52. fejezet

(Vicky)

Hosszú autóút állt előttem, de nem bántam meg, hogy nekivágtam. Mindenképpen John-nal akartam lenni, és távol Jimmy-től, a rengeteg fájdalomtól, és attól az áspiskígyó Gabrielle-től. Szükségem volt erre a térre, és talán magára az utazásra is. Ha ott maradtam volna, akkor most már egy idegroncs lennék. Nagyon közel álltam hozzá, hogy megint bekattanjak, és tisztában voltam vele, hogy ennek a lehetősége még mindig fennállt. Nem akartam így ott lenni apával és Nana-val, elborzasztott a gondolata is, hogy engem ők úgy lássanak valaha is. Megacéloztam magamat, és eljöttem.

A telefonomon belőttem a GPS-t, a kocsi műszerfalára tettem a tartóba, és beírtam a John által SMS-ben elküldött címet. Nem hajtottam gyorsan, mégis dinamikusan vezettem, és próbáltam a gondolataimat nem Jimmy köré összpontosítani, ám ez nem ment olyan könnyen. Élénken élt bennem az érintése emléke, a szavai, melyekkel próbálta enyhíteni a fájdalmamat, és a kétségbeesése, melyet én ugyanúgy magamban éreztem, ahogy ő is.

Egy útszéli McDonald's-nál megálltam, és vettem magamnak két sajtburgert egy jó nagy adag sült krumplival és egy kólával. Beültem az egyik boxba, nekiláttam az evésnek, de zavart, hogy egy másik asztalnál ülő társaság állandóan felém forgolódott. Korombeliek lehettek, hárman voltak, és nagyon menő fiúknak hitték magukat. Szerettem volna én is olyan gondtalan lenni mint ők, semmi mással nem törődni, mint hogy kiszemeljem a következő kis numerámat, és elcsábítsam, de nem tudtam már ilyen lenni.

Mikor visszajöttem Vancouver-be, én is olyan voltam, mint ők. Nagyra voltam magammal, gőg mögé rejtőztem, és játszottam a kis primadonnát. Jimmy átlátott rajtam az első pillanattól kezdve, és addig szekált, míg le nem vetkőztem magamról ezt a felvett stílust, és nem kezdtem el önmagamat adni. 6 kibaszott hosszú évet éltem nélküle, amelyben semmit sem tudtam róla, és mégis akkora hatással volt rám, mikor visszatértem ide, mint még soha senki. Csak ő tudott ilyen érzelmeket kiváltani belőlem, ő volt képes egyedül változtatásokra kényszeríteni, és jobban tiszteltem őt ezáltal, mint azt valaha el tudtam volna képzelni. 

Egy igazi férfi volt, ehhez kétség sem fért. Minden, de minden meg volt benne, ami az én szívemet és testemet egyaránt megmozgathatta. Ha csak ránéztem, remegni kezdett a gyomrom, bizsergett a fejbőröm, és pillangók repkedtek az egész hasamban. Be kellett volna tiltani, hogy egy pasas annyira szexi legyen, mint ő. A tetoválások, a mohikán frizura, az az egész Jimmy-stílus... magával ragadó volt, és én az egész pasast imádtam. 

Ezek a fiúk viszont irritáltak. Tudtam, hogy valamit ki akarnak majd hozni ebből a helyzetből, hogy egyedül itt tömöm a fejem, és láthatóan nem vagyok jó passzban, de nem gondoltam, hogy ténylegesen is a tettek mezejére fognak lépni. Az egyik srác felemelkedett a székéből, és egyenesen az én asztalomhoz jött. Mosolyogva ült le a mellettem levő üres székre, és még a rosszalló pillantásom sem hozta őt zavarba.

- Helló bébi, nincs kedved csatlakozni hozzánk? - kérdezte macsósan, csak úgy lazán. Letettem a félig elfogyasztott hamburgeremet a tálcára, kézbe vettem a papírpoharas kólámat, és szándékosan érzékien, a nyelvemmel körbeölelve a szívószálat, kortyoltam egy jó nagyot a hideg italból, mielőtt ránéztem volna. Úgy tűnt, már ettől a gatyájába élvezett.

- Úgy festek, mint akinek kedve lenne hozzá? - néztem rá tettetett bambasággal.

- Egyedül vagy, mi pedig remekül elszórakoztatnánk.  - le se tudta venni a szemét a kerek nyakkivágásomról.

Ha nem éreztem volna magamat úgy, mint egy kicsavart mosogatórongy, még szórakoztatott is volna a szituáció, de jelenleg csak be akartam tömni magamba a kajámat, és folytatni az utamat John-hoz Seattle-be. Megrezzent a mobilom, kihalásztam a farmerem zsebéből, és összeszorult a szívem, mikor megláttam a kijelzőn az egyetlen közös fotót rólam és Jimmy-ről. Pár napja készítette rólunk a telefonommal, mikor a bárban voltunk táncolni. A hátam mögött állt, teljes testtel hozzám simult, a nyakamra adott egy puszit, de közben a kamerába nézett. Nem fogadtam a hívást, csak néztem mélán a kijelzőt, és hagytam a szívemet vérezni a millió sebből, amit Gabrielle ejtett rajta. 

- Bocs édikém, de nem az ilyen kisfiúkra vagyok kalibrálva, mint amilyenek ti vagytok a haverjaiddal. - intettem a fejemmel a két másik srác felé, majd felvettem a tálcáról a hamburgerem, nagyot haraptam bele, és teli szájjal folytattam. - Visszamehetsz nyugodtan...

- Hülye picsa... - morogta a fiú, mire csak megforgattam a szemeimet. 

Befejeztem az evést, megittam az utolsó csepp kólámat is, fizettem a pultnál, és elszaladtam a mosdóba. Pisiltem egyet gyorsan, hogy útközbe emiatt már ne kelljen megállnom többször, és mert nem akartam valami útszéli susnyásban elvégezni a dolgomat. Hosszan álltam a tükör előtt, miután kezet mostam. Próbáltam rájönni, mit láttak rajtam vonzónak ezek a fiúk. Összetörtnek éreztem magam, vérzett a lelkem, a szívem, és úgy gondoltam, ettől kívül is így festek. De mikor megnéztem a tükörképem, nem láttam mást, mint egy átlagos lányt színes tetkóval a mellkasán, piercinggel az orrában, kissé elmaszatolódott szemfestékkel, laza ruhákban. Jimmy mindig azt mondta, hogy nagyon szép vagyok, de én most egyáltalán nem éreztem ezt. Végül úgy döntöttem, nem foglalkozom ilyen hülyeségekkel, megvontam a vállamat, letöröltem az elkenődött feketeséget a szemem alól, majd kimentem a mosdóból, és a kocsim felé vettem az irányt. Nem néztem rá a fiúkra, csak egyenesen kimentem az étteremből, hogy minél gyorsabban elhúzhassam innen a csíkot. Nem volt kedvem ahhoz a fajta játszmához, amit ők terveztek, és még a lekoptatásukat sem élveztem volna különösebben. 

A nap lement, míg én odabent ettem, s bár nem volt még annyira sötét, elég kietlennek tűnt így parkoló. Nem voltam az a típusú lány, aki megijedt volna a saját árnyékától, de most eléggé összetörtnek éreztem magam, és nem voltak olyan élesek a reflexeim, mint általában. Összehúztam magamon a kabátomat, az kezemet behúztam az ujjába, és próbáltam sietősebben a kocsimhoz jutni, de a jeges beton miatt nem tudtam olyan gyors lenni, mint szerettem volna. Nem voltam paranoiás, éreztem, hogy valaki a nyomomban jár. Feldühített a dolog, így megtorpantam, és ahelyett, hogy a kocsimig futottam volna - ami közben nyilván eltaknyoltam volna a jeges úton -, én inkább hátrafordultam, és farkas szemet néztem a három sráccal.

- Na mi van fiúkák, nem értettetek a szép szóból? - kérdeztem gúnyos éllel a hangomban, és egyenesen annak a szemébe néztem, aki megtisztelt a társaságával az asztalomnál.

- Abe, ez a luvnya úgy dumál itt, mintha nem tudna számolni. Mi hárman vagyunk, ő meg egyedül. - fordult az egyik fiú a másikhoz. 

- És mi a terv? - kérdeztem, miközben összefontam a karjaimat magam előtt. Igyekeztem nagyon magabiztosnak tűnni, de nem esett nehezemre. Egyszálbélű kis nyikhajok voltak, amolyan metroszexuális gyöngyszemei a társadalomnak. Talán a felkarom is vastagabb volt mint az ő lábszáruk. - Nemi erőszak? Emberrablás? Személyi szabadság korlátozása? Egyikért több évet kaptok, mint a másikért. Mondjuk, ahogy elnézlek benneteket, tuti nagy ováció fogadna titeket a kóterben. Csak úgy röpködnének a zuhanyzóban a szappanok! - mosolyodtam el az arckifejezésüket látva. A kezdeti nagy mellény egyszeriben lekerült róluk.

