Minden sokkal jobb lett, amint apa New York-ba jött, és a kezébe vette a dolgokat. Átvittek a városi kórházból egy másik intézetbe, ahol ugyanaz a doktornő kezelt, de sokkal több ideje volt rám. Kellett szednem ugyan ott is bizonyos gyógyszereket, de nem szedáltak le annyira, mint a másik osztályon. Külön szobát kaptam, az intézmény területén belül a kijelölt időintervallumban szabadon közlekedhettem, így tulajdonképpen nem volt olyan borzasztó ott lenni. Anya összes látogatása alkalmával bekattantam, így nem engedték, hogy részt vegyen a kezelésemben. Apa havonta egy-két hétvégére átjött New York-ba, és velem töltötte az idejét.
Hónapokba telt, mire odáig jutottunk a kezeléssel, hogy jobban éreztem magamat, és végre diagnosztizálni tudtak az orvosok. Borderline személyiségzavart állapítottak meg, ehhez igazították a gyógyszereimet, és mikor eléggé stabilnak ítéltek, kiengedtek a magánklinikáról. Majdnem egy évet töltöttem ott. Apához akartam költözni Vancouver-be, de nem akartam kitenni őt a betegségem hátulütőinek. Nem akartam ott bekattanni, és rá vagy Nana-ra szégyent hozni a viselkedésemmel. A hangulatingadozásaim még tiszta fejjel is borzalmasak voltak, és a szindróma tüneteként jelentkező nimfomániás hullámok ellen nem tudtam tenni semmit.
Anyával már hajlandó voltam beszélni, de elég távolságtartó maradtam. Amiről muszáj volt szót ejtettem, de nem lettünk jóban, és tudtam, hogy később sem fog ebben változás beállni. Hozzá költöztem a kórházból vissza, és folytattam a tanulmányaimat. A gimnáziumot magántanulóként fejeztem be, és a főiskolára is felvettek. Andrew is arra a gazdasági szakra került, ahová én, úgyhogy nagyon élveztem, hogy megint suliba járhatok. Együtt buliztunk, tanultunk, sokat lógtam nála. Ő volt az egyetlen, aki a régi barátaim közül bejött a kórházba meglátogatni, és végig tartotta velem a kapcsolatot még akkor is, amikor nem voltam önmagam, és én ezt értékeltem. Igaz barát volt.
Újra akartam kezdeni az életemet most, hogy végre jobban voltam. Ki akartam törölni a sok szart a fejemből. A hajam szerencsére hamar visszanőtt, még hosszabb is volt, mint mikor lekaszaboltam. A bal orrlyukamba egy karikát lövettem, a mellkasomra egy nagy tetoválást varrattam: angyalszárnyak öleltek körbe egy vörös rózsát, és a szárnyak közt a remény szó állt. Sokkal jobban éreztem már magam, és kezelni is tudtam a betegségemet dr. Panjhabi segítségével. Sajnos a nimfomániás epizódok nem voltak kontrollálhatóak. Ha rám tört ez a dolog, akkor nem tudtam mást tenni, mint mentem az ösztöneim után.
Lefoglalt az iskola, új barátokat szereztem Andrew mellett, és a meleg közösség is befogadott általa. Sokat voltunk meleg bárokban, és én nagyon élveztem ezeknek a fiúknak a társaságát, roppant szórakoztatóak voltak. Előítélet amúgy sem volt bennem irántuk soha. Néha felszedtem ott egy-egy lányt, ha olyan kedvemben voltam, de még így is inkább a fiúk vonzottak. A szexmániás időszakokat Andrew segítségével próbáltam uralni. Mindig is meggyőződésem volt, hogy cseppet sem érdeklik a lányok, de egy átbulizott éjszaka után megcáfolta ezt, mikor meztelenül ébredtünk egymás mellett. A főiskola ideje alatt sokéig Andrew szeretője voltam. Nem voltam belé szerelmes, és ő sem volt belém, de az ágyban nagyon jól kijöttünk egymással, és emellett legjobb barátok voltunk még mindig.
