60. fejezet (jupijjjééééééé)

(Vicky)

Kellett egy pár perc magány ott a fürdőben, hogy felfogjam, milyen helyzetbe is keveredtem. Odaálltam a tükör elé a tesztet még mindig a kezemben tartva, és nézegettem a lapos hasamat. Egy pillanatra elmosolyodtam, és végigsimítottam rajta, de aztán megráztam magam, és kidobtam a bizonyítékot a szemetesbe. Nem engedhettem meg, hogy ma még ezzel is foglalkozzak, és őszintén fogalmam sem volt róla, vajon Jimmy hogyan állt volna hozzá, ha most bevallottam volna neki, mit fedeztem fel, és milyen kételyeim voltak. 

Vettem egy mély levegőt, a felfedezett újdonságot pedig eltemettem magamban, majd gondolatban egy csomó betont öntöttem rá, hogy véletlenül se tudja azt onnan senki sem kiásni, majd lementem a konyhába a többiekhez. Apa fekete farmerben volt, hozzá elegáns zakót vett fel, és egy vakítóan fehér inget. Nagyon jól nézett ki, még meg is dicsértem. 

- Azt a mindenségit! Ki ez a jó pasi, és hová lett az én apukám? - incselkedtem vele. Jobban szerettem, ha melós ruhában flangált. Szemérmetlenül fiatal volt, és nem Katie volt az egyetlen olyan lány, akinek megakadt rajta a szeme. 

- Nem kell rajtam élcelődni, kincsem. - mordult rám apa, majd a kezembe nyomta a telefonját. - Inkább csinálj egy fotót apádról, hadd küldjem el Katie-nek. - kacsintott rám, miközben értetlenül néztem vissza rá. Odaparancsoltam a falhoz, elegáns pózba vágta magát, kattintottam párat, majd visszaadtam a telefonját, hogy MMS-t küldhessen a barátnőjének. Szerintem Katie sem látta még őt ilyen szerelésben. Leültem az asztalhoz, Jimmy pedig pirítóst tett le elém. Anélkül, hogy megkérdezte volna, már kente is nekem rá a vajat.

- Jobban vagy, gyönyörűségem? - kérdezte, miközben a kezembe nyomta az egyik megvajazott pirítóst, és nyomott egy lágy csókot a halántékomra. Hatalmasat haraptam bele, és igyekeztem nem figyelni a hányingerre. Majd kiestek a szemeim, olyan éhes voltam, ettől a fránya émelygéstől viszont nem esett jól az evés. Magamban háborogtam emiatt, de próbáltam kívülről nyugodtnak tűnni.

- Persze, csak az idegeskedés miatt voltam tegnap rosszul. - vontam vállat, és közömbös arckifejezést erőltettem magamra. Gondolatban megveregettem a saját vállamat, mert sikerült megennem két szelet pirítóst, és még egy nagy bögre teát is magamba döntöttem anélkül, hogy sugárhányással romba döntöttem volna a konyhát, és a kapcsolatomat Jimmy-vel. Egyetlen férfinek sem lenne szabad látnia, ahogy a barátnője megszabadul a gyomra tartalmától...

Reggeli után mindenki felvette a kabátját, elbúcsúztunk Nana-tól, és külön kocsikkal a bíróságra hajtottunk. Nehezen találtunk csak parkolóhelyet, de végtére is sikerült mind a három kocsit biztos helyen hagyni. Jimmy kezét szorongatva léptem be az épületbe. A csizmám orrát bámulva lépdeltem mellette, nem mertem felnézni még akkor sem, amikor elhaladtunk valaki mellett a folyosón. Apa útbaigazítást kért az egyik biztonsági őrtől, így hamar megtaláltunk a számunkra kijelölt tárgyalótermet. Leültünk az ajtó melletti várakozó ülésekre, én pedig feszülten hajtottam a fejemet Jimmy vállára. Csendben várakoztunk, még a légyzümmögést is hallani lehetett a folyosón.

