29. fejezet

(Jimmy)

Dean szúrós szemekkel nézett rám, miközben én rezzenéstelen arccal helyet foglaltam a kerti ebédlőasztalnál, és felbontottam egy dobozos kólát. Melanie-t a sírás környékezte, Robert a kisfiúkkal volt elfoglalva. Nana bement a konyhába, hogy ránézzen az ételre, Sam pedig pánikszerűen követte. Katie nem moccant Dean mellől, még mindig fogta a kezét, és a sugdolózásuk egészen furcsa gondolatokra késztetett. Valaminek történnie kellett, amiért Katie ennyire közel engedte magához őt, hisz eddig mindig kerülte a testi kontaktust a férfiakkal, még velünk, a barátaival is. 

- Nem hiszem el, hogy folyton ezt kell művelnetek Vicky-vel. - csapott az asztalra Melanie.

- Ha normálisan viselkedne, nem lenne semmi problémánk. Nem kellett volna visszajönnie, és akkor nem lenne ebben a helyzetben. - vontam meg a vállam, miközben loptam egy főtt répát a levesből, és a kanalammal összevagdostam a tányéromban, hogy kicsit kihűljön.

- Jimmy, te egy akkora paraszt vagy! - támadt nekem Katie. Még mindig Dean kezét fogta, ez nem kerülte el a figyelmemet. Jó ideje nem hallottam tőle ilyen kirohanást. Olyan volt, mintha a régi énje kezdett volna előbújni belőle. Talán van közte és Dean között valami, azért érződik, hogy belőle merít erőt? - Nem veszed észre, hogy megbántod Dean-t? 

- Hagyd csak, Katie... Nincs semmi baj. Együnk. - felelte Dean. 

Nana és Sam visszatértek az asztalhoz, mindenki leült, és nekiláttunk a leveshez. Érezhető volt a feszültség, mindenki ideges volt, és persze engem hibáztattak az egész kalamajka miatt, pedig ehhez Vicky-vel ketten kellettünk. Dean egy darabig csak kavargatta a levesét, majd váratlanul felpattant a székéből, összeszedte Vicky cipőit, és rám nézett.

- Fiamként szeretlek Jimmy, de ha elüldözöd a lányomat a gyerekes sértettséged miatt, akkor kibelezlek. - mondta alig hallhatóan, de elég keményen ahhoz, hogy megértsem, neki valóban fontos, hogy Vicky itt legyen vele. Elviharzott a háza irányába, bizonyára vissza akarta hívni a lányát. Próbáltam nem magamra venni a dolgot, és folytattam az evést. Gabby beszélt hozzám, de én csak hümmögtem időnként, mintha figyeltem volna, miközben azt sem tudtam, mi a fenéről hadovál nekem. Ismét Katie volt az, aki ráncba akart szedni.

- Jimmy nem gondolod, hogy ez így nincsen rendjén? - kezdte.

- Vicky visszajött, és Dean azt szeretné, ha végleg itt maradna. - folytatta Melanie.

- És biztos nem fog itt maradni, ha nem érzi jól magát. - tett rá egy lapáttal Sam is.

- Mi van már veletek? - kiakadtam, lecsaptam a kanalamat az asztalra. - Alapítottatok egy "Szeressünk és védjük Vicky-t!" klubbot? 

- Haver... - tekintett rám Rob rezzenéstelen arccal. - Szerintem most mindenki ezt gondolja. Kicsit túlzásba estél.

- Dean évek óta erre vágyott, hogy a kislánya vele élhessen. - mondta Nana. - Ne rontsd ezt el neki. Mind tudjuk, hogy milyen az én kisunokám, de el is fogadjuk ezzel együtt. Beszéljétek meg a konfliktusaitokat, biztosan van mindenre megoldás. Ha másért nem is, hát boldogsága érdekében azt hiszem, erre mindketten képesek lesztek.