- Mondtam, hogy hagyjuk ezt a csajt... - bökte oldalba a középen álló srácot az Abe-nek nevezett.

- Nem igazán érek rá fiúkák, úgyhogy találjátok ki gyorsan mit akartok. - felváltva mindegyiknek belenéztem a szemébe. Amelyik leült mellém az étteremben, előrébb lépett.

- Jó nő vagy, és szerettünk volna elhívni magunkkal valahová bulizni. - mondta magyarázkodva.

- Egy nőnek sem jön be, ha odapofátlankodsz, mikor eszik, és lebébized. - fintorodtam el. - Finomítsatok a módszereteken. - paskoltam meg a fiú csontos vállát, majd hátat fordítottam nekik, és az autómhoz lépdeltem. A zaklató fiú nem tágított, odalépett hozzám, és a kezét nyújtotta felém.

- Nate vagyok. Szerinted mit kéne akkor mondanom egy lánynak, aki tetszik nekem? - kérdezte halkan, hogy a távolabb maradtak ne hallják meg. Csaknem elröhögtem magam.

- Hívd meg egy kólára, csak ne bébizd le kapásból. - mosolyogtam rá, és megráztam a felém nyújtott kezet. - Vicky vagyok, és nem egy hülye picsa, csak egyszerűen az idősebb hapsikra bukok. - elpirult, talán zavarba jött, amiért korábban lehülyepicsázott. - Ma nem vagyok a toppon, nem akartalak megsérteni, vagy leégetni a haverjaid előtt. 

- Mindegy, szétsavaznak hazáig úgyis. Soha nem tudok egy csajt se felszedni. - horgasztotta le a fejét.

- Pattanj be nagyfiú, hazaviszlek. - sóhajtottam fel. - Hadd' higgyék a fiúkák, hogy megfarkaltál.

- Nem érdemlem meg ezt azok után, ahogy letámadtalak. - nézett rám hitetlenkedve.

- Én se voltam túl kedves, na gyere. - mondtam, majd közelebb hajoltam hozzá, és apró puszit nyomtam a szája sarkára. A haverjai messziről füttyögtek neki, ő pedig eksztázisban szállt be az anyós ülésre. 

Behajtottam a városba, és hagytam, hogy elirányítson a házig, ahol a szüleivel lakott. Nate rendes srác volt, én pedig elláttam egy-két tanáccsal a csajozás terén, hogy legközelebb jobban süljenek el majd a dolgai. Jó lett volna, ha egészen Seattle-ig velem maradt volna, remekül elterelte a gondolataimat a saját problémáimról, és igazán szívesen osztottam meg vele a praktikákat, amik minden nőnél tuti beváltak majd. Azonban a házuknál kiraktam őt, és mehettem tovább egyedül a hosszú úton. A mobilom megállás nélkül csörgött, de én egyáltalán nem voltam hajlandó felvenni, nem akartam Jimmy-vel beszélni, mert akkor megint csak sírtam volna. 

Már majdnem elértem Seattle-t, amikor apa számát jelezte a telefonom. Azonnal felvettem a telefont.

- Szia Apa. - köszöntem bele, miközben a fülemmel a vállamhoz szorítottam a készüléket, hogy ne kelljen félrehúzódnom az útról. 

- Minden rendben, kincsem? - kérdezte aggódva.

- Igen, lassan odaérek Seattle-be. - feleltem.

- Jimmy az őrület szélén áll. - olyan simán mondta ezt, minta csak azt közölte volna velem, hogy éjjel sötét van. - Itt van nálunk, és fel-alá járkál a nappali és a konyha közt. 

- Nem vettem fel neki a telefont. - ismertem be. 

- Kérlek beszélj vele, nem akarom, hogy kárt tegyen magában. - egészen halkan beszélt, így én is automatikusan lehalkítottam a hangomat.

- Voltaképp kinek a pártján is állsz te? - sziszegtem dühösen.

- Az én büdös kölykeim vagytok mind a ketten, és nem várhatod el tőlem, hogy tétlenül nézzem a szenvedéseteket. Se a tiédet, se az övét. Úgyhogy leszel szíves kisasszony felvenni neki a szájbatekert telefonodat! - ha nem lettem volna mérges, ezen még el is röhögtem volna magam. Apa tényleg tehetetlennek érezte magát, olyankor szokott ilyen teátrálisan viselkedni.

- Jó felveszem, de csak azért mert te kérted. - feleltem dacosan. 

- Vigyázz magadra, mert ha valami bajod esik, kitekerem a nyakadat. - felelte kissé enyhébb hangnemben apa.

- Jó éjt apa, szia. - köszöntem el, és ledobtam a telefont az anyósülésre. 

Nem tudtam magamban hová tenni az érzelmeimet. A reggelt még a szerelmem karjaiban töltöttem, együtt reggeliztünk apával, Katie-vel és Nana-val, és minden olyan természetes volt, mintha mindig is egy nagy, boldog család lettünk volna így mi öten. Mennyi minden megváltozott azóta! Olyan boldog voltam reggel, és most kis híján kiszakad a szívem a mellkasomból. Legördült egy könnycsepp az arcomon, de rögtön le is töröltem. Nem akartam vezetés közben sírni. 

Akkor kezdett újból csörögni a telefonom, mikor a Seattle táblához értem, így félrehúzódtam, és fogadtam Jimmy hívását.

- Szia. - mondtam halkan a készülékbe.

- Tucatszor hívtalak Vicky, hol a francban vagy? - mennydörögte. Tudtam, hogy így fog reagálni, de muszáj volt eljönnöm.

- Úton vagyok. - feleltem tömören.

- Bővítsd gyönyörűm, mert kibaszottul be fogok pipulni. - éreztem a hangján, hogy erősen visszafogja magát, de nagyon ideges volt.

- Szükségem van egy kis térre, Jimmy.

- Hova mentél? - kérdezte. Mintha tudta volna előre.

- John-hoz tartok. - vallottam be az igazságot, mire elkáromkodta magát.

- Hogy vagy képes erre, Vicky? - förmedt rám. - Neked semmit sem jelentett ez az együtt töltött idő? Amint beüt a krach te rögtön rohansz John-hoz? Mi a jó francot oldasz meg ezzel? Párszor megdugatod magad vele, és akkor minden rendben lesz? Visszajössz egyáltalán? Hogy voltál képes itt hagyni engem? Nem bírom nélküled ezt végigcsinálni! - csak mondta, és mondta, én pedig már zokogtam. Nem bírtam hallgatni a szavait.

- Jimmy, gondold már végig az én szemszögemből ezt az egészet! Egy kibaszott hétre mentem el Vancouver-ből, mivel totálisan ki vagyok borulva, és nem akarok a közeledben lenni, mert akkor szétszakad a szívem, és beledöglök ebbe az egészbe! - kiabáltam a telefonba én is. - Nem vagyok olyan erős, mint amilyennek gondolsz. Én egyszerűen kevés vagyok ahhoz, hogy végignézzem, ahogy egy másik nő gyereket szül neked. Sajnálom... - mondtam, majd megszakítottam a hívást, leellenőriztem az útvonalat, majd kikapcsoltam a telefonomat. Sokáig zokogtam ott a sötétben, időnként elhúzott mellettem egy-egy arra járó autó, de nem érdekelt. Mikor csillapodott a sírás, kifújtam az orrom, megtöröltem az arcomat, majd folytattam az utat. 

John egy ötcsillagos szállodában vett ki szobát, így a parkolóőrre bíztam a kocsimat, és a kis utazótáskámmal a recepció felé siettem. A szexi, barna hajú nő szívélyesen üdvözölt, de alaposan végig is mért. Nyilvánvalóan nem passzoltam az öltözékemmel ebbe a környezetbe. 

- Jonathan Wellington-hoz jöttem. - mondtam a nőnek.

- Azonnal szólok Mr. Wellington-nak. Kit jelenthetek be hozzá? A bajba keveredett kishúgát? - nézett rám gunyorosan. Bizonyára észrevette hogy szétbőgtem a fejemet, talán a szemeim is be lehettek kicsit dagadva, de akkor is kiakasztott a diszkrimináló magatartásával. Nem fogom kirittyenteni magamat csak azért, mert egy kibaszott ötcsillagos hotelbe lépek be fizető vendégként, ő viszont azért volt itt, hogy nekem, a kibaszott fizető vendégnek csillivillire nyalja a valagamat.

- Kishúg? Ez tetszene neki. - mosolyodtam el hasonló stílusban. - Mondja meg neki, hogy a ma esti numerája megérkezett.

