47. fejezet

(Jimmy)

Egész éjjel a karomban tartottam Vicky-t, és nagyon jól aludtam. Beállítottam az ébresztőmet, hogy még azelőtt kislisszolhassak a házból, hogy mindenki felébredne, mert nem akartam, hogy Vicky kényelmetlenül érezze magát miattam, de mikor felébredtem, nem tudtam anélkül otthagyni, hogy ne értem volna hozzá. Óvatosan levettem a bugyiját, nem volt nehéz dolgom, mert épp a hátán feküdt, felhúzva a lábait terpeszbe illesztettem, majd gyengéden nyalogatni kezdtem csupasz punciját. Mióta kiszállt abból a taxiból pár hete, csak erre vágytam: fejemet a lábai közé rakni. 

Nem kellett sokáig ügyködnöm, hogy ő is éberré váljon, a légvételei elárulták. Tudtam, hogy mikor került közel az orgazmushoz, így a kezem is használni kezdtem, ő pedig kéjesen vonaglott alattam. Nem tudtam betelni vele. Annyira izgató volt ez a kis csitri, és bennem annyi érzés kavargott egyszerre, hogy muszáj volt állandóan a bugyijába másznom. Láttam rajta, hogy nehezére esett hangtalanul tűrni a ténykedésemet, így miután lecsillapodott a teste, rávigyorogtam. Látványosan megforgatta a szemeit, én pedig jó nagy cuppanós puszikat nyomtam csupasz szeméremdombjára. Imádtam, hogy gyantáztatta, és olyan sima volt tőle a bőre azon a tájékon. Vigyázva, hogy a kezeimre helyezzem a súlyomat és ne őrá, feljebb másztam az ágyon, és egy határozott mozdulattal a még mindig lüktető puncijába hatoltam. Mennyei érzés volt.

- Néha nagyon utállak... - zihálta a vállamba, ahogy mozogni kezdtem benne.Tudtam, hogy nem vagyok egyszerű eset, és neki különösen nehéz volt újfent megbízni bennem. Amik azóta történtek, hogy elváltunk egymástól, éket vertek kettőnk közé, és én egyedül ezt nem tudtam kiszedni onnan. Ehhez kellett volna ő is, és én nagyon szerettem volna arról meggyőzni, hogy érdemes neki megpróbálnia velem.

- Adj egy esélyt nekem. - néztem rá, és lassabb tempóra váltottam. Édes szeretkezésbe kezdtünk, és tudtam, hogy ezt legalább annyira élvezte, mint mikor alaposan megdöngettem.

- Egyszer majd megbeszéljük ezt, Jimmy. - nyögött fel halkan.

Két kézzel a hajamba túrt, minden mozdulatomra hevesen válaszolt, és mikor mindent elsöprő kéjjel beteljesedett, én is elélveztem. Teljesen belé temetkeztem, neki adtam magam, és ő elvett tőlem mindent.Már csak arra vágytam, hogy ezt viszonozza nekem. Mindent akartam tőle. Annyira jó volt vele, és én annyira szerettem volna, ha ugyanaz a meghittség lett volna köztünk, mint régen! Mélyen nézett a szemembe, hiába fürkésztem az arcát, nem tudtam, mire gondolhat.

- Lehet, hogy ugyanúgy rád vagyok kattanva én is, Jimmy. Lehet, hogy nekem is minden más most, mint 6 évvel ezelőtt. - félszegen elmosolyodott, mire én hirtelen megcsókoltam. Veszettül boldoggá tett ebben a pillanatban, de tudtam, hogy türelmesnek kell maradnom, különben elszalad előlem.

- Megpróbálnál minden szarság ellenére velem lenni? - kérdeztem óvatosan. Még nem döntöttem el, mihez kezdek Gabby-val, és ezzel nyilvánvalóan ő is tisztában volt.

- Arra kérsz, hogy legyek a szeretőd. - nem kérdezte, állította. Nagyon is jól tudta, mit szerettem volna tőle.

- Ideiglenesen. - néztem rá komolyabb arckifejezéssel. - Aztán eldöntjük közösen, hogy mi legyen. - persze azért nekem voltak terveim ezzel kapcsolatban. Gyors válás, gyors új esküvő, gyerekek... De ezzel most megijesztettem volna őt, így nem akartam letaglózni a gondolataimmal, vágyaimmal.

- Amennyiben őszinte leszel hozzám, nincs semmi kifogásom ez ellen. - felelte, és sokat mondóan tekintett fel rám. Kihúzódtam belőle, elvettem egy zsebkendőt az éjjeliszekrényéről, és felé nyújtottam. Nem akartam semmi mást, csak őt.

