2014. július 6., vasárnap

17. fejezet

(Jimmy)

Gyönyörű volt a szoba, amit a hotelben kaptunk, igazi nászutas lakosztály. Hófehér ágynemű, tele virágszirmokkal, gyertyákkal. Nevetgélve néztünk körbe Gabby-val, de éreztem rajta a feszültséget. Nem lehetett neki könnyű, hisz ezen az estén búcsút kellett intenie az eddigi életének: immár az én feleségem volt, velem fog élni. Azt akartam, hogy később, mikor már őszbe csavarodott a hajunk, és a hamut is mamunak mondjuk, akkor is szép emlékként tekintsen vissza erre az éjjelre, így nem sürgettem. Az ő tempójában akartam haladni, türelmesen.  Ledobtam a zakómat egy fotelbe, és a nyakkendőmet bontogattam, mikor elém lépett, és egy mozdulattal leoldotta rólam. Még így is, hogy remegtek a kezei, ügyesebb volt nálam. Nem engedtem, hogy ellépjen a közelemből, végig simítottam az arcán, majd kibontottam a haját az elegáns kontyból. Hullámos, vörös loknik omlottak szét az ujjaim közt, mintha csak tűznyelvek nyalogatnák. 

- Nem foglak bántani, Gabby. - suttogtam egyenesen a szemébe nézve. - Nem szeretném, ha félnél tőlem, vagy a szextől.

- Hidd el, James, én pont annyira szeretném ezt, mint te. - mosolygott rám pironkodva. Nem tudta leplezni, hogy mennyire feszeng.

- Fogalmad sincs róla, hogy mennyire vágyom rád Gabrielle. - közelebb léptem hozzá, a karomba vontam, megcsókoltam. Édesen simult hozzám, én pedig lassan kicipzároztam a hátán a ruhát, és ellépve tőle hagytam, hogy a földre omoljon. Hófehér fehérneműben állt előttem, és a vörös kis loknikkal lélegzetelállítóan szép volt. Apró szeplőkkel borított bőre sápadtan fénylett a félhomályban, de még így is tisztán láttam, hogy mennyire zavarban van. - Tudtam, hogy szép a feleségem, de nem gondoltam, hogy ennyire. - mosolyogtam rá.

- Segítened kell nekem, James. Van persze fogalmam róla orvosilag, hogy minek is kell történnie most, de nekem nem ez a lényeg. Azt szeretném, ha boldoggá tudnálak tenni téged. - mondta halkan, mire elmosolyodtam. 

- Engedd el magad, édes. Aztán segíts levetkőzni. - kacsintottam rá. Elkezdte kigombolgatni az ingemet, majd lecsúsztatta a karjaimról, és az is a padlón landolt. Lerúgtam a cipőimet, hagytam, hogy az övemet is kioldja, majd megszabadultam a nadrágomtól is. Az alsónadrágom már csaknem szétrepedt meredező farkam miatt, de igyekeztem lassan haladni, türelemmel.

Felkaptam Gabby-t a karjaimba, az ágyhoz vittem, és a rózsaszirmokkal borított ágyneműre fektettem. Csak a gyertyák fénye pislákolt a szobában, barna szemei fogva tartották a tekintetemet, bizalmat sugárzott felém. Kikapcsoltam a melltartóját, de nem vettem le róla, rábíztam ezt a dolgot, inkább a lábához ültem. Levettem a cipőjét, finoman masszírozni kezdtem a lábfejét, amit jóleső sóhajtásokkal díjazott. Végigcsókoltam a lábfejét, majd az egész lábát, de mikor a bugyijához közeledtem, elhúzódott. Rámosolyogtam, zavarban volt. A hasán folytattam, fel egészen az apró kis mellekig. Pironkodva vált meg a fehérneműtől, én pedig bódultan ízleltem meg sötét bimbóit. Lehunyta a szemeit, szaggatottá vált a lélegzete, én pedig tovább ingereltem a mellét, miközben a kezemmel a hasán haladtam lefelé. Ahogy a szeméremdombjához értem, megvonaglott az érintésemtől. 

- Ez az Gabby... - suttogtam a mellkasára. - Csak élvezd, ahogy érintelek.

- Olyan bűnösnek tűnnek ezek az érzések... - suttogta aggódó arccal. Számítottam erre a vallásossága miatt, nem ért váratlanul a habozása. 

- Csak engedd el magad erre az egy éjszakára. - mondtam nyugtatóan. - Megpróbálod a kedvemért? - néztem rá kérlelően. Kezemmel még mindig a szeméremdombját simogattam. 

- Szeretlek. - felelte egyszerűen, és nekem ez bőven elég volt.

Lehúztam róla a csipkés franciabugyit, és leplezetlenül szemlélgettem vörös szeméremét. Pont olyan színe volt, mint a hajának. Sosem szerettem, ha egy nő nem szőrtelenítette magát a kellő helyeken, de most valahogy semmiféle ellenérzés nem volt bennem. Szerettem őt, és ha ő így érezte jól magát, engem nem zavart. Kedvtelve nézegettem őt, mire szégyenlősen összezárta a combjait. Arca lángvörösre gyúlt.

- Ne takard el magad előlem. A feleségem vagy, én pedig nézni akarlak. - mosolyogtam rá, mire lassan szétnyitotta a lábait, én pedig közéjük térdeltem. Lassan közelítettem felé, szelíden csókoltam meg. - Érints meg, édesem! - esdekeltem a szájába, mire szorosan magához húzott.

Merev farkam hozzásimult az alhasához, és tudtam, hogy nem sokáig fogom bírni már az időhúzást. A csókunk egyre intenzívebbé vált, én pedig ismét a lába közé nyúltam, és a csiklóját kezdtem ingerelni. Pontosan tudtam, meddig mehetek el, hogy éppen ne élvezzen el. Ismertem már annyira a női testet, hogy biztos kézzel irányíthassam őt. Gyorsan felvettem egy óvszert, és amilyen óvatosan csak tudtam, belé hatoltam. Az első görcsös összerándulásnál megálltam. Éreztem a szűzhártyáját a péniszem hegyével, és tudtam, hogy tisztában van vele, fájdalmas lesz ez számára. Apró csókokkal borítottam az arcát, ő pedig a hátamba kapaszkodott.

- Ne haragudj édesem! - nyögtem a nyakába, majd egy gyors mozdulattal átszakítottam az ártatlanságát bizonyító kis hártyát. Körmei a bordáimba vájtak, élesen felszisszent, és egy apró kis könnycsepp csordult ki a szeméből. Elfordította a fejét, nem akarta, hogy észrevegyem, de már késő volt. Két kezembe fogtam az arcát, letöröltem a könnycseppet, és nem eresztettem a tekintetét. 

- James... - szabadkozni próbált, de én megráztam a fejem.

- Csak rám figyelj édes. Olyan finom vagy... - suttogtam, majd mozogni kezdtem benne. 

Igyekeztem nagyon óvatos lenni, nem akartam feleslegesen fájdalmat okozni neki, de nagyon nehezen értem el, hogy újra elengedje magát. Lassan simogatni kezdte a hátamat, hallottam, ahogy gyorsult a légzése, így fokoztam egy kicsit a tempót. Egyik kezemre támaszkodtam, le sem vettem a szemem róla, másikkal pedig a bal lábát a levegőbe emeltem a térdhajlatánál fogva, hogy mélyebbre kerülhessek. Szinte azonnal reagált a teste. Éreztem a ritmikus összehúzódásokat, láttam az arcán a meglepettséget, hallottam, ahogy egy apró sóhaj szakadt ki belőle. Ennyi pont elég is volt nekem. Eleresztettem a lábát, a nyakába fúrtam az arcomat, két tenyerembe fogtam a formás kis fenekét, és három mély, határozott lökés után elélveztem. Sokáig feküdtem rajta, és csak remegtem, miközben a hátamat, tarkómat simogatta az ujjbegyeivel.

- Gyere édes, tusoljunk le. - motyogtam a nyakába.

- Még mindig remegsz. - suttogta. Aggódva tekintett rám.

- Nincs semmi baj, csak nagyon élveztem. - mosolyogtam fel rá, mire elpirult. - Sose volt még orgazmusod, Gabby?

- James... - levegő után kapkodott, annyira zavarban volt.

- Eszméletlenül jó érzés volt, ahogy a farkam körül lüktettél. - mondtam, miközben lekászálódtam róla, és leszedtem a gumit magamról. 

- Nem hiszem, hogy ilyen mértékben kellene ezt az aktust kitárgyalnunk. - felelte zavartan.

- Házasok vagyunk. Mindent megbeszélhetünk egymással, édesem. - mosolyogtam rá, majd a kezem nyújtottam felé.

- Menj csak nyugodtan zuhanyozni, James. Én majd utánad. - rázta a fejét, és maga elé fogta a takarót. 

- Viszlek, ha nem jössz önként. - fenyegettem meg játékosan, mire elmosolyodott, és hagyta, hogy felhúzzam az ágyról, de a takarót még mindig maga elé tartotta, hogy ne lássam őt. Egy mozdulattal kivettem a kezéből, az ágyra hajítottam, őt pedig húztam magammal a fürdőbe. 

