48. fejezet

(Vicky)

Hónapok óta ment már a hazudozás, bujkálás, titkos találkák, lopott csókok, és a többi. Jimmy szeretője lettem, és nem bántam egyetlen pillanatát sem. Ahogy Jimmy ideje engedte, azonnal elszabadult, és velem volt. Nem számított, hogy mit csináltunk, jól éreztük magunkat együtt. Sokszor csak bekucorodtunk a nappaliba apánál, és vele meg Nana-val együtt tévét néztünk, vagy csak simán elkísért bevásárolni, bohóckodott velem a plázában. A szex fergeteges volt, ahogy a szigorúan idézőjeles kapcsolatunk is.

Életemben először viszont elkezdtem többre vágyni, amit eddig csak magamnak vallottam be. Jimmy olyan érzelmeket váltott ki belőlem jelenleg, amilyeneket eddig senki, még 6 évvel ezelőtt ő maga sem. Melanie-nak sem mertem elmondani, de elkezdtem igazi kapcsolatról gondolkodni, amiben én és Jimmy monogám módra éltünk volna, és talán lett volna gyerekünk is. Együtt élhettünk volna apánál boldogan, de ez egyelőre csak álom maradt. Megelégedtem azzal, ami most volt, és nem akartam a jövőn görcsölni, hisz még mindig nem beszéltünk mély érzésekről, csak vonzalomról, és arra nem építhettünk semmit. Minden tök jó volt úgy, ahogy most volt. Mintha egy kis meleg, biztonságos buborékban lettünk volna mi ketten, és én nem akartam, hogy az kipukkanjon. Semmiképp.

Időközben megkaptuk a bírósági idézést nagyapa tárgyalására, ahol meg kellett jelennünk mind a hárman: apának, Jimmy-nek és nekem is. Egyikünk se ment be hozzá látogatóba az előzetes letartóztatás ideje alatt, de nekem a tárgyaláshoz sem volt sok kedvem. Nem akartam már semmilyen kapcsolatot a new york-i családtagjaimmal, és azok után amiket tett, nagyapával a legkevésbé sem. Persze a bírói felszólítással nem fogok ellenkezni, megjelenek az előírt időben, és vallomást teszek. Tisztában voltam vele, milyen fényt vet majd rám az emberek szemében, ha megtudják, hogy az anyám férje volt a szeretőm, de ez nem kisebbítette nagyapa bűneit. Nem volt ez akkora nagy dolog, hogy emiatt meg akarjon fojtani, és le kellett volna lőnie miatta apát. Másrészt fel kellett készülnöm arra is, hogy nagymama ideutazik majd anyámmal a perre, és minden bizonnyal kénytelen leszek szóba állni velük, ha akarok, ha nem. 

John sokszor írt nekem email-t, én pedig fokozatosan beavattam őt a Jimmy-vel kialakult dologba. Nem haragudott rám, de éreztem, hogy időre lesz szüksége, hogy újraértelmezze magában a kettőnk viszonyát, és úgy tudjon hozzám viszonyulni, ahogy ebben a szituációban az illett. Aggódott értem, hisz ismét egy nős férfivel kerültem szoros kontaktba, de én igyekeztem biztosítani őt róla, hogy minden a legnagyobb rendben volt, és nagyon is elégedett voltam a dolgaimmal. Nem akart idejönni nagyapa tárgyalására, a saját cége ügyeit intézte, valamint az ügyvédje rágta anyám ügyvédjét, és nem akart semmiről sem lemaradni, de legalább már volt válóperes időpontjuk ott a new york-i ítélőszéken, és ez már haladásnak látszott. Anyám nem volt egyszerű eset a nagyszüleim pénzével a háta mögött, és feltett szándéka volt bosszúból kizsigerelni ezt a kedves pasast, csak mert máshol kereste a kielégülést, amit a feleségétől nem kapott meg. Anyám egy bosszúálló hülye picsa lett, és még apát is hívogatta időnként. Velem persze nem mert próbálkozni, úgysem beszéltem volna vele...

