.jpg)
(Vicky)
- Menekülök Jimmy elől. - mondtam, majd mögé álltam, megfogtam a derekát, és pajzsként tartottam magam előtt.
- Jobban is teszed, ha menekülsz gyönyörűm, mert ha utolérlek úgy elfenekellek, hogy sírva mész vissza New York-ba! - üvöltötte Jimmy. Szemei szikrákat szórtak a haragtól. Nem akartam, hogy így becézzen, fájó sebeket tépett fel vele. Szándékosan használta ezt a szót, ezzel tisztában voltam, ahogy azzal is, hogy bántani akart vele.
- Nincs egy fikarcnyi esélyed sem, amíg a cipőm rajtam van! - kiabáltam vissza neki.
- Mit műveltek? - kérdezte apa Jimmy-t.
- A te édes kislányod kis híján felnyársalta a lábfejemet az átkozott cipősarkával. - mutatott rám dühödten.
- Miért tapostad meg Jimmy lábát? - nézett rám apa komor arccal.
- Hát... kikönyörögte magának! - vágtam rá egy cseppnyi habozás után. - És képzeld csak el, te tuskó, ez a cipő egy Christian Louboutin darab és többe kerül mint egy havi fizetésed. - világosítottam fel. Érzékenyen érintett, ha a csecsebecséimet káromolták.
- És hol vetted? A partiribancok üzletében? - nézett rám dühösen.
- Persze, nekem külön bejáratot is építettek.
- Biztosan a nagy arcod miatt.
- Te még nagyobb faszfej vagy, mint azt valaha gondoltam! - replikáztam, és már vártam, hogy mit fog erre válaszolni. Izgató volt vele veszekedni, ezt kár lett volna tagadnom.
Jimmy szemeit a harag elködösítették, megindult felém, mire én is őfelé. Apa kinyújtotta a kezeit közöttünk, egyik tenyere Jimmy mellkasán landolt, a másik az enyémen.
- Ezt most befejezitek, mivel felnőttek vagytok és nem óvodások. Ez a munkahelyetek. Engem nem érdekel, máshol mit csináltok egymással, de itt ezt a viselkedést mindketten mellőzitek. Értve vagyok? - a végére már ordított. Közben hol rám, hol Jimmy-re nézett. - Értve vagyok? - ismételte meg türelmetlenül.
- Igen! - mondtuk egyszerre kelletlenül.
- Jimmy, te menj dolgozni! - levette a kezeit rólunk, majd rám nézett. - Vicky majd én körbevezetlek, bár ezek után a hangodról mindenki felismer majd itt... - háborgott apa.
- Apa, nem is én kezdtem! - morogtam.
- Persze, én kezdtem piszkálni saját magamat. - kontrázott Jimmy azonnal.
- Remélem, lerohad a lábad... - vágtam vissza.
- Azt akarjátok, hogy agyvérzésem legyen? - kérdezte apa fájdalmas arccal, majd befelé taszigált engem. Bejártuk a telepet kívül-belül, utoljára az irodákat mutatta meg, ahol én is dolgozni fogok. Megismerkedtem a két új kolléganőmmel is.
Sarah egy 35 éves, kétgyermekes családanya volt igen dekoratív megjelenéssel és egy börtönben ülő férjjel. Apa megbecsült munkaerőként jellemezte, ő pedig hálás volt, amiért nem vette őt senki egy lapra a férjével. Derekasan küzdött a válás kényszerítéséért és a kizárólagos gyermekfelügyeleti jog megszerzéséért. Amanda 29 éves volt, zárkózott, de a munkájában rendkívül precíz. A férje Bob asztalosként dolgozott nálunk, egy kisfiút neveltek otthon. Hamar megtaláltam a közös hangot velük, tekintve hogy - elődömmel ellentétben - én nem csak ismertem a "kérem" és a "köszönöm" kifejezéseket, hanem használtam is. Órákon keresztül csak velem foglalkoztak, és megmutattak, elmagyaráztak nekem mindent, amire a munkámhoz szükségem volt.
Délben átsétáltunk a szemközti kis étterembe, ahol én is előfizettem a heti menüre. Ahogy körbenéztem, észrevettem, hogy az egész műhely ide járt ebédelni. Jimmy apa mellett ült, de amint meglátott, gyorsan belapátolta az ételét, és mire én megkaptam az ebédemet, ő már nem volt ott. Leültem így a megüresedett székére, és épp elkezdtem a levesemet kanalazni, mikor Henry, az egyik idősebb asztalos lépett oda hozzám.
- Főnök, szabad? - mutatott rám Henry, miközben apát nézte, aki meglepetten bólintott. A nagy szakállú férfi erre hozzám fordult. - Az összes itt dolgozó munkás nevében szeretnék kezet rázni önnel, Miss Taylor.
Döbbenten nyújtottam felé a kezemet, mire megcsókolta a kézfejemet.
- Mivel érdemeltem ezt ki, Henry? - kérdeztem mosolyogva.
- Maga az első, akinek volt elég mersze ahhoz, hogy szembeszálljon Jimmy-vel. Igazán szépen megtaposta a lábát, Miss Taylor! - mondta komoly arckifejezéssel.
- Jimmy örülhet, hogy nem a jobb öklömmel találkozott. - kacsintottam Henry-re. - Képzeld el, apa! - lelkendeztem azonnal. - Milyen lenne most, ha behúztam volna neki? Pezsgővel koccintgatnánk!
Apa a tenyerébe temette az arcát, mire Henry aggódva nézett rá.
- Rosszat mondtam, főnök? - kérdezte.
- Nem Henry, de ha Vicky tényleg behúz egyet Jimmy-nek és ti pezsgőt mertek bontani, isten a tanúm, hogy mindenkit kirúgok. - morogta apa fel sem emelve a fejét a tenyeréből.
- Rendben, főnök. - felém fordult. - Majd bort hozok, Miss Taylor. - suttogta, de apa szikrát szóró tekintete elriasztotta a további lehetőségek vázolásától.
- Kinézed belőlem, hogy behúznék neki egyet? - húztam tovább apát.
- Vicky, azok után, hogy többször is ki akartak rúgni a gimnáziumból verekedés miatt és hogy édesanyádnak hajnalban a rendőrségről kellett hazavinnie, mert eltörted egy 100 kilós kidobó orrát, én csak akkor aggódnék érted, ha Jimmy-nek lenne fegyvertartási engedélye.
- Honnan tudsz te ezekről? - nevettem fel.
- Mikor kórházba kerültél, anyád megígérte, hogy hetente felhív engem, és elmeséli, hogy mi van veled. Sokszor órákig beszélgettünk. - vallotta be.
- Te és anya? - arcom grimaszba rándult, öklendezést imitáltam.
