23. fejezet (TELJES!!!)

Sziasztok!  

Meghoztam a teljes fejezetet! Elnézést a késésért, de most itt van egészben!

Írjatok nekem lécci-lécci!!!!!

Puszi, Arielle

(Jimmy)

Amennyire csak tőlem telt, kerültem Vicky-t. Még az ebédemet is mindig villámgyorsan befaltam, hogy ne kelljen egy teremben tartózkodnom vele, és azt is elviseltem, hogy emiatt a munkások rendszeresen piszkáltak. Dean próbált kiengesztelni a héten párszor, de nem hagytam, hogy sikerüljön neki. Megalázott az a kis csitri, és nem igazán érdekelt, hogy milyen stílusban reagáltam neki. Elmúltak azok az idők, amikor nekem Victoria Taylor-Wanderwoods fontos volt akár egy kicsit is. Mostanában a kelleténél sajnos többször gondoltam azokra az időkre, de erről kizárólag ő tehetett. Folyton olyan holmikban flangált körülöttem, amikből csaknem kibuggyantak a mellei, és úgy riszálta a csinos kis popóját, ahogy senki más nem volt arra képes. Állandósult bennem a késztetés, hogy a markomba szorítsam a fenekét, bár tudtam pontosan, hogy nem lenne szabad ilyenekre gondolnom.

Pénteken Dean-nek tárgyalásra kellett mennie, így engem bízott meg a napi teendők adminisztrálásával. Egész nap dolgoztam lent a srácokkal, majd ebéd után fent az irodámban átnéztem a levelezést, megválaszoltam azt, ami sürgős volt. Már csak a neten szörföztem, mikor határozott kopogás hallatszott az ajtómon, és felrémlett bennem az a sok alkalom, amit Sarah-val rendszeresen töltöttem még a házasságom előtt. 

- Tessék! - szóltam ki, mire Vicky lépett be az ajtón. Nem őt vártam, azt hittem, Sarah jön aláíratni a papírokat.
 
- Mivel apa nincs itt, neked kell aláírnod a papírokat. - dobott elém egy bőrmappát. Hangos puffanással érkezett az asztal lapjára, amitől úgy éreztem, menten agyvérzést kapok. Életcéljául tűzte ki, hogy mindenáron felbosszantson? Mérgesen pattantam fel, és néztem vele farkasszemet, de most sem rémült meg tőlem.

- Hánynom kell a stílusodtól, Vicky! - morogtam. Tekintetem el sem tudtam mozdítani a melleiről, annyira szem előtt voltak, és olyan hivalkodóan ki voltak pakolva. A tetoválás a mellkasán csak még inkább odavonzotta a pillantásokat.
 
- Lehet, hogy attól igen, de a melleimmel úgy tűnik még mindig nincs semmi bajod.  - jegyezte meg, mire csak még frusztráltabb lettem. Játszott velem ez a szemtelen kis csitri, és még élvezte is. De majd adok én neki... Idegesen felcsaptam a bőrmappát, és szignóztam a benne rejlő papírokat egytől-egyig.

- Nem kell ennyire kipakolni a ciciket, és akkor nem hoz zavarba, hogy megnézik. - jegyeztem meg az utolsó papírnál füstölögve. Láttam rajta, hogy érzékenyen érintették a szavaim, de próbálta nem mutatni. Két tenyerével az asztal széléhez támaszkodott, és pontosan úgy domborította magát, hogy egyenesen belássak a felsője kivágásába.

- Ha befejezted a szignózást, elvinném a papírokat, faszfejkém. - mindezt a lehető legkedvesebb hangon mondta, én pedig csak bámulni tudtam, és magamban átkozódtam, amiért semmit sem tudtam felelni. Diadal ült a tekintetében, és ez mérhetetlenül felbosszantott. Pontosan tisztában volt vele, hogy milyen hatással volt rám, eltitkolni sem tudtam volna. Felpattantam a székemből, és egy lépéssel előtte termettem. Fenyegetően akartam fölé tornyosulni, de nem jött össze, nem tartott tőlem egy kicsit sem. Régen sem tudtam soha megfélemlíteni, most sem sikerült, és ettől még frusztráltabb lettem.
 
- Még én vagyok a faszfej? - kérdeztem halkan, mire közelebb lépett hozzám annyira, hogy az orrunk szinte összeért.

- Mindig is az voltál, Jimmy! - morogta a képembe dühödten, mire megragadtam a karjait, és magamhoz rántottam. A haja egy pillanatig körbeölelte az arcomat, és ő megigézve nézte a szemeimet. Egy csepp gyengédséget sem éreztem magamban, csak az állati, ösztönös vágyat. Egyetlen egy röpke másodpercig haboztam csupán, nem tudtam visszatartani magam az elkerülhetetlentől. Túl sok volt a feszültség köztünk, és én hagytam, hogy az a hurrikán, ami Vicky-t körbelengte, engem is magával ragadjon. Amint csókolni kezdtem, a farkam méretesre duzzadt a gatyámban. Durván, szinte erőszakosan csókoltam őt, és éreztem, hogy szinte elolvad a kezeim közt. Készségesen simult hozzám, már nem kellett megtartanom őt, és ez kijózanított. Mit művelek? Gabby a feleségem. Az én szépséges egyszerű kis feleségem, akivel én nagyon is boldog vagyok. Ha tudná, hogy mit művelek Vicky-vel, már száradna a tinta a válási papírjainkon. Nem tehetem ezt vele. Hirtelen elengedtem Vicky-t, egy lépést elhátráltam. Olyan érzések kavarogtak bennem, amikkel kemény csatát kellett vívnom. Az eszem párbajozott az álló farkammal. Mindentudóan nézett rám, majd végigsimított a mutató ujjával a nadrágom dudorodásán. Abban a pillanatban úgy éreztem felrobbanok. Kacér pillantással végigmért, mintha pontosan tudná mit éreztem legbelül. - Meg akarsz dugni, Jimmy? - kérdezte halkan. Döbbent arcomat látva elkezdett mozogni a szája sarka, mintha a nevetését akarta volna visszatartani.

- Eszembe se jutna ilyesmi. - szűrtem ki a fogaim közt, és reméltem, hogy nem firtatja tovább a témát.
 
- Majd megteszi más... - vonta meg a vállát, mintha nem is érdekelte volna, hogy én, vagy valaki más elégíti e majd ki. Felvette a bőrmappát az asztalról, majd megpaskolta az arcomat, mikor ellépett mellettem, mintha csak egy vásott kölyök lennék. - Kellemes hétvégét, faszfej. - igyekezett nagyon kedvesnek hangzani, de szarkazmusát nem tudta elrejteni. Villámgyorsan távozott, én pedig ott maradtam álló farokkal, szitkozódva. Miért kellett visszatérnie az életembe? Úgy kísért engem, mint egy szirén, én pedig amikor a bűvkörébe kerülök, nem tudok ellenállni neki. 

(Dean)

Katie nyelve a számban kutakodott, én pedig a fenekét markolásztam vágytól túlfűtötten. Elvesztettem minden önuralmamat vele kapcsolatban, nem tudtam visszafogni magamat. Letéptem az apró kis tangát róla, megemeltem egy kicsit a csípőmmel, és kiszabadítottam a farkamat az alsómból. Nem hagyta abba a csókot, csak lenyúlt kettőnk közé, és magába illesztett engem. Lassan ereszkedett rá a péniszemre, míg végül teljesen magába nem fogadott, én pedig belenyögtem a szájába, mint egy kamaszfiú. Katie nagyon is intenzív hatással volt rám, és én már olyan régóta fantáziáltam róla, hogy féltem, nem fogom túl sokáig bírni. Amikor mozogni kezdett, egyfolytában azon imádkoztam magamban, hogy legalább addig tartani tudjam majd magamat, míg ő elélvez egyszer, de vajmi kevés esélyt láttam rá. 

