva, csak azt nem értettem, hogy miért. Ami azelőtt történt, hogy ide visszajöttem, teljes mértékben az én magánügyem volt, én sem faggattam őt, hogy miket művelt 6 éven keresztül. Nem vagyok kiborulva tőle, hogy házasságban él - na jó talán egy nagyon picikét, de ezt sosem vallanám be neki, és a kettőnk közt történteket ez amúgy sem befolyásolja -, és pont velem csalja a feleségét, ő mégis kiborult attól, hogy nekem volt valaki az életemben, akihez egy kicsit is kötődtem azután, amit ő művelt velem. Felidegesítettem magam ezen a gondolatmeneten. Később folytatjuk? Hát győzze csak kivárni mit fog kapni tőlem ez a faszfej!

Nem sokat kellett gondolatainkba meredve ücsörögnünk, hamarosan megérkezett a három férfi, akiket vártunk. Egy nagy nevű bútorforgalmazó céglánc vezetői voltak, és feltett szándékunk volt a T&B által gyártott bútorainkat velük eladatni, persze az ő márkájukkal fémjelezve. Apa mindenképpen azt akarta, hogy én is jelen legyek, mivel az egyik férfit ismertem New Yorkból. Adam Lexington nagyapa cégtulajdonostársának volt a fia, egy-két partin összefutottunk már, és amikor megpillantottam, fel is rémlett, hogy párszor flörtölni próbált velem, de én sosem akartam nagyapám köreiből trófeát gyűjteni magamnak, így mindig finoman leszereltem őt.

- Miss Taylor-Wanderwoods, ha nem tévedek. - csókolta meg a kezemet Adam lelkesen.

- Hát emlékszik rám, Adam Lexington! - mosolyodtam el finoman. Jimmy arckifejezése minden pénzt megért ebben a pillanatban számomra, legszívesebben lefotóztam volna. Szándékosan nem közöltem vele, hogy apa milyen szerepet szánt nekem ebben a tárgyalásban. - Ön felejthetetlen. - nézett rám Adam megbűvölten. - Uraim, a hölgy nagyapja az édesapám társa. - magyarázta. - Úgy tudtam, az édesapja jön tárgyalni. - pillantott Jimmy-re.

- Sajnos apámnak balesete volt, így a tulajdonostársával érkeztem, ő James Buck. - mutattam be Jimmy-t.

Kellemes hangulatban megvacsoráztunk, Jimmy felvázolta a gyártási folyamatokat, a terveket, majd én mutattam be a statisztikákat és a pénzügyi elképzeléseket. Osztatlan sikert arattunk, elnyerte a tetszésüket a közös munka lehetősége. Adam mindvégig velem volt elfoglalva, erőteljesen flörtölt velem, én pedig borzasztóan ügyelve a kevesebb több elvére, viszonoztam a gesztusait. Még el is gondolkodtam a lehetőségén, hogy felhívom a szállodai szobámba az éjjel, ha Jimmy továbbra is ekkora faszfej marad, és nem lesz hajlandó átjönni az én szobámba. Ők nem vették észre, és ha nem ismertem volna Jimmy-t alaposan, én sem vettem volna észre, hogy egyre feszültebbé vált. Olyan arcot vágott, mint amikor 6 éve kiütötte azt a srácot a mosdó folyosóján a bárban, miután molesztált engem. 

Alig vártam, hogy végre vége legyen már a megbeszélésnek, és a szállodában egy kiadós zuhany után ágyba bújhassak. Jimmy vetett véget az estének, átadta a három férfinak az általam összeállított dossziét.

- Nézzék át még egyszer, aludjanak rá egyet. Holnap majd megbeszéljük, hogy mire jutottak. - mondta. 

- Fair ajánlat. - mosolyodott el Adam. - Holnap délután felhívom önöket.

- Köszönjük. Viszlát. - búcsúzott Jimmy.

Adam ismét kezet csókolt nekem, láttam Jimmy-n, hogy kiakadt. Ez ugyan némi elégtétellel töltött el, de el is gondolkodtatott, hogy vajon miért reagál ilyen furcsán arra, hogy másnak is tetszem, és más is szeretne a lábaim közé jutni. Pedig mindez csak erősíthette benne a rólam alkotott ribanc-képet. Egy szó nélkül ültünk vissza az autóba, és hajtottunk el a szállodához.

- Taylor néven foglaltunk szobát. - mondtam a recepciós hölgynek.

- Á, meg is van. - nézett fel a monitorról. - 74-es szoba Mr. és Mrs. Taylor részére.

- Itt valami tévedés lesz. - mondtam elképedve. - Az édesapám azt mondta nekem, hogy értesítette a szállodát a változásról.

- Igen, a minap telefonált ide és kért a két egyágyas szoba helyett egy kétágyasat, mivel önt a megváltozott program miatt a férje kíséri. - felelte a nő. Elképedve bámulta rá. Apa miért keverte ennyire össze ezt a dolgot? Vajon miért akarta ennyire, hogy egy szobában legyünk Jimmy-vel? 

- Ha hazaérünk én magam lövöm le Dean-t... - motyogta Jimmy mögöttem.

- Öhm... nézze, az apám félreértett valamit. Nincs véletlen egy szabad szobájuk? - néztem bociszemekkel a recepciósra.

- Sajnálom hölgyem, de péntek este sosincs szabad szobánk. - csóválta meg a fejét. 

- Azért megnézné? - erősködött Jimmy.

- Természetesen. - felelte a nő, majd keresgélésbe kezdett a számítógépén. - Nincs szabad szobánk, sajnálom Mr. Taylor.

Kénytelenek voltunk egy szobán osztozni, így fogtuk a csomagunkat, és a lifthez mentünk. A boy felvitt minket a 3. emeletre, megmutatta a szobánkat. Kellemes ki szoba volt, meglepően tágas, nagy fürdőszobával, erkéllyel, minibárral. Leraktam az ágyra a táskámat, kivettem belőle a ruháimat, beakasztottam a szekrénybe, hogy ne gyűrődjön össze egyik sem. Jimmy ekkor mér mindig a csukott ajtó előtt állt, a szoba különböző pontjaira meredt leplezetlen kétségbeeséssel.

- Ezt nem hiszem el... - ismételgette halkan.

- Pedig muszáj lesz. - jegyeztem meg gúnyosan.

- Nem értem, hogy Dean miért érezte szükségesnek, hogy egy szobában legyünk egész hétvégén. - fakadt ki.

- Szerintem egyértelmű. - dünnyögtem, miközben elővettem a törölközőmet és a neszeszeremet. 

