A díjat, köszönöm szépen Tris-Prior C.
-nek/nak! Szabályok:
Írj 11 dolgot magadról
Válaszolj, a lejölő által kírt kérdésekre
Írj 11 kérdést
Küld tovább 11 blognak
11 DOLOG MAGAMRÓL:
Imádom a Trónok harca sorozatot
Imádom a tetkókat
12 éves korom óta írok ficeket, saját történeteket
Kedvenc szinészem Bruce Willis
Az álmom, az, hogy édesanya legyek
Olyan nekem a kutyám, mint másnak a gyereke
Szeretek enni (bár abszolút nem látszik rajtam)
Totál elégedett vagyok minden rossz ellenére is az életemmel
Nagy tetkóim vannak
Hobbim az olvasás
Kedvenc könyvem: Christina Lauren - Gyönyörű Rohadék
11 KÉRDÉSRE VÁLASZ:
Kedvenc színed? fekete
Mit gondolsz Calvin Harris-ról? nem tudom ki ő
Kedvenc filmed/filmjeid? Trónok harca (sorozat), American Horror Story (sorozat), Red, Fejlövés, Csontdaráló, stb.
Hány éves vagy? 25
Pink v. Kék? kék inkább, bár azt se szeretem, de bármi jobb mint a rózsaszín...
Van legjobb fiú barátod? kettő is
Mitől félsz? béka
Sportolsz? Ha igen, mit? nyomkodom a távirányítót...
Miben vagy tehetséges? írás (remélem), munkám, rejtvény-fejtés
Milyen karriert szeretnél? nem foglalkoztat a dolog
Ki mutatod az érzelmeidet vagy magadban tartod? inkább magamban tartom
11 KÉRDÉS MAGAMTÓL:
1. Zene?2. Könyv?3. Sorozat?4. Szín?5. Sport?6. Karrier vagy család?7. Mi az amire a legjobban vágysz? 8. Mitől fész?9. Ideális partnernek kit tudsz elképzelni?10. Mióta írsz?11. Melyik blogot olvasod rendszeresen?
Amint kiengedtek a kórházból, hazataxiztam. Minden vágyam egy forró zuhany volt, hogy lemoshassam magamról a kórház-szagot. A lábadozási időszakban nem nagyon foglalkoztam semmivel, csak magammal. Eljártam iskolába, Andrew-val töltöttem a szabadidőmet, és anyut totálisan kizártam az életemből.
Próbáltam az egész dolgot úgy kezelni, hogy nem foglalkoztam vele. Nem voltam hajlandó beszélni az abortuszról, sem a fájdalomról, amit a kisbabám elvesztése okozott, inkább belemerültem az életembe. Úgy éreztem, mindenki cserben hagyott engem, akinek mellettem kellett volna állnia. Apának és Nana-nak továbbra sem mondtam el semmit, de anya folyton hívogatta apát, és így kénytelen voltam elismerni neki az igazságot. Egy elég kellemetlen telefonbeszélgetést folytattunk, ami inkább arról szólt, hogy neki okoztam galibát anyámmal a románcom miatt, de amint megtudta, hogy abortuszra kényszerítettek engem, már ő zaklatta anyát telefonokkal miattam. Iszonyúan kiakadt ettől, és én tudtam, ha előbb informáltam volna, az élete árán is megvédett volna a sok szenvedéstől. Így is rögtön gépre akart ülni, hogy velem lehessen, de nem engedtem neki. Hetente többször is beszéltünk telefonon, és én igyekeztem megnyugtatni, hogy minden rendben van velem, pedig közel sem volt.
Andrew és én elhatároztuk, hogy elkezdjük végre élni az életünket, és leszarjuk, hogy a szüleink mit akarnak ránk kényszeríteni. Őt is nagyon megviselte az abortuszom, hiszen szeretett engem, és együtt érzett velem, de lényegében amiatt volt melankóliás, mert a szülei nem tudták elfogadni, hogy homoszexuális.
Együtt kezdtünk el bulizni járni, és megismerkedtünk pár felsőbb évfolyamos lánnyal és fiúval az iskolából, és ezután velük lógtunk többnyire. Az egyik sráccal, Ben-nel eléggé összegabalyodtam, és bár helyes fiú volt, bennem nem mozgatott meg semmit. Az ösztöneim működtek, kívántam őt, az érintéseit, a szexet vele, de ez többről nem szólt. Még mindig Jimmy-be voltam szerelmes,és úgy éreztem, mindannak ellenére ami történt, amit tett velem, és hogy ő nem szeretett engem, ez sosem fog változni bennem.