A nő kissé meghökkent, de szó szerint teljesítette az utasítást, így pár perccel később John le is jött értem a szálloda privát liftjével. Amint megláttam, hevesen megdobbant a szívem. Mióta anyám és ő nem éltek már együtt, sokat változott. Laza volt, kipihent, és eltűntek a szarkalábak a szeme sarkából. Észvesztően nézett ki, és csak most ébredtem rá, mennyire hiányzott. Könnyek gyűltek a szememben, odaszaladtam hozzá, és a karjaiba vetetettem magam. Szorosan ölelt, apró puszikat hintett a  halántékomra, majd kibontakozott az ölelésemből, megszorította a kezemet, és felvezetett a szobájába. 

Egy szép, tágas lakosztályt bérelt ki, amit most csak mi ketten használtunk. Behűtött pezsgővel várt, és gyümölcssalátával. Emlékezett rá, hogy mennyire szeretem jó sok tejszínhabbal, és ettől mosolyognom kellett. Leültünk a kényelmes bőrkanapéra és éjszakába nyúlóan beszélgettünk. Elmeséltem neki részletesen mindent, ami történt velem, mióta elváltunk egymástól. Hosszan ecseteltem a kialakult kapcsolatomat Jimmy-vel, az érzelmeimet iránta, és a jelenleg átélt borzasztó szenvedésemet is. Közben alaposan a pohár fenekére néztem, így nem kicsit voltam illuminált állapotban, mikor átvitt a hatalmas franciaágyra, levetkőztetett és lefektetett. A kanapén akart aludni, de én megkértem, hogy bújjon mellém. Szorosan tartott a biztonságot nyújtó ölelésében, és végigzokogtam a fél éjszakát. Rettegtem tőle, hogy ismét bekattanok, és megint egy olyan borzalmas helyre kerülök, mint a pszichiátria, de John nagyon pozitív volt ezzel kapcsolatban.

- Maradj, amíg jól esik. Nem kell történnie kettőnk közt semminek, amit te nem szeretnél. Nagyon szeretlek téged Vicky, és remélem, tudok segíteni. - nyomott apró puszit a homlokomra John, mikor már elapadtak a könnyeim.

- Mindig is tudtam, hogy te egy nagyon jó pasi vagy. - majdnem sikerült mosolyognom is. Kábultnak éreztem magam. John-nal egy másik burokba kerültem, amit nem tudott semmilyen áspiskígyó szétzúzni a méregfogaival. Itt biztonságban voltam, és nem bántott engem senki. Be akartam burkolózni John-nal, az illatával, az érintésével, a teste melegével. Ő sosem engedte volna, hogy bárki rossz legyen hozzám. Egy baj volt csak vele. Nem belé voltam szerelmes, hanem abba a faszfejbe, aki felcsinálta a feleségét.

Drágáim!

Meghoztam a friss fejezetet! A legközelebbi már Jimmy szemszöge lesz. Remélem, örültök neki, és írtok nekem pár mondatot komiba, vagy akár a csetbe. 

Csóközön, Arielle

51. fejezet

(Vicky)

Betámogattam az összetört Jimmy-t a házba, főztem neki egy jó erős kávét, és leültem vele a nappaliban a kanapéra. Apáék csendben befejezték az ebéd elkészítését, de mi hagytuk, hogy nélkülünk egyék meg. Olyan gyomoridegem volt ebben a pillanatban, hogy gondolni sem tudtam az evésre, Jimmy pedig még nálam is feldúltabb volt, így ő sem akart enni. Hozzábújtam, szorosan öleltem magamhoz, és csak hagytam, hogy ő ugyanezt tegye velem.

Képtelen voltam csak úgy elengedni őt. Olyan nehezen találtunk vissza egymáshoz! Mióta az eszemet tudtam, szerelmes voltam Jimmy-be, és bár pár évig elnyomtam magamban ezt az érzést, most lángolt bennem az iránta érzett szerelem. Egy kibaszott hullámvasút volt az egész életem, és most úgy éreztem, nekem egyáltalán nem jár a happy end-es csomag. Az az álszent áspiskígyó Gabrielle elvett tőlem mindent, amire vágytam. 

Mióta újra közel kerültünk egymáshoz Jimmy-vel, elkezdtem olyan dolgokra áhítozni, mint kapcsolat, saját család. Nem mertem ugyan még ezt feltárni Jimmy előtt, mert nem akartam, hogy azt érezze sürgetem,  és egyik házasságból egy másikba hajtanám, de szerettem volna, ha egy közös kis életet építettünk volna fel. 

Sokat álmodoztam arról, milyen lesz majd, amikor Jimmy elhagyja Gabrielle-t. Ideköltözött volna hozzánk, szépen lassan összecsiszolódtunk volna, és nagyon is boldogan éltünk volna együtt. Közös nyaralásokat tervezgettem, gyönyörű pillanatokat, amikre öreg korunkban szívesen emlékeztünk volna vissza, és egy baba... Gabrielle azt vette el tőlem, amire a leges-legjobban vágytam!

Én akartam az a nő lenni, aki Jimmy Buck-nak gyereket szül! Jimmy egy különleges férfipéldány volt, nem mindennapi stílussal, és az összes nő a lábai előtt hevert, aki csak találkozott vele. Egy ilyen pasinak csakis tökéletes gyereke születhetett, és én akartam az lenni, aki ezt a kis csodát kihordja a szíve alatt. Viszont nem tudtam elsiklani afelett, hogy Gabrielle magzata ugyanúgy Jimmy-é is, tehát nem utálhattam. Gabby-t szemrebbenés nélkül gyűlölhettem, de azt a kis életet képtelen voltam. Jimmy gyermeke volt, és én ugyanúgy szeretni fogom őt is, mint ahogy az apját. 

Tisztában voltam vele, hogy mennyire nehéz lesz számomra mindezt végigcsinálni, de nem hagyhattam, hogy Jimmy elhagyja a babát. Az a kígyó örökre elválasztotta volna merő bosszúból a gyereket tőle, ő pedig szenvedett volna egész hátralévő életében, és talán engem okolt volna érte. Egyszerűen nem engedhettem meg neki, hogy engem válasszon. Nem lett volna fair egy még meg sem született bébivel szemben, akinek szüksége volt az édesapjára is. 

Keményen tartottam magam, nem borulhattam ki, amikor itt volt ő is velem, mert akkor tutira meggondolta volna magát, pedig egy kibaszott cunami tombolt bennem. Össze-vissza csapongtak a gondolataim, nem tudtam volna semmi értelmeset mondani, de úgy láttam, Jimmy-nek erre nem is volt szüksége, csak hogy itt legyek vele, és öleljem. Hosszú percekig maradtunk ebben a pózban, simogattam azt a finom, selymes kis haját a tarkóján. 

Időközben Katie elment dolgozni, apa elvitte kocsival a kórházba, Nana pedig átment Melanie-hoz hogy megdajkálja egy kicsit a kis Robbie-t. Kettesben maradtunk, és én féltem, hogy Jimmy egyszer csak ki fog bontakozni az ölelésemből, és örökre itt hagy engem egyedül. El sem tudtam képzelni az életemet nélküle már. Minden olyan este, amikor egyedül kellett lefeküdnöm borzalmas volt, és alig vártam, hogy a felesége ügyeljen, és ő velem alhasson. Nem a szexen volt a hangsúly a kapcsolatunkban, bár az is frenetikus élmény volt, sokkal inkább az érzelmeken. Mindennél többet jelentett nekem a közelsége, a jelenléte. Már attól jól éreztem magam, ahogy hallgattam a csobogó vizet a fürdőben, tudva, hogy ő zuhanyzik tőlem 3 méterre. 

- Be fogok dilizni... - suttogta nagy sokára Jimmy a hajamba. - Tudom, hogy el kellene engednem téged, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Nem tudok visszamenni ahhoz a förtelmes nőszemélyhez, és asszisztálni neki ehhez az egész szarsághoz.

- Jimmy, minden rendben lesz. - csitítgattam, de persze nem tudhattam, hogy tényleg úgy lesz e. - Itt vagyok melletted, nem hagylak cserben. 

- Nem várhatom el tőled, hogy csináld ezt végig! - elhúzódott, és én hirtelen fázni kezdtem a teste melege nélkül. Összehúztam magamon a kötött kardigánomat, félve néztem a barna szemeibe.

- Nem kell elvárnod, mert saját magamtól félre állok. - szegtem fel a fejemet dacosan. Titkon reméltem, hogy hagyni fogja nekem ezt, mert egyetlen szavára is ugrottam volna a karjaiba.

- Nem akarlak elveszíteni. - keményen nézett rám, belesajdult a szívem a szavaiba.

- Szeretlek Jimmy, és gúnyt űznék ebből az érzésből, ha hagynám, hogy engem válassz a gyerekeddel szemben. - felálltam, távolabb kellett kerülnöm tőle.

- Nem akartam, hogy egyáltalán létezzen... - pattant fel dühödten. Teljes mértékben megértettem a heves reakcióit, én is tomboltam volna a helyében.

