28. fejezet

(Jimmy)

Kimentem a raktárból, és odabiccentettem a csapos srácnak. Jól szoktam jattolni, így biztos voltam benne, hogy ez a kis incidens nem fog tőle kiszivárogni. Épp eléggé szarul éreztem magamat, legalább amiatt nem kellett aggódnom, hogy pletyka lesz a dologból. Bevágódtam a Buick-ba, de csak ültem ott a sötét parkolóban. Elővettem Vicky szakadt bugyiját a nadrágom zsebéből, a finom csipke anyagát morzsolgattam az ujjaim közt. Minden nőnek ilyen alsóneműt kellett volna viselnie, az összes pasi megőrült volna ettől. Én legalábbis biztosan. Kár, hogy az én feleségem sosem venne fel ilyet. Gabby mindig fehér, hagyományos szabású pamut alsóneműt viselt, sehogy sem tudtam rávenni egy-egy szexisebb darab vásárlására.

Eljött az a perc a közös életünkben, amikor rá kellett döbbennem, hogy én maximálisan alkalmazkodtam hozzá, ő pedig egy picikét sem volt hajlandó engedni az irányomban. Lemondtam a nőkről, a forró, egymás ruháját letépős szexről, a spontán szexről... Basszus, úgy általánosságban lemondtam a szexről. Gabby csak és kizárólag misszionárius pózban volt hajlandó lefeküdni velem, és ha netalán sikerült úgy ügyeskednem, hogy orgazmusa legyen, igazából azt sem élvezte. Homokba dugtam a fejemet éveken keresztül.

Szeretett engem, ebben biztos voltam, hisz a viselkedése egyértelműen ezt mutatta, de nem tudta összeegyeztetni a házasságunkat a hitével. Néha még engem is totálisan ledöbbentett a vallási fanatizmusával. Mivel olyan borzasztóan igyekeztem hűséges maradni hozzá, hogy ha már elvettem feleségül, legalább ne csináljak bolondot se belőle, se magamból, belementem abba, hogy így éljek vele. 

Vicky leszaggatott bugyijával a kezemben, életem legjobb dugását követően csak ültem a kocsimban, és azon elmélkedtem, hogy vajon bűnösnek kell e éreznem magamat igazából. Továbbra is szerettem a feleségemet, és vele terveztem a jövőmet. Mivel ő nem volt az a típusú szexpartner, akire én vágytam, sőt igazából nagyon szexelni sem akart, vajon felróható e nekem, hogy más nő lábai közt élveztem az életet? Tudtam, hogy mi a legjobb barátom véleménye erről, és tisztában voltam azzal is, hogyha bármelyik másik pasit megkérdeztem volna, az is ugyanazt mondta volna, amit Rob. 

Eléggé rossz érzés volt rádöbbenni, hogy egy nyomorult papucs lettem a feleségem mellett. Imádtam Gabby-t, de úgy éreztem magam, mintha gyomorszájon vágott volna ez az igazság. Ő baromi jól elvolt a kórházban, otthon is a tanulmányait írta, vagy épp csak hazaért, és már rohant is vissza egy szülés miatt. 

Ránéztem a kezemben tartott csipkére, elmosolyodtam, és miután bedobtam a kesztyűtartómba, beindítottam a Buick-ot, és hazamentem. Halkan nyitottam be a lakásba, de hiába akartam csendes lenni, a nappaliban égett a lámpa. Gabrielle a kanapén ült egyszerű flanel pizsamájában, előtte a laptopja, és egy halom papír. Megforgattam a szememet az újabb tanulmány láttán, majd erőt vettem magamon, és odamentem hozzá.

- Szia. - köszöntem halkan.

- Szia. Nyugodtabb vagy már? - nézett fel rám, miközben levette a szemüvegét. 

- Ne haragudj, hogy durván viselkedtem veled, nem akartalak megbántani. - feleltem. Leültem mellé, megfogtam a kezét. - Nem szeretsz velem lenni? - kérdeztem.

- Szeretlek James. - válaszolta egyszerűen. - Szeretek veled lenni, de a szexualitás engem annyira nem érdekel, mint téged. Te is jobban tennéd, ha nem engednél állandóan a test bűneinek. Eljöhetnél velem vasárnap a misére, és gyónhatnál ezekről a bűnös gondolatokról az atyának. - vetette fel olyan meggyőződéssel, hagy csaknem elhánytam magam. Szép is lett volna, ha én bementem volna a templomba a test bűneiről gyónni a tiszteletesnek azok után, hogy egy ideig a lánya és a felesége is a szeretőm volt.