Állandóan
bulizni jártunk, és mindenhol osztatlan sikert arattam, amit nagyon élveztem.
Az összes pasi rám volt gerjedve, nekem pedig csak válogatnom kellett közülük.
Kerültem a Jimmy féle pasasokat, inkább olyanok társaságát kerestem, akik csak
egy megismételhetetlen numerára vágytak. Nem akartam kapcsolatba bonyolódni
senkivel, de ha szexeltem, akkor jól éreztem magam. Minden egyes orgazmus, amit
átéltem, lendített egy kicsit a kedélyállapotomon. Szinte hajszoltam a
gyönyört, és mivel anya minden hónapban beadatott nekem egy fogamzásgátló
injekciót, nem is igazán foglalkoztam vele, hogy mikor és kivel sikerült ágyba
kerülnöm. Nem kellett sokáig művelnem ezeket a dolgokat ahhoz, hogy úgy érezzem
magam, mint egy drogos. A kábítószereseknek anyag kellett, csak akkor érezték
jól magukat, ha be tudtak tépni és bármire hajlandóak voltak azért, hogy
megszerezzék az adagjukat. Na én ugyanígy éreztem magamat, csak ez rosszabb volt.
Csillapíthatatlan nemi vágy kínzott. Mintha valami átkattant volna az agyamban, és semmi másra nem tudtam gondolni, csak a szexre. Hónapokig ez ment: maszturbáltam, szexeltem fiúkkal, és még lányokkal is, de soha nem éreztem azt, hogy elég lett volna. Mikor rajtakapott az egyik tanár az iskolában, hogy egy felsőbb éves fiúval az öltözőben szexelünk, nagy botrány kerekedett, csaknem kirúgtak a magatartásom miatt. Még otthon is csak a szobámban duzzogtam, amiért nem tudta megvárni a tanár, hogy befejezzük a dolgot, ha már elkezdtük, és így magamnak kellett megoldanom, ami lássuk be, nem olyan szinten élvezetes, mintha azt más teszi.
Anyám totálisan kiakadt. Sosem beszéltünk a szexről, még csak érintőlegesen sem, minden amit korábban erről tudtam Jimmy-től vagy apától származott, ő pedig most kioktatást akart nekem tartani. Nem tudott velem mit kezdeni, magamban jókat is röhögtem a kínlódásain, és az se sokat segített rajta, hogy áthívta a nagyszüleimet felmentő seregnek. Nagypapa egy csomó pénzzel elérte az igazgatónál, hogy tekintsen el ettől a kis affértől, és ne rúgjon ki engem az iskolából, de számomra ez semmit sem jelentett. Mindig is úgy kezeltek mint A produktumot, akit mutogatni lehetett, meg büszkélkedhettek vele. Szép voltam, okos, jól nevelt, jól tanultam, és olyan dolgokban vettem részt, amiket mindenki elismert. Ennek azon a napon vége szakadt, hogy megölték a gyermekemet. Sosem lesznek a családom, csak kénytelen vagyok elviselni őket, míg jogilag nem dönthetek a saját sorsomról.
Folyton kiakasztottam őket valamivel. Kezdtem azt hinni, hogy direkt mindenen felkapják a vizet, de nem láttam magam kívülről, így nem tudhattam, ők milyennek láttak engem. Kurvásan öltözködtem, kurvásan viselkedtem, rengetegszer kaptak azon, hogy maszturbáltam, és egyáltalán nem tudtak mihez kezdeni ezekkel a dolgokkal. Odáig jutottunk, hogy egyik este anya bejött a szobámba, és beszélgetni próbált velem, de persze én nem vettem be a bűnbánó maszlagot, amit le akart tuszkolni a torkomon. Mióta rákényszerített az abortuszra, először szóltam hozzá.
- Takarodj innen kifelé! - nem kiabáltam, suttogtam. Láttam a félelmet a szemében, és ez elégtétellel töltött el.
