4. fejezet

(Vicky)

-                     Rossz a szemed – néztem komoly ábrázattal Melanie-ra.

-                     A fenéket! – ellenkezett. – Sokat változtál tavaly óta, nem csodálom, hogy megakadt rajtad a szeme.

-                     Nem hiszem, hogy másként kezelne, mint eddig. - erősködtem, de ez azért nem volt teljesen igaz. Nem gondoltam, hogy amiatt lenne, mert esetleg tetszenék neki.

 

-                     Te még mindig oda vagy érte, azért nem veszed észre. - csavarta továbbra is a szituációt Melanie.

-                     Sokkal szebb lányokat is megkaphat, mint én. - puffogtam, majd elmeséltem neki az affért Rose-zal.

-                     Jimmy mindig ezt csinálja a lányokkal, de tisztességesen játszik. Mindegyiknek megmondja előre, hogy mire számíthat. Rose is tudta ezt, hallhattad.

-                     Igen, de nem hiszem, hogy velem más lenne.

-                     Te fontos vagy neki – mondta egyszerűen. – Sosem volt egy lánnyal sem olyan, mint veled tegnap. Láttam. Még Robert sem tudta szó nélkül hagyni, pedig ő elég nagy mafla ehhez. - mosolyodott el.

-                     Családtagként kezel – vágtam rá.

-                     Nem vagytok igazából azok, ezt ne felejtsd el – kacsintott rám. – Majd meglátod.

-                     Mi volt Robert-tel tegnap? – kérdeztem, mivel sejtettem, hogy nem csak Jimmy-ről meg rólam beszélgettek.

-                     Hazavittem, de hozzánk – mosolygott. – Reggel ő hozott be dolgozni. De gondolom, nem csak beszélgetni jöttél, Vicky.

-                     Nem – nyeltem egy nagyot. – Azért jöttem, hogy nőt faragj belőlem.

-                     Nadrág, szoknya, felső, cipő, smink, és a többi? – ragyogott fel a szeme.

-                     Öhm... Igazából nem az öltözködéssel van a problémám, hanem a lányos dolgokkal. Azok az apróságok, amik nagyon is fontosak, hogy tetsszél egy fiúnak. A pénz persze nem számít. A nagyszüleim fizetik – tettem le a bankkártyámat somolyogva a pultra.

-                     Akkor lássunk hozzá! – csapta össze izgatottan a két tenyerét.

Melanie izgalma egy idő után átragadt rám is. Ő lelkesen magyarázott, én pedig ittam a szavait. Remek tanácsokat adott, nem csak az öltözködéssel és a sminkkel kapcsolatban, hanem úgy általában véve minden téren, amit egy nőnek tudnia kellett. Megbeszéltük, hogy kér nekem egy időpontot a kozmetikusához egy nagygenerálra, és jövő héten el is megyünk majd együtt hozzá. Azért a hely szelleme magával ragadott, mert a vásárlásról nem tudtam lemondani. Már megszámolni sem tudtam a szatyrokat, mikor Jimmy belépett az üzletbe.

-                     Vicky, te megvetted a fél üzletet? – kérdezte a szatyrok láttán elképedve.

-                     Nem leszek többé anyuci kislánya – mosolyogtam rá, mire megcsóválta a fejét, de azért készségesen lecipelte velem a sok csomagot a kocsihoz.

Felvettük Nana-t a klubnál, és hazamentünk. Bekaptunk pár falatot, majd délutáni szieszta következett. A kanapén ülve tévét néztem, Jimmy lehuppant mellém, fejét az ölembe téve elfeküdt. Nem lepődtem meg viselkedésén, egy ideje már elég közvetlen volt irányomban.

-                     Este buli lesz a klubban. Felavathatnád egy új ruhádat – mondta álmosan.

-                     És persze vezetek hazafelé – vágtam rá gyorsan. – még sosem voltam igazi buliban, csak flancos partikon, ahol csak mosolyogni kellett, és persze viselkedni.

-                     Hidd el, ezen a helyen csak egy dolgod lesz: jó sokat táncolni – ásította.

Úgy aludt el az ölemben, hogy közben a haját simogattam. Próbáltam én is pihenni, de a közelében erre most képtelen voltam. Mindig elvarázsolt engem, de nem hittem, hogy szándékosan tette. Vacsora után felmentem a szobámba, és kiborítottam az ágyra a szatyrok tartalmát. Egy divatos szabású farmert vettem fel egy kék, ujjatlan, nyakba kötős felsővel, aminek ugyan elég mély kivágása volt, de Melanie biztosított róla, hogy hamar megszokom a dekoltázsom viselését, mert ez is hozzátartozik egy nő életéhez. Szerinte büszkének kellett volna lennem a testemre, és dolgoznom kellene azon, hogy elfogadjam saját magamat. Egyébként a kék valóban nagyon jól állt a szőke hajam miatt, így jól is éreztem magam benne. Húztam rá egy farmerdzsekit, majd megnéztem magam a tükörben még egyszer. Végre azt láttam, amire vágytam. Nem voltam már porcelánbaba! Kifésültem a hajamat, majd a piperecuccokkal átszaladtam Nana szobájába. 

-                     Taníts meg sminkelni! – ugrottam mellé az ágyba izgatottan.

-                     Végre megjött az eszed, te lány! – simogatta meg az arcomat Nana, majd fogta a sminkes készletemet, és megmutatta, hogyan tudom előnyösen hangsúlyozni a szememet. Halványkék szemhéjfestéket vitt fel, kihúzta a szemem fekete szemceruzával, végül spirállal kiemelte a szempilláimat is. – Lánykoromban így festettük magunkat, de mostanában ez eléggé egyedinek számít – mosolygott rám. – Tetszeni fogsz Jimmy-nek.

-                     Nem akarok neki tetszeni – szabadkoztam.

-                     Öreg vagyok, de nem hülye – csóválta a fejét. – Mióta apád idehozta, te minden nyáron egyre mélyebb érzelmeket táplálsz iránta.

-                     Ennyire nyilvánvaló? – kérdeztem szemlesütve.

-                     Még apád is észrevette, Vicky – úgy mondta, mintha ez megváltoztatná az egész világot. - Hosszasan elbeszélgetett Jimmy-vel, mielőtt idejöttél.

-                     Tényleg? – csodálkoztam. – De hát miért?

-                     Apád jobban örülne, ha inkább jó testvéri viszonyt alakítanátok ki egymással. Nem szeretné, ha Jimmy megbántana téged, és azt sem, hogy a fiú ugyanazt élje át, amit ő annak idején anyád miatt.

Nem tudtam emiatt haragudni apára, megértettem miért gondolta ezt így. Anya összetörte a szívét, és nem akarta, hogy mi is ezt tegyük egymással. Másrészt Jimmy-t a gyerekének tartotta, én a gyereke voltam, két tűz között ingázni pedig bizonyára igen megterhelő lett volna számára. 

-                      Nem hiszem, hogy tartania kellene ettől, hisz mindig is egyoldalúak voltak az érzelmeim – vontam meg a vállamat beletörődően. 

-                     Vicky, te már nem az a kislány vagy, aki ezelőtt. Tudom, hogy történt veled valami, ami nagyon megviselt téged, engem nem tudsz becsapni. Megértem, hogy nem szeretnél róla beszélni, nem is kell. Abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy Jimmy nagyon is igyekszik nem nőként kezelni téged, annak ellenére, hogy szinte minden idejét veled tölti.

-                     Igaz, hogy korábban ez nem így volt, de a barátai kedvelnek engem, és ők szoktak elhívni általában magukkal, nem csak Jimmy – vetettem ellen.

-                     Én örülnék, ha ti ketten együtt lennétek. Többet látnálak, kincsem – mosolygott.

-                     Jaj, Nana! – megöleltem. Jó volt tudni, hogy a nagymamám teljes vállszélességgel támogat engem a vágyaimmal kapcsolatban.

-                     Apádnak is nagyon hiányzol ám – mondta.

-                     Szívesebben élnék itt – vallottam be most először.

-                     21 éves korodban szabadon eldöntheted, hol szeretnél élni. Ide akármikor jöhetsz, azt te is tudod – megpuszilt, majd kibontakozott az ölelésemből. – Menj, ne várasd meg Jimmy-t.

Leszaladtam a földszintre, Jimmy már a konyhában várt rám teljes készültségben. Úgy nézett végig rajtam, mintha először látott volna, zavarba ejtett a pillantása. Arra gondoltam, amit korábban Melanie mondott, hogy nem szabad szégyenkeznem a testem miatt, inkább ki kell használnom az adottságaimat. Az, hogy Jimmy-nek tetszettem, nyilvánvaló volt az alapján, ahogy engem nézett, és emiatt egy apró diadalérzet töltött el. Farmerban volt, fekete ingben, bőrdzsekiben, és iszonyatosan szexi volt, ahogy a konyhaasztalnak támaszkodva rám várt.