Voltak könnyebb, és voltak nehezebb időszakok. Nem mindig tudtam megfelelően kezelni a betegségemet, és sokáig is éltem a betegség tudattal, ami valljuk be nem volt túl jó ötlet tőlem. Hagytam magam belesüppedni, és így elhatalmasodott rajtam. Gyűlöltem ezeket az epizódokat. Kiestek napok, órák, percek, és én nem voltam önmagam. Sokszor tértem magamhoz a magánkórházban úgy, hogy nem tudtam, miért is kerültem oda vissza. Anyával semmilyen értékelhetőnek mondható kapcsolatot nem voltam hajlandó fenntartani, és a nagyszüleimmel is elég elutasítóan viselkedtem.
Ettől függetlenül mindent megkaptam, amit pénzen meg lehetett venni. Ezzel akartak megvenni engem, de még ennyi idő után sem jöttek rá, hogy nálam az anyagiakkal nem mentek semmire sem. John volt az egyetlen, aki tök jófej volt velem ebben az egész családnak nevezett valamiben. Anya sokat dolgozott késő estig, és olyankor John és én kettesben vacsoráztunk.
Egyik ilyen alkalommal kicsit magam alatt voltam, nehéz és hosszú napom volt a suliban, és hogy jobb kedvre derítsen, felbontott egy palack bort. Megettük a szakácsnő által készített mennyei ételeket, majd a nappaliba vonultunk a borral. A maga merev, elegáns módján tudott ő nagyon is jó társaság lenni, és nem mellesleg egy nagyon jóképű férfi is volt. Ezen az estén vettem észre először, hogy nem úgy tekint rám, mint a felesége gyerekére, hanem mint egy nőre, akit kíván.
Az iskoláról kérdezgetett, a terveimről, és minden másról, de nehezen koncentrált a mély dekoltázsom miatt, főleg miután egészen közel húzódtam hozzá a kanapén.
- Nem kell beszélgetnünk John, ha nem akarsz. - mondtam egészen közel hajolva hozzá. Megmerevedett a közelségemtől, éreztem a feszültséget benne.
- Már miért ne akarnék beszélgetni veled Victoria? - kérdezett vissza kisvártatva, de megremegett a hangja.
- Le sem veszed a cicimről a szemed. - mosolyogtam rá, miközben kivettem a kezéből a borospoharat, és a dohányzóasztalra tettem.
- Én nem... - kezdte döbbenten, de nem tudta folytatni. Lovaglóülésben az ölébe másztam, így a szemei egy vonalba kerültek a melleimmel.
- Mond el nekem, mit szeretnél velük csinálni? - kérdeztem halkan, miközben belemarkoltam a saját melleimbe.
- Nem lenne szabad... - próbált kihúzódni alólam, de én nem hagytam, hogy habozzon. Megfogtam a kezeit, a mellkasomra tettem.
- Húzd ki azt a karót seggedből, amit a nagyapám tolt beléd, légy végre férfi, mondd meg, hogy mit akarsz, és meg is fogod kapni, John. - suttogtam a fülébe, majd egy aprót haraptam a cimpájába. Éreztem, hogy kőkemény a pénisze alattam.
- A feleségem az anyád. - vetette ellen, de nem volt túl meggyőző. Megcsókoltam, próbált elszakadni, de visszacsókolt. Kezei a derekamra csúsztak, onnan a fenekemre, és erősen belém markolt.
- Az anyám nincs most itt. - feleltem. - Magadra hagy téged, ahogy engem is.
- Nem csinálhatjuk ezt Allison-nal. - nyögte, miközben a nyakát csókolgattam.
- Add a kezed! - förmedtem rá. Gondolkodás nélkül nyújtotta felém a karját. Tenyerét a lábam közé csúsztattam. - Érzed ezt? Érzed milyen forró vagyok? Te tetted ezt velem. - suttogtam. - Akarod, hogy más élvezze ki ezt ma?
- Nem. A büdös francba is... - motyogta, majd immár ő csókolt meg.
