(Jimmy)
- Itt hagytál... - mondtam Vicky-nek, amint újra rendesen kaptam levegőt.
- Nem éreztem magam elég erősnek ehhez az egész szituációhoz, Jimmy. - könnyek futották el a szemeit ahogyan próbálta megmagyarázni nekem a tetteit. Nem bírtam nézni sosem, ha szenvedett, ilyenkor mindig nagyon szarul éreztem magam, és bármit megtettem volna érte, hogy elmulasszam a fájdalmait.
- Én voltam a faszfej... - mondtam halkan, majd mélyet szívta, a cigimbe. Nem néztem rá, csak a hamut pöckölgettem az ujjam hegyével. Nem akartam látni a könnyeit. Nem tudtam mit kezdeni a síró nőkkel sosem. - Rád raktam ezt az egész szarságot, és tulajdonképpen a felelősséget is, hogy hozz meg egy döntést helyettem. Bárki elfutott volna a helyedben. - vallottam meg őszintén neki. Elég időm volt ezt már végig gondolni.
- Mikor bementem a fürdőbe és téged hazaküldtelek, le akartam vágni a hajamat. - ismerte be Vicky. Kinézett az ablakon, és inkább a hulló pelyheket kémlelte, minthogy rám nézzen. Kibuggyant egy könnycsepp a szeméből, én pedig rosszul éreztem magam ettől. Miattam került ebbe az állapotba. A gyönyörű szőke haját néztem, és el sem tudtam volna képzelni őt anélkül. - Totálisan kiborultam. - szipogta.
- Én is ugyanúgy kiborultam, mint te. - feleltem gyengéden, majd odanyúltam az arcához, és letöröltem a könnyemet róla. Mintha az érintésem felszakította volna a gátat benne, a pityergés zokogásba csapott át. - Vick... Gyönyörűségem! - csitítani próbáltam, de már nem tudott gátat szabni ennek az egésznek. Kivettem a cigit a kezéből, a sajátommal együtt eloltottam a hamutartóban, majd közelebb húzódtam hozzá a székemmel, és arcomat a hasához szorítottam, ahogy átöleltem. Éreztem, ahogy a könnyei a hajamba potyogtak, és egy kicsit meghaltam ott bent. El akartam mulasztani a fájdalmát, de nem tudtam, hogyan tehetném meg, ha még a sajátommal sem tudtam mihez kezdeni. Ez az egész egy kibaszott szar helyzet volt. - Nem akarom, hogy most megint kiborulj, de meg kell beszélnünk ezt. - ringattam őt tovább, és simogattam egészen addig, míg elcsitult a sírása.
- Ne haragudj. - hüppögte. Felnéztem, és gyönyörű volt, ahogy a szempillái nedvesen csillogtak, és az orra egy kicsit bevörösödött.
- Nem az bánt, ahogy reagáltál a dolgokra Vicky. - folytattam, mert túl kellett esnünk ezen. - Az bánt, hogy John-hoz mentél, mikor támaszra volt szükséged. Én akarok lenni a támaszod! - felnéztem rá, szemeim szikrákat szórtak. Féltékeny voltam arra a fickóra, ezt le sem tudtam volna tagadni. Bizonyos értelemben véve örültem, hogy ott volt Vicky-nek, amikor rám nem számíthatott, és legalább volt neki valaki, aki támogatta őt, de másrészt ki akartam őt törölni az életéből végleg. Csak magamnak akartam ezt a nőt, kizárólagosan! - Nem akarom, hogy más vigasztaljon. Nem akarom, hogy más törölje le a könnyeidet. Én akarok lenni neked minden!
- Egy olyan énemet hoztad felszínre bennem, akivel még nem volt időm összeszokni Jimmy. Amikor kiborultam, nem tudtam mihez kezdeni vele, így visszatértem a jól bevett szokásaimhoz, és elrohantam John-hoz. - magyarázta Vicky. Logikus és érthető volt minden szava. Felforgattuk egymás életét, ezt kár lett volna tagadni. Az egész kapcsolatunk olyan volt mint egy kurva nagy érzelmi cunami. - Jimmy én egyszerűen nem akartam, hogy láss abban az állapotban.
- Te láttál engem, amikor a leggyengébb voltam, és hagytad, hogy rád támaszkodjak. Szerinted én nem lennék ugyanerre képes érted? - kérdeztem erős éllel a hangomban. Éreztem, hogy egy kissé összerezzent, de halkan válaszolt.
- Ha össze vagy zuhanva, nem tudsz még engem is tartani. - mondta.
- Pont miattad kaptam össze magam. - harag lobbant bennem. Miért nem próbálta meg ahelyett, hogy egyből elrohant? Ha csak egyszer is azt mondta volna, hogy szüksége van rá, hogy összekapjam magam, már akkor megtettem volna, és most nem tartottunk volna itt.
- Többé nem teszek ilyet, megígérem. - suttogta félszegen, mire szorosabban öleltem, és megkönnyebbülten felsóhajtottam. Reménysugarat nyújtott, hogy nem fog végleg kilépni az életemből Gabby és a baba miatt.