Április 25-én reggel felkeltem, és rögtön az jutott eszembe, hogy erre a napra voltam kiírva a kisbabámmal. Borzalmas érzés volt azzal a tudattal létezni, levegőt venni, és a napot tölteni, hogy aznap kellett volna valószínűleg megszületnie a gyerekemnek. Visszafeküdtem az ágyamba, meredten bámultam a tapéta mintáját a falon, és hangosan zokogtam. Megtehettem, egyedül voltam az egész házban. Anya és John is elmentek dolgozni, én pedig nem voltam hajlandó iskolába menni. Nem tudtam másra gondolni csak a babára és Jimmy-re. Vajon rá hasonlított volna, vagy rám? Szőke lett volna, vagy barna? Zöld vagy barna szemű?
Úgy éreztem, eljött az a pont az életemben, mikor elmondhattam magamról, hogy totálisan bediliztem. A fürdőszobában voltam, a mosdókagyló szélén támaszkodtam, és önmagamat szemlélgettem a tükörben. Én voltam, de valahogy mégsem. Hullámokban árasztott el a késztetés, hogy maszturbálnom kell, vagy villámgyorsan kerítenem kellett volna valakit, akivel szexelhetek, hogy elmúljon ez a szörnyűségesen rossz hangulat, ami uralmába kerített, de minduntalan eszembe jutott a babám, és a késztetések miatt szégyenérzet öntött el. Ha nem veszik el tőlem, akkor is így viselkedtem volna? A baba mellett is ilyen kényszeresen hajszoltam volna az élvezeteket? Hirtelen nagyon rossz embernek éreztem magamat. Nem kellettem Jimmy-nek, pedig szerettem őt, és mindent megtettem, amit csak tudtam, azért hogy viszonozza az érzelmeimet. Apa és Nana nem segíthettek rajtam több száz kilométeres távolságból, és valljuk be, nem is riaszthattam őket azzal a szöveggel, hogy "gyertek már ide, mert begolyóztam". A telefonnal a kezükben szívrohamot kaptak volna mind a ketten, az tuti. Pedig valójában úgy éreztem magam, mint aki bedilizett de totálisan. Sárga lapos leszek, bezárnak valami gyogyósoknak való helyre, az egész életem megsemmisül. De hát milyen élet ez? Mire számíthatok ebben a szaros életben? Mi értelme van egyáltalán az egésznek? Sehogy sem éreztem jól magam, tök mindegy hol voltam, mit csináltam. Egy élmény volt, ami szebbé tette ezt a nagy szart körülöttem, az orgazmus. A tudatom mélyén viszont tudtam, hogy ez a hozzáállás nem nevezhető normálisnak, de valami egészen más elnyomta ezt bennem.
Nem akartam tovább létezni, de megölni se akartam magam. Megpillantottam a mosdókagyló szélén egy ollót, felkaptam, és tincsenként levágtam a hosszú hajamat. Szinte alig maradt hajam, mire végeztem, de valamivel el kellett foglalnom magam, mert egyre inkább kezdtem pánikba esni. Valamit tennem kellett, hogy ne a rossz érzésekre figyeljek, de mikor végeztem a hajnyirbálással, megint éreztem a sok rosszat, és keresnem kellett valamit, amitől elmulaszthattam azokat. Úgy éreztem, hogy összefacsarodott a szívem. Fizikai fájdalmat éreztem, nem kaptam rendesen levegőt, pánikoltam, és meg akartam halni. Véget kellett vetnem valamiképp ennek az állapotnak, mert borzalmas volt.
Belenéztem a tükörbe, megláttam a vörös szemeimet, nyúzott arcomat, és a saját kezűleg összebarmolt hajamat. Össze-vissza vagdostam le, néhol hosszabb, néhol rövidebb volt. Siralmasan festettem. Az ollót, ami még mindig a kezemben volt, egyenesen a tükör közepébe vágtam teljes erőből. Nem akartam látni, mit műveltem magammal. A vágóeszköz belefúródott a falba, a tükör lapja millió darabra törött, bepókhálósodott az egész.
Basszus. Elcsesztem mindent. Az egész életem egy nagy szar. A fájdalom egy pillanatra sem enyhült bennem, időnként felzokogtam. Az öklömet a számhoz tettem, véresre harapdáltam a bőrt a kézfejemen. Kezet váltottam, de úgy sem volt jobb. Felemeltem a kezeimet, néztem, ahogy véreztem. Kinyitottam a fürdőszobai szekrény ajtaját, és kotorászni kezdtem benne. Hamar találtam pengét, így befeküdtem a kádba, és vagdosni kezdtem magam a csuklómnál. Nem tudom meddig csináltam ezt, és hogy fájt e egyáltalán. Onnantól minden olyan volt, mintha nem lett volna a tudatom a testemben, hanem valahol a fejem fölött lebegett volna, és külső szemlélőként tekintett volna rám. Baromira nem lehetett viszont rám kíváncsi, mert ritkán figyelt rám.
Órák, napok estek ki.
Kórházban voltam, azzal tisztában voltam, érzékeltem mindent magam körül, de valahogy mégsem. Nem tudtam felkelni, nem tudtam mozogni, le voltam kötözve. Az egész belsőm égett, szabadulni akartam a fájdalomtól. Olyan volt, mintha az egész testem egy rothadó borítás lett volna körülöttem, és én ezt a borítást mindenáron le akartam szedni magamról. Nekifeszültem a béklyóknak, de nem engedtek el. Kiabáltam, de nem szabadított ki senki. Elkábultam, majd újra magamhoz tértem. Sírtam, hisztiztem, ordítottam, de sehogy sem történt változás. Fájt minden. Még a levegővétel is fájt.
(Allison)
Sokkolt a látvány. Victoria a fürdőkádban feküdt, minden csupa vér volt, a haja levagdosva a mosdókagylóban, a tükörbe beleállítva az olló, minden leverve, összetörve. Nem volt teljesen magánál, de még nyitva volt a szeme. Odaszaladtam hozzá, megpaskoltam az arcát, mire rám nézett.
- Te vagy az oka. - suttogta, majd elájult.
Hívtam a mentőket, akik nagyon hamar kiértek szerencsére, el is látták a sérüléseit azonnal, és a pszichiátriára vitték őt. Megvártam, amíg Jonathan hazaért, majd felhívattam vele anyáékat. Inkább ő kapja a leszúrást, mint én. Victoria mostanában csak ezt nyújtotta számomra. Örökös rosszallást váltottam ki a szüleimből miatta. Bementünk a kórházba, ahol nem sok jóval kecsegtettek minket, a kezelőorvosa egy fiatal doktornő lett, amit azonnal kifogásoltam.
- Mikor szerezte a diplomáját? Orvos egyáltalán ez a nő? Nem azért fizetek társadalombiztosítást, hogy egy tapasztalatlan fruska diagnosztizálja a gyerekemet. - sziszegtem apának.
- Dr. Bianca Panjhabi vagyok. - mutatkozott be a láthatóan indiai származású doktornő. - Megvizsgáltam a beteget, de jelenleg diagnózist nem tudok teljes bizonyosággal felállítani. Szuicid kísérletről van szó, az önártalom szándékával elkövetett sérüléseket ellátták a mentősök, vértranszfúziót kötöttünk be a vérveszteség pótlására. A beteg nincs a tudata birtokában, meglehetősen zavart, és agresszív magatartást tanúsít, így szedáltuk, és az újabb önártalom elkerülése végett az ágyrácshoz rögzítettük a végtagjait.
- De mégis mi lesz így az unokámmal? Nem érdekel mit csináltak vele, csak az, hogy mi a baja, és miként akarják kezelni. - lépett közelebb a doktornőhöz apa.
- Idegösszeroppanást kapott, az bizonyos. Hogy ez mitől alakult ki, terápiával feltárható. Felhozzuk egy olyan szintre a gyógyszeres kezeléssel, hogy nekikezdhessek a konzultációknak a beteggel. Javasolnám önöknek, hogy szállíttassák át az eredeti munkahelyemre. - adott át egy prospektust, amelyen egy jónevű, költségtérítéses intézményt hirdettek. - Ide csak havonta két napot járok be, akkor is ügyelni. A Galver Pszichiátriai Intézet Long Island-en található, és pont az ilyen típusú beteg részére jött létre. Ennek a kislánynak segítségre van szüksége.
- Gondolja, hogy valami egészen komoly betegsége lehet? - kérdezte anya homlokráncolva.
- Anya, az mindent megmagyarázna. Az utóbbi hónapokban olyan volt, mintha nem is önmaga lett volna. - feleltem.
- Ön az édesanyja? - kérdezte a doktornő.
- Igen. - bólintottam.