- Ne képzelj bele többet, mint ami benne van. - mondta, majd lehúzta a pólója nyakát és megmutatta a mellkasát. A szív és az Allison felirat eltűnt egy színes, csodaszépen kidolgozott aranyhal mögött. Ekkor jöttem rá, hogy apa feladta. - Én szeretem anyádat, de ő továbblépett.
- Nem tudom, mit tudsz szeretni rajta, mikor mindkettőnknek csak szenvedést okozott... - komorultam el, mire megdobott egy szem borsóval. Elkeseredetten próbáltam meg kihalászni a melltartómból, mire nagysokára sikerült.
- Te itt vagy velem, szóval más nem is számít! - mosolygott rám.
Amikor visszamentünk a műhelybe, megkértem az összes ott dolgozót, hogy szólítsanak Vicky-nek, de jobb hangulatban folytattam a napomat. 4-kor mindenki letett mindent, és az emberek hazaindultak. Jimmy Gabrielle-ért indult a kórházba, apa bevásárolni a piacra, én pedig a plázába tartottam, hogy vásároljak egy-két munkaruhát és halálos fegyvert cipő formájában. Vacsorára értem csak haza jó pár szatyorral a csomagtartómban. Miután ettünk, behordtam a csomagokat és divatbemutatót rögtönöztem apának és Nana-nak. A konyhában ültek, a rádióból zene szólt, én pedig egyenként körbetáncoltam őket az új szerzeményeimben, amit láthatóan élveztek. Nem vettem titkárnős kosztümöket, inkább a saját stílusomban válogattam igényesebb darabokat. Kamaszkorom óta egy farmeros, trikós, bőrdzsekis lány voltam, nem akartam ezen változtatni.
- Na ezért jó, ha lányod van! - huppantam le apa mellé a székre.
- 22 évesen fogsz elkezdeni féltékenykedni Jimmy-re? - kérdezte apa összehúzott szemekkel, mire elvörösödtem.
- Bocs, apa... - szabadkoztam.
- Te vagy az egyetlen gyerekem. Vér a véremből, hús a húsomból. - megsimogatta az arcomat, kis híján elbőgtem magam, mint egy ovis.
- De Jimmy mindig itt van veled... - vetettem ellen duzzogva.
- Ő olyan nekem, mintha a fiam lenne, de te vagy az én kis hercegnőm. A vitáitokban nem fogok állást foglalni, azt ne várd el tőlem. Főként nem addig, amíg nem tisztáztátok a kettőtök dolgát.
Ez nekem bőven elég volt. Jó hangulatban mentem fel a szobámba, és miután lezuhanyoztam, be is bújtam az ágyamba. Másnaptól erősen kerültük egymást Jimmy-vel, tekintve, hogy legszívesebben megfojtottuk volna egymást. Nem sokszor futottunk össze szerencsére, mivel rengeteg dolgom volt az irodámban, Jimmy-nek pedig a műhelyben. Észre sem vettem, és már péntek délután volt. Apának korán el kellett mennie a telepről, mert az egyik befektetővel kellett tárgyalnia, így a heti aláírandó papírokat Jimmy-hez kellett vinnem. Egy nagy bőrmappában gyűjtöttem össze a szignálandókat, előre lepecsételtem őket, és pontban fél négykor bekopogtam Jimmy irodájába.
- Tessék! - hallatszott bentről határozott hangja. Bementem, halkan csuktam be magam után az ajtót.
- Mivel apa nincs itt, neked kell aláírnod a papírokat. - dobtam elé a mappát. Hangos puffanással érkezett az asztal lapjára, s láttam, hogy Jimmy halántékán egy ér kidudorodik. Mérgesen pattant fel, és nézett velem farkasszemet.
- Hánynom kell a stílusodtól, Vicky! - morogta, de közben nem tudtam nem észrevenni, hogy a dekoltázsommal szemezett.
- Lehet, hogy attól igen, de a melleimmel úgy tűnik még mindig nincs semmi bajod. - jegyeztem meg, mire csak még frusztráltabb lett. Felcsapta a bőrmappát, és hanyag eleganciával szignózta a benne rejlő papírokat egytől-egyig.
- Nem kell ennyire kipakolni a ciciket, és akkor nem hoz zavarba, hogy megnézik. - jegyezte meg az utolsó papírnál füstölögve. Magamban fortyogtam, de azért két tenyeremmel az asztal széléhez támaszkodtam, és pontosan úgy domborítottam magamat, hogy egyenesen belásson a felsőm kivágásába.
- Ha befejezted a szignózást, elvinném a papírokat, faszfejkém. - mindezt a lehető legkedvesebb hangon mondtam. Hagytam, hogy még pár másodpercig bámuljon, majd felegyenesedtem. Diadal ült a tekintetemben. Felpattant a székéből, és egy lépéssel előttem termett. Fenyegetően tornyosult fölém, de én nem tartottam tőle. Régen sem tudott megfélemlíteni, most sem jeleskedett ebben.
- Még én vagyok a faszfej? - kérdezte halkan, de hangjából sütött a düh. Közelebb léptem hozzá, az orrunk szinte összeért.
- Mindig is az voltál, Jimmy! - morogtam a képébe dühödten, mire megragadta a karjaimat, és magához rántott. A hajam egy pillanatig körbeölelte az arcát, és én megigézve néztem a barna szemeibe. Egy csepp gyengédség nem volt Jimmy-ben, csak az állati, ösztönös vágyat láttam, és nekem pont erre volt szükségem. Hatalmas önuralom kellett hozzá, hogy ne másszak a szájába, de megvártam, amíg ő csókolt meg. Amint a nyelve a nyelvemhez ért, úgy éreztem az ölemben minden idegszálam robbanásveszélybe került. Durván, erőszakosan csókolt, és én elolvadtam a kezei közt. Egy idő múlva már nem szorította a karjaimat, én magam simultam hozzá készségesen, de ő hirtelen elengedett. Úgy nézett rám, mintha nem is ismerne, és valami borzasztó dolgot művelt volna. Ekkor már tudtam, hogy megbánta. Végigsimítottam a mutató ujjammal a nadrágja dudorodásán, éreztem merev péniszének minden apró rezdülését az érintésem nyomán. Kacér pillantással végigmértem őt. - Meg akarsz dugni, Jimmy? - kérdeztem halkan. Döbbent arca láttán csaknem elmosolyodtam.
- Eszembe se jutna ilyesmi. - szűrte ki a fogai közt.
