52. fejezet

(Vicky)

Hosszú autóút állt előttem, de nem bántam meg, hogy nekivágtam. Mindenképpen John-nal akartam lenni, és távol Jimmy-től, a rengeteg fájdalomtól, és attól az áspiskígyó Gabrielle-től. Szükségem volt erre a térre, és talán magára az utazásra is. Ha ott maradtam volna, akkor most már egy idegroncs lennék. Nagyon közel álltam hozzá, hogy megint bekattanjak, és tisztában voltam vele, hogy ennek a lehetősége még mindig fennállt. Nem akartam így ott lenni apával és Nana-val, elborzasztott a gondolata is, hogy engem ők úgy lássanak valaha is. Megacéloztam magamat, és eljöttem.

A telefonomon belőttem a GPS-t, a kocsi műszerfalára tettem a tartóba, és beírtam a John által SMS-ben elküldött címet. Nem hajtottam gyorsan, mégis dinamikusan vezettem, és próbáltam a gondolataimat nem Jimmy köré összpontosítani, ám ez nem ment olyan könnyen. Élénken élt bennem az érintése emléke, a szavai, melyekkel próbálta enyhíteni a fájdalmamat, és a kétségbeesése, melyet én ugyanúgy magamban éreztem, ahogy ő is.

Egy útszéli McDonald's-nál megálltam, és vettem magamnak két sajtburgert egy jó nagy adag sült krumplival és egy kólával. Beültem az egyik boxba, nekiláttam az evésnek, de zavart, hogy egy másik asztalnál ülő társaság állandóan felém forgolódott. Korombeliek lehettek, hárman voltak, és nagyon menő fiúknak hitték magukat. Szerettem volna én is olyan gondtalan lenni mint ők, semmi mással nem törődni, mint hogy kiszemeljem a következő kis numerámat, és elcsábítsam, de nem tudtam már ilyen lenni.

Mikor visszajöttem Vancouver-be, én is olyan voltam, mint ők. Nagyra voltam magammal, gőg mögé rejtőztem, és játszottam a kis primadonnát. Jimmy átlátott rajtam az első pillanattól kezdve, és addig szekált, míg le nem vetkőztem magamról ezt a felvett stílust, és nem kezdtem el önmagamat adni. 6 kibaszott hosszú évet éltem nélküle, amelyben semmit sem tudtam róla, és mégis akkora hatással volt rám, mikor visszatértem ide, mint még soha senki. Csak ő tudott ilyen érzelmeket kiváltani belőlem, ő volt képes egyedül változtatásokra kényszeríteni, és jobban tiszteltem őt ezáltal, mint azt valaha el tudtam volna képzelni. 

Egy igazi férfi volt, ehhez kétség sem fért. Minden, de minden meg volt benne, ami az én szívemet és testemet egyaránt megmozgathatta. Ha csak ránéztem, remegni kezdett a gyomrom, bizsergett a fejbőröm, és pillangók repkedtek az egész hasamban. Be kellett volna tiltani, hogy egy pasas annyira szexi legyen, mint ő. A tetoválások, a mohikán frizura, az az egész Jimmy-stílus... magával ragadó volt, és én az egész pasast imádtam. 

Ezek a fiúk viszont irritáltak. Tudtam, hogy valamit ki akarnak majd hozni ebből a helyzetből, hogy egyedül itt tömöm a fejem, és láthatóan nem vagyok jó passzban, de nem gondoltam, hogy ténylegesen is a tettek mezejére fognak lépni. Az egyik srác felemelkedett a székéből, és egyenesen az én asztalomhoz jött. Mosolyogva ült le a mellettem levő üres székre, és még a rosszalló pillantásom sem hozta őt zavarba.

- Helló bébi, nincs kedved csatlakozni hozzánk? - kérdezte macsósan, csak úgy lazán. Letettem a félig elfogyasztott hamburgeremet a tálcára, kézbe vettem a papírpoharas kólámat, és szándékosan érzékien, a nyelvemmel körbeölelve a szívószálat, kortyoltam egy jó nagyot a hideg italból, mielőtt ránéztem volna. Úgy tűnt, már ettől a gatyájába élvezett.

