39. fejezet

(Vicky)

Lezuhanyoztunk, majd kissé lecsillapodva rendeltünk egy könnyű ebédet. Nem siettem el a készülődést, és Jimmy sem. Farmert húzott hófehér inggel, nyakkendővel és zakóval. Tetszett ez a hanyag elegancia, pontosan olyan rosszfiús volt, mint régen. Én egy fekete szatén nadrágot vettem fel egy piros inggel, a hajamba pedig piros masnit tűztem.

- Így alig látszol 17 évesnek. - jegyezte meg Jimmy, miközben a tükör előtt rendezgettem a frizurámat. 

- Te sem tűnsz 27-nek. - nyújtottam rá a nyelvem a tükörből.

- Lexington-nak akarsz tetszeni? - kérdezte halkan.

- Jimmy, én saját magamnak akarok tetszeni. Cseppet sem érdekel, hogy Adam-nek, neked, vagy bárki másnak tetszik e a külsőm. - fordultam felé. - Arról nem tehetek, hogy ilyen bomba jól nézek ki. - mosolyodtam el hamiskásan.

- Pimasz csitri... - motyogta a bajsza alatt, majd a fenekemre csapott. - Menjünk!

- Menjünk! - bólintottam. Vetettem még egy pillantás a tükörképemre, majd határozott lépésekkel Jimmy után indultam. 

A hotel éttermében találkoztunk a bútorforgalmazó cég három vezetőjével. Adam ismét bókokkal kedveskedett nekem, én pedig úgy tettem, mintha mindez érdekelt volna, de közben Jimmy-n járt az eszem. Szeretett engem. Én voltam az első nő, aki meg tudta lágyítani a szívét, és aki össze is törte azt. Miattam tetováltatta a hátát - amit láthatóan nem bánt meg, hiszen csak előttem rejtegette. Feleségül vette Gabrielle-t, elméletileg szerette is, mégis lefeküdt velem immár többször is. Ezt a részét a történetnek nem igazán értettem. Ott van a felesége, aki láthatóan iszonyatosan szerelmes belé, mégis velem szexel. Mi a logika ebben? Miért jó neki, hogy megcsalja őt? Miért vállalt akkora kockázatot, hogy pont velem teszi ezt meg? 

Hiába ismertem jól Jimmy-t, ezekre a kérdésekre nem találtam válaszokat, így önmagam vizsgálatára fókuszáltam a továbbiakban. Vágy és szenvedély - ez a két érzelem uralt most engem Jimmy-vel kapcsolatban. 16 évesen szerettem volna a barátnője, a szerelme lenni, de már nem. Másé sem. Csak szex és más semmi - jó ideje ez volt az életfilozófiám, és Jimmy esetében ehhez még szigorúbban tartani óhajtottam magamat, afféle óvintézkedés gyanánt is. 

Bizonyítottan bele tudok szeretni Jimmy-be, így jobbnak láttam, ha bizonyos mértékben távolságot tartok tőle. Abban biztos voltam, hogy ismétlése lesz a dolognak és tulajdonképpen jelenleg minden idegszálam arra vágyott, hogy Jimmy szeretője legyek. Talán azért sem vágytam többre, mert sosem volt normális párkapcsolatom, nem szerettem volna megházasodni, sem senkivel együtt élni. Telefon zümmögés zökkentett ki elmélkedésemből, elővettem a mobilom. Jimmy az asztal másik feléről küldött SMS-t, izgatottan nyitottam meg.

"NEM CSAK LEXINGTON NYÁLA CSOROG MIATTAD. MINDENKI TÉGED NÉZ."

Összeráncoltam a szemöldökömet, azon tanakodtam, hogyan kéne ezt mégis értelmeznem. Talán féltékeny lenne?

"NÉZNI SZABAD, DE CSAK AZ ÉRINTHET, AKINEK ÉN MEGENGEDEM!" -válaszoltam azonnal.

"NEKEM NINCS SZÜKSÉGEM ENGEDÉLYRE. TEGNAP SEM KÉRTEM." - jött azonnal a felelet. Elmosolyodtam, de még mindig nem néztem rá.