A csiklóját kezdtem el simogatni, mire szaporább lett a légzése, és már nem csókolt, csak a homlokomnak támasztotta az övét. Fekete haja körbeölelte az arcomat, szinte elvesztem benne, de nem bántam, annyira jó illata volt. Ahogy egyre gyorsabban simogattam, ő is egyre gyorsabb tempót diktált a csípőjével, és amikor megéreztem az első apró rándulást a hüvelyében, végem volt. Egyszerre élveztünk el. Erősen szorítottam őt a combjaiba kapaszkodva, egy-egy mély lökéssel temetkeztem belé, és mindketten hangosan ziháltunk. Sokáig nem mozdultunk, csak néztük egymást a sötétben, mintha mindketten arra vártunk volna, hogy a másik lépjen először. 

Végigsimítottam a hátán, majd kikotortam a haját az arcunkból, és összefogtam az egyik kezemmel a tarkóján. Gyönyörű volt. Szemei csillogtak a nemrég átélt gyönyörtől, bőre nedves volt az izzadtságtól, és félig merev farkam még benne volt. Ki akartam élvezni ezeket a pillanatokat, de óhatatlanul is azon járt az eszem, hogy meg fogom őt bántani. Alig heverte csak ki a 6 évvel ezelőtt történteket, most visszatért az a barom az életébe, én meg összetöröm a szívét. Nem ezt érdemli ez az édes lány.

- Tudom, hogy nem akarsz tőlem semmit Dean. Tudom, hogy Allie-t szereted. - nézett mélyen a szemembe Katie. Meglepett, amit mondott, nem gondoltam, hogy majd ő hozza fel ezt a témát.

- Sajnálom. - nem tudtam mást mondani, szégyelltem is magamat, ezért elhúzódtam tőle. Kimentem a fürdőbe, megmostam magamat, ezután nagy nehezen visszamentem hozzá a szobába. Épp a használt papírtörlőt dobta ki a szemetesbe az ágy mellett, bizonyára ő is tisztálkodott ez idő alatt. 

- Ne menekülj el előlem, Dean. - mondta halkan, de én nem válaszoltam, csak lefeküdtem az ágyra, és figyeltem, ahogy a sötétben keresett magának egy másik bugyit a szekrénye fiókjában, majd visszavette a pólóját. Befeküdt mellém az ágyba, de nem bújt hozzám, csak felém fordult. - Beszéljük meg. - kérte.

- Nem szabadott volna ennek megtörténnie, Katie. - mondtam elkínzott hangon. Még saját magamat is megleptem vele. - Fontos vagy nekem, és nem szabadott volna tönkre tennem a barátságunkat ezzel. 

- Csak te érzed úgy, hogy tönkre tettük. - jegyezte meg. Képtelen voltam ránézni, hogy lássam a fájdalmat a szemében.

-Megérdemled, hogy boldog legyél. Én egyrészt öreg is vagyok hozzád, másrészt pedig nem tudom azt nyújtani érzelmileg, amire szükséged van. - magyaráztam. 

- Nem bízom a férfiakban, mióta megerőszakoltak. 6 éve nem volt szexuális kapcsolatom sem emiatt. - elképedten hallgattam a szavait. Egy észvesztően gyönyörű lány, aki bizalmatlanul elfordult az élet egy igen szerves részétől, és pont velem tért oda vissza. - Négy férfi van életemben, akikben maradéktalanul megbízom: Jimmy, Robert, Sam és te. Jimmy házas, Robert szintén, Sam pedig olyan, mintha a testvérem volna. Te... 16 éves korom óta tetszel nekem. Egy szexi, határozott és erős férfi vagy. 

- Katie én nem leszek szerelmes beléd soha. Számomra Allie az igazi. - becsuktam a szememet miután kimondtam, legszívesebben el is fordultam volna.

- Őt nem kaphatod meg, Dean. - felelte, és megfogta a kezemet. - Lehetek a barátod és a szeretőd is egyben, ahogy te is nekem. 

Felé fordultam, egy arasznyira voltunk csak egymástól, átöleltem a derekát.

- Nem akarok szajhát csinálni belőled. Mások ezt nem értenék meg, Katie. - vetettem ellen. Nem tudtam volna elviselni, ha miattam bántották volna őt.

- Nem kell tudnia róla senkinek. - vonta meg a vállát egyszerűen. - Én nem vágyom szerelemre, se nagy szavakra. Nem szeretnék kapcsolatban élni, vagy lekötni magamat. Amíg jól érezzük magunkat együtt, addig nincs semmi gond szerintem azzal, ami kettőnk közt zajlik.

- Biztos vagy ebben Katie? - néztem mélyen a szemébe.

- Vágyom rád. Te is ugyanezt érzed, különben nem szexeltél volna velem. Látom nap mint nap a szemeidben, ahogyan rám nézel. Kívánsz engem. Nekem ez bőven elég. - suttogta, majd megcsókolt. Lágyan tapadt ajka az ajkamra, én pedig közelebb húztam a testét magamhoz. Hátat fordított nekem, belekucorodott az ölelésembe, fenekét az altestemhez nyomta, én pedig addig simogattam őt, amíg el nem aludt.


Kora délelőtt úgy ébredtem hosszú évek óta először, hogy egy törékeny női testet tartottam a karjaimban, mely édesen simult hozzám. Közelebb húztam magamhoz, államat a homlokának támasztottam, de még nem nyitottam ki a szememet. Félig már Katie is ébren volt, amikor a kezemmel a füle mögötti érzékeny részt kezdtem cirógatni, halkan sóhajtozni kezdtett.

- Mennem kell, Katie. - suttogtam halkan.

- Ne... - mormogta a mellkasomba, és a lábait átrakta az enyémekre. Finom meleg volt a bőre, nekem sem volt semmi kedvem kibújni mellőle az ágyból, de haza kellett mennem. 

- Muszáj. Aludj csak tovább. - csókoltam meg a homlokát. - Ha bármi gond van, hívj nyugodtan.

- Köszönöm Dean. - ásította. Kinyitotta a szemei, hunyorogva nézett rám, majd végigsimított borostás arcomon, mire én keményen szájon csókoltam. Életem legjobb numerája volt a kis Katie, de sose vallottam volna be ezt senkinek. Most, hogy aludtam egyet a dologra, nem is tűnt olyan képtelenségnek, amit tegnap este mondott. Lehetünk barátok és szeretők. - Így nem fogsz túl messzire jutni... - nyögött az ajkaimba, én pedig felnevettem. Adtam még egy csókot neki, betakargattam rendesen, majd halkan kimentem a szobájából. Gyorsan felöltöztem, a fürdőben fogat mostam a fogkeféjével, majd felkaptam az előszobában a pótkulcsait, és távoztam. 

Száguldozhattam volna a gyér forgalomban hazafelé, de inkább lassan haladtam. Szükségem volt egy kis egyedüllétre, hogy rendezhessem a gondolataimat, és fel tudjak készülni Vicky és Jimmy legújabb összecsapásaira. Abban egy pillanatig sem kételkedtem, hogy a távollétem alatt újabb csatát vívtak egymással. Nem is tudtam volna megmondani, melyikükért aggódtam jobban. Mindketten tápláltak érzelmeket a másik iránt, ezt még a vak is láthatta, de soha be nem ismerték volna ezt. Addig jó minden, amíg meg nem tudják mit titkol előlük a másik. 

