49. fejezet

(Jimmy)

- Vicky! - a karjaimban tartottam őt, miközben felálltam a földről, és lassan megindultam lefelé a dombról vele. Végre túlestem a szerelmi vallomáson, és próbáltam valami hasonlót kicsikarni belőle is. - Veszettül odavagyok érted! Meg sem tudnám fogalmazni neked ez azt érzést, ezért mondtam azt, hogy szeretlek. Te vagy a világom, a mindenem, és szeretnék veled úgy együtt lenni, hogy ne kelljen titkolnom ezt az érzést. - minden szavam őszinte és igaz volt.

- Szeretlek Jimmy, ezért önző vagyok. Csak magamnak akarlak téged! - bújt hozzám menet közben szorosabban. Halántékon csókoltam, de legszívesebben ott helyben ledöntöttem volna a szavaiért a hóba, ha nem féltettem volna, hogy megfázik.

- Elhagyom Gabby-t, és elválok tőle. Holnap megmondom neki, hogy téged szeretlek, és veled akarok lenni. - majdnem elbőgte magát, ezt nem volt nehéz észre venni, ennek ellenére sugárzó arccal nézett fel rám, majd hirtelen kigombolta a nadrágját. Gondolatban már a hóba fektettem, és a két lába közé furakodtam.

- Mutatnom kell valamit. - mondta értetlen arckifejezésem látva. Lejjebb húzta a bugyiját, és megmutatta az új tetkómat. - Kvittek vagyunk, faszfejkém! - vigyorgott rám, majd visszaöltözött. Teljesen lefagytam, és nem a hideg miatt. Az én kibaszott monogramom díszelgett tintával a puncijába varrva. Mi lehetne ennél szexibb? Leesett állal álltam vele szemben, egészen különös tekintettel néztem rá, majd a karomba kaptam őt, és forogni kezdtem vele. Mosolyogva sikongatott a magasban, majd úgy csókolt szájon, hogy biztos lehessek benne, mik a tervei, amint hazaértünk a jó meleg házba. 

Nem akartam, hogy kifáradjon az úton, így miután eleresztettem őt, fogást váltottam rajta, feldobtam a vállamra, és úgy vittem egészen hazáig. Dean Katie-vel ücsörgött a nappaliban, éppen egy nagy pókerpartiban voltak, Nana pedig egy könyvvel bevackolta magát a kandalló elé. Mi Vicky-vel felosontunk az emeletre a szobájába, és vadul egymásnak estünk. Az észbontó szex után csak feküdtünk egymás karjaiban, és arról beszélgettünk, milyen lesz az életünk azután, hogy szakítottam Gabby-val, és visszaköltöztem ide. Eszembe sem jutott, hogy a régi szobámba cuccoljak majd vissza, csak úgy tudtam ezt elképzelni, hogy közös szobánk legyen Vicky-vel, és már nagyon vártam, hogy másnap végre lezárhassam az életemnek ezt a fejezetét. 

Vicky a karomban aludt, én pedig éberen feküdtem az ágyában, ami hamarosan már a mi ágyunk lesz. A szívem túlcsordult az iránta érzett szerelemtől, és rájöttem, valóban mindig csak őt szerettem. Emlékeztem az első találkozásunkra, pedig még csak 5 éves voltam akkor. Épp hogy megszületett, anyával bementünk a kórházba Allie-hez, hogy megnézzük őket, minden rendben ment e, mikor Dean elénk lépett egy rózsaszín plédbe bugyolált, nyivákoló kis csomaggal. Emlékszem, milyen szkeptikusan szemlélgettem azt a kis valamit a karjában, és hogyan nyújtózkodtam, hogy megleshessem mit rejt a pléd. Dean ezt látva leguggolt elém, és megmutatta őt.

- Ő itt Vicky. - mosolygott rám Dean nagyon is büszkén. Szerettem volna, ha az én papám is ilyen hangon beszélt volna rólam mások előtt, de ez már akkor is csak egy hiú ábránd volt. A kisbaba, ahogy rá néztem, abbahagyta a nyivákolást, és mikor Dean a kezembe adta őt, egyenesen a szemembe nézett, és elmosolyodott. A világon a legszebb zöld szemek néztek rám a rózsaszín kis takaróból, és én már akkor teljesen elvarázsolódtam tőle. 