Sokáig folyattuk magunkra a meleg vizet, jól esett, és fel is frissültünk tőle, azonban nem kerülte el a figyelmemet, hogy Gabby mindvégig próbált háttal helyezkedni nekem, hogy ne lássam őt, és ő sem akart igazán látni engem. Átöleltem hátulról, a tarkóját puszilgattam. Riadtan próbált elhúzódni, de nem engedtem, hátsójához dörgöltem a farkamat.

- Nem tetszem neked, Gabby? - kérdeztem halkan.

- Túlzottan is tetszel, James. Csak sosem volt ilyen élményekben részem, és hiába vagyok kíváncsi, zavarba ejtesz állandóan. - mondta.

- Ne gondolkozz túl sokat ezeken a dolgokon, csak élvezd, hogy szeretlek téged. - feleltem, majd a mellére csúsztattam a kezem, és simogatni kezdtem. Bimbója lassan megkeményedett az ujjaim alatt, és hetykén felfelé meredt. Megfogtam az egyik kezét, hátrahúztam, és a farkam köré vontam. Zavartan kapkodta a fejét, riadtan nézett rám. - Nagyon régóta ennyire kívánlak téged. - mondtam miközben rákulcsoltam az ujjait, és lassan előre-hátra mozgatni kezdtem a csípőmet.

- Mit csinálsz? - kérdezett vissza aggódva.

- Veled fürdök. - nyögtem a hajába, majd a csiklóját kezdtem dörzsölni, simogatni.

- Menjünk vissza az ágyba? - kérdezte halkan. Pontosan ugyanúgy tartotta a kezét, ahogyan a farkamra tettem, de nekem kellett mozogni.

- Mozgasd a kezed édes. Szerezz nekem örömet. - kérleltem.

- Nem tudom, hogyan csináljam. - súgta, mire megmutattam neki. Kicsit ügyetlen volt még, de nem vártam, hogy egyből mindent tökéletesen meg tudjon csinálni. Lesz még rá időn bőven, hogy a kedvemre formálhassam. 

- Dőlj előre Gabby. Támaszkodj a csempének. - utasítottam egy idő után.

- Menjünk inkább az ágyba, Jimmy. Nem tűnik megfelelő helynek erre a zuhanyzó. - vonakodott.

- Bízz bennem, édes. - mondtam, majd a tenyerem a hátára helyeztem,  és enyhe nyomást kifejtve rá, engedelmesen tette, amit mondtam. Óvatosan hatoltam belé, de így összerándult az érzéstől. - Feszítelek még mindig? - kérdeztem, mire hirtelen elhúzódott tőlem, én pedig kicsusszantam belőle.

- Én... én nem egy pornós vagyok, hogy ezt csináld velem. - mondta halkan.

- Gabby, a pornósok egészen más dolgokat művelnek, hidd el nekem. Minden házaspár szeretkezik ebben a pózban. - simogattam meg az arcát. - Túlreagálod a dolgokat. Lazulj el, édes.

- Nem hiszem, hogy Ádám és Éva ilyen pozitúrákban szeretkeztek volna. - rázta a fejét.

- Azóta sok idő eltelt, hogy ők éltek, én pedig tapasztaltabb vagyok, mint akkor Ádám volt. - nevettem fel.

- Más nőkkel szeretkeztél így? - kérdezte.

- Azok a nők nem számítanak, ahogy az sem, amit csináltam velük. Csak veled szeretnék lenni Gabrielle. - néztem rá komolyan, és magamhoz húztam. - Nem akarom, hogy félj tőlem, és azt sem, hogy elutasítsd az érintéseimet. Nézz rám édes! - toltam el magamtól, és rámutattam kőkemény farkamra. - Úgy kellesz nekem, mint a levegő! Eszelősen kívánlak!

- Vigyél vissza az ágyba... - kérte szelíden, én pedig nem tudtam ellenállni neki.

Elzártam a vizet, karomba kaptam őt, és az ágyhoz vittem. Ugyanúgy szeretkezett velem, ahogyan a szüzességét elvettem, gyakorlott mozdulataimmal pedig hamar újabb gyönyörben részesítettem őt. Összebújva aludtunk el, és én boldog voltam, hogy elvettem őt feleségül.

2 év múlva még mindig ugyanazt éreztem iránta, mint a kapcsolatunk elején. Az ő belvárosi lakásában éltünk, és nagyon jól kijöttünk egymással. Igazából a munkán kívül minden időnket együtt töltöttük, a végtelenségig tudtunk beszélgetni. Szerette a barátaimat, a családomat, és valami elképesztő módon szeretett engem is. Tisztán láttam a szemében a csodálatot, amivel tekintett rám. Ha tudtam volna, hogy a házassággal ennyire elmélyül érzelmileg a kapcsolatunk, már korábban elvettem volna feleségül őt. Tökéletes társam volt minden szempontból, még akkor is, ha megalkuvással járt ez a részemről.

A szex volt az egyetlen dolog, amiben nem tudtam lenyűgözni őt. A testiségről nem is igazán tudott vagy mert nyíltan beszélni, így meglehetősen nehéz dolgom volt vele. Merőben más szemlélete volt ezzel kapcsolatban, és tudtam, hogy én sok vagyok számára. Más hőfokon égtünk. Az elején próbált ő alkalmazkodni, de engem érzékenyen érintett, ha nem lelte igazán élvezetét a szexben, így nem erőltettem a dolgot. Frusztrált voltam, és ambivalens érzések ébredtek bennem a házasságunkkal kapcsolatban. Szerelmes voltam a feleségembe, de nem dughattam meg őt. Gabby csak szeretkezni szeretett. Félhomályban. Misszionárius pózban. Utána külön fürödtünk, és amíg én tusoltam, ő az esti imát mondta a rózsafűzérét szorongatva.

Néha úgy éreztem magam, mintha egy becstelen gonosztevő lennék, aki bűnbe vitt egy apácát, és ez ellen nem tudtam mit tenni. Vágytam a szenvedélyre, és egy kiadós dugásra, ahol nem kellett azzal foglalkoznom, hogy óvatos legyek.  A legszarabb az egészben az volt, hogy Gabrielle annyira szeretett engem, és érzelmileg olyan élményeket nyújtott, hogy még én éreztem magam telhetetlennek. 



- Victoria! Jonathan! - fújtatott anya, mint egy megvadult állat. Most láttam először igazán összetörtnek. Elégtételt éreztem, amiért sikerült megaláznom őt, de aggódtam is, hogy John-ra milyen hatással lesz a viszonyunk kiderülése. John elengedte a lábaimat, én pedig segítettem neki rendbe szedni gyorsan a nadrágját, hogy anya felé fordulhasson. Tekintetünk egy pillanatra összetalálkozott, ő pedig némán szavakat formált, hogy csak én érthessem őt: "nem lesz semmi baj". Velem tuti nem lesz semmi baj, de vele? Vajon nagyapa és nagymama mit fognak ehhez szólni? 

-Allison... - fordult anyához John, de ő hisztérikus ordítozásba kezdett.

- Megosztottam veled az életemet, mindenemet! - túrt a hajába anya mindkét kezével. Tehetetlen dühe élvezettel töltött el. Elvette tőlem, amire a legjobban vágytam, így elvettem tőle a gondosan kialakított életét. Fair voltam, úgy érzem. - Mégis mióta tart a viszonyod a lányommal? Nem vagyok elég neked én? Hűséget fogadtál nekem az oltár előtt! Szerettelek téged! Az apám vezető beosztásba tett téged...

Ekkorra már az egész vendégsereg ezt a cirkuszt hallgatta szájtátva. Nagyapa odasietett a zokogás szélén álló anyához, és megragadta a karját, talán attól tartva, hogy egyedül anyám elájulna, vagy összerogyna. John, amikor végre megszólalt, erősebbnek és nagyobbnak tűnt a szememben, mint egész eddig valaha. Büszke voltam rá, mert az én művem volt, hogy ő sarkára tudott állni ezzel a családdal szemben. Nem hagyta magát megfélemlíteni többé. Tényleg kirántottam a seggéből azt a jelképes karót...

- A mi életünk mindig csak erről szólt Allison! - kiabált vissza John, miközben körbe mutatott. - Elegem van belőle, hogy folyton valaki seggében tartsam a nyelvemet! És nagy tévedésben vagy, ha azt hiszed, hogy szerettél engem! - legyintett. - Te még mindig Taylor-t szereted, és ezzel te is tisztában vagy, csak félsz beismerni. Félsz az apádtól és az anyádtól.

- John, csalódtam benned...- ennyire telt nagyapától, és többé rá sem pillantott. Engem vett célba. - Victoria, minősíthetetlen a viselkedésed. Állandóan szégyent hozol a családunkra.

- Van valakinél egy zsebkendő? - kérdeztem fesztelenül, mire egy fiatal nő felém nyújtotta monogramos vászonzsebkendőjét. Minden szégyenérzet nélkül benyúltam a lábaim közé, és megtöröltem magamat. John spermája már kezdett a combomon csorogni kifelé. - Kösz, így már jobban érzem magam. - mosolyogtam a nőre, majd a kukába hajítottam az anyagot.

- Még erre is képes vagy, te hálátlan perszóna? - üvöltött fel nagyapa, és megindult felém. - Porig akarsz alázni engem?

John elém lépett, és erősen megragadta nagyapa ütésre emelt kezét. Életemben először láttam igazáén meglepettnek Charles Wanderwoods-ot.

