53. fejezet

(Jimmy)

- Gyönyörűségem... - motyogtam, majd megfogtam Vicky kezét, mely már szinte markolta a bicepszemet, és közel húztam magamhoz. Igyekeztem olyan szenvedélyesen megcsókolni, hogy a lélegzete is elálljon tőle, és ne tudjon másra gondolni, csak rám. Szükségem volt rá. - Annyira nagyon szeretlek... - nyögtem a szájába, és beleremegtem egészen a közelségébe. Tudtam, hogy hasonló érzéseket váltok ki belőle.

Minden ellenállása szertefoszlott, így gyorsan a karjaimba kaptam őt, mielőtt leállíthatott volna, és felvittem az emeletre. Gyengéden lefektettem őt az ágyra, lassan vetkőztettük le egymást pucérra, közben apró érintésekkel, lágy csókokkal kényeztettük egymást, és mikor már egyetlen ruhadarab sem volt köztünk, én óvatosan a lábai közé furakodtam, és nagyon komótosan magamévá tettem. Vicky pontosan tisztában volt vele, hogy most nekem mennyire szükségem volt erre, de egyszerűen nem tudta elengedni magát. Becsültem benne, hogy nem gondolt magára, pedig nem is olyan rég még másként viselkedett volna ebben a szituációban. Most csak azért mozdult velem egy ritmusra, hogy nekem élvezetet nyújtson. A nyakamba fúrta a fejét, csípőjével minden egyes lökésemre válaszolt, érzékien simogatta a hátam, amitől csupa libabőr lettem, de lélekben nem volt velem.

- Engedd el magad, gyönyörűm. - motyogtam a vállára, miközben apró csókokkal hintettem tele a bőrét. Mindenhol mennyei illata volt, imádtam a parfümjét, ahogy a természetességével egybeolvadt. Olyan volt nekem, mint egy ajzószer. - Ne agyalj, csak engedd el magad.

Azt akartam, hogy ugyanúgy akarjon engem, ahogyan én sóvárogtam utána. Beleőrültem volna, ha most nem szexelt volna velem. Olyan elemi gerjedelem hajtott hozzá, ami kezdett félelmetes lenni. Imádtam ezt a kis csitrit. Kezemmel felnyúltam, erőteljesen a bal mellébe markoltam, ő pedig hangosan felkiáltott. Nem okoztam neki fájdalmat, ezzel tisztában voltam, hiszen sokkal durvábban is nyúltam már a testéhez, de tudtam, most már el fogja engedni magát. Ívbe hajlott a háta, derekam köré kulcsolt lábaival mélyebbre vont magában, én pedig kis híján ettől elélveztem. Visszafogtam magam, hogy gyönyörrel tudjam beborítani a testét.

- Dugj meg, Jimmy... - lihegte. - Úgy csináld, hogy fájjon! - kérlelt.

Nem kellett többször mondania. Mintha szétdurrantotta volna az agyamat. Azonnal átváltottam, felhúztam magasra az egyik lábát, és keményen döngetni kezdtem őt, ahogyan azt kérte tőlem. A legszenvedélyesebb nő volt az életemben, és egyszerűen nem tudtam betelni vele. Már vagy százszor lefeküdtem vele, mégis minden egyes alkalom után egyre jobban akartam a következőt, és úgy éreztem, ennek sosem lesz vége kettőnk közt. Olyanok voltunk, mint a mágnes, vonzottuk egymást totálisan. Zihált az élvezettől, ahogy merev farkam ki-be járt a puncijában. A melléről felcsúszott a kezem a nyakára, megbabonázott a zöld szeme. Azt akartam, hogy teljesen átadja magát nekem, és én olyan csúcsokra juttathassam, ahová mással sosem juthat el. Kizárólagosan magamnak akartam az összes gyönyörét. Lassan elkezdtem egyre erőteljesebben szorítani a torkát. Pillantása nem engedte el az enyémet, zöld szemeiben a bizalom lángolt. Felajzotta ez a kis játék, éreztem az egyre nedvesebb punciján. Kicsit oldalra fordultam, hogy más szögben tudjam belé mélyeszteni a farkam, ezzel egy időben teljesen elzártam a légcsövében a levegő útját, ő pedig hevesen dobálva magát az ágyon akkorát élvezett, hogy biztos lehettem benne, remekül eltaláltam az erogén zónáit az ostrommal. Amikor a teste csillapodni kezdett, elengedtem a nyakát, és ő zihálva kapkodott levegő után. A szemében játszó boldog fények azonban megérték bőven ezt a próbát nekem. Gyorsan hasra fordítottam, mire ő felpucsította a fenekét neke, én pedig már belé is vágódtam. Érezni akartam azokat az édes kis utórezgéseket a puncijában. Azokért éltem szinte. Erőteljesen mozgattam a farkamon, a csípőjét kétoldalt megmarkolva, és pár pillanat múlva hangos kiáltással éltem át az orgazmust, majd rá rogytam. Teljesen erőtlennek éreztem magam. 