- Akkor kérem fáradjon velem a kezelőbe. Szeretném, ha elmondana mindent, ami az ön megítélése szerint lényeges Miss Taylor- Wanderwoods jelen állapotát tekintve.
Friss a hét elején várható. Kommenteket nagyon várok! Jó pihenést mindenkinek a hétvége fennmaradó részére.
Kedves Olvasóim! Mivel nem nagyon érkeznek hozzászólások, csak ritkábban fogok frisset feltenni. Azt hittem, hogy nagyobb érdeklődést fogok kapni, de mivel csak 1-2 ember kommentel rendszeresen, nem akarom feleslegesen törni magam. A történetet mindenképpen befejezem, amiatt ne aggódjatok. Köszönöm, hogy itt vagytok velem, olvastok, csak ha nem írtok nekem, én nem tudok Rólatok!!! Sok puszi Nektek: Arielle UI: a friss majd jövő héten érkezik.
Randizni kezdtünk Gabrielle-lel, és hamar komolyra fordultak a dolgok annak ellenére is, hogy szexuális értelemben semmi sem történt kettőnk között. Egy-egy csók elcsattant, ölelkeztünk, összebújtunk, de ennél tovább nem mentünk el. Ahogyan sejtettem, szűz volt még, és nem is akarta elveszíteni az ártatlanságát a nászéjszakája előtt. Sosem gondoltam magamról, hogy egy olyan nő mellett fogok kikötni, amilyen Gabrielle volt, de nem bántam egy pillanatra sem, hogy őt választottam. Semmi hivalkodó nem volt benne, rajta. Egyszerűen öltözködött, szolidan viselkedett, mindemellett nagyon kedves természete volt. Az ártatlansága, a tisztasága megfogott, és nagyon hamar szerelmes lettem belé. Robert persze állandóan piszkált miatta, és meg volt győződve róla, hogy én még ennyi idő elteltével is csak Vicky-t szerettem, és csak azért kellett nekem Gabby, mert szöges ellentéte volt a kis csitrinek. Esküdözött, hogy boldogtalan leszek majd vele, ha elveszem feleségül, de én nem láttam rációt az érveiben. Szerelmes voltam Gabrielle-be. Csak ő számított már nekem, senki más. Figyelt rám, meghallgatott, elfogadott engem minden hibámmal együtt. Mikor szerelmet vallottam neki, örömében sírva fakadt, és nem is kellett viszonoznia az érzelem kinyilvánítást, akkor már tudtam, hogy ő is így érez irántam. Időközben Robert és Melanie összeköltöztek, majd össze is házasodtak. Az esküvőjük után szorgalmazni kezdtem, hogy menjünk el Bostonba, Gabrielle mutasson be a szüleinek. Egy éve voltunk már együtt akkor, idejét láttam, hogy megkérjem a kezét és feleségül vegyem őt. Szentül hittem, hogy tökéletes társam lesz az életben, és nem akartam már kósza numerákat megejteni a háta mögött, vele akartam szeretkezni. A bostoni út előtti estén Nana korán lefeküdt, Dean-nel pedig kettesben maradtunk a teraszon. Ő volt az egyetlen, aki tudott a lánykérési terveimről. - Lehet, hogy megharagszol rám Jimmy, amiért most elmondom neked a véleményemet, de én haragudnék magamra, ha nem tenném meg. - kezdte Dean. Látszott rajta, hogy nehezére esett erről beszélni. - Apám és anyám helyett neveltél fel, bármit elmondhatsz nekem Dean! - biztosítottam, majd rágyújtottam egy cigire. Követte a példámat, és egy nagy slukk után belekezdett. - Aggódok érted, Jimmy. - mondta egyszerűen. - Tudom, hogy Robert a legjobb barátod, és vele nyilván kivesézted már ezt a dolgot számtalanszor, de úgy érzem, hogy nekem is szóba kell hoznom. - Gabby-ról van szó, ugye? - kérdeztem nagyot sóhajtva, hogy érezze, már kezdem unni ezt a témát Robtól, és valószínűleg tőle is fogom. - Nem is igazán róla, hanem sokkal inkább rólad és a terveidről. Féltelek ettől a kapcsolattól fiam. Ő egy nagyon helyes lány, de sehogy sem érzem hozzád valónak. Sosem volt ilyen típusú nő az életedben, és én megértem, hogy pont emiatt érzel úgy iránta ahogy, de mindketten tisztában vagyunk vele, hogy sosem voltál hűséges hozzá. Márpedig a házasság alapja a hűség. - Tiszteletben tartom, hogy szűzen szeretne férjhez menni. Neki ez fontos, és én azt akarom, hogy boldog legyen, mert szeretem őt. - feleltem a vállamat megvonva. - És ha kiderülne, hogy végig csaltad őt, az nem készítené ki őt? Akkor is igent mondana neked? - Ez a dolog nem fog kiderülni. Csak olyan nőkkel voltam együtt, akik