55. fejezet

(Vicky)

Gyönyörűszép álmom volt az éjjel Jimmy-vel, így ki sem akartam nyitni a szemeimet, csak belefolyni abba a finom, puha ölelésbe, amit csak egy izmos férfitest nyújthat egy nő számára. Nem akartam gondolkodni, csak visszasüllyedni abba a jótékony homályba, amiben Jimmy-vel voltam, és közben érezni a bőrét a bőrömön. Mintha nem történt volna semmi rossz dolog, mintha nem lenne egy terhes felesége, és mintha nem jöttem volna el ilyen messzire tőle. Ám ahogy kezdtem az álomból öntudatra ébredni, rájöttem, hogy nem Jimmy az, akinek a testére indaként fonódtam, hanem John. 

Kinyitottam a szemeimet, és megláttam, ahogy aggódó arccal engem bámul. Nem tudtam már sírni, pedig belül annyira fájt minden egyes légvétel, hogy sikítani szerettem volna. Tudtam, hogy pontosan tisztában volt az érzéseimmel, a bennem zajló dolgokkal, és az agyam tekervényeiben dúló kémiai folyamatokkal is. Megint erőltettem magam, hogy apára gondoljak. Felidéztem magamban az arcát, ahogy szeretetteljesen néz rám, és kicsit jobb volt. Tudatosítanom kellett magamban, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal, nem kell depresszióba zuhannom, és nem kell egyedül megoldást találnom semmire, mert van, aki támogasson, amikor én gyenge vagyok. John megsimogatta az arcomat, kikotorta a kósza hajszálakat a szememből, majd cuppanós puszit nyomott az orromra.

- Gyere, cicám. Együnk valami finomságot! -  mondta, majd felkelt az ágyból, és magával húzott engem is.

Amíg ő rendelt a szobánkba reggelit, én a fürdőbe zárkóztam, és kicsit rendbe szedtem magamat. Fogat mostam, kifésültem a hajamat, majd mackónadrágban, és Jimmy egyik kinyúlt régi pólójában visszamentem a hatalmas nappalis étkezőbe. John elhúzta a vastag, nehéz függönyöket, így a napfény csak úgy áradt befelé a helyiségbe, nekem pedig hunyorognom kellett tőle. Fura, de nem éreztem magamat másnaposnak, pedig jó sok pezsgőt benyakaltunk tegnap este. Leültem az asztalhoz egy párnázott, nagyon is kényelmes székbe, felhúztam a lábaimat, és amíg vártuk, hogy a pincér felhozza a kaját, bekapcsoltam a telefonomat.

Számtalan nem fogadott hívás várt, és jó pár sms. Apa írt, hogy ne aggódjak Jimmy miatt, mert gondját viselte. Melanie is keresett, és végül ő is egy rövid üzenetet írt csak, hogy reméli, hamarosan hazamegyek, és megbeszéljük a dolgokat, mert aggódik értem. Még Katie is küldött egy sms-t, amiben biztosít a támogatásáról. Egészen meghatódtam, Jimmy egyszavasa viszont teljesen mellbe vágott. Annyit küldött csak, hogy szeret. Tegnap este még szinte elvágta a torkomat a telefonon keresztül, amiért eljöttem Vancouver-ből, és John-nal merészelem tölteni az időmet, éjjel viszont már szeretlekes üzit küld nekem. Dühös lettem, és legszívesebben kivágta volna a telefonomat az ablakon, ám ekkor kopogtak az ajtón, és John beengedte a pincért. 

Előrelátó volt, mindenféle finomságból hozatott, így jó étvággyal megreggelizhettünk. Én ettem egy nagy tál műzlit, majd lefojtottam két palacsintával, biztos ami biztos, John pedig ham and eggs-et választott magának. 

A délelőttöt a városban töltöttünk. Sétáltunk a belvárosban, benéztünk egy-két üzletbe, vásároltunk John-nak pár dolgot, de azt nem engedtem, hogy nekem vegyen bármit is. Pont elég volt már tőle az is, hogy pár napig itt lehettem vele anélkül, hogy egy fillért is kért volna az ellátásomért cserébe. Nagyon jól éreztem magam vele. Szándékosan elterelte a figyelmemet a sok szarságról, amit magam mögött hagytam, és nekem most pont erre is volt szükségem. 

Be akart ülni ebédelni valami puccos helyre, de én rávettem, hogy inkább valami gyors büfébe ugorjunk csak be. Nem voltam oda a luxuséttermekért, és jobban szerettem két kézzel tömni magamba a sült krumplit, mint késsel villával valami olyat enni, aminek a nevét sem tudtam volna kiejteni. 

Két hatalmas hamburgert sikerült befalnunk egy nagy adag krumplival, és mindketten megittunk hozzá egy-egy hideg kólát is. Nevetgéltünk, sztorizgattunk, biztonságban éreztem magam. A szállodába visszaérve John elterült a hatalmas franciaágyon, én mellé kucorodtam.

- Olyan más most minden kettőnkkel. - jegyezte meg, miközben a hajamat simogatta. Nem nézett rám, a plafont bámulta meredten.