- Ezen kár agonizálni faszfejkém, hiszen már létezik. - simítottam végig szelíden a karján. - És amint meghallod a kis szívét verdesni az ultrahangos vizsgálaton, meg fogod érteni, miért tartok ki ennyire amellett, hogy vele kell lenned. - könnyes lett a szemem, de erősen tartottam magam, és nem kezdtem sírni.

- Gyönyörűségem... - megfogta a kezemet, mely már szinte markolta a bicepszét, és közel húzott magához. Olyan szenvedélyesen csókolt meg, hogy úgy éreztem, még a szívem is elfelejtett dobogni, annyira azt szerettem volna, hogy sose érjen véget ez a pillanat. Egészen elgyengültem, csak Jimmy tudott ilyen állapotba hozni. - Annyira nagyon szeretlek... - nyögte a számba, én pedig képtelen voltam bármi értelmeset kinyögni, olyannyira elvette az eszemet a csókja.

Minden ellenállásom szertefoszlott, némán tűrtem, hogy a karjaiba kapjon, és felvigyen az emeletre. Olyan gyengéden fektetett az ágyamba, hogy szinte fizikai fájdalmat éreztem a mellkasomban. Minden mozdulatából sugárzott az irántam érzett szerelme, és én percről percre összetöröttebbnek éreztem magamat. Lassan vetkőztettük le egymást pucérra, közben apró érintésekkel, lágy csókokkal kényeztettük egymást, és mikor már egyetlen ruhadarab sem volt köztünk, Jimmy óvatosan a lábaim közé furakodott, és nagyon komótosan magáévá tett. Tudtam, hogy szüksége volt rám, így nem ellenkeztem egy pillanatra sem, de egyszerűen nem tudtam elengedni magamat. Minduntalan az járt a fejemben, hogy most utoljára tehetjük ezt egymással, mert ő vissza fog menni a belvárosi lakásba, és fel fogja venni az újdonsült apuka szerepét magára, én pedig itt fogok maradni egyedül. Örömet akartam szerezni neki mindenképp, és nem érdekelt, ha nekem ez most cseppet sem esett jól. 

Minden álmom, minden vágyam, a ki nem mondott dolgok ködbe vesztek. Teljes letargiába kerültem, és pánikhangulatba estem, ha arra gondoltam, mihez kezdhetnék Jimmy nélkül. Mintha a kibaszott univerzum is összeesküdött volna kettőnk ellen! Ez annyira nem volt igazságos! A nyakába fúrtam a fejemet, csípőmmel minden egyes lökésére válaszoltam, érzékien simogattam a hátát.

- Engedd el magad, gyönyörűm. - motyogta a vállamra Jimmy, miközben apró csókokkal hintette tele a bőrömet. - Ne agyalj, csak engedd el magad.

Kezével felnyúlt, erőteljesen a bal mellembe markolt, én pedig hangosan felkiáltottam. Nem okozott erős fájdalmat, de a kéjes érzés végigcikázott a testemen. Ívbe hajlott a hátam, dereka köré kulcsolt lábaimmal mélyebbre vontam magamban.

- Dugj meg, Jimmy... - lihegtem. - Úgy csináld, hogy fájjon! - kérleltem.

Képtelen lettem volna most szeretkezni vele, kemény dugásra volt szükségem, hogy elfelejtsem ezt az egész szarságot. Olyan kemény dugásra, amitől kék-zöld foltok keletkeznek a testemen, hogy másnap is érezzem, miben volt részem, és jó darabig ne tudjam elfelejteni azt. Jimmy-t nem kellett erre kétszer kérnem. Azonnal átváltott, felhúzta magasra az egyik lábamat, és keményen döngetni kezdett engem. Ziháltam az élvezettől, ahogy merev farka ki-be járt a puncimban, és pont a megfelelő helyeken ért hozzám ott bent. A mellemről felcsúszott a keze a nyakamra, megbabonázva nézett a szemeimbe, majd lassan elkezdte egyre erőteljesebben szorítani a torkomat. Alig kaptam levegőt, de bíztam benne, tudtam, hogy nem bántott volna sosem, és nem mellesleg annyira begerjedtem ettől, hogy még magam is meglepődtem tőle. Kicsit oldalra fordult, hogy más szögben tudja belém mélyeszteni a farkát, ezzel egy időben teljesen elzárta a légcsövemben a levegő útját, én pedig hevesen dobálva magamat az ágyon akkorát élveztem, mint még soha eddigi életemben. Pont, mikor kezdett a légszomj zavarni, elengedte a nyakamat, az éltető oxigén megtöltötte a tüdőmet, és én zihálva lubickoltam az utórezgések keltette kellemes pillanatokban. Jimmy gyorsan hasra fordított, felpucsítottam a fenekemet neki, ő pedig már belém is vágódott. Erőteljesen mozgatott magán a csípőmet kétoldalt megmarkolva, és pár pillanat múlva hangos kiáltással élte át az orgazmust, majd rám rogyott. 

Sokáig feküdtünk ott az ágyon mozdulatlanul, ő rajtam, de nem bántam. Éreztem őt, és csak ez volt a lényeg. Apró csókok, egy-egy fáradt simogatás, nyújtottuk a pillanatokat, pedig tudtuk, hogy véget kell vetnünk ennek. Megint nekem kellett erősnek lennem, pedig tisztában voltunk vele, hogy neki kellene, hogy ez jobban menjen, hisz én voltam a labilis személyiség. Szívtelennek éreztem magam, amikor finoman letessékeltem magamról, és kikászálódtam az ágyból. Úgy ült ott a takaróm csücskénél, mint egy durcás kisgyerek, akitől elvették a legszebb játékát. Beletúrtam a szekrényembe, hogy ne kelljen rá néznem, mert akkor elgyengültem volna, és kivettem egy tiszta bugyit a fiókból.

- Jobb, ha most hazamész, Jimmy. - mondtam halkan, de nem fordultam felé. Hallottam, hogy felpattant az ágyról, és biztos voltam benne, hogy felém igyekezett, de gyorsabb voltam nála ezúttal, és bemenekültem a fürdőszobába. Magamra zártam az ajtót, gyorsan megnyitottam a zuhany csapját, hogy azt higgye tusolok, és minél előbb elmenjen innen. Nekidőltem az ajtónak, hallgatóztam. Amikor meghallottam a bakancsa döngését a szobám padlóján, már gyűlni kezdtek a könnyek a szememben, de csak akkor kezdtek kipotyogni onnan, amikor hangosan becsapta az ajtót maga után. Lecsúsztam az ajtón a kőre, átkaroltam magamat, és hangosan zokogni kezdtem. 

Kiengedtem magamból minden fájdalmat, és elsirattam az újra megtalált boldogságomat. Mikor már könnyem sem maradt, bemásztam a zuhany alá, tisztára suvickoltam magam, majd meredten bámultam a törölközőbe bugyolált tükörképemet. Megint előjött a késztetés, hogy kárt tegyek magamban, azzal enyhíthettem volna a szívemet mardosó fájdalmon. Kotorászni kezdtem a kis szekrényben a tükör alatt, és mikor megtaláltam a keresett ollót, kicsit jobban éreztem magam. Azonnal a kezembe vettem egy vastag hajtincset, hogy levágjam, de megdermedtem a mozdulat közben. Kiejtettem az ollót a kezemből, hangos csattanással landolt a mosdókagylóban. 

Apára gondoltam. Nem tehettem ezt vele. Nem érdemelte azt, hogy úgy lásson engem. Szétcincálhatom a hajamat, de attól nem fogom jobban érezni magam, csak rosszabbul. Szétvagdoshattam volna a karomat is újból, de azzal sem értem volna el semmiféle változást. Apa szívrohamot kapott volna, ha így kellett volna engem látnia. Ledobtam magamról a törölközőt, kisiettem a fürdőből, és gyorsan felöltöztem. A hajamat nem szárítottam meg, csak összecsavartam, és egy hajgumival a fejem tetejére rögzítettem. Elővettem az egyik kézi utazótáskámat, és belehajigáltam a legszükségesebb cuccaimat. Nem akartam sok mindent magammal cimbászni, és sietni is szerettem volna. Amikor ezzel megvoltam, elővettem a telefonomat, és felhívtam azt az embert, akiről tudtam, hogy segíteni tud rajtam. John az első csengésre felvette a telefont nekem, én pedig elhadartam a helyzetjelentésemet. Mikor lefixáltunk mindent, bontottam a vonalat, és apát tárcsáztam.

- Szia kincsem, úton vagyok már hazafelé. - mondta apa a telefonba.

- Apuci... - megint sírni kezdtem, pedig azt hittem, hogy már nincs több könnyem.

- Vicky, mindjárt otthon vagyok, nem lesz semmi baj! - hadarta, amint meghallotta a hangomban rejlő fájdalmat. - Ott leszek veled, számíthatsz rám! Nem viszlek orvoshoz, ha nem szeretnéd, bármit megteszek, csak ne sírj! - nagyon aggódott, és utólag is örültem, hogy nem gyengültem el a fürdőben.