Leparkoltam a felhajtónkon, és igyekeztem nagyon csendben bemenni a házba, de feleslegesen, Vicky már ébren volt. A kis Robbie-val a karjában tojást sütött egy serpenyőben szalonnával.

- Felcsaptál konyhatündérnek? - kérdeztem tőle mosolyogva.

- Csak reggelit készítünk. - mosolygott vissza az én szépséges kislányom. Láthatóan jó hangulatban volt, talán még nem is tapasztaltam ilyet, mióta hazajött. 

- Lemaradtam valamiről? - kérdeztem vidám arcát tanulmányozva.

- Á, semmi lényegesről. Jó volt a tegnap estém! - fülig érő szájjal adta a kezembe Robbie-t, majd táncikálva megterített. Értetlenül néztem a karomban ülő gyerekre, majd Vicky-re.

- Beszívott, ugye? - kérdeztem Robbie-t, de ő csak gügyögött valamit babanyelven válasz helyett.

 (Vicky)


Még attól sem éreztem magamat jobban, hogy teljes erővel Jimmy-re csaptam az irodája ajtaját. Dúlva-fúlva visszacaplattam a saját kis helyemre, elfaxoltam a szignózott papírokat, majd összekaptam magam és elindultam a kocsimhoz. Hatalmas kerülő úton vágtam neki a hazaútnak, bőven kihasználva a kis autó adottságait, de a féktelen száguldozás élvezete sem tudott lenyugtatni. A vágy, amit Jimmy ébresztett fel bennem, még mindig az idegeimen táncolt, és én képtelen voltam megnyugodni. 

Nana mesés ebédet főzött, még meleg volt, mikor hazaértem, de én csak magamba lapátoltam az ételt gyorsan, és nem törődve semmivel felviharzottam a szobámba. Ledobáltam magamról a ruháimat, és a zuhany alatt próbáltam relaxálni, de most ez sem segített. Törölközőbe csavartam vizes testemet, kivasaltam hosszú hajamat, majd a szekrényemhez léptem. Szexi, fekete csipkés fehérneműt vettem fel, feszes miniszoknyát, és egy sötét felsőt, melyből szinte kibuggyantak a melleim. Erős sminket tettem a szemhéjamra, egy kistáskába dobáltam a legszükségesebb dolgaimat, és már szaladtam is lefelé a lépcsőn.

       - Hova igyekszel ennyire? – kérdezte Nana a kis Robert-tel a karjában. Melanie a konyhában üldögélt egy nagy bögre kávéval és összehúzott szemekkel méregetett engem.

-      - Úgy nézel ki, mint egy tüzelő szuka. – közölte velem.

-   - Úgy is érzem magam… - puffogtam, majd Nana-hoz fordultam. – Elmegyek egy kicsit kiszellőztetem magamat. Apa még nem ért haza? 

   - Üzent, hogy csak reggel jön. – felelte somolyogva Nana, mire önkéntelenül is elmosolyodtam. Jó érzés volt arra gondolni, hogy apa egy kicsit elengedte magát végre. Kijárt neki is a lazítás néha napján.

Csókot dobtam Nana-nak majd Melanie-nak is, és már szaladtam is a kocsimhoz. Jobbára céltalanul róttam a köröket a belvárosban, majd komoly elhatározással leparkoltam az a bár előtt, ahová Jimmy is járt. Nem ismertem a többi helyet, nem akartam valami tré kocsmában zülleni, ez a bár pedig nagyon is kellemes hangulatú volt már régen is. A biztonsági őr mosolyogva eresztett be, és noha még csak késő délután volt, már hangosan dübörgött bent a zene. 

A pulthoz sétáltam, kértem egy erős italt magamnak, és rutinos vadászként kezdtem végigmustrálni a felhozatalt. A biliárdasztaloknál két jóképű srác játszott, és persze azonnal kiszúrták, hogy rajtuk legeltettem a szememet. Nagyon különböző típusú férfiak voltak. Az egyikük legalább 2 méter magas volt, barna hajú, hatalmas háttal, rettenetes izomtömeggel, egészen kisfiús, bájos arccal. A másik idősebb volt, szőke hajú, átlagos testalkatú, de valami iszonyúan férfias kisugárzású. Teljes testtel feléjük fordultam, könyökömmel a bárpulton támasztottam meg magam, egykedvűen iszogattam az italomat. A szőke rám kacsintott, én pedig hívogatóan elmosolyodtam. Biccentett a haverja felé, mire mindketten megindultak felém. 

-    - Heló kislány! – kacsintott rám újra, mikor mellém lépett. – Nincs kedved játszani velem meg a pajtimmal egy kört? – intett a biliárdasztal felé. 

-   - Vicky vagyok. – nyújtottam a kezemet hamiskás mosollyal az arcomon. – Whiskey-t iszom tisztán. 

-   - Én Rick vagyok, ő pedig Anthony. – mutatkoztak be. Megfogta a kezemet, lesegített a székről, majd a csapos lányhoz fordult. – Szivi, ha üres a poharunk gyere légy szíves és töltsd tele.

Pazar estének néztem elébe. A felhozatal remek volt, nagyon is ínyemre volt a két fiúka, akik látszólag felszedtek engem. Persze ennek mindig ez volt a menete. Meghagytam őket abban a tudatban, hogy ők csábítottak el engem, pedig még a számukra is nyilvánvaló lehetett, hogy ez fordítva történhetett csak. Minden esetben a nő választott férfit magának. Egy férfinak bárki megteszi, ha kanos, csak rakja szét a lábát a csaj, és a többi pasi még meg is veregeti a vállát, hogy milyen ügyesen megdöngetett egy olyan csajt, akihez máskor hozzá sem nyúlt volna. Nekünk nőknek nehezebb dolgunk volt ezen a téren, hiszen a többi nő nyíltan elítélte azokat a nőket, akik felvállalták szexualitásukat, és nem csináltak titkot belőle, hogy szeretik sűrűn váltogatni a partnereiket, és az egyéjszakás kalandoktól sem riasztja őket semmi. Én mindig úgy éreztem, hogy jó oldalt választottam. Sosem kellett úgy éreznem magam, mint akit csak használtak, és utána eldobták. Valószínűleg azért, mert én tettem ezt meg a férfiakkal. Használtam őket, de még mennyire, hogy használtam őket. Kiélveztem az adott helyzet minden lehetőségét, aztán továbbléptem. Nem akartam belebonyolódni semmibe. John volt az egyetlen, aki hosszabb időre lekötött, de ő különleges helyet foglalt el a szívemben. Nem akartam viszont rá gondolni, nagyon hiányzott nekem, és most inkább a poharamban levő finom kis itóka izgatott, és a két díszes hím, akikkel még csak a játék elején tartottam. 

Persze tettettem a hülyét, mint aki még sosem fogott dákót a kezében, hadd tanítgassanak a technikára, így tesztelni tudtam őket. Arra voltam leginkább kíváncsi, hogy versengenek a figyelmemért, vagy osztoznak rajta, mert nem akartam választani a két pasi közül, mindkettő kellett nekem. Szerencsémre tagadhatatlanul is nagyon jó barátok voltak, már az első perctől élvezték, hogy mindkettőjükre ugyanannyi figyelmet fordítok, így bátrabban közeledtek felém. A játék cseppet sem volt már fontos, néha löktünk egyet a dákókkal, de inkább nekem udvaroltak. Egyik ital fogyott a másik után, remekül éreztem magam, és pár óra múlva már azon kaptam magam, hogy hol az egyik, hol a másik srác ölében ülve kacagok a vicceiken.

