Faintness

Történet

Adott egy lány, gazdag, jómódú családból, aki szülei válása után az édesanyjával él, és apját csak ritkán láthatja. Adott egy fiú, akit örök befogadtak, és most a lány édesapjával él.
Már az első találkozás megpecsételi a sorsukat, az együtt töltött nyarak mindkettejük számára az év legjobb időszakának mondhatóak, mígnem egy nyári estén felhagynak a játékkal és megadják magukat az ösztöneiknek… de sajnos az idill nem tarthat túl sokáig. A kétségbeesett vágy az együttlétre sem írja felül sokáig a bizonytalanságukat, mígnem már talán késő nem lesz, és egy sor véletlennek egyáltalán nem mondható szerencsétlen esemény közjátékaként, hosszú időre elszakadnak egymástól. Ám egy napon Vicky mégis újra az apjánál köt ki, de a dolgok megváltoztak, már semmi sem olyan, mint régen volt, ahogyan már ő sem az a kis fruska, aki halálosan beleszeretett apja nevelt fiába. Az újbóli találkozásuk olyan előre nem várt eseménysort indít el, amire egyikük sem számít. Vajon a szerelem, a szenvedély, amit egymás iránt éreznek felülírhatja-e dühöt, a sértettséget és a megbántottságot? Döntéseiket vajon meg tudják-e bocsátani egymásnak, és ami a legfontosabb saját maguknak?

Olvasd velünk a hetente frissülő fejezeteket, hogy megtudd, hogyan alakul Vicky és Jimmy sorsa.

Köszönöm, Arielle

Dátum, idézet, menü helye is lehet

B.Radó Lili
TUDD MEG...

Tudd meg, én Neked fájni akarok,
emlék akarok lenni, mely sajog,
mert nem lehettem eleven valóság.
Tudd meg, nem láthatsz égő piros rózsát,
hogy ne én jussak róla az eszedbe,
akit engedtél elmenni csókolatlan.

Mert minden fájni fog, amit nem adtam,
és minden szó, mely kimondatlan maradt.
Nem láthatsz tengert s arany sugarat,
mely nem a szemem lesz s a mosolygásom
s hiába húnyod be szemed, hogy ne lásson,
mert a szívedbe égettem be magam.

Minden hajnal, minden nap alkonyatja,
a rét, ahogy a harmatcseppet fogadja,
a könny, a vágy, a csók, a dal, az álom,
minden asszonykéz, minden férfivállon,
s az asszonyod, ha karodba veszed:

mert sohse voltam eleven valóság,
mindenütt, mindig, minden én leszek.

-----------------------------------------------

B. Radó Lili:
PART

Mint néma csónak parttól az éjszakába,
Úgy távolodik lelkemtől a lelked.
Vágyakozásod sötét hullámain
Úgy siklik tova s mindig távolabb,
Mintha sohase jönne vissza többé.

Tudom, a hajnal hasadását várod,
Tudom, a kelő napot köszöntöd holnap.
S míg hívő vággyal tovasiklasz tőlem,
Alattad örvény, fölötted a vihar van.
Fuss csak, repülj hát, rajta! Könnyű csónak.

Ha vágyad örvénylő vizei elsimultak,
Vihar múltán, ha nyári nap ragyog,
Az örök mámort, majd ha sehol se lelted:
Vissza fog térni lelkemhez a lelked,
Mert az örök part - mégis - én vagyok.

2017. január 14., szombat

2 megjegyzés: