3. fejezet

(Vicky)

-                     Majd vezetek hazafelé, gondolom, a fiúk úgyis hoznak valami alkoholt – vontam meg a vállam.

Megkerültem az autót, beszálltam, majd Jimmy is bepattant mellém, de ő nem kapcsolta be a biztonsági övét. Elindította a motort, mire a zenelejátszóból üvölteni kezdett a Metallica egyik száma. Le akarta halkítani, de megráztam a fejem. Hangosan énekeltük a St. Anger-t egész úton. A parton a többiek már vártak ránk: lobogott a tábortűz a nap lemenő fényében. Örömmel fogadtak, Melanie még a nyakamba is ugrott, hogy kifejezze a jelenlétem miatt érzett boldogságát. 

-                     Vetkőzz le te is, Vicky – mondta Katie. – Most kell fürdeni, amíg jó idő van.

Ők már fürdőruhában voltak, Jimmy is ledobta már a ruháit, nem maradhattam egyedül a parton. Levettem a cipőmet, a nadrágomat, majd a pólómat is. Francia bugyis bikini volt rajtam, és egy top, amit magamon hagytam. A természet bőven megáldott a mellbőséget illetően, én viszont nem szerettem közszemlére tenni a dekoltázsomat, mert onnantól senki sem nézett a szemembe, és attól borzalmasan zavarba jöttem. A többiek ugyan furcsállották a dolgot, de nem tették szóvá, bizonyára Jimmy megkérte őket, hogy ne piszkáljanak. 

-                     Futás, lányok! – kiáltotta el magát Robert.

Katie és Melanie nekilódultak, de Robert és Sam hamar elkapta őket, beszaladtak velük a vízbe, miközben a lányok hangosan kacagtak. Jimmy kaján vigyorral az arcán felém indult, de én nem tudtam megmoccanni. Magához rántott, és fel akart kapni, de meglátta a szememben a félelmet és eleresztett. Összerogytam, mint egy kártyavár, ő pedig azonnal letérdelt mellém a homokba. 

-                     Soha nem tudnálak bántani, Vicky – mondta. – Ne félj tőlem.

-                     Akkor kapj el!

Meglöktem a vállát, hanyatt esett a homokba, én pedig futni kezdtem a víz felé. Nevetve lódult utánam. A többiek hangosan szurkoltak nekem, de Jimmy félúton utolért. Az oldalamnál fogva a magasba emelt, mintha csak egy tollpihe lennék, és beszaladt velem a vízbe. Nagy csobbanás kísérte érkezésünket, de nem féltem, mellette biztonságban éreztem magamat. Úgy emelt ki a vízből, mintha egy porcelánbaba lettem volna, nem is értettem, hogy miért ijedtem meg tőle korábban. Kacagva viháncoltunk a vízben, egymást fröcsköltük, lebegtünk a felszínen. Lehűlt a levegő mire kijöttünk a vízből, sietve megtörölköztünk. A lányokkal beszaladtunk Robert dzsipje mögé átöltözni, lázasan csavargattuk a hajunkból a vizet. A fiúk nem bújtak el, a tűz mellett kibújtak nedves fürdőnadrágjukból, megtörölköztek, majd visszahúzták a ruhájukat. Én tapintatosan elfordultam, de Katie és Melanie bátran leskelődtek.

-                     Remélem, Robert ma hazavisz – sóhajtott Melanie.

-                     Nem úgy néz ki, mint aki nem tenné meg szívesen – nevetett Katie.

-                     Te és Robert? – ámultam.

-                    Nem vagyunk együtt úgy, ahogy te gondolod, Vicky – nézett rám nagy komolyan. – Csak egyszerűen…

-                     Egymásra vannak indulva és összejárnak szexelni – fejezte be helyette Katie.

-                     Hát, ha nektek ez így megfelel… - vontam meg a vállam. 

-             Robert csodálatos pasi, hidd el, de ezt nem csak én gondolom így. Ha együtt lennénk, felőrölne minket a távolság és a féltékenység az egyetem miatt. Ha lediplomázott, és visszajött végleg Vancouver-be, majd megengedem neki, hogy járjon velem – magyarázta mosolyogva.

Eddig sosem hallottam még ilyen dolgokról. Azt hittem, csak azok a nők adják oda magukat egy férfinak ilyen bizarr keretek közt, akik amúgy is ledér életet folytatnak. Értetlen ábrázatomat látva Katie megsimogatta a karomat.

-                     Vicky, én nem tudom, hogy a te köreidben hogy megy ez, de a való életben a nők a kezükbe veszik a dolgok irányítását, és úgy alakítják a férfiakkal való kapcsolataikat, ahogy nekik tetszik, és nem hagyják magukat – mondta.

-                     Nekem mindig azt kell tennem, amit elvárnak tőlem – szontyolodtam el.

Elképzeltem, hogy New York-ban kedvem szerint élem az életem, de el is vetettem rögtön a gondolatot. Anya kétségbeesne, a nagyszüleim mérgesek lennének, ha nem viselkednék megfelelően, és a saját fejem után mennék, hisz ők a felnőttek, jobban tudták, hogy mi a jó nekem.

-                     Majd mi öten kikupálunk, ne aggódj, kislány! – simogatta meg a másik karomat Melanie.

Nem tudtam, hogy jó ötlet e változtatni a megszokott dolgokon, de úgy gondoltam, nem árthatok vele senkinek, ha odafigyelek rájuk. Még jól jöhet valamilyen élethelyzetben a tőlük tanult dolog. Visszamentünk közben a fiúkhoz, Sam addigra kipakolt a kocsijából, így neki is állhattunk már sütögetni. Mindenki kapott egy nyársat, egy darab szalonnát, és egy jó nagy szelet kenyeret. Melanie odaült Robert lábai közé, aki egy plédet kanyarított a hátára, és betakarta vele a lányt is. Sam szó nélkül ugyanezt tette Katie-vel, még egy cuppanós puszit is nyomott az arcára. Jimmy mellettem ült, gondosan pirítgatta a szalonnáját, de amikor elkezdett egy kicsit fújni a szél, a kezembe nyomta a nyársát és a Buick-hoz szaladt. Kinyitotta a vezetőülésnél az ajtót, bekapcsolta a rádiót, és visszajött egy meleg pléddel, amit a vállamra terített. 

-                     Gondoltam rád – mondta egyszerűen, és visszavette a nyársat a kezemből.

-                     És magadra? – kérdeztem halkan.

-                     Nem akartalak zavarba hozni – nézett rám komolyan. 

-                     Nem tennéd – feleltem, mire visszavette a takarót, mögém ült és újra betakart, ezúttal magával együtt.

Körbevett az illata, a teste, és én olyannyira biztonságban éreztem magamat mellette, amennyire korábban még sohasem. Először voltam felszabadult azóta, hogy idejöttem, és ezt Jimmy-nek köszönhettem. Lelkesen sztorizgattunk, nagyokat nevetgéltünk, és a jó számokat együtt énekeltük a rádióval. Miután a lányok vállalták sofőrséget, a fiúk sörözni kezdtek. Belesüllyedtem egy idő után Jimmy ölelésébe, hátamat a mellkasának támasztottam, tarkómat a vállára hajtottam. Álomtalan álomba zuhantam a karjai között, lebegtem valami ködszerű jelenségben, és úgy éreztem, ennél szebb, jobb helyen nem is lehetnék. Fogalmam sem volt, mennyi ideig szundikálhattam ott, mire Jimmy felébresztett.

-                     Vicky, elzsibbadt a lábam – mondta, miközben az arcomat cirógatta.

Révetegen néztem rá, ő mosolygott. Kibontakoztam az öleléséből, ő elhúzódott, majd felállt, és megmozgatta elgémberedett tagjait. Úgy éreztem, kiszakadtam a biztonságot és meleget nyújtó kis burokból, amit ő vont körém, de elnyomtam magamban a csalódottság érzetét. Eloltottuk a tüzet, elpakoltunk, majd mindenki hazaindult. Kissé félve ültem be a Buick-ba, nem igazán vezethettem New York-ban, csak ha anya megengedte, ami elég ritkán fordult elő. Első nekifutásra le is fullasztottam az autót, de másodszorra már sikerült elindulnom.