házasok, és saját érdekből sem fecsegnék ki a közös kis titkainkat. Szerelmes vagyok Gabby-ba, vele szeretnék szexelni, de mivel tisztelem őt, nem nyafogok ezért. Viszont kinőttem már abból a korból, hogy a szobámban verjem a farkamat. Jobb szeretem, ha egy nő rendezi le a szükségleteimet. Én ezt abszolút nem érzem megcsalásnak, mert csak szexről szól és semmi érzelem nem volt egyikben sem. - És mi lesz, ha elvetted? - kérdezte Dean. Még mindig nem nyugtattam meg teljesen. - Ha a feleségem lesz, nem lesz szükségem más nők testére. - vontam meg a vállam ismét. - És ha nem is lesz jó vele a szex? - mintha mindenáron el akart volna bizonytalanítani. - Gabby szűz. Olyanra formálhatom, amilyenre csak akarom. - sóhajtottam fel. - Dean, én tényleg szeretem őt. - néztem a szemébe. - Akkor vedd feleségül. - veregette meg a hátamat mosolyogva. Tudtam, hogy sikerült meggyőznöm őt.
Le akartam venni ezt terhet róla mindenképpen, volt enélkül is elég gondja, hogy miattam aggódott volna. Az utóbbi hónapokban Allie vagy egy tucatszor hívta telefonon és ő sokszor egy egész hétre is elutazott New York-ba, de én erről nem akartam faggatni, ő pedig nem hozta szóba a lányát előttem soha. Mindig Nana-val, Katie-vel vagy Melanie-val tárgyalta meg az aktuális Vicky-sztorikat. Ezen felül biztos voltam benne, hogy odavolt egy nőért, mert eltávolítatta a melléről Allie nevét, amit véleményem szerint más okból, minthogy szerelmes lett másba, nem tett volna meg sosem. Nagy úgy festett, mintha egy viszonzatlan szerelem miatt szenvedett volna, azonban amikor erről kérdeztem, mindig csak legyintett egyet és azt mondta, felesleges még szót is vesztegetni az ügyre. Másnap délben izgatottan léptem be Gabrielle szüleinek a házába Boston külvárosában. Ugyanolyan visszafogott, kedves emberek voltak, amilyen a barátnőm is, igazából nem is számítottam másra. Nagyon boldogok voltak, hogy meglátogattuk őket, és látszott, hogy mennyire készültek a fogadásunkra. Ünnepi ebéd várt minket az asztalon, így örültem, hogy Nana rábeszélt a vasalt ing viselésére.
A desszerthez készültünk éppen hozzákezdeni, mikor félbeszakítottam a beszélgetést anya és lánya között, és féltérdre ereszkedtem Gabby előtt.
- Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? - kérdeztem mosolyogva. Apró könnycseppek buggyantak ki a szeméből, egyik kezét a szája elé tette, és csak bólogatott a meghatottságtól. Felhúztam az ujjára a gyűrűt, ő pedig csak nézte az apró gyémántot a foglalatban. Abban a pillanatban gyönyörűnek láttam őt. Mindennél jobban vágytam rá, hogy megcsókolhassam, de tudtam, hogy nem viszonozná a közeledésemet a szülei előtt, így meg sem próbáltam, csak megszorítottam a kezét, és mosolyogtam rá. A szülein nem éreztem ellenérzéseket, de nem is kellett sokáig várnom, hogy kinyilvánítsák a véleményüket. - Nagy öröm számunkra, hogy a lányunk végre megtalálta azt a férfit, akit érdemesnek tart a szerelmére, és az külön boldogsággal tölt el, hogy mindennek tetejében menyasszony is lett. A jó Isten áldjon meg benneteket, és kívánom, hogy kísérje szeretet és megértés a házasságotokat! - gratulált nekünk az édesanyja, Eleonor. - Nem ilyen vőlegényt képzeltem a lányom mellé, de ezt gondolom, te is tudod Jimmy. - pillantott Julian atya a karomat ékesítő tetoválásokra, majd a punk frizurámra. - Nem vagy vallásos ember, talán még keresztény sem, de azt tisztán látom, hogy szereted a lányomat. Ha ő ekkora boldogsággal mondott neked igent, akkor én össze is adlak benneteket itt Boston-ban. A fennmaradó pár napban leszerveztük az esküvőt, és mivel egyikőnk sem vágyott hatalmas dolgokra, elég hamar le is fixáltunk mindent. Gabby elment az édesanyjával, és még másnap meg is vette a menyasszonyi ruháját, az édesapja adott nekünk egy időpontot a következő hónapra, virágokat rendeltünk, és megbíztuk Eleonor-t a egy elegáns kis vacsora elrendezésével. Elégedetten, boldogan tértünk vissza Vancouver-be, és mindenkinek eldicsekedtünk az eljegyzéssel. Határtalanul boldog voltam.