- Akkor légy olyan kedves és világosíts fel engem is, okoska kisasszony! - mondta élesen, majd a padlóra dobta a táskáját, mintegy nyomatékosítva a szavait.

- Hetek óta azt próbálja elérni, hogy rendezzük az ellentéteinket. Gondolom, ezzel akarta bebiztosítani a beszélgetésünket. - feleltem hátra sem pillantva. Hallottam, hogy levette a cipőjét és a zakóját.

- Szóval gondolod, mi? - Még véletlenül sem tudtam, mi? - förmedt rám.

- Ahogy te sem tudtad? - replikáztam hasonló stílusban.

- Lehet, hogy azért rendezte ezt így, nehogy felhozz valakit magaddal a szobádba. - vetette fel. 

- Ugyan Jimmy! Mégis kit akartam volna idehozni? - nevettem fel kínomban.

- Mondjuk Lexington-t. - vágta rá egyből. Tiszta szívből felnevettem. Röhejesnek tartottam saját magamat, mert ennyire átlátszó voltam a vacsoránál ezek szerint.

- Ezt te sem gondolhattad komolyan. - próbáltam védeni magamat.

- Egész este flörtöltél vele. - mondta felhánytorgató hangnemben, amitől én egyből védekező álláspontra helyezkedtem. 

- Ha flörtöltem is vele, neked semmi közös hozzá. - meredtem Jimmy-re gonoszan.

- Honnan ismered? - kérdezte.

- Elmondta mindenkinek, honnan ismerjük egymást.

- Lefeküdtél vele is?

- Nem hiszem, hogy közöd lenne hozzá, kivel vagy kikkel dugtam életem során.

Kezdett az egész vita elharapódzni, dühödt kiabálássá fajulni.

- Mégis nekem kell leszerelnem a nagyapádat, aki begurult egy szeretőd miatt, nem igaz? - nézett rám vicsorogva. - Hányan jönnek még ide, mert rossz embernek tetted szét a lábaidat? Hányan akarják még majd kinyírni Dean-t?

- Gondolhatsz engem akármekkora ribancnak, nem túlzottan érdekel, de pontosan tudod, hogy sosem tennék szánt szándékkal olyat, amivel árthatnék az apámnak! - mordultam rá.

- Lexington is a szeretőd volt? - kérdezte ismét.

- Szállj már le erről a Lexington témáról!

- Mit súgdosott a füledbe, amitől elpirultál? - vont kérdőre. 

Iszonyatosan zavarta a dolog, különben nem akadt volna ki ennyire, ezzel tisztában voltam, de nem akartam elmondani neki, mit emlegetett Adam. Sajnos szemtanúja volt az ominózus 18. szülinapi bulimnak, amikor idegösszeroppanást kaptam, és ezt az estét említette meg nekem, ettől jöttem zavarba.

- Miért érdekel egyáltalán ez az egész? Neked ott van a kedves Gabrielle, törődj csak ővele, engem meg hagyjál békén. - kiabáltam dühösen.

- Gabrielle jól nevelt nő, sosem viselkedne úgy, mint te.

- Baromira leszarom, hogy milyen nő a feleséged! Biztos valami vudut csinált veled, hogy elvetted, mert korábban csak viszonyokra voltál kalibrálva... - vágtam oda neki. 

- Vagy talán ő az igazi... - jegyezte meg. Ezt nem hittem el. Ha ő lett volna az igazi számára, nem dugott volna meg engem egyszer sem, mióta visszajöttem ide. 

- Akkor meg miért érdekel ennyire, hogy én mi a faszt csinálok? - üvöltöttem.

- Bosszant, ahogy viselkedsz és amiket mondasz! - üvöltött vissza.

- Persze, hogy bosszant, hisz az is kiakaszt, ha kibaszott levegőt veszek!

- Mert nem veszed észre, hogy mit művelsz!

- Mi a lófaszt művelek Jimmy, ami ennyire szúrja a kis szemeidet? - meredtem rá. Hirtelen átszelte a kettőnk között lévő távolságot, és szinte belemászott az arcomba.

- Egy önző, önsajnáló, határozatlan csitri vagy! - förmedt rám. - Jössz, Dean-t már azzal is az ujjad köré csavarod, ha ránézel, törsz-zúzol, aztán úgyis elmész. Vicky, ő az életét adná érted, te meg le se szarod őt! Csak illegsz-billegsz a tűsarkaidon, és játszod az eszed! Vedd már észre magadat!

- Ne akadr nekem megmondani, hogy mit csináljak! Nem ismersz engem! Fogalmad sincs, hogy apával nekünk milyen a kapcsolatunk! - teli torokból üvöltöttem vele.

- Ha tudná, hogy mekkora ribanc vagy valójában, nem így viselkedne veled! - vágta oda nekem.

- Faszfej! - mondtam halkan, majd sértetten bevonultam a fürdőbe. Könnyek marták a szememet, nem akartam, hogy lássa, mennyire megbántott. Lehetőséget nem hagyott arra, hogy elmondhassam neki, mik történtek velem, mióta ő utoljára látott engem, és láthatóan nem is érdekelte őt a dolog. Nem lehettem sokáig egyedül, hogy összeszedjem magam,  utánam jött a fürdőbe, megragadta a karomat és maga felé fordított.

- Ne merészelj nekem hátat fordítani és ott hagyni egy vita közepén! - rivallt rám, de össze sem rezzentem, csak néztem a gyönyörű barna szemeit.

Drágáim! Még ebben az évben egy utolsó fejezetre futotta tőlem, valószínűleg friss csak 01.06-án vagy 01.07-én lesz, addig ugyanis szabin leszek, és egy kicsit pihizek. Mindenkinek nagyon boldog, sikeres, szerelemben gazdag új évet kívánok!

Millió puszi, Arielle

 

34. fejezet

 (Jimmy)

- Elég hosszú ideig tartott a viszonyuk, és annyit tudok csak én is erről, hogy eléggé közel került Vicky-hez. - felelte Dean a kérdésemre. Mintha egy kést döftek volna a mellkasomba és nagyon lassan forgatták volna az élő húsban. A legtöbb élményemet ehhez tudtam hasonlítani Vicky-vel.
- Nekem totál jelentéktelennek állította be. - jegyeztem meg halkan. Megint hazudott nekem...
- Szerinted olyan viszonyban vagytok jelenleg, hogy elmondana neked bármit is őszintén saját magáról? - úgy nézett rám, mintha hülye lennék, és én annak is éreztem magamat. Azt hittem, lehet köztünk valami egészen új és különleges. Azt hittem, elfelejthetjük a múltban történteket, és kihozhatunk ebből most valami egészen jót. Még arról is totál megfeledkeztem egy időre, hogy házasságban éltem egy másik nővel, aki nem ezt érdemelte tőlem.
- A picsába Dean! Te csak még jobban összezavarsz. Nem is kellene erről veled beszélgetnem! - fakadtam ki, majd felpattantam. - Megyek és megkeresem a feleségemet, hogy végre hazavihessem.
- Attól, hogy homokba dugod a fejedet fiam, az élet még ugyanúgy seggbe fog baszni. - csóválta meg a fejét, mire legyintettem egyet bosszúsan, és már ki is viharzottam a kórteremből.

Tudtam, hogy igaza volt mindenben, amit mondott nekem, de akkor sem tudtam, hogy mitévő legyek. Vicky nem mondott igazat, elferdítette a dolgokat, és én haragudtam rá. Olyan dühös voltam, hogy szívem szerint kitekertem volna azt a szép kis nyakát, és pont emiatt kerültem el őt egész héten. Nem esett kimondottan nehezemre, hogy hűvösen viselkedjek vele, őt viszont mintha ez egy cseppet sem érdekelte volna. Nemrég még csókot dobott nekem az ajtóból, mosolygott rám, a szemei csillogtak, mikor rám nézett, és tudtam, hogy ez azért volt, mert eszelőset szexeltünk. Miattam került abba a hangulatba, most meg egy fikarcnyit sem törődött velem.

Pénteken egész délelőtt ment a nyüzsgés, én pedig már a tűrőképességem határán voltam Vicky-vel kapcsolatban. Egy olyan fantasztikus éjszaka után, amit együtt töltöttünk a tengerparton, hogy viselkedhetett így velem? Úgy csinált, mintha neki egyáltalán lett volna valamiféle oka arra, hogy haragudjon rám. Alig vártam, hogy behozza az aláírandó papírokat nekem, és jól megmondhassam neki a magamét. Úgy fel akartam piszkálni, hogy nyomban a karomban landoljon. Tudtam, minél inkább felhergelem, annál biztosabb lehetek benne, hogy megadja magát nekem. Délben kimentem elszívni egy cigit az épület bejáratához, Vicky pedig pont akkor masírozott kifelé. Gyönyörű volt hosszú szőke hajával, a napsütésben megcsillant az orrpiercingje. Feszülős farmerban volt, fekete pántos topban, és dorkóban. Mostanában eléggé lazára vette az öltözködést, de nekem így jobban tetszett, mint amikor a magassarkúiban tipegett.

- Dél van. - jegyeztem meg, csak hogy kicsit felborzoljam az idegeit. Egyébként sem gondoltam, hogy hazamenne mielőtt indulunk, én is magammal hoztam a csomagjaimat, ő miért nem képes erre?

- Kösz, van órám. Tisztában vagyok az idővel. - vetette oda nyersen, meglóbálva az orrom előtt a Blackberry-jét. Eléggé frusztráltnak tűnt, ez pedig engem furcsa mód megnyugtatott.

- 3-ra érted megyek, készülj el addigra. - feleltem hasonló hangnemben.

- Igenis. - szalutált, majd elsietett.

Ráérősen elszívtam a cigimet, majd visszamentem az irodámba, hogy elintézzek még pár formaságot indulás előtt. A laptopom előtt ültem, épp válaszlevelet fogalmaztam egy megrendelőnek, mikor kopogtak az ajtómon, majd Sarah lépett be az aláírós dossziéval a kezében. Könnyű nyári ruha volt rajta, haja fel volt tűzve, és úgy nézett rám, mint amikor még rituálisan minden ilyen alkalomnál megdugtam őt.

- Hoztam a papírokat, Mr. Buck. - duruzsolta Sarah miközben mellém lépett, én pedig önkéntelenül is végigsimítottam hosszú vádliján. Vicky miatt voltam kanos, csak őt akartam, de ő leszart engem magasról. Sarah mindig is előzékeny volt velem szemben, és én értékeltem a diszkrécióját. Nem akartam sokat gondolkodni, csak le akartam vezetni a bennem felgyülemlett feszültséget, és a rossz érzést amiatt, hogy a feleségem abszolút nem kívánt velem házaséletet élni. Feljebb csúsztattam a kezemet Sarah combján, és  a tenyerembe fogtam a fenekét. Felém fordult, ajka csábos mosolyra húzódott, majd letérdelt elém és kiszabadította álló farkamat a nadrágomból. Nem lepett meg, hogy azonnal szopni kezdte, ahogy az sem, hogy nem igazán élveztem a dolgot. Hiába volt nagyon is kedvemre való látvány, ahogy egy szőke lobonc mozog a lábaim közt, ő nem Vicky volt. 

Finoman felhúztam az ölemből, arrébb kotortam az asztalomról az útban levő tárgyakat, majd ráhasaltattam őt a falapra. Felemeltem a szoknyáját a hátára, ő pedig készségesen széttárta a lábait. A fiókomból óvszert vettem elő, majd miután sietve magamra húztam, már be is hatoltam a farkammal Sarah nedves kis puncijába a bugyiját csak egy picit félretolva. Régebben odavoltam ezekért a pénteki gyors menetekért, most viszont miután Sarah remegve elélvezett a karjaimban, eléggé nehezemre esett élvezni vele a szexet. Mintha csak érezte volna mindezt, megállított, én pedig csalódottan húzódtam ki belőle. Felém fordult, felpattant az asztalomra, és szélesre tárta a lábait. 

 

- Felejtse el azt a nőt, aki nem akarja magát - duruzsolta. Nagyon szexi volt a hangja, amikor rám volt indulva. - Feledkezzen bele abba, aki megadja, amit szeretne, Mr. Buck.

 

- Sarah... - nyögtem halkan, mikor ismét belé hatoltam. Igaza volt. Végigdöntöttem az asztalon őt, megragadtam a lábait, és a nyakamba emeltem őket. Ő eközben a melleit markolászta a ruháján keresztül, és mikor újfent elélvezett, magával sodort engem is. Visszafojtott, halk nyögésekkel mentem el. 

 

Amíg rendbe szedte magát, aláírtam a papírokat, majd odanyújtottam neki dossziét.

 

- Kellemes hétvégét, Sarah. - motyogtam kissé zavartan. Nem tudtam hová tenni magamban még ezt az affért. 