- Innentől minden másképp lesz, Vicky. - ígértem. Kénytelen volt bízni bennem, bár tisztában voltam vele, hogy ez nehezére esett az előzményeinkre tekintettel. Elvette tőlem a zsebkendőt, megtörölte magáz, majd engedte nekem, hogy felhúzzam az ágyról. Ahogy ülő helyzetbe került, felkaptam a karjaimba, és elindultam vele a fürdőszobába.

- Tudok ám járni, faszfejkém. - nézett rám szemöldök ráncolva.

- Tisztában vagyok vele gyönyörűm, de pehelykönnyű vagy, és én miért ne vihetnélek a karomban? - kérdeztem ártatlan arccal. Le akartam venni a lábáról. Azt akartam, hogy ugyanúgy megőrüljön értem, ahogy én megvesztem őérte. Apró kis romantikus gesztus volt ez tőlem, de úgy sejtettem, hogy a korábbi fiújai nem kényeztették őt ilyesmivel, mert egy picit elpirult.

Beállítottam a zuhanyzóba, majd csatlakoztam hozzá. Élvezte, ahogy megmosdattam őt, én pedig örültem, hogy valamilyen ürüggyel újra hozzáérhettem a testéhez. Kezdett ismét bekómálni a fáradtságtól, így mikor már tiszta volt megtöröltem őt, és visszavittem az ágyába. Betakartam a paplanjával, halkan felöltöztem, majd a párnája mellé tettem a telefonját, miután a riasztást bekapcsoltam rajta.

- Beállítottam az ébresztődet, gyönyörűm. - súgtam halkan a fülébe.

- Mhm... - motyogta, majd átölelte a nyakam, ahogy odahajoltam hozzá egy búcsúcsókra. - Bújj vissza mellém! - kérte. Ellenállhatatlan volt, ahogy ilyenkor viselkedett, és én csak nagy nehezen tudtam nemet mondani neki. Szívem szerint visszabújtam volna az ölelésébe, és hónapokig ki se keltem volna mellőle az ágyból.

- Nem lehet, Vicky. - sóhajtottam panaszosan. - Még azelőtt elmegyek, hogy az egész ház megtudná, itt töltöttem az éjszakát veled. És át is kell öltöznöm.

- Ebédelsz velem? - húzta közelebb az arcomat magához, és apró puszikat nyomott borostás államra. Gyengéden megcsókoltam, csak azután húzódtam el tőle. Nem hagyhattam, hogy meggyőzzön a maradással kapcsolatban.

- Ha jó a menü, mindenképpen. - búgta félálomban, majd hangtalanul kiosontam a szobájából.

Angolosan szerettem volna távozni, de Dean-be futottam a sötét folyosón, és kis híján szívrohamot kaptam emiatt. Köntösében, mankóval úgy festett a sötétben, mintha egy horrorfilmből szalajtották volna.

- Basszus Dean, a frászt hoztad rám! - kapkodtam levegőért.

- Minden kezd olyan lenni, mint 6 éve. - ásított fel. - Lemegyek hajnalban egy pohár vízért, te pedig a úgy lopakodsz ki Vicky szobájából, mint egy besurranó tolvaj.

- Bocs, hogy belekevertelek titeket is ebbe Nana-val. - szégyelltem el magam. Nem is gondoltam bele, hogy milyen terhet raktam rájuk ezzel.

- Mi csak azt szeretnénk, ha boldogok lennétek. A többi nem számít. - vont vállat, majd visszasántikált a szobájába, én pedig hazamentem. Otthon összegyűrtem az ágyneműt a hálószobában, hogy úgy tűnjön, ott töltöttem az éjszakát, majd átöltöztem. Melós ruhát vettem fel, ma a műhelyben kellett dolgoznom a fiúkkal, de nem bántam. Nem voltam az az állandóan az irodában üldögélő üzletember típus, jobban szerettem tevékenyen részt venni a termelési folyamatokban. Hamarabb elindultam otthonról, mint terveztem, de valahogy nem éreztem jól magam Gabby lakásában. Furcsamód visszavágytam Dean házába, és ehhez nem csak Vicky-nek volt köze - bár neki a leginkább. 

Ez a lakás nem volt otthon, míg Dean háza ellentmondást nem tűrően az volt. Szeretet lengte körül az összes falat, minden négyzetcentiméteréből sugárzott. A legszebb éveimet ott töltöttem, és hiányzott az a légkör. Nana finomságainak az illata, a tudat, hogy Dean bármikor elérhető számomra, akkor is, ha csak meccset akartam nézni a tévében. Ebben a lakásban nem voltak közös reggelik, és nem lengte be szeretet sem. Gabby folyton rohant, legtöbbször a takarítást is én végeztem, a mosogatásról már nem is szólva. 