- Apa, adsz nekem egy hét szabadságot? - hüppögtem.

- Annyit adok, amennyit csak szeretnél! Tudtam, hogy ki fogsz borulni, kincsem, nem kellett volna otthon hagyjalak Jimmy-vel... - magát hibáztatta, pedig ő aztán mindent megtett értem. Elindultam lefelé a lépcsőn, mert halottam, hogy leparkolt a ház előtt. Vittem a táskámat is magammal. Bontottam a vonalat, elé szaladtam. Nagy kezeivel a keblére vont engem, én pedig megadtam magam az érzelmi kavalkádnak a lelkemben, és keserves zokogásba kezdtem apa mellkasán. 

- Muszáj elmennem innen, apu. El kell szakadnom egy kis időre Jimmy-től, mert megint be fogok kattanni. - hebegtem. Alig tudtam értelmesen beszélni. - Nem akarok megint pszichiátriára kerülni...

- Nem engedem, hogy megint oda került! Mire van szükséged, kincsem?

- Egy kis térre. Azért is kell elmennem innen. - néztem apára könnyes szemekkel. - John-hoz megyek. Seattle-ben van éppen tárgyaláson a cége ügyében, és hajlandó időt szakítani rám. Nem tudok most itt lenni.

- Elintézek mindent helyetted itt, Vicky. Addig maradj ott vele, amíg szükségesnek érzed. - bólintott apa. - Úgy véled, hogy ő segíteni tud neked ebben a helyzetben?

- Ismeri a betegségemet, képes kezelni a tüneteimet, és ha kell, akkor közbe is lép. - nem egyszer csinálta végig velem a hullámvölgyeket az a hapsi, és derekasan állta a sarat. 

- Nem örülök, hogy vezetni akarsz ebben az állapotban. - csóválta meg apa a fejét.

- Térre van szükségem. Ha nem vagyok jól, egyszerűen félreállok valahol, és majd akkor fojtatom az utat, ha jobban lettem. - ígértem meg. - De most el kell mennem! - kitartottam a tervem mellett, és apa megértett engem. Nem tartóztatott fel.

- Szeretlek kincsem. - nyomott lágy csókot a homlokomra, majd kinyitotta nekem a bejárati ajtót. 

- Mobilon elérsz, apa. - néztem vissza a vállam felett rá szomorkásan. - Én is nagyon szeretlek. - már majdnem elértem az autómat, amikor utánam kiáltott.

- Vicky! - megfordultam. A tornácon állt, és aggódva nézett engem. - Ugye visszajössz?

- Az az otthonom, ahol te vagy Apa! - néztem rá könnyes szemekkel, majd bevágtam magam a kocsimba, és padlógázzal elfaraltam onnan. 

Menekültem, kár lett volna tagadnom, de ki kellett szakadnom ebből a környezetből egy kis időre, és John mellett ez lehetségessé vált. Megrémített, hogy újból mennyire közel álltam egy hatalmas nagy kiboruláshoz, és nem akartam, hogy apa a szemtanúja legyen, ha mindez bekövetkezik. John tudott engem kezelni, mindig diplomatikusan irányította az ilyen helyzeteket, mag apa betegre aggódta volna csak magát miattam, és nem akartam, hogy gyomorfekélyt kapjon. Jimmy is könnyebben bele fog illeszkedni az új szituációba, ha nem leszek egy pár napig a szeme előtt. Mindenkinek jobb lesz ez így, hogy most egy kicsit eltűnök. Főleg nekem, mert úgy éreztem, belehalok, annyira fájt ez az egész. A szívem darabokra tört, képtelen lettem volna messziről szemlélni Jimmy-t azok után, amiken keresztül mentünk együtt. Kibaszott univerzum...

Drágáim! Meghoztam az új fejezetet, remélem, írtok nekem pár sort, miután olvastátok. Hétfőn jön a folytatás, addig is kellemes hétvégét mindenkinek!

Csóközön, Arielle

Közérdekű!

Kedves Olvasóim! (Drágáim)

Szeretnék egy új fejlécet, így megkérném, aki ért hozzá, és van kedve megcsinálni, tervezzen nekem egyet! 
Email-ben várnám a képeket!

ariellebig@gmail.com

Pusszantás, Arielle

50. fejezet (JUHÉÉÉÉ!!!)

(Jimmy)

Teljes erőből bebasztam magam mögött a lakás ajtaját,  az sem érdekelt, ha tokostól kiszakad utána. Olyan dühös voltam, hogy kis híján felborítottam Gabby-t is az asztallal együtt, pedig sosem ütöttem volna meg egy nőt azok után, amin szegény édesanyámnak keresztül kellett mennie. Elvből elítéltem az ilyesmit. 

Amiket Gabby mondott nekem az imént, totálisan kiakasztották az agyamat. Meg kellett volna beszélnie velem ezeket dolgokat, mielőtt önkényesen eldöntötte volna, hogy gyereket vállalunk. Arra sem emlékeztem már, hogy mikor feküdtem le vele utoljára, így azt sem tudtam volna megsaccolni, hogy milyen idős terhes lehetett, de abban biztos voltam, hogy sosem vállalkozna abortuszra. A kórházban sem vállalta el az ilyen műtétek elvégzését, a vallására hivatkozva. 

Nem tudtam tiszta fejjel gondolkodni. Gabby most mindent más fénybe helyezett ezzel a vallomással. Nem mondhattam meg neki, hogy vége, hiszen közölte velem, hogy terhes, de ez nem azt jelentette, hogy vele is kellene maradnom. Tanácstalannak éreztem magamat. Nem tehettem meg ezt még egyszer Vicky-vel! Egy csomót küszködtem vele, mire végre eljutottunk idáig, és kölcsönösen ráébredtünk, hogy egymásnak vagyunk teremtve. Egyszerűen nem hagyhattam, hogy bármi kettőnk közé állhasson, és most mégis egy olyan helyzetben találtam magam, amivel nem tudtam mit kezdeni!

Bevágtam magam a kocsimba, céltalanul róttam a köröket a városban, egyik sarokról fordultam a másikra, üvöltött a zene, én meg időnként ordítottam egy jó nagyot, és csapkodtam a kormányt. Tehetetlennek éreztem magam, és odázni akartam a percet, amikor Vicky elé kell majd állnom, és mindezt elmondani neki. 

A céltalan bolyongás közepette a temetőnél találtam magam, leparkoltam, majd meg sem álltam édesanyám sírkövéig. Zsebre tett kézzel álldogáltam ott, nem is tudtam, miért jöttem éppen ide, majd leguggoltam, és halkan beszélni kezdtem a márvány táblához, melyen cikornyás betűkkel a neve szerepelt. 

- Mama most nagyon szeretném, ha itt lennél velem. - motyogtam a hideg levegőbe párát képezve. - Az életedet adtad azért, hogy én élhessek, mégis mindent sikerül elbasznom. - sóhajtottam fel elkeseredetten. - Mégis mi a jó francot csináljak most, Mama? - kibuggyant egy könnycsepp a szememből, de zaklatottan letöröltem, és egy utolsó fájdalmas pillantást vetve anya örök nyughelyére hirtelen hátat fordítottam neki, és visszamentem a kocsimhoz. 

Úgy döntöttem, nem halogathatom a dolgot, el kell mondanom Vicky-nek, és majd együtt kitaláljuk, mihez kezdhetünk ebben a képtelen helyzetben. Kész voltam elhagyni Gabrielle-t akár terhesen is, belementem volna egy bizonyára roppant macerás válásba, még a gyerek iránti jogaimért is kész lettem volna harcba szállni, csak Vicky maradjon mellettem...

Gabby tönkre akarta tenni engem. Az egész életemet felforgatta, és bennem még mindig az a vad düh tombolt, mint fél órával ezelőtt. Nem tudott csillapodni, és úgy éreztem, szétrobbanok az idegtől. Dean felhajtóján a Buick kereke megcsúszott a jégen, én pedig kanyarodás közben elvesztettem az uralmat az autó felett, így az teljes erővel nekicsapódott a kerítésnek. Szitkozódva pattantam ki belőle, elég volt egy pillantás a kocsim elejére, hogy felmérjem, elég rendesen összetörtem. Becaplattam Dean régi műhelyébe, és rögtön magamhoz is vettem az ajtó mellől a régi baseball ütőjét. Visszatértem a Buick-hoz, és módszeresen, egyre erősebb ütésekkel szétvertem. Le kellett vezetnem a feszültséget. Ütöttem a kasztnit, repkedtek az üvegdarabok az ablakokból, rúgtam időnként egyet az oldalába, és egyre több horpadást okoztam.