- Nekem csak ennyi kellett, gyönyörűm. - néztem komolyan a szemébe. - Nélküled én egy rakás szar vagyok. Az elmúlt napokban csak úgy lézengtem, mint valami fogyatékos. Nem vagyok képes arra, hogy nélküled éljem az életemet, és tudnom kell, hogy mire számíthatok tőled ebben a megváltozott helyzetben.
Sokáig hallgatott, mire újból megszólalt. Akkor is csak súgta a szavakat. Azt hittem, hogy attól feszült be, amiket mondtam neki. Talán túl sok voltam, és most egy nyálas kölyöknek tart engem...
- Lefeküdtem John-nal. - nehezen mondta ki ezt a két szót, és közben végig engem nézett. Kellett pár pillanat, mire képes voltam felfogni az értelmüket. Éreztem, ahogy elsápadtam, aztán már nem láttam a pipától. Ellöktem magam tőle, felpattantam a székből, majd akkorát rúgtam bele, hogy az kettétört. Acélbetétes bakancsom súlyosan csattant rajta, és a szemem sarkából láttam, hogy Vicky összerázkódott ijedtében. Tüzes tekintettel meredtem rá, egy pillanatra azt hittem, meg fogom ütni őt, akkora fájdalmat okozott nekem a vallomásával, de ehelyett megragadtam a karját, és erősen megráztam őt. Úgy éreztem, szétcincálta a szívemet ezzel a két szóval. Mióta minden rendeződött kettőnk közt, én még csak gondolni sem tudtam már nőre, veszettül szerelmes voltam belé. Amikor mindezt megvallottuk egymásnak, én voltam a földkerekség legboldogabb embere. Hazudott nekem mindvégig? Nem is szeretett engem? Hogy volt képes ezt tenni kettőnkkel? Alig tudtam levegőt venni, és úgy éreztem, be fogok dilizni.
- Tévedtem, mikor azt gondoltam, hogy nem egy New York-i partiribanc vagy. - sziszegtem az arcába. Fájdalmat akartam okozni neki.
- Jimmy... - kezdte, mire eleresztettem a karját, és ott is akartam hagyni, de ő utánam kapott, és nem eresztett. Hátulról átölelte a derekamat, és szorosan tartott. Úgy éreztem, ég a bőröm, ahol hozzámért. Elárult engem. Elárulta a szerelmemet és a bizalmamat.
- Eressz el, Vicky! - morogtam dühödten, és megpróbáltam lefeszíteni magamról a karjait.
- Hallgass meg! - könyörögte félig sírva nekem. - Mindig is szerettelek téged. Ez egy szönyű botlás volt, és hiába éreztem akkor helyén valónak, mert annyira magam alatt voltam, és vigaszra vágytam, most már tudom, hogy nem lett volna szabad megtennem ezt. - hadarta egy szuszra. Mindig van magyarázat a félrelépésekre, de én ezt nem akartam meghallgatni. Térre volt szükségem, mert fizikálisan nem akartam bántani őt, és most eléggé közel voltam ahhoz, hogy robbanjak.
- Engedj el! - rivalltam rá újból, mire lehullottak a karjai a testemről.
- Jimmy... - hüppögte újra, de nem fordultam felé, és nem is néztem rá. El kellett távolodnom tőle. - Jimmy én szeretlek!
- Most nem tudok ezzel mit kezdeni, de kösz a dugást, az nagyon fasza volt! - mondtam szárazon, majd kiviharzottam az irodámból, és úgy bebasztam az ajtót, hogy az tokostul megremegett. Lerohantam a lépcsőn, és kis híján felborítottam az éppen felfelé igyekvő Dean-t. Csak egy pillanatra kellet rám néznie, hogy vegye az adást. Fel akart tartóztatni, hogy beszéljen velem, de én erre most képtelen lettem volna.
- Mi történt? - kérdezte Dean.
- Ne most... - feleltem dühödten, majd kikerültem őt, és kivágtattam a parkolóba. Ahogy kiértem, rögtön rágyújtottam egy cigire, és megindultam a kocsim felé. Észre sem vettem, hogy sántikálva követ engem, csak amikor már a kocsim oldalának dőlve szipákoltam az utolsó slukkokat.
- Jimmy mi történt? - kérdezte újból.
- Nem akarok beszélni most erről. - feleltem, de már marta a torkomat az elfojtott sírás. Egyszerűen annyira fájt ez az egész, hogy nem tudtam mihez kezdjek. Vicky-t okoltam, de közben saját magamat kellett volna. Én taszítottam őt John karjaiba, így csak magamra vethettem, amiért végül össze is feküdt vele. Dean megszorította a vállamat.
- Muszáj lesz elmondanod, mert ilyen állapotban nem foglak elengedni innen. Megint össze akarod törni a kocsidat, vagy ezúttal magadat is? - nézett rám szigorúan. - És hol a fenében van Vicky?
- Bevallotta, hogy lefeküdt John-nal... - mondtam halkan. Éreztem, hogy egy könnycsepp kibuggyan a szememből, és végigfolyik az arcomon. Dean sután közelebb lépett hozzám, és megölelt. Déjá vu érzésem volt ettől. 6 éve hasonlóan vigasztalt, mikor elmentem Vicky után New York-ba, és a saját szememmel láttam, ahogy smárol egy másik pasassal.
- Tisztában vagy vele, hogy beteg. - mondta halkan, miközben a hátamat simogatta. - Mindig hülyeségeket csinál, amikor megzakkan. Nem védeni akarom, de ha ő kell neked, akkor ezekkel meg kell barátkoznod.
- Azt mondta, hogy szeret engem. - duzzogtam, mint egy 5 éves.
- Szeretitek egymást már gyerekkorotok óta. Nem így van? - kérdezte. Kissé eltolt magától és mélyen a szemembe nézett.
- Azt hiszem már azóta, hogy először találkoztunk. - sóhajtottam fel, és letöröltem a könnyeimet. Dean előtt nem szégyelltem a gyengeségemet.
- Na látod. És mégis mennyi időt külön töltöttetek egymástól? Neki is voltak férfiak az életében, te pedig megházasodtál. Most a szeretőd, és sosem panaszkodik emiatt. Arra sosem gondoltál, hogy ő mit vállalt fel ezzel a szereppel? - kényszerített, hogy más színben lássam a történteket. - Te nem feküdtél le más nővel, mióta újra kapcsolatban vagytok egymással?
- Két alkalommal. - ismertem be. - De mindkét alkalom azelőtt volt, hogy szerelmet vallottam neki.
- Pedig már akkor is szeretted őt, nem igaz? - csóválta meg a fejét Dean.
- Eltitkolhatta volna előlem. - jegyeztem meg.
- Megbánta, és nem akarta eltitkolni előled. - vont vállat Dean. - Te is megbántál dolgokat már korábban. Így csak kikészítitek egymást, és ennek semmi értelme.
- Ezzel az elevenembe talált, Dean. - ráztam meg a fejem.
- Úgy érzed megcsalt? - bólintottam. - Te nős ember vagy, ő pedig a szeretőd. Egy olyan nő, aki nagyon nehezen tudja kezelni a válságos helyzeteket, és egy kis szeretetért, vigaszért cserébe talán többet ad meg másoknak, mint ami neked beleférne.
- Most már nem is tudom mit gondoljak. Összezavarsz, Dean. - beletúrtam a hajamba, most még inkább össze-vissza állhatott már. Fájt ez az egész, de a picsába is! Szerettem Vicky-t!
- Szeret téged. Ebben nem szabad kételkedned. Ott maradhatott volna John-nal, de ő visszajött hozzád. Megkérdezhetnéd esetleg, miért döntött így. - vont vállat, azzal elsétált az autójához.
Még hallottam, ahogy elhajtott a telepről, miközben én visszaszaladtam az emeleti irodámba. Vicky a földön ült, ugyanabban a helyzetben ahogyan ott hagytam őt, némán peregtek a könnyek az arcán. Mikor beléptem, riadtan nézett rám. Félt, hogy mit fogok neki mondani. Odamentem hozzá, letérdeltem elé, és letöröltem a könnyeit.
- Kibaszottul próbállak megérteni téged, de nem mindig tudlak. Neked kell eldöntened, hogy mit akarsz. - pontosan tudta, hogy mire céloztam ezzel.
- Csak téged. - hüppögte szívszorítóan. - Nem érdekel Gabby, nem érdekel semmilyen elbaszott helyzet. Mindent végigcsinálok veled.
- Akkor ne okozz nekem többé fájdalmat, kérlek! - újból könnyek futották el a szemem, mire ő szorosan átölelt. - Nem tudok többet elviselni. Legalább te legyél egy biztos pont az életemben. - szorosan hozzábújtam, ujjaimat a hajába süllyesztettem, és belélegeztem finom illatát.
- Miért ilyen elbaszott minden, Jimmy? - kérdezte Vicky. - Miért kell ennyi mindennek kettőnk közt állnia?
- Hogy fogd a kezem, és együtt győzzük le az akadályokat. - mondtam halkan, miközben a nyakába simítottam a fejemet. A lehető legjobb helyen voltam, hallgattam a szívdobogását, a lélegzetvételeit. Nem számított már semmi más. Vicky az enyém volt.
Drágáim!
Remélem meglepődtetek, meghoztam a friss fejezetet!
Várom a komikat nagyon!!!!
Csóközön, Arielle
- Nem éreztem magam elég erősnek ehhez az egész szituációhoz, Jimmy. - könnyek futották el a szemeit ahogyan próbálta megmagyarázni nekem a tetteit. Nem bírtam nézni sosem, ha szenvedett, ilyenkor mindig nagyon szarul éreztem magam, és bármit megtettem volna érte, hogy elmulasszam a fájdalmait.