Villámgyors mozdulatokkal szabadítottam ki a férfiasságát, felrántottam a szoknyámat, félretoltam a bugyimat, és már lovagoltam is rajta. Nem tartott sokáig a dolog, de meglepően jó volt.
John mániája lettem ezután. Amikor anya nem volt otthon, folyton a bugyimban volt a keze, és én boldogabb voltam, mint az előző években valaha. Megértett engem, és mindennel elégedett volt, amit csak adtam neki. Szép lassan elérte, hogy érezzek is iránta valamit. Ugyan nem szerelem volt ez, de mellette minden más volt, mint az előző kapcsolataimban. Ő nem az a típus volt, akitől elvettem amit akartam, aztán továbbálltam. Vele tudtam beszélgetni, nevetni, és be kellett vallanom magamnak, megkedveltem őt.
Persze titokban kellett tartanunk a dolgot anya előtt, mert én sem akartam, hogy John számára kellemetlen hátulütő legyek, de ügyesen csináltuk. Sőt, igazán élvezetes volt a tilosban járni.
- Mindig azt hittem, hogy nagyon hasonlítasz anyukádra, Vicky. Abszolút nem vagy olyan, mint ő. Lehet, hogy külsőségekben rá emlékeztetsz, de másban aligha. - vigyorgott rám. Meztelenül feküdtünk az ágyamban, még rendezetlen légzéssel szeretkezés után. Két combom a vállán nyugodott, átölelt, arcát a hasamhoz simította. Minél tovább néztem őt, annál vonzóbbnak láttam. Arcán az apró kis ráncokat, sötétbarna szemét, ívelt ajkait, szép fehér fogait. Egész más volt, mióta kirántottam a karót a seggéből. Velem szemben tudott férfiként viselkedni: ha kellett beszélgetett velem, ha arra vágytam udvarolt nekem, és ha kívántam őt, akkor megdugott.
Tudtam, hogy anyával is lefeküdt, mióta tartott a viszonyunk, de nem igazán érdekelt. Csak azzal foglalkoztam, hogy amikor velem volt, nem számított neki egy cseppet sem a házassága, annál inkább az én gyönyöröm.
- Nem leszek sose olyan, mint Allison. - húztam el a számat
- Meddig folytathatjuk ezt Vicky? - kérdezte gondterhelt arccal. - Ha lebukunk, akkor az én életemnek vége.
- Ahogy az enyémnek is, te butus. - megmarkoltam puha barna tincseit, felhúztam őt az arcomhoz. Az orrunk szinte összeért, olyan közel volt hozzám. Éreztem keményedő farkát a hasamhoz simulni, kéjesen hozzá dörgölőztem. - Szeretsz megbaszni? - suttogtam a szájára.
- Másra se tudok gondolni egész nap, csak arra, hogy mikor tudlak megint megkapni. - nyögte, és már csókolt is. Megemeltem a csípőmet, üdvözülten fogadtam őt magamba.
- Érzed milyen nedves vagyok tőled? - kérdeztem, miközben egyre mélyebbre nyomult bennem. A hangom rekedt volt, már nem nagyon tudtam másra koncentrálni, csak az altestemben száguldó érzésekre.
- Vicky... - nyögte John, és máris vad mozgásba kezdett. Imádtam vele szexelni. Nagyon hamar megtanulta, hogy a legjobb nekem, és a maga élvezetével nem törődve adta meg nekem, amire csak vágytam. Néha sajnáltam, hogy nem tudtam őt szívből megszeretni. Lehet, hogy mellette lett volna valami jövőm...
Példás eredménnyel elvégeztem a főiskolát, bár magam sem tudtam, hogy ez hogyan sikerült. Az egész család nagyon büszke volt rám, és mivel a nagyapa igen fontos ember lett időközben a város díszpolgárai körében, szervezett egy nagyszabású estélyt, hogy villoghasson a kisunokájával. Persze ő sem gondolhatta komolyan, hogy botrány nélkül megússza ezt az estét, hisz az én megjelenésem már önmagában garantálta ezt a lehetőséget.