- Majd megteszi más... - vontam meg a vállam, mintha nem is érdekelne. Felvettem a bőrmappát az asztalról, majd megpaskoltam az arcát, mikor elléptem mellette. - Kellemes hétvégét, faszfej. - igyekeztem nagyon kedvesnek hangzani, és így sikerült úgy ott hagynom, hogy a döbbenettől le volt merevedve. Már csak magamban kellett helyre tennem az elmúlt percek történéseit, mert olyan zaklatottnak éreztem magam, mint még soha. Kezdett eluralkodni rajtam a szexuális frusztráció, és Jimmy pompásan értett hozzá, hogyan is kellett ezt fokozni.
(Dean)
Mire mindent elintéztem a befektetőkkel, és aláírtuk a szükséges papírokat is, már nem volt érdemes visszamennem a telepre. Igazából kedvem sem volt, mert mióta Vicky visszajött hozzánk, ő és Jimmy úgy marta egymást, mint két vadállat, és az egész helyet bejárta a köztük levő frusztráció. Nem akartam ezzel foglalkozni, bármennyire zavart is a helyzet, mert egyiküket sem lehetett jobb belátásra téríteni, és abban sem voltam biztos, hogy változtat valamin, ha megtudják az igazat egymásról. Mi lenne más? Csak minden összekuszálódna. Jimmy belebolondulna, hogy megölték a gyerekét, és önmagát hibáztatná, Vicky pedig összeroppanna az elszalasztott boldogság terhe alatt, amilyen labilis szegénykém lelkileg.
Nem akartam hazamenni se, így beültem egy belvárosi kávézóba, és egy nagy adag forró kávé mellett az újságot kezdtem lapozgatni. Nem sokáig merülhettem el benne, a telefonom megszólalt az Allie-nek beállított csengőhangon. A Puddle of Mudd-tól szólt a She fucking hates me, ez csak ő lehetett. Keserű epe tolult a számba tőle, szinte éreztem, ahogy belesajdult a szívem abba a pár betűbe, ami megjelent a mobilom kijelzőjén. Nem vettem fel, nem akartam a hangját hallani, bár kitartóan hagyta kicsengeni. Letettem az asztalra a telefont, és olvastam tovább a híreket, de újból rezegni kezdett. Féloldalas pillantást vetettem csak rá, de amint megpillantottam Katie nevét, eldobtam az újságot, és azonnal felvettem.
- Szia. - köszöntem kedvesen.
- Találkoztam vele... - nyöszörögte sírva. El sem tudtam képzelni mi zaklatta fel őt ennyire. - Itt volt a kórházban!
- Katie... lassíts egy kicsit kislány! Kivel találkoztál? - kérdeztem aggódva.
- Jay-jel. - hüppögte. Az a szemét volt az, aki megerőszakolta őt 6 évvel ezelőtt. A vérnyomásom egyből az egekbe szökött, szabad kezem ökölbe szorult a dühtől. Mély levegőt vettem, és hangosan kifújtam, hátha kicsit megnyugtat.
- Kiengedték a börtönből? - kérdeztem halkan.
- Felhívtam Sam-et, utánanézett, és sikerült kiderítenie, hogy jó magaviseletért kiengedték a múlt héten. - hadarta, majd halkan sírdogálni kezdett. - Dean... nagyon félek! - suttogta a hangszóróba.
- Odamegyek Katie, nyugodj meg. - mondtam, majd bontottam a vonalat. Egy hajtásra megittam a maradék kávémat, gyorsan fizettem a kasszánál, majd hátrahagyva az újságomat, távoztam a kávézóból.
Bevágódtam a dzsipembe, padlógázzal indítottam és a kórház felé vettem az irányt. Nem volt új keletű a Katie iránt táplált érzelmi kuszaság bennem. Évek óta igyekeztem őt a fiam barátjaként és nem pedig nőként kezelni, de nagyon nehezen ment, és javarészt ezt ő tette bonyolulttá számomra. Talán azért fogadott olyan mélyen pont engem a bizalmába, mert én voltam ott mellette, mikor ez a borzalom történt vele. Én segítettem a kórházban neki, a felgyógyulásban, és utána is az egész feldolgozási folyamatában részt vettem. Mindezt a végtelenségig összeborzolta, amikor láttam őt Jimmy esküvőjén maszturbálni a szobájában. Folyton az a tökéletes, meztelen kis teste járt a fejemben, és egyszerűen nem tudtam nem képzelődni róla. Aggasztó volt őt ennyire megtörtnek hallani, és nem voltam felkészülve rá, hogy a mindig mosolygós, életvidám Katie-t újból így lássam. Meg akartam óvni őt, és tudtam, ha szükséges, kibelezem azt a kis köcsögöt.
Nehezen találtam parkolóhelyet a kórháznál, ezen is csak felhúztam magamat. Gyorsan lezártam az autómat, és már rohantam is fel a nőgyógyászatra. A nővérpultnál az első ismerős nővérkét leszólítottam.
- Katie hol van? - kérdeztem zihálva. Alig kaptam levegőt, miután kettesével szedtem a lépcsőket felfelé.
- Mr. Taylor! De jó, hogy megérkezett! - belém karolt, és lehalkított hangon beszélt tovább, miközben közel hajolt a fülemhez. - Bent kuksol az öltözőben szegénykém. Lejárt a műszakja, indult volna haza, mikor belebotlott abba a kellemetlen alakba, és azonnal visszaszaladt ide.
- Nem hívták a biztonságiakat? - kérdeztem én is halkabban.
- Nem találták meg, de Katie nem mert elindulni. - válaszolta szomorkásan, miközben az öltözőjük felé vezetett. Bekopogtam, de nem érkezett válasz.
- Katie, én vagyok. - kopogtam újra, mire lépteket hallottam, és ő kinyitotta az ajtót.
Lélegzetelállítóan gyönyörű volt. Hosszú fekete haját lófarokban viselte, a zsákszerű egyenruha sem tudta takarni formás alakját. Szemei kivörösödtek a sírástól, és a szempillafestékje is elkenődött.
- Dean... - suttogta a nevemet. Szinte erotikus volt ahogyan kiejtette. Megfogtam a kezét, magamhoz húztam, és szorosan a karomba zártam őt. Remegett, mint a nyárfalevél.
- Fogd a táskád, hazaviszlek. - mondtam, majd apró puszit nyomtam a feje búbjára. Hálásan nézett fel rám, láttam, hogy igyekszik összeszedni magát. Erősnek akart mutatkozni, de össze volt törve. Felkapta a táskáját az egyik fogasról, átkaroltam a vállát, és már vezettem is kifelé. A kolléganője, aki kedvesen útba igazított, megsimogatta Katie karját.
- Nagyon rendes pasid van, Katerina! - mosolygott rá. Meglepett, hogy azt hitte, mi egy szerelmespár vagyunk. Mindig azt hittem, hogy úgy festek Katie mellett, mintha az apja lennék.
- Csak barátok vagyunk... - jegyezte meg halkan Katie, és úgy tűnt, nem hozta zavarba a feltételezés. Szótlanul jött mellettem, míg a kocsihoz nem értünk. Segítettem neki beszállni, bekötöttem a biztonsági övet, csak ezután szálltam be én is.
- Hazaviszlek. Nana főz neked egy jó erős teát. - simogattam meg a combján nyugvó kézfejét. Rémülten nézett rám.
- Dean... menjünk inkább hozzám, kérlek! Nem akarom, hogy hisztis libának nézzenek a többiek. - kétségbeesett még a gondolattól is. - Megint csak körbeugrálnának, és folyton lemondanák a programjaikat, hogy rám vigyázzanak. Nem akarok kolonc lenni a nyakukon. - sóhajtott szomorúan.
- Csak az enyémen? - mosolyogtam rá. Tudta, hogy csak viccelek, jobb kedvre akartam deríteni.
- Melletted biztonságban érzem magam... - mondta a kezeinket nézve. Kissé zavarba hozott ezzel, így elvettem a kezem a kezéről, és beindítottam az autót. Csendben tettük meg az utat a lakásáig.Figyelmesen körbekémlelt az utcán, minden árnyék mögött Jay-t kereste, mielőtt kiszállt volna. Mellém sietett, megfogta a kezemet, és hozzám simulva lépkedett. Jól esett, hogy ennyire szüksége volt rám, de tartottam tőle, hogy az önuralmam nem lesz olyan tartós, hogy távol tartsam magam tőle a továbbiakban.
Miután hét lakatra zártam a bejárati ajtaját, leültettem a nappaliban és főztem neki egy teát. Leültem mellé a kanapéra a gőzölgő csészével, megkínáltam egy cigivel. Reszkető kézzel vette el a dobozból, segítettem neki meggyújtani. Mély slukkokat szívott, messzire fújta a füstöt. Idegesen kocogtatta a cigivel a hamutartó szélét.
- Nem kellett volna így beparáznom, ugye Dean? - nézett rám kétségek közt.
- Mondott valamit neked az a szemét? - kérdeztem.
- Nem volt rá lehetősége. Úgy nézett rám, mintha menten meg akarna fojtani, én pedig megijedtem és elfutottam. - elkotort pár kósza hajszálat az arcából, amit én már percekkel korábban meg akartam tenni, de nem engedhettem meg magamnak, hogy hozzáérjek.
- Ma itt maradok veled éjszakára, és szépen kialszod magadat. Holnap veszünk neked egy riasztót is a sok zár mellé, beszerelem neked. - ajánlottam fel.
- Tényleg itt maradsz velem ma éjjel? - kérdezte tágra nyílt szemekkel.
- Gondolom, nem szeretnél egyedül lenni. - vontam meg a vállam. - Majd alszom itt a kanapédon.
- Köszönöm, Dean! - nézett rám hálásan, őszinte örömmel. Elnyomta a csikket a hamutartóban. - Ma valóban nem lennék képes egyedül lenni.
Felhívtam Nanát, hogy ne aggódjon miattam, mert csak másnap megyek haza, aztán Katie konyhájába mentem, hogy összedobjak valami kaját későbbre. Katie elment közben zuhanyozni, és mire visszaért, én már a rizst főztem a mézes-mustáros csirkemellhez.
- Hm... de jó illatok vannak itt! - lépett a nappaliba egy szál köntösben, nedves, kibontott hajjal. Olyan volt, mint egy csábító szirén. Éreztem a tusfürdője illatát, és el tudtam képzelni őt meztelenül a ruhadarab alatt.
Megvacsoráztunk, majd miután megnéztünk egy filmet, ágyba tessékeltem őt. Csak azután vetkőztem le, hogy lefeküdt. Egy szál boxeralsóban nyúltam el a kanapén, hanyagul magamra terítettem a plédet, de nem jött álom a szememre. Minden gondolatom Katie teste körül forgott, és már bántam, hogy itt maradtam nála. Minél jobban igyekeztem távol maradni tőle, annál közelebb kerültem hozzá mégis.
Apró neszekre lettem figyelmes, mire azonnal felpattantam a kanapéról, és az előszoba felé indultam. Két lépés után Katie-be botlottam, csaknem feldöntöttem a sötétben. Két karját fogva állítottam vissza stabilan a talpára.
- Mi a baj? - kérdeztem aggódva.
- Nem tudok aludni, Dean. Nem jönnél oda hozzám az ágyba? - olyan édesen kért rá, hogy elvesztettem a fejemet, és azonnal bólintottam. Követtem őt vissza a szobájába, és befeküdtem mellé a franciaágyra. Addig fészkelődött, míg végül a takaróján keresztül odabújt hozzám. A vállamon nyugtatta a fejét, minden pislogásánál éreztem, ahogy a szempillái súrolták a bőrömet. A kezét lassan a mellkasomra csúsztatta a takarója alól, simogatni kezdett ujjbegyeivel. A farkam már kőkemény volt a gatyámban, de másé is az lett volna a helyemben, egy ilyen szép nő mellett. Megfogtam a csuklóját és finoman, de határozottan visszatettem kettőnk közé a karját.
- Ne feszítsd túl a húrt, Katie... - kértem elcsukló hangon.
- Nem tetszem neked, Dean? - kérdezte szomorúan. El akart fordulni, de én jobban magamhoz húztam őt. Homlokához szorítottam az ajkamat, lágy csókolt leheltem rá.
- Gyönyörű vagy kislány, de ha így simogatsz, nem tudok lelki támaszt nyújtani neked. - morogtam.
- Kívánsz engem? - szinte suttogott. Nem akartam hazudni neki, és ebben a felajzott állapotban nem is voltam rá képes.
- Nagyon is. - már kimondtam, nem szívhattam vissza. Ledobta magáról a takarót, felült, és rögtön ki is bújt a pólójából. Az apró kis tangáját leszámítva meztelen volt. Még a sötétben is tisztán érzékeltem csodás, feszes melleit, erős volt a kényszer bennem, hogy hozzájuk érjek. Nem teketóriázott, lovaglóülésben rám ült, kezeivel a fejem mellett támaszkodott meg, és mielőtt még bármit is mondhattam volna, szájon csókolt.
Rengetegszer elképzeltem ezt a helyzetet, de ezt a valóságban is átélni egészen más volt. Puha ajkai elvarázsoltak, és ahogy a nyelvét a számban éreztem, csak még többet akartam belőle. Megragadtam a fenekét két kézzel, erősen szorítottam magamhoz, ő pedig élvezettel dörgölődzött a merev farkamhoz. Belenyögtem a csókba. Meg kellett volna állítanom őt, de nem volt hozzá erőm. Elvesztem az érzéki pillanatban. El kellett volna mondanom neki, hogy később meg fogja bánni ezt, hogy sosem fogom őt szerelemmel szeretni, és hiába remél majd tőlem bármit is. Semmit sem mondtam, csak kihasználtam a helyzetet...