- Én voltam a faszfej... - mondtam halkan, majd mélyet szívta, a cigimbe. Nem néztem rá, csak a hamut pöckölgettem az ujjam hegyével. Nem akartam látni a könnyeit. Nem tudtam mit kezdeni a síró nőkkel sosem. - Rád raktam ezt az egész szarságot, és tulajdonképpen a felelősséget is, hogy hozz meg egy döntést helyettem. Bárki elfutott volna a helyedben. - vallottam meg őszintén neki. Elég időm volt ezt már végig gondolni.
- Mikor bementem a fürdőbe és téged hazaküldtelek, le akartam vágni a hajamat. - ismerte be Vicky. Kinézett az ablakon, és inkább a hulló pelyheket kémlelte, minthogy rám nézzen. Kibuggyant egy könnycsepp a szeméből, én pedig rosszul éreztem magam ettől. Miattam került ebbe az állapotba. A gyönyörű szőke haját néztem, és el sem tudtam volna képzelni őt anélkül. - Totálisan kiborultam. - szipogta.
- Én is ugyanúgy kiborultam, mint te. - feleltem gyengéden, majd odanyúltam az arcához, és letöröltem a könnyemet róla. Mintha az érintésem felszakította volna a gátat benne, a pityergés zokogásba csapott át. - Vick... Gyönyörűségem! - csitítani próbáltam, de már nem tudott gátat szabni ennek az egésznek. Kivettem a cigit a kezéből, a sajátommal együtt eloltottam a hamutartóban, majd közelebb húzódtam hozzá a székemmel, és arcomat a hasához szorítottam, ahogy átöleltem. Éreztem, ahogy a könnyei a hajamba potyogtak, és egy kicsit meghaltam ott bent. El akartam mulasztani a fájdalmát, de nem tudtam, hogyan tehetném meg, ha még a sajátommal sem tudtam mihez kezdeni. Ez az egész egy kibaszott szar helyzet volt. - Nem akarom, hogy most megint kiborulj, de meg kell beszélnünk ezt. - ringattam őt tovább, és simogattam egészen addig, míg elcsitult a sírása.
- Ne haragudj. - hüppögte. Felnéztem, és gyönyörű volt, ahogy a szempillái nedvesen csillogtak, és az orra egy kicsit bevörösödött.
- Nem az bánt, ahogy reagáltál a dolgokra Vicky. - folytattam, mert túl kellett esnünk ezen. - Az bánt, hogy John-hoz mentél, mikor támaszra volt szükséged. Én akarok lenni a támaszod! - felnéztem rá, szemeim szikrákat szórtak. Féltékeny voltam arra a fickóra, ezt le sem tudtam volna tagadni. Bizonyos értelemben véve örültem, hogy ott volt Vicky-nek, amikor rám nem számíthatott, és legalább volt neki valaki, aki támogatta őt, de másrészt ki akartam őt törölni az életéből végleg. Csak magamnak akartam ezt a nőt, kizárólagosan! - Nem akarom, hogy más vigasztaljon. Nem akarom, hogy más törölje le a könnyeidet. Én akarok lenni neked minden!
- Egy olyan énemet hoztad felszínre bennem, akivel még nem volt időm összeszokni Jimmy. Amikor kiborultam, nem tudtam mihez kezdeni vele, így visszatértem a jól bevett szokásaimhoz, és elrohantam John-hoz. - magyarázta Vicky. Logikus és érthető volt minden szava. Felforgattuk egymás életét, ezt kár lett volna tagadni. Az egész kapcsolatunk olyan volt mint egy kurva nagy érzelmi cunami. - Jimmy én egyszerűen nem akartam, hogy láss abban az állapotban.
- Te láttál engem, amikor a leggyengébb voltam, és hagytad, hogy rád támaszkodjak. Szerinted én nem lennék ugyanerre képes érted? - kérdeztem erős éllel a hangomban. Éreztem, hogy egy kissé összerezzent, de halkan válaszolt.
- Ha össze vagy zuhanva, nem tudsz még engem is tartani. - mondta.
- Pont miattad kaptam össze magam. - harag lobbant bennem. Miért nem próbálta meg ahelyett, hogy egyből elrohant? Ha csak egyszer is azt mondta volna, hogy szüksége van rá, hogy összekapjam magam, már akkor megtettem volna, és most nem tartottunk volna itt.
- Többé nem teszek ilyet, megígérem. - suttogta félszegen, mire szorosabban öleltem, és megkönnyebbülten felsóhajtottam. Reménysugarat nyújtott, hogy nem fog végleg kilépni az életemből Gabby és a baba miatt.
- Nekem csak ennyi kellett, gyönyörűm. - néztem komolyan a szemébe. - Nélküled én egy rakás szar vagyok. Az elmúlt napokban csak úgy lézengtem, mint valami fogyatékos. Nem vagyok képes arra, hogy nélküled éljem az életemet, és tudnom kell, hogy mire számíthatok tőled ebben a megváltozott helyzetben.
