44. fejezet

(Jimmy)

Nehezen aludtam el vasárnap este. Bár folyton Vicky-re tudtam csak gondolni, nem volt ellenemre, hogy most egy kicsit külön voltunk egymástól,  és én is átgondolhattam ezt az egész dolgot. Túl sok érzelem volt ebben a hétvégében, túl sok esemény, és túl sok titok került napvilágra. Nem tudtam megemészteni azokat a történéseket, amiket Vicky elmondott nekem. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy 6  évvel ezelőtt a gyermekem az ő testében volt. 

Mindig is nagy családot szerettem volna, sok gyerekkel, de valahogy ez idáig Gabby-val sosem beszéltünk annak a lehetőségéről, hogy gyereket vállaljunk, hisz neki mindig volt valami munkahelyi projektje, ami teljes embert igényelt, és én nem akartam ezzel nyaggatni, ahogy mással sem. Úgy tűnt, hogy Vicky örömmel kihordta volna a gyerekemet, és szeretettel nevelte volna fel. Zokogva mesélte el, hogy miként vették el tőle ezt az esélyt, és milyen egyedül maradt ezzel. Nem lepett meg, mikor azt mondta, hogy begolyózott a történtek után, és már kezdtem egy kicsit jobban is érteni őt ezek után. 

Mindig is kissé ambivalens személyiség volt, és hiába volt borzasztóan nőies, 22 évesen ő még mindig lázadt minden ellen, akár egy kamasz. Nem véletlenül tartottam őt egy szemtelen csitrinek... Dean baromi jól tudta őt kezelni, és nem is értettem, hogy Allie ezt miért nem látta be sosem. Vicky bármit megtett volna, ha az apja kérte volna tőle. New York kurva szar lehetett neki, és jó volt tudni, hogy legalább egy ember mellette állt, és az ő érdekeit nézte abban az elmebeteg családban, még ha az John is volt. 

Ebből kiindulva pedig nem kellett túlzottan meglepődni, hogy az én gyönyörűm többször is megjárta az elmegyógyintézetek kórtermeit, hisz csak rá kellett pillantani a New York-i rokonaira. Az anyja betegesen meg akart felelni a szülei elvárásainak, tönkretette Dean-t, és a mai napon zsinóron rángatná, ha hagyná neki. A nagyanyja alárendelte az egész életét a nagyapja akaratának, de ő is ugyanúgy utasítgatja a lányát. És ez a Charles... Kis híján megfojtotta Vicky-t, és lábon lőtte Dean-t. Ha nem avatkoztam volna közbe, akkor bizonyára mindketten halottak lettek volna most.

A hideg is kirázott ettől a gondolattól. Dean nagyon fontos volt nekem, ő volt az apám az apám helyett, és Vicky... Arra próbáltam rájönni, hogy ő vajon mit jelentett nekem? Kívántam. Eszelősen kívántam őt, csak rá tudtam gondolni, és azt akartam, hogy megint olyan közel legyünk egymáshoz, mint 6 éve, mielőtt elszakadtunk egymástól. Egyre inkább úgy hittem, hogy sosem szerettem ki belőle, mert hát hogy is tudna kiszeretni az ember egy olyan nőből, akit a sors is neki szánt? 

Jegelnem kellett a dolgokat Gabby-val. Nem haladtunk semerre ebben a kapcsolatban, és ezt el kellett fogadnom. Izgalmas volt a randizás vele, hisz ő egy másik világ volt, amelyet én nem ismertem, de bolond voltam, mikor azt feltételeztem, hogy a házasságunk majd mindent meg fog változtatni. Semmi sem változott. Kanos voltam, és beleuntam, hogy utána ácsingózok, amikor volt egy lány az életemben, aki készségesen megadta nekem, amire vágytam, és még többet is. 

Érzelmeim voltak Vicky iránt, nem tudtam tagadni már magam előtt sem, és azt akartam, hogy ezzel kapcsolatban ő is így érezzen. Fontos akartam lenni végre egy nőnek annyira, hogy engem helyezzen az első helyre, és ne a munkát, vagy holmi magazinokat. Be akartam bizonyítani Vicky-nek, hogy jó lennék neki, pontosan ezért szeretkeztem vele másnap az ebédidő alatt, és nem csak simán megdugtam. Amikor bevallotta, hogy állandóan rám gondolt, hevesen kezdett dobogni a szívem, és szinte cseppfolyós lettem a bőröm alatt. Annyira dögös volt, ahogy kitipegett az irodámból az alsónadrágomból, hogy már alig vártam, hogy újra az enyém lehessen, de le akartam lassítani. Nem az volt a célom, hogy minél többször gerincre vághassam, hanem, hogy újra közel kerüljek hozzá.

De vajon mi az, amivel Victoria Taylor-Wanderwoods szívéhez közel lehetne férkőzni? Nem akartam sablonos lenni, vagy nyálasan udvarolgatni neki, mert az úgysem jött volna be, inkább valami egészen egyedit szerettem volna kitalálni neki. És akkor kipattant a megfelelő dolog az agyamból. Lejárt a munkaidő, hallottam, ahogy a munkások hazafelé indultak az autóikkal. Kivettem a farmerom zsebéből a legújabb szerzeményemet, és betettem a zárható asztalfiókomba Vicky többi ellopott bugyija közé.

Épp kinyitottam az irodám ajtaját, hogy a parkoló felé vegyem az irányt, mikor Vicky tüzes kis testével találtam szemközt magam. Háttal állt nekem, kecses kis kezével pedig Sarah-t szegezte a szemközti falnak. Tenyere erőteljesen landolt Sarah mellkasán, és én láttam a nő szemében a páni félelmet.

- Mi folyik itt? - kérdeztem csodálkozva.

- Semmi különös, konfliktust rendezek le éppen. - felelte Vicky gunyorosan. Nem értettem, mivel érdemeltem ki már megint ezt a hangnemet tőle.

- Bővítsd, gyönyörűm. - mondtam, miközben megpróbáltam kettejük közé férkőzni.

- Ahogy óhajtod. - nézett végre rám. Különös fény volt a tekintetében, azt hiszem, megbánthattam valamivel. - Sarah-nak olyan tévképzetei vannak, miszerint te akarsz tőle valamit. Éppen az értésére adom, hogy te nyilván nem folytatnál viszonyt senkivel, hiszen házas vagy.

Nagyot nyeltem mielőtt megszólaltam volna. Tudtam már rég, hogy öreg hiba volt Sarah-val levezetni a feszültségemet, mielőtt New Orleans-be mentünk, de nem gondoltam, hogy ő képes lesz ezt elmondani valakinek. Bíztam benne, hogy Vicky megérti, amit mondani akartam.

- New Orleans előtt volt egy botlásom, és Sarah ezt valószínűleg félre értette, mivel én nem beszéltem meg vele ezt azóta. - mondtam nyugodt hangon, pedig belül szétszedett a feszültség. Vikcy elengedte őt, és vádló tekintettel nézett rám.

- Mindig tudtam, hogy egy faszfej vagy... - közölte, majd szinte fellökött, ahogy elment mellettem.

- Vicky... - kiáltottam utána, de csak beintett nekem, és ment tovább. Sarah-hoz fordultam. - Nem akartam felhozni ezt neked soha, de az állásoddal játszol. 

- Kérem, Mr. Buck... - lesütött pillái alól egy-egy kövér könnycsepp buggyant ki.

- Nem fog megismétlődni kettőnk közt soha többé az a dolog. Ha ezt el tudod fogadni, akkor kerülj el kérlek, és végezd a munkádat. Ha nem, akkor keresned kell egy másik állást magadnak. Világos voltam? - kérdeztem egy kis éllel a hangomban. - Nem csípem, ha szarakodnak velem.

- Értem, uram. Világos. - hadarta, majd visszarohant az irodájába.

Lerohantam a lépcsőn, de már csak a csikorgó kerekekkel távozó Volvo-t láttam a telep bejáratánál. Vicky elviharzott, esélyt sem hagyva, hogy megmagyarázzam neki a történteket. Először értettem meg, miért is gondolt engem faszfejnek. Valóban az voltam. 

Beugrottam a Buick-ba, és bementem a város legdrágább fehérnemű üzletébe. Pontosan tudva Vicky méreteit bevásároltam mindenféle csipkés holmiból, így mikor távoztam onnan, három nagy szatyor volt nálam bugyikkal, melltartókkal, harisnyákkal és egy szexi hálóinggel megtömve. Betettem a kartonszatyrokat a hátsó ülésre, majd kivettem a bőrdzsekimet a csomagtartóból, mert kezdett már hűvösebb lenni délutánonként, ahogy ránk köszöntött az ősz. Belebújtam, majd beültem a kocsiba, és elővettem a telefonomat a farmerem zsebéből. Vicky-t tárcsáztam, és ő körülbelül a harmincadik csörgésre fel is vette a telefont.

- Mit akarsz? - förmedt rám dühödten.

- Hol vagy? - kérdeztem azonnal, mit sem törődve a kedélyállapotával.

- Otthon. - felelte tömören.

- Mindjárt ott vagyok. - közöltem, bár tudtam előre, hogy ordítani fog velem.

- Te csak ne gyere ide Jimmy Buck! Hagyjál engem békén! - mennydörögte, de nem hagytam, hogy folytassa, kinyomtam a telefont.

Padlógázzal hajtottam Dean házáig, leparkoltam a felhajtón a Volvo mögött, majd a szatyrokkal együtt beszaladtam az épületbe. Dean a nappaliban feküdt a kanapén felpolcolt lábbal, keze ügyében a mankójával, Vicky pedig dühödten rótta a köröket körülötte, és hevesen szidalmazott engem, majd saját magát.

- Mit keresel itt? - nézett rám villámokat szóró szemekkel. Kibaszott gyönyörű volt így felpaprikázva, és még mindig az én alsóm volt rajta, kilógott a csípőfarmeréből.

- Szeretnék veled négyszemközt beszélni. - próbáltam enyhébb hangnemet megütni, de belelovalta magát a dologba nagyon.