 

- Önnek is, Mr. Buck. Remélem, minden rendben lesz New Orleans-ben. - mosolygott rám, majd az ajtó felé indult. Már a kilincsen volt a keze, mikor visszafordult felém. - És Mr. Buck... - testét gusztálva pillantottam rá. - Papírok nélkül is bejövök az irodájába nagyon szívesen. Csak szólnia kell. - kacsintott rám, majd távozott. Elmosolyodtam pimaszságán, de tudtam, hogy valószínűleg élni fogok majd a lehetőséggel. Nem ácsingózhatok folyton Vicky után, miközben a feleségem otthon vár engem. Sarah legalább ugyanúgy házas volt mint én. De akkor sem volt Vicky...

 

Ezen még egy jó ideig gyötrődtem, majd elindultam Vicky-ért. Pontosan 3 óra volt, amikor odaértem Dean házához. Nana kikísérte Vicky-t a kocsimhoz. 

- Ügyesek legyetek kicsikéim. - mondta, majd mindkettőnket megölelt. - Jimmy, vigyázz Vicky-re. Vicky, te pedig fékezd magad.

- De Nana... - lendült egyből védekező álláspontra Vicky, de ő a szájára tapasztotta a kezét. Somolyogva tettem be Vicky bőröndjét a csomagtartóba, majd beszálltam a vezetőülésbe.

- Pont olyan vagy, mint az apád volt ennyi idősen. Nem kell mindenkivel harcolni, Vicky. Gondolkozz el ezen! Jó utat, gyerekek!

Beült mellém az autóba, elindultunk a repülőtérre. Egyikünk sem szólt a másikhoz, kínos csend feszült kettőnk közt, így nem sokára inkább bekapcsoltam a rádiót. Rágógumi zenéket játszottak, de még ez is jobb volt, mint az a kínos csend.

- Stílust váltottál Jimmy? - kérdezte az utat figyelve. - Van rajtad egy "I love Brittney" tetoválás is?

Nem válaszoltam, kezdtem nagyon ideges lenni, inkább bekapcsoltam a CD-lejátszót. Azonnal P.O.D., Metallica, System of a Down és Linkin Park számok töltötték be a kocsit, Vicky pedig miután feltekerte a hangerőt belesüppedt a Buick ülésébe. Úgy tűnt, teljesen ellazult, mintha az idő megszűnt volna létezni számára egészen a reptéri parkolóig. Gyorsan becsekkoltunk, és mire észbe kaptam, már a gépen ültünk egymás mellett. Elővette egy könyvet, olvasni kezdtett.

- Egész úton olvasni fogsz? - kérdeztem, de nem néztem rá. Mindenképpen fel akartam dühíteni, mert akkor legalább valamiféle érzelmet mutatott irántam. Úgy éreztem, felrobbanok a belső feszültségtől.

- Jobb elfoglaltság, mint veled társalogni. - felelte fel sem pillantva a lapokból. Odanyúltam, megnéztem a borítót, hogy lássam, mi köti le ennyire, majd kirántotta a kezemből.

- Twilight? És még te szóltál be nekem Brittney miatt? - csóváltam a fejem.

- A feleségem is azt olvassa. - jegyezte meg egy középkorú férfi a mellettünk levő üléssorból, rámutatva a nejére, aki mellette ült, és szintúgy olvasott. - Ne bánkódjon fiatalember, addig is csöndben van. - súgta nekem, mire döbbenten néztem rá, Vicky pedig fellkacagott. Sosem szerettem, ha egy nő csendben volt, főleg ha Vicky-ről volt szó.

- Miért jobb ez, mint velem társalogni? - kérdeztem mogorván. 

- Ezt még kérdezned kell? - kapta fel a vizet.

A gép közben felszállt, de nem tudtam ezzel foglalkozni. Bosszantott, hogy elhitette velem, hogy szingli, és közben mégsem volt az. Mégis mi a jó francot csinált ez a csitri az elmúlt 6 évben? Nyilván az anyja férjének volt az elmúlt időszakban a szeretője, de ettől változott volna meg ennyire? Hiányzott az a szelíd kislány, aki volt, de ezért az ördögi nőszemélyért egyenesen odavoltam. A szenvedélyessége teljesen elvarázsolt engem, és egy kanos faszfej lettem. 

- Most ketten vagyunk, Vicky. Nem kell megjátszanod magadat, jó? - vetettem oda nekem.

- Úgy véled, hogy megjátszom magam? - kérdezte felháborodva.

- Ismerlek. - mondtam egyszerűen, pedig ez így nem volt igaz. A fél karomat odaadtam volna, ha most tudtam volna róla mindent. Régebben mindent megosztott velem, és ez hiányzott.

- Te egy kislány ismertél Jimmy, én viszont már régen nem vagyok az a kislány. - nem tudtam ezzel a ténnyel vitázni, így kénytelen voltam más irányba terelni a szót.

- A tárgyalásra is ilyen cuccban jössz? - váltottam élesen témát. Szabvány hosszúságú, elegáns ruhát viselt, hozzá színben illő magassarkút, a haját a tarkóján összefogta.Szexi volt. Annyira átkozottul szexi, hogy legszívesebben elbújtattam volna a bámészkodó férfiutasok szeme elől. Mindenki megbámulta, gondolatban levetkőztették, és szexeltek vele egy mocskosat.

- Melyik ruhadarabom vált ki belőled ilyen erős indulatot? - sóhajtott fel fásultan. 

- Egyik sem tetszik. - mondtam közönyösen.

- Hát nem is azért viselem őket, hogy neked tetsszen. - replikázott. - Mégis hogyan kéne öltözködnöm szerinted? 

- Diszkrétebben. Nem vetted észre, hogy mindenki megbámult téged? - mordultam rá.

- Talán azért bámult meg mindenki, mert egy ilyen bunkó faszfejjel mutatkozom, amilyen te vagy. Nem gondolod? - füstölögött, de még mindig nem nézett fel a könyvből. Lefogadtam volna, hogy igazából nem is olvasott.

- Szerintem inkább azért, mert te mutogatod magadat.

- Ez egy rohadt drága, eredeti Chanel ruha. Minden nő, aki valamit is ad magára, felvenné ezt a ruhát.

- A hölgynek igaza van. - jegyezte meg a Twilight-ot olvasó nő.

- Trudy ne szólj bele mások dolgába. Te csak olvass! - kérte a férje.

- Uram, higyje el, a felesége nagyon csinos ebben a ruhában! Semmi kifogásolható nincs benne. - sietett még a stewardess is a segítségére.

- Dehogynem... - dünnyögtem.

- Mit akarsz Jimmy? - förmedt rám. - Szavaztassuk meg az utasokkal, hogy a ruhám megfelelő-e, vagy sem? 

- Felesleges megszavaztatni, hisz attól még az én véleményem egy fikarcnyit sem változik, Vicky. - dörmögtem.Összefontam a kezeimet a mellkasomon, próbáltam egyenletesen venni a levegőt, és nem Vicky dekoltázsát bámulni. elég kényelmetlen volt farmerban ülni merev farokkal egy tömött repülőn.