- Úgy festek, mint akinek kedve lenne hozzá? - néztem rá tettetett bambasággal.

- Egyedül vagy, mi pedig remekül elszórakoztatnánk.  - le se tudta venni a szemét a kerek nyakkivágásomról.

Ha nem éreztem volna magamat úgy, mint egy kicsavart mosogatórongy, még szórakoztatott is volna a szituáció, de jelenleg csak be akartam tömni magamba a kajámat, és folytatni az utamat John-hoz Seattle-be. Megrezzent a mobilom, kihalásztam a farmerem zsebéből, és összeszorult a szívem, mikor megláttam a kijelzőn az egyetlen közös fotót rólam és Jimmy-ről. Pár napja készítette rólunk a telefonommal, mikor a bárban voltunk táncolni. A hátam mögött állt, teljes testtel hozzám simult, a nyakamra adott egy puszit, de közben a kamerába nézett. Nem fogadtam a hívást, csak néztem mélán a kijelzőt, és hagytam a szívemet vérezni a millió sebből, amit Gabrielle ejtett rajta. 

- Bocs édikém, de nem az ilyen kisfiúkra vagyok kalibrálva, mint amilyenek ti vagytok a haverjaiddal. - intettem a fejemmel a két másik srác felé, majd felvettem a tálcáról a hamburgerem, nagyot haraptam bele, és teli szájjal folytattam. - Visszamehetsz nyugodtan...

- Hülye picsa... - morogta a fiú, mire csak megforgattam a szemeimet. 

Befejeztem az evést, megittam az utolsó csepp kólámat is, fizettem a pultnál, és elszaladtam a mosdóba. Pisiltem egyet gyorsan, hogy útközbe emiatt már ne kelljen megállnom többször, és mert nem akartam valami útszéli susnyásban elvégezni a dolgomat. Hosszan álltam a tükör előtt, miután kezet mostam. Próbáltam rájönni, mit láttak rajtam vonzónak ezek a fiúk. Összetörtnek éreztem magam, vérzett a lelkem, a szívem, és úgy gondoltam, ettől kívül is így festek. De mikor megnéztem a tükörképem, nem láttam mást, mint egy átlagos lányt színes tetkóval a mellkasán, piercinggel az orrában, kissé elmaszatolódott szemfestékkel, laza ruhákban. Jimmy mindig azt mondta, hogy nagyon szép vagyok, de én most egyáltalán nem éreztem ezt. Végül úgy döntöttem, nem foglalkozom ilyen hülyeségekkel, megvontam a vállamat, letöröltem az elkenődött feketeséget a szemem alól, majd kimentem a mosdóból, és a kocsim felé vettem az irányt. Nem néztem rá a fiúkra, csak egyenesen kimentem az étteremből, hogy minél gyorsabban elhúzhassam innen a csíkot. Nem volt kedvem ahhoz a fajta játszmához, amit ők terveztek, és még a lekoptatásukat sem élveztem volna különösebben. 

A nap lement, míg én odabent ettem, s bár nem volt még annyira sötét, elég kietlennek tűnt így parkoló. Nem voltam az a típusú lány, aki megijedt volna a saját árnyékától, de most eléggé összetörtnek éreztem magam, és nem voltak olyan élesek a reflexeim, mint általában. Összehúztam magamon a kabátomat, az kezemet behúztam az ujjába, és próbáltam sietősebben a kocsimhoz jutni, de a jeges beton miatt nem tudtam olyan gyors lenni, mint szerettem volna. Nem voltam paranoiás, éreztem, hogy valaki a nyomomban jár. Feldühített a dolog, így megtorpantam, és ahelyett, hogy a kocsimig futottam volna - ami közben nyilván eltaknyoltam volna a jeges úton -, én inkább hátrafordultam, és farkas szemet néztem a három sráccal.

- Na mi van fiúkák, nem értettetek a szép szóból? - kérdeztem gúnyos éllel a hangomban, és egyenesen annak a szemébe néztem, aki megtisztelt a társaságával az asztalomnál.

- Abe, ez a luvnya úgy dumál itt, mintha nem tudna számolni. Mi hárman vagyunk, ő meg egyedül. - fordult az egyik fiú a másikhoz. 