(Vicky)

Miután Jimmy elment, hogy lezárja Gabrielle-lel ezt az egész dolgot, kicsit aggódni kezdtem. Az érzései felől irántam nem volt abszolút kétségem, többször is bebizonyította már, hogy valóban szeret engem, és én bíztam benne. Ezúttal nem fog engem cserben hagyni, és miénk lesz a boldog befejezés, hisz a kezdetektől fogva odavoltunk egymásért. Nem volt tökéletes pasi, de szeretett engem, és egy pillantásától is tűzbe borultam. Nekem ő volt a legjobb, és mindig is az lesz. Bolond voltam, amikor évekig abba a hitbe ringattam magamat, hogy mással nekem sokkal érdemes lennem, mint vele. Fel kellett nőnie hozzám, és nekem is meg kellett találnom magamat, hogy újra egymásra találhassunk. 

Apa és Katie pirítóst majszoltak, de még eközben is összedugták a fejüket, és sutyorogtak. A konyhapultnak támaszkodva néztem őket, és melegség töltötte el a szívemet. Olyan aranyosak voltak! Katie egészen megváltozott, mióta apa és ő kavarni kezdtek. Mikor visszajöttem, olyan kis visszahúzódó volt, és a brancson kívül nem is nagyon foglalkozott az emberi kapcsolatok létesítésével. Most viszont felbátorodott, és egyre merészebb lett. Gondolom, nem könnyű túltenni magát rajta, hogy megerőszakolták, és azon sem, hogy emiatt sosem szülhet gyereket, de úgy tűnt, apa nagyon jó hatással volt rá. Hiába volt több év korkülönbség köztük, remekül kijöttek egymással, és nagyon jó volt apát végre megint boldognak látni. Reméltem, hogy végre elfeledteti vele Katie az anyámat, és ők ketten együtt fogják majd leélni az életüket.

- Most akkor felvállaltan is együtt vagytok? - törtem meg a csendet a konyhában. Hol apára, hol Katie-re néztem, mert olyan zavarba jöttek, hogy nem tudtam melyiküktől várjak választ a kérdésemre.

- Úgyis mindenki azon csámcsog, hogy van valami köztünk, akkor meg minek csinálnánk úgy, mintha nem lenne? - mosolygott rám végül apa. Elmosolyodtam, rákacsintottam Katie-re.

- Nagy spíler az öregem, mi?

- Dean a legrendesebb férfi, akit valaha ismertem. - vetette ellen Katie kissé pirulva, miközben cuppanós puszit nyomott apa arcára.

-  Remélem, összejön ez nektek. Komolyan. - néztem szigorú tekintettel apára. - Jó rátok nézni!

Elmondtam, amit akartam, így elindultam az emeletre a szobámba. Beágyaztam, kicsit összepakolásztam a szanaszét levő dolgaimat, gondolatban már Jimmy cuccainak keresgéltem helyet, majd felöltöztem. A telefonom kijelzőjére elég sűrűn rápislogtam, nehogy lemaradjak Jimmy üzenetéről, de hiába nézegettem, nem jelentkezett.
 

Visszamentem így a konyhába, beálltam Nana mellé a pulthoz, hogy segítsek neki a húst bepanírozni az ebédhez, miközben ő a köretet készítette el. Már az utolsó szeletnél tartottam, mikor furcsa csattanást hallottam. Kinéztem az ablakon, és megláttam a Buick-ot a kerítésbe fúródva, majd Jimmy-t, ahogy visszamegy az autóhoz apa baseball ütőjével, és elkezdi szétverni a sérült kocsit. Jeges rémület szorította össze a szívemet, és sokáig nem tudtam megmozdulni sem. Apa felpattant a konyhaasztaltól, ledobta az eddig olvasott újságját, és kiment az udvarra. Ekkor már én sem tudtam türtőztetni magam, így megtöröltem a kezeimet, váltottam Katie-vel egy aggódó pillantást, majd miután felvettem egy bélelt bundacsizmát, és egy kötött pulóvert is magamra kanyarítottam, kimentem én is.

Apa ekkora már kivette Jimmy kezéből a baseball ütőt, messzire hajította, hogy el se érje, de ő így a lábával kezdte rugdosni a vezető ülés ajtaját. Olyan dühös volt, amilyennek eddig még sosem láttam.

- Jimmy... - szóltam halkan, mire lefagyott. Lassan hátrafordult, gyönyörű, barna szemeiben a puszta fájdalom szinte tapintható volt. Belesajdult a szívem, hogy így kellett látnom őt. Apa sután magához ölelte őt, próbálta csitítani, de Jimmy nem volt képes visszaölelni őt. Csak engem nézett, és úgy tűnt, hogy közben darabjaira hullik. 

- Fiam... - szorította meg apa a karját, de ő csak megrázta a fejét, és nem emelte el rólam a tekintetét. Apa megveregette a hátát, majd visszament a házba. Szótlanul álltam vele szemben, mindössze 3 méter választott el tőle, de én képtelen voltam megmozdulni. Valami borzalmas dolognak kellett történnie, hogy így le volt törve.

- Jimmy... - szólítottam meg még egyszer. Tekintete elhomályosult, térdre rogyott, én pedig azonnal odarohantam hozzá. Letérdeltem elé a hóba, nem foglalkoztam a dermesztő hideggel. Átöleltem őt, a karomban ringattam, és apró csókokat nyomtam a halántékára. Úgy dajkáltam, mintha egy megbántott kisgyerek lett volna, ő pedig görcsösen kapaszkodott belém. - Mi történt, Jimmy? Megrémítesz... - mondtam neki halkan. Nem hazudtam, a gyomrom összeszorult, és úgy éreztem, menten elhányom magam, ha nem mondja el mi a fene történt. 

- A feleségem egy álnok kígyó... - nyögött fel. Még szorosabban bújt hozzám, a nyakamba fúrta a fejét, mélyeket lélegzett. -  Olyan jó illatod van, szeretnék így maradni örökre!

-  Fura vagy, Jimmy. Megfagyunk, ha itt maradunk. - vetettem ellen, és betettem a karjaimat a kabátja alá, mert már kezdtem fázni. - Mi van Gabby-val? - kérdeztem rá. Túl akartam esni ezen mielőbb. Apa visszajött, rám borította a kabátomat, és nem tágított, tudni akarta miért borult ki Jimmy.

-  Gabby kibaszott velem. - kezdett bele végre Jimmy. Annyira motyogott, hogy nagyon fülelnem kellett nekem is, és apának is, hogy értsük, miről beszél. - Nem is volt sanszom elmondani, amit akartam. Ahogy hazaértem, közölte, hogy terhes... - megmerevedtem, és szinte azonnal el akartam tolni magamat Jimmy-től, hogy legyen egy kis terem értelmezni a hallottakat, de ő nem eresztett el. Vasmarokkal tartott engem, közelebb húzott magához, és olyan szorosan ölelt, hogy úgy éreztem, kipréseli belőlem a szuszt. 

- Eressz el... Megfojtasz! - mondtam nyögve.

- Ne Vicky, ne hagyj itt... - könyörgött.  Sosem láttam még Jimmy-t. Teljesen kétségbe volt esve miattam. - Te vagy az életem, nem akarlak elveszíteni. Nem tudtam, hogy fel akarja csináltatni magát velem. Arra se emlékszem, hogy mikor feküdtem le vele utoljára. Csak dereng, hogy talán New Orleans után, vagy előtt. - visszaöleltem.

- Semmi baj, szivikém. - puszilgattam meg  a nyakát. - Gyere menjünk be a melegbe, és beszéljük meg.

- Nem hagysz el engem, ugye? - kérdezte. Olyan volt, mint egy 5 éves kisgyerek. 

- Mit tervezel ebben a helyzetben? - tértem ki a válaszadás elől.

- Apasági teszt, válás, gyermekelhelyezési per... - sorolta. - Nem akartam ezt az egészet. Majdnem fellöktem Gabby-t a konyhaasztallal együtt, olyan mérges lettem. Kurvára nem beszélte ezt meg velem, és én nem akartam gyereket tőle.

- Jimmy, figyelj rám! - erőszakkal elemeltem a fejét a nyakamból, kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen. - Az a pici élet nem tehet róla, hogy milyenek a fogantatási körülményei. Tükörbe tudnál nézni, ha elhagynád a gyerekedet egy nő miatt? 

- Te nem egy nő vagy! - villant a szeme haragosan. - Te vagy életem szerelme!

- Gondolj a kisbabára! Olyan apuka akarsz lenni, aki nem láthatja a gyerekét? Én tudom, milyen érzés ilyen gyerekként élni, apa pedig tudja, milyen érzés ilyen apának lenni. - intettem apa felé, aki szomorú arccal bólintott. - Nem akarhatod ezt a gyerekednek. 

- Téged akarlak. - felelte elkínzott arccal.

- Mikor a mi babánkat vártam, azt gondoltam, hogy te mindent megtennél érte. Harcolnál mellettem, segítenél nekem. Szeretted volna a mi picikénket.

- Igen, úgy lett volna. - bólogatott.

- Ez a pici élet nem ugyanezt érdemli? - néztem rá könnyes szemekkel.

- Gabby-t el tudnám hagyni, de a kisbabát sosem. - ismerte be végre, amit én kezdetektől fogva tudtam. 