Rick bátrabb volt, ő határozottabban közeledett hozzám. Amikor az ő ölében ültem a combomat simogatta, sugdosott a fülembe, és egyértelműen kinyilvánította abbéli szándékát, hogy hanyatt döntsön. Nagyon jól éreztem magam, a vérem már pezsgett a gondolattól is, hogy ez a két pasi fog az éjjel kényeztetni engem, és nem gondoltam, hogy bármi megakadályozhatja ezt. 

Újabb kör italt rendeltünk, és egy utolsó parti játékba kezdtünk bele, mikor megjelent a semmiből Jimmy. Mintha átdöfték volna a tarkómat, úgy éreztem magamon a tekintetét. A terem másik feléből figyelt engem, dühödt arca elégedett mosolyt csalt az arcomra. Jókedvűen intettem neki a középső ujjammal, majd visszafordultam Rick-hez és Anthony-hoz. Koccintottunk a poharainkkal, majd egy hajtásra lenyomtam a whiskey-met. Rick szorosan átkarolt, kissé hátradöntött, és lenyalta a szám széléről a maradékot. Kéjesen megvonaglottam a karjában, ő pedig elégedetten mosolygott rám. Megragadtam az arcát, hevesen megcsókoltam, majd intettem Anthony-nak is, aki erre közelebb lépett.

-     - Nehogy kimaradj a jóból! – nevettem rá, majd őt is megcsókoltam.

A következő pillanatban egy erős kéz markolta meg a felkaromat, és rántott el a srácoktól. A tűsarkúmon nagy nehezen tudtam csak egyensúlyozni, és az sem segített benne túlzottan, hogy már eléggé bepiáltam. 

-    - Elárulnád, hogy mégis mi a francot művelsz te itt? – förmedt rám Jimmy. Szinte teljesen belemászott az arcomba.

-    - Szerintem te pontosan tisztában vagy vele, hogy mi folyik itt. – néztem rá dacos arccal. – Most pedig eressz el, mert újból széttaposom a lábadat! – sziszegtem dühödten.

-     - Mindenki téged néz, ahogy szédíted ezt a két pasit. – mondta, de nem mozdult. 

-     - Leszarom, hogy mit gondolnak. Én jól érzem magamat, neked meg semmi közöd ehhez az egészhez. Volt alkalmad, nem éltél vele. – megvontam a vállamat, majd kihúztam a karomat a szorításából, és visszatipegtem a fiúkhoz. 

Jimmy látszólag feladta a dolgot, visszament a terem másik felébe, és onnan méregetett szikrázó szemekkel. A fiúk táncolni vittek, és én még jobban bepörögtem, ahogy mindketten hozzám simultak és együtt mozogtunk a zene dallamaira. Jimmy persze nem hagyott nyugtot nekem, és már kezdtem nagyon is kiakadni rá.

-    - Leakadhatnátok a csajról, nem fogjátok partiba vágni. – közölte Jimmy velük, miközben elhúzott engem a közelükből. 

-   - Buck nem hiszem, hogy ezt te eldöntheted Vicky helyett. Láthatod, mennyire elvan velünk… - vetette ellen Rick, miközben Anthony tett egy fenyegető lépést Jimmy felé.

Jimmy résen volt, egy mozdulattal elkapta Anthony egyik ujját, és addig csavarta, míg a nagydarab fiú le nem rogyott a földre. Ekkor a másik kezével torkon ragadta, majd Rick-hez fordult.

-   - Ha meglátlak titeket még egyszer a közelében mindkettőtöket hullazsákba rakatlak. Világos voltam? – kérdezte, de egyik fiú sem válaszolt. Erősebben szorította Anthony torkát, a srác szemei egészen kidülledtek. – Világos voltam? – ismételte meg erélyesebben a kérdést.

-   - Húzzunk innen… - morogta Rick a haverjának, mire Jimmy elengedte őt, és a két srác elillant.

Iszonyúan mérges voltam. Jimmy felém fordult, én pedig ököllel az arcába vágtam. Olyan szemekkel nézett rám vissza, amitől egyetlen pillanatra még én is megijedtem, ő pedig kihasználva ezt az alkalmat, feldobott a hátára és elcipelt a tömegből, ahol mindenki minket nézett. Lépésekkel és heves tiltakozásommal arrébb visszatett a tűsarkaimra, én pedig kissé imbolyogva próbáltam egyensúlyozni magamat. A bár raktárában voltunk, becsukta az ajtót, és egy retesszel be is zárt minket oda. Kérdőn néztem rá, dühöm egy szemernyit sem csillapodott. 

-    - Mégis mi a francot képzelsz magadról, te faszfej? – ordítottam.

-   - Mindenki téged nézett Vicky! – üvöltött vissza. A zene dübörgött bentről, nem hallhatott minket senki sem.

-    - Csak te voltál elfoglalva azzal, ami történt. Senki más nem találta ezt zavarónak. Csak egy lány vagyok, aki jól akarta érezni magát. – folytattam.

-    - Vicky! Hát te egyáltalán nem fogod fel miről is van szó? – sóhajtott fel. – Dean-t itt mindenki ismeri, és mindenki tisztában van vele, hogy te vagy a lánya. Azt akarod, hogy úgy emlegessék apádat, hogy ő az, akinek a lányát gruppenbe vágta Vancouver két ügyeletes bikája? – halkan mondta mindezt, de rosszabb volt, mintha ordított volna.

Erre nem gondoltam. New York-ban pontosan ugyanígy éltem ki magamat, mint ahogyan ezzel a két pasival nekikezdtem, de ott csak hab volt a tortán, ha nagy visszhangot kapott egy-egy alakításom. Kedvelt elfoglaltságom volt anyámat kínos helyzetekbe hozni. Apával nem szerettem volna semmi ilyesmit elkövetni, és módfelett bosszantott, hogy minderre Jimmy-nek kellett felhívnia a figyelmemet. Nem hagytam volna, hogy rájöjjön, mennyire az elevenembe talált.

-   - Semmi közöd hozzá, hogy kivel mit művelek! – vágtam oda neki. – Te voltál az, aki ma megcsókolt, utána pedig visszakozott! 

-    - Azt a csókot felejtsd el… - morogta.

-     - Pedig megtörtént. – vontam vállat. – Ahogy ez is. – léptem közelebb hozzá. 

Megragadtam az inge nyakát, két kézzel szorosan magamhoz vontam, és forrón szájon csókoltam. Mohón csókolt vissza, szinte felfalta a számat. Kezei a fenekemet markolták, és az alhasam bizseregve rángott minden mozdulata nyomán. Olyan hirtelen eresztett el, hogy alig észrevehetően megtántorodtam. 

-    - Rosszabb vagy mint egy tüzelő szuka. – nézett rám szúrós szemmel. - Mindegy, hogy kivel, csak meg legyél dugva? – az arcomba ordított, de én nem léptem hátrébb.

Gyűlöltem ebben a pillanatban. Ő bírált engem, miközben ugyanúgy élvezte azt a csókot, mint én. Vele ellentétben azonban engem nem várt otthon egy feleség, akit elméletben nagyon is szerettem… Újból az arcába vágtam az öklöm, de ő erősen megragadta a karomat, és a hátam mögé csavarta azt.

-   - Ne játszadozz velem, Vicky! – követelte. Lendült a másik karom, de azt is elkapta és hátracsavarta.

Egy kézzel tartotta mindkét csuklómat, miközben addig lépkedett felém, hogy a fenekem egy asztalnak ütközött. A karomba nyomódott az asztal lapjának a széle, de nem törődtem vele, megbabonázott a tekintete. Szabad kezével felhúzta a szoknyámat, én pedig kissé értetlenül néztem rá. A fülemhez hajolt, és reszelős hangon belesúgta.