Legközelebb akkor láthattam őt, amikor 4 éves volt. Együtt homokoztunk a hátsó kertben, fogócskáztunk, minden hülyeségre hajlandó voltam a kedvéért, és nem azért, mert Dean és anya megkértek rá. Azt akartam, hogy engem is ugyanúgy szeressen az a kislány, ahogy Dean-t, vagy Nana-t. Szerettem, ahogy a kis testével hozzám bújt, felnézett rám, és csüggött minden szavamon. Rengeteg szép emlékem volt a gyerekkorából, amiket kincsként őriztem a szívemben. Mindig is nagyon közel állt hozzám, de csak 16 éves korában vettem észre, hogy ez az érzés, amit iránta érzek, az szerelem. Akkor még én is bolond voltam, a hormonjaim csak úgy tomboltak bennem, és én harc nélkül elengedtem őt. Képes lett volna kihordani a gyermekünket, egyedül végigcsinálni mindent, és én ezt becsültem benne. 

A sors keze volt, hogy visszataláltunk egymáshoz. Sosem voltam szerelmes Gabrielle-be, csak kerestem valakit, akivel együtt tudtam élni, és aki cseppet sem hasonlít Vicky-re.Rámosolyogtam békésen szuszogó szerelmemre, majd apró csókokat nyomtam a halántékára. Vicky félálomban mosolygott, de nem nyitotta ki a szemeit.

- Emlékszel, mikor 4 éves korodban először jöhettél ide apádhoz egy nyárra? - kérdeztem suttogva.

- Mhm... - motyogta vissza. - Nagyon jókat játszottunk. - közelebb fészkelődött hozzám.

- Már akkor azt gondoltam rólad, hogy gyönyörű vagy. - vallottam be. Kinyitotta a szemeit, szerelmesen nézett rám a sötétben. Csak a hold fénye világított a szobába, de engem így is perzselt a tekintete.

- Már akkor totál beléd voltam esve. - kuncogott Vicky.

- És én akkor is egy faszfej voltam? - kérdeztem vigyorogva.

- Hát persze... - forgatta meg a szemeit, majd miután cuppanós puszit nyomott a meztelen mellkasomra, visszatette oda a fejét, én pedig visszasimogattam az álomba.

Kora délelőtt keltünk fel, együtt megreggeliztünk. Legnagyobb meglepetésünkre Katie is velünk tartott, Dean egyik kinyúlt pólójában foglalt helyet az asztalnál, és idegesen tördelte a kezeit. Vicky és én igyekeztünk nagyon is természetesen viselkedni vele, nehogy elriasszuk Dean-től. Nana volt, aki megtörte az idillt, de tőle nem igazán vártam diszkréciót.

- Na végre felvállaljátok már ezt a kapcsolatot? - csapta össze Nana a tenyereit izgatottan. - Elég idegesítő volt már úgy tenni, mintha korán lefeküdnék aludni, hogy Katie nyugodtan felosonhasson a szobádba... - kacsintott Deanre, mi pedig röhögésben törtünk ki.

A reggeli további része élcelődéssel telt, majd hosszas búcsúzkodás után elindultam a belvárosi lakásunkba, hogy egy nagyon is nehéz beszélgetéssel véget vessek a boldogtalan házasságomnak. 

(Gabrielle)

Alig vártam, hogy leteljen a műszakom, és mehessek haza James-hez. Mostanában nagyon kevés időt töltöttünk együtt, és kicsit lelkiismeret furdalásom volt emiatt, hisz ez miattam alakult így. Ma mindenképpen meg szerettem volna beszélni vele a jövőnket érintő kérdéseket, mert eldöntöttem,  hogy ezentúl kevesebb munkát vállalok, és több időt fogok vele tölteni. 