- A te gyereked, és szüksége lesz rád. Ha velem maradsz, nem láthatnád sosem, és Gabby elvinné messzire. - potyogtak a könnyeim, de addigra már Jimmy-nek is. Apa letérdelt mellénk, és Jimmy vállára tette a kezét.

- Melletted állok. Nem leszel egyedül. - biztosította.

- Szétbaszta az egész életemet ez a nő... - hajtotta le Jimmy a fejét. Könnyei a combomra hullottak. 

Úgy éreztem, összetörik az egész kis világom, de nem hagyhattam, hogy Jimmy meggondolatlanul döntsön miattam. Sosem bocsátottam volna meg neki, ha elhagyta volna a gyerekét, és nem vettem volna a lelkemre ezt a dolgot. Megváltozott egy csapásra minden, és nekünk alkalmazkodnunk kell ehhez a helyzethez. Nem tehettem mást. Észhez kellett térítenem. Később majd megkeresem azt a kibaszott baseball ütőt, és megsorozom vele én is a Buick-ot, de most itt kellett lennem vele, hogy támaszkodhasson rám. Nem az én érzéseim számítottak most, csak és kizárólag az övéi. Ezt tette velem a kibaszott szerelem. Jimmy Buck, mihez kezdjek én teveled? 


Drágáim!
Meghoztam az új fejezetet, remélem írtok nekem pár sort! A héten még lesz új fejezet, kicsit ez most rövidre sikeredett, de ma mindenképp akartam frissíteni, és ennyire futotta tőlem.

Csóközön, Arielle  

49. fejezet

(Jimmy)

- Vicky! - a karjaimban tartottam őt, miközben felálltam a földről, és lassan megindultam lefelé a dombról vele. Végre túlestem a szerelmi vallomáson, és próbáltam valami hasonlót kicsikarni belőle is. - Veszettül odavagyok érted! Meg sem tudnám fogalmazni neked ez azt érzést, ezért mondtam azt, hogy szeretlek. Te vagy a világom, a mindenem, és szeretnék veled úgy együtt lenni, hogy ne kelljen titkolnom ezt az érzést. - minden szavam őszinte és igaz volt.

- Szeretlek Jimmy, ezért önző vagyok. Csak magamnak akarlak téged! - bújt hozzám menet közben szorosabban. Halántékon csókoltam, de legszívesebben ott helyben ledöntöttem volna a szavaiért a hóba, ha nem féltettem volna, hogy megfázik.

- Elhagyom Gabby-t, és elválok tőle. Holnap megmondom neki, hogy téged szeretlek, és veled akarok lenni. - majdnem elbőgte magát, ezt nem volt nehéz észre venni, ennek ellenére sugárzó arccal nézett fel rám, majd hirtelen kigombolta a nadrágját. Gondolatban már a hóba fektettem, és a két lába közé furakodtam.

- Mutatnom kell valamit. - mondta értetlen arckifejezésem látva. Lejjebb húzta a bugyiját, és megmutatta az új tetkómat. - Kvittek vagyunk, faszfejkém! - vigyorgott rám, majd visszaöltözött. Teljesen lefagytam, és nem a hideg miatt. Az én kibaszott monogramom díszelgett tintával a puncijába varrva. Mi lehetne ennél szexibb? Leesett állal álltam vele szemben, egészen különös tekintettel néztem rá, majd a karomba kaptam őt, és forogni kezdtem vele. Mosolyogva sikongatott a magasban, majd úgy csókolt szájon, hogy biztos lehessek benne, mik a tervei, amint hazaértünk a jó meleg házba. 

Nem akartam, hogy kifáradjon az úton, így miután eleresztettem őt, fogást váltottam rajta, feldobtam a vállamra, és úgy vittem egészen hazáig. Dean Katie-vel ücsörgött a nappaliban, éppen egy nagy pókerpartiban voltak, Nana pedig egy könyvvel bevackolta magát a kandalló elé. Mi Vicky-vel felosontunk az emeletre a szobájába, és vadul egymásnak estünk. Az észbontó szex után csak feküdtünk egymás karjaiban, és arról beszélgettünk, milyen lesz az életünk azután, hogy szakítottam Gabby-val, és visszaköltöztem ide. Eszembe sem jutott, hogy a régi szobámba cuccoljak majd vissza, csak úgy tudtam ezt elképzelni, hogy közös szobánk legyen Vicky-vel, és már nagyon vártam, hogy másnap végre lezárhassam az életemnek ezt a fejezetét. 

Vicky a karomban aludt, én pedig éberen feküdtem az ágyában, ami hamarosan már a mi ágyunk lesz. A szívem túlcsordult az iránta érzett szerelemtől, és rájöttem, valóban mindig csak őt szerettem. Emlékeztem az első találkozásunkra, pedig még csak 5 éves voltam akkor. Épp hogy megszületett, anyával bementünk a kórházba Allie-hez, hogy megnézzük őket, minden rendben ment e, mikor Dean elénk lépett egy rózsaszín plédbe bugyolált, nyivákoló kis csomaggal. Emlékszem, milyen szkeptikusan szemlélgettem azt a kis valamit a karjában, és hogyan nyújtózkodtam, hogy megleshessem mit rejt a pléd. Dean ezt látva leguggolt elém, és megmutatta őt.

- Ő itt Vicky. - mosolygott rám Dean nagyon is büszkén. Szerettem volna, ha az én papám is ilyen hangon beszélt volna rólam mások előtt, de ez már akkor is csak egy hiú ábránd volt. A kisbaba, ahogy rá néztem, abbahagyta a nyivákolást, és mikor Dean a kezembe adta őt, egyenesen a szemembe nézett, és elmosolyodott. A világon a legszebb zöld szemek néztek rám a rózsaszín kis takaróból, és én már akkor teljesen elvarázsolódtam tőle. 

Legközelebb akkor láthattam őt, amikor 4 éves volt. Együtt homokoztunk a hátsó kertben, fogócskáztunk, minden hülyeségre hajlandó voltam a kedvéért, és nem azért, mert Dean és anya megkértek rá. Azt akartam, hogy engem is ugyanúgy szeressen az a kislány, ahogy Dean-t, vagy Nana-t. Szerettem, ahogy a kis testével hozzám bújt, felnézett rám, és csüggött minden szavamon. Rengeteg szép emlékem volt a gyerekkorából, amiket kincsként őriztem a szívemben. Mindig is nagyon közel állt hozzám, de csak 16 éves korában vettem észre, hogy ez az érzés, amit iránta érzek, az szerelem. Akkor még én is bolond voltam, a hormonjaim csak úgy tomboltak bennem, és én harc nélkül elengedtem őt. Képes lett volna kihordani a gyermekünket, egyedül végigcsinálni mindent, és én ezt becsültem benne. 

A sors keze volt, hogy visszataláltunk egymáshoz. Sosem voltam szerelmes Gabrielle-be, csak kerestem valakit, akivel együtt tudtam élni, és aki cseppet sem hasonlít Vicky-re.Rámosolyogtam békésen szuszogó szerelmemre, majd apró csókokat nyomtam a halántékára. Vicky félálomban mosolygott, de nem nyitotta ki a szemeit.

- Emlékszel, mikor 4 éves korodban először jöhettél ide apádhoz egy nyárra? - kérdeztem suttogva.

- Mhm... - motyogta vissza. - Nagyon jókat játszottunk. - közelebb fészkelődött hozzám.

- Már akkor azt gondoltam rólad, hogy gyönyörű vagy. - vallottam be. Kinyitotta a szemeit, szerelmesen nézett rám a sötétben. Csak a hold fénye világított a szobába, de engem így is perzselt a tekintete.

- Már akkor totál beléd voltam esve. - kuncogott Vicky.

- És én akkor is egy faszfej voltam? - kérdeztem vigyorogva.

- Hát persze... - forgatta meg a szemeit, majd miután cuppanós puszit nyomott a meztelen mellkasomra, visszatette oda a fejét, én pedig visszasimogattam az álomba.

Kora délelőtt keltünk fel, együtt megreggeliztünk. Legnagyobb meglepetésünkre Katie is velünk tartott, Dean egyik kinyúlt pólójában foglalt helyet az asztalnál, és idegesen tördelte a kezeit. Vicky és én igyekeztünk nagyon is természetesen viselkedni vele, nehogy elriasszuk Dean-től. Nana volt, aki megtörte az idillt, de tőle nem igazán vártam diszkréciót.

- Na végre felvállaljátok már ezt a kapcsolatot? - csapta össze Nana a tenyereit izgatottan. - Elég idegesítő volt már úgy tenni, mintha korán lefeküdnék aludni, hogy Katie nyugodtan felosonhasson a szobádba... - kacsintott Deanre, mi pedig röhögésben törtünk ki.

A reggeli további része élcelődéssel telt, majd hosszas búcsúzkodás után elindultam a belvárosi lakásunkba, hogy egy nagyon is nehéz beszélgetéssel véget vessek a boldogtalan házasságomnak. 