Egy fekete, mélyen dekoltált miniruhát vettem fel, szememre erős sminket tettem fel, márkás parfümtől illatoztam, a hajamat nagy loknikba szárítottam. Andrew mellett vettem át a diplomámat, és még eközben is azon könyörögtem neki, hogy jöjjön el az esti partira, de hajthatatlan volt. Egy porcikája sem kívánkozott a nagyapám házába, és végülis megértettem őt. Nekem sem volt sok kedvem ott lenni, de felvillanyzott a lehetőség, hogy tönkre tehetem az egészet. Remek alkalmat adott az öreg nekem a revansra mind vele, mind anyámmal, mind nagyanyámmal szemben.
A sokadik pezsgőmet ittam, élveztem, hogy mindenki engem figyelt, és hogy nagyapa barátai, kollégái elborzadtak tőlem. A tetoválásom, a piercingem, és persze a dekoltázsom megint csak tarolt. Én viszont csak egy embert kerestem a tömegben, és hamarosan meg is találtam őt. John anya mellett állt, aki valami középkorú hölggyel társalgott, tekintetete perzselte a bőrömet, éreztem a kis rángásokat a bensőmben már is. Nem jó párosítás ez alkohollal vegyítve, tudhattam volna előre. Fejemmel az ajtó felé intettem, mire szabadkozva elhátrált anyától, és kiosont a teremből a folyosóra. Villámgyorsan követtem őt.
A folyosóra érve szinte azonnal magához rántott. Arcomat az arcához simítottam, beszívtam ismerős illatát. Kiéhezve csókolt meg, viszonoztam a gesztust.
- Bejön a rucim? - nevettem a szájába.
- Muszáj megdugjalak! - hörögte, és már markolta is a fenekem, hogy magára emeljen.
- Itt a folyosón? - kacérkodtam. - Ahol bárki megláthat? - minden szót egy csókkal nyomatékosítottam a nyakán.
- Nem érdekel, ki lát meg. Ha nem duglak meg most azonnal, leszakadnak a golyóim. - morogta a melleim közé, mire halkan felkuncogtam. Lábaimmal átkaroltam a derekát, félrehúzta a bugyimat és egy döféssel belém hatolt. A falnak vetettem a hátamat, lehunytam a szemem, és hagytam, hogy ő irányítson. Jól kiforgattam magából a tutyimutyi John-t, most már igazi férfi volt, aki elvette, amit akart.
Engem akart, ehhez kétség sem fért. Biztos kézzel tartott meg magán, határozott lökésekkel űzött a gyönyör felé, melyet hamarosan zihálva át is éltem. Szédelegtem, de elébe mentem csípőmmel a döféseinek, így nem sokkal én utánam ő is elélvezett. Erősen magára szorított, mélyen hatolt belém, éreztem a pulzálást, feszítést magamban. Arcát a nyakamba fúrta, és csak halkan fújtatott. Végigsimítottam a tarkóján, elmosolyodtam, ahogy megborzongott ettől, majd kinyitottam a szemem, hogy adjak neki egy csókot még.
Allison Wanderwoods-Wellington személyesen, életnagyságban állt velem szemben, szikrákat szórtak a szemei én pedig nem tudtam letörölni a kéjes vigyort az arcomról.
Anyával már hajlandó voltam beszélni, de elég távolságtartó maradtam. Amiről muszáj volt szót ejtettem, de nem lettünk jóban, és tudtam, hogy később sem fog ebben változás beállni. Hozzá költöztem a kórházból vissza, és folytattam a tanulmányaimat. A gimnáziumot magántanulóként fejeztem be, és a főiskolára is felvettek. Andrew is arra a gazdasági szakra került, ahová én, úgyhogy nagyon élveztem, hogy megint suliba járhatok. Együtt buliztunk, tanultunk, sokat lógtam nála. Ő volt az egyetlen, aki a régi barátaim közül bejött a kórházba meglátogatni, és végig tartotta velem a kapcsolatot még akkor is, amikor nem voltam önmagam, és én ezt értékeltem. Igaz barát volt.