"EMLÉKEZTETNÉLEK, HOGY TE TANÍTOTTÁL VEREKEDNI. HA KELL, MEGVÉDEM MAGAM :) "

Lopva felé pillantottam, az üzenetemet olvasta, szája széle megrándult, csaknem mosolygott, majd gyorsan írt nekem. 

"KÉSŐBB MEGVÉGHETED MAGAD TŐLEM"

Ígéret egy jó kis hancúrra - másra nem is vágytam!

"NEDVESEN VÁROM MR. BUCK!!!"

Láttam, ahogy megrándult, szemeiben sötét vágy tüze égett, perzselő tekintete végigsimított a testemen. Nehezen tudtam ezek után koncentrálni a mellettünk ülőkre, de kénytelen voltam összeszedni magam. A megállapodás végül létrejött, a terveinket elfogadták, a szerződéseket aláírtuk. Egyikünk sem gondolta, hogy ilyen hamar teljesítjük a feladatot. Mindenki összeszedte a saját papírjait, a két idősebb férfi elköszönt, majd távozott. Jimmy kiment a mosdóba, Adam pedig kapva kapott az alkalmon, és felém fordult.

- Van estére valami programja, Ms. Taylor-Wanderwoods? - kérdezte, miközben a karomat cirógatta. Libabőrös lettem, de nem azért, mert élveztem volna az érintését. Az egész pasi túl sok volt nekem. Még titkon örültem is, hogy végül nem fanyalodtam rá. Napvilágnál százszorta jobban láttam, milyen nyálas egy alak valójában. 

- Sajnálom Mr. Lexington, de Jimmy-vel már leszerveztük a programjainkat. - feleltem mosolyt erőltetve az arcomra. 

- És szívesebben töltené az idejét az üzlettársával, mint velem? - édelgett.

- Jimmy nem csupán az üzlettársam, az apám nevelte fel. - tájékoztattam még mindig szörnyen kedves hangnemben. Alig vártam, hogy levegye rólam a kezét.

- Jöjjön el velem vacsorázni. - kért Adam.

- Ez most nem lehetséges, sajnálom. Talán legközelebb. - hagytam nyitva neki egy kiskaput, nehogy rossznéven vegye az elutasításomat.

- Legközelebb mindenféleképpen. Hatalmas örömben részeltetne, ha velem töltene egy kis időt kettesben. - búgta a fülembe. - New York-ban sem tudtam már levenni a szememet magáról.

- Ön igazán kedves... - motyogtam. Átkarolta a vállamat, igyekezett közelebb kerülni hozzám. - Mindazonáltal örülnék, ha illendően viselkedne Mr. Lexington. - figyelmeztettem kedvesen. - Nem egy bárban ülünk, és nem egy könnyű nőcske vagyok.

- Elnézést, igaza van. Ön valóban nem hasonlítható más nőkhöz. Az édesanyja finom modorát érzem magában is. - suttogta, majd eleresztett. Gyengéden kezet csókolt, majd távozott.

- Anyám finom modora... - morogtam magamban, és egy hajtással megittam a koktélomat. - Majd adok én neked anyám finom modorából.

Jimmy bosszús arccal tért vissza mellém, és tudtam, hogy Adam miatt lett ilyen feszült. A hangulatváltozásai még egy birkatürelmű embert is kikészítettek volna, nem is értettem, hogy Gabrielle hogyan tudta ilyen mosolygósan élvezni a társaságát, mikor nekem többnyire viszketett a tenyerem a közelében. Elvettem tőle a poharát, kiittam a whiskey-jét.

- Lexington kikosarazott, és most leiszod magad? - élcelődött Jimmy.

- Nagyon vicces vagy. - néztem rá összehúzott szemekkel. - Éppenséggel az, aki kosarat kapott. - morogtam, miközben rendeltem egy új koktélt magamnak.

- Délután 4 óra van, miért is iszol? - faggatott. 

- Jól esik. - mondtam egyszerűen.

- Szegény Lexington. - csóválta a fejét. - Pedig olyan célirányosan édelegtél vele.

- Nem édelegtem vele, csak hagytam, hogy flörtöljön velem. De ez nem a te dolgod. - vetettem oda.

- Dehogyisnem! - szörnyűlködött látványosan.

- Mondom, hogy nem. Nem vagyok a tulajdonod. - sziszegtem, majd a koktélom felét megittam. Jimmy ezen felbuzdulva rendelt egy másik italt magának.

- Szexelsz velem, nem? - kérdezte, majd ledöntötte a whiskey-t.

- Párszor szexeltem veled, valószínűleg ma is fogok. Aztán holnap visszamegyünk Vancouver-be, te belenézel a feleséged szemébe, és máris elfog majd a bűntudat. Úgyhogy nem a te dolgod. - dühöngtem, és felpattantam. Megragadta a karomat, visszahúzott a székre.

- Mit szeretnél?

- Inni. - feleltem, mire kihúzott az épületből, taxiba ültünk, és egy bár parkolójában találtam magam. Egy füstös kis hely volt, pont olyan, ahol jól érezhette magát az ember. Beültem egy üres boxba, Jimmy pedig egy üveg tequilával csúszott be mellém, miután a pultos lánnyal beszélt. 

- Hajlandó vagy értelmesen megbeszélni a dolgot? - kérdezte Jimmy.

- Fogd már fel Jimmy, hogy ezen abszolút nincs mit megbeszélni. - keltem ki magamból, Kinyitottam az üveget, meghúztam, de Jimmy rögtön el is vette tőlem.

- Akkor miért is rúgunk be? - ivott belőle ő is egy nagy kortyot.

- Csak én rúgok be. - dörmögtem. - Neked nem muszáj.

- Mond el! - utasítás volt, nem kérés. Megmakacsoltam magam. - Velem van bajod? - ezt már olyan lágy hangon kérdezte, hogy csaknem elnevettem magam.

- Ha mindig innék, amikor veled bajom van, már májcirózisom lenne.

- Lexington mondott valamit? - húzta össze a homlokát.

- Az anyámhoz hasonlított! - nyögtem fel felháborodva, Jimmy pedig hangosan felkacagott. Ó, mennyire szexi volt, amikor nevetett! Már csaknem el is felejtettem, hogy mennyire. Pompás férfipéldány kiállhatatlan természettel, lenyűgöző mosollyal, vágyat keltő tekintettel.

- Lexington nem ismer téged, Vicky. - mondta komolyra váltva. - Sokkal inkább apádra hasonlítasz, csupán megtanultál úgy viselkedni, ahogyan anyád azt elvárta tőled.

- Azt hiszed, hogy te ismersz engem? - kérdeztem, majd visszaszereztem tőle az üveget, és meghúztam.

- Régen nagyon jól ismertelek, Vicky. Szeretnélek újra megismerni. - mondta halkan, én pedig kishíján pánikrohamot kaptam.

- Jimmy, azért mert dugunk párszor, még nem kell körbenyalni egymást... - vetettem ellen azonnal. Megrémített ez a tempó.

- Tiszta ideg vagy, Vicky. - nevetett fel újra, majd elterelte a témát és inkább anyámról kérdezgetett. Elbeszélgettünk róla, a válásról, a nagyszüleimről és közben megittuk az üveg tequilát is. Egyre többen lettek a bárban, majd beindult a zene is. Életem egyik legjobb estéjét töltöttem Jimmy-vel a bárban. Részegen táncoltunk fél éjszaka, és én annyira élveztem ezt, mint még soha életemben. Szerettem volna, ha sosem ér véget, de éjfélkor vissza kellett mennünk a szállodába, hogy másnap fel tudjunk kelni és elérjük a gépünket. 

Örömmel tudatom, hogy kész az új fejezet, remélem írtok nekem pár kommentet.

Pixy elkészült a Best of Jimmy and Vicky gyűjteménnyel, amit fel is fogok tenni az oldalra, és ő folyamatosan bővíteni fogja ezt (amint persze rájövök, hogyan tudok oldalt hozzáadni a blogomhoz, mert ehhez sík hülye vagyok).

Távgyógyítást vállal valaki? Facebook cseten levezethetné nekem, hogy mit csináljak és hogyan, hogy látszódjon is! 

Várom a komikat Drágáim, pusszantás, Arielle