Katie ügye is kezdett megoldódni, örültem, hogy egy olyan erős férfi volt mellette, mint apa. Ő egy nagyon kedves, és szerethető lány volt, annak ellenére is, hogy a maga módján kicsit visszahúzódónak tartottam őt. Szinte csüngött apán, leste minden szavát, és gondoskodott róla. Persze úgy adták elő a dolgot, hogy ők csak nagyon jó barátok voltak, de a brancsban már mindenkinek leesett, hogy ez marhaság. Ahogy egymásra néztek, mindenki a környezetükben láthatta, hogy odavoltak egymásért. Szívből örültem ennek, apa megérdemelte, hogy egy olyan gyönyörű és jólelkű lány szeresse őt, mint Katie, ő pedig végre egy rendes pasi mellett volt, aki nem fogja boxzsáknak használni, és megvédi őt.

Katie visszaköltözött a lakásába, apa beszerelt neki egy riasztóberendezést, ami a rendőrséggel volt összeköttetésben, és időnként ott aludt nála, hogy ne érezze magát egyedül. A korábbi erőszaktevőt, Justin-t kiengedték 3 nap elzárást követően, de mindenki meg volt győződve róla, hogy nem fogja annyiban hagyni a dolgokat, míg nem találja egyszer Katie-t egyedül. Felváltva kísérgették őt munkába és onnan haza, ki mikor ráért vitte, vagy hozta őt, igyekeztünk társaságban tartani őt, és vigyázni rá. Apa persze magánakciózni készült. Nem ő lett volna, ha nem akarja megoldani a helyzetet...

November első reggelén későn ébredtem, a nap már besütött az ablakomon, én pedig kipihenten pattantam ki az ágyamból. A telefonom villogott, és zümmögött, én pedig izgatottan vettem a kezembe. Jimmy szokásá vált, hogy gyakran küldözgetett nekem SMS-t, így mindig úgy raboltam rá a telefonra, hogy abban reménykedtem, ő írt nekem. A mostani sejtésem beigazolódott, az ő neve volt a kijelzőn, így megnyitottam az üzenetet.

"Csinálsz velem hóangyalt délután?"

Összeráncoltam a homlokomat, nem értettem, mit akart ezzel, hisz nem is volt még hó, akkor meg hogyan akart hóangyalt csinálni? odaléptem az ablakomhoz, kilestem a jégvirágos üvegen, és eltátottam a számat is a meglepetéstől. Az egész tájat vékony kis hótakaró fedte, és hatalmas pelyhekben, sűrűn esett a hó. Izgatottan huppantam vissza az ágyamra, és válaszoltam Jimmy-nek az üzenetre.

"Ki nem hagynám! :D"

Végignyúltam a franciaágyamon, nagyot nyújtóztam, és már csörgött is a telefonom. Természetesen a faszfej hívott, aki már hétvégén már korán reggel üzenetekkel bombázott.

- Heló faszfej! - vettem fel kuncogva. Utálta ha így hívtam, de szerintem csak presztízskérdést csinált ebből is.

- Jó reggelt, gyönyörűm! - búgta azon az édes kis hangon. Imádtam, amikor így szólított. Olyan intim volt. Nem csak becézés, hanem egyben bók is. - Gabby elment ügyelni a kórházba, nekem még van itthon egy kis elintéznivalóm, és aztán jövök hozzád.

- Rendben, nekem is van még délelőtt dolgom a városban. - mosolyodtam el. Olyan meglepetésben részesítem, hogy köpni-nyelni se fog tudni. - Mit rendeljek vacsira Nana-tól?

- Ne piszkáld fel Nana-t, nem eszünk otthon. - mondta sejtelmesen. Úgy tűnt, nem csak én szervezkedek az ő háta mögött, de inkább ráhagytam a dolgot.

- Oké. - feleltem.

- Oké? Semmi faggatózás? - kérdezte meglepetten, de hallottam a hangján, hogy mosolygott.

- Semmi. Csók-csók! - belecuppogtam a hangszórómba, majd letettem a telefont. 

Felvettem a meleg plüssköntösömet, majd lementem a földszintre, hogy megreggelizzek. Apa nem volt még otthon, Katie-nél töltötte az éjszakát, Nana pedig gofrit sütött nekünk, és jó sok pudinggal meg tejszínhabbal meg is ettük ketten majdnem az összeset. Mikor kinéztem a kocsifelhajtónkra, meg is bántam, hogy ennyire belakmároztam, de azért felvonszoltam magam a szobámba, jó melegen felöltöztem, majd kimentem az udvarra és nekiláttam a hólapátolásnak. Egy idő után Nana is csatlakozott hozzám, így elég hamar végeztünk. Már melegem volt, mikor visszamentünk a konyhába. Ittam egy bögre forró teát, aztán elindultam a Volvo-mmal a városba.