-   - Nehogy azt mond, hogy lógva hagytalak délután, gyönyörűm! – az utolsó szót szinte köpte, ám mileőtt bármit is tehettem volna, letépte rólam a bugyimat, és a lábainkhoz hajította.

Keményen feldobott az asztalra, én pedig automatikusan széttártam a lábaimat. Mélyen a szemembe nézett, majd olyan vadul csókolt, hogy azt hittem, megfulladok. Kiszabadította egy kézzel méretes farkát a nadrágjából, és mire feleszméltem, már bennem is volt. Nem finomkodott, keményen döfte belém magát, felszisszentem az éles fájdalomtól, de közben nedves is lettem tőle. Az eltelt évek alatt több partnerem is volt, pontosan tudtam, hogy nem úgy szeretem a szexet, ahogyan azt anno Jimmy tálalta nekem, ám most meglepett. Durva volt. Pont olyan durva, ahogyan én szerettem azt.

Szabad kezével a mellemet markolászta, éreztem, ahogy egyre csak duzzadnak a mellbimbóim. Végre eleresztette a csuklóimat, így meg tudtam ragadni őt én is. Gyors, kemény lökésekkel döfködött, és minden annyira intenzív volt. Nem tarthatott tovább 5 percnél az egész, és én már zihálva remegtem az orgazmustól. Jimmy úgy festett, mint én. Elment az eszünk totálisan. Ahogy megérezte a hüvelyemben a nagyon is heves rángásokat, még vadabbul tett a magáévá, és nem sokra rá már belém is élvezett. Csípőjével egy-egy erős, mély lökéssel fejezte be az aktust, amitől az összes belső izmom újra összerándult. Elképesztően erotikus volt, ahogy az orgazmusát megélte. Rám emelte vadító tekintetét, és akkor már láttam benne a megbánást. Mintha egy delejes álomból ébredt volna fel. Nem akartam, hogy ő taszítson el magától, így elhúzódtam tőle. Benyúltam a farmerja zsebébe, mivel tudtam, hogy mindig van nála papír zsebkendő. Megtöröltem magamat, majd a földre hajítottam a használt zsepiket a szakadt bugyim mellé. Jimmy csak állt mereven. Igazából elég szánalmasan festett kigombolt nadrággal, petyhüdt pénisszel, és savanyú ábrázattal, de én még rá akartam tenni egy lapáttal. Elléptem mellette, és szánakozóan néztem vissza rá.

-    - Jó tudni, hogy ugyanolyan vagy mint a többi férfi. Magas lóról beszélsz, de végül te is csak azt csinálod, amit én akarok.  – kacarásztam.

-     - Vicky… - kezdte, de leintettem. 

-     - Csókoltatom a feleséged! – integettem vissza sem nézve, és már kint is voltam a bárban.

Visszacsuktam rá a raktár ajtaját, és roppant jó hangulatban indultam a kocsimhoz. Vezetés közben is csak arra tudtam gondolni, hogy megtörtem Jimmy Buck-ot. Most én vettem el gátlástalanul, amit akartam, és én aláztam meg őt. Meglátjuk mihez kezd majd velem vasárnap a családi ebéden...

 

Díj :)

Kedves Olvasóim!

Muszáj eldicsekednem vele Nektek: a legjobb író kategóriában blogversenyt nyertem!

http://deadline-harrystyles-fanfic.blogspot.hu/2014/08/eredmenyhirdetes.html

22. fejezet

(Vicky)

 - Menekülök Jimmy elől. - mondtam, majd mögé álltam, megfogtam a derekát, és pajzsként tartottam magam előtt.

- Jobban is teszed, ha menekülsz gyönyörűm, mert ha utolérlek úgy elfenekellek, hogy sírva mész vissza New York-ba! - üvöltötte Jimmy. Szemei szikrákat szórtak a haragtól. Nem akartam, hogy így becézzen, fájó sebeket tépett fel vele. Szándékosan használta ezt a szót, ezzel tisztában voltam, ahogy azzal is, hogy bántani akart vele.

- Nincs egy fikarcnyi esélyed sem, amíg a cipőm rajtam van! - kiabáltam vissza neki.

- Mit műveltek? - kérdezte apa Jimmy-t.

- A te édes kislányod kis híján felnyársalta a lábfejemet az átkozott cipősarkával. - mutatott rám dühödten.

- Miért tapostad meg Jimmy lábát? - nézett rám apa komor arccal.

- Hát... kikönyörögte magának! - vágtam rá egy cseppnyi habozás után. - És képzeld csak el, te tuskó, ez a cipő egy Christian Louboutin darab és többe kerül mint egy havi fizetésed. - világosítottam fel. Érzékenyen érintett, ha a csecsebecséimet káromolták.

- És hol vetted? A partiribancok üzletében? - nézett rám dühösen.

- Persze, nekem külön bejáratot is építettek.

- Biztosan a nagy arcod miatt.

- Te még nagyobb faszfej vagy, mint azt valaha gondoltam! - replikáztam, és már vártam, hogy mit fog erre válaszolni. Izgató volt vele veszekedni, ezt kár lett volna tagadnom.

Jimmy szemeit a harag elködösítették, megindult felém, mire én is őfelé. Apa kinyújtotta a kezeit közöttünk, egyik tenyere Jimmy mellkasán landolt, a másik az enyémen.

- Ezt most befejezitek, mivel felnőttek vagytok és nem óvodások. Ez a munkahelyetek. Engem nem érdekel, máshol mit csináltok egymással, de itt ezt a viselkedést mindketten mellőzitek. Értve vagyok? - a végére már ordított. Közben hol rám, hol Jimmy-re nézett. - Értve vagyok? - ismételte meg türelmetlenül. 

- Igen! - mondtuk egyszerre kelletlenül.

- Jimmy, te menj dolgozni! - levette a kezeit rólunk, majd rám nézett. - Vicky majd én körbevezetlek, bár ezek után a hangodról mindenki felismer majd itt... - háborgott apa.

- Apa, nem is én kezdtem! - morogtam.

- Persze, én kezdtem piszkálni saját magamat. - kontrázott Jimmy azonnal.

- Remélem, lerohad a lábad... - vágtam vissza.

- Azt akarjátok, hogy agyvérzésem legyen? - kérdezte apa fájdalmas arccal, majd befelé taszigált engem. Bejártuk a telepet kívül-belül, utoljára az irodákat mutatta meg, ahol én is dolgozni fogok. Megismerkedtem a két új kolléganőmmel is.

Sarah egy 35 éves, kétgyermekes családanya volt igen dekoratív megjelenéssel és egy börtönben ülő férjjel. Apa megbecsült munkaerőként jellemezte, ő pedig hálás volt, amiért nem vette őt senki egy lapra a férjével. Derekasan küzdött a válás kényszerítéséért és a kizárólagos gyermekfelügyeleti jog megszerzéséért. Amanda 29 éves volt, zárkózott, de a munkájában rendkívül precíz. A férje Bob asztalosként dolgozott nálunk, egy kisfiút neveltek otthon. Hamar megtaláltam a közös hangot velük, tekintve hogy - elődömmel ellentétben  - én nem csak ismertem a "kérem" és a "köszönöm" kifejezéseket, hanem használtam is. Órákon keresztül csak velem foglalkoztak, és megmutattak, elmagyaráztak nekem mindent, amire a munkámhoz szükségem volt.

Délben átsétáltunk a szemközti kis étterembe, ahol én is előfizettem a heti menüre. Ahogy körbenéztem, észrevettem, hogy az egész műhely ide járt ebédelni. Jimmy apa mellett ült, de amint meglátott, gyorsan belapátolta az ételét, és mire én megkaptam az ebédemet, ő már nem volt ott. Leültem így a megüresedett székére, és épp elkezdtem a levesemet kanalazni, mikor Henry, az egyik idősebb asztalos lépett oda hozzám.