Sokáig hallgatott, mire újból megszólalt. Akkor is csak súgta a szavakat. Azt hittem, hogy attól feszült be, amiket mondtam neki. Talán túl sok voltam, és most egy nyálas kölyöknek tart engem...
- Lefeküdtem John-nal. - nehezen mondta ki ezt a két szót, és közben végig engem nézett. Kellett pár pillanat, mire képes voltam felfogni az értelmüket. Éreztem, ahogy elsápadtam, aztán már nem láttam a pipától. Ellöktem magam tőle, felpattantam a székből, majd akkorát rúgtam bele, hogy az kettétört. Acélbetétes bakancsom súlyosan csattant rajta, és a szemem sarkából láttam, hogy Vicky összerázkódott ijedtében. Tüzes tekintettel meredtem rá, egy pillanatra azt hittem, meg fogom ütni őt, akkora fájdalmat okozott nekem a vallomásával, de ehelyett megragadtam a karját, és erősen megráztam őt. Úgy éreztem, szétcincálta a szívemet ezzel a két szóval. Mióta minden rendeződött kettőnk közt, én még csak gondolni sem tudtam már nőre, veszettül szerelmes voltam belé. Amikor mindezt megvallottuk egymásnak, én voltam a földkerekség legboldogabb embere. Hazudott nekem mindvégig? Nem is szeretett engem? Hogy volt képes ezt tenni kettőnkkel? Alig tudtam levegőt venni, és úgy éreztem, be fogok dilizni.
- Tévedtem, mikor azt gondoltam, hogy nem egy New York-i partiribanc vagy. - sziszegtem az arcába. Fájdalmat akartam okozni neki.
- Jimmy... - kezdte, mire eleresztettem a karját, és ott is akartam hagyni, de ő utánam kapott, és nem eresztett. Hátulról átölelte a derekamat, és szorosan tartott. Úgy éreztem, ég a bőröm, ahol hozzámért. Elárult engem. Elárulta a szerelmemet és a bizalmamat.
- Eressz el, Vicky! - morogtam dühödten, és megpróbáltam lefeszíteni magamról a karjait.
- Hallgass meg! - könyörögte félig sírva nekem. - Mindig is szerettelek téged. Ez egy szönyű botlás volt, és hiába éreztem akkor helyén valónak, mert annyira magam alatt voltam, és vigaszra vágytam, most már tudom, hogy nem lett volna szabad megtennem ezt. - hadarta egy szuszra. Mindig van magyarázat a félrelépésekre, de én ezt nem akartam meghallgatni. Térre volt szükségem, mert fizikálisan nem akartam bántani őt, és most eléggé közel voltam ahhoz, hogy robbanjak.
- Engedj el! - rivalltam rá újból, mire lehullottak a karjai a testemről.
- Jimmy... - hüppögte újra, de nem fordultam felé, és nem is néztem rá. El kellett távolodnom tőle. - Jimmy én szeretlek!
- Most nem tudok ezzel mit kezdeni, de kösz a dugást, az nagyon fasza volt! - mondtam szárazon, majd kiviharzottam az irodámból, és úgy bebasztam az ajtót, hogy az tokostul megremegett. Lerohantam a lépcsőn, és kis híján felborítottam az éppen felfelé igyekvő Dean-t. Csak egy pillanatra kellet rám néznie, hogy vegye az adást. Fel akart tartóztatni, hogy beszéljen velem, de én erre most képtelen lettem volna.
- Mi történt? - kérdezte Dean.
- Ne most... - feleltem dühödten, majd kikerültem őt, és kivágtattam a parkolóba. Ahogy kiértem, rögtön rágyújtottam egy cigire, és megindultam a kocsim felé. Észre sem vettem, hogy sántikálva követ engem, csak amikor már a kocsim oldalának dőlve szipákoltam az utolsó slukkokat.
- Jimmy mi történt? - kérdezte újból.
- Nem akarok beszélni most erről. - feleltem, de már marta a torkomat az elfojtott sírás. Egyszerűen annyira fájt ez az egész, hogy nem tudtam mihez kezdjek. Vicky-t okoltam, de közben saját magamat kellett volna. Én taszítottam őt John karjaiba, így csak magamra vethettem, amiért végül össze is feküdt vele. Dean megszorította a vállamat.
- Muszáj lesz elmondanod, mert ilyen állapotban nem foglak elengedni innen. Megint össze akarod törni a kocsidat, vagy ezúttal magadat is? - nézett rám szigorúan. - És hol a fenében van Vicky?
- Bevallotta, hogy lefeküdt John-nal... - mondtam halkan. Éreztem, hogy egy könnycsepp kibuggyan a szememből, és végigfolyik az arcomon. Dean sután közelebb lépett hozzám, és megölelt. Déjá vu érzésem volt ettől. 6 éve hasonlóan vigasztalt, mikor elmentem Vicky után New York-ba, és a saját szememmel láttam, ahogy smárol egy másik pasassal.
