35. fejezet

(Vicky)

Olyannyira sikerült belemerülnöm a könyvembe, hogy azt sem vette észre, hogy mindenki becsatolta magát a leszálláshoz készülődve, Trudy-nak kellett figyelmeztetnie.  A gép simán landolt, a tömeg megindult a kijárat felé, Jimmy pedig ügyesen lavírozva mellém araszolt, megragadta a karomat, és maga mellett tartott. Legszívesebben sikítva elszaladtam volna, de erre nem volt lehetőségem.

Béreltünk egy autót a reptér mellett, és egyből az étterembe indultunk, ahol a megbeszélést terveztük megtartani. Hála a GPS-nek, hamar odataláltunk és még volt időm a mosdóban kicsit felfrissíteni magamat. Visszatérvén leültem Jimmy mellé, és idegesen végigsimítottam a ruhám szoknyarészén. 

- Nem lesz gond, simán megkötjük ezt az üzletet. - nézett rám nyugtató pillantással.

- Kérlek, viselkedj rendesen a megbeszélés ideje alatt. - néztem rá komoly arccal.

- Nekem is fontos ez a szerződés, Vicky. - jegyezte meg gyanúsan barátságosan a gépen megütött hangnemhez képest. - Majd később folytatjuk a mi kis vitánkat...

Megforgattam a szemeimet, és panaszosan felsóhajtottam. Nem volt hajlandó addig békén hagyni, amíg tényleg nem szűnnek meg az életfunkcióim?! Egyszerűbb lenne, ha simán fejbe lőne, és akkor már túl lennénk ezen az egész szarságon. Nyilván John miatt van ennyire kiakadva, csak azt nem értettem, hogy miért. Ami azelőtt történt, hogy ide visszajöttem, teljes mértékben az én magánügyem volt, én sem faggattam őt, hogy miket művelt 6 éven keresztül. Nem vagyok kiborulva tőle, hogy házasságban él - na jó talán egy nagyon picikét, de ezt sosem vallanám be neki, és a kettőnk közt történteket ez amúgy sem befolyásolja -, és pont velem csalja a feleségét, ő mégis kiborult attól, hogy nekem volt valaki az életemben, akihez egy kicsit is kötődtem azután, amit ő művelt velem. Felidegesítettem magam ezen a gondolatmeneten. Később folytatjuk? Hát győzze csak kivárni mit fog kapni tőlem ez a faszfej!

Nem sokat kellett gondolatainkba meredve ücsörögnünk, hamarosan megérkezett a három férfi, akiket vártunk. Egy nagy nevű bútorforgalmazó céglánc vezetői voltak, és feltett szándékunk volt a T&B által gyártott bútorainkat velük eladatni, persze az ő márkájukkal fémjelezve. Apa mindenképpen azt akarta, hogy én is jelen legyek, mivel az egyik férfit ismertem New Yorkból. Adam Lexington nagyapa cégtulajdonostársának volt a fia, egy-két partin összefutottunk már, és amikor megpillantottam, fel is rémlett, hogy párszor flörtölni próbált velem, de én sosem akartam nagyapám köreiből trófeát gyűjteni magamnak, így mindig finoman leszereltem őt.

- Miss Taylor-Wanderwoods, ha nem tévedek. - csókolta meg a kezemet Adam lelkesen.

- Hát emlékszik rám, Adam Lexington! - mosolyodtam el finoman. Jimmy arckifejezése minden pénzt megért ebben a pillanatban számomra, legszívesebben lefotóztam volna. Szándékosan nem közöltem vele, hogy apa milyen szerepet szánt nekem ebben a tárgyalásban. - Ön felejthetetlen. - nézett rám Adam megbűvölten. - Uraim, a hölgy nagyapja az édesapám társa. - magyarázta. - Úgy tudtam, az édesapja jön tárgyalni. - pillantott Jimmy-re.

- Sajnos apámnak balesete volt, így a tulajdonostársával érkeztem, ő James Buck. - mutattam be Jimmy-t.

Kellemes hangulatban megvacsoráztunk, Jimmy felvázolta a gyártási folyamatokat, a terveket, majd én mutattam be a statisztikákat és a pénzügyi elképzeléseket. Osztatlan sikert arattunk, elnyerte a tetszésüket a közös munka lehetősége. Adam mindvégig velem volt elfoglalva, erőteljesen flörtölt velem, én pedig borzasztóan ügyelve a kevesebb több elvére, viszonoztam a gesztusait. Még el is gondolkodtam a lehetőségén, hogy felhívom a szállodai szobámba az éjjel, ha Jimmy továbbra is ekkora faszfej marad, és nem lesz hajlandó átjönni az én szobámba. Ők nem vették észre, és ha nem ismertem volna Jimmy-t alaposan, én sem vettem volna észre, hogy egyre feszültebbé vált. Olyan arcot vágott, mint amikor 6 éve kiütötte azt a srácot a mosdó folyosóján a bárban, miután molesztált engem. 