- Főnök, szabad? - mutatott rám Henry, miközben apát nézte, aki meglepetten bólintott. A nagy szakállú férfi erre hozzám fordult. - Az összes itt dolgozó munkás nevében szeretnék kezet rázni önnel, Miss Taylor.

Döbbenten nyújtottam felé a kezemet, mire megcsókolta a kézfejemet.

- Mivel érdemeltem ezt ki, Henry? - kérdeztem mosolyogva.

- Maga az első, akinek volt elég mersze ahhoz, hogy szembeszálljon Jimmy-vel. Igazán szépen megtaposta a lábát, Miss Taylor! - mondta komoly arckifejezéssel.

- Jimmy örülhet, hogy nem a jobb öklömmel találkozott. - kacsintottam Henry-re. - Képzeld el, apa! - lelkendeztem azonnal. - Milyen lenne most, ha behúztam volna neki? Pezsgővel koccintgatnánk!

Apa  a tenyerébe temette az arcát, mire Henry aggódva nézett rá.

- Rosszat mondtam, főnök? - kérdezte.

- Nem Henry, de ha Vicky tényleg behúz egyet Jimmy-nek és ti pezsgőt mertek bontani, isten a tanúm, hogy mindenkit kirúgok. - morogta apa fel sem emelve a fejét a tenyeréből.

- Rendben, főnök. - felém fordult. - Majd bort hozok, Miss Taylor. - suttogta, de apa szikrát szóró tekintete elriasztotta a további lehetőségek vázolásától.

- Kinézed belőlem, hogy behúznék neki egyet? - húztam tovább apát.

- Vicky, azok után, hogy többször is ki akartak rúgni a gimnáziumból verekedés miatt és hogy édesanyádnak hajnalban a rendőrségről kellett hazavinnie, mert eltörted egy 100 kilós kidobó orrát, én csak akkor aggódnék érted, ha Jimmy-nek lenne fegyvertartási engedélye.

- Honnan tudsz te ezekről? - nevettem fel.

- Mikor kórházba kerültél, anyád megígérte, hogy hetente felhív engem, és elmeséli, hogy mi van veled. Sokszor órákig beszélgettünk. - vallotta be.

- Te és anya? - arcom grimaszba rándult, öklendezést imitáltam.

- Ne képzelj bele többet, mint ami benne van. - mondta, majd lehúzta a pólója nyakát és megmutatta a mellkasát. A szív és az Allison felirat eltűnt egy színes, csodaszépen kidolgozott aranyhal mögött. Ekkor jöttem rá, hogy apa feladta. - Én szeretem anyádat, de ő továbblépett.

- Nem tudom, mit tudsz szeretni rajta, mikor mindkettőnknek csak szenvedést okozott... - komorultam el, mire megdobott egy szem borsóval. Elkeseredetten próbáltam meg kihalászni a melltartómból, mire nagysokára sikerült.

- Te itt  vagy velem, szóval más nem is számít! - mosolygott rám.

Amikor visszamentünk a műhelybe, megkértem az összes ott dolgozót, hogy szólítsanak Vicky-nek, de jobb hangulatban folytattam a napomat. 4-kor mindenki letett mindent, és az emberek hazaindultak. Jimmy Gabrielle-ért indult a kórházba, apa bevásárolni a piacra, én pedig a plázába tartottam, hogy vásároljak egy-két munkaruhát és halálos fegyvert cipő formájában. Vacsorára értem csak haza jó pár szatyorral a csomagtartómban. Miután ettünk, behordtam a csomagokat és divatbemutatót rögtönöztem apának és Nana-nak. A konyhában ültek, a rádióból zene szólt, én pedig egyenként körbetáncoltam őket az új szerzeményeimben, amit láthatóan élveztek. Nem vettem titkárnős kosztümöket, inkább a saját stílusomban válogattam igényesebb darabokat. Kamaszkorom óta egy farmeros, trikós, bőrdzsekis lány voltam, nem akartam ezen változtatni.

- Na ezért jó, ha lányod van! - huppantam le apa mellé a székre.

- 22 évesen fogsz elkezdeni féltékenykedni Jimmy-re? - kérdezte apa összehúzott szemekkel, mire elvörösödtem.

- Bocs, apa... - szabadkoztam.

- Te vagy az egyetlen gyerekem. Vér a véremből, hús a húsomból. - megsimogatta az arcomat, kis híján elbőgtem magam, mint egy ovis.

- De Jimmy mindig itt van veled... - vetettem ellen  duzzogva.

- Ő olyan nekem, mintha a fiam lenne, de te vagy az én kis hercegnőm. A vitáitokban nem fogok állást foglalni, azt ne várd el tőlem. Főként nem addig, amíg nem tisztáztátok a kettőtök dolgát.

Ez nekem bőven elég volt. Jó hangulatban mentem fel a szobámba, és miután lezuhanyoztam, be is bújtam az ágyamba. Másnaptól erősen kerültük egymást Jimmy-vel, tekintve, hogy legszívesebben megfojtottuk volna egymást. Nem sokszor futottunk össze szerencsére, mivel rengeteg dolgom volt az irodámban, Jimmy-nek pedig a műhelyben. Észre sem vettem, és már péntek délután volt. Apának korán el kellett mennie a telepről, mert az egyik befektetővel kellett tárgyalnia, így a heti aláírandó papírokat Jimmy-hez kellett vinnem. Egy nagy bőrmappában gyűjtöttem össze a szignálandókat, előre lepecsételtem őket, és pontban fél négykor bekopogtam Jimmy irodájába.

- Tessék! - hallatszott bentről határozott hangja. Bementem, halkan csuktam be magam után az ajtót.

- Mivel apa nincs itt, neked kell aláírnod a papírokat. - dobtam elé a mappát. Hangos puffanással érkezett az asztal lapjára, s láttam, hogy Jimmy halántékán egy ér kidudorodik. Mérgesen pattant fel, és nézett velem farkasszemet.

- Hánynom kell a stílusodtól, Vicky! - morogta, de közben nem tudtam nem észrevenni, hogy a dekoltázsommal szemezett.

- Lehet, hogy attól igen, de a melleimmel úgy tűnik még mindig nincs semmi bajod.  - jegyeztem meg, mire csak még frusztráltabb lett. Felcsapta a bőrmappát, és hanyag eleganciával szignózta a benne rejlő papírokat egytől-egyig.

- Nem kell ennyire kipakolni a ciciket, és akkor nem hoz zavarba, hogy megnézik. - jegyezte meg az utolsó papírnál füstölögve. Magamban fortyogtam, de azért két tenyeremmel az asztal széléhez támaszkodtam, és pontosan úgy domborítottam magamat, hogy egyenesen belásson a felsőm kivágásába.

- Ha befejezted a szignózást, elvinném a papírokat, faszfejkém. - mindezt a lehető legkedvesebb hangon mondtam. Hagytam, hogy még pár másodpercig bámuljon, majd felegyenesedtem. Diadal ült a tekintetemben. Felpattant a székéből, és egy lépéssel előttem termett. Fenyegetően tornyosult fölém, de én nem tartottam tőle. Régen sem tudott megfélemlíteni, most sem jeleskedett ebben.

- Még én vagyok a faszfej? - kérdezte halkan, de hangjából sütött a düh. Közelebb léptem hozzá, az orrunk szinte összeért.

- Mindig is az voltál, Jimmy! - morogtam a képébe dühödten, mire megragadta a karjaimat, és magához rántott. A hajam egy pillanatig körbeölelte az arcát, és én megigézve néztem a barna szemeibe. Egy csepp gyengédség nem volt Jimmy-ben, csak az állati, ösztönös vágyat láttam, és nekem pont erre volt szükségem. Hatalmas önuralom kellett hozzá, hogy ne másszak a szájába, de megvártam, amíg ő csókolt meg. Amint a nyelve a nyelvemhez ért, úgy éreztem az ölemben minden idegszálam robbanásveszélybe került. Durván, erőszakosan csókolt, és én elolvadtam a kezei közt. Egy idő múlva már nem szorította a karjaimat, én magam simultam hozzá készségesen, de ő hirtelen elengedett. Úgy nézett rám, mintha nem is ismerne, és valami borzasztó dolgot művelt volna. Ekkor már tudtam, hogy megbánta. Végigsimítottam a mutató ujjammal a nadrágja dudorodásán, éreztem merev péniszének minden apró rezdülését az érintésem nyomán. Kacér pillantással végigmértem őt. - Meg akarsz dugni, Jimmy? - kérdeztem halkan. Döbbent arca láttán csaknem elmosolyodtam.

- Eszembe se jutna ilyesmi. - szűrte ki a fogai közt.

- Majd megteszi más... - vontam meg a vállam, mintha nem is érdekelne. Felvettem a bőrmappát az asztalról, majd megpaskoltam az arcát, mikor elléptem mellette. - Kellemes hétvégét, faszfej. - igyekeztem nagyon kedvesnek hangzani, és így sikerült úgy ott hagynom, hogy a döbbenettől le volt merevedve. Már csak magamban kellett helyre tennem az elmúlt percek történéseit, mert olyan zaklatottnak éreztem magam, mint még soha. Kezdett eluralkodni rajtam a szexuális frusztráció, és Jimmy pompásan értett hozzá, hogyan is kellett ezt fokozni.

(Dean)

Mire mindent elintéztem a befektetőkkel, és aláírtuk a szükséges papírokat is, már nem volt érdemes visszamennem a telepre. Igazából kedvem sem volt, mert mióta Vicky visszajött hozzánk, ő és Jimmy úgy marta egymást, mint két vadállat, és az egész helyet bejárta a köztük levő frusztráció. Nem akartam ezzel foglalkozni, bármennyire zavart is a helyzet, mert egyiküket sem lehetett jobb belátásra téríteni, és abban sem voltam biztos, hogy változtat valamin, ha megtudják az igazat egymásról. Mi lenne más? Csak minden összekuszálódna. Jimmy belebolondulna, hogy megölték a gyerekét, és önmagát hibáztatná, Vicky pedig összeroppanna az elszalasztott boldogság terhe alatt, amilyen labilis szegénykém lelkileg. 

Nem akartam hazamenni se, így beültem egy belvárosi kávézóba, és egy nagy adag forró kávé mellett az újságot kezdtem lapozgatni. Nem sokáig merülhettem el benne, a telefonom megszólalt az Allie-nek beállított csengőhangon. A Puddle of Mudd-tól szólt a She fucking hates me, ez csak ő lehetett. Keserű epe tolult a számba tőle, szinte éreztem, ahogy belesajdult a szívem abba a pár betűbe, ami megjelent a mobilom kijelzőjén. Nem vettem fel, nem akartam a hangját hallani, bár kitartóan hagyta kicsengeni. Letettem az asztalra a telefont, és olvastam tovább a híreket, de újból rezegni kezdett. Féloldalas pillantást vetettem csak rá, de amint megpillantottam Katie nevét, eldobtam az újságot, és azonnal felvettem.

- Szia. - köszöntem kedvesen.

- Találkoztam vele... - nyöszörögte sírva. El sem tudtam képzelni mi zaklatta fel őt ennyire. - Itt volt a kórházban!

- Katie... lassíts egy kicsit kislány! Kivel találkoztál? - kérdeztem aggódva. 

- Jay-jel. - hüppögte. Az a szemét volt az, aki megerőszakolta őt 6 évvel ezelőtt. A vérnyomásom egyből az egekbe szökött, szabad kezem ökölbe szorult a dühtől. Mély levegőt vettem, és hangosan kifújtam, hátha kicsit megnyugtat.

- Kiengedték a börtönből? - kérdeztem halkan.

- Felhívtam Sam-et, utánanézett, és sikerült kiderítenie, hogy jó magaviseletért kiengedték a múlt héten. - hadarta, majd halkan sírdogálni kezdett. - Dean... nagyon félek! - suttogta a hangszóróba.

- Odamegyek Katie, nyugodj meg. - mondtam, majd bontottam a vonalat. Egy hajtásra megittam a maradék kávémat, gyorsan fizettem a kasszánál, majd hátrahagyva az újságomat, távoztam a kávézóból.

Bevágódtam a dzsipembe, padlógázzal indítottam és a kórház felé vettem az irányt. Nem volt új keletű a Katie iránt táplált érzelmi kuszaság bennem. Évek óta igyekeztem őt a fiam barátjaként és nem pedig nőként kezelni, de nagyon nehezen ment, és javarészt ezt ő tette bonyolulttá számomra. Talán azért fogadott olyan mélyen pont engem a bizalmába, mert én voltam ott mellette, mikor ez a borzalom történt vele. Én segítettem a kórházban neki, a felgyógyulásban, és utána is az egész feldolgozási folyamatában részt vettem. Mindezt a végtelenségig összeborzolta, amikor láttam őt Jimmy esküvőjén maszturbálni a szobájában. Folyton az a tökéletes, meztelen kis teste járt a fejemben, és egyszerűen nem tudtam nem képzelődni róla. Aggasztó volt őt ennyire megtörtnek hallani, és nem voltam felkészülve rá, hogy a mindig mosolygós, életvidám Katie-t újból így lássam. Meg akartam óvni őt, és tudtam, ha szükséges, kibelezem azt a kis köcsögöt.

Nehezen találtam parkolóhelyet a kórháznál, ezen is csak felhúztam magamat. Gyorsan lezártam az autómat, és már rohantam is fel a nőgyógyászatra. A nővérpultnál az első ismerős nővérkét leszólítottam.

- Katie hol van? - kérdeztem zihálva. Alig kaptam levegőt, miután kettesével szedtem a lépcsőket felfelé.

- Mr. Taylor! De jó, hogy megérkezett! - belém karolt, és lehalkított hangon beszélt tovább, miközben közel hajolt a fülemhez. - Bent kuksol az öltözőben szegénykém. Lejárt a műszakja, indult volna haza, mikor belebotlott abba a kellemetlen alakba, és azonnal visszaszaladt ide. 

- Nem hívták a biztonságiakat? - kérdeztem én is halkabban.

- Nem találták meg, de Katie nem mert elindulni. - válaszolta szomorkásan, miközben az öltözőjük felé vezetett. Bekopogtam, de nem érkezett válasz.

- Katie, én vagyok. - kopogtam újra, mire lépteket hallottam, és ő kinyitotta az ajtót. 

Lélegzetelállítóan gyönyörű volt. Hosszú fekete haját lófarokban viselte, a zsákszerű egyenruha sem tudta takarni formás alakját. Szemei kivörösödtek a sírástól, és a szempillafestékje is elkenődött.

- Dean... - suttogta a nevemet. Szinte erotikus volt ahogyan kiejtette. Megfogtam a kezét, magamhoz húztam, és szorosan a karomba zártam őt. Remegett, mint a nyárfalevél.

- Fogd a táskád, hazaviszlek. - mondtam, majd apró puszit nyomtam a feje búbjára. Hálásan nézett fel rám, láttam, hogy igyekszik összeszedni magát. Erősnek akart mutatkozni, de össze volt törve. Felkapta a táskáját az egyik fogasról, átkaroltam a vállát, és már vezettem is kifelé. A kolléganője, aki kedvesen útba igazított, megsimogatta Katie karját.