(Dean) Jimmy esküvőjére Boston-ba kellett utaznunk. A reptéren találkoztunk mindannyian kora hajnalban: Jimmy, Gabrielle, Rob, Melanie, Katie, Sam, Nana, és én. Kettesével tudtunk helyet foglalni az utastérben, Katie pedig rögtön leült a mellettem levő székbe, így Nana a derék Sam mellé kényszerült, amit utólag beláttam, hogy egy cseppet sem bánt. Az elmúlt 4 évben állandóan azon voltam, hogy Katie-re ne nőként nézzek, mert biztos voltam benne, hogy azok után amin keresztül ment, nem egy szexpartnerre lett volna szüksége, hanem egy megértő társra. Én még mindig szerettem Allie-t, a találkozásaink csak megerősítettek ebben, hiába szerettem volna elfelejteni őt. Katie a fantáziám volt. Annyi pózban, szituációban elképzeltem már őt, amennyiben csak lehetséges volt, de eszembe se jutott mindezt valósággá változtatni. Nagyon nehezen jött helyre a kislány a támadás után. Az épp aktuális pasija volt az elkövető, akit ott a tengerparton dobott Katie. A műtétből szerencsésen hamar felépült, vissza is ment dolgozni, amint csak lehetett. A fiút gyorsan felkutatta a rendőrség, előzetes letartóztatásba került, aztán a bírósági hercehurca után börtönbe. 6 év letöltendő büntetést szabtak ki rá, így Katie fellélegezhetett, jó darabig nem kellett látnia azt a kis köcsögöt. Sokat sírdogált a konyhámban, az asztalomnál ülve. Nana vigasztalgatta, Melanie mellette állt, és a fiúk is támogatták, de én láttam rajta, hogy nem vágyott a közelségükre. Mintha csak engem várt volna, mintha az én érintésem adhatta volna meg a gyógyulást számára. Vonzottuk egymást, mint a mágnes két vége. Folyton a társaságomat kereste, én viszont kerülni igyekeztem, nehogy megbántsam őt. Az eltelt években kellemes baráti kapcsolatot alakítottunk ki ugyan, de sosem beszélt velem a lelki problémáiról. Ezt a témát mindig hárítottuk. A repülőn is csevegtünk egy darabig, de Katie hamar elszenderedett a kényelmes ülésben, és míg le nem szálltunk, a vállamra hajtva a fejét aludt. Semmi pénzért nem taszítottam volna el magamtól. Olyan finom illata volt a hajának, és olyan megnyugtató volt a közelsége, hogy még azt is elfelejtettem, mennyire utálok repülni. Csak néztem a szép kis arcát, és azt kívántam, bár sose érnénk Boston-ba. Leszállás után felpörögtek az események, taxival az egyik elegáns szállodába vittek minket, ahol mindenki átöltözhetett a szobájában. Jimmy és Gabrielle a nászutas lakosztályt kapta erre az éjszakára, ott Gabby készülődött az édesanyja segítségével, Jimmy pedig az én szobámba települt át erre az időre. Mellettem volt Katie lakrésze, aztán Nana-é, Sam-é, és a folyosó végén Robert és Melanie szobája. A templomi szertartás nagyon meghittre sikeredett, Nana persze végig zokogta az egészet. Még örültem is, hogy Sam-mel ennyire egymásra találtak a repülőn, mert így ő istápolgatta és nem nekem kellett zsebkendővel ellátnom. Nem is tudtam mással foglalkozni, csak a mellettem ülő lánnyal. Katie fekete haja bájos kis lófarokban díszelgett a jobb vállára dobva, bézs szaténruhája kiemelte alakját. Nem volt mély kivágása a ruhának, mégis vonzotta a tekintetet a mellére a gyöngyökkel kivarrt anyagszél. Piszkosul szexi volt abban a