-                     Nem baj, ha lassan megyek? – kérdeztem.

-                     Nem, majd belejössz. Ezen túl te vezetsz, ha megyünk valahová – mondta vigyorogva.

-                     Szeretnék olyan lenni, mint ti – mondtam hirtelen elhatározással, áthatóan nézett rám. Tudtam, hogy tudja, mire is gondolok pontosan. 

-                     Csak rajtad múlik mindez, Vicky. Győzd le a félelmeidet, felejtsd el, amit rád kényszerítettek és tedd azt, amihez kedved van. Akárhányszor rád nézek, látom, hogy mélyen valahol ott van benned a vágy, hogy kitörjön az igazi személyiséged, de te nem akarsz csalódást okozni ezzel senkinek. Mondj ki bátran mindent, amit helyesnek és igaznak gondolsz. Csináld úgy a dolgokat, hogy neked jól essenek. Amíg itt vagy, senki sem bánthat, mert Dean-nel és velem kell szembenéznie.

-                     Nana-val rosszabbul járna az, aki bánt engem – nevettem fel.

-                     Az tuti. Nana és a férje ősrégi Colt-ja tarolna.

Nana azóta a retiküljében tartotta a nagypapa pisztolyát, hogy ő 15 évvel ezelőtt meghalt egy balesetben. Nagypapa katona volt, szolgálat közben érte a tragédia. Apa sokszor mesélt nekem arról, mennyire megérintette a szép katonai temetés, és Nana kimondatlan szerelme a nagypapa iránt. Mielőtt a koporsót a földbe eresztették, Nana megcsókolta fekete kesztyűbe bújtatott ujjait, és a koporsó tetejéhez érintette. Végigsimított az apa által gondosan megmunkált fenyőn, majd a szívére helyezte a kezét. A történet mindig meghatott engem is, ha eszembe jutott. Elképzeltem Nana-t olyan összetörten, aztán mindig eszembe jutott, mennyire erős még ennek ellenére is. Rájöttem, ha olyan akarok lenni, mint ők, nekem is erősnek kell lennem. Kezdetnek el kell mondanom Jimmy-nek a teljes igazságot, hogy megértsen.

-                    Az iskolában egy fiú lökött neki a szekrénynek. Eléggé gyakran előfordul a dolog.  – mondtam halkan.

-                     Tessék? – kapta fel a fejét.

-                    Más vagyok mint a többi diák. Gazdagabb a családom, több mindenem van, és kiközösítettek. Egyetlen egy barátom van ott, de ő is meleg, szóval kb. ugyanúgy kezelik mint engem. – alig tudtam kipréselni magamból a szavakat, de elmondtam neki mindent. 

Már hazaértünk, le is parkoltam, mire befejeztem a történetet. Jimmy kipattant a kocsiból, káromkodva belerúgott a kerekébe. Én is kiszálltam, mellé léptem, kezemet a hátára tettem, mire megfordult, és erősen magához szorított.

-                     Kibelezem azt a köcsögöt! – dünnyögte a hajamba.

-                     Inkább nekem segíts – kértem. – Tanítsd meg hogyan védhetem meg magam.

-                     Ezért nem mondtad el senkinek?

-                     Bemennének cirkuszolni a suliba, és akkor még inkább céltábla lennék. - motyogtam.

-                     Megtanítalak az önvédelemre – mondta hirtelen.

-                     Köszönöm – felnéztem rá, tekintete fogva tartott.

Egy pillanatra azt hittem, meg fog csókolni, de ha akarta is, nem tette meg. Apró puszit nyomott a homlokomra, majd végigsimított hosszú szőke hajamon.

-                     Tündér… - motyogta, majd ellépett mellőlem. Kábultan meredtem utána. – Gyönyörűszép lány vagy Vicky, és mire visszamész, képes leszel orrokat törni.

Aznap éjjel mosolyogva aludtam el az ágyamban. Délelőtt felhívtam Melanie-t, majd kölcsönkértem Jimmytől az autót. Muszáj volt valakit megkérnem rá, hogy megmutassa az igazán nőies dolgokat, mert nem volt a környezetemben senki más, aki ebben segíthetett volna. Nem volt saját stílusom, se sminkkészletem, se semmi olyan dolgom, ami ebben segítségemre lett volna. Anya nem foglalkozott ilyen dolgokkal, így nekem sem mutatott meg semmi ilyet. 