Alig vártam, hogy végre vége legyen már a megbeszélésnek, és a szállodában egy kiadós zuhany után ágyba bújhassak. Jimmy vetett véget az estének, átadta a három férfinak az általam összeállított dossziét.

- Nézzék át még egyszer, aludjanak rá egyet. Holnap majd megbeszéljük, hogy mire jutottak. - mondta. 

- Fair ajánlat. - mosolyodott el Adam. - Holnap délután felhívom önöket.

- Köszönjük. Viszlát. - búcsúzott Jimmy.

Adam ismét kezet csókolt nekem, láttam Jimmy-n, hogy kiakadt. Ez ugyan némi elégtétellel töltött el, de el is gondolkodtatott, hogy vajon miért reagál ilyen furcsán arra, hogy másnak is tetszem, és más is szeretne a lábaim közé jutni. Pedig mindez csak erősíthette benne a rólam alkotott ribanc-képet. Egy szó nélkül ültünk vissza az autóba, és hajtottunk el a szállodához.

- Taylor néven foglaltunk szobát. - mondtam a recepciós hölgynek.

- Á, meg is van. - nézett fel a monitorról. - 74-es szoba Mr. és Mrs. Taylor részére.

- Itt valami tévedés lesz. - mondtam elképedve. - Az édesapám azt mondta nekem, hogy értesítette a szállodát a változásról.

- Igen, a minap telefonált ide és kért a két egyágyas szoba helyett egy kétágyasat, mivel önt a megváltozott program miatt a férje kíséri. - felelte a nő. Elképedve bámulta rá. Apa miért keverte ennyire össze ezt a dolgot? Vajon miért akarta ennyire, hogy egy szobában legyünk Jimmy-vel? 

- Ha hazaérünk én magam lövöm le Dean-t... - motyogta Jimmy mögöttem.

- Öhm... nézze, az apám félreértett valamit. Nincs véletlen egy szabad szobájuk? - néztem bociszemekkel a recepciósra.

- Sajnálom hölgyem, de péntek este sosincs szabad szobánk. - csóválta meg a fejét. 

- Azért megnézné? - erősködött Jimmy.

- Természetesen. - felelte a nő, majd keresgélésbe kezdett a számítógépén. - Nincs szabad szobánk, sajnálom Mr. Taylor.

Kénytelenek voltunk egy szobán osztozni, így fogtuk a csomagunkat, és a lifthez mentünk. A boy felvitt minket a 3. emeletre, megmutatta a szobánkat. Kellemes ki szoba volt, meglepően tágas, nagy fürdőszobával, erkéllyel, minibárral. Leraktam az ágyra a táskámat, kivettem belőle a ruháimat, beakasztottam a szekrénybe, hogy ne gyűrődjön össze egyik sem. Jimmy ekkor mér mindig a csukott ajtó előtt állt, a szoba különböző pontjaira meredt leplezetlen kétségbeeséssel.

- Ezt nem hiszem el... - ismételgette halkan.

- Pedig muszáj lesz. - jegyeztem meg gúnyosan.

- Nem értem, hogy Dean miért érezte szükségesnek, hogy egy szobában legyünk egész hétvégén. - fakadt ki.

- Szerintem egyértelmű. - dünnyögtem, miközben elővettem a törölközőmet és a neszeszeremet. 

- Akkor légy olyan kedves és világosíts fel engem is, okoska kisasszony! - mondta élesen, majd a padlóra dobta a táskáját, mintegy nyomatékosítva a szavait.

- Hetek óta azt próbálja elérni, hogy rendezzük az ellentéteinket. Gondolom, ezzel akarta bebiztosítani a beszélgetésünket. - feleltem hátra sem pillantva. Hallottam, hogy levette a cipőjét és a zakóját.

- Szóval gondolod, mi? - Még véletlenül sem tudtam, mi? - förmedt rám.

- Ahogy te sem tudtad? - replikáztam hasonló stílusban.

- Lehet, hogy azért rendezte ezt így, nehogy felhozz valakit magaddal a szobádba. - vetette fel. 

- Ugyan Jimmy! Mégis kit akartam volna idehozni? - nevettem fel kínomban.

- Mondjuk Lexington-t. - vágta rá egyből. Tiszta szívből felnevettem. Röhejesnek tartottam saját magamat, mert ennyire átlátszó voltam a vacsoránál ezek szerint.

- Ezt te sem gondolhattad komolyan. - próbáltam védeni magamat.