- Ezentúl nem zargatlak ezzel a dologgal. Ha szeretnél velem lefeküdni, neked kell kezdeményezned, jó? - néztem rá szeretettel. Azt már nem volt szívem hozzátenni, hogy én a magam szükségleteiről majd gondoskodok. Nem kellett neki tudnia arról, hogy más nővel szeretkezek helyette, hisz az csak szex. Gabrielle a szerelmem volt, a feleségem, és az érzéseim örökre hozzá kötöttek engem. 

- Köszönöm. - nézett fel rám hálás tekintettel. Letérdeltem elé, két kezem közé fogtam szeplőkkel borított arcát, és apró csókot nyomtam a szájára.

- Nem szeretem, ha iszol. - jegyezte meg.

- Azt se ha dohányzom, mégis megteszem. - vontam vállat.

Ez állandó vitatéma volt köztünk, sokszor odáig is elment vele Gabrielle, hogy a pokolban fogok elégni a káros szenvedélyeim miatt. Felegyenesedtem, és az erkélyre mentem, hogy elszívjak egy cigit lefekvés előtt. Ráérősen szívtam el, gondoltam addig elteszi a munkáit, de mikor bejöttem az erkélyről már újfent bele volt merülve a laptopjába. Nem tettem megjegyzést, inkább bementem a fürdőbe, hogy letusoljak. Sokáig folyattam magamra a meleg vizet, és önkéntelenül is a nemrég átélt őrjítő dugás jelenetei jártak a fejemben. Talán 5 percig sem tartott az egész, mégis katartikus élmény volt számomra, és képtelen voltam nem gondolni rá. Ahogy álltam ott a zuhanykabinban, és ömlött rám a víz, megint merevedésem lett az emlékektől. 

Nem tudtam magamban Vicky-t hová tenni, és féltettem tőle Nana-t, meg Dean-t is, de azt nem tagadhattam egy percre sem, hogy a teste tökéletes volt. Bár tisztában voltam vele, hogy nem a tökéletes teste volt az egyetlen indoka az álló farkamnak. Ahogy dacolt velem, ahogy vitázott, de még a dühöngése is mind felajzott engem. Úgy vágytam a két lába közé kerülni, mint eddig semmire az életemben. 

A farkam nem volt hajlandó tudomást venni a pár órával korábban átélt fenomenális szexről, be voltam gerjedve ismét. Mivel biztos voltam benne, hogy Gabby nem lenne hajlandó ma lefeküdni velem, megmarkoltam a farkamat, és kivertem a zuhanyzóban. Soha nem vallottam volna be senkinek, de végig egy bizonyos szőke csitri formás kis testére gondoltam közben. Megtörölköztem, tiszta alsónadrágot vettem fel, majd visszamentem a nappaliba Gabby-hoz.

- Nem jössz aludni? - kérdeztem halkan.

- Sok dolgom van még ezzel. Ha holnap Melanie-knál kell töltenem az egész napomat, akkor ezt ma be kell fejeznem James. - nézett rám a laptopjáról egy pillanatra.

- Nem kell ott töltened az egész napodat, ha nem akarod. - feleltem. Kissé megbántva éreztem magam. Tudtam, hogy Melanie nem volt épp a szíve csücske, de egyáltalán nem értettem, mit látott benne annyira ellenszenvesnek.

- Tudod, hogy nem úgy értettem. - lágyult meg egy kissé, de tudtam, csak azért csinálja, hogy ne haragudjak meg rá.

- Jó éjt Gabby. - mondtam, majd bementem a hálóba, elnyúltam a nagy franciaágyon, és a mai nap eseményein elmélkedve, egy hatalmas vigyorral az arcomon elaludtam.

Sokáig aludtam, már késő délelőtt volt, mikor felébredtem egyedül az ágyunkban. Gabby nem törődött vele igazán, hogy együtt aludjunk el, együtt ébredjünk fel, pedig ezek voltak számomra a legédesebb, legintimebb pillanatok a házasságunkban. Szerettem nézni reggelente, ahogy a vörös haja szétterült a párnán, számolgatni a szeplőket az arcán, hozzábújni, de egyre kevesebbszer tudtam ilyen pillanatokat vele tölteni, mindig sietett valahová. 