- Rendben. - vetette oda dühödten. - Bizonyára úgy kéne öltözködnöm, mint Gabrielle-nek, és akkor nem piszkálnál a ruhatáram miatt. - morogta halkan.

- Hagyd ki ebből Gabrielle-t. - húztam fel magam. Nem lehetett őket egy lapra venni, ezzel tisztában kellett volna lennie. Gabby nagyon más volt mint ő, és nekem pont emiatt tetszett.

- Az ő ruháival elégedett vagy? - kérdezte már csak azért is.

- Maximálisan. - vontam vállat. Különösképpen sosem izgatott mit vett fel, hiszen szinte alig párszor vehettem le róla.

- Hát én sosem fogok olyan darabokat viselni. Egyébként pedig semmi közöd nincs hozzá, mit veszek fel. Ha nekem úgy tartja a kedvem, felkelek innen, és meztelenül körbejárom a gépet. - sziszegte.Mulattatott, hogy mennyire felhúzta magát.

- Én azért még fizetnék is... - dünnyögte a pocakos úr mellőlem.

- Higgye el uram, semmi extrát nem látna. - mondtam neki válaszképp, hogy még inkább feltüzeljem Vicky-t. Reméltem, hogy annyira kiakad rám, hogy végül berángat a gép mosdójába.

- Azt hittem, gyönyörűnek tartasz engem, Jimmy. - utalt a becézgetésre, és elégedetten szemlélte szavai hatását az arcomon. Ez eléggé intim téma volt. Nem véletlen becéztem őt gyönyörűmnek már régebben is. Elképesztően szép nőnek tartottam már akkor is, és ha lehet, most még szebb volt, mint akkor.

- Démoni nőszeméllyé váltál... - jegyeztem meg. Csak azt nem tettem hozzá, hogy ez nekem valamiért jobban bejött.

- Jaj Jimmy, nem tudnál végre leszállni rólam? - fakadt ki. - Mióta elindultuk Vancouver-ből engem szekálsz. Az a célod, hogy agyi infarktusom legyen az idegtől? Foglald el magadat valami mással, és engem hagyjál olvasni. Nem érdekel, hogy mit csinálsz, de hozzám se szólj New Orleans-ig, különben az egész hétvégén az én rikácsolásomat és hisztimet fogod hallgatni, ezt garantálhatom!

- A... - kezdtem, de félbeszakítottak.

- Uram kérem, hagyja már ezt a szerencsétlen lányt! - kérte egy mögöttünk ülő idős nő. - Inkább vásároljon neki egy olyan ruhát, amiben szívesen látná.

- Higyje el asszonyom, egy egész boltot is vehetnék neki, ő akkor sem öltözne fel normálisan. - válaszoltam neki.

- Kattanjunk már le a ruhámról! - sóhajtott fel Vicky idegesen.

- Dean-nek sem tetszenek a cuccaid. - jegyeztem meg. Nem is értettem miért mondtam ezt. Sosem beszéltünk Dean-nel Vicky ruháiról.

- Nem szégyelled magadat, hogy ilyeneket hazudsz? - becsukta a könyvet, végre felém fordult. - Mi a franc bajod van velem? Mióta visszajöttem, megállás nélkül csak szapulsz.

- Azt hiszed, hogy csak úgy lavírozhatsz Vancouver és New York között? Akárhányszor idejössz, feldúlod a mi életünket, és itt hagyod a káoszt, amit teremtettél. Az egész gyár arról beszél, hogy milyen kihívó a megjelenésed és a viselkedésed is. Apádat hozod kellemetlen helyzetbe, de természetesen téged ez nem is érdekel. Csak az a lényeg, hogy te jól érezd magadat. Majdnem meghalt miattad Dean, de te még ettől sem tértél észhez. Oké, hogy velem szexelsz, az ellen semmi kifogásom, mert miattam nem fog idejönni senki Dean-hez, hogy lelője, de anyád férjével kúratni magad az már kicsit erős, nem gondolod? - mindent tudóan néztem rá, és láttam a szemében, hogy az elevenébe találtam. Kiterítettem a lapjaimat, kíváncsi voltam, mihez kezd vele. Szembeszáll velem, vagy átengedi ezt a játszmát nekem. 

- Egy... utolsó... szemét... faszfej... vagy! - minden szónak egy-egy csapása adott hangsúlyt, amit a könyvével mért a vállamra. Még csak fájdalmat sem okozott.

- Hölgyem... uram... megkérhetem önöket, hogy akkor folytassák ezt, mikor már leszállt a gép? - lépett oda hozzánk egy stewardess.

- Elnézést, én befejeztem itt, és higgye el, odalent sem fogom már folytatni. - mondta, majd odafordult a középkorú férfihoz mellettem. - Odaülhetnék a felesége mellé? Azt hiszem, mind a négyen jobban éreznénk magunkat.

- Természetesen kisasszony! - pattant fel a férfi, és azonnal helyet is cserélt vele.

Dühös szemekkel néztem rá, borítékoltam számára a folytatást.Nem képzelheti, hogy ennyivel lerendezzük majd a John-témát! Előttünk állt ez az egész hétvége, amit tulajdonképpen kizárólag kettesben tölthettünk a tárgyaláson kívül, és abban az egyben biztos lehetett, hogy ki fogom szedni belőle a new york-i dolgokat akkor is, ha belegebedek. 

Drágáim!

Meghoztam a friss fejezetet Jimmy szemszögéből! Várom a kommenteket, remélem tetszett nektek! 

 

Puszi Mindenkinek, Arielle

Díj :) :*

Nagyon szépen köszönöm a díjat Vivkonak! Totálisan megleptél vele :)

Szabályok:

- köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad

- írj 10 dolgot magadról

- válaszolj 10 kérdésre

- tegyél fel 10 kérdést

- küldd tovább 10 embernek

10 dolog magamról:

1.25 éves vagyok.

2.Házasságban élek, bár ez életem első monogám kapcsolata.

3.Van egy yorkiem, akit imádok. Olyan mintha a gyerekem lenne.

4.Nem tartom a kapcsolatot az anyukámmal és a testvéremmel.

5. Odavagyok a Vámpírnaplókból Enzoért.

6.A kedvenc könyvem még mindig Vavyan Fable: Ezüstegér c. műve.

7.Vicky igazából saját magamból fakad, ki kell írnom a sok szarságot valahogy magamból.

8.Dean-t a saját apukámról mintáztam, aki már 10 éve meghalt, és nagyon hiányzik.