Kedves Olvasók!
Meghoztam a friss fejezetet, új fejlécet kapott a blog időközben. A véleményeteket nagyon-nagyon várom kommentben! Lécci-lécci írjatok nekem!!!!
Puszi, Arielle
- Apa, nem is én kezdtem! - morogtam.
- Persze, én kezdtem piszkálni saját magamat. - kontrázott Jimmy azonnal.
- Remélem, lerohad a lábad... - vágtam vissza.
- Azt akarjátok, hogy agyvérzésem legyen? - kérdezte apa fájdalmas arccal, majd befelé taszigált engem. Bejártuk a telepet kívül-belül, utoljára az irodákat mutatta meg, ahol én is dolgozni fogok. Megismerkedtem a két új kolléganőmmel is.
Sarah egy 35 éves, kétgyermekes családanya volt igen dekoratív megjelenéssel és egy börtönben ülő férjjel. Apa megbecsült munkaerőként jellemezte, ő pedig hálás volt, amiért nem vette őt senki egy lapra a férjével. Derekasan küzdött a válás kényszerítéséért és a kizárólagos gyermekfelügyeleti jog megszerzéséért. Amanda 29 éves volt, zárkózott, de a munkájában rendkívül precíz. A férje Bob asztalosként dolgozott nálunk, egy kisfiút neveltek otthon. Hamar megtaláltam a közös hangot velük, tekintve hogy - elődömmel ellentétben - én nem csak ismertem a "kérem" és a "köszönöm" kifejezéseket, hanem használtam is. Órákon keresztül csak velem foglalkoztak, és megmutattak, elmagyaráztak nekem mindent, amire a munkámhoz szükségem volt.
Délben átsétáltunk a szemközti kis étterembe, ahol én is előfizettem a heti menüre. Ahogy körbenéztem, észrevettem, hogy az egész műhely ide járt ebédelni. Jimmy apa mellett ült, de amint meglátott, gyorsan belapátolta az ételét, és mire én megkaptam az ebédemet, ő már nem volt ott. Leültem így a megüresedett székére, és épp elkezdtem a levesemet kanalazni, mikor Henry, az egyik idősebb asztalos lépett oda hozzám.
- Főnök, szabad? - mutatott rám Henry, miközben apát nézte, aki meglepetten bólintott. A nagy szakállú férfi erre hozzám fordult. - Az összes itt dolgozó munkás nevében szeretnék kezet rázni önnel, Miss Taylor.
Döbbenten nyújtottam felé a kezemet, mire megcsókolta a kézfejemet.
- Mivel érdemeltem ezt ki, Henry? - kérdeztem mosolyogva.
- Maga az első, akinek volt elég mersze ahhoz, hogy szembeszálljon Jimmy-vel. Igazán szépen megtaposta a lábát, Miss Taylor! - mondta komoly arckifejezéssel.
- Jimmy örülhet, hogy nem a jobb öklömmel találkozott. - kacsintottam Henry-re. - Képzeld el, apa! - lelkendeztem azonnal. - Milyen lenne most, ha behúztam volna neki? Pezsgővel koccintgatnánk!
Apa a tenyerébe temette az arcát, mire Henry aggódva nézett rá.
- Rosszat mondtam, főnök? - kérdezte.
- Nem Henry, de ha Vicky tényleg behúz egyet Jimmy-nek és ti pezsgőt mertek bontani, isten a tanúm, hogy mindenkit kirúgok. - morogta apa fel sem emelve a fejét a tenyeréből.
- Rendben, főnök. - felém fordult. - Majd bort hozok, Miss Taylor. - suttogta, de apa szikrát szóró tekintete elriasztotta a további lehetőségek vázolásától.
- Kinézed belőlem, hogy behúznék neki egyet? - húztam tovább apát.
- Vicky, azok után, hogy többször is ki akartak rúgni a gimnáziumból verekedés miatt és hogy édesanyádnak hajnalban a rendőrségről kellett hazavinnie, mert eltörted egy 100 kilós kidobó orrát, én csak akkor aggódnék érted, ha Jimmy-nek lenne fegyvertartási engedélye.
- Honnan tudsz te ezekről? - nevettem fel.
- Mikor kórházba kerültél, anyád megígérte, hogy hetente felhív engem, és elmeséli, hogy mi van veled. Sokszor órákig beszélgettünk. - vallotta be.
- Te és anya? - arcom grimaszba rándult, öklendezést imitáltam.
- Ne képzelj bele többet, mint ami benne van. - mondta, majd lehúzta a pólója nyakát és megmutatta a mellkasát. A szív és az Allison felirat eltűnt egy színes, csodaszépen kidolgozott aranyhal mögött. Ekkor jöttem rá, hogy apa feladta. - Én szeretem anyádat, de ő továbblépett.
- Nem tudom, mit tudsz szeretni rajta, mikor mindkettőnknek csak szenvedést okozott... - komorultam el, mire megdobott egy szem borsóval. Elkeseredetten próbáltam meg kihalászni a melltartómból, mire nagysokára sikerült.
- Te itt vagy velem, szóval más nem is számít! - mosolygott rám.
Amikor visszamentünk a műhelybe, megkértem az összes ott dolgozót, hogy szólítsanak Vicky-nek, de jobb hangulatban folytattam a napomat. 4-kor mindenki letett mindent, és az emberek hazaindultak. Jimmy Gabrielle-ért indult a kórházba, apa bevásárolni a piacra, én pedig a plázába tartottam, hogy vásároljak egy-két munkaruhát és halálos fegyvert cipő formájában. Vacsorára értem csak haza jó pár szatyorral a csomagtartómban. Miután ettünk, behordtam a csomagokat és divatbemutatót rögtönöztem apának és Nana-nak. A konyhában ültek, a rádióból zene szólt, én pedig egyenként körbetáncoltam őket az új szerzeményeimben, amit láthatóan élveztek. Nem vettem titkárnős kosztümöket, inkább a saját stílusomban válogattam igényesebb darabokat. Kamaszkorom óta egy farmeros, trikós, bőrdzsekis lány voltam, nem akartam ezen változtatni.
- Na ezért jó, ha lányod van! - huppantam le apa mellé a székre.
- 22 évesen fogsz elkezdeni féltékenykedni Jimmy-re? - kérdezte apa összehúzott szemekkel, mire elvörösödtem.
- Bocs, apa... - szabadkoztam.