- Ha egy ujjal hozzá mersz érni, eltöröm a karodat! - sziszegte John a fogai közt. - A felmondásom reggel az asztalodon vár majd...

- Neked egy ilyen riherongy cafka kell a lányom helyett? - hörögte nagyapa. - Ez csak egy mocskos kis kurva! Ugyanolyan rosszvérű, mint az apja!

- Ez a lány százszor többet ér, mint a hazug lányod! - felelte John, majd ellökte magától nagyapát, és anya felé fordult. - Elválunk. - mondta szárazon, majd a kezemért nyúlt, én pedig követtem őt.

- Victoria! Victoria! - kiáltott utánam anya, de nem néztem vissza.

- Kitagadlak a családunkból te hálátlan szuka! - mennydörögte nagypapa. - Soha be ne tedd a lábad ide! A pénzemet pedig felejtsd el örökre!

John autójában ülve megálltunk egy pillanatra. Hátradőltünk a kényelmes autó ülésén, és őszintén, tisztán felnevettünk. Megfogta a kezemet, apró csókot lehelt rá, majd mélyen a szemembe nézett.

- Életem legjobb dugása vagy, mindig. - mosolygott rám.

- Nem akartam, hogy bajba kerülj miattam... - motyogtam bűnbánóan, de megrázta a fejét.

- Én ugyanúgy akartam ezt, mint te. Sőt, talán még jobban is. Semmit ne higgy el, amit mondanak rólad, te egy csodálatos ember vagy, Vicky. - pillantása szinte simogatott.

- Örülök, hogy így alakult ez a dolog kettőnk közt, John. - mondtam őszintén. Elindította a motort, hazafelé vette az irányt.

- Én is Vicky, de úgy gondolom, jobb ha egy időre külön válnak az útjaink. Itt az ideje, hogy visszamenj Vancouver-be. - nézett rám komolyan.

- Tegyem tönkre apa életét is a viselkedésemmel? - horkantam fel.

- Nem maradhatsz itt New York-ban, és nincs más hely, ahol nagyob biztonságban lennél, mint apád mellett. - erősködött.

- Nem fenyegetne veszély máshol sem. - ráncoltam a homlokom.

- Saját magad vagy a veszély időnként. Apád tud kezelni téged. - magyarázata ésszerűnek tűnt. - Nyilvánvaló, hogy a Wanderwoods vagyonból többé egy fillért sem kapsz majd. Összepakolunk, kiviszlek a reptérre, és felülsz egy gépre. 

- Nem fizetheted ki mindezt helyettem. - ellenkeztem.

- Meg kell engedned, hogy gondoskodjak rólad, Vicky. Kifizetem az utazást, adok egy kis készpénzt, hogy ne szenvedj hiányt semmiben, és taxizni tudj Vancouver-ben. Ennyit a lelki békém nekem megér. Nem fogom engedni, hogy ízekre szedjenek téged miattam. Ezzel nekem kell megküzdenem, nem neked. Elmész apádhoz, és ha lecsitultak a dolgok itt, majd beszélünk. - olyan határozott volt, hogy nem tudtam ellenszegülni. Mikor lett John férfias férfi? Baromi szexi volt, ahogy komoly arccal magyarázott.

- És mi lesz velünk? - kérdeztem halkan.

- Kell egy kis távolság egy időre, Vicky. - nyelt nagyot. Nem nézett rám. - Lehet, hogy csak szex volt köztünk, de az kurva jó volt. Ha mellettem vagy, nem tudok gondolkodni, és nekem most muszáj lesz józan ésszel szembe kerülnöm a családoddal.

Megértettem őt, így tettem amit mondott. Összepakoltam a ruháimat és a legszükségesebb dolgaimat, miközben ő is ezt tette a saját szobájában. Lepakolt az autóba, majd kivitt a reptérre. Szerencsémre pont volt még egy szabad hely a Vancouver-be tartó gépen, és csak negyed órát kellett várnom a felszállásig. John  végig velem maradt. Mellettem ült a váróban, a kezemet szorongatta. Mikor szólították a járatomat, erőteljesen dobogni kezdett a szívem, és összeszorult a torkom. Rádöbbentem, hiányozni fog nekem John. Könnyes szemmel néztem fel rá a bőröndöm foggantyúját markolva.

- Basszus Vicky... - bosszankodott a könnyek miatt. - Ne foglalkozz velem. Minden oké lesz.

- Hiányozni fogsz... - suttogtam, mire a karjaiba vont. Szorosan ölelt, alig akartam elengedni. Megcsókoltam, de hamar eltolt magától.

- Menj! - kért erőteljesen. Elengedtem őt, és a terminál felé vettem az utat. Mielőtt eltűntem volna az ajtó mögött, még visszafordultam, és mosolyogva integettem neki, amit ő szintén vidáman viszonzott.

Elfoglaltam a helyemet az első osztályon, és előkotortam a viharvert MP3 lejátszómat. 6 éve kaptam apától, és azóta is azok a zenék voltak rajta, amiket Jimmy akkor nyáron rárakott. A gyomrom hirtelen görcsbe rándult a felismeréstől.

Újra találkoni fogok Jimmy-vel alig néhány óra múlva....




Meghoztam a friss fejezetet, remélem tetszett Nektek! Kérlek szépen, ha olvastátok tiszteljetek meg egy kommenttel, érdekelne a véleményetek!

Köszönöm, puszi. Arielle

2014. július 2., szerda

16. fejezet

(Vicky)



Minden sokkal jobb lett, amint apa New York-ba jött, és a kezébe vette a dolgokat. Átvittek a városi kórházból egy másik intézetbe, ahol ugyanaz a doktornő kezelt, de sokkal több ideje volt rám. Kellett szednem ugyan ott is bizonyos gyógyszereket, de nem szedáltak le annyira, mint a másik osztályon. Külön szobát kaptam, az intézmény területén belül a kijelölt időintervallumban szabadon közlekedhettem, így tulajdonképpen nem volt olyan borzasztó ott lenni. Anya összes látogatása alkalmával bekattantam, így nem engedték, hogy részt vegyen a kezelésemben. Apa havonta egy-két hétvégére átjött New York-ba, és velem töltötte az idejét. 

Hónapokba telt, mire odáig jutottunk a kezeléssel, hogy jobban éreztem magamat, és végre diagnosztizálni tudtak az orvosok. Borderline személyiségzavart állapítottak meg, ehhez igazították a gyógyszereimet, és mikor eléggé stabilnak ítéltek, kiengedtek a magánklinikáról. Majdnem egy évet töltöttem ott. Apához akartam költözni Vancouver-be, de nem akartam kitenni őt a betegségem hátulütőinek. Nem akartam ott bekattanni, és rá vagy Nana-ra szégyent hozni a viselkedésemmel. A hangulatingadozásaim még tiszta fejjel is borzalmasak voltak, és a szindróma tüneteként jelentkező nimfomániás hullámok ellen nem tudtam tenni semmit.

Anyával már hajlandó voltam beszélni, de elég távolságtartó maradtam. Amiről muszáj volt szót ejtettem, de nem lettünk jóban, és tudtam, hogy később sem fog ebben változás beállni. Hozzá költöztem a kórházból vissza, és folytattam a tanulmányaimat. A gimnáziumot magántanulóként fejeztem be, és a főiskolára is felvettek. Andrew is arra a gazdasági szakra került, ahová én, úgyhogy nagyon élveztem, hogy megint suliba járhatok. Együtt buliztunk, tanultunk, sokat lógtam nála. Ő volt az egyetlen, aki a régi barátaim közül bejött a kórházba meglátogatni, és végig tartotta velem a kapcsolatot még akkor is, amikor nem voltam önmagam, és én ezt értékeltem. Igaz barát volt. 

Újra akartam kezdeni az életemet most, hogy végre jobban voltam. Ki akartam törölni a sok szart a fejemből. A hajam szerencsére hamar visszanőtt, még hosszabb is volt, mint mikor lekaszaboltam. A bal orrlyukamba egy karikát lövettem, a mellkasomra egy nagy tetoválást varrattam: angyalszárnyak öleltek körbe egy vörös rózsát, és a szárnyak közt a remény szó állt. Sokkal jobban éreztem már magam, és kezelni is tudtam a betegségemet dr. Panjhabi segítségével. Sajnos a nimfomániás epizódok nem voltak kontrollálhatóak. Ha rám tört ez a dolog, akkor nem tudtam mást tenni, mint mentem az ösztöneim után.

Lefoglalt az iskola, új barátokat szereztem Andrew mellett, és a meleg közösség is befogadott általa. Sokat voltunk meleg bárokban, és én nagyon élveztem ezeknek a fiúknak a társaságát, roppant szórakoztatóak voltak. Előítélet amúgy sem volt bennem irántuk soha. Néha felszedtem ott egy-egy lányt, ha olyan kedvemben voltam, de még így is inkább a fiúk vonzottak. A szexmániás időszakokat Andrew segítségével próbáltam uralni. Mindig is meggyőződésem volt, hogy cseppet sem érdeklik a lányok, de egy átbulizott éjszaka után megcáfolta ezt, mikor meztelenül ébredtünk egymás mellett. A főiskola ideje alatt sokéig Andrew szeretője voltam. Nem voltam belé szerelmes, és ő sem volt belém, de az ágyban nagyon jól kijöttünk egymással, és emellett legjobb barátok voltunk még mindig. 