- És mi a terv? - kérdeztem, miközben összefontam a karjaimat magam előtt. Igyekeztem nagyon magabiztosnak tűnni, de nem esett nehezemre. Egyszálbélű kis nyikhajok voltak, amolyan metroszexuális gyöngyszemei a társadalomnak. Talán a felkarom is vastagabb volt mint az ő lábszáruk. - Nemi erőszak? Emberrablás? Személyi szabadság korlátozása? Egyikért több évet kaptok, mint a másikért. Mondjuk, ahogy elnézlek benneteket, tuti nagy ováció fogadna titeket a kóterben. Csak úgy röpködnének a zuhanyzóban a szappanok! - mosolyodtam el az arckifejezésüket látva. A kezdeti nagy mellény egyszeriben lekerült róluk.

- Mondtam, hogy hagyjuk ezt a csajt... - bökte oldalba a középen álló srácot az Abe-nek nevezett.

- Nem igazán érek rá fiúkák, úgyhogy találjátok ki gyorsan mit akartok. - felváltva mindegyiknek belenéztem a szemébe. Amelyik leült mellém az étteremben, előrébb lépett.

- Jó nő vagy, és szerettünk volna elhívni magunkkal valahová bulizni. - mondta magyarázkodva.

- Egy nőnek sem jön be, ha odapofátlankodsz, mikor eszik, és lebébized. - fintorodtam el. - Finomítsatok a módszereteken. - paskoltam meg a fiú csontos vállát, majd hátat fordítottam nekik, és az autómhoz lépdeltem. A zaklató fiú nem tágított, odalépett hozzám, és a kezét nyújtotta felém.

- Nate vagyok. Szerinted mit kéne akkor mondanom egy lánynak, aki tetszik nekem? - kérdezte halkan, hogy a távolabb maradtak ne hallják meg. Csaknem elröhögtem magam.

- Hívd meg egy kólára, csak ne bébizd le kapásból. - mosolyogtam rá, és megráztam a felém nyújtott kezet. - Vicky vagyok, és nem egy hülye picsa, csak egyszerűen az idősebb hapsikra bukok. - elpirult, talán zavarba jött, amiért korábban lehülyepicsázott. - Ma nem vagyok a toppon, nem akartalak megsérteni, vagy leégetni a haverjaid előtt. 

- Mindegy, szétsavaznak hazáig úgyis. Soha nem tudok egy csajt se felszedni. - horgasztotta le a fejét.

- Pattanj be nagyfiú, hazaviszlek. - sóhajtottam fel. - Hadd' higgyék a fiúkák, hogy megfarkaltál.

- Nem érdemlem meg ezt azok után, ahogy letámadtalak. - nézett rám hitetlenkedve.

- Én se voltam túl kedves, na gyere. - mondtam, majd közelebb hajoltam hozzá, és apró puszit nyomtam a szája sarkára. A haverjai messziről füttyögtek neki, ő pedig eksztázisban szállt be az anyós ülésre. 

Behajtottam a városba, és hagytam, hogy elirányítson a házig, ahol a szüleivel lakott. Nate rendes srác volt, én pedig elláttam egy-két tanáccsal a csajozás terén, hogy legközelebb jobban süljenek el majd a dolgai. Jó lett volna, ha egészen Seattle-ig velem maradt volna, remekül elterelte a gondolataimat a saját problémáimról, és igazán szívesen osztottam meg vele a praktikákat, amik minden nőnél tuti beváltak majd. Azonban a házuknál kiraktam őt, és mehettem tovább egyedül a hosszú úton. A mobilom megállás nélkül csörgött, de én egyáltalán nem voltam hajlandó felvenni, nem akartam Jimmy-vel beszélni, mert akkor megint csak sírtam volna. 

Már majdnem elértem Seattle-t, amikor apa számát jelezte a telefonom. Azonnal felvettem a telefont.

- Szia Apa. - köszöntem bele, miközben a fülemmel a vállamhoz szorítottam a készüléket, hogy ne kelljen félrehúzódnom az útról. 

- Minden rendben, kincsem? - kérdezte aggódva.

- Igen, lassan odaérek Seattle-be. - feleltem.