- Mert nem szexeltünk. - feleltem hasonló hangnemben, de a feszültségi szint megugrott bennem. Nem is sejtettem, hová szeretne kilyukadni ezzel. 

- Nagyon fontos vagy nekem ennek ellenére is, kiscicám. - most olyan keményen nézett a szemembe, ami garantálta az őszinteségét. 

- Tudom, John. Te is az vagy nekem. - biztosítottam a saját érzéseimről is.

- Örülök, hogy hozzám jöttél, és nem tettél kárt magadban. - sóhajtott fel mélyen, mint aki a gondolattól is rosszul van, hogy bármi bajom eshetne. Szorosabban bújtam hozzá, belélegeztem férfias illatát. Teljesen más volt, mint Jimmy, mégis nagyon meg tudott nyugtatni a jelenléte. Borzasztóan összetörtnek éreztem magam, ő pedig egy mentsvár volt számomra.

Délután elment egy tárgyalásra, így egyedül maradtam a lakosztályban. Jimmy hiánya felőrölt még így is, hogy John-nal mennyire jól éreztem magamat. Legszívesebben kitéptem volna a szívemet a helyéről, kivágtam volna az ablakon, és belesüllyedtem volna egy érzelemmentes életbe, de sajnos ezt nem tehettem meg. Nem válaszoltam senki üzenetére, csak apának írtam egy sms-t, hogy minden oké velem. Nem akartam kapcsolatba kerülni senkivel most. 

Egyedül töltöttem az egész délutánt, majd az estét is. John csak későn ért vissza a tárgyalásról, én pedig addigra már eléggé eláztam a szálloda bárjában. Az egyetlen csini rucim volt rajtam, amit magammal hoztam, egy fekete kis csőruha egy piros masnival a csípőrészen. Rövid volt, kihívóan felfedte a hosszú lábaimat, így rengeteg ingyen koktélhoz jutottam a pultnál ücsörögve. Pár legénybúcsún résztvevő pasi mellém szegődött, ott röhögcséltem velük, mikor John megérkezett. Rosszallóan nézett rám, de én addigra már olyan részeg voltam, hogy nem is foglalkoztam ezzel. 

- Menjünk, Vicky. - lépett oda hozzám John merev arccal.

- Ne már, John... - nyafogtam. - A fiúk épp most akartak elvinni valami tök jó buliba.

- Majd mutatok én neked bulit odafenn. - intett a fejével a lift felé.

- Az apád nagyon parancsolgatós, szivi. - bökött meg a könyökével az egyik pasas. A nevére sem emlékeztem, de azonnal megfagyott az arcom a mondata után. John az én édes kis hancúrpajtásom volt, nem egy vén fószer. Sőt, a tulajdon apám sem volt egy vén fószer. Amilyen mértékben ez kivitelezhető volt jó sok gin-tonic után, kihúzott háttal, felszegett fejjel felálltam, és belekaroltam John-ba.

- Ő a pasim, te barom. - vetettem a srácra egy szúrós pillantást.

- Neked is jobb lenne szivi, ha egy korban hozzád közelebb állóval nyomnád... - mindezt úgy fogalmazta meg, hogy közben megmarkolta a saját farkát, csak hogy vizualizálhassam, mire céloz pontosan. Néha idegtépő volt lerázni az ilyen típusú tahókat. Nem is értettem már, miért hagytam, hogy körbedongjanak. Odahajoltam a sráchoz, egészen közel a füléhez, és hagytam, hogy egyenesen a dekoltázsomba meredjen.

-  Már ettől majdnem a gatyádba élveztél, mihez kezdhetnék én veled? - kuncogtam, majd egy lekicsinylő pillantás keretében követtem John-t a lifthez. Alig bírtam állni a magassarkúmban, így nekitámasztottam a hátamat erős mellkasának. A ruhánkon keresztül is éreztem, hogy kőkeményen áll a farka. Elmosolyodtam, csábosan hozzádörgölőztem. Érezni akartam. Érezni bármit, ami boldoggá tesz csak egy kicsit is, mert olyan kibaszott módon szomorú és elveszett voltam, hogy valamivel ellensúlyoznom kellett. 

- Vicky... - nyögött fel John azon a szexi mély torokhangon, amit régebben imádtam. - Ettől én is elég hamar a gatyámba fogok élvezni, és az iménti elméleted csúfosan megdől. 

- Kívánsz engem. - állapítottam meg. Behunytam a szemeimet, és mosolyogtam. Nagyon részeg voltam.

- Mindig kívánlak, cicám. De te szerelmes vagy egy másik pasiba, és nem foglak csak azért megfektetni, mert most ki vagy borulva, és azt gondolod, hogy ez jó ötlet. Meg fogod bánni, mikor kijózanodsz.

- Neki gyereke lesz egy másik nőtől. - vontam meg a vállam. - És úgy is azt gondolja, hogy épp dugok veled.

- Nem elég jó érvek. - sóhajtott fel John, és a szobaajtónkig támogatott a folyosón, amint felértünk a lifttel. Amint kinyitotta az ajtót én befurakodtam előtte, ledobtam a tűsarkúimat, és egyenesen az ágy felé vettem az irányt. Menet közben már meg is szabadultam a ruhámtól, egy szál bugyiban ültem le az ágy szélére és vártam rá. Nem akartam gondolkodni. Nem akartam semmit, csak jól érezni magamat. Úgy éreztem, ez jár nekem. Egy kis élet Jimmy nélkül.

- Gyere ide, John. - mondtam neki, miközben szélesre tártam a combjaimat. Hátamat megfeszítettem, a melleim így peckesen álltak, és tudtam, hogy mennyire hívogatóak. Ledermedve állt az ajtóban. - Most. - unszoltam, mire megindult felém. Felkapta a köntösét a kanapéról, majd elém térdelt, és beborított vele. Eltakarta a testemet. 

- Nem foglak kihasználni. - nyomott egy puszit a homlokomra.

- Vagy csak nem akarod, hogy én kihasználjalak. - néztem rá elmerengve, majd megvontam a vállamat, így a köntös szépen lecsúszott róla, és ismét félig meztelen voltam. Előredőltem, két kezem közé fogtam az arcát, és szájon csókoltam őt. 

- Vicky... - nyögte a számba. Tiltakozni próbált. 

- Vigasztalj meg. - dünnyögtem, miközben könnyek pottyantak ki a szemeimből. - Olyan nagyon szarul érzem magam... Vigasztalj meg, John! - kértem újra, és végül már engedett.

Végigdöntött az ágyon, miközben egy pillanatra sem szakadt el a számtól. Falta az ajkaimat. Kezeivel a melleimet simogatta, bennem csak úgy zsibongtak az érzések, így mire a bugyimba nyúlt, már iszonyúan nedves voltam. Egy mozdulattal lehúzta rólam a fehérneműt, áthajította a szoba másik felébe, és miközben kigomboltam az ingét, ő letornázta magáról a nadrágját. Amint belém hatolt, úgy éreztem, újra élek. Vadul szeretkeztünk, nem finomkodtunk, és legalább kétszer eljuttatott már a csúcsra, mikorra ő is elengedte magát. Elszívtunk egy cigit utána még az ágyban, majd úgy elaludtam, mint akit fejbe vágtak.

Reggel morgósan ébredtem, és be is zárkóztam a fürdőbe, hogy elmerülhessek egy nagy kád vízben. Végiggondoltam az elmúlt napokat. Szerettem Jimmy-t, ez volt a biztos pont az egészben. Vancouver-ben akartam élni az életemet, apával akartam lakni. Ez volt a másik tuti dolog az életemben. Nem kellett volna lefeküdnöm John-nal. Ez úgy villant az agyamba, mintha megvilágosodtam volna. 

Elcsesztem vajon minden esélyemet Jimmy-nél? Gyengének éreztem magam, és otthagytam őt egyedül, ahelyett, hogy együtt szembenézhettünk volna ezzel az egésszel. Hiszen a fenébe is, szerettük egymást. Kit izgat, hogy háza? Ki a fenét érdekel, hogy nem lehetünk együtt nyilvánosan? Eddig is a szeretője voltam, és ezután is lehetek a szeretője. Kipattantam a kádból, és úgy ahogy voltam, fürdőhabbal borítottan, meztelenül és vizesen kiszaladtam John-hoz a szobába.

- Vissza kell mennem Vancouver-be. - néztem rá riadtan.

- Erre fürdés közben jöttél rá? - nézett végig csábosan a testemen. - Meg fogsz fázni kiscicám. - csóválta meg a fejét, és hozott nekem egy tiszta törülközőt, amibe alaposan bebugyolált.

- Féltem, ezért elfutottam. - összegeztem a dolgokat, amikre rájöttem. - De én egy erős nő vagyok! Nem okoztam kárt magamban, mert erős voltam, és meg tudtam állni. Szembe tudok nézni akkor ezzel az egész helyzettel is.

- Nagyon profi vagy abban, hogyan kell valaki észrevétlen szeretője lenni. - vallotta meg John. - De biztos vagy benne, hogy hosszútávon is ezek a vágyaid?

- Szeretem őt. - horgasztottam le a fejemet. 

- Akkor menj vissza hozzá. - mosolygott rám John bánatosan. Megöleltem, és hagytam, hogy a karjaiban ringasson egy darabig. Csak remélni tudtam, hogy Jimmy nem fog őrjöngeni, amikor visszatérek. 


Drágáim! Meghoztam az új fejezetet. Remélem élvezhető lesz, kb. 100x álltam neki, mire be tudtam fejezni, olyan kapkodós hetem volt. Újraolvasni sincs időm egyben, mielőtt közzé teszem, úgyhogy ha valami hülyeséget hordtam össze itt nektek, akkor előre is bocsi :(

Remélem, írtok nekem pár mondatot, nagyon örülnék neki!!!! :)

Csóközön, szép hétvégét! Arielle