Újra akartam kezdeni az életemet most, hogy végre jobban voltam. Ki akartam törölni a sok szart a fejemből. A hajam szerencsére hamar visszanőtt, még hosszabb is volt, mint mikor lekaszaboltam. A bal orrlyukamba egy karikát lövettem, a mellkasomra egy nagy tetoválást varrattam: angyalszárnyak öleltek körbe egy vörös rózsát, és a szárnyak közt a remény szó állt. Sokkal jobban éreztem már magam, és kezelni is tudtam a betegségemet dr. Panjhabi segítségével. Sajnos a nimfomániás epizódok nem voltak kontrollálhatóak. Ha rám tört ez a dolog, akkor nem tudtam mást tenni, mint mentem az ösztöneim után.
Lefoglalt az iskola, új barátokat szereztem Andrew mellett, és a meleg közösség is befogadott általa. Sokat voltunk meleg bárokban, és én nagyon élveztem ezeknek a fiúknak a társaságát, roppant szórakoztatóak voltak. Előítélet amúgy sem volt bennem irántuk soha. Néha felszedtem ott egy-egy lányt, ha olyan kedvemben voltam, de még így is inkább a fiúk vonzottak. A szexmániás időszakokat Andrew segítségével próbáltam uralni. Mindig is meggyőződésem volt, hogy cseppet sem érdeklik a lányok, de egy átbulizott éjszaka után megcáfolta ezt, mikor meztelenül ébredtünk egymás mellett. A főiskola ideje alatt sokéig Andrew szeretője voltam. Nem voltam belé szerelmes, és ő sem volt belém, de az ágyban nagyon jól kijöttünk egymással, és emellett legjobb barátok voltunk még mindig.
Voltak könnyebb, és voltak nehezebb időszakok. Nem mindig tudtam megfelelően kezelni a betegségemet, és sokáig is éltem a betegség tudattal, ami valljuk be nem volt túl jó ötlet tőlem. Hagytam magam belesüppedni, és így elhatalmasodott rajtam. Gyűlöltem ezeket az epizódokat. Kiestek napok, órák, percek, és én nem voltam önmagam. Sokszor tértem magamhoz a magánkórházban úgy, hogy nem tudtam, miért is kerültem oda vissza. Anyával semmilyen értékelhetőnek mondható kapcsolatot nem voltam hajlandó fenntartani, és a nagyszüleimmel is elég elutasítóan viselkedtem.
Ettől függetlenül mindent megkaptam, amit pénzen meg lehetett venni. Ezzel akartak megvenni engem, de még ennyi idő után sem jöttek rá, hogy nálam az anyagiakkal nem mentek semmire sem. John volt az egyetlen, aki tök jófej volt velem ebben az egész családnak nevezett valamiben. Anya sokat dolgozott késő estig, és olyankor John és én kettesben vacsoráztunk.
Egyik ilyen alkalommal kicsit magam alatt voltam, nehéz és hosszú napom volt a suliban, és hogy jobb kedvre derítsen, felbontott egy palack bort. Megettük a szakácsnő által készített mennyei ételeket, majd a nappaliba vonultunk a borral. A maga merev, elegáns módján tudott ő nagyon is jó társaság lenni, és nem mellesleg egy nagyon jóképű férfi is volt. Ezen az estén vettem észre először, hogy nem úgy tekint rám, mint a felesége gyerekére, hanem mint egy nőre, akit kíván.
Az iskoláról kérdezgetett, a terveimről, és minden másról, de nehezen koncentrált a mély dekoltázsom miatt, főleg miután egészen közel húzódtam hozzá a kanapén.
- Nem kell beszélgetnünk John, ha nem akarsz. - mondtam egészen közel hajolva hozzá. Megmerevedett a közelségemtől, éreztem a feszültséget benne.
- Már miért ne akarnék beszélgetni veled Victoria? - kérdezett vissza kisvártatva, de megremegett a hangja.
- Le sem veszed a cicimről a szemed. - mosolyogtam rá, miközben kivettem a kezéből a borospoharat, és a dohányzóasztalra tettem.