9.Kedvenc színem a fekete.

10.Imádom a Linkin Parkot, Roadot, Dorothyt, Manowart, Rammsteint, sorolhatnám...

Vivko kérdései:

1. Melyik az a könyv, amit most olvasol, amit legutóbb olvastál?

 J.A. Redmerskitől olvasom jelenleg az Örökké határa c. könyvet, ami a Soha határa folytatása. Eddig nagyon bejön :) Pontosan az történt velem pár hónapja, ami a könyvben Camryn-nal, és jó olvasni, hogy más ugyanúgy érez, mint ahogy én.

 2. Van olyan film, amit minden karácsonykor megnézel? Ha igen, melyik az?

 Igazából szerelem. Szeretek sírni rajta egy kicsit.

3. Szerinted van értelme az újévi fogadalmaknak? Te szoktál tenni?

 Általánosságban azt mondanám, hogy egyáltalán nincs. Idén tettem, kivételesen. Mivel jelenleg elég sokat dohányzom, szeretnék januártól kevesebbet.

4. Mi a véleményed a tetoválásokról? Van, vagy tervezel csináltatni?

 Nagy tetkóim vannak, koponyásak, virágosak, mexicoi halotti maszkosak :) Jelenleg egész hátra törekszem :D

5. Mi szerettél volna lenni, mikor kicsi voltál? Mennyire tér el a mostani terveidtől?

 Hercegnő. :) Később persze ez változott: pathológus, halottkém, helyszínelő... Egyik sem valósult meg, nem szeretek tanulni. Ami érdekel, azt falom, ami nem, azt meg se jegyzem.

6. Megfordult valaha a fejedben kisebb korodban, hogy megszökj otthonról?

 16 évesen egyszer. Nagyon szerelmes lettem, és nem engedték, hogy együtt legyek azzal a fiúval, akit akartam. Nem volt happy end a story vége...

7. Milyen blogokat keresel fel általában? Ahol történetek vannak, vagy épp személyes blogokat?

 Részemről teljesen mindegy, hogy személyes, történet, vagy fanfiction. A lényeg, hogy jól meg legyen írva, és gusztusos erotikával legyen megspékelve. :D

8. Mire vagy eddigi életedben a legbüszkébb?

 A kitartásomra: amit el akarok érni, azt elérem kitartó akarattal, munkával.

9. Túlélned egy napig telefon és internet nélkül?

 Biztosan túlélném, maximum mással foglalnám el magam. Jó, bevallom, elég szar lenne :(

10. Mennyire tartod hasznos dolognak ezeket a díjakat?

Elismerik valamilyen szinten a munkásságomat, és másrészt pedig egy kis betekintést nyújt a személyes kérdések által egy olyan kis burokba, amibe a történet írás folyamán nem derül ki, vagyis, hogy milyen az író :)

Az én kérdéseim:

1. Mi az igazi keresztneved?

2. Van háziállatod? (Ha igen az ágyadban alszik?)

3. Miért kezdtél bele az adott blogod írásába, mi volt az inspiráció hozzá?

4. Milyen típusú blogokat olvasol szívesen?

5. Hová mennél el a legszívesebben egy hétre nyaralni és kit vinnél magaddal?

6. Hogy képzeled el az életed 5 év múlva?

7. Továbbtanulás vagy munka?

8. Család/Gyerek vagy karrier?

9. Milyennek képzeled el a Nagy Ő-t?

10. Szabályok az életedben vagy spontenaitás?

Továbbküldöm:

Dolores Faria

Erzsébet Molnár

Adel Evans

Blyana, Alathea, Debora 

33. fejezet

(Vicky)

Hosszan belebonyolódtunk abba a csókba, szinte beleolvadtam a karjaiba, majd  Jimmy feloldotta  a gyerekzárat, hogy kiszállhassak. Nem tudtam őt magamban hová tenni, akármennyire is próbálkoztam. Gyengéden végigsimítottam a borostás arcán, nagyon szerettem, ahogy a kis szőrök sercegtek a bőrömön. - Jó éjt, faszfej. - mondtam és ott hagytam a kocsiban egyedül.

Annyira kavarogtak bennem a gondolatok és az érzések, hogy nem voltam képes tovább a társaságában lenni. Mezítláb, kezemben a cipőimmel mentem végig a felhajtón, az ő kedvéért még riszáltam is egy kicsit, tudtam, hogy néz engem. Az ajtónál visszafordultam, egyenesen rá néztem, hogy tudja, elbukott a stíreléssel, és csókot dobtam felé. A kocsi motorja azonnal felbőgött, Jimmy elhajtott. Jóízűen felnevettem, hisz elmenekült előlem újfent, majd felmentem a szobámba, és egy gyors zuhany után ágyba bújtam.

Kényelmesen elhelyezkedtem a takaróm alatt, majd felhívtam John-t, és hosszan beszéltünk telefonon. Nem említettem neki a kibontakozóban levő viszonyomat Jimmy-vel, hiszen effektíve köztünk sem volt semmi jelenleg, így cseppnyit sem számított, hogy én mivel foglalkoztam. Hiányzott John, és nem a szex miatt. Szexre ott volt Jimmy. John-nal nagyon jól éreztem magam, szórakoztatott, és mikor vele voltam, mindig azt éreztem, hogy egy hurrikánnal és szembe ment volna a kedvemért. Úgy viszonyult hozzám, ahogy még előtte soha senki: a nőt látta bennem, és ez nekem nagyon is imponált. A válás azonban lekötötte az idejét, állandóan elérhetőnek kellett lennie az ügyvédei számára, és egy saját cég beindításán is dolgozott, mivel nem vett részt többé a nagyapa üzelmeiben. Megígérte, hogy hamarosan meg fog látogatni, és akkor letisztázzuk majd a kettőnk dolgát is, de én nagyon messzinek éreztem ezt még, és nem is akartam belegondolni, hogy addig itt mi minden változhat meg. Megint minden Jimmy-től függött.

Jimmy egész héten került engem, mintha leprás lettem volna. Hűvösen, egészen kimérten viselkedett velem, én pedig úgy tettem, mintha nem is érdekelt volna a dolog különösebben. Újból ő teremtette meg a feszültséget kettőnk között. Megnyílt, én nyitottam felé, ő pedig most menekült előlem. Hát csinálhatta ezt egészen nyugodtan, mivel a hétvégén nem tud majd elmenekülni előlem, hisz össze leszünk zárva a tárgyalás miatt. 