- Nagyon rendes pasid van, Katerina! - mosolygott rá. Meglepett, hogy azt hitte, mi egy szerelmespár vagyunk. Mindig azt hittem, hogy úgy festek Katie mellett, mintha az apja lennék.

- Csak barátok vagyunk... - jegyezte meg halkan Katie, és úgy tűnt, nem hozta zavarba a feltételezés. Szótlanul jött mellettem, míg a kocsihoz nem értünk. Segítettem neki beszállni, bekötöttem a biztonsági övet, csak ezután szálltam be én is.

- Hazaviszlek. Nana főz neked egy jó erős teát. - simogattam meg a combján nyugvó kézfejét. Rémülten nézett rám.

- Dean... menjünk inkább hozzám, kérlek! Nem akarom, hogy hisztis libának nézzenek a többiek. - kétségbeesett még a gondolattól is. - Megint csak körbeugrálnának, és folyton lemondanák a programjaikat, hogy rám vigyázzanak. Nem akarok kolonc lenni a nyakukon. - sóhajtott szomorúan.

- Csak az enyémen? - mosolyogtam rá. Tudta, hogy csak viccelek, jobb kedvre akartam deríteni.

- Melletted biztonságban érzem magam... - mondta a kezeinket nézve. Kissé zavarba hozott ezzel, így elvettem a kezem a kezéről, és beindítottam az autót. Csendben tettük meg az utat a lakásáig.Figyelmesen körbekémlelt az utcán, minden árnyék mögött Jay-t kereste, mielőtt kiszállt volna. Mellém sietett, megfogta a kezemet, és hozzám simulva lépkedett. Jól esett, hogy ennyire szüksége volt rám, de tartottam tőle, hogy az önuralmam nem lesz olyan tartós, hogy távol tartsam magam tőle a továbbiakban. 

Miután hét lakatra zártam a bejárati ajtaját, leültettem a nappaliban és főztem neki egy teát. Leültem mellé a kanapéra a gőzölgő csészével, megkínáltam egy cigivel. Reszkető kézzel vette el a dobozból, segítettem neki meggyújtani. Mély slukkokat szívott, messzire fújta a füstöt. Idegesen kocogtatta a cigivel a hamutartó szélét. 

- Nem kellett volna így beparáznom, ugye Dean? - nézett rám kétségek közt. 

- Mondott valamit neked az a szemét? - kérdeztem.

- Nem volt rá lehetősége. Úgy nézett rám, mintha menten meg akarna fojtani, én pedig megijedtem és elfutottam. - elkotort pár kósza hajszálat az arcából, amit én már percekkel korábban meg akartam tenni, de nem engedhettem meg magamnak, hogy hozzáérjek.

- Ma itt maradok veled éjszakára, és szépen kialszod magadat. Holnap veszünk neked egy riasztót is a sok zár mellé, beszerelem neked. - ajánlottam fel.

- Tényleg itt maradsz velem ma éjjel? - kérdezte tágra nyílt szemekkel.

- Gondolom, nem szeretnél egyedül lenni. - vontam meg a vállam. - Majd alszom itt a kanapédon.

- Köszönöm, Dean! - nézett rám hálásan, őszinte örömmel. Elnyomta a csikket a hamutartóban. - Ma valóban nem lennék képes egyedül lenni.

Felhívtam Nanát, hogy ne aggódjon miattam, mert csak másnap megyek haza, aztán Katie konyhájába mentem, hogy összedobjak valami kaját későbbre. Katie elment közben zuhanyozni, és mire visszaért, én már a rizst főztem a mézes-mustáros csirkemellhez. 

- Hm... de jó illatok vannak itt! - lépett a nappaliba egy szál köntösben, nedves, kibontott hajjal. Olyan volt, mint egy csábító szirén. Éreztem a tusfürdője illatát, és el tudtam képzelni őt meztelenül a ruhadarab alatt.

Megvacsoráztunk, majd miután megnéztünk egy filmet, ágyba tessékeltem őt. Csak azután vetkőztem le, hogy lefeküdt. Egy szál boxeralsóban nyúltam el a kanapén, hanyagul magamra terítettem a plédet, de nem jött álom a szememre. Minden gondolatom Katie teste körül forgott, és már bántam, hogy itt maradtam nála. Minél jobban igyekeztem távol maradni tőle, annál közelebb kerültem hozzá mégis. 

Apró neszekre lettem figyelmes, mire azonnal felpattantam a kanapéról, és az előszoba felé indultam. Két lépés után Katie-be botlottam, csaknem feldöntöttem a sötétben. Két karját fogva állítottam vissza stabilan a talpára.

- Mi a baj? - kérdeztem aggódva.

- Nem tudok aludni, Dean. Nem jönnél oda hozzám az ágyba? - olyan édesen kért rá, hogy elvesztettem a fejemet, és azonnal bólintottam. Követtem őt vissza a szobájába, és befeküdtem mellé a franciaágyra. Addig fészkelődött, míg végül a takaróján keresztül odabújt hozzám. A vállamon nyugtatta a fejét, minden pislogásánál éreztem, ahogy a szempillái súrolták a bőrömet. A kezét lassan a mellkasomra csúsztatta a takarója alól, simogatni kezdett ujjbegyeivel. A farkam már kőkemény volt a gatyámban, de másé is az lett volna a helyemben, egy ilyen szép nő mellett. Megfogtam a csuklóját és finoman, de határozottan visszatettem kettőnk közé a karját.

- Ne feszítsd túl a húrt, Katie... - kértem elcsukló hangon.

- Nem tetszem neked, Dean? - kérdezte szomorúan. El akart fordulni, de én jobban magamhoz húztam őt. Homlokához szorítottam az ajkamat, lágy csókolt leheltem rá.

- Gyönyörű vagy kislány, de ha így simogatsz, nem tudok lelki támaszt nyújtani neked. - morogtam.

- Kívánsz engem? - szinte suttogott. Nem akartam hazudni neki, és ebben a felajzott állapotban nem is voltam rá képes.

- Nagyon is. - már kimondtam, nem szívhattam vissza. Ledobta magáról a takarót, felült, és rögtön ki is bújt a pólójából. Az apró kis tangáját leszámítva meztelen volt. Még a sötétben is tisztán érzékeltem csodás, feszes melleit, erős volt a kényszer bennem, hogy hozzájuk érjek. Nem teketóriázott, lovaglóülésben rám ült, kezeivel a fejem mellett támaszkodott meg, és mielőtt még bármit is mondhattam volna, szájon csókolt.

Rengetegszer elképzeltem ezt a helyzetet, de ezt a valóságban is átélni egészen más volt. Puha ajkai elvarázsoltak, és ahogy a nyelvét a számban éreztem, csak még többet akartam belőle. Megragadtam a fenekét két kézzel, erősen szorítottam magamhoz, ő pedig élvezettel dörgölődzött a merev farkamhoz. Belenyögtem a csókba. Meg kellett volna állítanom őt, de nem volt hozzá erőm. Elvesztem az érzéki pillanatban. El kellett volna mondanom neki, hogy később meg fogja bánni ezt, hogy sosem fogom őt szerelemmel szeretni, és hiába remél majd tőlem bármit is. Semmit sem mondtam, csak kihasználtam a helyzetet...


Kedves Olvasók!
Meghoztam a friss fejezetet, új fejlécet kapott a blog időközben. A véleményeteket nagyon-nagyon várom kommentben! Lécci-lécci írjatok nekem!!!! 

Puszi, Arielle