Apa és Jimmy abszolút nem tűntek nyugtalannak, de az én éles szememet nem kerülte a bennük rejlő feszültség nyoma. Apa a körömágyat piszkálgatta a kezén, amit csak akkor szokott csinálni, ha ideges, Jimmy pedig úgy simogatta a kézfejemet, hogy szinte legyalulta a bőrt róla, de nem bántam. Elterelte a figyelmemet a rám váró procedúráról. Időnként jött egy-egy ember, eltűnt a terem ajtaja mögött, és mi egyre közelebb kerültünk ahhoz, hogy beléphessünk oda. 

Súlyos léptek zaja verte fel a folyosó csendjét, ahogy megbilincselve két fegyházőr a nagyapámat közrefogva közeledett felénk. Nem tudtam a szemébe nézni. Öregebbnek tűnt most, mint amikor utoljára láttam, bizonyára megviselte az előzetes letartóztatásban töltött időszak, de egy cseppet sem sajnáltam érte. Rálőtt az apámra. Meg akarta ölni azt az embert, aki a világon a legtöbbet jelentette nekem. Apa mindig mellettem állt, támogatott, szeretett, és ő jelentette számomra a családot. Nem sajnáltam a nagyapámat egy kicsit sem. 

Nagyanyám mögötte lépdelt, nagyon csinos volt, szemei könnyektől fénylettek, és láttam rajta, mennyire mélyen megalázónak tartja a kialakult helyzetet. Úgy nézett rám, mintha ott helyben meg akart volna fojtani, és ha Jimmy nem szorítja meg a kezemet figyelmeztetőleg, akkor valószínűleg fel is pattantam volna emiatt mérgemben, hogy beolvassak neki. Ehelyett belekapaszkodtam Jimmy szorításába, erősen a tenyerébe mélyesztettem a körmeimet, és nagyon sok érzelmet vegyítve a tekintetembe visszanéztem a nagyanyámra, akit a család ügyvédje ragadott karon, és kísért be a tárgyalóterembe. Amint becsukódott mögöttük a nehéz faajtó, apához fordultam. 

- Nem beszéltél anyával? - kérdeztem tőle halkan.

- Szoktunk beszélni telefonon. - motyogta apa.

- Ő nem jön el? - a hideg is kirázott a gondolatára, hogy anyámmal személyesen kelljen találkoznom. Talán emiatt idegesebb is voltam, mint a nagyszüleim és a tárgyalás miatt.

- De, azt mondta, hogy itt lesz. - vont vállat apa, mint akit nem érdekelt az egész, de láttam rajta, hogy alig várja, hogy láthassa azt a nőt, aki tönkre tette őt.

Mintha csak nagy belépőre készült volna, Allyson Wanderwoods ekkor betipegett a tűsarkain a folyosóra, és hatalmas mosollyal az arcán célba vette apát. Amint megláttam, szorongani kezdtem. Szőke haja egyenesre volt vasalva, lágyan ölelte körbe arcát. Leheletnyi sminket viselt, és egy nagyon is elegáns és drága lazacszínű Dior kosztüm volt rajta. Nagyon fiatalnak tűnt, és kisimultnak, de elszánt tekintete balsejtelmeket ültetett el bennem. Rám mosolygott, amikor észrevette, hogy nézem őt, mire elkaptam a tekintetem róla, és meredten a cipőmet kezdtem bámulni. Zúgott a fejem, szinte hallottam a vér áramlását az ereimbe. Igyekeztem a légzésemre koncentrálni, de így is tisztában voltam a helyzettel. Pánikrohamom volt anyámtól. Jimmy nyugtatni akart, védeni, vagy nem is tudom igazán mit szeretett volna elérni, de a hátamat simogatta, és közelebb húzott magához.

- Figyeld az én légzésemet, és utánozz. - dünnyögte a fülembe. Észrevette, hogy kapkodni kezdtem a levegőt. - Itt vagyok. Nem lesz baj. 

Hálásan néztem rá, és tettem, amit mondott. Rá koncentráltam, és arra, hogy egy ütemben vegyem a levegőt vele, így megnyugodtam. Anélkül, hogy tudomást vettem volna róla, ösztönösen a hasamra helyeztem a kezemet, ahogy anyám feltűnt a színen. Ekkor döbbentem rá ténylegesen, hogy egy kis élet növekszik bennem. 

Ez a kisbaba egy hatalmas szerelem gyümölcse lehet, vagy egy szeretetteljes barátság ajándéka. Nem tudhattam biztosan, ki is volt az édesapja ennek a babának, de abban az egyben bizonyos voltam, hogy az életem árán is megvédem a gyermekemet mindentől! Egyszer már elvették tőlem az anyaság örömeit, most nem voltam hajlandó ezt megengedni senkinek. Nem érdekelt, hogy melyik férfi volt az, aki nemzette, ez a baba az én vérem volt. Nem voltam már egyedül a testemben, vele osztoztam rajta, és földöntúli boldogság érzete töltött el csak a tudattól is, hogy ez így volt.

Az anyám felbukkanása viszont felidézte bennem azt a borzalmas időszakot, amit az előző terhességem okozott. Leperegtek előttem az akkori események, akár csak egy filmet vetítettek volna. Minden akkori érzés a felszínre tört belőlem, és az összes idegszálam azt sugallta, ne engedjem közel magamhoz Allyson Wanderwoods-t. El kell titkolnom ennek a kis csodának a létezését is előle, nehogy őbenne is olyan kárt tehessen, mint amilyet az első kisbabámban tett. Összeszorítottam a fogaimat, szinte megcsikordultak, annyira igyekeztem összeszedni magam. Jimmy a segítségemre volt. Ott volt mellettem, érezhettem őt, és ez hatalmas erőt adott nekem. 

- Heló. - lépett oda hozzánk anya mosolyogva. Apa persze rögtön felugrott a székéről, és két puszival köszöntötte őt, mint egy rég nem látott ismerőst. Undorító volt a szüleimet így látni. Anya persze rátapadt, mint egy pióca, és szoros ölelésbe vonta. - Dean, olyan jól nézel ki! - ismertem ezt a hanghordozást. Anyám készült valamire. Be akarta szőni az apám fejét, és én nem értettem az indokait ugyan, de komolyan elhatároztam magam, hogy nem fogom ezt hagyni neki. Apa nem érdemelte meg, hogy újból felborzolják az életét. Ott volt Katie, akivel remekül megvoltak, nem hiányzott már ide anyám egy cseppet sem. 

- Allie... - apa úgy ejtette ki a nevét, mintha valami imádságot mondott volna. Hányingerem lett. A tetoválás eltűnt Dean Taylor mellkasáról, de a szívéből nem tudta kitépni ezt a perszónát. - Örülök, hogy látlak. Sajnálatos, hogy ilyen szomorú apropóból kell ismét találkoznunk. 

- Apám saját magának kereste a bajt. - vonta meg anya a vállát. Furcsa volt ezt hallani tőle, hiszen mindig is nyakörvet viselt a nyakában, aminek a póráza nagyapám kezében volt. Meg kellett tudnom, milyen célokkal érkezett Vancouver-be. Ellépett apa mellől, és egyenesen rám szegezte pillantását. - Victoria! - trillázta. Futkosott a hideg a hátamon. - Gyere, öleld meg édesanyádat! 

Úgy éreztem magam, mintha puszta kézzel, minden érzéstelenítés nélkül lobotomiát hajtottak volna végre rajtam. Az anyám, akivel cirka 6 éve jóformán semmilyen kapcsolatom nem volt, akinek még csak nem is köszöntem, meg akart ölelni. Megfájdult a fejem, de összeszedettnek akartam tűnni, bármennyire is labilisnak éreztem magam ebben a pillanatban. 

- Az elmúlt 6 évben is megvoltunk enélkül. Kösz, de kihagyom... - látványosan megforgattam a szemeimet, majd mit sem törődve anyával elővettem a telefonomat a táskámból, és kikapcsoltam. Hadd lássa, mennyire nem érdekel engem a jelenléte.

- Vicky... - kezdte volna apa, de egy pillantásommal elnémítottam. Anya nem forszírozta tovább a dolgot, és nem is lepett meg különösebben, hogy egy cseppnyi csalódottság sem ült ki az ábrázatára az elutasításom miatt. Jimmy-hez fordult.

- Bizonyára te vagy James Buck, a volt férjem nevelt gyermeke. Allyson Wanderwoods vagyok! - kezet nyújtott Jimmy felé, aki azonban meg sem moccant. Kis híján eltörte a kezemet, annyira szorította, és esküdni mertem volna rá, hogy megcsikordult az állkapcsa is, mielőtt válaszolt volna.

- Tudom ki maga, és azzal is tisztában vagyok, mit tett. Ha megbocsát, nem szívesen fognék kezet azzal, aki megölte a gyermekemet. - sziszegte Jimmy, majd elfordította a fejét. 

Ebben a pillanatban szerelmesebb voltam belé, mint eddig valaha. Mellém állt, szembeszegült az életem megnyomorítójával, és még be is szólt neki. Ha 6 évvel ezelőtt tudott volna a babánk létezéséről, megvédett volna. Nem engedte volna, hogy szenvedjek, és azt sem, hogy erőszakkal megfosszanak tőle. Ő volt az én hősöm. 

- Victoria 16 évesen nem volt felkészülve rá, hogy édesanya legyen. Te idősebb vagy nála, neked kellett volna vigyáznod. - hüledezett anyám. Apának szólt az egész színjáték, ez már nyilvánvaló volt. Túl sokszor pillantott felé, kutatta a reakcióit. Mondhatott volna durvább dolgokat, aljasan visszaszúrkálhatott volna, de nem tette. Le akarta kenyerezni a volt férjét.

- Te is 16 évesen estél teherbe Vicky-vel. - kontrázott Jimmy.

- Én viszont nem voltam mentálisan labilis, mint a lányom. Egy anya pontosan tudja, hogyan óvja a gyermekét. - ezt az álszent dumát nem tudtam volna tovább hallgatni. Tömény epe tolult a torkomba, és mielőtt bárki bármit hozzátehetett volna az elhangzottakhoz, felpattantam, és kirohantam a mosdóba. Az első fülkében megszabadultam a reggelimtől. Jimmy követett természetesen a női mosdóba is. Aggodalma nem engedte meg számára, hogy odakint várjon meg.

- Jól vagy? - simogatta meg az arcomat, miután kijöttem a mosdófülkéből.

- Feláll a hátamon az összes szőrszál anyámtól és a dumájától. - nyögtem fel, mire megölelt.

- Jimmy, épp az előbb hánytam. - próbáltam eltolni magamtól.

- Nem érdekel, gyönyörűm. - dünnyögte a fülembe.

- Meg kell mosnom a számat... - jelentettem ki ellentmondást nem tűrően, mire elengedett.

- Furán viselkedik Allie. - jegyezte meg Jimmy, miközben hangosan öblögettem a számat a csapnál.

- Tervez valamit, és apának ehhez nyilvánvalóan sok köze van. - vontam vállat, majd megtöröltem az arcomat egy papírtörlővel.

- Olyan, mintha le akarná kenyerezni Dean-t. Próbál velünk kedves lenni, meg minden. - rázta meg a fejét Jimmy. Jól látta a dolgokat, nem voltam tehát paranoiás.

- Nem tudom, mik a céljai, de azt hiszem, elég hamar ki fogjuk deríteni. - mondtam, majd megfogtam a kezét, és elindultunk vissza a teremhez.

- Megölöm Dean-t, ha megbántja Katie-t. Az a lány halálosan szerelmes az apádba. - sziszegte, hogy csak én halljam.

- Ha apa újra összejön anyával, engem nem lát többet. Nem tudnék ezzel a mocskos ribanccal együtt élni. - fenyegetőztem. Jimmy együttérzően tekintett rám, de nem volt ideje már mondani semmit. A törvényszolga kilépett a tárgyalóterem ajtaja mögül, és behívott minket. Elkezdődött a nagyapám pere. Nagy levegőt vettem, szorosabban fogtam Jimmy kezét, majd egy pillanatra sem elengedve őt, mellette sétáltam be a vesztőhelyre. Életem egyik legnehezebb másfél órája előtt álltam.


Drágáim!

Meghoztam a friss fejezetet! Remélem írtok nekem pár sort, és megosztjátok velem a véleményeteket a történet alakulásával kapcsolatban. A blog hétfőtől csak a meghívott személyek részére lesz látható, aki még nem jelentkezett, az hagyja meg az email címét egy kommentben, és felírom a listámra.
Szép napot mindenkinek, írjatok!

Csóközön, Arielle