- Te vagy az egyetlen gyerekem. Vér a véremből, hús a húsomból. - megsimogatta az arcomat, kis híján elbőgtem magam, mint egy ovis.
- De Jimmy mindig itt van veled... - vetettem ellen duzzogva.
- Ő olyan nekem, mintha a fiam lenne, de te vagy az én kis hercegnőm. A vitáitokban nem fogok állást foglalni, azt ne várd el tőlem. Főként nem addig, amíg nem tisztáztátok a kettőtök dolgát.
Ez nekem bőven elég volt. Jó hangulatban mentem fel a szobámba, és miután lezuhanyoztam, be is bújtam az ágyamba. Másnaptól erősen kerültük egymást Jimmy-vel, tekintve, hogy legszívesebben megfojtottuk volna egymást. Nem sokszor futottunk össze szerencsére, mivel rengeteg dolgom volt az irodámban, Jimmy-nek pedig a műhelyben. Észre sem vettem, és már péntek délután volt. Apának korán el kellett mennie a telepről, mert az egyik befektetővel kellett tárgyalnia, így a heti aláírandó papírokat Jimmy-hez kellett vinnem. Egy nagy bőrmappában gyűjtöttem össze a szignálandókat, előre lepecsételtem őket, és pontban fél négykor bekopogtam Jimmy irodájába.
- Tessék! - hallatszott bentről határozott hangja. Bementem, halkan csuktam be magam után az ajtót.
- Mivel apa nincs itt, neked kell aláírnod a papírokat. - dobtam elé a mappát. Hangos puffanással érkezett az asztal lapjára, s láttam, hogy Jimmy halántékán egy ér kidudorodik. Mérgesen pattant fel, és nézett velem farkasszemet.
- Hánynom kell a stílusodtól, Vicky! - morogta, de közben nem tudtam nem észrevenni, hogy a dekoltázsommal szemezett.
- Lehet, hogy attól igen, de a melleimmel úgy tűnik még mindig nincs semmi bajod. - jegyeztem meg, mire csak még frusztráltabb lett. Felcsapta a bőrmappát, és hanyag eleganciával szignózta a benne rejlő papírokat egytől-egyig.
- Nem kell ennyire kipakolni a ciciket, és akkor nem hoz zavarba, hogy megnézik. - jegyezte meg az utolsó papírnál füstölögve. Magamban fortyogtam, de azért két tenyeremmel az asztal széléhez támaszkodtam, és pontosan úgy domborítottam magamat, hogy egyenesen belásson a felsőm kivágásába.
- Ha befejezted a szignózást, elvinném a papírokat, faszfejkém. - mindezt a lehető legkedvesebb hangon mondtam. Hagytam, hogy még pár másodpercig bámuljon, majd felegyenesedtem. Diadal ült a tekintetemben. Felpattant a székéből, és egy lépéssel előttem termett. Fenyegetően tornyosult fölém, de én nem tartottam tőle. Régen sem tudott megfélemlíteni, most sem jeleskedett ebben.
- Még én vagyok a faszfej? - kérdezte halkan, de hangjából sütött a düh. Közelebb léptem hozzá, az orrunk szinte összeért.
- Mindig is az voltál, Jimmy! - morogtam a képébe dühödten, mire megragadta a karjaimat, és magához rántott. A hajam egy pillanatig körbeölelte az arcát, és én megigézve néztem a barna szemeibe. Egy csepp gyengédség nem volt Jimmy-ben, csak az állati, ösztönös vágyat láttam, és nekem pont erre volt szükségem. Hatalmas önuralom kellett hozzá, hogy ne másszak a szájába, de megvártam, amíg ő csókolt meg. Amint a nyelve a nyelvemhez ért, úgy éreztem az ölemben minden idegszálam robbanásveszélybe került. Durván, erőszakosan csókolt, és én elolvadtam a kezei közt. Egy idő múlva már nem szorította a karjaimat, én magam simultam hozzá készségesen, de ő hirtelen elengedett. Úgy nézett rám, mintha nem is ismerne, és valami borzasztó dolgot művelt volna. Ekkor már tudtam, hogy megbánta. Végigsimítottam a mutató ujjammal a nadrágja dudorodásán, éreztem merev péniszének minden apró rezdülését az érintésem nyomán. Kacér pillantással végigmértem őt. - Meg akarsz dugni, Jimmy? - kérdeztem halkan. Döbbent arca láttán csaknem elmosolyodtam.
- Eszembe se jutna ilyesmi. - szűrte ki a fogai közt.
- Majd megteszi más... - vontam meg a vállam, mintha nem is érdekelne. Felvettem a bőrmappát az asztalról, majd megpaskoltam az arcát, mikor elléptem mellette. - Kellemes hétvégét, faszfej. - igyekeztem nagyon kedvesnek hangzani, és így sikerült úgy ott hagynom, hogy a döbbenettől le volt merevedve. Már csak magamban kellett helyre tennem az elmúlt percek történéseit, mert olyan zaklatottnak éreztem magam, mint még soha. Kezdett eluralkodni rajtam a szexuális frusztráció, és Jimmy pompásan értett hozzá, hogyan is kellett ezt fokozni.
Mire mindent elintéztem a befektetőkkel, és aláírtuk a szükséges papírokat is, már nem volt érdemes visszamennem a telepre. Igazából kedvem sem volt, mert mióta Vicky visszajött hozzánk, ő és Jimmy úgy marta egymást, mint két vadállat, és az egész helyet bejárta a köztük levő frusztráció. Nem akartam ezzel foglalkozni, bármennyire zavart is a helyzet, mert egyiküket sem lehetett jobb belátásra téríteni, és abban sem voltam biztos, hogy változtat valamin, ha megtudják az igazat egymásról. Mi lenne más? Csak minden összekuszálódna. Jimmy belebolondulna, hogy megölték a gyerekét, és önmagát hibáztatná, Vicky pedig összeroppanna az elszalasztott boldogság terhe alatt, amilyen labilis szegénykém lelkileg.
Nem akartam hazamenni se, így beültem egy belvárosi kávézóba, és egy nagy adag forró kávé mellett az újságot kezdtem lapozgatni. Nem sokáig merülhettem el benne, a telefonom megszólalt az Allie-nek beállított csengőhangon. A Puddle of Mudd-tól szólt a She fucking hates me, ez csak ő lehetett. Keserű epe tolult a számba tőle, szinte éreztem, ahogy belesajdult a szívem abba a pár betűbe, ami megjelent a mobilom kijelzőjén. Nem vettem fel, nem akartam a hangját hallani, bár kitartóan hagyta kicsengeni. Letettem az asztalra a telefont, és olvastam tovább a híreket, de újból rezegni kezdett. Féloldalas pillantást vetettem csak rá, de amint megpillantottam Katie nevét, eldobtam az újságot, és azonnal felvettem.
