34. fejezet

 (Jimmy)

- Elég hosszú ideig tartott a viszonyuk, és annyit tudok csak én is erről, hogy eléggé közel került Vicky-hez. - felelte Dean a kérdésemre. Mintha egy kést döftek volna a mellkasomba és nagyon lassan forgatták volna az élő húsban. A legtöbb élményemet ehhez tudtam hasonlítani Vicky-vel.
- Nekem totál jelentéktelennek állította be. - jegyeztem meg halkan. Megint hazudott nekem...
- Szerinted olyan viszonyban vagytok jelenleg, hogy elmondana neked bármit is őszintén saját magáról? - úgy nézett rám, mintha hülye lennék, és én annak is éreztem magamat. Azt hittem, lehet köztünk valami egészen új és különleges. Azt hittem, elfelejthetjük a múltban történteket, és kihozhatunk ebből most valami egészen jót. Még arról is totál megfeledkeztem egy időre, hogy házasságban éltem egy másik nővel, aki nem ezt érdemelte tőlem.
- A picsába Dean! Te csak még jobban összezavarsz. Nem is kellene erről veled beszélgetnem! - fakadtam ki, majd felpattantam. - Megyek és megkeresem a feleségemet, hogy végre hazavihessem.
- Attól, hogy homokba dugod a fejedet fiam, az élet még ugyanúgy seggbe fog baszni. - csóválta meg a fejét, mire legyintettem egyet bosszúsan, és már ki is viharzottam a kórteremből.

Tudtam, hogy igaza volt mindenben, amit mondott nekem, de akkor sem tudtam, hogy mitévő legyek. Vicky nem mondott igazat, elferdítette a dolgokat, és én haragudtam rá. Olyan dühös voltam, hogy szívem szerint kitekertem volna azt a szép kis nyakát, és pont emiatt kerültem el őt egész héten. Nem esett kimondottan nehezemre, hogy hűvösen viselkedjek vele, őt viszont mintha ez egy cseppet sem érdekelte volna. Nemrég még csókot dobott nekem az ajtóból, mosolygott rám, a szemei csillogtak, mikor rám nézett, és tudtam, hogy ez azért volt, mert eszelőset szexeltünk. Miattam került abba a hangulatba, most meg egy fikarcnyit sem törődött velem.

Pénteken egész délelőtt ment a nyüzsgés, én pedig már a tűrőképességem határán voltam Vicky-vel kapcsolatban. Egy olyan fantasztikus éjszaka után, amit együtt töltöttünk a tengerparton, hogy viselkedhetett így velem? Úgy csinált, mintha neki egyáltalán lett volna valamiféle oka arra, hogy haragudjon rám. Alig vártam, hogy behozza az aláírandó papírokat nekem, és jól megmondhassam neki a magamét. Úgy fel akartam piszkálni, hogy nyomban a karomban landoljon. Tudtam, minél inkább felhergelem, annál biztosabb lehetek benne, hogy megadja magát nekem. Délben kimentem elszívni egy cigit az épület bejáratához, Vicky pedig pont akkor masírozott kifelé. Gyönyörű volt hosszú szőke hajával, a napsütésben megcsillant az orrpiercingje. Feszülős farmerban volt, fekete pántos topban, és dorkóban. Mostanában eléggé lazára vette az öltözködést, de nekem így jobban tetszett, mint amikor a magassarkúiban tipegett.

- Dél van. - jegyeztem meg, csak hogy kicsit felborzoljam az idegeit. Egyébként sem gondoltam, hogy hazamenne mielőtt indulunk, én is magammal hoztam a csomagjaimat, ő miért nem képes erre?

- Kösz, van órám. Tisztában vagyok az idővel. - vetette oda nyersen, meglóbálva az orrom előtt a Blackberry-jét. Eléggé frusztráltnak tűnt, ez pedig engem furcsa mód megnyugtatott.

- 3-ra érted megyek, készülj el addigra. - feleltem hasonló hangnemben.

- Igenis. - szalutált, majd elsietett.