Felkeltem, és úgy, ahogy voltam, egy szál alsóban kimentem a konyhába, hogy igyak egy jó erős kávét. Gabrielle már fel volt öltözve, a kanapén ücsörgött egy bögre forró kávéval és orvosi magazint olvasott. Már herótom volt ezektől a dolgoktól. Úgy éreztem, minden ilyen magazin, tanulmány, vagy egy-egy szülés tőlem veszi el őt. Azt az időd veszik el, amit én akartam vele tölteni, hogy ő csakis én rám figyeljen. Eddig nem is gondoltam bele abba, hogy ezzel mennyire megbántott engem a lelkem mélyén. Nem akart szexelni velem, nem akart velem lenni, és ez volt a magyarázat arra, amiért a múlt éjjel Vicky lábai közé kerültem. 

Nem mintha megbántam volna a történteket, mert az abszolút eszembe sem jutott azóta.Csak az járt a fejemben, hogy miként ismételhetném meg az élményt Vicky-vel úgy, hogy biztos lehessek benne, nem kürtöli világgá a kettőnk dolgát, és persze az se legyen egyértelmű számára, hogy odáig vagyok érte szexuális szempontból. A végtelenségig fel kell idegesítenem ma, hogy megtudjam, képes e dühében elárulni engem. Gabby úgysem hinné el, hogy megcsalom.

Megittam a forró kávémat, elszívtam az erkélyen hozzá egy cigit, majd visszamentem a hálóba, hogy felöltözzek. Egyszerű farmert húztam, hozzá egy fekete testhez simuló pólóval, aminek a közepén a Metallica logója volt.

Pontosan dél előtt 5 perccel érkeztünk meg Robert-ék házához, de addigra már minden meghívott jelen volt. 

- Ti érkeztetek utoljára, ti mosogattok. - fogadott minket Robert vigyorogva, de az én pillantásom egyből Vicky-re siklott, aki árgus szemekkel méregette a feleségemet. Nem csípte ki magát túlzottan, de úgy éreztem, bármit is vett volna fel, én attól is begerjedtem volna. Összesúgtak Melanie-val, és reméltem, hogy nem rajtam élcelődtek. Köszöntöttük a többieket, majd Vicky-hez fordultam. Legszívesebben letéptem volna róla a ruháját, és magamévá tettem volna ott helyben, amitől csak még frusztráltabb lettem. Szinte tapintható volt a kettőnk közt pezsgő feszültség, és fogadni mertem volna rá, hogy gondolatban ő ugyanúgy vagy százszor lepergette maga előtt a tegnap éjjeli aktust, ahogyan én is.

- Vicky, ő a feleségem. - mutattam be hozzá fordulva Gabby-t.

- Szia. Gabrielle Stanton-Buck vagyok. - nyújtotta a kezét a feleségem. Nem kerülte el a figyelmem, hogy rögtön beazonosította Vicky-t. Milliószor látta a tetoválást a hátamon, és nem átallotta mindannyiszor megjegyzésekkel illetni.

- Victoria Taylor-Wanderwoods. - mutatkozott be ő is egész névvel és kezet rázott vele. 

- Te vagy Dean lánya? - mosolygott Dean-re Gabby.

- Igen, gondolom már sokat hallottál rólam. - nézett rám jelentőségteljesen, de én igyekeztem egy cseppnyi érdeklődést sem tanúsítani az irányában. Nem mertem hosszan ránézni, féltem, hogy merevedésem lesz.

- Nem állítanám. - jegyezte meg Gabrielle. - Csak annyit hallottam rólad, hogy Dean lány vagy és New York-ban élsz az édesanyáddal. 3 év alatt, mióta ehhez a családhoz tartozom, nem esett rólad szó.

 Gabby remekül előkészítette nekem a terepet ahhoz, hogy alaposan beleköthessek Vicky-be.

- Bizonyára azért Gabrielle, mert Vicky 6 éve nem tisztelt meg bennünket a kedves társaságával. - magyaráztam.

- Bizonyára nyomós oka volt annak, hogy nem jöttem. - replikázta azonnal.

- Bizonyára rengeteg partin kellett részt venned, meg persze ilyen ocsmány cipőket vásárolgattál. - pillantottam gúnyosan a tűsarkúra, amit viselt.