- Szia. - köszöntem kedvesen.
- Találkoztam vele... - nyöszörögte sírva. El sem tudtam képzelni mi zaklatta fel őt ennyire. - Itt volt a kórházban!
- Katie... lassíts egy kicsit kislány! Kivel találkoztál? - kérdeztem aggódva.
- Jay-jel. - hüppögte. Az a szemét volt az, aki megerőszakolta őt 6 évvel ezelőtt. A vérnyomásom egyből az egekbe szökött, szabad kezem ökölbe szorult a dühtől. Mély levegőt vettem, és hangosan kifújtam, hátha kicsit megnyugtat.
- Kiengedték a börtönből? - kérdeztem halkan.
- Felhívtam Sam-et, utánanézett, és sikerült kiderítenie, hogy jó magaviseletért kiengedték a múlt héten. - hadarta, majd halkan sírdogálni kezdett. - Dean... nagyon félek! - suttogta a hangszóróba.
- Odamegyek Katie, nyugodj meg. - mondtam, majd bontottam a vonalat. Egy hajtásra megittam a maradék kávémat, gyorsan fizettem a kasszánál, majd hátrahagyva az újságomat, távoztam a kávézóból.
Bevágódtam a dzsipembe, padlógázzal indítottam és a kórház felé vettem az irányt. Nem volt új keletű a Katie iránt táplált érzelmi kuszaság bennem. Évek óta igyekeztem őt a fiam barátjaként és nem pedig nőként kezelni, de nagyon nehezen ment, és javarészt ezt ő tette bonyolulttá számomra. Talán azért fogadott olyan mélyen pont engem a bizalmába, mert én voltam ott mellette, mikor ez a borzalom történt vele. Én segítettem a kórházban neki, a felgyógyulásban, és utána is az egész feldolgozási folyamatában részt vettem. Mindezt a végtelenségig összeborzolta, amikor láttam őt Jimmy esküvőjén maszturbálni a szobájában. Folyton az a tökéletes, meztelen kis teste járt a fejemben, és egyszerűen nem tudtam nem képzelődni róla. Aggasztó volt őt ennyire megtörtnek hallani, és nem voltam felkészülve rá, hogy a mindig mosolygós, életvidám Katie-t újból így lássam. Meg akartam óvni őt, és tudtam, ha szükséges, kibelezem azt a kis köcsögöt.
Nehezen találtam parkolóhelyet a kórháznál, ezen is csak felhúztam magamat. Gyorsan lezártam az autómat, és már rohantam is fel a nőgyógyászatra. A nővérpultnál az első ismerős nővérkét leszólítottam.
- Katie hol van? - kérdeztem zihálva. Alig kaptam levegőt, miután kettesével szedtem a lépcsőket felfelé.
- Mr. Taylor! De jó, hogy megérkezett! - belém karolt, és lehalkított hangon beszélt tovább, miközben közel hajolt a fülemhez. - Bent kuksol az öltözőben szegénykém. Lejárt a műszakja, indult volna haza, mikor belebotlott abba a kellemetlen alakba, és azonnal visszaszaladt ide.
- Nem hívták a biztonságiakat? - kérdeztem én is halkabban.
- Nem találták meg, de Katie nem mert elindulni. - válaszolta szomorkásan, miközben az öltözőjük felé vezetett. Bekopogtam, de nem érkezett válasz.
- Katie, én vagyok. - kopogtam újra, mire lépteket hallottam, és ő kinyitotta az ajtót.
Lélegzetelállítóan gyönyörű volt. Hosszú fekete haját lófarokban viselte, a zsákszerű egyenruha sem tudta takarni formás alakját. Szemei kivörösödtek a sírástól, és a szempillafestékje is elkenődött.
- Dean... - suttogta a nevemet. Szinte erotikus volt ahogyan kiejtette. Megfogtam a kezét, magamhoz húztam, és szorosan a karomba zártam őt. Remegett, mint a nyárfalevél.
- Fogd a táskád, hazaviszlek. - mondtam, majd apró puszit nyomtam a feje búbjára. Hálásan nézett fel rám, láttam, hogy igyekszik összeszedni magát. Erősnek akart mutatkozni, de össze volt törve. Felkapta a táskáját az egyik fogasról, átkaroltam a vállát, és már vezettem is kifelé. A kolléganője, aki kedvesen útba igazított, megsimogatta Katie karját.
- Nagyon rendes pasid van, Katerina! - mosolygott rá. Meglepett, hogy azt hitte, mi egy szerelmespár vagyunk. Mindig azt hittem, hogy úgy festek Katie mellett, mintha az apja lennék.
- Csak barátok vagyunk... - jegyezte meg halkan Katie, és úgy tűnt, nem hozta zavarba a feltételezés. Szótlanul jött mellettem, míg a kocsihoz nem értünk. Segítettem neki beszállni, bekötöttem a biztonsági övet, csak ezután szálltam be én is.
- Hazaviszlek. Nana főz neked egy jó erős teát. - simogattam meg a combján nyugvó kézfejét. Rémülten nézett rám.
- Dean... menjünk inkább hozzám, kérlek! Nem akarom, hogy hisztis libának nézzenek a többiek. - kétségbeesett még a gondolattól is. - Megint csak körbeugrálnának, és folyton lemondanák a programjaikat, hogy rám vigyázzanak. Nem akarok kolonc lenni a nyakukon. - sóhajtott szomorúan.
- Csak az enyémen? - mosolyogtam rá. Tudta, hogy csak viccelek, jobb kedvre akartam deríteni.
- Melletted biztonságban érzem magam... - mondta a kezeinket nézve. Kissé zavarba hozott ezzel, így elvettem a kezem a kezéről, és beindítottam az autót. Csendben tettük meg az utat a lakásáig.Figyelmesen körbekémlelt az utcán, minden árnyék mögött Jay-t kereste, mielőtt kiszállt volna. Mellém sietett, megfogta a kezemet, és hozzám simulva lépkedett. Jól esett, hogy ennyire szüksége volt rám, de tartottam tőle, hogy az önuralmam nem lesz olyan tartós, hogy távol tartsam magam tőle a továbbiakban.
Miután hét lakatra zártam a bejárati ajtaját, leültettem a nappaliban és főztem neki egy teát. Leültem mellé a kanapéra a gőzölgő csészével, megkínáltam egy cigivel. Reszkető kézzel vette el a dobozból, segítettem neki meggyújtani. Mély slukkokat szívott, messzire fújta a füstöt. Idegesen kocogtatta a cigivel a hamutartó szélét.