Gabby végigsimított a karomon, tudtam, hogy valami felebaráti szarsággal fog jönni, ezért nem vártam meg, hogy kiderüljön, igazam lett volna e. Felálltam a székemről, és elindultam a régi otthonom felé. Ahogy beléptem a konyhába, olyan kép fogadott, amire a legkevésbé sem számítottam. Dean a földön feküdt, a lába lőtt sebből vérzett, Vicky-t pedig egy idősebb férfi fojtogatta.

Vetettem egy futó, aggódó pillantást Dean felé, aki a padlón nyöszörögve próbálta csillapítani a vérzést egyre sápadó arccal, majd a vén fószer felé vonultam. Érezhettem akármit is Vicky iránt, nem hagyhattam, hogy bárki bántsa őt. Régen is mindig én védtem meg őt, ennek most is így kellett lennie. Megragadtam a vállát, kissé eltoltam tőle, és behúztam neki egyet. Az orra nagyot reccsenve eltört, láttam, hogy a szorítása enyhült, majd ujjai lecsúsztak Vicky torkáról, és elterült a padlón. Vicky hörögve kapkodott levegő után, de ennek ellenére rögtön krahácsolva az apja felé mászott, én pedig eközben a konyhaszekrényben kotorásztam, majd egy gombolyag spárgával visszamentem az öreghez, és megkötöztem a kezeit, és a lábait.

Gyilkos düh tombolt bennem, szívem szerint agyonvertem volna, mikor megpillantottam, mit művelt az egyetlen emberrel, akinek igazán fontos voltam. Lelőtte azt a férfit, akit apámnak éreztem, és ez megbocsáthatatlan bűn. Vicky-t korábban is mindig védelmeztem, ez olyan ösztönösen fakadt bennem, hogy egy pillanatig sem gondolkoztam, mihez kezdjek a kialakult szituációban. Egyszerűen meg kellet óvnom őt, még a saját életem árán is. Talán még magamnak sem akartam beismerni azt, hogy mennyire fontos volt nekem ő is, nem csak az apja. 

Vicky adaért Dean-hez, remegő kezekkel tapogatta a mellkasát, és láttam rajta a megkönnyebbülést, ami annak szólt, hogy életben volt. Dean másik oldalára térdeltem, elővettem a mobilomat, és hívtam mentőt, rendőrt is. Vicky az apja ingét markolászta, miközben még köhögött egy-kettőt. Halkan felzokogott, nekem pedig összeszorult a torkom. Miért ilyen az élet? Miért volt még mindig az én hatalmas gyengepontom, mikor ez a szőke csitri könnyekben tört ki? Megfogtam a kezét, és mélyen a szemébe néztem. Meg kellett nyugtatnom őt.

- Vége van, Vicky. - biccentettem az öreg felé.

- Aggódok apáért. - hüppögte rekedten. - Miattam van az egész, engem akart megvédeni.

- Ezt bármelyikünk megtette volna érted. - mondtam halkan, miközben megszorítottam a kezét. Nem akartam elengedni őt. Most érhettem hozzá először, mióta tegnap szinte megerőszakoltam a bárban. Észrevettem a karján a szorításom nyomát, bocsánatot akartam tőle kérni, de nem jöttek a szavak a számra. Csak fogtam a kezét, néztem azt a gyönyörű arcát, és nem tudtam megszólalni. Kis idő után riadtan kapta el a kezét, és szakította meg a szemkontaktust, mikor meghallotta a szirénákat közeledni. Úgy látszott, messze volt még az a pillanat, mikor tudjuk majd egymást kezelni. 

- Neked nem lett volna muszáj ezt tenned, hisz utálsz engem. - mondta halkan, de nem nézett már rám, csak Dean mellkasának fel-le emelkedését figyelte, mintha a tekintetével életben tudta volna őt tartani.

- Attól függetlenül, hogy mit érzek, vagy mit gondolok, nem hagyhattam, hogy ez a tetű bántson téged. - magyaráztam, mikor végre meg tudtam szólalni. - Tudom, hogy ez most megviselt téged, de legyél erős még egy kicsit apád miatt.