- Egész este flörtöltél vele. - mondta felhánytorgató hangnemben, amitől én egyből védekező álláspontra helyezkedtem. 

- Ha flörtöltem is vele, neked semmi közös hozzá. - meredtem Jimmy-re gonoszan.

- Honnan ismered? - kérdezte.

- Elmondta mindenkinek, honnan ismerjük egymást.

- Lefeküdtél vele is?

- Nem hiszem, hogy közöd lenne hozzá, kivel vagy kikkel dugtam életem során.

Kezdett az egész vita elharapódzni, dühödt kiabálássá fajulni.

- Mégis nekem kell leszerelnem a nagyapádat, aki begurult egy szeretőd miatt, nem igaz? - nézett rám vicsorogva. - Hányan jönnek még ide, mert rossz embernek tetted szét a lábaidat? Hányan akarják még majd kinyírni Dean-t?

- Gondolhatsz engem akármekkora ribancnak, nem túlzottan érdekel, de pontosan tudod, hogy sosem tennék szánt szándékkal olyat, amivel árthatnék az apámnak! - mordultam rá.

- Lexington is a szeretőd volt? - kérdezte ismét.

- Szállj már le erről a Lexington témáról!

- Mit súgdosott a füledbe, amitől elpirultál? - vont kérdőre. 

Iszonyatosan zavarta a dolog, különben nem akadt volna ki ennyire, ezzel tisztában voltam, de nem akartam elmondani neki, mit emlegetett Adam. Sajnos szemtanúja volt az ominózus 18. szülinapi bulimnak, amikor idegösszeroppanást kaptam, és ezt az estét említette meg nekem, ettől jöttem zavarba.

- Miért érdekel egyáltalán ez az egész? Neked ott van a kedves Gabrielle, törődj csak ővele, engem meg hagyjál békén. - kiabáltam dühösen.

- Gabrielle jól nevelt nő, sosem viselkedne úgy, mint te.

- Baromira leszarom, hogy milyen nő a feleséged! Biztos valami vudut csinált veled, hogy elvetted, mert korábban csak viszonyokra voltál kalibrálva... - vágtam oda neki. 

- Vagy talán ő az igazi... - jegyezte meg. Ezt nem hittem el. Ha ő lett volna az igazi számára, nem dugott volna meg engem egyszer sem, mióta visszajöttem ide. 

- Akkor meg miért érdekel ennyire, hogy én mi a faszt csinálok? - üvöltöttem.

- Bosszant, ahogy viselkedsz és amiket mondasz! - üvöltött vissza.

- Persze, hogy bosszant, hisz az is kiakaszt, ha kibaszott levegőt veszek!

- Mert nem veszed észre, hogy mit művelsz!

- Mi a lófaszt művelek Jimmy, ami ennyire szúrja a kis szemeidet? - meredtem rá. Hirtelen átszelte a kettőnk között lévő távolságot, és szinte belemászott az arcomba.

- Egy önző, önsajnáló, határozatlan csitri vagy! - förmedt rám. - Jössz, Dean-t már azzal is az ujjad köré csavarod, ha ránézel, törsz-zúzol, aztán úgyis elmész. Vicky, ő az életét adná érted, te meg le se szarod őt! Csak illegsz-billegsz a tűsarkaidon, és játszod az eszed! Vedd már észre magadat!

- Ne akadr nekem megmondani, hogy mit csináljak! Nem ismersz engem! Fogalmad sincs, hogy apával nekünk milyen a kapcsolatunk! - teli torokból üvöltöttem vele.

- Ha tudná, hogy mekkora ribanc vagy valójában, nem így viselkedne veled! - vágta oda nekem.

- Faszfej! - mondtam halkan, majd sértetten bevonultam a fürdőbe. Könnyek marták a szememet, nem akartam, hogy lássa, mennyire megbántott. Lehetőséget nem hagyott arra, hogy elmondhassam neki, mik történtek velem, mióta ő utoljára látott engem, és láthatóan nem is érdekelte őt a dolog. Nem lehettem sokáig egyedül, hogy összeszedjem magam,  utánam jött a fürdőbe, megragadta a karomat és maga felé fordított.

- Ne merészelj nekem hátat fordítani és ott hagyni egy vita közepén! - rivallt rám, de össze sem rezzentem, csak néztem a gyönyörű barna szemeit.

Drágáim! Még ebben az évben egy utolsó fejezetre futotta tőlem, valószínűleg friss csak 01.06-án vagy 01.07-én lesz, addig ugyanis szabin leszek, és egy kicsit pihizek. Mindenkinek nagyon boldog, sikeres, szerelemben gazdag új évet kívánok!

Millió puszi, Arielle