- Tisztában vagy vele, hogy beteg. - mondta halkan, miközben a hátamat simogatta. - Mindig hülyeségeket csinál, amikor megzakkan. Nem védeni akarom, de ha ő kell neked, akkor ezekkel meg kell barátkoznod.
- Azt mondta, hogy szeret engem. - duzzogtam, mint egy 5 éves.
- Szeretitek egymást már gyerekkorotok óta. Nem így van? - kérdezte. Kissé eltolt magától és mélyen a szemembe nézett.
- Azt hiszem már azóta, hogy először találkoztunk. - sóhajtottam fel, és letöröltem a könnyeimet. Dean előtt nem szégyelltem a gyengeségemet.
- Na látod. És mégis mennyi időt külön töltöttetek egymástól? Neki is voltak férfiak az életében, te pedig megházasodtál. Most a szeretőd, és sosem panaszkodik emiatt. Arra sosem gondoltál, hogy ő mit vállalt fel ezzel a szereppel? - kényszerített, hogy más színben lássam a történteket. - Te nem feküdtél le más nővel, mióta újra kapcsolatban vagytok egymással?
- Két alkalommal. - ismertem be. - De mindkét alkalom azelőtt volt, hogy szerelmet vallottam neki.
- Pedig már akkor is szeretted őt, nem igaz? - csóválta meg a fejét Dean.
- Eltitkolhatta volna előlem. - jegyeztem meg.
- Megbánta, és nem akarta eltitkolni előled. - vont vállat Dean. - Te is megbántál dolgokat már korábban. Így csak kikészítitek egymást, és ennek semmi értelme.
- Ezzel az elevenembe talált, Dean. - ráztam meg a fejem.
- Úgy érzed megcsalt? - bólintottam. - Te nős ember vagy, ő pedig a szeretőd. Egy olyan nő, aki nagyon nehezen tudja kezelni a válságos helyzeteket, és egy kis szeretetért, vigaszért cserébe talán többet ad meg másoknak, mint ami neked beleférne.
- Most már nem is tudom mit gondoljak. Összezavarsz, Dean. - beletúrtam a hajamba, most még inkább össze-vissza állhatott már. Fájt ez az egész, de a picsába is! Szerettem Vicky-t!
- Szeret téged. Ebben nem szabad kételkedned. Ott maradhatott volna John-nal, de ő visszajött hozzád. Megkérdezhetnéd esetleg, miért döntött így. - vont vállat, azzal elsétált az autójához.
- Kibaszottul próbállak megérteni téged, de nem mindig tudlak. Neked kell eldöntened, hogy mit akarsz. - pontosan tudta, hogy mire céloztam ezzel.
- Csak téged. - hüppögte szívszorítóan. - Nem érdekel Gabby, nem érdekel semmilyen elbaszott helyzet. Mindent végigcsinálok veled.
- Akkor ne okozz nekem többé fájdalmat, kérlek! - újból könnyek futották el a szemem, mire ő szorosan átölelt. - Nem tudok többet elviselni. Legalább te legyél egy biztos pont az életemben. - szorosan hozzábújtam, ujjaimat a hajába süllyesztettem, és belélegeztem finom illatát.
- Miért ilyen elbaszott minden, Jimmy? - kérdezte Vicky. - Miért kell ennyi mindennek kettőnk közt állnia?
- Hogy fogd a kezem, és együtt győzzük le az akadályokat. - mondtam halkan, miközben a nyakába simítottam a fejemet. A lehető legjobb helyen voltam, hallgattam a szívdobogását, a lélegzetvételeit. Nem számított már semmi más. Vicky az enyém volt.
Drágáim!
Remélem meglepődtetek, meghoztam a friss fejezetet!
Várom a komikat nagyon!!!!
Csóközön, Arielle
Hűha ez aztán a meglepi a javából!!!:) Ha láttad volna,hogy hogy felcsillant a szemem amikor megláttam,hogy felkerült a friss fejezet!!:D
VálaszTörlésElőször is Szuper lett az új dizájn!!:)
Most,hogy Jimmy szemszögéből olvastam Vicky "vallomását" meg kell mondjam,hogy egy ici-picit megenyhültem Jimmy iránt, bár még nem tartok ott,hogy úgy imádjam azt a hülye fejét mint nemrégiben, de azért alakul a dolog!:D Annak viszont nagyon örülök, hogy Jimmy elmenőben összetalálkozott Deannel, aki szolidan "kiosztotta" és felnyitotta Jimmy szemét,hogy bizony nem minden fekete-fehér!!:) És én teljes mértékben egyetértek azzal amiket Dean mondott!!:) Dean ezen mondata is annyira de annyira igaz Vickyre :" Egy olyan nő, aki nagyon nehezen tudja kezelni a válságos helyzeteket, és egy kis szeretetért, vigaszért cserébe talán többet ad meg másoknak, mint ami neked beleférne. " ezt a mondatot komolyan megkönnyeztem.. Annak is nagyon örülök,hogy hála a Deannel való beszélgetésnek Jimmy "rájött" a dolgokra, hogy nem éppen úgy kellene kezelnie ezt a helyzetet ahogy és rögtön visszament Vickyhez!!:) Én nagyon de nagyon szurkolok nekik,hogy minél előbb teljes mértékben boldogak lehessenek együtt!!:) Na ezt a mondatot is rendesen megkönnyeztem : "- Miért ilyen elbaszott minden, Jimmy? - kérdezte Vicky. - Miért kell ennyi mindennek kettőnk közt állnia?
