2014. július 9., szerda

18. fejezet

(Vicky)

  A gépen ettem pár falatot, de nem esett jól. A gyomrom apróra zsugorodott az izgalomtól. Nem szóltam apának, hogy Vancouver-be megyek, meglepetésnek szántam az érkezésemet. Biztos voltam benne, hogy apa és Nana örülni fognak nekem.

Végre visszatérek Vancouver-be! Az, hogy Jimmy-vel is újra találkozhatok 6 év után vegyes érzésekkel töltött el. Szorongtam a viszontlátás gondolatától is. Az egy dolog, hogy nem tudtam, belőle mit vált majd ki a jelenlétem, de azzal sem voltam tisztában, hogy én hogyan fogok reagálni rá. Az egyetlen férfi volt az életemben, akit valaha szerettem, és persze összetörte  a szívemet. Vajon neki is annyit jelent majd ez az egész, mint nekem? Felismeri bennem majd azt a Vicky-t, akit ő teremtett?

Mikor végre leszállt a repülőgép, sietősen indultam a csomagomért. Alig vártam, hogy az igazi otthonomban lehessek végre az igazi családommal és ne kelljen mással foglalkoznom. Fogtam egy taxit, megadtam a címet, és reméltem, hogy ebédre odaérek a házhoz. Idegesen doboltam az ülés kárpitján, miközben bekapcsoltam a Blackberry-met. Vagy 20 nem fogadott hívásom volt anyától, és egy sms John-tól. Azonnal megnyitottam az üzenetet, a hívásokkal nem törődtem.

"Ne hidd, hogy könnyen elengedtelek... Amint lehet, kereslek!"

Elmosolyodtam, de nem válaszoltam neki. Azt kérte, ne keressem őt, majd ő jelentkezik. Visszatettem a telefont a táskámba annak ellenére, hogy milyen erős volt a késztetés bennem, hogy írjak neki, az ablak felé fordultam, és inkább a városban gyönyörködtem. A sofőr igazán kitett magáért, tempósan haladtunk apa háza felé. Ahogy bekanyarodtunk az udvarra, összefacsarodott a szívem. Apa és Jimmy a tornácon ültek, kávét ittak és dohányoztak.  Amíg fizettem a sofőrnek Nana is kijött a konyhából, így már hárman nézték kiváncsi tekintettel, hogy kit hozott a taxi ide. 

Apa halántékán ugyan megjelent egy pár ősz hajszál, de még mindig nagyon fess férfi volt. Szürke melegítőnadrág volt rajta fehér pólóval. Nana kissé ráncosabbnak tűnt ugyan, de még így sem volt öregasszony, kék ruháján fehér kötényt viselt, bizonyára már mosogatott. A tupír a hajában túlélt volna egy cunamit is.  És persze ott volt Jimmy...

Még mindig mohikánfrizurát hordott, farmer volt rajta és fekete póló. Izmok dudorodtak rajta mindenhol, és olyan roppant férfiasan festett, hogy összecsordult a nyál a számban. Megráztam a fejemet, elhessegettem a nem kívánt gondolatokat a fejemből, és erőt vettem magamon. Kiszálltam az autóból, megvártam amíg a sofőr kivette a csomagjaimat hátulról, majd elhajtott. Félszegen ácsorogtam a kocsifelhajtón, csak apát néztem.  Nana eközben odaszaladt hozzám, a karjaiba zárt, mire apa is követte őt. Jimmy kövülten állt a tornácon. Meglepően vicces látványt nyújtott savanyú ábrázata.

- Kincsem! Miért nem szóltál, hogy jössz? Kimentem volna eléd a reptérre. - motyogta apa könnyes szemekkel. Olyan jól esett, hogy így örült nekem, hogy nem is foglalkoztam már Mr. James Alexander Csúnyán Nézek Rád Buck jelenlétével. 

-  Meglepetést akartam. - mosolyogtam apa vállába. Erősen szorítottam őt magamhoz, beszívtam ismerős, szeretett illatát.

- És a diplomaosztód? - kérdezte Nana.

- Onnan jövök, tulajdonképpen. - mutattam az öltözékemre.

- Csinos vagy, kicsikém! - puszilgatott meg Nana lelkesen.

- Történt valami? - apa tekintete mélyen az enyémbe fúródott, aggodalom árnyéka suhant végig az arcán. Nem akartam, hogy ő is úgy gondolja, túl messzire mentem anyával szemben, nem szerepelt a terveim közt, hogy elmondjam neki, miért is jöttem ide vissza. 

- Utálom New York-ot, apa. Összepakoltam, és eljöttem hozzád. Felnőtt vagyok, megtehetem. - vontam meg a vállam, de nem is volt időm bővebben magyarázkodni, mert Nana már tuszkolt is befelé, apa pedig a csomagjaimat hozta utánunk. Körülbelül a második lépcsőfokig jutottam, mikor Jimmy keserű pillantása és az enyém egymásba fúródott. - Szia Jimmy... - köszöntem, és bármennyire igyekeztem, affektálósnak tűnt a hangom.