Sokáig feküdtünk ott az ágyon mozdulatlanul, és úgy tűnt, nem bánta, hogy kissé ránehezedtem. Apró csókok, egy-egy fáradt simogatás, nyújtottuk a pillanatokat, pedig tudtuk, hogy véget kell vetnünk ennek.Aztán Vicky finoman letessékelt engem magáról, és kikászálódtam az ágyból. Leültem az ágy végébe, és szomorúan néztem a gyönyörű, meztelen testére. Bugyi után kutatott a szekrényében. Nem akartam, hogy vége legyen kettőnk közt ennek a fantasztikus dolognak. Nem akartam, hogy megbántódjon, és végképp nem akartam, hogy megutáljon a történtek miatt.

- Jobb, ha most hazamész, Jimmy. - mondta halkan, de nem fordult felém. Felpattantam az ágyról, felé igyekeztem, de gyorsabb volt nálam ezúttal, és bemenekült a fürdőszobába, pedig nem akartam engedni, hogy kicsússzon a kezeim közül. Magára zárta az ajtót, és zuhanyozni kezdett. 

A szívem darabokban volt, és olyan erős szorítást éreztem a mellkasomban, hogy azt hittem, fel fog emészteni. Nincs annál jobb érzés, mint amikor tudod, hogy akibe szerelmes vagy, ugyanúgy oda-vissza van érted, mint te őérte. De amikor mindketten ugyanúgy szenvedtek, az leírhatatlan. Felvettem a ruháimat, majd a bakancsomat felrángattam a lábaimra, és vetettem egy futó pillantást Vicky szobájára. Megláttam az elhajított bugyiját az ágy lábánál, lenyúltam érte, majd a farmerom zsebébe süllyesztettem. Díszes helye lesz a többi között az irodám zárható fiókjában. Gyakran elővettem ezeket a bugyikat, és mindegyikről pontosan tudtam, milyen szituációban kerültek hozzám. Mind Vicky-é volt, és a legtöbbet leszaggattam róla egy forró szex előtt. 

Ránéztem a csukott fürdőszobaajtóra, végigsimítottam a tenyeremet a faajtó lapján, de nem kopogtam be Vicky-hez. Egyedüllétre volt most szüksége, vettem az adást. Neki talán még nehezebb volt ez a helyzet, mint nekem. Leeresztettem a kezemet, és döngő léptekkel elhagytam a házat. Ha Vicky-nek arra volt szüksége, hogy ne legyek most a közelében, megtettem érte. Fogcsikorgatva, de magára hagytam. Kifelé menet még egy jókorát belerúgtam a Buick-ba, majd felhívtam Rob-ot, hogy segítsen nekem elvontatni innen, de csak este ért rá, így gyalog nekiindultam a fagyos utcáknak, és visszasétáltam a belvárosi lakásba. 

Gabrielle rendet rakott az étkezőben a tombolásom után, de semmi egyebet nem tett arrébb otthon, nekem pedig nem volt kedvem jelenleg a házimunkával foglalkozni. Lerúgtam a bakancsaimat magamról, majd miután a kabátomat is felakasztottam a fogasra, a hűtőhöz mentem és összedobtam magamnak egy szendvicset. Levágódtam a nappaliban a kanapéra, feltettem a lábamat a dohányzóasztalra, és bekapcsoltam a tévét. Úgy éreztem magam, mintha egy rakás szar lennék. Egy kicseszett jót kamatyoltam a világ legszebb nőjével, mégse tudtam jobban érezni magam tőle. Talán azért, mert elküldött utána...

Gabby megjelent a hálószoba ajtajában. Hosszúujjas rózsaszín pizsama volt rajta, borzalmasan állt neki a vörös hajával, de csak futólag pillantottam rá. Nem is akartam, hogy hozzám szóljon, de ő ezzel aztán végképp nem törődött. Odajött hozzám, és leült mellém a kanapéra. Elvette a távirányítót a kezemből, mire dühösen villant rá a szemem, de nem ijedt meg tőlem, csak egyszerűen lehalkította a tévét. 

- Beszéltem a tiszteletessel. - nézett rám komoly arccal. - Dühkezelési problémáid vannak James, és el kell járnod valamiféle terápiára. 

- Nem egy hitbuzi fogja megmondani nekem, hogyan éljem az életemet. - belecsikordult a fogam is a gondolatba, hogy én egy terápiás ülésre elmenjek. Gabby-nak elment az esze. Meg tudtam volna jelenleg fojtani egy kanál vízben.

- A babának nyugodt családba kell születnie. A tiszteletes szerint nem vagy alkalmas az apaszerepre, míg ilyen kirohanásaid vannak, és nekem keresztényi kötelességem megóvni ettől a gyermekünket. - olyan komoly meggyőződéssel állította ezt, hogy be kellett látnom, ő egy fanatikus. Se logika, se észérvek nem hatottak volna rá.

- Megígérem, hogy többé nem fordul elő, Gabby. Így rendben vagyunk? - kérdeztem rá se nézve.

- Ha mégis, akkor viszont szeretném, ha elmennél egy szakemberhez. - nem szállt le a témáról, én pedig kezdtem megint ideges lenni. Felsóhajtottam, és csak azután válaszoltam. Nem igaz, hogy nem veszi észre magát.

- Oké. - vontam vállat hanyagul.

- Mostanában nagyon furcsán viselkedsz, James. - jegyezte meg. Közelebb ült hozzám, kivette az üres tányért a kezemből, letette a kis asztalkára, és hozzám bújt. Életemben először viszolygás fogott el a közelségétől, és legszívesebben elhúzódtam volna tőle. - Nem vagy boldog velem?

- Olyan feleség vagy, akit alig látok, és ha itthon vagy, akkor sem törődsz velem. Nem beszélted meg velem ezt a gyerekvállalást sem, és ez iszonyúan kiakasztott. - fordultam felé, és igyekeztem uralkodni magamon. - Azt se tudom, mikor voltál hajlandó legutóbb szexelni velem... 

- Akkor fogant a baba, mikor hazajöttél New Orleans-ből. - mondta pirulva. - Túl vagyunk a 12. héten, és szeretném, ha a következő vizsgálatra eljönnél velem.

- Eljövök, csak szólj előre, hogy mikor lesz. - egyeztem bele fásultan. Tőrbe csalt, mert New Orleans után valóban lefeküdtem vele egyszer, de csak azért, mert ő akarta, és nem akartam hirtelen dobbantani a házasságomból. Akkor még nem tudtam pontosan hogyan is érzek Vicky iránt. A többi dologról említést sem tett, ami jellemző volt rá. Megint csak arról beszéltünk, ami neki volt fontos.

- Még mindig haragszol rám? - kérdezte, és szorosabban bújt hozzám. Ez volt az a pont, amikor már nem bírtam elviselni, hogy hozzám ér. Elhúzódtam, és felálltam.

- Szeretni fogom ezt a kisbabát, mert az én vérem, és ő nem tehet róla. De ne felejtsd el, hogy én nem akartam őt. És ezek után kettőnk közt semmi sem lesz olyan, mint volt. - néztem rá megvetéssel a szememben. - Túl messzire mentél ezzel a húzásoddal, és belekényszerítettél egy olyan dologba, amit én nem akartam. Jó pofát meg aztán nem fogok vágni hozzá még a te kedvedért sem. - közöltem vele, majd ismét öltözködni kezdtem.

- Most meg hová mész? - kérdezte aggódva.

- Összetörtem a kocsimat. - feleltem a bakancsom felhúzása közben. - El kell vontatnom onnan, ahol hagytam. Ne várj meg...

Ezzel felkaptam a kabátomat, és már ott sem voltam. Taxit fogtam, azzal vitettem magam Dean házához. Titkon reméltem, hogy Vicky-vel tölthetem az estét, és sikerül valamit kitalálnunk erre a faramuci helyzetre együtt, de Dean egyedül volt otthon, és Vicky autója is eltűnt. Rácsörögtem Rob-ra, átjött a furgonjával, és Dean segítségével sikeresen elvontattuk a Buick-ot egy szerelő műhelyébe, aki alkatrész áron megvette tőlem. Kipakoltam belőle a cuccaimat, majd hagytam, hogy Rob visszavigyen Dean-hez. Útközben persze alaposan kiveséztük a történteket, és ő ugyanolyan tanácstalanul állt a problémáimhoz, mint ahogyan én is. Vicky még mindig nem volt sehol, mikor visszaértünk a házhoz, és kezdtem emiatt nagyon pipa lenni. Leültem Dean mellé a teraszra, rágyújtottam. Összehúztam magamon a kabátot, nagyon hideg volt.

- Hol van a lányod? - kérdeztem félve.

- Elment. - felelte Dean közömbös hangon. Majdnem agyvérzést kaptam ettől az egy szótól. Félelem kúszott a bordáim közé, és összeszorította a szívemet.

- Hova? - nyögtem ki halkan. - Miért? Mennyi időre?

- Meg kell értened őt, Jimmy. - nézett rám Dean komolyan. - Most nagyon fontos, hogy milyen minőségben beszélsz vele, hogyan állsz hozzá a viselkedéséhez. Ő beteg, és ezt te is pontosan tudod.

- Vicky tök normális. - vetettem ellen.

- Vicky nagyon is labilis személyiség. Ezt te is pontosan tudod, fiam. Ma olyan mértékben kiborult, hogy azt te el sem tudod képzelni. Nem tudom, mi történt közöttetek, míg én elvittem Katie-t a kórházba, de úgy viharzott el innen, mintha üldöznék. - hátrasimította rövidre nyírt haját, mélyet sóhajtott. - Korábban minden ilyen szituációban kárt tett magában, vagy öntudatlan állapotba került, és totálisan kifordulva magából rögtön a pszichiátriára került. - nem volt könnyű ezt Dean-től hallani. Ezt az oldalát nem ismertem Vicky-nek, és ő sem mesélt róla nagy részletességgel. Aggódni kezdtem érte, féltettem őt. Miattam került ilyen állapotba, és felelősnek éreztem magam iránta.Megpróbáltam felhívni, de nem vette fel. Dean-nel bementünk a házba, idegesen mászkáltam fel-alá a nappaliban, miközben ő meccset nézett. Órák teltek el így, besötétedett már, mire hajlandó volt felvenni a rohadt telefonját.

- Szia. - mondta halkan a készülékbe.

- Tucatszor hívtalak Vicky, hol a francban vagy? - mennydörögtem. Nem akartam így ráförmedni, de addigra elszállt az agyam. Betett nekem ez a mai nap rendesen.

- Úton vagyok. - felelte tömören.

- Bővítsd gyönyörűm, mert kibaszottul be fogok pipulni. - próbáltam ugyan visszafogni magam, de nem igazán sikerült. Nem láttam már a pipától.

- Szükségem van egy kis térre, Jimmy.

- Hova mentél? - kérdeztem, de volt egy balsejtelmem.

- John-hoz tartok. - vallotta be az igazságot, mire elkáromkodtam magam. Már nem csak ideges és mérges voltam, hanem féltékeny is. Bárkivel szívesebben tudtam volna Vicky-t biztonságban, mint a volt szeretőjével.

- Hogy vagy képes erre, Vicky? - förmedtem rá. - Neked semmit sem jelentett ez az együtt töltött idő? Amint beüt a krach te rögtön rohansz John-hoz? Mi a jó francot oldasz meg ezzel? Párszor megdugatod magad vele, és akkor minden rendben lesz? Visszajössz egyáltalán? Hogy voltál képes itt hagyni engem? Nem bírom nélküled ezt végigcsinálni! - csak mondtam, és mondtam, ő pedig már zokogott. 

- Jimmy, gondold már végig az én szemszögemből ezt az egészet! Egy kibaszott hétre mentem el Vancouver-ből, mivel totálisan ki vagyok borulva, és nem akarok a közeledben lenni, mert akkor szétszakad a szívem, és beledöglök ebbe az egészbe! - kiabálta a telefonba ő is. - Nem vagyok olyan erős, mint amilyennek gondolsz. Én egyszerűen kevés vagyok ahhoz, hogy végignézzem, ahogy egy másik nő gyereket szül neked. Sajnálom... - mondta, majd megszakította a hívást.

Észre kellett volna vennem, hogy elgyengült. Tudnom kellett volna, miként kell őt kezelnem egy ilyen helyzetben. Tekintettel kellett volna lennem az ő szükségleteire. Erre én mi a jó francot csináltam? Megdugtam, ahogy egy kurvát szokás, majd magára hagytam, mert úgy gondoltam, erre volt szüksége. Nagyobbat nem is tévedhettem volna, és ezzel John karjaiba taszítottam.

Drágáim!

Meghoztam a friss fejezetet. Remélem, írtok nekem pár sort! 

 Csóközön, Arielle

U.I.: a fejezet írása közben az alábbi dalokat hallgattam, és kb. ezek híven tükrözik is Jimmy lelki világát. Úgyhogy mondjuk, ezek szólnának most Jimmy lejátszójában: