(Vicky)
A földön ültem még percekkel később is, ugyanabban a helyzetben ahogyan ott hagyott és némán
peregtek a könnyek az arcomon. Úgy éreztem, az egész világ összeomlott körülöttem, és a széthulló darabkái össze fognak engem nyomni. A szívem a torkomban kalapált, szaggatottan kaptam csak levegőt, és legszívesebben ott helyben meghaltam volna. Jimmy szavai a lelkembe martak, még akkor is, ha tudtam, csak haragjában mondta ki őket. Össze akartam szedni magam, de egyszerűen képtelen voltam rá. Nem volt semmi, amibe kapaszkodni tudtam volna, ám ekkor hirtelen Jimmy lépett be az irodába. Visszajött, és én riadtan néztem rá. Féltem,
hogy mit fog most nekem mondani. Odajött hozzám, letérdelt elém, és
letörölte a könnyeimet. Meg sem mertem mozdulni.
- Kibaszottul próbállak megérteni téged, de nem mindig tudlak. Neked kell eldöntened, hogy mit akarsz. - pontosan tudtam, hogy mire célzott ezzel. Azt hitte, hogy bármikor is John-t választanám vele szemben? Ennyire nem bízott az érzéseimben?
- Csak téged. - hüppögtem. Alig tudtam beszélni, annyira ki voltam bukva. - Nem érdekel Gabby, nem érdekel semmilyen elbaszott helyzet. Mindent végigcsinálok veled.
- Akkor ne okozz nekem többé fájdalmat, kérlek! - könnyek futották el a szemét, és a szívem újból majdnem megszakadt érte. Kibaszott kemény férfi volt, de a lelke legmélyén ő is csak egy érző emberi lény. Szorosan átöleltem, nem akartam többé elengedni. - Nem tudok többet elviselni. Legalább te legyél egy biztos pont az életemben. - szorosan hozzámbújt, ujjait a hajamba süllyesztette. Sosem lesz könnyű kettőnknek, pedig mennyire más lehetett volna minden! Nekem csak ő számított, és nem akartam soha többé ennyire megtörten látni. Össze kell szednem magam, hogy erős támasza lehessek, és ne hatalmasodjon el rajtam többé ez a zakkantság.
- Miért ilyen elbaszott minden, Jimmy? - kérdeztem kissé elkeseredve. - Miért kell ennyi mindennek kettőnk közt állnia?
- Hogy fogd a kezem, és együtt győzzük le az akadályokat. - mondta halkan, miközben a nyakamba simította a fejét. Meghatottak a szavai, és már teljesen bizonyos voltam az érzéseivel kapcsolatban. A sors is nekem szánta őt.
Viszont rendbe kellett hoznunk a dolgainkat. Ha mi ketten megingathatatlanul állunk egymás mellett, és tényleg kézen fogva tudunk szembemenni mindennel, ahogy Jimmy is mondta, akkor nem lehet semmi olyan, ami kifogna rajtunk. Nem tudtunk egymás nélkül élni, annál sokkal erősebb érzelmi kapocs volt köztünk, de meg kellett tanulnunk, hogyan lehetünk megfelelő társai egymásnak. Sokáig ültünk ott az irodája padlóján, egymás karjaiban, szótlanul. Visszataláltunk egymáshoz, és más már nem számított.
Ezt az estét Melanie-val töltöttem, Rob elvonult a kicsivel így kettesben lehettünk. Mindent elmeséltem neki, ami Seattle-ben történt, és ami akkor, amikor visszajöttem. Nagyon jól esett, hogy ennyire mellettem állt, és most is bebizonyította, hogy mennyire jó barátnőm.
Az elkövetkező hetek szinte összefolytak. Jimmy-vel próbáltunk egy kis időt lopni magunknak minden munkanap alkalmával, de egyre kevesebbszer tudott átjönni hozzánk, hogy igazán kettesben lehessünk. Gabby már kevesebbszer vállalt ügyeleti beosztást, így az együtt töltött éjszakák száma is drasztikusan lecsökkent. Jimmy persze úgy gondolta, hogy ő majd csak úgy simán eljön a lakásukból és nem közli a feleségével, hol tölti az éjszakát, de Gabby sem volt hülye. Egyre inkább úgy éreztem, hogy pontosan tudja mi folyik körülötte, vagy inkább a háta mögött, de ő a homokba dugta a fejét. Amíg nem akart megtéríteni, vagy nem kezdett el piszkálni, addig én viszont egy pillanatra sem voltam hajlandó foglalkozni vele.
Épp elég gondom-bajom volt anélkül is, hogy még a Gabrielle-mizériát is magamra vegyem. A nagyapám pere miatt egyfolytában idegeskedtem, a kitűzött nap előtt pedig egyenesen rosszul voltam. A telep bezárt a karácsonyi készülődésre való tekintettel, így az ünnepek előtti héten már nem dolgoztunk. A munkával sem tudtam elterelni a figyelmemet. Egész nap Nana-nak segítettem takarítani, apa és Jimmy pedig felcicomázták a házat kívülről délután az égősorokkal. Amíg a vacsorát készítettük, Jimmy eltűnt egy időre a házban, amit furcsállottam is, mert az a hamiskás kis vigyor ült az arcán, mint amikor valami rossz fát tett a tűzre, és csak várja, hogy lebukjon vele, de nem volt időm vele foglalkozni. Nem evett velünk, mert Gabby folyton hívogatta már így is egész délután. Miután elment, még elveszettebbnek éreztem magam. Apával a kanapén néztünk egy filmet, de én még a címére sem emlékeztem, és mielőtt vége lett volna, nekem ki kellett szaladnom a mosdóba hányni. Az egész vacsora kijött belőlem, és nem voltam jobban utána sem, így inkább felmentem a szobámba, hogy lefeküdjek.
Ahogy beléptem az ajtón, kikerekedtek a szemeim, és eltátottam a számat. Jimmy a szobámban töltötte azt az időt, amikor nem tudtam a hollétéről. Az ágyam fölé egy színváltós égősort helyezett fel szív alakban, melynek a közepében egy saját kezűleg készített képkeretben egy kettőnkről készített fotó függött. A ráma kidolgozása lenyűgöző volt. Virágminta vette körbe az arcunkat, melyet Jimmy sötét fából munkált meg. Az alsó felén nem volt minta, domború szöveggel egy szó.
"Örökké"
Beleégett az agyamba ez a látvány. Ez a csibész, aki úgy nézett ki, mint egy szakadt punk, és olyan természete volt, amitől néha a falnak mentem volna legszívesebben, a szíve legmélyén igazán romantikus volt. Elmosolyodtam, majd háborgó gyomromra tettem a kezemet, és mivel szédültem is, inkább lefeküdtem az ágyamba, és onnan gyönyörködtem az ajándékomban. A telefonom megrezzent a fejem mellett a lepedőn.
"Alszol?" - kérdezte Jimmy.
"Nem vagyok túl jól, még csak most jöttem fel a szobámba. Valaki járhatott itt, mert nem olyan, mint reggel :)" - válaszoltam.
"Tetszik? :) Beteg vagy?" - szinte rögtön felelt.
"Ideges vagyok a holnap miatt. Reggelre jobb lesz. Imádom a dekort <3" - mosolyogtam küldés közben. Rengeteget csevegtünk Jimmy-vel üzenetekben. Időnként még képeket küldözgettünk egymásnak, és rendszeresen szexuális csábítással bombáztuk egymást. Nagyon élveztem ezt, de tudtam, hogy ő is.
"Feleség ágyban, lakásban elrendezve minden, jövök haza hozzád. Veszettül hiányzol!"
Egy ideje már ismét apa házát hívta otthonnak, és Gabby lakását, ahol tulajdonképpen együtt éltek, csak simán a lakásnak titulálta. Nem szóltam bele sosem, hogy miként intézi a terhes feleségével a dolgait, vagy éppen mivel tölti az idejét, hisz én nem akartam korlátok közé helyezni a kapcsolatunkat. Amennyi időt kaptam, én beértem azzal is. Minden pillanat, amit Jimmy-vel tölthettem, nekem ajándék volt, és megbecsültem. Ha kikérte a véleményemet, elmondtam neki persze, amit gondoltam egy adott helyzetről, de sosem kardoskodtam, hogy valamit úgy csináljon, ahogyan azt én jónak tartottam.
Épp kezdtem elpilledni, amikor meghallottam a Dodge doromboló hangját az udvaron. Kikúsztam az ágy jobb oldalára, hogy Jimmy bebújhasson mellém, és ő pár perc múlva be is osont a szobámba. Halkan levetkőzött, majd immár meztelenül a takaróm alá siklott.
- Úristen! - nyögtem fel, ahogy a hideg végtagjai hozzám értek. - Mintha a fagyasztóban lettél volna eddig...
- Mindjárt megmelegszek. - mosolygott rám, miközben bedugta mindkét lábfejét a vádlijaim közé. Kezeivel is próbált közeledni, de nem engedtem, hogy hozzám érintse jéghideg ujjait.