- Szia Vicky... - viszonozta nem túl lelkesen. Ahogy elléptem mellette egy pillanatra úgy éreztem, mintha áramütés száguldott volna végig a testemen, és valami elemi erő húzott volna vissza hozzá, de konokul leráztam magamról ezeket az érzéseket, és bementem a konyhába. Mogorva uraság követett. Leültünk az asztalhoz, Nana nagy tányér spagettit tett elém, én pedig falatozni kezdtem.

- Anyád csak úgy elengedett? - kérdezte apa. Számíthattam volna rá, hogy aggodalmaskodni fog, amint ideérek.

- Nem. Valójában nem tudja hol vagyok. - mondtam két tésztatekerés között. - Csak egyszerűen fogtam magam és eljöttem. 

- Vicky... - sóhajtott apa rosszallóan.

- Azt hittem, te megértesz majd engem, apa. Tudod, hogy milyen szar volt New York nekem. - néztem rá jelentőségteljesen, mire csak bólogatott.

- A nagyszüleid totál ki fognak akadni... - sóhajtott Nana.

- Nagypapa irányítani akarja a család életét. - magyaráztam. - Amikor én megszülettem, akkor is manipulálta nyaát, hogy elhagyjon téged. - néztem apára komoran. - Ő rendezte a házasságát John-nal, ő találta ki, hogy hová kell mennem továbbtanulni, és most hogy diplomáztam, bizonyára az első munkahelyemet is ő adta volna. Nekem erre nincs szükségem. Se a mocskos pénzére. - félve néztem fel apára. - Nincs egy büdös fillérem sem. Mindent otthagytam apa. Így is itt maradhatok?

- Itthon vagy, kincsem! - mordult rám apa, mire elmosolyodtam.

- Majd bevetem a diplomámat és keresek valami állást magamnak. - ígértem két falat közt. Mennyei volt a bolognai spagetti, és Nana telereszelte nekem sajttal. 

- Felveszlek a céghez. - mondta apa, mire Jimmy félrenyelte az ásványvizét, és egy erős köhögőroham közepette nézett rá rémülten. - A gazdasági vezetőnk hirtelen felmondott, ezért is nem tudtam elmenni New York-ba az ünnepségedre. Van valami ellenvetésed, Jimmy? - fordult felé apa feszült tekintettel.

- Igazán remek ötlet lenne egy csitrire bízni ezeket az egyáltalán nem fontos dolgokat... - sütött a gyűlölet a szemében, ahogy rám nézett. 

- Ezt tanultam a főiskolán, és nagyapa cégénél is voltam gyakorlaton. - néztem rá kihívóan. Felbőszített, hogy még ő utálkozik, mikor ő volt a faszfej, nem én. Sütött felém a megvetés belőle, és én egyszerűen nem értettem, miért sugároz ilyen érzelmeket. Megcsörrent a telefonja mielőtt bármit is felelhetett volna további ellenvetés gyanánt, így felvette.

-Szia. - köszönt olyan lágyan a telefonban, hogy felállt a karomon az összes szőrszál. Emlékeztem erre a hangszínre. Velem is így beszélt, mikor folyton hanyatt döntött azon a nyáron. Igyekeztem elsöpörni a gondolataim közül azokat az emlékeket. Nem tett volna jót, ha ebbe most belemerülök, így inkább őt figyeltem. - Persze, elintézem. - nyugtató hangja mindig is elvarázsolt, most sem volt másként. Csak hallgattam, ahogy a telefonba magyarázza, hogy igenis képes egy adag mosást lefuttatni otthon. Otthon? Hát nem itt lakik? Idegesen néztem apára, aki feszülten kapkodta a fejét, hol engem, hol Jimmy-t fixírozva. -  Akkor este, édes. Várlak, szia. - bontotta a vonalat. Meredten álltam, de nem akartam, hogy észrevegye, mit érzek, így igyekeztem természetesen viselkedni vele szemben. Teljesen összezavarodtam ettől a seggfejtől folyamatosan. - Mennem kell. - nézett apára. - Megbeszéljük még ezt a dolgot... - biccentett felém a fejével.

- Ezt vidd el, Jimmy. - adott a kezébe Nana egy csomagot. - Jó lesz Gabrielle-nek vacsorára.

- Ki az a Gabrielle? - kérdeztem megrökönyödve.

- A feleségem. - felelte Jimmy szárazon, majd felmutatta nekem gyűrűs kezét. 

Erre nem készültem fel. Egy pillanatra kihagyott a szívem, és szinte emlékeztetnem kellett magamat még a lélegzésre is, nehogy valami agyi defektusom legyen az oxigénhiánytól. Nem is értettem, miért rendített meg ennyire a hír, hiszen 6 éve semmit sem tudtam Jimmy-ről. Megkeményítettem magamat, viszonoztam megvető pillantását. 