Gyerekkoromból emlékeztem a tetoválószalonra a belvárosban, ahol apa haverja dolgozott, így egyenesen oda mentem. Kicsit nehéz volt úgy parkolni, hogy még nem mindenhol lapátolták el a havat, de sikerült személyi és vagyoni sérülés nélkül megoldanom a dolgot. Izgatottan léptem be a szalonba, nem kértem előre időpontot, de reméltem, hogy be tud suvasztani a pasas még délelőtt a programjába.

Az üzletben csak egy kigyúrt, agyontetovált fickó volt, a pultnál ült a laptopja előtt, és azonnal felkapta a fejét, ahogy beléptem. Rowen jófej volt, kiskoromban mindig nyalókát kaptam tőle, meg színes ceruzákat, hogy rajzolhassak a pultnál, míg ő apával foglalkozott. 

- Csak nem egy Taylor-t fújt ide a hóvihar? - kacsintott rám a laptop fölül.

- Szia Rowen! - mosolyogtam rá, és elindultam felé. Kijött a pult mögül, szorosan megölelt, majd megforgatott a kezemnél fogva.

- Azta! Nagyon jó kis csaj lett belőled! - vigyorgott. - Tetkót szeretnél, vagy nosztalgiázni jöttél? - kérdezte.

- Tetkó miatt jöttem. - feleltem. - Gondoltam, hátha van időd rám a délelőtt.

- Az időjárás miatt lemondta két vendég is a mai idejét, így csak a tiéd vagyok délelőtt. - kezét a hátamra helyezte, beljebb invitált. Levettem a kabátomat, a sálamat az egyik ujjába dugtam, kesztyűimet a zsebébe tettem, majd felakasztottam az egyik fogasra. Táskámat a pultnál álló székbe hajítottam, beültem a tetoválószékbe, és pirulás nélkül néztem Rowen-re.

- Három betűt szeretnék a puncimra varratni. Már ha elvállalod. -  mondtam.

- Milyen stílusban? - kérdezte szemrebbenés nélkül. Tudtam, hogy hozzá kellett jönnöm ezzel a kéréssel.

- Semmi cikornyás. Inkább old english, de rád bízom. - mosolyogtam rá.

Rowen visszaült a laptopja elé, molyolt rajta kicsit, majd visszatért pár kinyomtatott mintával. Kiválasztottam, amelyik a leginkább a kedvemre volt, ő pedig stencilpapírra rajzolta azt. A székemet megdöntötte, lejjebb toltam a nadrágomat és a bugyimat, majd felhelyezte a mintát rám a megfelelő helyre, és egy cseppnyi hezitálás nélkül nekilátott a munkának. Jól elbeszélgettünk közben, egy kicsit sem zavart egyikőnket sem, hogy a nemi szervemhez kellett érnie. 

Egy órával később három nagy, fekete betű díszelgett a szeméremdombomon kissé ívelt alakban, hasonló betűtípusban, mint Jimmy hátán a Victoria felirat. Kedvtelve nézegettem magam a tükörben, tetszett, hogy Jimmy monogramja a bőrömre került, főleg a kétértelmű jelentése is. James Alexander Buck nevének kezdőbetűi összeolvasva döfést jelentettek. Bizonyára ő is értékelni fogja a leleményességemet. Elvégre mégsem mászkálhattam egy JAMES felirattal a hátamon, az túl nyilvánvaló lett volna.

Megköszöntem Rowan-nek a gyors és precíz munkáját, kifizettem, majd beugrottam a sarkon egy kávézóba, és ittam egy forró feketét. Elautóztam egy gyógyszertárhoz, megvettem a kencét, amit Rowen javasolt a tetoválás ápolásához, aztán elindultam haza. Apa a felhajtón lapátolta a havat, mert mióta eljöttem otthonról, folyamatosan esett, és nem tudtam volna biztonságosan visszaállni a helyemre. Mosolyogva navigált engem, majd együtt mentünk be a konyhába ebédelni. 

A nappaliban társasoztunk, mikor Jimmy megérkezett. Nem zavart meg minket, leült mögém a fotelbe, szorosan magához ölelt, és onnan nézte végig a játszmát. A következő körbe beszállt ő is, és megint olyan volt minden, mintha megállt volna az idő. Ott voltunk négyen, társasoztunk, és baromi jól éreztük magunkat. Nem sokkal később becsörtetett Melanie és Robert a kis Robbie-val, aki úgy be volt öltöztetve, hogy csak a szemei meg az orra látszottak, és kivonszoltak minket az udvarra. 