-                     Beviszem Nana-t a városba, gyere velünk. Amíg én elintézem a bevásárló listát, te be tudsz ugrani Melanie-hoz – javasolta Jimmy, így velük tartottam.

Persze nem tudtam elkerülni, hogy Nana bekísértesse magát velem a klubba, és megmutathasson a barátnőinek, de tőle még azt is elviseltem, hogy egy csomó naftalinszagú nagymama kigyönyörködte magát bennem. Jimmy ezután elvitt a plázába, együtt mentünk be. Épp megbeszéltük, hogy felkísér Melanie-hoz, mikor egy szép, fekete hajú lány lépett oda hozzánk. Szúrós tekintetével engem vizslatott, a féltékenység csak úgy sütött felém.

-                     Édes, de jó, hogy összefutottunk – simult hozzá Jimmy-hez, miközben az én reakciómat figyelte. Meg akarta csókolni őt, de Jimmy eltolta magától. Meglepően közönyösen fogadta a csaj minden közeledési kísérletét.

-                     Rose, kérlek. Nem érek rá most veled foglalkozni. Megmondtam, hogy hívlak majd, ha ráérek – mindezt kedves hangon mondta, de hangján érződött, hogy nem először tudatosította ezt a lányban.

-                     Lecseréltél erre a kislányra? – húzta fel az orrát rám mutatva.

-                     Butaságokat beszélsz, Rose – legyintett Jimmy, és indult volna tovább, de a lány nem hagyta.

-                     Két hete még egész éjjel velem szeretkeztél, most meg itt lófrálsz ezzel a kislánnyal. Nekem elég logikusnak tűnik – sziszegte.

-                     Rose, én sosem ígértem neked semmit. Megmondtam neked az elején, hogy az ágyon kívül nem érdekelsz.

-                     De…

-                     Jaj, fogd már fel, hogy nem kíváncsi rád! – fakadtam ki türelmemet vesztve, amivel még saját magamat is megleptem, ő pedig tett egy lépést felém. Legtöbbször ezeket csak gondoltam, de olyan sokáig nem mondhattam ki, amit gondoltam, hogy már önkéntelenül is előtört belőlem.

Vad düh szikrázott a szemeiből, sejtettem, hogy nekem jött volna, ha teheti, de azon még ő is meglepődött, amikor Jimmy közénk állt. A testével védelmezett engem, amitől teljesen elolvadtam.

-                     Most akkor mi van velünk, Jimmy? – kérdezte Rose.

-                     Ami volt is: semmi – vonta meg a vállát Jimmy. – Egyébként ő Dean lánya – bökött rám, majd elfordult Rose-tól, átkarolta a vállamat, és gyengéden magával húzott. Rose leforrázva meredt utánunk, majd hirtelen odaszaladt Jimmyhez, és megragadta a karját.

-                     Ne haragudj, Jimmy! – kérte.

-                     Nem haragszom, Rose – sóhajtott fel.

-                     Akkor hívsz majd? – nézett fel rá reménykedve.

-                     Nem foglak, Rose – vallotta meg. – Felejts el engem.

Elengedte Jimmy-t, mi pedig mentünk tovább. Melanie a felső szinten levő üzletek egyikében dolgozott, Jimmy elkísért odáig, beköszönt a lánynak, majd visszament az alsó szintre, hogy bevásároljon Nana-nak. Melanie izgatottan lépett mellém.

-                     Csak úgy forr a levegő körülöttetek! – mosolygott rám, én pedig úgy néztem rá, mintha bolond lenne.

Micsoda öltet ez, hogy Jimmynek tetszem? Már hogy tetszhetnék én neki? Hisz ő 20 éves volt, én 16. Mindig is egy buta kislánynak tartott, éreztette is velem, és ezer százalék, hogy a mai napig annak tart. Kizárt dolog, hogy Jimmy akarna tőlem valamit, és ha mégis akarna, az biztos nem az a szerelem lenne, amit én szerettem volna...