- Nem kellett volna így beparáznom, ugye Dean? - nézett rám kétségek közt.
- Mondott valamit neked az a szemét? - kérdeztem.
- Nem volt rá lehetősége. Úgy nézett rám, mintha menten meg akarna fojtani, én pedig megijedtem és elfutottam. - elkotort pár kósza hajszálat az arcából, amit én már percekkel korábban meg akartam tenni, de nem engedhettem meg magamnak, hogy hozzáérjek.
- Ma itt maradok veled éjszakára, és szépen kialszod magadat. Holnap veszünk neked egy riasztót is a sok zár mellé, beszerelem neked. - ajánlottam fel.
- Tényleg itt maradsz velem ma éjjel? - kérdezte tágra nyílt szemekkel.
- Gondolom, nem szeretnél egyedül lenni. - vontam meg a vállam. - Majd alszom itt a kanapédon.
- Köszönöm, Dean! - nézett rám hálásan, őszinte örömmel. Elnyomta a csikket a hamutartóban. - Ma valóban nem lennék képes egyedül lenni.
Felhívtam Nanát, hogy ne aggódjon miattam, mert csak másnap megyek haza, aztán Katie konyhájába mentem, hogy összedobjak valami kaját későbbre. Katie elment közben zuhanyozni, és mire visszaért, én már a rizst főztem a mézes-mustáros csirkemellhez.
- Hm... de jó illatok vannak itt! - lépett a nappaliba egy szál köntösben, nedves, kibontott hajjal. Olyan volt, mint egy csábító szirén. Éreztem a tusfürdője illatát, és el tudtam képzelni őt meztelenül a ruhadarab alatt.
Megvacsoráztunk, majd miután megnéztünk egy filmet, ágyba tessékeltem őt. Csak azután vetkőztem le, hogy lefeküdt. Egy szál boxeralsóban nyúltam el a kanapén, hanyagul magamra terítettem a plédet, de nem jött álom a szememre. Minden gondolatom Katie teste körül forgott, és már bántam, hogy itt maradtam nála. Minél jobban igyekeztem távol maradni tőle, annál közelebb kerültem hozzá mégis.
Apró neszekre lettem figyelmes, mire azonnal felpattantam a kanapéról, és az előszoba felé indultam. Két lépés után Katie-be botlottam, csaknem feldöntöttem a sötétben. Két karját fogva állítottam vissza stabilan a talpára.
- Mi a baj? - kérdeztem aggódva.
- Nem tudok aludni, Dean. Nem jönnél oda hozzám az ágyba? - olyan édesen kért rá, hogy elvesztettem a fejemet, és azonnal bólintottam. Követtem őt vissza a szobájába, és befeküdtem mellé a franciaágyra. Addig fészkelődött, míg végül a takaróján keresztül odabújt hozzám. A vállamon nyugtatta a fejét, minden pislogásánál éreztem, ahogy a szempillái súrolták a bőrömet. A kezét lassan a mellkasomra csúsztatta a takarója alól, simogatni kezdett ujjbegyeivel. A farkam már kőkemény volt a gatyámban, de másé is az lett volna a helyemben, egy ilyen szép nő mellett. Megfogtam a csuklóját és finoman, de határozottan visszatettem kettőnk közé a karját.
- Ne feszítsd túl a húrt, Katie... - kértem elcsukló hangon.
- Nem tetszem neked, Dean? - kérdezte szomorúan. El akart fordulni, de én jobban magamhoz húztam őt. Homlokához szorítottam az ajkamat, lágy csókolt leheltem rá.
- Gyönyörű vagy kislány, de ha így simogatsz, nem tudok lelki támaszt nyújtani neked. - morogtam.
- Kívánsz engem? - szinte suttogott. Nem akartam hazudni neki, és ebben a felajzott állapotban nem is voltam rá képes.
- Nagyon is. - már kimondtam, nem szívhattam vissza. Ledobta magáról a takarót, felült, és rögtön ki is bújt a pólójából. Az apró kis tangáját leszámítva meztelen volt. Még a sötétben is tisztán érzékeltem csodás, feszes melleit, erős volt a kényszer bennem, hogy hozzájuk érjek. Nem teketóriázott, lovaglóülésben rám ült, kezeivel a fejem mellett támaszkodott meg, és mielőtt még bármit is mondhattam volna, szájon csókolt.
Rengetegszer elképzeltem ezt a helyzetet, de ezt a valóságban is átélni egészen más volt. Puha ajkai elvarázsoltak, és ahogy a nyelvét a számban éreztem, csak még többet akartam belőle. Megragadtam a fenekét két kézzel, erősen szorítottam magamhoz, ő pedig élvezettel dörgölődzött a merev farkamhoz. Belenyögtem a csókba. Meg kellett volna állítanom őt, de nem volt hozzá erőm. Elvesztem az érzéki pillanatban. El kellett volna mondanom neki, hogy később meg fogja bánni ezt, hogy sosem fogom őt szerelemmel szeretni, és hiába remél majd tőlem bármit is. Semmit sem mondtam, csak kihasználtam a helyzetet...
Kedves Olvasók!
Meghoztam a friss fejezetet, új fejlécet kapott a blog időközben. A véleményeteket nagyon-nagyon várom kommentben! Lécci-lécci írjatok nekem!!!!
Puszi, Arielle
Annyira örülök, hogy Dean és Katie között végre lett valami. Remélem az exe nem okoz több gondot.
VálaszTörlésVicky és Jimmy vitái nagyon tetszettek,bár gondolom abból a csókból még lesz több is előbb-utóbb.
Kíváncsi vagyok mi lesz a következőkben. Már alig várom.
Puszi,
Lili
Kedves Lili!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm, hogy írtál nekem! Örülök, hogy tetszett a fejezet, és ahogy a dolgok alakulnak a párok közt :)
Amint lesz egy kicsit több komment, jön a folytatás is.
Arielle
HűHA hát HŰŰHA!!! Hát ez a rész is nagyon SZUPET lett!!! Annyira imádom ahogy ezek ketten osztják egymást és küzdenek az elkerülhetetlen ellen!!:D Vicky ezen mondatán komolyan behaltam : "Remélem, lerohad a lábad... - vágtam vissza." :DDDD Annak is örülök,hogy Dean végre túljutott Vicky anyján! Nagyooon várom a folytatást!!!:)
VálaszTörlésÜdv:Pixy
Pixy!
VálaszTörlésIgyekszem élvezhetőre írni a történetet, így a veszekedéseket is próbálom viccesen alakítani. Örülök, hogy mindez bejön neked, sok munkám van benne :D Dean tartogat még dolgokat, lesz esemény az ő fonalán is :D Amint kapok még egy pár komit, jön is a friss :)
Pusz, Arielle