Ráérősen elszívtam a cigimet, majd visszamentem az irodámba, hogy elintézzek még pár formaságot indulás előtt. A laptopom előtt ültem, épp válaszlevelet fogalmaztam egy megrendelőnek, mikor kopogtak az ajtómon, majd Sarah lépett be az aláírós dossziéval a kezében. Könnyű nyári ruha volt rajta, haja fel volt tűzve, és úgy nézett rám, mint amikor még rituálisan minden ilyen alkalomnál megdugtam őt.

- Hoztam a papírokat, Mr. Buck. - duruzsolta Sarah miközben mellém lépett, én pedig önkéntelenül is végigsimítottam hosszú vádliján. Vicky miatt voltam kanos, csak őt akartam, de ő leszart engem magasról. Sarah mindig is előzékeny volt velem szemben, és én értékeltem a diszkrécióját. Nem akartam sokat gondolkodni, csak le akartam vezetni a bennem felgyülemlett feszültséget, és a rossz érzést amiatt, hogy a feleségem abszolút nem kívánt velem házaséletet élni. Feljebb csúsztattam a kezemet Sarah combján, és  a tenyerembe fogtam a fenekét. Felém fordult, ajka csábos mosolyra húzódott, majd letérdelt elém és kiszabadította álló farkamat a nadrágomból. Nem lepett meg, hogy azonnal szopni kezdte, ahogy az sem, hogy nem igazán élveztem a dolgot. Hiába volt nagyon is kedvemre való látvány, ahogy egy szőke lobonc mozog a lábaim közt, ő nem Vicky volt. 

Finoman felhúztam az ölemből, arrébb kotortam az asztalomról az útban levő tárgyakat, majd ráhasaltattam őt a falapra. Felemeltem a szoknyáját a hátára, ő pedig készségesen széttárta a lábait. A fiókomból óvszert vettem elő, majd miután sietve magamra húztam, már be is hatoltam a farkammal Sarah nedves kis puncijába a bugyiját csak egy picit félretolva. Régebben odavoltam ezekért a pénteki gyors menetekért, most viszont miután Sarah remegve elélvezett a karjaimban, eléggé nehezemre esett élvezni vele a szexet. Mintha csak érezte volna mindezt, megállított, én pedig csalódottan húzódtam ki belőle. Felém fordult, felpattant az asztalomra, és szélesre tárta a lábait. 

 

- Felejtse el azt a nőt, aki nem akarja magát - duruzsolta. Nagyon szexi volt a hangja, amikor rám volt indulva. - Feledkezzen bele abba, aki megadja, amit szeretne, Mr. Buck.

 

- Sarah... - nyögtem halkan, mikor ismét belé hatoltam. Igaza volt. Végigdöntöttem az asztalon őt, megragadtam a lábait, és a nyakamba emeltem őket. Ő eközben a melleit markolászta a ruháján keresztül, és mikor újfent elélvezett, magával sodort engem is. Visszafojtott, halk nyögésekkel mentem el. 

 

Amíg rendbe szedte magát, aláírtam a papírokat, majd odanyújtottam neki dossziét.

 

- Kellemes hétvégét, Sarah. - motyogtam kissé zavartan. Nem tudtam hová tenni magamban még ezt az affért. 

 

- Önnek is, Mr. Buck. Remélem, minden rendben lesz New Orleans-ben. - mosolygott rám, majd az ajtó felé indult. Már a kilincsen volt a keze, mikor visszafordult felém. - És Mr. Buck... - testét gusztálva pillantottam rá. - Papírok nélkül is bejövök az irodájába nagyon szívesen. Csak szólnia kell. - kacsintott rám, majd távozott. Elmosolyodtam pimaszságán, de tudtam, hogy valószínűleg élni fogok majd a lehetőséggel. Nem ácsingózhatok folyton Vicky után, miközben a feleségem otthon vár engem. Sarah legalább ugyanúgy házas volt mint én. De akkor sem volt Vicky...