Voltak könnyebb, és voltak nehezebb időszakok. Nem mindig tudtam megfelelően kezelni a betegségemet, és sokáig is éltem a betegség tudattal, ami valljuk be nem volt túl jó ötlet tőlem. Hagytam magam belesüppedni, és így elhatalmasodott rajtam. Gyűlöltem ezeket az epizódokat. Kiestek napok, órák, percek, és én nem voltam önmagam. Sokszor tértem magamhoz a magánkórházban úgy, hogy nem tudtam, miért is kerültem oda vissza. Anyával semmilyen értékelhetőnek mondható kapcsolatot nem voltam hajlandó fenntartani, és a nagyszüleimmel is elég elutasítóan viselkedtem.

Ettől függetlenül mindent megkaptam, amit pénzen meg lehetett venni. Ezzel akartak megvenni engem, de még ennyi idő után sem jöttek rá, hogy nálam az anyagiakkal nem mentek semmire sem. John volt az egyetlen, aki tök jófej volt velem ebben az egész családnak nevezett valamiben. Anya sokat dolgozott késő estig, és olyankor John és én kettesben vacsoráztunk. 

Egyik ilyen alkalommal kicsit magam alatt voltam, nehéz és hosszú napom volt a suliban, és hogy jobb kedvre derítsen, felbontott egy palack bort. Megettük a szakácsnő által készített mennyei ételeket, majd a nappaliba vonultunk a borral. A maga merev, elegáns módján tudott ő nagyon is jó társaság lenni, és nem mellesleg egy nagyon jóképű férfi is volt. Ezen az estén vettem észre először, hogy nem úgy tekint rám, mint a felesége gyerekére, hanem mint egy nőre, akit kíván.

Az iskoláról kérdezgetett, a terveimről, és minden másról, de nehezen koncentrált a mély dekoltázsom miatt, főleg miután egészen közel húzódtam hozzá a kanapén.

- Nem kell beszélgetnünk John, ha nem akarsz. - mondtam egészen közel hajolva hozzá. Megmerevedett a közelségemtől, éreztem a feszültséget benne.

- Már miért ne akarnék beszélgetni veled Victoria? - kérdezett vissza kisvártatva, de megremegett a hangja.

- Le sem veszed a cicimről a szemed. - mosolyogtam rá, miközben kivettem a kezéből a borospoharat, és a dohányzóasztalra tettem. 

- Én nem... - kezdte döbbenten, de nem tudta folytatni. Lovaglóülésben az ölébe másztam, így a szemei egy vonalba kerültek a melleimmel.

- Mond el nekem, mit szeretnél velük csinálni? - kérdeztem halkan, miközben belemarkoltam a saját melleimbe. 

- Nem lenne szabad... - próbált kihúzódni alólam, de én nem hagytam, hogy habozzon. Megfogtam a kezeit, a mellkasomra tettem. 

- Húzd ki azt a karót seggedből, amit a nagyapám tolt beléd, légy végre férfi, mondd meg, hogy mit akarsz, és meg is fogod kapni, John.  - suttogtam a fülébe, majd egy aprót haraptam a cimpájába. Éreztem, hogy kőkemény a pénisze alattam. 

- A feleségem az anyád. - vetette ellen, de nem volt túl meggyőző. Megcsókoltam, próbált elszakadni, de visszacsókolt. Kezei a derekamra csúsztak, onnan a fenekemre, és erősen belém markolt.

- Az anyám nincs most itt. - feleltem. - Magadra hagy téged, ahogy engem is. 

- Nem csinálhatjuk ezt Allison-nal. - nyögte, miközben a nyakát csókolgattam.

- Add a kezed! - förmedtem rá. Gondolkodás nélkül nyújtotta felém a karját. Tenyerét a lábam közé csúsztattam. - Érzed ezt? Érzed milyen forró vagyok? Te tetted ezt velem. - suttogtam. - Akarod, hogy más élvezze ki ezt ma?

- Nem. A büdös francba is... - motyogta, majd immár ő csókolt meg. 

Villámgyors mozdulatokkal szabadítottam ki a férfiasságát, felrántottam a szoknyámat, félretoltam a bugyimat, és már lovagoltam is rajta. Nem tartott sokáig a dolog, de meglepően jó volt. 

John mániája lettem ezután. Amikor anya nem volt otthon, folyton a bugyimban volt a keze, és én boldogabb voltam, mint az előző években valaha. Megértett engem, és mindennel elégedett volt, amit csak adtam neki. Szép lassan elérte, hogy érezzek is iránta valamit. Ugyan nem szerelem volt ez, de mellette minden más volt, mint az előző kapcsolataimban. Ő nem az a típus volt, akitől elvettem amit akartam, aztán továbbálltam. Vele tudtam beszélgetni, nevetni, és be kellett vallanom magamnak, megkedveltem őt. 

Persze titokban kellett tartanunk a dolgot anya előtt, mert én sem akartam, hogy John számára kellemetlen hátulütő legyek, de ügyesen csináltuk. Sőt, igazán élvezetes volt a tilosban járni. 

- Mindig azt hittem, hogy nagyon hasonlítasz anyukádra, Vicky. Abszolút nem vagy olyan, mint ő. Lehet, hogy külsőségekben rá emlékeztetsz, de másban aligha.  - vigyorgott rám. Meztelenül feküdtünk az ágyamban, még rendezetlen légzéssel szeretkezés után. Két combom a vállán nyugodott, átölelt, arcát a hasamhoz simította. Minél tovább néztem őt, annál vonzóbbnak láttam. Arcán az apró kis ráncokat, sötétbarna szemét, ívelt ajkait, szép fehér fogait. Egész más volt, mióta kirántottam a karót a seggéből. Velem szemben tudott férfiként viselkedni: ha kellett beszélgetett velem, ha arra vágytam udvarolt nekem, és ha kívántam őt, akkor megdugott. 

Tudtam, hogy anyával is lefeküdt, mióta tartott a viszonyunk, de nem igazán érdekelt. Csak azzal foglalkoztam, hogy amikor velem volt, nem számított neki egy cseppet sem a házassága, annál inkább az én gyönyöröm.

- Nem leszek sose olyan, mint Allison. - húztam el a számat

- Meddig folytathatjuk ezt Vicky? - kérdezte gondterhelt arccal. - Ha lebukunk, akkor az én életemnek vége.

- Ahogy az enyémnek is, te butus. - megmarkoltam puha barna tincseit, felhúztam őt az arcomhoz. Az orrunk szinte összeért, olyan közel volt hozzám. Éreztem keményedő farkát a hasamhoz simulni, kéjesen hozzá dörgölőztem. - Szeretsz megbaszni? - suttogtam a szájára.

- Másra se tudok gondolni egész nap, csak arra, hogy mikor tudlak megint megkapni. - nyögte, és már csókolt is. Megemeltem a csípőmet, üdvözülten fogadtam őt magamba. 

- Érzed milyen nedves vagyok tőled? - kérdeztem, miközben egyre mélyebbre nyomult bennem. A hangom rekedt volt, már nem nagyon tudtam másra koncentrálni, csak az altestemben száguldó érzésekre. 

- Vicky... - nyögte John, és máris vad mozgásba kezdett. Imádtam vele szexelni. Nagyon hamar megtanulta, hogy a legjobb nekem, és a maga élvezetével nem törődve adta meg nekem, amire csak vágytam. Néha sajnáltam, hogy nem tudtam őt szívből megszeretni. Lehet, hogy mellette lett volna valami jövőm...

Példás eredménnyel elvégeztem a főiskolát, bár magam sem tudtam, hogy ez hogyan sikerült. Az egész család nagyon büszke volt rám, és mivel a nagyapa igen fontos ember lett időközben a város díszpolgárai körében, szervezett egy nagyszabású estélyt, hogy villoghasson a kisunokájával. Persze ő sem gondolhatta komolyan, hogy botrány nélkül megússza ezt az estét, hisz az én megjelenésem már önmagában garantálta ezt a lehetőséget. 

Egy fekete, mélyen dekoltált miniruhát vettem fel, szememre erős sminket tettem fel, márkás parfümtől illatoztam, a hajamat nagy loknikba szárítottam. Andrew mellett vettem át a diplomámat, és még eközben is azon könyörögtem neki, hogy jöjjön el az esti partira, de hajthatatlan volt. Egy porcikája sem kívánkozott a nagyapám házába, és végülis megértettem őt. Nekem sem volt sok kedvem ott lenni, de felvillanyzott a lehetőség, hogy tönkre tehetem az egészet. Remek alkalmat adott az öreg nekem a revansra mind vele, mind anyámmal, mind nagyanyámmal szemben. 

A sokadik pezsgőmet ittam, élveztem, hogy mindenki engem figyelt, és hogy nagyapa barátai, kollégái elborzadtak tőlem. A tetoválásom, a piercingem, és persze a dekoltázsom megint csak tarolt. Én viszont csak egy embert kerestem a tömegben, és hamarosan meg is találtam őt. John anya mellett állt, aki valami középkorú hölggyel társalgott, tekintetete perzselte a bőrömet, éreztem a kis rángásokat a bensőmben már is. Nem jó párosítás ez alkohollal vegyítve, tudhattam volna előre. Fejemmel az ajtó felé intettem, mire szabadkozva elhátrált anyától, és kiosont a teremből a folyosóra. Villámgyorsan követtem őt.