- Tudod Jimmy, a partiribancok élete már csak ilyen. - mosolygott rám szélesen. - Azonban a valós okok kizárólag a családomra - vagyis apára és Nana-ra - tartoznak. - vágott vissza rögtön. 

- Nehogy azt gondold, hogy érdekel, mi mindent csináltál New York-ban 6 évig, mert egyáltalán nem. - néztem rám megvetően. Még mindig csak én, Melanie, és Dean voltunk tisztában vele, hogy igenis érdekelt engem ez a dolog 6 éve, és utána repültem oda, hogy csalódhassak benne.

- Ó, hát ennyire beletapostam abba a törékeny kis lelkedbe kedves Jimmy? - színpadiaskodott. Legalább úgy élvezte, ha vitázhatott velem, mint amikor megdugtam.

- Csupán a lábfejem tiportad meg kedves Vicky... - szűrtem a fogaim közt.

- James. Kérlek, vendégségben vagyunk. - fordult hozzám Gabrielle csitítólag. Vicky szemei szikrát szórtak, amint a feleségem hozzám ért. Olajat öntött csak a tűzre.

- Köszönöm Gabrielle, de meg tudom védeni magamat. Ismerem Jimmy-t, mint a tenyeremet. - mosolyogott rá Gabby-ra negédesen.

- Vicky... - szólt rá Dean figyelmeztetően. - Gabby igazán nem akart rosszat.

- Nem túlzottan érdekel. - vont vállat. Nem lepett meg a Gabby-hoz való hozzáállásával. Pont erre számítottam.

- Ez esetben kérlek, menj haza. Én szeretnék nyugodtan ebédelni, olyan emberek társaságában, akik törődnek egymással. - nézett rá szúrós szemekkel Dean.

- Rendben, Jimmy-től úgyis elment az étvágyam. - puffogott.

- Hidd el Vicky, ez az érzés kölcsönös. - közöltem. Egy pillantra láttam rajta, hogy legszívesebben kitálalna, de megmakacsolta magát.

- Az isten szerelmére beszéljétek már meg a problémáitokat egymással!  Így nem lehet családi életet élni, dolgozni, és egyáltalán közöttetek lenni sem! - Dean kifakadása meglepő volt. Sosem hallottam még Vicky-vel kiabálni.

- Nem rendezek én Jimmy-vel semmit! Úgyis ő a fontosabb neked, hisz engem küldesz el, nem őt. Legalább így már világos, hogy az ő pártján állsz! - vádolta meg Vicky, aki nem válaszolt, csak szomorú szemmel nézett rá, miközben Katie óvatosan mellé lépett, és hasonló tekintettel meredt Vicky-re. Eddig is jó viszony volt Dean és Katie között, de ez most valami egészen másnak tűnt.

- Mire számítottál mégis, Vicky? - dörrentem rá én is, hogy fokozzam a rossz érzéseit. - Időnként megjelensz itt, rendszerint feldúlod a mi életünket, aztán meg hazamész New York-ba. 6 év alatt egyszer sem voltál itt, abszolút nem érdekelt az apád.

- Apa pontosan tudja, hogy mi volt az elmúlt 6 évben, azt viszont nem igazán értem, hogy neked mi közöd van ehhez. - lépett egyenesen elém. Farkasszemet néztünk, élveztem a közelségét.

- Családtag vagyok. - feleltem egyszerűen.

- Az enyém biztos nem. Hozzám semmi közöd. - szúrkálódott, majd körbemutatott. - Sajnálom, hogy Jimmy nem tud viselkedni felnőtt ember módjára, én most hazamegyek. Sziasztok. - köszönt el, és elindult. Két lépést követően utána szóltam. Nem bírtam ki, hogy ne az enyém legyen az utolsó szó. Úgy imádtam felborzolni a tollait!

- Csak óvatosan Vicky, nehogy orra ess azokban a ronda cipőkben. - gúnyolódtam. Hirtelen haragjában lekapta a cipellőket a lábáról, és teljes erőből, egyenként hozzám vágtam. A combomon talált el mindkét alkalommal, de sose vallottam volna be neki, hogy nem hogy nem fájt, de még fel is állt a farkam tőle.


Hellóóóó Mindenki! 

Ha kedvesek lesztek hozzám, és sok-sok kommentet írtok nekem, akkor nagy valószínűséggel holnap hozom a következő fejezetet Jimmy szemszögéből!

Puszi, Arielle