- Összekeversz a radiátorral, faszfejkém. - jegyeztem meg nevetve. Rögtön meg is bántam, mert így megint émelyegni kezdtem. Jimmy látta az arcomon, hogy valami nincs rendben, riadtan tekintett rám. Nem szoktam beteg lenni, erős immunrendszerem volt mindig is. - Csak a gyomrom, ne aggódj. Idegeskedtem egész nap a tárgyalás miatt, biztos a gyomorsavam csinálja. - nyugtattam szelíden. Nem törődve hideg testrészeivel hozzá bújtam, és kényelmesen elhelyezkedtem. Óvatosan ölelt át, és próbálta a takaró alatt felmelegíteni magát.
- Minden rendben lesz holnap. Ott leszek veled. - csókot nyomott a homlokomra.
- Az már fél siker. - mosolyogtam, majd gondterhelten néztem rá. - Hogyan tudtál elszabadulni?
- Azért hívogatott egész nap, mert nélkülem nem tudott egy mosást beindítani. - fintorodott el. - Pedig be tudja indítani, és a teregetést is meg tudná oldani, de persze egyszerűbb neki, ha én ott vagyok, és becipelem neki a szárítóhoz a kosárnyi mosott ruhát egyszerre, mert nem tud emelni. - füstölgött, de megértettem őt. - Délelőtt elkísértem ultrahang vizsgálatra, a délutánomat nem vele akartam tölteni.
- Milyen volt az ultrahang? - félve kérdeztem meg, nem tudtam, miként fog reagálni erre, ahogy azt sem, hogy a hallottakra nekem milyen reakcióm lesz.
- Láttuk a babát. Szerintem egy UFO az apja, arra jobban hasonlít jelenleg. - vont vállat, mint akit nem hozott lázba a dolog, hogy láthatta a gyerekét, hallhatta a dobogó kis szívét. Furcsán nézhettem, mert magyarázkodni kezdett. - Nem örülök ennek a babának, de ezt te is tudod. Nem akartam őt, és jelenleg nem is tudom szeretni őt. Az ultrahang képen egy deformálódott kis lényt láttam, akit nem tudok a gyerekemként azonosítani. Különösképpen nem hatott meg a dolog, bármennyire is próbálta rám erőszakolni, hogy olvadjak el a szívhangoktól. - nagyot sóhajtott, majd úgy helyezkedett, hogy a szemembe nézhessen. - Szar ember vagyok? - kérdezte aggódó tekintettel. - Mi lesz, ha akkor is így fogok érezni a baba iránt, amikor már megszületett? - most először vallotta be nekem az ezzel kapcsolatos érzelmeit.
- Te nagyon jó apa leszel, Jimmy. - simogattam meg az arcát. Bőröm alatt sercegett a borostája, és én élveztem ezt az érzést. - Ne aggódj amiatt, hogy nem fogod szeretni azt a csöppséget. Amint megszületik, és te belenézhetsz a szemeibe, rabul fogja ejteni a szívedet. Szerintem egy férfinak nagyon más egy várandósság, mint egy nőnek. Az anya azonnal kötődik a gyerekéhez, amint tudomást szerez a létezéséről. - magyaráztam neki.
- Remélem, igazad lesz ebben. - ásította, és behunyta gyönyörű szemeit.
Eszembe jutott, hogy éreztem magam, amikor Jimmy gyerekét vártam. Már félálomban voltam, mikor a rosszullétem körül kezdtek forogni a gondolataim. Számolgatni kezdtem magamban, hogy vajon mikor menstruálhattam utoljára, de sehogy sem jutott eszembe a pontos dátum. Ezen agyalva nyomott el az álom.
Reggel arra ébredtem, hogy Jimmy apró, édes csókokkal hintette be az arcomat, és ahogy kinyitottam a szemeimet, őt láttam meg először, valamint az új dekorációmat a falon, amibe teljesen bele voltam zúgva.
- Jó reggelt gyönyörűm! - mosolygott rám, majd hatalmas, cuppanós puszit nyomott a számra. - Készülődj nyugodtan, én addig csinálok neked valami könnyű reggelit. - mondta, majd lement az emeletről.
Felültem az ágyban, gyomromra tapasztottam a kezemet. Semmi rendelleneset nem éreztem, de azért a kisördög ott motoszkált bennem, és nem hagyott nyugodni. Előkerestem a táskámból a naptáramat, megnéztem, mikor menstruáltam utoljára, és mikor kaptam meg a fogamzásgátló szurimat. Persze az utolsó alkalomról totálisan elfeledkeztem, és jelenleg 2 hete késett a vérzésem, amit én észre sem vettem egészen mostanáig. Az első terhességem alkalmával is esténként voltam rosszul, ez már eljutott a tudatomig.
Berohantam a fürdőszobába, vad kotorászásba kezdtem, majd találtam is egy gyorstesztet a szekrényben. Azonnal meg is csináltam. Életem leghosszabb 4 percét éltem át ismét, csak most nem egy kávézó nyilvános mosdójában, hanem a sajátomban. Hogy ne csak ott álldogáljak a pálcika mellett, amíg az idő múlását vártam, felöltöztem. Egyszerű, fekete kötött ruhát vettem fel, melynek nyaka kámzsás volt. A csípőmre egy vastag barna övet csatoltam, majd barna csizmába bújtam, miután felvettem a vastag harisnyámat. Visszamentem a fürdőbe, hogy rálessek a tesztre, és kis híján elájultam. Két csík virított rajta élénken, erőteljesen. Terhes voltam.
Boldognak kellett volna lennem, ehelyett a gyomrom görcsbe rándult. Nem tudhattam pontosan, hogy Jimmy vagy pedig John gyermeke növekszik bennem. Újfent sikerült totálisan kibasznom magammal...
Drágáim!
Meghoztam az új fejezetet!
Várom a kommenteket!
Kellemes Ünnepeket, és jó pihenést mindenkinek, meg aztán jó sok locsolót! :)
Csóközön, Arielle
- Kibaszottul próbállak megérteni téged, de nem mindig tudlak. Neked kell eldöntened, hogy mit akarsz. - pontosan tudtam, hogy mire célzott ezzel. Azt hitte, hogy bármikor is John-t választanám vele szemben? Ennyire nem bízott az érzéseimben?
- Csak téged. - hüppögtem. Alig tudtam beszélni, annyira ki voltam bukva. - Nem érdekel Gabby, nem érdekel semmilyen elbaszott helyzet. Mindent végigcsinálok veled.
- Akkor ne okozz nekem többé fájdalmat, kérlek! - könnyek futották el a szemét, és a szívem újból majdnem megszakadt érte. Kibaszott kemény férfi volt, de a lelke legmélyén ő is csak egy érző emberi lény. Szorosan átöleltem, nem akartam többé elengedni. - Nem tudok többet elviselni. Legalább te legyél egy biztos pont az életemben. - szorosan hozzámbújt, ujjait a hajamba süllyesztette. Sosem lesz könnyű kettőnknek, pedig mennyire más lehetett volna minden! Nekem csak ő számított, és nem akartam soha többé ennyire megtörten látni. Össze kell szednem magam, hogy erős támasza lehessek, és ne hatalmasodjon el rajtam többé ez a zakkantság.
- Miért ilyen elbaszott minden, Jimmy? - kérdeztem kissé elkeseredve. - Miért kell ennyi mindennek kettőnk közt állnia?
- Hogy fogd a kezem, és együtt győzzük le az akadályokat. - mondta halkan, miközben a nyakamba simította a fejét. Meghatottak a szavai, és már teljesen bizonyos voltam az érzéseivel kapcsolatban. A sors is nekem szánta őt.
Viszont rendbe kellett hoznunk a dolgainkat. Ha mi ketten megingathatatlanul állunk egymás mellett, és tényleg kézen fogva tudunk szembemenni mindennel, ahogy Jimmy is mondta, akkor nem lehet semmi olyan, ami kifogna rajtunk. Nem tudtunk egymás nélkül élni, annál sokkal erősebb érzelmi kapocs volt köztünk, de meg kellett tanulnunk, hogyan lehetünk megfelelő társai egymásnak. Sokáig ültünk ott az irodája padlóján, egymás karjaiban, szótlanul. Visszataláltunk egymáshoz, és más már nem számított.
Ezt az estét Melanie-val töltöttem, Rob elvonult a kicsivel így kettesben lehettünk. Mindent elmeséltem neki, ami Seattle-ben történt, és ami akkor, amikor visszajöttem. Nagyon jól esett, hogy ennyire mellettem állt, és most is bebizonyította, hogy mennyire jó barátnőm.
Az elkövetkező hetek szinte összefolytak. Jimmy-vel próbáltunk egy kis időt lopni magunknak minden munkanap alkalmával, de egyre kevesebbszer tudott átjönni hozzánk, hogy igazán kettesben lehessünk. Gabby már kevesebbszer vállalt ügyeleti beosztást, így az együtt töltött éjszakák száma is drasztikusan lecsökkent. Jimmy persze úgy gondolta, hogy ő majd csak úgy simán eljön a lakásukból és nem közli a feleségével, hol tölti az éjszakát, de Gabby sem volt hülye. Egyre inkább úgy éreztem, hogy pontosan tudja mi folyik körülötte, vagy inkább a háta mögött, de ő a homokba dugta a fejét. Amíg nem akart megtéríteni, vagy nem kezdett el piszkálni, addig én viszont egy pillanatra sem voltam hajlandó foglalkozni vele.
Épp elég gondom-bajom volt anélkül is, hogy még a Gabrielle-mizériát is magamra vegyem. A nagyapám pere miatt egyfolytában idegeskedtem, a kitűzött nap előtt pedig egyenesen rosszul voltam. A telep bezárt a karácsonyi készülődésre való tekintettel, így az ünnepek előtti héten már nem dolgoztunk. A munkával sem tudtam elterelni a figyelmemet. Egész nap Nana-nak segítettem takarítani, apa és Jimmy pedig felcicomázták a házat kívülről délután az égősorokkal. Amíg a vacsorát készítettük, Jimmy eltűnt egy időre a házban, amit furcsállottam is, mert az a hamiskás kis vigyor ült az arcán, mint amikor valami rossz fát tett a tűzre, és csak várja, hogy lebukjon vele, de nem volt időm vele foglalkozni. Nem evett velünk, mert Gabby folyton hívogatta már így is egész délután. Miután elment, még elveszettebbnek éreztem magam. Apával a kanapén néztünk egy filmet, de én még a címére sem emlékeztem, és mielőtt vége lett volna, nekem ki kellett szaladnom a mosdóba hányni. Az egész vacsora kijött belőlem, és nem voltam jobban utána sem, így inkább felmentem a szobámba, hogy lefeküdjek.
Ahogy beléptem az ajtón, kikerekedtek a szemeim, és eltátottam a számat. Jimmy a szobámban töltötte azt az időt, amikor nem tudtam a hollétéről. Az ágyam fölé egy színváltós égősort helyezett fel szív alakban, melynek a közepében egy saját kezűleg készített képkeretben egy kettőnkről készített fotó függött. A ráma kidolgozása lenyűgöző volt. Virágminta vette körbe az arcunkat, melyet Jimmy sötét fából munkált meg. Az alsó felén nem volt minta, domború szöveggel egy szó.
"Örökké"
Beleégett az agyamba ez a látvány. Ez a csibész, aki úgy nézett ki, mint egy szakadt punk, és olyan természete volt, amitől néha a falnak mentem volna legszívesebben, a szíve legmélyén igazán romantikus volt. Elmosolyodtam, majd háborgó gyomromra tettem a kezemet, és mivel szédültem is, inkább lefeküdtem az ágyamba, és onnan gyönyörködtem az ajándékomban. A telefonom megrezzent a fejem mellett a lepedőn.
"Alszol?" - kérdezte Jimmy.
"Nem vagyok túl jól, még csak most jöttem fel a szobámba. Valaki járhatott itt, mert nem olyan, mint reggel :)" - válaszoltam.
"Tetszik? :) Beteg vagy?" - szinte rögtön felelt.
"Ideges vagyok a holnap miatt. Reggelre jobb lesz. Imádom a dekort <3" - mosolyogtam küldés közben. Rengeteget csevegtünk Jimmy-vel üzenetekben. Időnként még képeket küldözgettünk egymásnak, és rendszeresen szexuális csábítással bombáztuk egymást. Nagyon élveztem ezt, de tudtam, hogy ő is.
"Feleség ágyban, lakásban elrendezve minden, jövök haza hozzád. Veszettül hiányzol!"
Egy ideje már ismét apa házát hívta otthonnak, és Gabby lakását, ahol tulajdonképpen együtt éltek, csak simán a lakásnak titulálta. Nem szóltam bele sosem, hogy miként intézi a terhes feleségével a dolgait, vagy éppen mivel tölti az idejét, hisz én nem akartam korlátok közé helyezni a kapcsolatunkat. Amennyi időt kaptam, én beértem azzal is. Minden pillanat, amit Jimmy-vel tölthettem, nekem ajándék volt, és megbecsültem. Ha kikérte a véleményemet, elmondtam neki persze, amit gondoltam egy adott helyzetről, de sosem kardoskodtam, hogy valamit úgy csináljon, ahogyan azt én jónak tartottam.
Épp kezdtem elpilledni, amikor meghallottam a Dodge doromboló hangját az udvaron. Kikúsztam az ágy jobb oldalára, hogy Jimmy bebújhasson mellém, és ő pár perc múlva be is osont a szobámba. Halkan levetkőzött, majd immár meztelenül a takaróm alá siklott.
- Úristen! - nyögtem fel, ahogy a hideg végtagjai hozzám értek. - Mintha a fagyasztóban lettél volna eddig...
- Mindjárt megmelegszek. - mosolygott rám, miközben bedugta mindkét lábfejét a vádlijaim közé. Kezeivel is próbált közeledni, de nem engedtem, hogy hozzám érintse jéghideg ujjait.
- Összekeversz a radiátorral, faszfejkém. - jegyeztem meg nevetve. Rögtön meg is bántam, mert így megint émelyegni kezdtem. Jimmy látta az arcomon, hogy valami nincs rendben, riadtan tekintett rám. Nem szoktam beteg lenni, erős immunrendszerem volt mindig is. - Csak a gyomrom, ne aggódj. Idegeskedtem egész nap a tárgyalás miatt, biztos a gyomorsavam csinálja. - nyugtattam szelíden. Nem törődve hideg testrészeivel hozzá bújtam, és kényelmesen elhelyezkedtem. Óvatosan ölelt át, és próbálta a takaró alatt felmelegíteni magát.
- Minden rendben lesz holnap. Ott leszek veled. - csókot nyomott a homlokomra.
- Az már fél siker. - mosolyogtam, majd gondterhelten néztem rá. - Hogyan tudtál elszabadulni?
- Azért hívogatott egész nap, mert nélkülem nem tudott egy mosást beindítani. - fintorodott el. - Pedig be tudja indítani, és a teregetést is meg tudná oldani, de persze egyszerűbb neki, ha én ott vagyok, és becipelem neki a szárítóhoz a kosárnyi mosott ruhát egyszerre, mert nem tud emelni. - füstölgött, de megértettem őt. - Délelőtt elkísértem ultrahang vizsgálatra, a délutánomat nem vele akartam tölteni.
- Milyen volt az ultrahang? - félve kérdeztem meg, nem tudtam, miként fog reagálni erre, ahogy azt sem, hogy a hallottakra nekem milyen reakcióm lesz.
- Láttuk a babát. Szerintem egy UFO az apja, arra jobban hasonlít jelenleg. - vont vállat, mint akit nem hozott lázba a dolog, hogy láthatta a gyerekét, hallhatta a dobogó kis szívét. Furcsán nézhettem, mert magyarázkodni kezdett. - Nem örülök ennek a babának, de ezt te is tudod. Nem akartam őt, és jelenleg nem is tudom szeretni őt. Az ultrahang képen egy deformálódott kis lényt láttam, akit nem tudok a gyerekemként azonosítani. Különösképpen nem hatott meg a dolog, bármennyire is próbálta rám erőszakolni, hogy olvadjak el a szívhangoktól. - nagyot sóhajtott, majd úgy helyezkedett, hogy a szemembe nézhessen. - Szar ember vagyok? - kérdezte aggódó tekintettel. - Mi lesz, ha akkor is így fogok érezni a baba iránt, amikor már megszületett? - most először vallotta be nekem az ezzel kapcsolatos érzelmeit.
- Te nagyon jó apa leszel, Jimmy. - simogattam meg az arcát. Bőröm alatt sercegett a borostája, és én élveztem ezt az érzést. - Ne aggódj amiatt, hogy nem fogod szeretni azt a csöppséget. Amint megszületik, és te belenézhetsz a szemeibe, rabul fogja ejteni a szívedet. Szerintem egy férfinak nagyon más egy várandósság, mint egy nőnek. Az anya azonnal kötődik a gyerekéhez, amint tudomást szerez a létezéséről. - magyaráztam neki.
- Remélem, igazad lesz ebben. - ásította, és behunyta gyönyörű szemeit.
Eszembe jutott, hogy éreztem magam, amikor Jimmy gyerekét vártam. Már félálomban voltam, mikor a rosszullétem körül kezdtek forogni a gondolataim. Számolgatni kezdtem magamban, hogy vajon mikor menstruálhattam utoljára, de sehogy sem jutott eszembe a pontos dátum. Ezen agyalva nyomott el az álom.
Reggel arra ébredtem, hogy Jimmy apró, édes csókokkal hintette be az arcomat, és ahogy kinyitottam a szemeimet, őt láttam meg először, valamint az új dekorációmat a falon, amibe teljesen bele voltam zúgva.
- Jó reggelt gyönyörűm! - mosolygott rám, majd hatalmas, cuppanós puszit nyomott a számra. - Készülődj nyugodtan, én addig csinálok neked valami könnyű reggelit. - mondta, majd lement az emeletről.
Felültem az ágyban, gyomromra tapasztottam a kezemet. Semmi rendelleneset nem éreztem, de azért a kisördög ott motoszkált bennem, és nem hagyott nyugodni. Előkerestem a táskámból a naptáramat, megnéztem, mikor menstruáltam utoljára, és mikor kaptam meg a fogamzásgátló szurimat. Persze az utolsó alkalomról totálisan elfeledkeztem, és jelenleg 2 hete késett a vérzésem, amit én észre sem vettem egészen mostanáig. Az első terhességem alkalmával is esténként voltam rosszul, ez már eljutott a tudatomig.