A folyosóra érve szinte azonnal magához rántott. Arcomat az arcához simítottam, beszívtam ismerős illatát. Kiéhezve csókolt meg, viszonoztam a gesztust. 

- Bejön a rucim? - nevettem a szájába.

- Muszáj megdugjalak! - hörögte, és már markolta is a fenekem, hogy magára emeljen. 

- Itt a folyosón? - kacérkodtam. - Ahol bárki megláthat? - minden szót egy csókkal nyomatékosítottam a nyakán.

- Nem érdekel, ki lát meg. Ha nem duglak meg most azonnal, leszakadnak a golyóim.  - morogta a melleim közé, mire halkan felkuncogtam. Lábaimmal átkaroltam a derekát, félrehúzta a bugyimat és egy döféssel belém hatolt. A falnak vetettem a hátamat, lehunytam a szemem, és hagytam, hogy ő irányítson. Jól kiforgattam magából a tutyimutyi John-t, most már igazi férfi volt, aki elvette, amit akart. 

Engem akart, ehhez kétség sem fért. Biztos kézzel tartott meg magán, határozott lökésekkel űzött a gyönyör felé, melyet hamarosan zihálva át is éltem. Szédelegtem, de elébe mentem csípőmmel a döféseinek, így nem sokkal én utánam ő is elélvezett. Erősen magára szorított, mélyen hatolt belém, éreztem a pulzálást, feszítést magamban. Arcát a nyakamba fúrta, és csak halkan fújtatott. Végigsimítottam a tarkóján, elmosolyodtam, ahogy megborzongott ettől, majd kinyitottam a szemem, hogy adjak neki egy csókot még.

Allison Wanderwoods-Wellington személyesen, életnagyságban állt velem szemben, szikrákat szórtak a szemei én pedig nem tudtam letörölni a kéjes vigyort az arcomról.
 


Kedves Olvasók!

Végre sikerült meghoznom az új fejezetet, remélem, tetszeni fog nektek, és kapok pár kommentet! Friss a héten még várható. Igyekszem gyakrabban hozni az új fejezeteket majd!

Millió puszi, Arielle

2014. június 27., péntek

Díjat kaptam :)

A díjat, köszönöm szépen Tris-Prior C. -nek/nak!

Szabályok:



  • Írj 11 dolgot magadról
  • Válaszolj, a lejölő által kírt kérdésekre
  • Írj 11 kérdést
  • Küld tovább 11 blognak

11 DOLOG MAGAMRÓL:

  1. Imádom a Trónok harca sorozatot
  2. Imádom a tetkókat
  3. 12 éves korom óta írok ficeket, saját történeteket
  4. Kedvenc szinészem Bruce Willis
  5. Az álmom, az, hogy édesanya legyek
  6. Olyan nekem a kutyám, mint másnak a gyereke
  7. Szeretek enni (bár abszolút nem látszik rajtam)
  8. Totál elégedett vagyok minden rossz ellenére is az életemmel
  9. Nagy tetkóim vannak
  10. Hobbim az olvasás
  11. Kedvenc könyvem: Christina Lauren - Gyönyörű Rohadék
11 KÉRDÉSRE VÁLASZ:

  1.  Kedvenc színed? fekete
  2. Mit gondolsz Calvin Harris-ról? nem tudom ki ő
  3. Kedvenc filmed/filmjeid? Trónok harca (sorozat), American Horror Story (sorozat), Red, Fejlövés, Csontdaráló, stb.
  4. Hány éves vagy? 25
  5. Pink v. Kék? kék inkább, bár azt se szeretem, de bármi jobb mint a rózsaszín...
  6. Van legjobb fiú barátod? kettő is
  7. Mitől félsz? béka
  8. Sportolsz? Ha igen, mit? nyomkodom a távirányítót...
  9. Miben vagy tehetséges? írás (remélem), munkám, rejtvény-fejtés
  10. Milyen karriert szeretnél? nem foglalkoztat a dolog
  11. Ki mutatod az érzelmeidet vagy magadban tartod? inkább magamban tartom

11 KÉRDÉS MAGAMTÓL:


    1. Zene?
    2. Könyv?
    3. Sorozat?
    4. Szín?
    5. Sport?
    6. Karrier vagy család?
    7. Mi az amire a legjobban vágysz? 
    8. Mitől fész?
    9. Ideális partnernek kit tudsz elképzelni?
    10. Mióta írsz?
    11. Melyik blogot olvasod rendszeresen?

2014. június 22., vasárnap

15. fejezet

(Vicky)



Amint kiengedtek a kórházból, hazataxiztam. Minden vágyam egy forró zuhany volt, hogy lemoshassam magamról a kórház-szagot. A lábadozási időszakban nem nagyon foglalkoztam semmivel, csak magammal. Eljártam iskolába, Andrew-val töltöttem a szabadidőmet, és anyut totálisan kizártam az életemből. 

Próbáltam az egész dolgot úgy kezelni, hogy nem foglalkoztam vele. Nem voltam hajlandó beszélni az abortuszról, sem a fájdalomról, amit a kisbabám elvesztése okozott, inkább belemerültem az életembe. Úgy éreztem, mindenki cserben hagyott engem, akinek mellettem kellett volna állnia. Apának és Nana-nak továbbra sem mondtam el semmit, de anya folyton hívogatta apát, és így kénytelen voltam elismerni neki az igazságot. Egy elég kellemetlen telefonbeszélgetést folytattunk, ami inkább arról szólt, hogy neki okoztam galibát anyámmal a románcom miatt, de amint megtudta, hogy abortuszra kényszerítettek engem, már ő zaklatta anyát telefonokkal miattam. Iszonyúan kiakadt ettől, és én tudtam, ha előbb informáltam volna, az élete árán is megvédett volna a sok szenvedéstől. Így is rögtön gépre akart ülni, hogy velem lehessen, de nem engedtem neki. Hetente többször is beszéltünk telefonon, és én igyekeztem megnyugtatni, hogy minden rendben van velem, pedig közel sem volt.

Andrew és én elhatároztuk, hogy elkezdjük végre élni az életünket, és leszarjuk, hogy a szüleink mit akarnak ránk kényszeríteni. Őt is nagyon megviselte az abortuszom, hiszen szeretett engem, és együtt érzett velem, de lényegében amiatt volt melankóliás, mert a szülei nem tudták elfogadni, hogy homoszexuális. 

Együtt kezdtünk el bulizni járni, és megismerkedtünk pár felsőbb évfolyamos lánnyal és fiúval az iskolából, és ezután velük lógtunk többnyire. Az egyik sráccal, Ben-nel eléggé összegabalyodtam, és bár helyes fiú volt, bennem nem mozgatott meg semmit. Az ösztöneim működtek, kívántam őt, az érintéseit, a szexet vele, de ez többről nem szólt. Még mindig Jimmy-be voltam szerelmes,és úgy éreztem, mindannak ellenére ami történt, amit tett velem, és hogy ő nem szeretett engem, ez sosem fog változni bennem.


Állandóan bulizni jártunk, és mindenhol osztatlan sikert arattam, amit nagyon élveztem. Az összes pasi rám volt gerjedve, nekem pedig csak válogatnom kellett közülük. Kerültem a Jimmy féle pasasokat, inkább olyanok társaságát kerestem, akik csak egy megismételhetetlen numerára vágytak. Nem akartam kapcsolatba bonyolódni senkivel, de ha szexeltem, akkor jól éreztem magam. Minden egyes orgazmus, amit átéltem, lendített egy kicsit a kedélyállapotomon. Szinte hajszoltam a gyönyört, és mivel anya minden hónapban beadatott nekem egy fogamzásgátló injekciót, nem is igazán foglalkoztam vele, hogy mikor és kivel sikerült ágyba kerülnöm. Nem kellett sokáig művelnem ezeket a dolgokat ahhoz, hogy úgy érezzem magam, mint egy drogos. A kábítószereseknek anyag kellett, csak akkor érezték jól magukat, ha be tudtak tépni és bármire hajlandóak voltak azért, hogy megszerezzék az adagjukat. Na én ugyanígy éreztem magamat, csak ez rosszabb volt. 
Csillapíthatatlan nemi vágy kínzott. Mintha valami átkattant volna az agyamban, és semmi másra nem tudtam gondolni, csak a szexre. Hónapokig ez ment: maszturbáltam, szexeltem fiúkkal, és még lányokkal is, de soha nem éreztem azt, hogy elég lett volna. Mikor rajtakapott az egyik tanár az iskolában, hogy egy felsőbb éves fiúval az öltözőben szexelünk, nagy botrány kerekedett, csaknem kirúgtak a magatartásom miatt. Még otthon is csak a szobámban duzzogtam, amiért nem tudta megvárni a tanár, hogy befejezzük a dolgot, ha már elkezdtük, és így magamnak kellett megoldanom, ami lássuk be, nem olyan szinten élvezetes, mintha azt más teszi. 
Anyám totálisan kiakadt. Sosem beszéltünk a szexről, még csak érintőlegesen sem, minden amit korábban erről tudtam Jimmy-től vagy apától származott, ő pedig most kioktatást akart nekem tartani. Nem tudott velem mit kezdeni, magamban jókat is röhögtem a kínlódásain, és az se sokat segített rajta, hogy áthívta a nagyszüleimet felmentő seregnek. Nagypapa egy csomó pénzzel elérte az igazgatónál, hogy tekintsen el ettől a kis affértől, és ne rúgjon ki engem az iskolából, de számomra ez semmit sem jelentett. Mindig is úgy kezeltek mint A produktumot, akit mutogatni lehetett, meg büszkélkedhettek vele. Szép voltam, okos, jól nevelt, jól tanultam, és olyan dolgokban vettem részt, amiket mindenki elismert. Ennek azon a napon vége szakadt, hogy megölték a gyermekemet. Sosem lesznek a családom, csak kénytelen vagyok elviselni őket, míg jogilag nem dönthetek a saját sorsomról. 
Folyton kiakasztottam őket valamivel. Kezdtem azt hinni, hogy direkt mindenen felkapják a vizet, de nem láttam magam kívülről, így nem tudhattam, ők milyennek láttak engem.  Kurvásan öltözködtem, kurvásan viselkedtem, rengetegszer kaptak azon, hogy maszturbáltam, és egyáltalán nem tudtak mihez kezdeni ezekkel a dolgokkal. Odáig jutottunk, hogy egyik este anya bejött a szobámba, és beszélgetni próbált velem, de persze én nem vettem be a bűnbánó maszlagot, amit le akart tuszkolni a torkomon. Mióta rákényszerített az abortuszra, először szóltam hozzá.

- Takarodj innen kifelé! - nem kiabáltam, suttogtam. Láttam a félelmet a szemében, és ez elégtétellel töltött el. 
Április 25-én reggel felkeltem, és rögtön az jutott eszembe, hogy erre a napra voltam kiírva a kisbabámmal. Borzalmas érzés volt azzal a tudattal létezni, levegőt venni, és a napot tölteni, hogy aznap kellett volna valószínűleg megszületnie a gyerekemnek. Visszafeküdtem az ágyamba, meredten bámultam a tapéta mintáját a falon, és hangosan zokogtam. Megtehettem, egyedül voltam az egész házban. Anya és John is elmentek dolgozni, én pedig nem voltam hajlandó iskolába menni. Nem tudtam másra gondolni csak a babára és Jimmy-re. Vajon rá hasonlított volna, vagy rám? Szőke lett volna, vagy barna? Zöld vagy barna szemű? 

Úgy éreztem, eljött az a pont az életemben, mikor elmondhattam magamról, hogy totálisan bediliztem. A fürdőszobában voltam, a mosdókagyló szélén támaszkodtam, és önmagamat szemlélgettem a tükörben. Én voltam, de valahogy mégsem. Hullámokban árasztott el a késztetés, hogy maszturbálnom kell, vagy villámgyorsan kerítenem kellett volna valakit, akivel szexelhetek, hogy elmúljon ez a szörnyűségesen rossz hangulat, ami uralmába kerített, de minduntalan eszembe jutott a babám, és a késztetések miatt szégyenérzet öntött el. Ha nem veszik el tőlem, akkor is így viselkedtem volna? A baba mellett is ilyen kényszeresen hajszoltam volna az élvezeteket? Hirtelen nagyon rossz embernek éreztem magamat. Nem kellettem Jimmy-nek, pedig szerettem őt, és mindent megtettem, amit csak tudtam, azért hogy viszonozza az érzelmeimet. Apa és Nana nem segíthettek rajtam több száz kilométeres távolságból, és valljuk be, nem is riaszthattam őket azzal a szöveggel, hogy "gyertek már ide, mert begolyóztam". A telefonnal a kezükben szívrohamot kaptak volna mind a ketten, az tuti. Pedig valójában úgy éreztem magam, mint aki bedilizett de totálisan. Sárga lapos leszek, bezárnak valami gyogyósoknak való helyre, az egész életem megsemmisül. De hát milyen élet ez? Mire számíthatok ebben a szaros életben? Mi értelme van egyáltalán az egésznek? Sehogy sem éreztem jól magam, tök mindegy hol voltam, mit csináltam. Egy élmény volt, ami szebbé tette ezt a nagy szart körülöttem, az orgazmus. A tudatom mélyén viszont tudtam, hogy ez a hozzáállás nem nevezhető normálisnak, de valami egészen más elnyomta ezt bennem. 
Nem akartam tovább létezni, de megölni se akartam magam. Megpillantottam a  mosdókagyló szélén egy ollót, felkaptam, és tincsenként levágtam a hosszú hajamat. Szinte alig maradt hajam, mire végeztem, de valamivel el kellett foglalnom magam, mert egyre inkább kezdtem pánikba esni. Valamit tennem kellett, hogy ne a rossz érzésekre figyeljek, de mikor végeztem a hajnyirbálással, megint éreztem a sok rosszat, és keresnem kellett valamit, amitől elmulaszthattam azokat. Úgy éreztem, hogy összefacsarodott a szívem. Fizikai fájdalmat éreztem, nem kaptam rendesen levegőt, pánikoltam, és meg akartam halni. Véget kellett vetnem valamiképp ennek az állapotnak, mert borzalmas volt. 

Belenéztem a tükörbe, megláttam a vörös szemeimet, nyúzott arcomat, és a saját kezűleg összebarmolt hajamat. Össze-vissza vagdostam le, néhol hosszabb, néhol rövidebb volt. Siralmasan festettem. Az ollót, ami még mindig  a kezemben volt, egyenesen a tükör közepébe vágtam teljes erőből. Nem akartam látni, mit műveltem magammal. A vágóeszköz belefúródott a falba, a tükör lapja millió darabra törött, bepókhálósodott az egész. 

Basszus. Elcsesztem mindent. Az egész életem egy nagy szar. A fájdalom egy pillanatra sem enyhült bennem, időnként felzokogtam. Az öklömet a számhoz tettem, véresre harapdáltam a bőrt a kézfejemen. Kezet váltottam, de úgy sem volt jobb. Felemeltem a kezeimet, néztem, ahogy véreztem. Kinyitottam a fürdőszobai szekrény ajtaját, és kotorászni kezdtem benne. Hamar találtam pengét, így befeküdtem a kádba, és vagdosni kezdtem magam a csuklómnál. Nem tudom meddig csináltam ezt, és hogy fájt e egyáltalán. Onnantól minden olyan volt, mintha nem lett volna a tudatom a testemben, hanem valahol a fejem fölött lebegett  volna, és külső szemlélőként tekintett volna rám. Baromira nem lehetett viszont rám kíváncsi, mert ritkán figyelt rám. 
Órák, napok estek ki.

Kórházban voltam, azzal tisztában voltam, érzékeltem mindent magam körül, de valahogy mégsem. Nem tudtam felkelni, nem tudtam mozogni, le voltam kötözve. Az egész belsőm égett, szabadulni akartam a fájdalomtól. Olyan volt, mintha az egész testem egy rothadó borítás lett volna körülöttem, és én ezt a borítást mindenáron le akartam szedni magamról. Nekifeszültem a béklyóknak, de nem engedtek el. Kiabáltam, de nem szabadított ki senki. Elkábultam, majd újra magamhoz tértem. Sírtam, hisztiztem, ordítottam, de sehogy sem történt változás. Fájt minden. Még a levegővétel is fájt. 

(Allison)
Sokkolt a látvány. Victoria a fürdőkádban feküdt, minden csupa vér volt, a haja levagdosva a mosdókagylóban, a tükörbe beleállítva az olló, minden leverve, összetörve. Nem volt teljesen magánál, de még nyitva volt a szeme. Odaszaladtam hozzá, megpaskoltam az arcát, mire rám nézett.
- Te vagy az oka. - suttogta, majd elájult.
Hívtam a mentőket, akik nagyon hamar kiértek szerencsére, el is látták a sérüléseit azonnal, és a pszichiátriára vitték őt. Megvártam, amíg Jonathan hazaért, majd felhívattam vele anyáékat. Inkább ő kapja a leszúrást, mint én. Victoria mostanában csak ezt nyújtotta számomra. Örökös rosszallást váltottam ki a szüleimből miatta. Bementünk a kórházba, ahol nem sok jóval kecsegtettek minket, a kezelőorvosa egy fiatal doktornő lett, amit azonnal kifogásoltam.

- Mikor szerezte a diplomáját? Orvos egyáltalán ez a nő? Nem azért fizetek társadalombiztosítást, hogy egy tapasztalatlan fruska diagnosztizálja a gyerekemet. - sziszegtem apának.
- Dr. Bianca Panjhabi vagyok. - mutatkozott be a láthatóan indiai származású doktornő. - Megvizsgáltam a beteget, de jelenleg diagnózist nem tudok teljes bizonyosággal felállítani. Szuicid kísérletről van szó, az önártalom szándékával elkövetett sérüléseket ellátták a mentősök, vértranszfúziót kötöttünk be a vérveszteség pótlására. A beteg nincs a tudata birtokában, meglehetősen zavart, és agresszív magatartást tanúsít, így szedáltuk, és az újabb önártalom elkerülése végett az ágyrácshoz rögzítettük a végtagjait.
- De mégis mi lesz így az unokámmal? Nem érdekel mit csináltak vele, csak az, hogy mi a baja, és miként akarják kezelni. - lépett közelebb a doktornőhöz apa.
- Idegösszeroppanást kapott, az bizonyos. Hogy ez mitől alakult ki, terápiával feltárható. Felhozzuk egy olyan szintre a gyógyszeres kezeléssel, hogy nekikezdhessek a konzultációknak a beteggel. Javasolnám önöknek, hogy szállíttassák át az eredeti munkahelyemre. - adott át egy prospektust, amelyen egy jónevű, költségtérítéses intézményt hirdettek. - Ide csak havonta két napot járok be, akkor is ügyelni. A Galver Pszichiátriai Intézet Long Island-en található, és pont az ilyen típusú beteg részére jött létre. Ennek a kislánynak segítségre van szüksége.
- Gondolja, hogy valami egészen komoly betegsége lehet? - kérdezte anya homlokráncolva.
- Anya, az mindent megmagyarázna. Az utóbbi hónapokban olyan volt, mintha nem is önmaga lett volna. - feleltem.

- Ön az édesanyja? - kérdezte a doktornő.
- Igen. - bólintottam.


- Akkor kérem fáradjon velem a kezelőbe. Szeretném, ha elmondana mindent, ami az ön megítélése szerint lényeges Miss Taylor- Wanderwoods jelen állapotát tekintve.





Friss a hét elején várható. Kommenteket nagyon várok! Jó pihenést mindenkinek a hétvége fennmaradó részére.
Puszi, Arielle




2014. június 5., csütörtök

Kedves Olvasóim!

Kedves Olvasóim!


Mivel nem nagyon érkeznek hozzászólások, csak ritkábban fogok frisset feltenni. Azt hittem, hogy nagyobb érdeklődést fogok kapni, de mivel csak 1-2 ember kommentel rendszeresen, nem akarom feleslegesen törni magam. A történetet mindenképpen befejezem, amiatt ne aggódjatok. Köszönöm, hogy itt vagytok velem, olvastok, csak ha nem írtok nekem, én nem tudok Rólatok!!!

Sok puszi Nektek: Arielle

UI: a friss majd jövő héten érkezik.

2014. június 2., hétfő

14. fejezet

(Jimmy)


Randizni kezdtünk Gabrielle-lel, és hamar komolyra fordultak a dolgok annak ellenére is, hogy szexuális értelemben semmi sem történt kettőnk között.  Egy-egy csók elcsattant, ölelkeztünk, összebújtunk, de ennél tovább nem mentünk el. 

Ahogyan sejtettem, szűz volt még, és nem is akarta elveszíteni az ártatlanságát a nászéjszakája előtt. Sosem gondoltam magamról, hogy egy olyan nő mellett fogok kikötni, amilyen Gabrielle volt, de nem bántam egy pillanatra sem, hogy őt választottam. Semmi hivalkodó nem volt benne, rajta. Egyszerűen öltözködött, szolidan viselkedett, mindemellett nagyon kedves természete volt. Az ártatlansága, a tisztasága megfogott, és nagyon hamar szerelmes lettem belé. 

Robert persze állandóan piszkált miatta, és meg volt győződve róla, hogy én még ennyi idő elteltével is csak Vicky-t szerettem, és csak azért kellett nekem Gabby, mert szöges ellentéte volt a kis csitrinek. Esküdözött, hogy boldogtalan leszek majd vele, ha elveszem feleségül, de én nem láttam rációt az érveiben.

Szerelmes voltam Gabrielle-be. Csak ő számított már nekem, senki más. Figyelt rám, meghallgatott, elfogadott engem minden hibámmal együtt. Mikor szerelmet vallottam neki, örömében sírva fakadt, és nem is kellett viszonoznia az érzelem kinyilvánítást, akkor már tudtam, hogy ő is így érez irántam. 

Időközben Robert és Melanie összeköltöztek, majd össze is házasodtak. Az esküvőjük után szorgalmazni kezdtem, hogy menjünk el Bostonba, Gabrielle mutasson be a szüleinek. Egy éve voltunk már együtt akkor, idejét láttam, hogy megkérjem a kezét és feleségül vegyem őt. Szentül hittem, hogy tökéletes társam lesz az életben, és nem akartam már kósza numerákat megejteni a háta mögött, vele akartam szeretkezni. A bostoni út előtti estén Nana korán lefeküdt, Dean-nel pedig kettesben maradtunk a teraszon. Ő volt az egyetlen, aki tudott a lánykérési terveimről.

- Lehet, hogy megharagszol rám Jimmy, amiért most elmondom neked a véleményemet, de én haragudnék magamra, ha nem tenném meg. - kezdte Dean. Látszott rajta, hogy nehezére esett erről beszélni.

- Apám és anyám helyett neveltél fel, bármit elmondhatsz nekem Dean! - biztosítottam, majd rágyújtottam egy cigire. Követte a példámat, és egy nagy slukk után belekezdett.

- Aggódok érted, Jimmy. - mondta egyszerűen. - Tudom, hogy Robert a legjobb barátod, és vele nyilván kivesézted már ezt a dolgot számtalanszor, de úgy érzem, hogy nekem is szóba kell hoznom.

- Gabby-ról van szó, ugye? - kérdeztem nagyot sóhajtva, hogy érezze, már kezdem unni ezt a témát Robtól, és valószínűleg tőle is fogom.

- Nem is igazán róla, hanem sokkal inkább rólad és a terveidről. Féltelek ettől a kapcsolattól fiam. Ő egy nagyon helyes lány, de sehogy sem érzem hozzád valónak. Sosem volt ilyen típusú nő az életedben, és én megértem, hogy pont emiatt érzel úgy iránta ahogy, de mindketten tisztában vagyunk vele, hogy sosem voltál hűséges hozzá. Márpedig a házasság alapja a hűség.

- Tiszteletben tartom, hogy szűzen szeretne férjhez menni. Neki ez fontos, és én azt akarom, hogy boldog legyen, mert szeretem őt. - feleltem a vállamat megvonva.

- És ha kiderülne, hogy végig csaltad őt, az nem készítené ki őt? Akkor is igent mondana neked?

- Ez a dolog nem fog kiderülni. Csak olyan nőkkel voltam együtt, akik házasok, és saját érdekből sem fecsegnék ki a közös kis titkainkat. Szerelmes vagyok Gabby-ba, vele szeretnék szexelni, de mivel tisztelem őt, nem nyafogok ezért. Viszont kinőttem már abból a korból, hogy a szobámban verjem a farkamat. Jobb szeretem, ha egy nő rendezi le a szükségleteimet. Én ezt abszolút nem érzem megcsalásnak, mert csak szexről szól és semmi érzelem nem volt egyikben sem.

- És mi lesz, ha elvetted? - kérdezte Dean. Még mindig nem nyugtattam meg teljesen.

- Ha a feleségem lesz, nem lesz szükségem más nők testére. - vontam meg a vállam ismét. 

- És ha nem is lesz jó vele a szex? - mintha mindenáron el akart volna bizonytalanítani.

- Gabby szűz. Olyanra formálhatom, amilyenre csak akarom. - sóhajtottam fel. - Dean, én tényleg szeretem őt. - néztem a szemébe.

- Akkor vedd feleségül. - veregette meg a hátamat mosolyogva. Tudtam, hogy sikerült meggyőznöm őt.

Le akartam venni ezt terhet róla mindenképpen, volt enélkül is elég gondja, hogy miattam aggódott volna. Az utóbbi hónapokban Allie vagy egy tucatszor hívta telefonon és ő sokszor egy egész hétre is elutazott New York-ba, de én erről nem akartam faggatni, ő pedig nem hozta szóba a lányát előttem soha. Mindig Nana-val, Katie-vel vagy Melanie-val tárgyalta meg az aktuális Vicky-sztorikat. 

Ezen felül biztos voltam benne, hogy odavolt egy nőért, mert eltávolítatta a melléről Allie nevét, amit véleményem szerint más okból, minthogy szerelmes lett másba, nem tett volna meg sosem. Nagy úgy festett, mintha egy viszonzatlan szerelem miatt szenvedett volna, azonban amikor erről kérdeztem, mindig csak legyintett egyet és azt mondta, felesleges még szót is vesztegetni az ügyre.

Másnap délben izgatottan léptem be  Gabrielle szüleinek a házába Boston külvárosában. Ugyanolyan visszafogott, kedves emberek voltak, amilyen a barátnőm is, igazából nem is számítottam másra. Nagyon boldogok voltak, hogy meglátogattuk őket, és látszott, hogy mennyire készültek a fogadásunkra. Ünnepi ebéd várt minket az asztalon, így örültem, hogy Nana rábeszélt a vasalt ing viselésére. 

A desszerthez készültünk éppen hozzákezdeni, mikor félbeszakítottam a beszélgetést anya és lánya között, és féltérdre ereszkedtem Gabby előtt.

- Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? - kérdeztem mosolyogva. Apró könnycseppek buggyantak ki a szeméből, egyik kezét a szája elé tette, és csak bólogatott a meghatottságtól. Felhúztam az ujjára a gyűrűt, ő pedig csak nézte az apró gyémántot a foglalatban. Abban a pillanatban gyönyörűnek láttam őt. Mindennél jobban vágytam rá, hogy megcsókolhassam, de tudtam, hogy nem viszonozná a közeledésemet a szülei előtt, így meg sem próbáltam, csak megszorítottam a kezét, és mosolyogtam rá.