(Gabrielle)

Alig vártam, hogy leteljen a műszakom, és mehessek haza James-hez. Mostanában nagyon kevés időt töltöttünk együtt, és kicsit lelkiismeret furdalásom volt emiatt, hisz ez miattam alakult így. Ma mindenképpen meg szerettem volna beszélni vele a jövőnket érintő kérdéseket, mert eldöntöttem,  hogy ezentúl kevesebb munkát vállalok, és több időt fogok vele tölteni. 

Mondjuk nem vettem észre, hogy zavarta volna mostanában a dolog, de elejét akartam venni a problémáknak és a konfliktusoknak. Kevés alkalommal jutottam el az utóbbi hetekben a baráti és a családi összejövetelekre, de azért nem voltam ostoba, és észrevettem, hogy valami mocskos dolog ment a hátam mögött. Mindenki nagyon furcsán viselkedett velem, James tekintete pedig túlzottan is gyakran időzött el annak a szemérmetlen Vicky-nek a testén. 

Nagyon megszerettem Dean-t, ezért az ő tisztelete érdekében visszafogtam magam, de nem volt a szívem csücske a lánya. Csúnyán beszélt, nem törődött az embertársai érzéseivel, és a saját érdekeit szem előtt tartva képes volt bárkin átgázolni. Az én kedves, jóravaló férjem pedig csüngött ennek a kislánynak minden egyes szaván, mintha csak az ujja köré csavarta volna. 

Az utóbbi időben rengeteget beszéltem telefonon anyukámmal a házasságom miatt, tőle vártam a megnyugtatást azzal kapcsolatban, hogy nem ment el az eszem. Tisztán éreztem, hogy a férjem tilosban járt, és nem tudtam miként édesgethettem volna vissza magamhoz. Anya persze megnyugtatott, hogy ne fogjam ezt fel olyan melodramatikusan, hiszen a férfiak amolyan ösztönlények, és sokszor a nemi szervükkel gondolkodtak az agyuk helyett. James tipikusan ilyen férfi volt. Mielőtt összeházasodtunk, végig viszonya volt egy nővel, amit én első kézből Katie-től tudtam meg, de most hiába faggattam őt, nem volt hajlandó bemószerolni a barátját. 

Pedig én a zsigereimben éreztem, hogy Vicky és a férjem közt volt valami. Szétválasztani nem tudtam őket, hisz a család érdeke volt, hogy egy helyen dolgozzanak, de ravaszabb voltam, mint Vicky, és nem engedhettem, hogy teljesen megrontsa James-t. Az egy dolog, hogy bűnös testi kapcsolat volt köztük, de James nem engedhette meg a lelki üdve érdekében, hogy a házasságtörés súlyos vétke beszennyezze őt. Én is sikeresen ellen tudtam állni ezeknek a kísértéseknek, és nem voltam hajlandó áldozni az élvezetek oltárán. Bár nagyon nehéz feladat volt. A házasságunk elején James nagyon erősen próbálkozott bemocskolni az én tiszta, hithű keresztény lelkemet, és csábított engem, hogy lépjek a bűnösök ösvényére, de időben feleszméltem. A test örömeit megtagadtam magamtól, és igyekeztem távol tartani magamat a férjemtől. A nemi aktus gyermeknemzésre való, és én nem óhajtottam léha élvezetből minden áldott nap odavetni magamat neki.

Az ebédlőasztalnál ültem, és egy ajándékba kapott bonbont bontottam épp fel, mikor James belépett a lakásba. Egyértelműen nem töltötte itthon az éjszakát, de nem szándékoztam ezt szóba hozni. Ha ő azt hitte, hogy buta a felesége, nem kellett rájönnie idejekorán, hogy ez nem volt helytálló feltételezés. 

- Szia Gabby! - köszöntött egy félmosollyal, miközben levette havas bakancsát, és felakasztotta a télikabátját a fogasra. Roppant férfias volt, sokszor megfeledkeztem magamról, és csak bámultam őt tátott szájjal. Betömtem a számba inkább még egy csokit, és azt szopogatva válaszoltam.

- Szia szívem. - rámosolyogtam, és megpaskoltam a mellettem levő szék ülőrészét, jelezve, hogy szeretném, ha leülne mellém. Gyanakodva méregetett, én pedig élveztem a pillanatot. Kihúzta a széket, megfordította, és lovaglóülésben rápattant a rosszalló tekintetem ellenére is.

- Beszélni szeretnék veled, Gabby. - mondta egy hatalmas sóhaj kíséretében. Tudtam, hogy ez semmi jót nem tartogat a számomra, ezért gyorsan beelőztem.

- Hatalmas örömhírem van számodra, James. - mosolyogtam rá, majd bekaptam még egy kocka csokoládét a dobozból, és kényelmesen elhelyezkedtem a széken. - Kisbabát várok. - simítottam végig jelentőségteljesen a még lapos hasamon. Nem akartam vele közölni, míg le nem telt az első trimeszter, de most úgy éreztem, nem halogathattam ezt tovább. Valami készült a háttérben, és nekem meg kellett védenem a házasságunkat, és a férjem lelki üdvét is. Olyan nő akartam lenni, aki a tízparancsolat szerint éli az életét, és a házasságát is megóvja. Nem hagyhattam, hogy James kilépjen az életemből, és a baba miatt biztosan nem is fog már soha többet. Anyának igazán remek ötletei voltak mindig is, és most is a segítségemre volt ezzel a gyermekvállalás kapcsán. Elégedetten néztem a férjemet, aki szó szerint belefagyott a székébe.

Bármire is készült, bármit is szervezett az az álnok Vicky ellenem, ez a hír most mindent más megvilágításba helyezett. Éreztem a csontjaimban. 

- Hogy mit vársz? - pattant fel hirtelen James a székről, ami a lendülettől felborult. Összerezzentem a hevességétől, sosem viselkedett még így a jelenlétemben, de nem törődött vele.

- Az Úr megajándékozott bennünket egy gyermekkel. - próbáltam mosolyogni, de elbizonytalanodtam az arckifejezése láttán. Kifejezetten dühös volt, és ennek nagyon nem örültem. 

- És mégis miért akartunk volna mi gyereket vállalni? Engem meg sem kérdeztél erről! - ordított, és ez nagyon nem tetszett nekem. Teljesen kikelt magából, én pedig rémülten ültem vele szemben. Fel-alá kezdett mászkálni az ebédlőben, szemei szikrákat szórtak felém. - Hogy merészeltél ebben egyedül döntést hozni?

- Én azt hittem... - nyökögtem riadtan, de belém fojtotta a szót. Nem erre a reakcióra számítottam tőle.

- Mit hittél? - morogta az arcomba. - Mégis mi a lószart hittél? - megragadta a bonbonos dobozt, és a földre lökte, majd az asztalt is felborította. Reszketve ültem ott, és féltem, hogy engem is bántani fog.

- Hogy azért vettél feleségül, mert családot szeretnél. - mondtam halkan, szemlesütve.

- Én meg kibaszottul azt hittem, hogy jogom van eldönteni, mit szeretnék, és nem a hátam mögött hozza meg a feleségem az olyan döntéseket, amik befolyással lehetnek az egész kibaszott életemre! - rám szegezte vad tekintetét, majd az előtérbe sietett. Félve mentem utána. A bakancsát húzta.

- Ne haragudj rám... - kértem halkan.

Nem válaszolt, felkapta a kabátját, és iszonyatos erővel rám csapta az ajtót. Sejtettem, hogy hová indult, de nem akartam most utána menni. Minden egészen másképp sült el, mint ahogyan azt képzeltem. Kifolyt egy könnycsepp az arcomra, de kínosnak ítéltem, ezért azonnal letöröltem, és a telefonom után nyúltam. Mindenképp találkozni akartam a tiszteletessel, hogy tanácsot kérjek tőle. James-t valahogyan meg kellett térítenem az igaz hit útjára, mert képes lett volna mindent félredobni egy olyan erkölcstelen némber miatt, mint Vicky. Rossz hatással volt rá, és emiatt a gyermekünket sem tudta megfelelően fogadni. Mindennek Vicky volt az oka...





Drágáim!
Meghoztam a friss részt, és komolyan mondom, úgy szenvedtem ki magamból. Remélem, nem fogtok nagyon utálni, amiért így alakultak a dolgok, de valljuk be, nem is lenne olyan élvezetes a dolog, ha most minden klappolna, és itt be is fejezném egy happy end-del :) Ugye?

Másrészt tök szeretek szenvedős részeket írni. Főleg amilyen hangulatban vagyok most... nem esett nehezemre. (igazából csoda, hogy nem öltem meg valakit...)

Szóval... ne haragudjatok és ne utáljatok nagyon, jó?

Iszonyatosan várom a komikat!!!!!!! <3

Imádlak benneteket, csóközön, Arielle