Apa előszedte a kamrából a régi szánkómat, így Jimmy-vel elmentünk Melanie-ékkal a domb felé, és egész sötétedésig ott szánkóztunk velük a hóesésben. Ők hazamentek Robbie-val, mi pedig a szánkón ülve, szorosan összebújva néztük a hóesésben még gyönyörűbb városi fényeket a domb tetejéről.

- Azt hittem, hóangyalt is csinálunk. - dugtam Jimmy orrához a saját jéghideg orromat.

- Csinálunk hát! - mondta, majd megcsókolt. Amint elváltak az ajkaink egymástól, felkapott a szánkóról, én visítottam, ő pedig bevágott a hóba. Dühödten néztem rá, mire mellém ugrott, és villámgyorsan gyártott egy angyalt. Mire kész lettem a sajátommal ő már hason feküdt, és a hóba rajzolgatott. Hasra fordultam mellette én is, közelebb húzódtam hozzá, hogy a vállára hajtsam a fejét, mikor lefagytam. 

Jimmy beleírta a hóba, hogy "szeretlek Vicky". Úristen... Nem mertem rá nézni, remegő kézzel elővettem a telefonomat, és gyorsan lefényképeztem, hogy örökké meglegyen nekem ez a pillanat. Visszasüllyesztettem a készüléket a zsebembe, majd felé fordultam, és méregetni kezdtem őt.

- Mondj valamit. - kért Jimmy. - Bármit. - riadtnak tűnt.

- Nem tudom mit mondjak... - suttogtam könnyes szemekkel. Átkozott könnyek! Miért kellett ezen ennyire meghatódnom? Picsába veled Jimmy Buck! Kiforgatsz a stílusomból is!

- Azt szeretném, ha boldog lennél, Vicky. Szeretlek téged. - mondta Jimmy. Az ő szemében is könnyek voltak, de jobban tartotta magát, mint én, elvégre férfi volt. - Tudom, hogy nem könnyű neked ez az egész... - nem hagytam, hogy folytassa, megcsókoltam.

- Sosem volt ez másképp, ugye? - kérdeztem, miközben magára húzott, hogy ne a hideg hóban hasaljak. - Te szeretsz engem, én szeretlek téged, de mégse lehetünk együtt.

- Vicky! - a karjaiban tartott, miközben felállt a földről, és lassan megindult lefelé a dombról. - Veszettül odavagyok érted! Meg sem tudnám fogalmazni neked ez azt érzést, ezért mondtam azt, hogy szeretlek. Te vagy a világom, a mindenem, és szeretnék veled úgy együtt lenni, hogy ne kelljen titkolnom ezt az érzést.

- Szeretlek Jimmy, ezért önző vagyok. Csak magamnak akarlak téged! - bújtam hozzá menet közben szorosabban. Halántékon csókolt.

- Elhagyom Gabby-t, és elválok tőle. Holnap megmondom neki, hogy téged szeretlek, és veled akarok lenni. - majdnem elbőgtem magam. Kimondta azokat a szavakat, amikre már hosszú ideje vártam. Visszanyeltem a könnyeimet, sugárzó arccal néztem fel rá, majd kigomboltam a nadrágomat.

- Mutatnom kell valamit. - mondtam értetlen arckifejezését látva. Lejjebb húztam a bugyimat, és megmutattam neki az új tetkómat. - Kvittek vagyunk, faszfejkém! - vigyorogtam rá, majd visszaöltöztem. Leesett állal állt velem szemben, egészen különös tekintettel nézett rám, majd a karjába kapott, és forogni kezdett velem. Mosolyogva sikongattam a magasban, majd úgy csókoltam szájon ezt a nagy melákot, hogy biztos lehessen benne, mik a terveim, amint hazaértünk a jó meleg házba. 



Drágáim!

Meghoztam a friss fejezetet! Nagyon várom a kommenteket, remélem írtok nekem!
Azt hiszem, egy olyan részhez értünk, amit már mind nagyon vártunk. :)
Rettegve gondolok rá még mindig, hogy ezután Gabby-szemszög következik...
Szép hétvégét mindenkinek! 


Csóközön, Arielle