38. fejezet

 (Jimmy)

 Az egész repülőutat végig veszekedtem Vicky-vel, elkeseredetten próbáltam kivívni a figyelmét. Vágytam rá, hogy bármiféle kontaktusba lépjen velem, és megtörhessem végre a konok hallgatását. Mérhetetlenül zavart, hogy egyáltalán nem érintette őt rosszul az, hogy én hanyagoltam a társaságát, hisz arra számítottam, hogy azok után, amik kettőnk között történtek, szeretne majd valamiféle folytatást is.

Az sem csillapított a rossz hangulatomon, hogy lefeküdtem Sarah-val az irodában, hiszen nem őt kívántam, hanem Vicky-t. Ez csitri túlzottan is sokat járt a fejemben, és még magam sem tudtam, hogy mit kezdjek ezzel az egésszel, ami kibontakozóban volt köztünk. Szerettem azt a 16 éves lányt, aki egykor volt, és nem tudtam hová tenni magamban azt a bombanőt, aki most 22 évesen volt. Leginkább azt voltam képtelen felfogni, hogy mostani formájában sokkal inkább gerjedtem rá, mint akkor. 

Amikor már a végtelenségig felbosszantottam, helyet cserélt a gépen egy másik utassal, és én magamban fortyoghattam míg le nem szálltunk. Simán ment a leszállás után minden, kocsit béreltünk, megtaláltuk az éttermet is. Kicsit megsajnáltam, mikor idegeskedett a konzultáció miatt, ezért nyugtatni próbáltam, de ő még azt is bizonytalanul fogadta. 

A megbeszélés zökkenőmentes volt, annak ellenére is, hogy baromira zavart, ahogy Lexington körbeudvarolta Vicky-t egy kósza dugás reményében, de az még jobban irritált, hogy Vicky visszafogottan ugyan, de reagált a kis flörtre. Magamat csak azzal tudtam nyugtatni, hogy mindez azért sarkallt engem féltékenységre, mert én, Lexington-nal ellentétben már túl voltam egy-két dugáson Vicky-vel, és még nem éreztem úgy, hogy átengedném őt másnak. Csak magamnak akartam őt, ami egyben volt izgató és félelmetes. 

A hotelben hatalmas kavarodást okozott Dean, mivel közös szobát szerzett nekem és Vicky-nek. Ha nem így álltak volna a dolgok kettőnk közt, ahogy jelenleg voltak, akkor még ökölpacsiztam volna vele emiatt, de amikor a recepciós ezt közölte velünk, legszívesebben én is lábon lőttem volna őt. 

Persze a szobában még jobban összevesztünk, úgy üvöltöztem vele, mint egy őrült, ami lássuk be nem volt túlzottan racionális még tőlem se, de a féltékenység, az elfojtott dolgok a lelkem mélyén nem engedték, hogy másként viselkedjek vele. Szinte szikrázott kettőnk közt a levegő, és persze megint úgy vetettem véget a vitának, hogy letámadtam. Felhergelt azokkal a pofonokkal. Begerjedtem, és muszáj volt a szép kis lábai közé jutnom. Fenomenálisat szeretkeztünk a fürdőben, még repetát is kaptam a zuhany alatt, és végre teljesen nyugodtnak éreztem magam. 

Kicsit elgyengült ugyan utána, így a karjaimban kellett az ágyba vinnem, de legalább nem volt többé olyan mint egy vadmacska, sokkal inkább hasonlított egy doromboló kiscicára. Végül együtt aludtunk el a nagy franciaágyban, és örömmel vettem, mikor álmában hozzám bújt. Szerettem vele aludni, ez sosem volt kényelmetlen nekem. Hiába zsibbadt el iszonyat a karom, ahogy rajta feküdt és kispárnának használta, én csak belefúrtam az orromat a hajába, és hagytam, hogy az a finom illat álomba ringasson. 

Másnap reggel arra ébredtem, hogy a hasamon fekszem, ő pedig félig rajtam. A lábaink össze voltak gabalyodva, és Vicky ujjbegyével körberajzolja a tetoválásomat a hátamon. Páni félelem borított el, hisz meglátta a saját nevét a bőrömön, és nem tudhattam ez majd milyen érzéseket vált ki belőle. Rettegtem, hogy megint össze fog veszni velem, és én ez a fantasztikus éjszaka után már nem akartam harcolni vele. Azt akartam, hogy valamiféle kompromisszumra jussunk, mert nem akartam azzal tölteni a hátralévő életem, hogy a házasságom ellenére ő utána ácsingózok. Talán az lett volna a legcélravezeőbb, ha hagytunk volna magunknak időt rá, hogy újra megismerjük egymást, kiélvezzük a közös pillanatokat, és búcsút is inthetünk egymásnak. Párszor szexelünk, aztán én ismét szerető, hűséges férj lehetek, aki nem kényszerül megcsalni a feleségét.Persze tudtam, hogy ez csak lenne lehetséges, ha Gabby hajlandó lenne velem egyáltalán lefeküdni...

- Nem akartam, hogy valaha is meglásd. - mondtam halkan. Tartottam tőle, hogy mit fog mondani.
- Miattam készült... - mondta, de inkább kérdés volt, annak ellenére is, hogy tisztában volt a válasszal.
- Szerettelek. - feleltem kendőzetlen őszinteséggel. Felém fordult, belenézett a szemeimbe, és tudtam, hogy látja, igazat mondok. Túl könnyű volt ezt most kimondanom. Talán azért, mert korábban nem ment egyáltalán. Tartoztam neki ennyivel.
- Mégis hagytál egy szó nélkül hazamenni. - vágta oda nekem sértetten, majd felült, és nem törődve a meztelenségével, kikászálódott az ágyból, és elindult a fürdő felé. Ismét megcsodáltam feszes fenekét, de azért próbáltam észnél maradni. Nem is tudta, mekkora hatást gyakorolt rám pucéran.
- Akkor még nem tudtam, hogy amit érzek, az szerelem. - kiáltottam utána, mire megállt, de nem fordult vissza felém. Azért én folytattam. - 4 hónap szenvedés döbbentett rá erre, és akkor én elutaztam New York-ba, hogy bevalljam neked. - vallottam be. 

 
- Emlékeznék rá, ha odajöttél volna. - mondta szárazon.
- Pedig odamentem. - folytattam újból. - Iskolában voltál. Egy padon ültél két lánnyal, aztán csókcsatába kezdtél egy kosaras sráccal. - még mindig nem tudtam erről úgy beszélni, hogy ne marta volna a torkomat minden egyes szó. Az akkori érzéseim életem egyik legrosszabb élményeként éltek bennem. Összetörte a szívemet, pedig én neki adtam volna teljesen.

- És most jön az a rész, hogy összetörtem a szívedet? - fordult vissza felvillanó szemekkel. Mintha csak tudta volna, mire gondoltam. Dühös volt, és ez tetszett. 

 
- Gyűlöltelek is érte. - feleltem vigyorogva, mert úgy nézett rám, mintha nekem akart volna jönni, hogy megtépje a hajamat, vagy kikaparja a szemeimet. Direkt vártam erre, mert akkor elég könnyű lett volna magam alá gyűrnöm őt, és csókokkal elpárologtatni a dühét.
- Aha, szóval még te gyűlölsz... Ha valakinek van oka itt ilyet érezni, az én vagyok! - vágta hozzám a székre dobott tegnapi törölközőt. Lesöpörtem magamról a padlóra, majd hirtelen feltérdeltem az ágyon, megragadtam a kezét, és magamhoz rántottam. Elterült mellettem a matracon, ahogyan elveszítette az egyensúlyát, én pedig rögtön fölé kerekedtem, tenyereimmel pedig a lepedőhöz szegeztem a vállait. Mielőtt elkalandozhattam volna a csodás kis testén más irányokba, neki is vallania kellett.
- Hallgatlak... - mondtam dühödt hangon én is, mert látszott rajta, hogy nem akart belekezdeni ebbe. Lehet, hogy azt hitte, nem érteném meg őt? Elfordította a fejét, mire megráztam, és ő visszakapta a pillantását rám. - Mond el. - kértem újból.
- Szerettelek. Most boldog vagy? - kérdezte. A fenébe is, boldog voltam ettől! Kövezzenek meg, de hallani akartam tőle. - 10 éves korom óta szerettelek. Azon a nyáron már te is szerettél engem, én tudtam, mégis hagytál elmenni vissza New York-ba a sznob anyámhoz, és a kegyetlen nagyszüleimhez. A suliban hamar lerendeztem a nézeteltéréseimet, hisz megtanítottál erősnek lenne és verekedni is. A gond ott kezdődött, amikor pár héttel később észrevettem, hogy terhes vagyok. - mondta. Egy-egy könnycsepp végigcsorgott az arcán, én pedig eleresztettem a vállait. Összehoztunk egy gyereket? Hisz mindig óvszert használtam... - Anyám rájött, nem engedte, hogy szóljak apának vagy neked, lekorlátozta a telefonomat, elvitt egy orvoshoz... és... - elcsuklott a hangja, felzokogott, én pedig úgy éreztem, megszakad a szívem érte. Olyan volt ebben a pillanatban, mint az a 16 éves, kétségbeesett kislány, és én erős késztetést éreztem rá most, hogy megvígasztaljam, és megvédjem minden rossztól. A karjaimba vontam. Óvatosan feküdtem rá, vigyázva, hogy ne a teljes súlyommal nehezedjek rá, mégis szorosan öleltem ahhoz, hogy segítsek neki megnyugodni. Arcát a nyakamhoz szorította, én pedig addig ringattam, míg én is észrevétlenül elmorzsolhattam pár könnycseppet. Nem hagyott hidegen a gyerekem sorsa. Sőt! Teljesen letaglózott a gyász ebben a pillanatban. Azok a szemetek még csak esélyt sem hagytak számára, hogy élhessen. - Jimmy, én ezután nem voltam többé önmagam. Egész egyszerűen bekattantam. Szenvedtem, mert neked nem kellettem, megszállottan el akartalak felejteni, ezért szinte állandóan buliztam és pasiztam. Idegösszeroppanást kaptam, sokáig kezeltek egy magánklinikán. Aztán többször is visszakerültem oda...
- Ezért utazott Dean annyiszor hozzád? - kérdeztem halkan. Hirtelen kezdett összeállni a kép bennem.
- Igen. Nem voltam jól, de azóta helyrepofozták az agyamat. - felelte. - Apával nagyon sokat beszéltünk telefonon, sokszor beugrott hozzám pár napra. És John is nagyon jó hatással volt rám... - jegyezte meg óvatosan. Nem mert felnézni rám, tudta, hogy érzékenyen érintett ez a téma.
- Szereted őt? - érdeklődtem. Azt akartam, hogy csak én kelljek neki. Butaság volt ez a részemről, tisztában voltam vele, de ő volt az első szerelmem, és még mindig motoszkált bennem valami iránta. Most, hogy kezdtem őt egyre jobban megérteni, egyértelműen felismertem magamban az eddig még magamnak sem bevallott érzéseket Vicky iránt. Basszus, mit kezdek ezzel a helyzettel később? Feleségem van, és érzéseket táplálok az első szerelmem iránt. Totál megzakkantam...

- Ez egy érdekes dolog. Szeretem, de nem vagyok belé szerelmes. Ez így furcsán hangzik?
- Jó volt hozzád? - kérdezősködtem tovább. Igaz, csak morzsákat hintett el nekem, de tudtam, hogy meg kellett dolgoznom az előzmények miatt a bizalmáért.
- Jobb nem is lehetett volna. Gondoskodott rólam. - felelte. 

 
- Volt egy kisbabánk? - felemeltem a fejem, és csak néztem csodás zöld szemeit. Vajon a kisbabánknak is ilyen szép szemei lettek volna, mint neki?

- Igen. - csak rekedt suttogásra tellett tőle. Érezhetően nehézkes volt számára ez a téma.
- Borzalmas lehetett ezt neked átélni egyedül. - egyszerre voltam boldog, és nagyon is szomorú. Lehet, hogy begolyóztam ettől a nőszemélytől?

- Már elmúlt... - szögezte le. - Nem szeretnék róla többet beszélni. - kérte, mire megértően bólintottam.
- És a tegnap éjjel? - vontam fel a szemöldökét. Nem volt jobb ötletem arra, hogyan is kéne ezt tisztáznom vele.
- Ugyanaz történt, mint korábban. Nem fogok róla beszélni senkinek, ha ettől tartasz. - nézett rám nagy komolyan. Hülyének nézett engem.
- Nem erre gondoltam, Vicky. - ráncoltam össze a homlokát. - Nem kéne megbeszélnünk ezt az egészet, ami kettőnk közt van? - nagyon vágytam rá, hogy egy kicsit is gyengéd legyen hozzám. Nem az ágyban, ott tökéletes volt minden. Ki voltam éhezve egy kis törődésre.
- Jimmy, mit kellene ezen megbeszélnünk? - nézett rám értetlenül. - Jól éreztük magunkat, köztünk marad a dolog.
- Nem zavar, hogy házas vagyok? - kérdeztem megütközve. Más nők nem így álltak volna hozzá ehhez a szituhoz.
- Gabrielle a te dolgod. Tiszteletben tartom, hogy nős ember vagy. Ha nem vagy hozzá hűséges, az a te dolgod, nem az enyém. - mondta egyszerűen. - Nekem ehhez a részéhez nincs semmi közöm.
- Igazán érdekes a hozzáállásod. - jegyeztem meg.