Berohantam a fürdőszobába, vad kotorászásba kezdtem, majd találtam is egy gyorstesztet a szekrényben. Azonnal meg is csináltam. Életem leghosszabb 4 percét éltem át ismét, csak most nem egy kávézó nyilvános mosdójában, hanem a sajátomban. Hogy ne csak ott álldogáljak a pálcika mellett, amíg az idő múlását vártam, felöltöztem. Egyszerű, fekete kötött ruhát vettem fel, melynek nyaka kámzsás volt. A csípőmre egy vastag barna övet csatoltam, majd barna csizmába bújtam, miután felvettem a vastag harisnyámat. Visszamentem a fürdőbe, hogy rálessek a tesztre, és kis híján elájultam. Két csík virított rajta élénken, erőteljesen. Terhes voltam.
Boldognak kellett volna lennem, ehelyett a gyomrom görcsbe rándult. Nem tudhattam pontosan, hogy Jimmy vagy pedig John gyermeke növekszik bennem. Újfent sikerült totálisan kibasznom magammal...
Drágáim!
Meghoztam az új fejezetet!
Várom a kommenteket!
Kellemes Ünnepeket, és jó pihenést mindenkinek, meg aztán jó sok locsolót! :)
Csóközön, Arielle
Még ilyet mondani, hogy nem lesz jó!!! Pedig igen is az lett!! Imádtam minden sorát!! Végig mosolyogtam az egészet, feltöltött, teljesen át tudtam érezni mind a kettejük fájdalmát, örömét, szerelmét és még mindig mosolygok itt a monitorra :D
VálaszTörlésJimmyt imádom, és szerintem ezen semmi sem tud változtatni, még az sem, hogy egy hím-soviniszta f@sz, mert nem véletlenül olyan amilyen! Nyilván nem jogosan akadt ki a lányra, hiszen kettejük közül ő a házas, de mégiscsak egy olyan személy okozott neki fájdalmat (ismét), akit szeret! Talán pont azért olyan, amilyen, mert az életében túl sok olyan esemény történt, ami ide vezetett, egyészakás kalandok, soha nem kötődni senkihez, mert ha senkit nem engedek közel, nem bánthatnak, és miután mégis közel engedte a lányt, ő - ha nem is tudatosan - bántotta, ezen azért nem lehet olyan könnyű túllépni, és ha csak egy pillanatig is beleképzeljük magunkat a karakterek helyzetébe, mindjárt másképp látjuk a dolgokat! (ezt még az előző fejezethez szántam volna, de mégis itt teljesedett ki, bocsi!) Na de visszatérve az aktuális részhez, én ezt tettem most is: velük éreztem! :D Éreztem a csalódottságot, mert Jimmy meglógott a nap folyamán, éreztem a mérhetetlen boldogságot, mikor meglátta a meglepit Vicky, és éreztem a rémült döbbenetet, ahogy megjelent a két csík a teszten! És most erősen érzem a lány kétségeit is: Jimmy vagy John? John vagy Jimmy? Talán az orvos meg tudná mondani? Mi lesz, ha kiderül, hogy nem Jimmy az apuka? És ha ő az? Hogyan oldjuk meg, hiszen a feleségétől is gyermeke születik?! Újra összedől a világ? Miért csak pár hét boldogság jut mindig nekünk? (hehe persze, hogy még izgalmasabb legyen, ez egyértelmű) Mit fogok mondani Jimmynek? és Johnnak? Meddig tudnom titokban tartani? Egyáltalán mi lesz ezek után???
Kerek lett, és gyilkos ám itt abbahagyni az ünnep előtt, de hát ez van, majd csak kibírjuk valahogy ezt a rövid-hosszú hétvégét!
Nagyon várom a folytatást!!!
Happy Nyuszit neked is, hasonlóan sok locsolóval!! :D
Csók, puszi,
Hucak
Na basszus!! :O erre nincs mit mondjak.. Majdnem elájultam a végén. Az oké, hogy terhes, de az már nem annyira, hogy a John babája is lehet.. Kérlek, ne törd össze a szívem! :( viszont Jimmy nagyon cuki, imádom, beleszerettem, de komolyan oda vagyok érte <3 és érted is, csak legyen minden szép és jó ;;) na puszi, Lisa!! :) :*
VálaszTörlésNa basszus!! :O erre nincs mit mondjak.. Majdnem elájultam a végén. Az oké, hogy terhes, de az már nem annyira, hogy a John babája is lehet.. Kérlek, ne törd össze a szívem! :( viszont Jimmy nagyon cuki, imádom, beleszerettem, de komolyan oda vagyok érte <3 és érted is, csak legyen minden szép és jó ;;) na puszi, Lisa!! :) :*
VálaszTörlésNagyon JÓ lett. Hát a vègère nem is tudom, hogy mit mondjak! Remèlem nem Joshè. Te jó èg nem tudom mit mondjak ez is ritkán van! Nem tudom mit mondjak! Elmèletben verset tanulok.... :) nem akarom hogy Joshè legyen de azt sem hogy ne legyen apja Jimmy miatt mert ugye neki felesège van, hameg Josh az apa akkor meg minden tönkre megy Jimmy ès Vicky között!