A szülein nem éreztem ellenérzéseket, de nem is kellett sokáig várnom, hogy kinyilvánítsák a véleményüket.

- Nagy öröm számunkra, hogy a lányunk végre megtalálta azt a férfit, akit érdemesnek tart a szerelmére, és az külön boldogsággal tölt el, hogy mindennek tetejében menyasszony is lett. A jó Isten áldjon meg benneteket, és kívánom, hogy kísérje szeretet és megértés a házasságotokat! - gratulált nekünk az édesanyja, Eleonor.

- Nem ilyen vőlegényt képzeltem a lányom mellé, de ezt gondolom, te is tudod Jimmy. - pillantott Julian atya a karomat ékesítő tetoválásokra, majd a punk frizurámra. - Nem vagy vallásos ember, talán még keresztény sem, de azt tisztán látom, hogy szereted a lányomat. Ha ő ekkora boldogsággal mondott neked igent, akkor én össze is adlak benneteket itt Boston-ban. 

A fennmaradó pár napban leszerveztük az esküvőt, és mivel egyikőnk sem vágyott  hatalmas dolgokra, elég hamar le is fixáltunk mindent. Gabby elment az édesanyjával, és még másnap meg is vette a menyasszonyi ruháját, az édesapja adott nekünk egy időpontot a következő hónapra, virágokat rendeltünk, és megbíztuk Eleonor-t a egy elegáns kis vacsora elrendezésével. Elégedetten, boldogan tértünk vissza Vancouver-be, és mindenkinek eldicsekedtünk az eljegyzéssel. Határtalanul boldog voltam.




(Dean)

Jimmy esküvőjére Boston-ba kellett utaznunk. A reptéren találkoztunk mindannyian kora hajnalban: Jimmy, Gabrielle, Rob, Melanie, Katie, Sam, Nana, és én. Kettesével tudtunk helyet foglalni az utastérben, Katie pedig rögtön leült a mellettem levő székbe, így Nana a derék Sam mellé kényszerült, amit utólag beláttam, hogy egy cseppet sem bánt. 

Az elmúlt 4 évben állandóan azon voltam, hogy Katie-re ne nőként nézzek, mert biztos voltam benne, hogy azok után amin keresztül ment, nem egy szexpartnerre lett volna szüksége, hanem egy megértő társra. Én még mindig szerettem Allie-t, a találkozásaink csak megerősítettek ebben, hiába szerettem volna elfelejteni őt. Katie a fantáziám volt. Annyi pózban, szituációban elképzeltem már őt, amennyiben csak lehetséges volt, de eszembe se jutott mindezt valósággá változtatni. 

Nagyon nehezen jött helyre a kislány a támadás után. Az épp aktuális pasija volt az elkövető, akit ott a tengerparton dobott Katie. A műtétből szerencsésen hamar felépült, vissza is ment dolgozni, amint csak lehetett. A fiút gyorsan felkutatta a rendőrség, előzetes letartóztatásba került, aztán a bírósági hercehurca után börtönbe. 6 év letöltendő büntetést szabtak ki rá, így Katie fellélegezhetett, jó darabig nem kellett látnia azt a kis köcsögöt. 

Sokat sírdogált a konyhámban, az asztalomnál ülve. Nana vigasztalgatta, Melanie mellette állt, és a fiúk is támogatták, de én láttam rajta, hogy nem vágyott a közelségükre. Mintha csak engem várt volna, mintha az én érintésem adhatta volna meg a gyógyulást számára. Vonzottuk egymást, mint a mágnes két vége. Folyton a társaságomat kereste, én viszont kerülni igyekeztem, nehogy megbántsam őt. Az eltelt években kellemes baráti kapcsolatot alakítottunk ki ugyan, de sosem beszélt velem a lelki problémáiról. Ezt a témát mindig hárítottuk. 

A repülőn is csevegtünk egy darabig, de Katie hamar elszenderedett a kényelmes ülésben, és míg le nem szálltunk, a vállamra hajtva a fejét aludt. Semmi pénzért nem taszítottam volna el magamtól. Olyan finom illata volt a hajának, és olyan megnyugtató volt a közelsége, hogy még azt is elfelejtettem, mennyire utálok repülni. Csak néztem a szép kis arcát, és azt kívántam, bár sose érnénk Boston-ba.

Leszállás után felpörögtek az események, taxival az egyik elegáns szállodába vittek minket, ahol mindenki átöltözhetett a szobájában. Jimmy és Gabrielle a nászutas lakosztályt kapta erre az éjszakára, ott Gabby készülődött az édesanyja segítségével, Jimmy pedig az én szobámba települt át erre az időre. Mellettem volt Katie lakrésze, aztán Nana-é, Sam-é, és a folyosó végén Robert és Melanie szobája. 

A templomi szertartás nagyon meghittre sikeredett, Nana persze végig zokogta az egészet. Még örültem is, hogy Sam-mel ennyire egymásra találtak a repülőn, mert így ő istápolgatta és nem nekem kellett zsebkendővel ellátnom. Nem is tudtam mással foglalkozni, csak a mellettem ülő lánnyal. Katie fekete haja bájos kis lófarokban díszelgett a jobb vállára dobva, bézs szaténruhája kiemelte alakját. Nem volt mély kivágása a ruhának, mégis vonzotta a tekintetet a mellére a gyöngyökkel kivarrt anyagszél. Piszkosul szexi volt abban a cuccban, kisminkelve. Nem sok nő tudta viselni is az elegáns ruhákat, magassarkú cipőket, de ő igen. Kétszer is előfordult velem a szertartás alatt, hogy merevedésem lett mellette, és mindannyiszor nagyon erősen valami másra kellett koncentrálnom, hogy nehogy leégessem magam, vagy tönkre tegyem Jimmy nagy napját.

Az esküvői vacsorát a szálloda egyik különtermébe szervezte Eleonor, így mindenkinek kényelmes volt. Igazán jól főztek a szakácsok, mindenki jól lakott, és elfogyasztottunk egy jó pár pohár pezsgőt is az ételhez. Jimmy már javában táncoltatta a feleségét, mikor Katie felkért táncolni. Egy lassú számot játszott a zenekar, én pedig magamban szitkozódtam, amiért össze kellett simulnom a lánnyal a zene dallamaira, és még mozognom is kellett. Lágyan omlott a karjaimba, nagy összhangban táncoltunk, és mindketten élveztük is. Én talán túlságosan is, de nem tehettem róla, a farkam állandóan merev állapotba került ettől a lánytól. 

Este, mikor már mindenki visszavonult, eszembe jutott, hogy a mobilomat Katie kis táskájába tettem még a szertartás idején, ezért gondoltam, kilépek a két szoba közös erkélyére, és bekukkantok hozzá, alszik e már. Nem akartam feleslegesen felébreszteni őt.

A szobában csak a tévé pislákoló fénye volt jelen, Katie az érintetlen ágyneműn feküdt meztelenül. Totálisan lefagytam az erkélyajtóban a látványa hatására. Tökéletes teste volt, pontosan olyan, amilyennek elképzeltem őt. Nem nézte a tévét, saját magával volt elfoglalva. A résnyire nyitott ajtónál tisztán hallottam a halk, visszafogott kis sóhajait, melyek a puncijában járó ujjai hatására egyre mélyültek. Szemei csukva voltak, nagy odaadással koncentrált a csiklóját egyre gyorsabban simogató ujjaira. Egy mély, nagy sóhajjal elélvezett, a háta ívben megfeszült, az arca szinte ragyogott. A leggyönyörűbb nő volt ebben a pillanatban, akit valaha is láttam, és tudtam, hogy ezt a látványt sosem fogom tudni elfelejteni ezek után. A retinámba égett Katie szenvedélyes kis játéka önmagával, és bármit megadtam volna, ha csak egyszer is a részese lehettem volna ennek, vele.

Óvatosan, hogy meg ne halljon, vagy lásson engem, visszamentem a szobámba, és beálltam a zuhany alá. Sokáig eresztettem magamra a hideg vizet, próbáltam úrrá lenni a vágyaimon, de sehogy sem ment. Elzártam a csapokat, egyik kezemmel megtámaszkodtam a csempézett falon, és lenéztem a még mindig meredező farkamra. Nem sok kellett volna hozzá, hogy Katie-t kukkolva beleélvezzek a nadrágomba, mint egy 16 éves kiskölyök. Nem tudtam kiverni a fejemből amit művelt magával, így az erekciómat se tudtam lelohasztani. Megmarkoltam a farkamat, és erőteljes mozdulatokkal maszturbálni kezdtem, miközben behunyt szemmel újra és újra magam elé képzeltem Katie orgazmusát. Nem tartott hosszú ideig, hogy telespricceljem a csempét a falon...


Kedves olvasók!
Külön-külön rövidnek tartottam ezt a két szemszöget, remélem, nem bánjátok, hogy egy fejezetet kreáltam belőlük :D Szeretnék véleményeket kérni tőletek, tetszenek e Dean szemszögei, mit gondoltok Jimmy házasságáról, vagy épp Vicky történéseiről! Tiszteljetek meg egy pár mondattal! Friss a héten még várható!

Köszönöm, puszi: Arielle