- Jimmy, én nem vágyom kapcsolatra, csak jó szexre. - sóhajtotta.

- Förtelmes nőszemély vagy... - morogtam, miközben a combjai közé furakodtam, és mélyen belé hatoltam. Elképesztő, de ő mindig nedvesen várt. Mintha előre izgatta volna a lehetőség, hogy meg fogom dugni. Belenyögött a számba, mire elmosolyodtam. Nagyon is hatással voltam rá, ezt nem tagadhatta. - Nyilvánvaló, hogy érzelmeket táplálsz irántam, ahogyan én is irántad. - motyogtam az ajkaira, de mielőtt válaszolhatott volna valami mélyen elutasító dolgot erre, megcsókoltam. Nem akartam a kis hazugságait hallani. Próbáltam sokkal óvatosabb lenni vele, nem akartam megint úgy megdugni, mint aki két éve ki volt éhezve. Szélesebbre tárta a lábait, tíz körmét a fenekembe mélyesztette. Felszisszentem, mert nagyon is jól esett, de nem akartam fájdalmat okozni neki a hevesebb tempóval.

- Ne fogd vissza magad, Jimmy! - mordult rám dühösen, mire megmerevedtem és hitetlenkedve meredtem rá. Lehet, hogy pont az tetszett neki, hogy lecsaptam rá, és megdöngöltem, mint egy vadállat? - Dugj meg... - kérte szinte eufórikusan. - Dugj meg úgy, mint tegnap! - mosolyogott rám, miközben rácsapott egy nagyot a fenekemre. Nem kellett még egyszer kérnie, mindent beleadtam, és minél jobban élveztem a dolgot, ő annál inkább közeledett az orgazmushoz. Egyszerre élveztünk el, hüvelye rángásai szinte kizsigereltek. Újfent elkábult a hevesség miatt, gyengéden pofozgattam, míg ki nem nyitotta a szemeit.

- Ez gyakran előfordul veled, gyönyörűm? - kérdeztem aggodalmasan.

- A hatalmas orgazmus ára. - nevetett kábán. - Az összes vérem az altestembe vándorolt. 

- Nagyon tudományos vagy. - kuncogtam. Lemásztam róla, adtam neki pár papírzsepit, hogy ne kenje össze a lepedőt, majd miután megtöröltem magam, visszamásztam mellé az ágyba, és meggyújtottam két szál cigit. Az egyiket neki adtam, ő pedig jól esően szívta el. Épp elnyomta a csikket, amikor megszólalt a szobatelefon.

- Tessék? - vette fel Vicky. Lexington keresett minket, egyeztettek egy kora délutáni találkozót, majd hozzám fordult. - A zsebünkben vannak a New Orleans-i nagykutyák! - mosolygott szélesen.

- Mert megbabonáztad őket... - nevettem fel.

- Csak Lexington-t kellett. - felelte. - Őt is csak apa kérésére. Nem bukok az ilyen pasikra, mint ő. - na ezt már csak azért sem hittem el, mert láttam, hogyan flörtölt a pasassal tegnap este az étteremben.

- Miért nem? Hisz elég sármos, jól öltözött, pénzes...

- Én a nős pasikra bukok. - kacsintott rám, majd eliramodott a fürdőszoba felé.

 

Nem voltam lüke, rögtön követtem, ő meg hangosan sikonyált, ahogy a fenekét csapkodtam a tusolóig. Talán nem rágtuk át magunkat minden problémás időszakon, és nem is meséltünk el minden egyes részletet egymásnak azokról a dolgokról, amik az életünket alakították az elmúlt években, de már nem számított. Vissza akartam szerezni magamnak őt, bár még én magam sem voltam totálisan tisztában vele, hogy mit is éreztem iránta. A régi érzések valahogy ismét előtörtek belőlem az irányába, és ugyanolyan intenzívek voltak, mint akkor. Talán sosem múlt el az a szerelem, amit Vicky iránt éreztem, csak elnyomtam magamban? Vajon szerettem annyira Gabby-t, hogy érdemes a házasságunkat fenntartanom? Nem tudtam még ezekre válaszolni, és egyelőre nem is akartam, csak az számított, hogy most Vicky-vel voltam, és senki mással nem töltöttem volna szívesebben ezt a hétvégét. A többi a jövő zenéje...

Köszönöm a rengeteg hozzászólást az előző posthoz, remélem Jimmy szemszögéből is tetszeni fog nektek, és ide is írtok nekem pár komit. Friss a héten mindenképpen lesz. 

Csóközön: Arielle