- Kösz, de nem kérek én ebből. - lehuppant az egyik fotelbe, és rám se nézett.

- Jó, akkor Dean előtt fogjuk ezt megtárgyalni. - vontam meg a vállamat. Leszartam, hogy mit fog Dean gondolni rólam, és azt is, hogy a konyhában mosogató Nana is tökéletesen hallani fog minden egyes szót, amit mondok neki. - Ezeket neked hoztam. - tettem a lábai elé a szatyrokat. - Minden egyes darabért cserébe, amit letéptem rólad. - kissé elpirult, mikor belepillantott a zacskókba, de nem mondott semmit. Dean furcsa szemekkel nézett rám, és tudtam, hogy kényelmetlenül érinti majd a téma. - Mért rohantál úgy el? - kérdeztem kedvesen.

- Mert nem akartalak ott mindenki előtt pofán vágni! - tüzes tekintettel meredt rám, fortyogott a dühtől. - Már megint hülyét csináltál belőlem, Jimmy Buck!

- Sarah és én sokáig voltunk intim viszonyban, mielőtt feleségül vettem Gabrielle-t. Kényelmes volt nekem az a kapcsolat. - vallottam be. - Te totálisan kiakasztottál múlt héten, és mikor bejött hozzám pénteken az irodámba, én megdugtam őt. Akkor még nem úgy álltak a dolgok köztünk, ahogy most. Nem fogok bocsánatot kérni tőled, csak nem szeretném, ha emiatt rossz érzés lenne kettőnk között. - magyaráztam.

- Ó, persze, mert most aztán állnak ám valahogy a dolgok kettőnk között, nem? - fordította el a fejét. Letérdeltem a lábai elé a szőnyegre, és megfogtam a kezeit. El akarta húzni, de erősen szorítottam, így kénytelen volt rám nézni.

- Azt mondtad, mindig rám gondolsz, és hogy ne próbáljak meg ellenállni neked. - kezdtem halkan. - Ide tennék mindent a lábaid elé, amit csak kívánsz tőlem, de nem tudok változtatni a múltban történteken. Hülye voltam, mikor elengedtelek 6 évvel ezelőtt, és tudom, hogy most nem kérhetek tőled semmit, hiszen házasságban élek, de annyira összezavartad a fejemet, hogy még ezt a kibaszott gyűrűt is leszarom. - böktem a kezemre a fejemmel. Kikerekedett szemekkel nézett rám, talán sokkoltam egy kicsit. Nem szólalt meg. - Mondj valamit gyönyörűm. - néztem rá kérlelő tekintettel.

- Még mindig szeretnélek pofán vágni, de nem foglak. - felelte dermedten. Egészen megváltozott a tekintete. A szatyrokra nézett. - Szóval vettél nekem egy csomó fehérneműt? - mosolygott rám.

- Úgy éreztem, kárpótolnom kell téged. - feleltem. Olyan volt, mintha csak ketten lettünk volna az egész kibaszott bolygón, pedig pontosan tudtam, hogy tőlünk egy méterre Dean igyekezett a tv-re fókuszálni, és nem minket bámulni, Nana pedig már a konyhát és nappalit összekötő ajtó keretének támaszkodva figyelte az eseményeket. Engem csak Vicky érdekelt most, csak őt láttam, és azt akartam, hogy minden rendben legyen kettőnk között.

- Nem gondoltam, hogy buksz a milfekre, Jimmy. - jegyezte meg Vicky egy kaján mosollyal az arcán. Sosem bírta ki, hogy ne cukkoljon engem.

- Én csak rád bukok. - feleltem őszintén. Tudta, hogy komolyan gondolom, de ő

még talán nem állt készen arra, hogy ilyen dolgokat mondjon nekem, vagy a családunk előtt nem merte még felvállalni a kettőnk közti kapcsolatot. Megszorította a kezemet,  kicsit arrébb csúszott a fotelben, én pedig odaültem mellé a karfára. Vállamra hajtotta a fejét, belecsókoltam szőke fürtjeibe a feje búbján, ő pedig csak szorongatta a kezemet, mintha sosem akarná elengedni. 

Nem kellett mondania semmit, másképp viselkedett velem, mióta hazajöttünk New Orleans-ből, és ennek ő is tudatában volt. Ugyanolyan zavarodottak voltunk mindketten, de én már kapisgáltam valamennyit az érzéseimről vele ellentétben. Akartam őt, és amint ebben ő is megbizonyosodott, lépni is fogok annak érdekében, hogy zöld út legyen előttünk. Most viszont megelégedtem azzal, hogy elpárologtattam a haragját, és hozzám bújt miközben meccset néztünk Dean-nel a nappaliban. Fontos volt nekem ez a kis csitri, és most már tudta ő is.


Drágáim!
Meghoztam az új részt, szeretettel várom a kommenteket! (nagyon-nagyon!!!!!!!)
Remélem, tetszik majd nektek, és írtok nekem!!!! <3
Ne mulasszátok el a szavazást sem a Gabby-szemszög ügyében. 
Pixy tőled várok egy emailt :)

Csóközön, Arielle