 

Ezen még egy jó ideig gyötrődtem, majd elindultam Vicky-ért. Pontosan 3 óra volt, amikor odaértem Dean házához. Nana kikísérte Vicky-t a kocsimhoz. 

- Ügyesek legyetek kicsikéim. - mondta, majd mindkettőnket megölelt. - Jimmy, vigyázz Vicky-re. Vicky, te pedig fékezd magad.

- De Nana... - lendült egyből védekező álláspontra Vicky, de ő a szájára tapasztotta a kezét. Somolyogva tettem be Vicky bőröndjét a csomagtartóba, majd beszálltam a vezetőülésbe.

- Pont olyan vagy, mint az apád volt ennyi idősen. Nem kell mindenkivel harcolni, Vicky. Gondolkozz el ezen! Jó utat, gyerekek!

Beült mellém az autóba, elindultunk a repülőtérre. Egyikünk sem szólt a másikhoz, kínos csend feszült kettőnk közt, így nem sokára inkább bekapcsoltam a rádiót. Rágógumi zenéket játszottak, de még ez is jobb volt, mint az a kínos csend.

- Stílust váltottál Jimmy? - kérdezte az utat figyelve. - Van rajtad egy "I love Brittney" tetoválás is?

Nem válaszoltam, kezdtem nagyon ideges lenni, inkább bekapcsoltam a CD-lejátszót. Azonnal P.O.D., Metallica, System of a Down és Linkin Park számok töltötték be a kocsit, Vicky pedig miután feltekerte a hangerőt belesüppedt a Buick ülésébe. Úgy tűnt, teljesen ellazult, mintha az idő megszűnt volna létezni számára egészen a reptéri parkolóig. Gyorsan becsekkoltunk, és mire észbe kaptam, már a gépen ültünk egymás mellett. Elővette egy könyvet, olvasni kezdtett.

- Egész úton olvasni fogsz? - kérdeztem, de nem néztem rá. Mindenképpen fel akartam dühíteni, mert akkor legalább valamiféle érzelmet mutatott irántam. Úgy éreztem, felrobbanok a belső feszültségtől.

- Jobb elfoglaltság, mint veled társalogni. - felelte fel sem pillantva a lapokból. Odanyúltam, megnéztem a borítót, hogy lássam, mi köti le ennyire, majd kirántotta a kezemből.

- Twilight? És még te szóltál be nekem Brittney miatt? - csóváltam a fejem.

- A feleségem is azt olvassa. - jegyezte meg egy középkorú férfi a mellettünk levő üléssorból, rámutatva a nejére, aki mellette ült, és szintúgy olvasott. - Ne bánkódjon fiatalember, addig is csöndben van. - súgta nekem, mire döbbenten néztem rá, Vicky pedig fellkacagott. Sosem szerettem, ha egy nő csendben volt, főleg ha Vicky-ről volt szó.

- Miért jobb ez, mint velem társalogni? - kérdeztem mogorván. 

- Ezt még kérdezned kell? - kapta fel a vizet.

A gép közben felszállt, de nem tudtam ezzel foglalkozni. Bosszantott, hogy elhitette velem, hogy szingli, és közben mégsem volt az. Mégis mi a jó francot csinált ez a csitri az elmúlt 6 évben? Nyilván az anyja férjének volt az elmúlt időszakban a szeretője, de ettől változott volna meg ennyire? Hiányzott az a szelíd kislány, aki volt, de ezért az ördögi nőszemélyért egyenesen odavoltam. A szenvedélyessége teljesen elvarázsolt engem, és egy kanos faszfej lettem. 

- Most ketten vagyunk, Vicky. Nem kell megjátszanod magadat, jó? - vetettem oda nekem.

- Úgy véled, hogy megjátszom magam? - kérdezte felháborodva.

- Ismerlek. - mondtam egyszerűen, pedig ez így nem volt igaz. A fél karomat odaadtam volna, ha most tudtam volna róla mindent. Régebben mindent megosztott velem, és ez hiányzott.