Remegtek a kezei, és mikor látta, hogy észrevettem, elvette Dean mellkasáról, és a combjaira simította. Még mindig csak hörögve kapott levegőt. Megállás nélkül a véraláfutásos csuklóit bámultam, és remélni tudtam csak, hogy ő nem erőszaktevőként gondol rám minden pillanatban, amikor eszébe jutott a tegnap éjjel. Újfent rám emelte a pillantását. Nagyon sebezhető volt, és tudtam, hogy nem akarta, hogy ezt én is lássam rajta. Egy teljes percig csak néztünk egymás szemébe, és azt a régi varázst is sikerült újra oda csempészni. Szinte tapintható volt kettőnk közt. Megint úgy éreztem, hogy mi ketten összetartozunk, ami fatális baromságnak tűnt, hisz engem egy remek feleség várt otthon. Öhm... igen, egy olyan remek feleség, aki a háta közepére kívánta a férje szexuális közeledéseit.

Beléptek a mentősök az ajtón, és azonnal kezelésbe vették Dean-t.Vicky meglátásom szerint totál sokkos állapotban volt, így nem hagytam békén, míg el nem ment a mentővel ő is. Megvártam a rendőrök kiérkezését, elvitettem velük a félájult pasit, akiről kiderült, hogy ő volt Vicky nagyapja egyenesen New Yorkból, majd vallomást tettem a történtekről. Bediktáltam az adataimat, a rendőrök ezután pedig elmentek a foglyukkal együtt. 

Visszaszaladtam Melanie-khoz, gyorsan elhadartam, hogy mi történt, de azért igyekeztem megnyugtatni őket. Nana és Gabby sietve bepattantak a kocsimba, a többiek pedig ott maradtak, és várták a telefonos híreket. Ahogy beértünk a kórházba, Nana azonnal Vicky-hez sietett, én pedig Gabrielle nyomában a műtőhöz rohantam. Leültetett a váróba, ő maga pedig bement, hogy megnézze mi a helyzet Dean-nel. Amíg operálták, mi ott várakoztunk ketten csendben, egy szót sem szóltunk egymáshoz. Gabby törte meg a némaságot.

- Ő az a Victoria, akinek a neve a hátadra van tetoválva, ugye? - kérdezte halkan.

- Ne most beszéljük meg ezt, kérlek. - intettem feszülten a műtőajtó felé, de ő nem törődött vele. Szúrós szemmel nézett rám, így kénytelen voltam válaszolni. - Ő volt életem első szerelme, a nevét pedig a hátamra tetováltattam, hogy sose felejtsem el, mekkora fájdalmat okozott nekem, amikor megcsalt engem. 

- Tehát emiatt viselkedsz vele így. - állapította meg.

- Nincsenek érzéseim iránta, ha esetleg ezen rágódsz. - vontam fel a szemöldököm.

- Ugyan, James. Én ilyenre nem is gondoltam. Én vagyok a feleséged, és sosem feltételezném, hogy megszegnéd az isten színe előtt tett esküdet akár csak gondolatban is. - mosolygott rám ártatlanul. Bűntudatom volt, amiért nem éreztem rosszul magam a feltételezésétől. 

Mielőtt válaszolhattam volna, Dean-t kitolták a műtőből, Gabby pedig elsietett, hogy szóljon Nana-nak és Vicky-nek a fejleményekről. Mikor visszajött, én már a kórteremben ültem és Dean kezét fogva vártam, hogy magához térjen. Párszor kinyitotta a szemét, és rám mosolygott, de azonnal vissza is aludt. Már jó ideje ott őriztük őt, mikor belépett a szobába Vicky és Nana is.

- Felébredt már? - kérdezte Nana.

- Még nem. - feleltem. - Magatokra hagyunk benneteket. Visszamegyünk Melanie-hoz, a többiek is várják a híreket. - nem akartam megtagadni Vicky-től, hogy ő legyen Dean-nel ebben a helyzetben, hiszen mégiscsak ő volt a lánya.

- Jimmy... - mondta halkan, mikor elhaladtam mellette. Parfümje illata egészen megőrjített.

- Igen? - néztem rá úgy, mintha egy cseppet sem érdekelt volna.

- Még egyszer köszönöm, amit értem tettél. - éreztem, hogy ezt a mondatot szinte úgy préselte ki magából. Nem akartam, hogy azért legyen hálás nekem, mert azt hiszi, annak kell lennie.

- Nem én haltam meg érted majdnem, úgyhogy inkább apádnak köszönd meg, Vicky. - feleltem lesújtó hangon, majd Gabby-t követve kivonultam a kórteremből.

A folyosón voltunk már, mikor Gabrielle telefonja megszólalt, egy páciense miatt hívták, akinél beindult a vajúdás. Tudtam, hogy el fog menni a másik épületbe, ahol a nőgyógyászat volt, de arra nem számítottam, hogy csak úgy faképnél hagy. Egy puszit sem adott búcsúzóul, csak közölte, hogy mennie kell, és már el is viharzott. Elcsigázottan ténferegtem le a büfébe, vettem egy szendvicset és egy nagy pohár kávét. Leültem egy üres asztalhoz, majd megettem. Miközben már a kávémat szürcsölgettem, tárcsáztam Melanie számát, és elmondtam neki minden fejleményt. Sikerült megnyugtatnom őket, így nem özönlöttek be mind a kórházba rögtön, nem szerettem volna, ha nem hagyják Dean-t pihenni. 

Kimentem az udvarra, elszívtam egy cigit, de sehogy sem tudtam Dean-re összpontosítani, se a Gabby által felhozott dolgok miatt stresszelni, mert minduntalan az a szőke csitri kísértett engem szirénként. Akart engem ő is, ma elárulta egy-két gyengéd pillantása, és az is elég nyilvánvaló volt, hogy miért nem vágta Gabby képébe azt, hogy lefeküdtem vele a múlt éjjel. Azt akarta, hogy újra megdugjam...

Visszaindultam Dean kórterméhez, akkor már késő délután volt. Alig lézengett valaki a folyosókon, egy magassarkú cipő sarkának kopogása visszhangzott csupán a távolból. Csak remélni tudtam, hogy Vicky közeledését hallottam, és megszaporáztam a lépteimet. Épp befordult arra kietlen folyosószakaszra ahol én jártam, így hirtelen elkaptam a karját és magamhoz rántottam. Eszméletlen érzés volt újra hozzá simulni. Alig tudott egyensúlyozni a lábain, kényszeredetten kapaszkodott belém, de én nem törődtem ezzel, egyszerűen berángattam a takarító személyzet egyik raktárába, és ránk reteszeltem az ajtót. Meg kellett kapnom őt.

- Neked nem Melanie-knál kellene lenned? - kérdezte megilletődve. Mintha nem lett volna tisztában vele, hogy mennyire kívántam őt mióta magamra hagyott az éjjel. 

- Fogd be, Vicky... - feleltem.

Tekintetem végigpásztázta a testét, alig vártam, hogy benne lehessek. Rámosolyogtam, ő pedig készségesen visszamosolygott rám. A feszültség ott sistergett kettőnk között, mi pedig csak álltunk összesimulva a félhomályos raktárban, és élveztük minden másodpercét a vágyakozásnak, mely olyan nyilvánvaló volt. Megragadtam két kezemmel az arcát, keményen csókoltam szájon. Egyik kezem lecsúsztattam a nyakán, durván a mellébe markoltam, mire belenyögött a számba. Próbáltam visszafogni magam, nem akartam erőszakos lenni vele megint, de nem tudtam a vadállati ösztönöknek parancsolni. 