- Ez lenne James Alexander Buck 6 évvel később? - kérdeztem gúnyolódva. - Azt mondtad, te sosem nősülsz meg. Néhány randi, jó kis szex, egy-két buli, aztán jöhet a következő. Mi történt? Csak nem felcsináltad az egyiket? - nevettem fel gunyorosan.

- Nem Vicky, szerelmes lettem belé. - minden szó felért egy arculcsapással, ahogyan kiejtette őket. - Ha megismered őt, majd megérted, hogy miért. Bár... lehet, hogy kislány vagy még hozzá.

- Talán úgy festek, mint egy kislány? - vontam fel a szemöldökömet, és elégedetten néztem, ahogy végigfuttatta rajtam a tekintetét a lábfejemtől a fejem búbjáig.

- Nem, ebben a ruhában határozottan úgy nézel ki, mint egy olcsó partiribanc... - mondta, majd fogta a dobozt, és elviharzott.

- Faszfej! - kiáltottam utána, és még hallottam, ahogy becsapta az autója ajtaját és padlógázzal távozott. 




Sziasztok! Látom, hogy többen is olvassátok a fejezeteket, és hogy páran pipáltok is nekem, de újfent szeretnék minden olvasót tisztelettel megkérni, hogy írjon nekem egy-két mondatot, hogy legyen egy kis pozitív akár negatív visszajelzésem!

Köszönöm, Arielle

6 megjegyzés:

  1. Szia! Nagyon Örülök, hogy ilyen hamar olvashattam új fejezetet! :) Nagyon tetszett. Kezdenek érdekesre fordulni a dolgok. Nagyon várom a kövi fejit! :)
    Elizabeth

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elizabeth!

      Nagyon szépen köszönöm hogy írtál nekem! Igyekszem úgy írni a történetet, hogy élvezzétek :) Igyekszem a következővel, valószínűleg jövő hét elején hozom is.

      Törlés
  2. Szia :)
    jajj nem is tudok mit mondani :D nagyon jó lett :P pont ilyen reakciókat vártam tőlük ... De azért durva lehetett egymás szájából hallani a másik véleményét ( és talán az igazságot is?! ) :D nagyon őrültem hogy ilyen hamar tudtad hozni a részt , csak így tovább ;) sajna most nincs időm írni egy hosszú komit de ígérem a kövi fejezeteknél ha lesz időm mindenképp pótlom vagy egy privát üzenetben :D
    puszi Timi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Timi!

      Köszönöm, hogy mindig írsz nekem! :) Örülök, hogy tetszett a fejezet, és igyekszem a kövivel. Jövő hét elejére tuti meglesz :)
      Most beindul majd a történet, de gondolom te ezt sejted :D

      Törlés
  3. Szia!

    Imádom a történeted! :) Tegnap kezdtem el olvasni, és függője lettem. :) Mostanában nem olvasok ficeket - na jó, évek óta - de azt garantálom, hogy rendszeres olvasód/kommentelőd leszek. :)
    Örülök, hogy Vicky ennyi év után végre "haza"megy, de nem gondoltam volna, hogy ez évekbe fog telni neki. Nem gondoltam volna a történet legelején, hogy így alakul majd a sorsa...
    Ami az új fejezetet illeti, ez sajnos most nem igazán tetszett. Félreértés ne essék, imádom az egész törit és szerintem nagyszerűen írsz, de nekem sajnos nem nyerte el a tetszésem. És hát azért rövidke is volt :P
    Viszont nem tehetek róla, de Jonathant már az eleje óta imádom! Azt hiszem nagyon nagy szerepe van annak, hogy oda vagyok Tom Hardy-ért, számomra ő az álompasi. :D :D
    Örülök, hogy összehoztad őket, és szerintem aranyosak voltak együtt. Remélem a továbbiakban is említés esik róla, annak is örülnék, ha végül Vicky meg is szeretné valamennyire és esetleg tényleg összejönnének, ha végül úgy alakulna... (Persze tudom, hogy Vicky csak Jimmyt szereti...)
    Egyébként nem tervezted, hogy az ő nézőpontjából is írj egy kis részletet? Én személy szerint nagyon örülnék neki. :D

    Egy szó, mint száz, szeretem a történeted és nagyon várom a folytatást, így tovább! ;)

    Monya

    VálaszTörlés
  4. Kedves Monya!

    Hűha! Igazán köszönöm ezt a szép hosszú kommentet, megleptél vele! Ígérem, Jonathan szerepelni fog még, és akkor lesz az ő szemszögéből is fejezet :) Ma biztosan nem lesz időm folytatni, de holnap igyekszem majd összehozni egy új fejezetet. Sajnálom, hogy ez a mostani nem nyerte el a tetszésedet :( Jönnek még asszem váratlan dolgok bőven! :) Igyekszem kárpótolni téged :D És köszönöm még egyszer, hogy írtál nekem!

    Puszi, Arielle

    VálaszTörlés