- Te egy kislány ismertél Jimmy, én viszont már régen nem vagyok az a kislány. - nem tudtam ezzel a ténnyel vitázni, így kénytelen voltam más irányba terelni a szót.

- A tárgyalásra is ilyen cuccban jössz? - váltottam élesen témát. Szabvány hosszúságú, elegáns ruhát viselt, hozzá színben illő magassarkút, a haját a tarkóján összefogta.Szexi volt. Annyira átkozottul szexi, hogy legszívesebben elbújtattam volna a bámészkodó férfiutasok szeme elől. Mindenki megbámulta, gondolatban levetkőztették, és szexeltek vele egy mocskosat.

- Melyik ruhadarabom vált ki belőled ilyen erős indulatot? - sóhajtott fel fásultan. 

- Egyik sem tetszik. - mondtam közönyösen.

- Hát nem is azért viselem őket, hogy neked tetsszen. - replikázott. - Mégis hogyan kéne öltözködnöm szerinted? 

- Diszkrétebben. Nem vetted észre, hogy mindenki megbámult téged? - mordultam rá.

- Talán azért bámult meg mindenki, mert egy ilyen bunkó faszfejjel mutatkozom, amilyen te vagy. Nem gondolod? - füstölögött, de még mindig nem nézett fel a könyvből. Lefogadtam volna, hogy igazából nem is olvasott.

- Szerintem inkább azért, mert te mutogatod magadat.

- Ez egy rohadt drága, eredeti Chanel ruha. Minden nő, aki valamit is ad magára, felvenné ezt a ruhát.

- A hölgynek igaza van. - jegyezte meg a Twilight-ot olvasó nő.

- Trudy ne szólj bele mások dolgába. Te csak olvass! - kérte a férje.

- Uram, higyje el, a felesége nagyon csinos ebben a ruhában! Semmi kifogásolható nincs benne. - sietett még a stewardess is a segítségére.

- Dehogynem... - dünnyögtem.

- Mit akarsz Jimmy? - förmedt rám. - Szavaztassuk meg az utasokkal, hogy a ruhám megfelelő-e, vagy sem? 

- Felesleges megszavaztatni, hisz attól még az én véleményem egy fikarcnyit sem változik, Vicky. - dörmögtem.Összefontam a kezeimet a mellkasomon, próbáltam egyenletesen venni a levegőt, és nem Vicky dekoltázsát bámulni. elég kényelmetlen volt farmerban ülni merev farokkal egy tömött repülőn.

- Rendben. - vetette oda dühödten. - Bizonyára úgy kéne öltözködnöm, mint Gabrielle-nek, és akkor nem piszkálnál a ruhatáram miatt. - morogta halkan.

- Hagyd ki ebből Gabrielle-t. - húztam fel magam. Nem lehetett őket egy lapra venni, ezzel tisztában kellett volna lennie. Gabby nagyon más volt mint ő, és nekem pont emiatt tetszett.

- Az ő ruháival elégedett vagy? - kérdezte már csak azért is.

- Maximálisan. - vontam vállat. Különösképpen sosem izgatott mit vett fel, hiszen szinte alig párszor vehettem le róla.

- Hát én sosem fogok olyan darabokat viselni. Egyébként pedig semmi közöd nincs hozzá, mit veszek fel. Ha nekem úgy tartja a kedvem, felkelek innen, és meztelenül körbejárom a gépet. - sziszegte.Mulattatott, hogy mennyire felhúzta magát.

- Én azért még fizetnék is... - dünnyögte a pocakos úr mellőlem.

- Higgye el uram, semmi extrát nem látna. - mondtam neki válaszképp, hogy még inkább feltüzeljem Vicky-t. Reméltem, hogy annyira kiakad rám, hogy végül berángat a gép mosdójába.

- Azt hittem, gyönyörűnek tartasz engem, Jimmy. - utalt a becézgetésre, és elégedetten szemlélte szavai hatását az arcomon. Ez eléggé intim téma volt. Nem véletlen becéztem őt gyönyörűmnek már régebben is. Elképesztően szép nőnek tartottam már akkor is, és ha lehet, most még szebb volt, mint akkor.

- Démoni nőszeméllyé váltál... - jegyeztem meg. Csak azt nem tettem hozzá, hogy ez nekem valamiért jobban bejött.

- Jaj Jimmy, nem tudnál végre leszállni rólam? - fakadt ki. - Mióta elindultuk Vancouver-ből engem szekálsz. Az a célod, hogy agyi infarktusom legyen az idegtől? Foglald el magadat valami mással, és engem hagyjál olvasni. Nem érdekel, hogy mit csinálsz, de hozzám se szólj New Orleans-ig, különben az egész hétvégén az én rikácsolásomat és hisztimet fogod hallgatni, ezt garantálhatom!

- A... - kezdtem, de félbeszakítottak.

- Uram kérem, hagyja már ezt a szerencsétlen lányt! - kérte egy mögöttünk ülő idős nő. - Inkább vásároljon neki egy olyan ruhát, amiben szívesen látná.

- Higyje el asszonyom, egy egész boltot is vehetnék neki, ő akkor sem öltözne fel normálisan. - válaszoltam neki.

- Kattanjunk már le a ruhámról! - sóhajtott fel Vicky idegesen.

- Dean-nek sem tetszenek a cuccaid. - jegyeztem meg. Nem is értettem miért mondtam ezt. Sosem beszéltünk Dean-nel Vicky ruháiról.

- Nem szégyelled magadat, hogy ilyeneket hazudsz? - becsukta a könyvet, végre felém fordult. - Mi a franc bajod van velem? Mióta visszajöttem, megállás nélkül csak szapulsz.

- Azt hiszed, hogy csak úgy lavírozhatsz Vancouver és New York között? Akárhányszor idejössz, feldúlod a mi életünket, és itt hagyod a káoszt, amit teremtettél. Az egész gyár arról beszél, hogy milyen kihívó a megjelenésed és a viselkedésed is. Apádat hozod kellemetlen helyzetbe, de természetesen téged ez nem is érdekel. Csak az a lényeg, hogy te jól érezd magadat. Majdnem meghalt miattad Dean, de te még ettől sem tértél észhez. Oké, hogy velem szexelsz, az ellen semmi kifogásom, mert miattam nem fog idejönni senki Dean-hez, hogy lelője, de anyád férjével kúratni magad az már kicsit erős, nem gondolod? - mindent tudóan néztem rá, és láttam a szemében, hogy az elevenébe találtam. Kiterítettem a lapjaimat, kíváncsi voltam, mihez kezd vele. Szembeszáll velem, vagy átengedi ezt a játszmát nekem. 

- Egy... utolsó... szemét... faszfej... vagy! - minden szónak egy-egy csapása adott hangsúlyt, amit a könyvével mért a vállamra. Még csak fájdalmat sem okozott.

- Hölgyem... uram... megkérhetem önöket, hogy akkor folytassák ezt, mikor már leszállt a gép? - lépett oda hozzánk egy stewardess.

- Elnézést, én befejeztem itt, és higgye el, odalent sem fogom már folytatni. - mondta, majd odafordult a középkorú férfihoz mellettem. - Odaülhetnék a felesége mellé? Azt hiszem, mind a négyen jobban éreznénk magunkat.

- Természetesen kisasszony! - pattant fel a férfi, és azonnal helyet is cserélt vele.

Dühös szemekkel néztem rá, borítékoltam számára a folytatást.Nem képzelheti, hogy ennyivel lerendezzük majd a John-témát! Előttünk állt ez az egész hétvége, amit tulajdonképpen kizárólag kettesben tölthettünk a tárgyaláson kívül, és abban az egyben biztos lehetett, hogy ki fogom szedni belőle a new york-i dolgokat akkor is, ha belegebedek. 

Drágáim!

Meghoztam a friss fejezetet Jimmy szemszögéből! Várom a kommenteket, remélem tetszett nektek! 

 

Puszi Mindenkinek, Arielle