Házasságunk ideje alatt egyszer sem volt olyan éjszakám vele, amilyen Vicky-vel. Nem is a szexről volt szó igazából, hanem a másikkal való törődésről. Vicky hozzám bújt este, teste körbeölelte az enyémet. Nem kellett egyedül ébrednem, nem kellett egyedül lefeküdnöm, és szeretettel, kedvességgel fordult hozzám, nem elutasítással. Ha Gabby csak fele annyi erőfeszítést tett volna az irányomban, most lettem volna ebben a szituációban.

Már javában ment a munka a műhelyben, jókedvűen dolgoztam a körfűrésszel, mikor Vicky megérkezett. A lépcső felénél járt, mikor összetalálkozott a tekintetünk, és én képtelen voltam nem úgy vigyorogni rá, mint egy lökött kamasz. Nem törődtem vele, hogy a srácok észreveszik e, tetőtől talpig végigmértem őt, és el kellett ismernem, nagyon is vonzó volt gumicsizmás szerelésében. Csókot dobtam neki, amit ő játékosan elkapott, és a zsebébe süllyesztette. Olyan gyengéden tette ezt, mintha valami különös ajándékot adtam volna neki. 

Délben bekopogtam a Vicky irodájába, hogy elhívjam őt ebédelni. Velem és a munkásfiúkkal együtt jött át a közeli étterembe, én pedig jókat derültem rajta, mennyire élvezte az eső utáni időt, és a pocsolyákba ugrált a csizmáival, hogy lefröcsköljön engem . Mikor visszaértünk a telepre, mindenki ment a maga dolgára, és a nap további része jó hanglatban telt. Vicky egyetlen mosolya, vagy apró gesztusa is bearanyozta a munkaórákat. 

Délután megvártam, amíg mindenki összeszedte magát, és utolsóként én zártam a telepet. Bekapcsoltam a riasztót, majd mivel már csak ketten voltunk ott Vicky-vel, nem törődve az újra eleredt esővel, csókcsatába bonyolódtam vele a parkolóban. Nem maradhattam vele kettesben annyi időre, míg szerettem volna, haza kellett mennem Gabrielle-hez.

Teltek-múltak a napok, hetek, és mi ketten egy már megszokott forgatókönyvet alakítottunk ki. Ha Gabby ügyelt, akkor Vicky-vel aludtam, és vittem magammal váltóruhát is, hogy eleget tegyek Dean és Nana kérésének, velük reggeliztem, és együtt indultunk munkába. Nem esett nehezemre, nagyon élveztem ezeket a családi reggeliket. Ez azután is így volt, hogy Dean visszajött dolgozni a gyógyult lábával. Volt, hogy késő délután átmentem hozzájuk, néztünk egy filmet, vagy elvittem Vicky-t a bárba, hogy igyunk egy koktélt, és táncoljunk egy kicsit. Nem hoztam szóba többé azt, hogy mi is volt ez, ami kettőnk közt kialakult, de éreztem, hogy Vicky napról napra egyre közelebb enged magához, és segít nekem lebontogatni azt a falat, amit a távol tartásom miatt emelt fel kettőnk közé.

Egyre több időt töltöttünk együtt, és már rajta is észrevehető volt, hogy nem csak a szex miatt csinálta az egészet. Egyre nehezebben engedett el maga mellől, mindig többet és többet akart belőlem, és én is hiányoztam neki, ha nem voltam vele. Teljesen érdektelen lettem Gabby-val szemben, és rájöttem, hogy sosem voltam szerelmes belé. Kerestem valakit, aki szöges ellentéte volt Vicky-nek, és jól éreztem magam vele, míg Vicky vissza nem szambázott az életembe.

 

Rá kellett volna már jönnöm erre réges-régen! Szerelmesebb voltam Vicky-be, mint eddig valaha, és nem terveztem ezt az érzés sokáig magamban tartani. Éreztem a sejtjeimben, hogy ugyanígy érzett irántam, és én nem voltam hajlandó még egyszer elszalasztani az alkalmat a boldogsághoz. Kész tervvel vágtam neki az utamnak, aminek a végén nem volt már más, csak Vicky és én, boldogan.

 

Be fogom vallani az érzéseimet a nőnek, akit szeretek!

Drágáim!

Meghoztam az új fejezetet! Remélem, elnyerte a tetszéseteket, és írtok nekem egy kommentet! Elnézést kérek a csúszásért, de súlyos fogászati problémáim adódtak, és egyszerűen képtelen voltam koncentrálni a fogfájás miatt.

Még lesz egy Vicky-szemszög, aztán hozok egy fejezet Gabrielle-szemszöget.  (hangsúlyoznám, hogy ez egy terv, és már előre fosok tőle - Gabrielle szemszöge a rémálmaim közt szerepel. Fogalmam sincs még, hogy lássak neki....)

Várom a komikat.

Csóközön, Arielle