Kis kezeivel erősen megragadta a pólóm alját, határozott mozdulattal húzta fel, épp csak egy pillanatra kellett megszakítanunk a csókot, hogy kibújhassak belőle. Ennyi idő pont elég volt arra, hogy ő maga is megszabadulhasson a felsőjétől. A fekete, csipkés melltartó csak még inkább begerjesztett, tudtam, hogy egy hasonló stílusú bugyival fogom magam szemközt találni, ha leveszem róla a farmerét. Elszakadtam az ajkaitól, arcomat a mellei közé temettem, és addig mesterkedtem, míg ki nem buggyant az egyik melle. Élvezettel vettem az ajkaim közé a mellbimbóját, először csak ízlelgettem, majd nagyon lassan a nyelvemmel cirógattam.

Nem hagyta, hogy sokáig belefeledkezhessek a mellei által nyújtott gyönyörbe, kigombolta a nadrágomat, és letolta a combomig. Egyik kezével a hátamat simogatta, a másikkal megragadta a már kőkemény farkamat az alsómon keresztül. Élesen felszisszentem, csaknem beleélveztem a tenyerébe, de erőt vettem magamon. Visszatértem az ajkaihoz, vad csókba bonyolódtunk ismét, majd hirtelen elszakította magát tőlem, és letolta a saját nadrágját is. Fekete csipkés brazil tanga volt rajta, imádtam ezt a fazont. Csípőjénél fogva megfordítottam őt, hogy háttal legyen nekem, ő pedig készségesen puccsított nekem, és megkapaszkodott a raktári szekrény egyik polcában. 

- Gyönyörűm... - nyögtem fel a látványtól.

Azonnal a farkam után nyúltam, nem akartam tovább váratni őt. Ahogy kiszabadítottam az alsómból, félretoltam Vicky bugyiját, és belé hatoltam. Forró, szűk és nedves volt a puncija. Elvesztem benne teljesen, és hangosan felnyögtem vele együtt. Ujjai kifehéredtek, ahogy a polcot szorította, de minden lökésemre erőteljesen válaszolt. Egyik kezemmel előrenyúltam a csiklójához, a csipkén keresztül simogatni kezdtem, mire ő viszonylag hamar el is élvezett. Orgazmusa hevében hüvelye úgy szorította a farkamat, mintha satuban lett volna, mennyei érzés volt. Éreztem, hogy már nekem sem kellene sok, hogy elélvezzek, így gyorsítani akartam a tempón, de Vicky elhúzódott tőlem. Reszketett az imént átélt gyönyörtől, mégis stabilan állt a lábain. Egészen elképedve néztem, ahogy ragyogó szemekkel felém fordult, és tekintetével végiggusztálta a testemet, hosszan elidőzve álló farkamon, mely fénylett az ő nedveitől. 

Édesen rám mosolygott, megigazította magán a bugyiját, visszahúzta a farmerét, és miközben én értetlenül néztem rá, felvette a felsőjét is. Teljesen kétségbeestem, mire felöltözött.

- Vicky... - ziháltam, de ő továbbra is csak mosolygott.

- Szeretném, ha erre a pillanatra gondolnál legközelebb, amikor lealázol engem mások előtt. - mondta halkan, miközben végigsimított a farkamon. Beleremegtem ebbe az apró érintésbe, ő pedig rögtön el is húzódott tőlem. - További szép napot, faszfej. - kireteszelte az ajtót, és mielőtt még utána nyúlhattam volna, kilibbent a folyosóra. 

A golyóim majd leszakadtak a kielégületlenség miatt, és a farkam se akart a merev állapotról lemondani, így pár perc várakozás után elkönyveltem, hogy így kell utána mennem. Magamra kaptam a ruháimat, eligazítottam a büszkeségemet, hogy ne legyen feltűnő a szituációja, és már rohantam is a folyosón a kijárat felé, hogy utolérjem ezt a szemtelen csitrit. 

Hellóóóó Mindenki!

Meghoztam az új fejezetet! Minden észrevételt szívesen vennék, és megköszönném, ha írnátok nekem pár sort. Kinek hogy tetszik a történet alakulása?

Puszi, Arielle