Úgy viselkedett velem, mintha egy személyben én lettem volna az oka apa sebesülésének, én pedig haragudtam rá, amiért ilyen faszfej volt, viszont még mindig nem tudtam, hogy mit tehettem volna annak érdekében, hogy könnyebb legyen elviselnünk egymást. Rettegtem az utazástól, és ezt tagadni sem tudtam volna. Minden nap, munka után elmentem Nana-ért, és együtt mentünk be apához a kórházba. Sok látogatója volt, nem volt ideje unatkozni, szinte minden barátja, kollégája elment hozzá, és vitt neki valami apróságot. A leglelkesebb azonban őszinte ámulatomra Katie volt. Nem értettem, hogy csak azért, mert ott dolgozott a kórházban töltötte ráérő idejét apánál, vagy más, számomra ismeretlen okai is voltak ennek.  Még az is felmerült bennem, hogy esetleg lehet köztük valami, de ahogy jobban belegondoltam, elvetettem az ötletet. Katie-nek mindig is macsó típusú, amolyan a "szeme sem áll jól" pasijai voltak. Én nem igazán voltam képes külső szemmel tekinteni apára, főként nem férfiként, de nem tudtam volna az említett kategóriába besorolni őt. Végül úgy határoztam, nem töröm ezen a fejem, megkérdezni pedig végképp nem akartam, mivel apa láthatóan élvezte ahogy Katie tett-vett körülötte. 

Ahogy teltek a napok, egyre nyugodtabb lettem apával kapcsolatban, hiszen látványosan javult az állapota. A kezelőorvosa megígérte, hogy a hétvégén hazaengedi őt, Gabrielle pedig felajánlotta, hogy hazaviszi majd őt, mert Jimmy és én akkor még New Orleans-ben leszünk. Nem szívesen utaztam el így, hogy apa beteg volt, de már rég leszerveztük ezt az utat és a megbeszéléseket is a megrendelővel, nem mondhattuk le. 

Pénteken egész délelőtt a tárgyalásra készítettem össze a kimutatásokat, tervezeteket és apa rajzait. Sarah-ra bíztam még az aláírandó iratokat is, hogy ő vigye majd be Jimmy-hez délután. Amint mindennel készen voltam, elbúcsúztam a lányoktól, és elindultam haza, hogy gyorsan becsomagolhassak még az útra pár dolgot, és válthassak pár szót Nana-val is. Jimmy az épület bejáratánál szigorú tekintettel elém lépett.

- Dél van. - jegyezte meg.

- Kösz, van órám. Tisztában vagyok az idővel. - vetettem oda neki nyersen, meglóbálva az orra előtt a Blackberry-met. Mérhetetlenül frusztrált voltam már a piszkálódása nélkül is.

- 3-ra érted megyek, készülj el addigra. - felelte hasonló hangnemben.

- Igenis. - szalutáltam, majd elsiettem.

Otthon gyorsan ettem pár falatot Nana főztjéből, majd elcsomagoltam a ruháimat, tisztálkodási szereimet, és a minap vásárolt könyvet is. Jimmy pontosan 3 órakor jelent meg a Buick-kal a ház előtt, Nana pedig kikísért, hogy elbúcsúzzon tőlünk.

- Ügyesek legyetek kicsikéim. - mondta, majd mindkettőnket megölelt. - Jimmy, vigyázz Vicky-re. Vicky, te pedig fékezd magad.

- De Nana... - lendültem egyből védekező álláspontra, de ő a számra tapasztotta a kezét.

- Pont olyan vagy, mint az apád volt ennyi idősen. Nem kell mindenkivel harcolni, Vicky. Gondolkozz el ezen! Jó utat, gyerekek!

Beültem Jimmy mellé az autóba, elindultunk a repülőtérre. Egyikünk sem szólt a másikhoz, kínos csend feszült kettőnk közt, így nem sokára Jimmy bekapcsolta a rádiót. Olyan rágógumi-zenéket játszottak, hogy már rosszullét környékezett.

- Stílust váltottál Jimmy? - kérdeztem az utat figyelve. - Van rajtad egy "I love Brittney" tetoválás is?

Nem válaszolt, inkább bekapcsolta a CD-lejátszót. Azonnal P.O.D., Metallica, System of a Down és Linkin Park számok töltötték be a kocsit, én pedig miután feltekertem a hangerőt belesüppedtem a Buick jól ismert ülésébe. Teljesen ellazultam, olyan volt, mintha ez a 6 év el sem telt volna. Ott volt velem Jimmy, a Buick-ban ültem, rock-zene dallamai simogatták a dobhártyáimat, és az idő megszűnt létezni egészen a reptéri parkolóig. Gyorsan becsekkoltunk, és mire észbe kaptam, már a gépen ültünk egymás mellett. Elővettem az új könyvemet, olvasni kezdtem.

- Egész úton olvasni fogsz? - kérdezte Jimmy, de nem nézett rám.

- Jobb elfoglaltság, mint veled társalogni. - feleltem fel sem pillantva a lapokból. Odanyúlt, megnézte a borítót, majd kirántottam a kezéből.

- Twilight? És még te szóltál be nekem Brittney miatt? - csóválta a fejét.

- A feleségem is azt olvassa. - jegyezte meg egy középkorú férfi a mellettünk levő üléssorból, rámutatva a nejére, aki mellette ült, és szintúgy olvasott. - Ne bánkódjon fiatalember, addig is csöndben van. - súgta Jimmy-nek, aki döbbenten nézett rá. Arckifejezését látva felkacagtam.

- Miért jobb ez, mint velem társalogni? - kérdezte mogorván. 

- Ezt még kérdezned kell? - kaptam fel a vizet.

A gép közben felszállt, de Jimmy még mindig velem volt elfoglalva.

- Most ketten vagyunk, Vicky. Nem kell megjátszanod magadat, jó? - vetette oda nekem.

- Úgy véled, hogy megjátszom magam? - kérdeztem felháborodva. Máris megszegtem az ígéretet, amit Nana-nak tettem a nem harcolásról.

- Ismerlek. - mondta egyszerűen.

- Te egy kislány ismertél Jimmy, én viszont már régen nem vagyok az a kislány.

- A tárgyalásra is ilyen cuccban jössz? - váltott élesen témát. Érthetetlen volt számomra a viselkedése. Szabvány hosszúságú, elegáns ruhát viseltem, hozzá színben illő magassarkút, a hajamat a tarkómon összefogtam. Semmi különöset nem találtam az öltözékemben. Nem mehettem akármiben egy üzleti tárgyalásra.

- Melyik ruhadarabom vált ki belőled ilyen erős indulatot? - sóhajtottam fel fásultan. 

- Egyik sem tetszik. - mondta közönyösen.