Mondjuk nem vettem észre, hogy zavarta volna mostanában a dolog, de elejét akartam venni a problémáknak és a konfliktusoknak. Kevés alkalommal jutottam el az utóbbi hetekben a baráti és a családi összejövetelekre, de azért nem voltam ostoba, és észrevettem, hogy valami mocskos dolog ment a hátam mögött. Mindenki nagyon furcsán viselkedett velem, James tekintete pedig túlzottan is gyakran időzött el annak a szemérmetlen Vicky-nek a testén. 

Nagyon megszerettem Dean-t, ezért az ő tisztelete érdekében visszafogtam magam, de nem volt a szívem csücske a lánya. Csúnyán beszélt, nem törődött az embertársai érzéseivel, és a saját érdekeit szem előtt tartva képes volt bárkin átgázolni. Az én kedves, jóravaló férjem pedig csüngött ennek a kislánynak minden egyes szaván, mintha csak az ujja köré csavarta volna. 

Az utóbbi időben rengeteget beszéltem telefonon anyukámmal a házasságom miatt, tőle vártam a megnyugtatást azzal kapcsolatban, hogy nem ment el az eszem. Tisztán éreztem, hogy a férjem tilosban járt, és nem tudtam miként édesgethettem volna vissza magamhoz. Anya persze megnyugtatott, hogy ne fogjam ezt fel olyan melodramatikusan, hiszen a férfiak amolyan ösztönlények, és sokszor a nemi szervükkel gondolkodtak az agyuk helyett. James tipikusan ilyen férfi volt. Mielőtt összeházasodtunk, végig viszonya volt egy nővel, amit én első kézből Katie-től tudtam meg, de most hiába faggattam őt, nem volt hajlandó bemószerolni a barátját. 

Pedig én a zsigereimben éreztem, hogy Vicky és a férjem közt volt valami. Szétválasztani nem tudtam őket, hisz a család érdeke volt, hogy egy helyen dolgozzanak, de ravaszabb voltam, mint Vicky, és nem engedhettem, hogy teljesen megrontsa James-t. Az egy dolog, hogy bűnös testi kapcsolat volt köztük, de James nem engedhette meg a lelki üdve érdekében, hogy a házasságtörés súlyos vétke beszennyezze őt. Én is sikeresen ellen tudtam állni ezeknek a kísértéseknek, és nem voltam hajlandó áldozni az élvezetek oltárán. Bár nagyon nehéz feladat volt. A házasságunk elején James nagyon erősen próbálkozott bemocskolni az én tiszta, hithű keresztény lelkemet, és csábított engem, hogy lépjek a bűnösök ösvényére, de időben feleszméltem. A test örömeit megtagadtam magamtól, és igyekeztem távol tartani magamat a férjemtől. A nemi aktus gyermeknemzésre való, és én nem óhajtottam léha élvezetből minden áldott nap odavetni magamat neki.

Az ebédlőasztalnál ültem, és egy ajándékba kapott bonbont bontottam épp fel, mikor James belépett a lakásba. Egyértelműen nem töltötte itthon az éjszakát, de nem szándékoztam ezt szóba hozni. Ha ő azt hitte, hogy buta a felesége, nem kellett rájönnie idejekorán, hogy ez nem volt helytálló feltételezés. 

- Szia Gabby! - köszöntött egy félmosollyal, miközben levette havas bakancsát, és felakasztotta a télikabátját a fogasra. Roppant férfias volt, sokszor megfeledkeztem magamról, és csak bámultam őt tátott szájjal. Betömtem a számba inkább még egy csokit, és azt szopogatva válaszoltam.

- Szia szívem. - rámosolyogtam, és megpaskoltam a mellettem levő szék ülőrészét, jelezve, hogy szeretném, ha leülne mellém. Gyanakodva méregetett, én pedig élveztem a pillanatot. Kihúzta a széket, megfordította, és lovaglóülésben rápattant a rosszalló tekintetem ellenére is.

- Beszélni szeretnék veled, Gabby. - mondta egy hatalmas sóhaj kíséretében. Tudtam, hogy ez semmi jót nem tartogat a számomra, ezért gyorsan beelőztem.

- Hatalmas örömhírem van számodra, James. - mosolyogtam rá, majd bekaptam még egy kocka csokoládét a dobozból, és kényelmesen elhelyezkedtem a széken. - Kisbabát várok. - simítottam végig jelentőségteljesen a még lapos hasamon. Nem akartam vele közölni, míg le nem telt az első trimeszter, de most úgy éreztem, nem halogathattam ezt tovább. Valami készült a háttérben, és nekem meg kellett védenem a házasságunkat, és a férjem lelki üdvét is. Olyan nő akartam lenni, aki a tízparancsolat szerint éli az életét, és a házasságát is megóvja. Nem hagyhattam, hogy James kilépjen az életemből, és a baba miatt biztosan nem is fog már soha többet. Anyának igazán remek ötletei voltak mindig is, és most is a segítségemre volt ezzel a gyermekvállalás kapcsán. Elégedetten néztem a férjemet, aki szó szerint belefagyott a székébe.

Bármire is készült, bármit is szervezett az az álnok Vicky ellenem, ez a hír most mindent más megvilágításba helyezett. Éreztem a csontjaimban. 

- Hogy mit vársz? - pattant fel hirtelen James a székről, ami a lendülettől felborult. Összerezzentem a hevességétől, sosem viselkedett még így a jelenlétemben, de nem törődött vele.

- Az Úr megajándékozott bennünket egy gyermekkel. - próbáltam mosolyogni, de elbizonytalanodtam az arckifejezése láttán. Kifejezetten dühös volt, és ennek nagyon nem örültem. 

- És mégis miért akartunk volna mi gyereket vállalni? Engem meg sem kérdeztél erről! - ordított, és ez nagyon nem tetszett nekem. Teljesen kikelt magából, én pedig rémülten ültem vele szemben. Fel-alá kezdett mászkálni az ebédlőben, szemei szikrákat szórtak felém. - Hogy merészeltél ebben egyedül döntést hozni?

- Én azt hittem... - nyökögtem riadtan, de belém fojtotta a szót. Nem erre a reakcióra számítottam tőle.

- Mit hittél? - morogta az arcomba. - Mégis mi a lószart hittél? - megragadta a bonbonos dobozt, és a földre lökte, majd az asztalt is felborította. Reszketve ültem ott, és féltem, hogy engem is bántani fog.

- Hogy azért vettél feleségül, mert családot szeretnél. - mondtam halkan, szemlesütve.

- Én meg kibaszottul azt hittem, hogy jogom van eldönteni, mit szeretnék, és nem a hátam mögött hozza meg a feleségem az olyan döntéseket, amik befolyással lehetnek az egész kibaszott életemre! - rám szegezte vad tekintetét, majd az előtérbe sietett. Félve mentem utána. A bakancsát húzta.

- Ne haragudj rám... - kértem halkan.

Nem válaszolt, felkapta a kabátját, és iszonyatos erővel rám csapta az ajtót. Sejtettem, hogy hová indult, de nem akartam most utána menni. Minden egészen másképp sült el, mint ahogyan azt képzeltem. Kifolyt egy könnycsepp az arcomra, de kínosnak ítéltem, ezért azonnal letöröltem, és a telefonom után nyúltam. Mindenképp találkozni akartam a tiszteletessel, hogy tanácsot kérjek tőle. James-t valahogyan meg kellett térítenem az igaz hit útjára, mert képes lett volna mindent félredobni egy olyan erkölcstelen némber miatt, mint Vicky. Rossz hatással volt rá, és emiatt a gyermekünket sem tudta megfelelően fogadni. Mindennek Vicky volt az oka...





Drágáim!
Meghoztam a friss részt, és komolyan mondom, úgy szenvedtem ki magamból. Remélem, nem fogtok nagyon utálni, amiért így alakultak a dolgok, de valljuk be, nem is lenne olyan élvezetes a dolog, ha most minden klappolna, és itt be is fejezném egy happy end-del :) Ugye?

Másrészt tök szeretek szenvedős részeket írni. Főleg amilyen hangulatban vagyok most... nem esett nehezemre. (igazából csoda, hogy nem öltem meg valakit...)

Szóval... ne haragudjatok és ne utáljatok nagyon, jó?

Iszonyatosan várom a komikat!!!!!!! <3

Imádlak benneteket, csóközön, Arielle