- Jimmy az őrület szélén áll. - olyan simán mondta ezt, minta csak azt közölte volna velem, hogy éjjel sötét van. - Itt van nálunk, és fel-alá járkál a nappali és a konyha közt. 

- Nem vettem fel neki a telefont. - ismertem be. 

- Kérlek beszélj vele, nem akarom, hogy kárt tegyen magában. - egészen halkan beszélt, így én is automatikusan lehalkítottam a hangomat.

- Voltaképp kinek a pártján is állsz te? - sziszegtem dühösen.

- Az én büdös kölykeim vagytok mind a ketten, és nem várhatod el tőlem, hogy tétlenül nézzem a szenvedéseteket. Se a tiédet, se az övét. Úgyhogy leszel szíves kisasszony felvenni neki a szájbatekert telefonodat! - ha nem lettem volna mérges, ezen még el is röhögtem volna magam. Apa tényleg tehetetlennek érezte magát, olyankor szokott ilyen teátrálisan viselkedni.

- Jó felveszem, de csak azért mert te kérted. - feleltem dacosan. 

- Vigyázz magadra, mert ha valami bajod esik, kitekerem a nyakadat. - felelte kissé enyhébb hangnemben apa.

- Jó éjt apa, szia. - köszöntem el, és ledobtam a telefont az anyósülésre. 

Nem tudtam magamban hová tenni az érzelmeimet. A reggelt még a szerelmem karjaiban töltöttem, együtt reggeliztünk apával, Katie-vel és Nana-val, és minden olyan természetes volt, mintha mindig is egy nagy, boldog család lettünk volna így mi öten. Mennyi minden megváltozott azóta! Olyan boldog voltam reggel, és most kis híján kiszakad a szívem a mellkasomból. Legördült egy könnycsepp az arcomon, de rögtön le is töröltem. Nem akartam vezetés közben sírni. 

Akkor kezdett újból csörögni a telefonom, mikor a Seattle táblához értem, így félrehúzódtam, és fogadtam Jimmy hívását.

- Szia. - mondtam halkan a készülékbe.

- Tucatszor hívtalak Vicky, hol a francban vagy? - mennydörögte. Tudtam, hogy így fog reagálni, de muszáj volt eljönnöm.

- Úton vagyok. - feleltem tömören.

- Bővítsd gyönyörűm, mert kibaszottul be fogok pipulni. - éreztem a hangján, hogy erősen visszafogja magát, de nagyon ideges volt.

- Szükségem van egy kis térre, Jimmy.

- Hova mentél? - kérdezte. Mintha tudta volna előre.

- John-hoz tartok. - vallottam be az igazságot, mire elkáromkodta magát.

- Hogy vagy képes erre, Vicky? - förmedt rám. - Neked semmit sem jelentett ez az együtt töltött idő? Amint beüt a krach te rögtön rohansz John-hoz? Mi a jó francot oldasz meg ezzel? Párszor megdugatod magad vele, és akkor minden rendben lesz? Visszajössz egyáltalán? Hogy voltál képes itt hagyni engem? Nem bírom nélküled ezt végigcsinálni! - csak mondta, és mondta, én pedig már zokogtam. Nem bírtam hallgatni a szavait.

- Jimmy, gondold már végig az én szemszögemből ezt az egészet! Egy kibaszott hétre mentem el Vancouver-ből, mivel totálisan ki vagyok borulva, és nem akarok a közeledben lenni, mert akkor szétszakad a szívem, és beledöglök ebbe az egészbe! - kiabáltam a telefonba én is. - Nem vagyok olyan erős, mint amilyennek gondolsz. Én egyszerűen kevés vagyok ahhoz, hogy végignézzem, ahogy egy másik nő gyereket szül neked. Sajnálom... - mondtam, majd megszakítottam a hívást, leellenőriztem az útvonalat, majd kikapcsoltam a telefonomat. Sokáig zokogtam ott a sötétben, időnként elhúzott mellettem egy-egy arra járó autó, de nem érdekelt. Mikor csillapodott a sírás, kifújtam az orrom, megtöröltem az arcomat, majd folytattam az utat. 

John egy ötcsillagos szállodában vett ki szobát, így a parkolóőrre bíztam a kocsimat, és a kis utazótáskámmal a recepció felé siettem. A szexi, barna hajú nő szívélyesen üdvözölt, de alaposan végig is mért. Nyilvánvalóan nem passzoltam az öltözékemmel ebbe a környezetbe. 

- Jonathan Wellington-hoz jöttem. - mondtam a nőnek.

- Azonnal szólok Mr. Wellington-nak. Kit jelenthetek be hozzá? A bajba keveredett kishúgát? - nézett rám gunyorosan. Bizonyára észrevette hogy szétbőgtem a fejemet, talán a szemeim is be lehettek kicsit dagadva, de akkor is kiakasztott a diszkrimináló magatartásával. Nem fogom kirittyenteni magamat csak azért, mert egy kibaszott ötcsillagos hotelbe lépek be fizető vendégként, ő viszont azért volt itt, hogy nekem, a kibaszott fizető vendégnek csillivillire nyalja a valagamat.

- Kishúg? Ez tetszene neki. - mosolyodtam el hasonló stílusban. - Mondja meg neki, hogy a ma esti numerája megérkezett.

A nő kissé meghökkent, de szó szerint teljesítette az utasítást, így pár perccel később John le is jött értem a szálloda privát liftjével. Amint megláttam, hevesen megdobbant a szívem. Mióta anyám és ő nem éltek már együtt, sokat változott. Laza volt, kipihent, és eltűntek a szarkalábak a szeme sarkából. Észvesztően nézett ki, és csak most ébredtem rá, mennyire hiányzott. Könnyek gyűltek a szememben, odaszaladtam hozzá, és a karjaiba vetetettem magam. Szorosan ölelt, apró puszikat hintett a  halántékomra, majd kibontakozott az ölelésemből, megszorította a kezemet, és felvezetett a szobájába. 

Egy szép, tágas lakosztályt bérelt ki, amit most csak mi ketten használtunk. Behűtött pezsgővel várt, és gyümölcssalátával. Emlékezett rá, hogy mennyire szeretem jó sok tejszínhabbal, és ettől mosolyognom kellett. Leültünk a kényelmes bőrkanapéra és éjszakába nyúlóan beszélgettünk. Elmeséltem neki részletesen mindent, ami történt velem, mióta elváltunk egymástól. Hosszan ecseteltem a kialakult kapcsolatomat Jimmy-vel, az érzelmeimet iránta, és a jelenleg átélt borzasztó szenvedésemet is. Közben alaposan a pohár fenekére néztem, így nem kicsit voltam illuminált állapotban, mikor átvitt a hatalmas franciaágyra, levetkőztetett és lefektetett. A kanapén akart aludni, de én megkértem, hogy bújjon mellém. Szorosan tartott a biztonságot nyújtó ölelésében, és végigzokogtam a fél éjszakát. Rettegtem tőle, hogy ismét bekattanok, és megint egy olyan borzalmas helyre kerülök, mint a pszichiátria, de John nagyon pozitív volt ezzel kapcsolatban.

- Maradj, amíg jól esik. Nem kell történnie kettőnk közt semminek, amit te nem szeretnél. Nagyon szeretlek téged Vicky, és remélem, tudok segíteni. - nyomott apró puszit a homlokomra John, mikor már elapadtak a könnyeim.

- Mindig is tudtam, hogy te egy nagyon jó pasi vagy. - majdnem sikerült mosolyognom is. Kábultnak éreztem magam. John-nal egy másik burokba kerültem, amit nem tudott semmilyen áspiskígyó szétzúzni a méregfogaival. Itt biztonságban voltam, és nem bántott engem senki. Be akartam burkolózni John-nal, az illatával, az érintésével, a teste melegével. Ő sosem engedte volna, hogy bárki rossz legyen hozzám. Egy baj volt csak vele. Nem belé voltam szerelmes, hanem abba a faszfejbe, aki felcsinálta a feleségét.

Drágáim!

Meghoztam a friss fejezetet! A legközelebbi már Jimmy szemszöge lesz. Remélem, örültök neki, és írtok nekem pár mondatot komiba, vagy akár a csetbe. 

Csóközön, Arielle