-                     Melanie alapos munkát végzett – mondta elismerően.

-                     Nem túl… - kerestem a megfelelő szót, de közbevágott.

-                     Nem, illik hozzád – mosolygott rám. – Más lányoknak ez nem állna ilyen jól.

Elpirultam, mert közben a melleimre tévedt a tekintete. Eddig mindig nyűgnek éreztem dús idomaimat, de most élveztem, hogy Jimmy nem is tudja levenni róla a szemeit. 

-                     Induljunk – mondtam megszakítva a pillanatot, mire odadobta nekem a Buick kulcsát.

-                     Te vezetsz.

Mellette megszerettem a vezetést, és hamar bele is jöttem a tanácsait követve. Könnyed stílussal kormányoztam el magunkat a belváros szívében lévő klubba, ahol már sok ember várakozott a bejáratnál, hogy bemehessen. Bezártam az autót, miután kiszálltunk, a kulcsot eltettem a farmerom zsebébe. Jimmy mellém lépett, együtt mentünk az ajtóhoz. Én be akartam állni a sorba, de ő átkarolta a vállam, és magával húzott a kidobóhoz.

-                     Velem van – intett felém a fejével, mire a nagydarab férfi azonnal beengedett minket.

A többiek már bent voltak, Sam és Robert a pultnál ültek, ahogy megláttak minket, rögtön rendeltek Jimmy-nek is egy pohár whisky-t. Melanie és Katie nem messze tőlük táncoltak, intettek, hogy csatlakozzak hozzájuk. Levettem a dzsekimet, amit Jimmy készségesen elvett tőlem, és a széke támlájára tette az övé fölé, majd odasiettem a lányokhoz táncolni. 

-                     Baromi jól nézel ki, Vicky – lelkendezett Katie.

-                     Köszi, Melanie segített – mosolyogtam rájuk.

-                     És nem hiába. Jimmy le sem veszi rólad a szemét – jegyezte meg Melanie.

Odapillantottam a fiúk felé, Jimmy rögtön rám mosolygott, nekem pedig hevesebben vert a szívem.

-                     Csak aggódik értem – vontam vállat, mire mindkét lány megforgatta a szemeit.

Egy magas, fekete fiú lépett oda Katie-hez, elhúzta tőlünk, és vele táncolt tovább. Melanie rögtön elmesélte, hogy ő volt a lány aktuális barátja. Pár hónapja ismerkedtek meg, mikor órákra beragadtak egy liftbe a kórházban, ahol Katie gyakorlaton vett részt. A fiú a beteg nagyapját akarta meglátogatni, mikor kényszerű fogságba esett a szép Katie-vel, és a szabadulást követően meghívta őt ebédelni. Rendes srácnak tűnt, figyelmes volt Katie-vel, leste minden szavát, és úgy simult hozzá, mintha a világot jelentené számára. A DJ egy lassú számot tett fel, mire Robert rögtön felkérte Melanie-t táncolni. Úgy tűnt, meg akarta előzni mindenképpen, hogy más kérje fel a lányt. Odamentem a pulthoz Sam és Jimmy közé, le akartam ülni Robert megüresedett székére, mikor Sam apró mozdulatot tett felém, de Jimmy egyértelmű jelzése miatt meggondolta magát. 

-                     Táncolsz velem? – kérdezte Jimmy, mire bólintottam.

Beléptünk a táncolók közé, Jimmy közel húzott magához, egyik kezét a derekamra tette, biztos kézzel tartott, a másikkal a kezemet fogta. Szabad kezemet a bicepszére tettem, és elámultam mennyire kemény izmokat tapinthatok. Fokozatosan lazultam el a karjaiban, kiélveztem a pillanatot, amíg csak tartott. Életem eddigi legerotikusabb élménye volt, ahogy hozzásimulva ringatózhattam a zene lágy dallamaira. Mikor vége lett a számnak, nehezen, de elengedtem őt. Úgy éreztem, hogy izzik a testem, ahol csak hozzáért az övéhez. A következő szám már gyorsabb volt, Robert le is kért Jimmy-től, aki így Melanie-hoz csatlakozott. Robert után egy ismeretlen fiú kért fel, aki ugyan helyes pasi volt, rendesnek is tűnt, de nem igazán érdekelt engem.  Számomra egyértelműen csak Jimmy létezett. Ennek ellenére megengedtem neki, hogy meghívjon egy italra. Az este folyamán többször is táncolt velem, nagyon kitartóan próbált udvarolni is, én pedig nem akartam megbántani őt, hisz ő volt az első fiú, akinek felkeltettem az érdeklődését.