- Hogy fogd a kezem, és együtt győzzük le az akadályokat. - mondtam halkan, miközben a nyakába simítottam a fejemet. A lehető legjobb helyen voltam, hallgattam a szívdobogását, a lélegzetvételeit. Nem számított már semmi más. Vicky az enyém volt. " Az első szótól az utolsóig ittam minden sorát a fejezetnek és úgy ahogy volt FENOMENÁLISAN TÖKÉLETES volt!!!:)
IMÁDÁS van EZERREL!!!!♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥
És most lehet,hogy "kicsit" telhetetlennek fogok tűnni, de én már most úgy de úúúgy olvasnám a folytatást!!:) Jajj és egyébként szerintem szuper lenne a képek/gifek mellé a zene, mert az ad egyfajta plusz hangulatot, szóval pörögjön csak a fejedben az a "film"! :)
Jajj és küldöm a frissített Best of-ot! És neked mindig öröm komit írni!!:)
Puszi:Pixy
Hűha! Jó hosszú kommenteket kaptam :)
TörlésNéha nagyon is szeretném látni azokat a felcsillanó szemeket! Jimmy visszahódít téged, ezt garantálom! :)
Nem akartalak megríkkatni, de tényleg. Elragadott a hév írás közben, és olyan volt, mintha csak úgy folynának a szavak belőlem. El se olvastam, csak közzétettem a fejezetet, úgy éreztem, fasza lett, és aztán átolvastam, és megveregettem a saját vállam (ez most aztán szerény volt...)
Örülök nagyon, hogy tetszett!!!
Igyekszem hozni a folytatást, most nagyon megy az írás nekem! :)
A zene megfontolandó. Talán azokat fogom postolni az adott fejezethez, ami leginkább illik a hangulatához. Nem szövegileg, hanem inkább zeneileg. És előre is bocs, de rock-punk-metal rajongóval van dolgotok, úgyhogy semmi nyálzene! :D
Best of frissítve, imádás érte plusszban!
Pusz, Arielle
Hát ez ám a mellepi!!! :D Óóóóó Mami!!!
VálaszTörlésHát függetlenül mindentől én mindig elolvadok Jimmytől! Értem mind a kettejüket, hogy Vickynek miért volt szüksége arra, hogy Johnnal legyen, és Jimmyt is, amiért kiakadt... és persze Dean! A lehető legjobbkor nem engedte szélnek a fiát, és milyen jól tette!! Itt látszik amúgy, hogy Jimmy milyen is valójában, pontosan tisztában van vele, hogy amit ő Vickytől kap az igen nagy ajándék, függetlenül attól, hogy meg-meg botlik néha. Mindig is tudtuk azt, hogy James egy igazi ösztönlény. Eléggé hirtelen ember, és nem rejti véka alá a véleményét. Persze ez nehéz időszak neki is, hiszen nem várt fejlemény az életében, hogy apa lesz, ráadásul egy olyan nőtől születik gyermeke, akit csak azért választott, hogy elfelejtse igaz szerelmét. Gabby afféle pótlék, volt és lesz is! hehehe (ördögi kacaj hegyek hangzanak most bennem) és ha az ég a földdel összeér is, akkor sem lesz több, baba ide vagy oda! :D Na, de ez egy olyan kitérő volt, ami nem ide tartozik most! :D
Pixy bemásolt mondatai nálam is ütöttek, nem is kicsit!! Egymásból merítenek erőt, együtt haladnak, igaz sok akadály van már mögöttük, de előttük sem sokkal kevesebb, hiszen az élet nem habos torta, és lássuk be egyikük (egyikünk) sem tökéletes! Vickynek mindig meglesz a baja, hiszen tönkretették a lelkét pont abban a korban, ahol inkább erősíteni kellett volna, de hát mit várjunk olyan önző dögöktől, mint a sznob anyuci és pereputtya?! És oké, hogy Dean is erre hivatkozik, ezzel nincs is semmi gond, de azért a lány sem bújhat mindig a betegsége mögé, és ezt neki is tudnia kell, és biztosan tudja is, csak nem akarja érteni! Olyankor látszik ám ez a tudás, mint pl. amikor közölte Jimmyvel, hogy bizony neki a gyermekével kell maradnia, még ha nekik fáj is, hogy nem lehetnek együtt. Itt erős volt, nagyon erős és nem csak látszatilag! Szerintem kellene, hogy Jimmy egyszer lássa milyen Vicky, amikor tényleg bekattan! Hogy felismerje, és rájöjjön, megértse miért ment el Johnhoz. Oké tudom, hogy nem akarja ezt a fiú előtt, sőt az apja és Nana előtt sem, de így talán, esetleg Jimmy is felismerhetne bizonyos viselkedési sémákat Vickynél. Pl: "a hirtelen vadul szexeljünk, mert szükségem van rád", vagy a "most teljesen kizárlak az életemből, mert olyanom van" dolgok, mind-mind arra utalnak, hogy valami készül, ha nem is fenyeget kitöréssel, de ott szunnyad és csak az alkalomra vár, hogy átfordítsa a lányt egy olyan állapotába, amit igyekszik elkerülni. Ha ezeket látná James és láttatná Vicky sokkal kevesebb fájdalom érhetné őket! De hát ők tudják! Én minden esetre imádom őket, mindenkit, TudjukKi kivételével persze!!!
Várom a folytatást!!! Türelme... na szóval úgy!!! :D
Bocsánat az össze vissza csacsogásért, de míg főtt a vacsi elgondolkodtam, előtte még gyorsan elolvastam a fejezetet, és hát ez mind megfogalmazódott bennem! Főként azt remélem amúgy, hogy értelme is van!! :D
Köszönöm, hogy a részese lehetek!
Csók, puszi
Hucak
És ez olyan hucakos lett, amilyenre számítottam is! Remélem a lényegét kiveszed majd belőle!! :D
TörlésSzia :)
TörlésTök jó, hogy érthető az egész dolog logikája, mert néha félek, hogy belezavarodik valaki itt a nagy kuszaságba, amit teremtettem. Néha én is elveszek a több cselekményszál miatt :)
Jimmy ösztönlénységét nagyon fontosnak tartottam, ahogyan azt is, hogy valahogy egy (úgymond) lelki fejlődést mutassak be nála is. Mármint, hogy képes legyen annyira szeretni Vicky-t, és annyira nélkülözhetetlennek tartani, hogy ne tudjon sokáig pipa lenni. (ez így értelmes volt?)
Vicky betegsége: nem akarom őt emögé bújtatni, csak a labilitását szeretném ezzel érzékeltetni. Dean persze emögé bújtatja őt, de mit várhatnánk egy apukától? Vicky tisztában van saját magával.
A bekattant Vicky dolog megfordult a fejemben, de azt hiszem, most más irányba tendálom őket :) Majd meglátjátok :)
Igyekszem a folytatással!
Értelme nagyon sok volt! Mindig! Én köszönöm, hogy ösztönzöl!
Pusz, Arielle
Szia! Én is mindig nagyon várom az újabb részeket. Nagyon jó a történet, bár nagyon haragudtam most Jimmyre, hogy így viselkedett Vickyvel. Pont neki nincs joga kiakadni azon, hogy a lány lefeküdt Johnnal, hiszen azért bukott ki Vicky, mert a drágalátos Jimmy lefeküdt Gabbyval (is!)... Az persze eszébe sem jut, hogy ez ugyanúgy fájhatott a lánynak, mint neki John, és míg Vicky tisztességesen játszik, hiszen elmondta mit tett, és azt is miért, addig Jimmy bőszen hallgatott a félrelépéseiről, csak akkor derült ki az egyik eset, amikor a felesége bejentette, hogy babát vár. Jó-jó mondhatja, hogy neki "kötelességei" vannak otthon, de ha valóban nem is szereti a feleségét, csak Vickyt, ahogy azt mondja, akkor nem kellene félre... főleg, hogy a lánytól pedig elvárja, hogy kizárólag vele legyen. Ez olyan igazi hímsoviniszta hozzáállás. Persze ilyen az élet, ezért is nagyon jó ahogy írsz.
VálaszTörlésKíváncsian várom hogyan sikerül majd "megszabadulnia" Jimmynek a feleségétől, és azt pedig nagyon remélem, hogy egyszer majd Vicky fogja Jimmy gyermekét a szíve alatt hordani.
Azt kifelejtettem, hogy Dean mennyire jó fej, jó lenne, ha az apák többsége ilyen lenne.
Puszi. Pearl
Szia Pearl!
TörlésNagyon boldoggá tesz, hogy neked is tetszik, amit csinálok! Kicsit muszáj gyepáljam a szereplőket, különben nem lenne olyan izgalmas, és valljuk be, azért szeretitek, ha ezt csinálom, nem? :)
Jimmy eleve egy hímsoviniszta faszfej :) Muszáj neki így viselkednie. De ha meg nem ilyen lenne, nem lenne olyan valóságos a karaktere :)
Dean egy álomapa. A sajátomról mintáztam, aki már 10 éve nincs velünk. (pacsi Apuci! <3)
Igyekszem a frissel!
Pusz, Arielle
Hűha! Nagyon jó lett. Nagyon várom már a kövit. Nem is tudom hogy mit mondjak most erre.
VálaszTörlés