- Hát nem is azért viselem őket, hogy neked tetsszen. - replikáztam. - Mégis hogyan kéne öltözködnöm szerinted? 

- Diszkrétebben. Nem vetted észre, hogy mindenki megbámult téged? - mordult rám.

- Talán azért bámult meg mindenki, mert egy ilyen bunkó faszfejjel mutatkozom, amilyen te vagy. Nem gondolod? - füstölögtem, de még mindig nem néztem fel a könyvből, bár egy betűt sem olvastam, mióta hozzám szólt.

- Szerintem inkább azért, mert te mutogatod magadat.

- Ez egy rohadt drága, eredeti Chanel ruha. Minden nő, aki valamit is ad magára, felvenné ezt a ruhát.

- A hölgynek igaza van. - jegyezte meg a Twilight-ot olvasó nő.

- Trudy ne szólj bele mások dolgába. Te csak olvass! - kérte a férje.

- Uram, higyje el, a felesége nagyon csinos ebben a ruhában! Semmi kifogásolható nincs benne. - sietett még a stewardess is a segítségemre.

- Dehogynem... - dünnyögte Jimmy.

- Mit akarsz Jimmy? - förmedtem rá. - Szavaztassuk meg az utasokkal, hogy a ruhám megfelelő-e, vagy sem? 

- Felesleges megszavaztatni, hisz attól még az én véleményem egy fikarcnyit sem változik, Vicky. - dörmögte. Úgy ült ott mellettem karba font kezekkel, mint egy hisztis 5 éves kisfiú.

- Rendben. - vetettem oda dühödten. - Bizonyára úgy kéne öltözködnöm, mint Gabrielle-nek, és akkor nem piszkálnál a ruhatáram miatt. - morogtam halkan.

- Hagyd ki ebből Gabrielle-t. - húzta fel magát.

- Az ő ruháival elégedett vagy? - kérdeztem már csak azért is.

- Maximálisan. - vont vállat.

- Hát én sosem fogok olyan darabokat viselni. Egyébként pedig semmi közöd nincs hozzá, mit veszek fel. Ha nekem úgy tartja a kedvem, felkelek innen, és meztelenül körbejárom a gépet. - sziszegtem. Rosszul voltam a gondolattól is, hogy szent Gabrielle ruhái közül valamelyiket is fel kellett volna vennem. Közel voltam hozzá, hogy agytrombózist kapjak Jimmy-től. 

- Én azért még fizetnék is... - dünnyögte a pocakos úr Jimmy mellől.

- Higgye el uram, semmi extrát nem látna. - mondta neki Jimmy. Ez azért szíven ütött, a hiúságomat sértette.

- Azt hittem, gyönyörűnek tartasz engem, Jimmy. - utaltam a becézgetésre, és elégedetten szemléltem szavaim hatását Jimmy arcán.

- Démoni nőszeméllyé váltál... - jegyezte meg.

- Jaj Jimmy, nem tudnál végre leszállni rólam? - fakadtam ki. - Mióta elindultuk Vancouver-ből engem szekálsz. Az a célod, hogy agyi infarktusom legyen az idegtől? Foglald el magadat valami mással, és engem hagyjál olvasni. Nem érdekel, hogy mit csinálsz, de hozzám se szólj New Orleans-ig, különben az egész hétvégén az én rikácsolásomat és hisztimet fogod hallgatni, ezt garantálhatom!

- A... - kezdte, de félbeszakították.

- Uram kérem, hagyja már ezt a szerencsétlen lányt! - kérte egy mögöttünk ülő idős nő. - Inkább vásároljon neki egy olyan ruhát, amiben szívesen látná.

- Higyje el asszonyom, egy egész boltot is vehetnék neki, ő akkor sem öltözne fel normálisan. - válaszolt neki Jimmy.

- Kattanjunk már le a ruhámról! - sóhajtottam fel idegesen.

- Dean-nek sem tetszenek a cuccaid. - jegyezte meg.

- Nem szégyelled magadat, hogy ilyeneket hazudsz? - becsuktam a könyvet, felé fordultam. - Mi a franc bajod van velem? Mióta visszajöttem, megállás nélkül csak szapulsz.

- Azt hiszed, hogy csak úgy lavírozhatsz Vancouver és New York között? Akárhányszor idejössz, feldúlod a mi életünket, és itt hagyod a káoszt, amit teremtettél. Az egész gyár arról beszél, hogy milyen kihívó a megjelenésed és a viselkedésed is. Apádat hozod kellemetlen helyzetbe, de természetesen téged ez nem is érdekel. Csak az a lényeg, hogy te jól érezd magadat. Majdnem meghalt miattad Dean, de te még ettől sem tértél észhez. Oké, hogy velem szexelsz, az ellen semmi kifogásom, mert miattam nem fog idejönni senki Dean-hez, hogy lelője, de anyád férjével kúratni magad az már kicsit erős, nem gondolod? - nézett rám mindent tudóan. Szívem szerint ebben a pillanatban nyakon vágtam volna apát, biztos voltam benne, hogy ő mondta el a részleteket Jimmy-nek.

- Egy... utolsó... szemét... faszfej... vagy! - minden szónak egy-egy csapásom adott hangsúlyt, amit a könyvemmel mértem a vállára.

- Hölgyem... uram... megkérhetem önöket, hogy akkor folytassák ezt, mikor már leszállt a gép? - lépett oda hozzánk egy stewardess.

- Elnézést, én befejeztem itt, és higgye el, odalent sem fogom már folytatni. - mondtam, majd odafordultam a középkorú férfihoz Jimmy mellett. - Odaülhetnék a felesége mellé? Azt hiszem, mind a négyen jobban éreznénk magunkat.

- Természetesen kisasszony! - pattant fel a férfi, és azonnal helyet is cserélt velem.

Jimmy dühös szemekkel nézett rám, borítékolta számomra a folytatást. Remek hétvégének néztem elébe, most éreztem csak igazán, hogy mennyire, mert jelen pillanatban a lábujja hegyétől a feje búbjáig utáltam Jimmy-t és örültem, hogy legalább az út hátralevő felében nem kellett őt hallgatnom, Trudy pedig útitársnak bizonyult. Mindketten a könyvünket olvastuk, én pedig végre elmélyülhettem a történetben, és ki tudtam zárni Jimmy-t a gondolataimból is. Igaz, csak az út végéig...

MEGLEPETÉÉÉÉÉÉS :)

Nehogy elvonási tüneteitek legyenek, és hogy értékelni tudjam a tegnapi kommenteket, meghoztam nektek a következő fejezetet. Jó olvasást kívánok, és várom a hozzászólásokat!

Puszi, Arielle