cuccban, kisminkelve. Nem sok nő tudta viselni is az elegáns ruhákat, magassarkú cipőket, de ő igen. Kétszer is előfordult velem a szertartás alatt, hogy merevedésem lett mellette, és mindannyiszor nagyon erősen valami másra kellett koncentrálnom, hogy nehogy leégessem magam, vagy tönkre tegyem Jimmy nagy napját. Az esküvői vacsorát a szálloda egyik különtermébe szervezte Eleonor, így mindenkinek kényelmes volt. Igazán jól főztek a szakácsok, mindenki jól lakott, és elfogyasztottunk egy jó pár pohár pezsgőt is az ételhez. Jimmy már javában táncoltatta a feleségét, mikor Katie felkért táncolni. Egy lassú számot játszott a zenekar, én pedig magamban szitkozódtam, amiért össze kellett simulnom a lánnyal a zene dallamaira, és még mozognom is kellett. Lágyan omlott a karjaimba, nagy összhangban táncoltunk, és mindketten élveztük is. Én talán túlságosan is, de nem tehettem róla, a farkam állandóan merev állapotba került ettől a lánytól. Este, mikor már mindenki visszavonult, eszembe jutott, hogy a mobilomat Katie kis táskájába tettem még a szertartás idején, ezért gondoltam, kilépek a két szoba közös erkélyére, és bekukkantok hozzá, alszik e már. Nem akartam feleslegesen felébreszteni őt. A szobában csak a tévé pislákoló fénye volt jelen, Katie az érintetlen ágyneműn feküdt meztelenül. Totálisan lefagytam az erkélyajtóban a látványa hatására. Tökéletes teste volt, pontosan olyan, amilyennek elképzeltem őt. Nem nézte a tévét, saját magával volt elfoglalva. A résnyire nyitott ajtónál tisztán hallottam a halk, visszafogott kis sóhajait, melyek a puncijában járó ujjai hatására egyre mélyültek. Szemei csukva voltak, nagy odaadással koncentrált a csiklóját egyre gyorsabban simogató ujjaira. Egy mély, nagy sóhajjal elélvezett, a háta ívben megfeszült, az arca szinte ragyogott. A leggyönyörűbb nő volt ebben a pillanatban, akit valaha is láttam, és tudtam, hogy ezt a látványt sosem fogom tudni elfelejteni ezek után. A retinámba égett Katie szenvedélyes kis játéka önmagával, és bármit megadtam volna, ha csak egyszer is a részese lehettem volna ennek, vele. Óvatosan, hogy meg ne halljon, vagy lásson engem, visszamentem a szobámba, és beálltam a zuhany alá. Sokáig eresztettem magamra a hideg vizet, próbáltam úrrá lenni a vágyaimon, de sehogy sem ment. Elzártam a csapokat, egyik kezemmel megtámaszkodtam a csempézett falon, és lenéztem a még mindig meredező farkamra. Nem sok kellett volna hozzá, hogy Katie-t kukkolva beleélvezzek a nadrágomba, mint egy 16 éves kiskölyök. Nem tudtam kiverni a fejemből amit művelt magával, így az erekciómat se tudtam lelohasztani. Megmarkoltam a farkamat, és erőteljes mozdulatokkal maszturbálni kezdtem, miközben behunyt szemmel újra és újra magam elé képzeltem Katie orgazmusát. Nem tartott hosszú ideig, hogy telespricceljem a csempét a falon... Kedves olvasók! Külön-külön rövidnek tartottam ezt a két szemszöget, remélem, nem bánjátok, hogy egy fejezetet kreáltam belőlük :D Szeretnék véleményeket kérni tőletek, tetszenek e Dean szemszögei, mit gondoltok Jimmy házasságáról, vagy épp Vicky történéseiről! Tiszteljetek meg egy pár mondattal! Friss a héten még várható! Köszönöm, puszi: Arielle