- Én nem... - kezdte döbbenten, de nem tudta folytatni. Lovaglóülésben az ölébe másztam, így a szemei egy vonalba kerültek a melleimmel.
- Mond el nekem, mit szeretnél velük csinálni? - kérdeztem halkan, miközben belemarkoltam a saját melleimbe.
- Nem lenne szabad... - próbált kihúzódni alólam, de én nem hagytam, hogy habozzon. Megfogtam a kezeit, a mellkasomra tettem.
- Húzd ki azt a karót seggedből, amit a nagyapám tolt beléd, légy végre férfi, mondd meg, hogy mit akarsz, és meg is fogod kapni, John. - suttogtam a fülébe, majd egy aprót haraptam a cimpájába. Éreztem, hogy kőkemény a pénisze alattam.
- A feleségem az anyád. - vetette ellen, de nem volt túl meggyőző. Megcsókoltam, próbált elszakadni, de visszacsókolt. Kezei a derekamra csúsztak, onnan a fenekemre, és erősen belém markolt.
- Az anyám nincs most itt. - feleltem. - Magadra hagy téged, ahogy engem is.
- Nem csinálhatjuk ezt Allison-nal. - nyögte, miközben a nyakát csókolgattam.
- Add a kezed! - förmedtem rá. Gondolkodás nélkül nyújtotta felém a karját. Tenyerét a lábam közé csúsztattam. - Érzed ezt? Érzed milyen forró vagyok? Te tetted ezt velem. - suttogtam. - Akarod, hogy más élvezze ki ezt ma?
- Nem. A büdös francba is... - motyogta, majd immár ő csókolt meg.
Villámgyors mozdulatokkal szabadítottam ki a férfiasságát, felrántottam a szoknyámat, félretoltam a bugyimat, és már lovagoltam is rajta. Nem tartott sokáig a dolog, de meglepően jó volt.
John mániája lettem ezután. Amikor anya nem volt otthon, folyton a bugyimban volt a keze, és én boldogabb voltam, mint az előző években valaha. Megértett engem, és mindennel elégedett volt, amit csak adtam neki. Szép lassan elérte, hogy érezzek is iránta valamit. Ugyan nem szerelem volt ez, de mellette minden más volt, mint az előző kapcsolataimban. Ő nem az a típus volt, akitől elvettem amit akartam, aztán továbbálltam. Vele tudtam beszélgetni, nevetni, és be kellett vallanom magamnak, megkedveltem őt.
Persze titokban kellett tartanunk a dolgot anya előtt, mert én sem akartam, hogy John számára kellemetlen hátulütő legyek, de ügyesen csináltuk. Sőt, igazán élvezetes volt a tilosban járni.
- Mindig azt hittem, hogy nagyon hasonlítasz anyukádra, Vicky. Abszolút nem vagy olyan, mint ő. Lehet, hogy külsőségekben rá emlékeztetsz, de másban aligha. - vigyorgott rám. Meztelenül feküdtünk az ágyamban, még rendezetlen légzéssel szeretkezés után. Két combom a vállán nyugodott, átölelt, arcát a hasamhoz simította. Minél tovább néztem őt, annál vonzóbbnak láttam. Arcán az apró kis ráncokat, sötétbarna szemét, ívelt ajkait, szép fehér fogait. Egész más volt, mióta kirántottam a karót a seggéből. Velem szemben tudott férfiként viselkedni: ha kellett beszélgetett velem, ha arra vágytam udvarolt nekem, és ha kívántam őt, akkor megdugott.
Tudtam, hogy anyával is lefeküdt, mióta tartott a viszonyunk, de nem igazán érdekelt. Csak azzal foglalkoztam, hogy amikor velem volt, nem számított neki egy cseppet sem a házassága, annál inkább az én gyönyöröm.
- Nem leszek sose olyan, mint Allison. - húztam el a számat
- Meddig folytathatjuk ezt Vicky? - kérdezte gondterhelt arccal. - Ha lebukunk, akkor az én életemnek vége.
- Ahogy az enyémnek is, te butus. - megmarkoltam puha barna tincseit, felhúztam őt az arcomhoz. Az orrunk szinte összeért, olyan közel volt hozzám. Éreztem keményedő farkát a hasamhoz simulni, kéjesen hozzá dörgölőztem. - Szeretsz megbaszni? - suttogtam a szájára.
- Másra se tudok gondolni egész nap, csak arra, hogy mikor tudlak megint megkapni. - nyögte, és már csókolt is. Megemeltem a csípőmet, üdvözülten fogadtam őt magamba.
- Érzed milyen nedves vagyok tőled? - kérdeztem, miközben egyre mélyebbre nyomult bennem. A hangom rekedt volt, már nem nagyon tudtam másra koncentrálni, csak az altestemben száguldó érzésekre.
- Vicky... - nyögte John, és máris vad mozgásba kezdett. Imádtam vele szexelni. Nagyon hamar megtanulta, hogy a legjobb nekem, és a maga élvezetével nem törődve adta meg nekem, amire csak vágytam. Néha sajnáltam, hogy nem tudtam őt szívből megszeretni. Lehet, hogy mellette lett volna valami jövőm...
Példás eredménnyel elvégeztem a főiskolát, bár magam sem tudtam, hogy ez hogyan sikerült. Az egész család nagyon büszke volt rám, és mivel a nagyapa igen fontos ember lett időközben a város díszpolgárai körében, szervezett egy nagyszabású estélyt, hogy villoghasson a kisunokájával. Persze ő sem gondolhatta komolyan, hogy botrány nélkül megússza ezt az estét, hisz az én megjelenésem már önmagában garantálta ezt a lehetőséget.
Egy fekete, mélyen dekoltált miniruhát vettem fel, szememre erős sminket tettem fel, márkás parfümtől illatoztam, a hajamat nagy loknikba szárítottam. Andrew mellett vettem át a diplomámat, és még eközben is azon könyörögtem neki, hogy jöjjön el az esti partira, de hajthatatlan volt. Egy porcikája sem kívánkozott a nagyapám házába, és végülis megértettem őt. Nekem sem volt sok kedvem ott lenni, de felvillanyzott a lehetőség, hogy tönkre tehetem az egészet. Remek alkalmat adott az öreg nekem a revansra mind vele, mind anyámmal, mind nagyanyámmal szemben.
A sokadik pezsgőmet ittam, élveztem, hogy mindenki engem figyelt, és hogy nagyapa barátai, kollégái elborzadtak tőlem. A tetoválásom, a piercingem, és persze a dekoltázsom megint csak tarolt. Én viszont csak egy embert kerestem a tömegben, és hamarosan meg is találtam őt. John anya mellett állt, aki valami középkorú hölggyel társalgott, tekintetete perzselte a bőrömet, éreztem a kis rángásokat a bensőmben már is. Nem jó párosítás ez alkohollal vegyítve, tudhattam volna előre. Fejemmel az ajtó felé intettem, mire szabadkozva elhátrált anyától, és kiosont a teremből a folyosóra. Villámgyorsan követtem őt.
A folyosóra érve szinte azonnal magához rántott. Arcomat az arcához simítottam, beszívtam ismerős illatát. Kiéhezve csókolt meg, viszonoztam a gesztust.
- Bejön a rucim? - nevettem a szájába.
- Muszáj megdugjalak! - hörögte, és már markolta is a fenekem, hogy magára emeljen.
- Itt a folyosón? - kacérkodtam. - Ahol bárki megláthat? - minden szót egy csókkal nyomatékosítottam a nyakán.
- Nem érdekel, ki lát meg. Ha nem duglak meg most azonnal, leszakadnak a golyóim. - morogta a melleim közé, mire halkan felkuncogtam. Lábaimmal átkaroltam a derekát, félrehúzta a bugyimat és egy döféssel belém hatolt. A falnak vetettem a hátamat, lehunytam a szemem, és hagytam, hogy ő irányítson. Jól kiforgattam magából a tutyimutyi John-t, most már igazi férfi volt, aki elvette, amit akart.
Engem akart, ehhez kétség sem fért. Biztos kézzel tartott meg magán, határozott lökésekkel űzött a gyönyör felé, melyet hamarosan zihálva át is éltem. Szédelegtem, de elébe mentem csípőmmel a döféseinek, így nem sokkal én utánam ő is elélvezett. Erősen magára szorított, mélyen hatolt belém, éreztem a pulzálást, feszítést magamban. Arcát a nyakamba fúrta, és csak halkan fújtatott. Végigsimítottam a tarkóján, elmosolyodtam, ahogy megborzongott ettől, majd kinyitottam a szemem, hogy adjak neki egy csókot még.
Allison Wanderwoods-Wellington személyesen, életnagyságban állt velem szemben, szikrákat szórtak a szemei én pedig nem tudtam letörölni a kéjes vigyort az arcomról.
Végre sikerült meghoznom az új fejezetet, remélem, tetszeni fog nektek, és kapok pár kommentet! Friss a héten még várható. Igyekszem gyakrabban hozni az új fejezeteket majd!
Millió puszi, Arielle
Szia ;)
VálaszTörlésHát húúúú.... nem is nagyon tudok mit írni neked így hirtelen :D nagyon jó lett az egyszer biztos:D váratlan dolgok történtek.... de nagyon jól átjött nekem legalábbis hogy kb mit is érezhetett vicky ...milyen a Jbetegsége ....de azért arra nem számítottam hogy szinte már "mindenkivel" kikezd a szexért ....a végére már azt gondoltam hogy nem is akar túllépni a nevelőapucin .... nem érdekli hogy kit bánt meg vele, kinek az életét teszi tönkre ezzel... bár megértem őt is és a vele történteket is de ez a viselkedése szerintem MOST MÁR kicsit túlzás.... bár mivel nem kerültem ilyen helyzetbe / szerencsére/ így nem igen tudom hogy én hogyan is dolgoznám fel és élném tovább az életem de hinni akarom hogy nem úgy mint vicky...:)
csak így tovább és nagyon várom a kövi frisset a héten :D
Üdv, Timi
u.i: Vickyben egy kicsit csalódtam is most... :( kiváncsi lennék mit szólna ezekhez a dolgokhoz James :P
Szia Timi!
VálaszTörlésKöszönöm ezt a szép hosszú kommentet! Olyan boldog vagyok, hogy te mindig írsz nekem!!! Örülök, hogy át tudott jönni, mert így akartam megírni. Fog még Vicky ledöbbenteni :) Hamarosan visszakanyarodok Jimmy-hez is :D
Igyekszem összehozni a frisset ma és holnap, de nem ígérem 100 %-ra, mert sok a munkám. Szeretném legkésőbb péntek este befejezni az új fejezetet, remélem, menni fog.
Puszi, Arielle
Szia :)
VálaszTörlésHát ha időm engedi akkor pár sort gyorsan odabiggyesztek hogy azért tudd hogy olvastam meg kb mi a véleményem :D de ha van és lesz időm akkor majd írok még ilyen szép hosszú komikat :D csak győzd majd elolvasni őket :P
nagyon várom a kövit ;)
Puszi Timi
Kedves Arielle!
VálaszTörlésSzépen haladok a fejezetekkel, nem semmi, ahogy igazgatod a szálakat, gratulálok! Mindig meg tudsz lepni! :)
Valahogy úgy érzem, hogy Allison ezt most megérdemelte. Vicky megbosszulta az abortuszt, amit rákényszerítettek évekkel ezelőtt. John jövője elég kérdéses most, de biztosan választ kapok rá a következő részekben.
Jimmy házasságba menekülését meg tudom érteni, már magával is elhitette, hogy működni fog, de az üresség után, amit Vicky hagyott hátra, természetes, hogy kapaszkodik az első nőbe, aki megmozgatott benne valami minimálisat... A megcsalások nem maradhatnak titokban, talán ez lesz, ami megtöri az álomvilágát.
Puszi, Karina