Épp a mosdóból indultam visszafelé, amikor a folyosón elém lépett, és magához húzott. Próbáltam kihátrálni a számomra nem kívánatos helyzetből, de csak annyit értem el vele, hogy nekinyomott a falnak. Eluralkodott rajtam a pánik, de ő vagy nem törődött vele, vagy észre sem vette. A fenekembe markolt, és közben megcsókolt. Vergődtem a fal és a teste között, de sehogy sem tudtam eltolni magamtól. Az erőlködéstől és a félelemtől még a könnyem is kicsordult. Hirtelen rántást éreztem, és a fiú elengedett. Jimmy és ő szemtől szemben álltak egymással. Nem lettem volna ebben a pillanatban a srác helyében, Jimmy szemében vad düh lángolt. Olyan volt, mint egy felbőszült oroszlán. 

-                     Ne merészelj még egyszer hozzányúlni, ha ő nem akarja – szűrte ki a fogai közt.

-                     Ugyan Jimmy, akarta a csaj is – mutatott rám.

-                     Nekem nem úgy tűnt. Megijesztetted őt Bobby – förmedt rá.

-                     Mióta játszod te a szamaritánust, Buck? – vonta kérdőre hasonló stílusban. – Vagy talán te akarod ma éjjel megdugni? – meglökte Jimmy vállát szándékosan provokálva őt, mire Jimmy ököllel gyomorszájon vágta. Bobby kétrét görnyedt a fájdalomtól, egy hang sem jött ki a torkán. Jimmy megragadta a haját a feje tetején, és addig húzta, amíg a másik rá nem nézett.

-                     Rá se nézz többé! – mondta, majd nagyot taszítva rajta eleresztette, és felém nyújtotta a kezét. – Gyere! 

Nem kellett kétszer mondania, megragadtam a kezét, és a tömegben visszaaraszoltam vele a pulthoz. Nem említette a történteket, de ezután tempósabban töltötte magába az alkoholt. Hajnali kettőkor már erősen ittas volt, úgy gondoltam ideje őt hazavinnem. Elköszöntünk a többiektől, majd Jimmy-t támogatva az autóhoz botorkáltam. Segítettem neki beülni, de azt már nem engedte, hogy az övét is bekapcsoljam. Beindítottam a motort, majd hazafelé indultam.

-                     Miért nézel engem? – kérdeztem két perc után. Iszonyatosan zavart, hogy folyamatosan bámult engem. A rosszallása pedig még bántott is, nem is tudtam mire vélne, csupán a tekintetéből olvastam ki. 

-                     Nem leszek mindig ott, hogy megvédjelek az ilyen helyzetekben.

Tudtam, hogy arra céloz, ha hazamegyek, nekem kell szembeszállnom az ellenfeleimmel, mert más nem fog helyettem. 

-                     Lány vagyok, én nem tudnék így megütni egy fiút – mondtam halkan.

-                     Dehogynem. Egy lány is tud erőset ütni, ha tudja, hogy hová és hogyan üssön. Majd megmutatom neked – dörmögte.

-                     Az jó lenne. - ismertem be.

-                     Egy dolgot viszont véss az eszedbe: nem szabad félned. A félelem megbénít téged, Vicky. Ha pánikba esel, nem tudod megvédeni magadat. Legyél dühös inkább! Dühös, amiért olyat tesznek veled, amit nem akarsz. Gyűjtsd össze az összes haragot, ami benned van, és összpontosítsd arra, hogy visszavágj.

Megérkeztünk, leparkoltam a Buick-kal a ház előtt, majd kiszálltam, és átmentem Jimmy oldalára, hogy segítsek neki is, de mire odaértem, már velem szemben állt. Ahogy mellé léptem, megragadta a karomat, majd nekipréselt az ajtó oldalának. Olyan közel hajolt hozzám, hogy az orrunk csaknem összeért. 

-                     Tőled nem félek – suttogtam. – dühös sem vagyok rád.

Elengedte a karomat, de nem engedtem, hogy ellépjen tőlem, átöleltem őt. Magamat is megleptem merészségemmel, de egyszerűen annyira vágytam az érintésére, hogy most képtelen voltam elengedni őt. Beletúrt a hajamba, szorosan magához húzott, arcát a nyakamhoz simította.