VálaszTörlésBoszorkány nem szeretlek, csak imádlak.
Szóval először is ez a fejezet olyan CSODÁLATOSAN,FRENETIKUSAN,FANTASZTIKUSAN,ELKÉPESZTŐEN,KÁPRÁZATOSAN,LENYŰGÖZŐEN,SZENZÁCIÓSAN csodásan Szuper lett,hogy arra nincsenek is szavaim!!!:) Oda meg vissza vagyok, de teljesen!!:D Úgyhogy előre is elnézést kérek, ha egy kicsit érthetetlen lesz és csapongó!:D
VálaszTörlésTeljesen igazad volt amikor azt írtad,hogy Jimmy teljes mértékben vissza fogja nyerni a helyét a szívemben! Attól a "kis" ajándékától Vicky szobájában pocsolyává olvadtam..... :) És komolyan mondom,hogy már megint sikeresen elpityeredtem, főleg Vicky ezen mondatain, mert olyan szívhez szólóak és annyira de anyyira igazak :"Viszont rendbe kellett hoznunk a dolgainkat. Ha mi ketten megingathatatlanul állunk egymás mellett, és tényleg kézen fogva tudunk szembemenni mindennel, ahogy Jimmy is mondta, akkor nem lehet semmi olyan, ami kifogna rajtunk. Nem tudtunk egymás nélkül élni, annál sokkal erősebb érzelmi kapocs volt köztünk, de meg kellett tanulnunk, hogyan lehetünk megfelelő társai egymásnak. Sokáig ültünk ott az irodája padlóján, egymás karjaiban, szótlanul. Visszataláltunk egymáshoz, és más már nem számított.” :( :)
Azért nagyon sajnáltam Vickyt,hogy ennyire megviseli a nagyapja közelgő tárgyalása, bár ezt teljes mértékben megértem! akkor ki tudtam volna nyírni az áspiskígyót amikor elkezdte hívogatni Jimmyt,hogy menjen haza, komolyan mondom,hogy én lehet,hogy ezért egy kicsit gonosznak tűnök, de én nem tudom sajnálni Gabbyt és egyenesen utánol meg talán egy kis szánalommal vagyok iránta és a szánalmas kísérletei iránt, amit annak érdekében tesz,hogy maga mellett tartsa Jimmyt! Remélem hamar be fogja látni,hogy ez sem neki, sem Jimmynek a születendő babának meg pláne nem tesz jót, ha Jimmyt belekényszeríti és benne tartja ebben a helyzetben, bár amilyen fanatikus valláshívő tuti,hogy nem egykönnyen fogja elengedni szegény Jimmyt!:/
Visszatérve legkedvesebb párosunkra annyira hiányoztak már az édes, incselkedő sms-váltasaik és annyira de annyira jó volt olvasni!!!!:) És Vicky beszólásai is annyira hiányoztak, és jó volt olvasni ismét :" „- Mindjárt megmelegszek. - mosolygott rám, miközben bedugta mindkét lábfejét a vádlijaim közé. Kezeivel is próbált közeledni, de nem engedtem, hogy hozzám érintse jéghideg ujjait.
- Összekeversz a radiátorral, faszfejkém. - jegyeztem meg nevetve.” :DD A fejezet befejezése aztán komolyan ütött!! Oké volt egy kis bennfentes infóm de akkor is!:) Komolyan nagyon gonosz kis boszi húzás volt tőled,hogy itt PONT ITT HAGYTAD abba!!! Ugye mondanom sem kell,hogy MENNYIRE NAGYON de NAGYON ELMONDHATATLANUL KÍVÁNCSIAN VÁROM A FOLYTATÁST!!!! Egyébkánt meg nagyon sajnálom Vickyt,hogy olyan helyzetben van amilyenben, és a körülmények miatt nem tud úgy viszonyulni ahhoz,hogy babát vár,mint ahogyan a lelke mélyén érez és mint ahogy azt megérdemelné! Mondanom sem kell,hogy nagyon remélem,hogy hamarosan minden happy lesz és megoldódnak a problémáik,ugye??! ( boci szemekkel néz)
Remélem, hogy jól fog telni az Ünnepek, jó sok locsolóval, sok-sok kikapcsolódással, hogy aztán sok-sok fejezetet írhass nekünk!!!!:)
IMÁDÁS VAN EZERREL!!! ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥
Puszi:Pixy
Ui.: Küldöm a frissített Best of-ot!:)