62. fejezet

(Dean)

Jó darabig üldögéltem ott a kávézóban, és kevergettem némán a kávémat, mire végre megittam. Egyfolytában Allie szavai visszhangoztak a fejemben. Újra akarta kezdeni velem az életét most, hogy szabad lett, és a szülei sem gátolhatják ebben. Leforrázott ezzel a dologgal, kár lett volna tagadnom. Amikor megcsókolt, megfordult velem a világ is. Tanácstalannak éreztem magam, fogalmam sem volt, mihez kezdjek. 

Katie-re gondoltam. Egy szexi, édes kislány volt, aki rajongott értem, és nagyon boldoggá tett az elmúlt időszakban. Könnyebb volt együtt lenni vele, mint azt valaha gondoltam volna. Hosszú ideig sóvárogtam utána, de jóval több volt ő, mint amire számítottam. Jobb embert érdemelt maga mellé, mint amilyen én voltam. A korkülönbség előbb-utóbb úgyis elválasztana kettőnket, hisz én egyre öregebb leszek, ő pedig olyan gyönyörű és olyan szemtelenül fiatal...

Allie viszont korban illene hozzám. Közös múltunk van, ami most béklyókat fon a testem köré, és odaszegez a kávézó kopott székéhez. Kristálytisztán emlékeztem minden egyes együtt töltött pillanatomra Allie-vel. Teljes szívemmel szerettem őt. De a picsába is, elhagyott engem! Elvitte a gyerekemet, és a hátam mögött egy olyan döntést hozott vele kapcsolatban, ami által Vicky kis híján eldobta magától az életét. 

A bíróságon, mikor Allyson megjelent, éreztem Vicky-n a kétségbeesést. Nem akart az anyjával egy légtérben lenni, nem akart beszélni vele. Ugyanolyan elutasító volt vele szemben, mint az elmúlt 6 évben. Eszembe jutottak Vicky telefonhívásai, mikor órákat zokogott a telefonba, én pedig nem tudtam őt megvigasztalni, csak énekeltem a kagylóba. Allie ott volt mellette, babusgathatta volna, de nem tudott mihez kezdeni vele. Állandóan a fejemhez vágta, hogy a lányom olyan, mint én, és nem tudja kezelni őt. Talán tevékenyebben részt kellett volna vennem abban, hogy megérthesse a lányunkat? Talán ha jobban próbálkozom, akkor másmilyen lenne a kapcsolatuk? Vajon még megmenthetőek?

A telefonom csörgése rántott vissza a való életbe a gondolataim közül. Marilyn Manson - Tainted Love című száma harsant fel a zsebemben, Katie hívott. Gondterhelten felsóhajtottam, majd kihalásztam a készüléket a farmeromból, és fogadtam a hívást.

- Heló kislány. - próbáltam nem letargikusnak tűnni.

- Túl vagytok a tárgyaláson? Nem hívtál Dean, de már aggódtam. - hadarta kislányos aranyos hangján. Elmosolyodtam, és úgy válaszoltam.

- Végeztünk, persze. 8 évet kapott a rohadék. - újságoltam el neki. 

- Ha ráérsz, megebédelhetnénk itt a kórházban együtt. - vetette fel Katie. Tudtam, hogy aggódott értem, ezért még szemetebbnek éreztem magam, de meg kellett beszélnem vele ezt az egész Allie-ügyet. 

- Egy napot kibír a cég nélkülem. - feleltem. - Nemsokára ott találkozunk.

- Csók. - köszönt el Katie.

Kifizettem a számlát a kávézóban, majd visszasétáltam a bíróság parkolójába a kocsimért. Eközben felhívtam Jimmy-t, hogy szóljak neki, nem megyek már be dolgozni, és szerencsémre minden kérdezősködés nélkül elvállalta, hogy elintézi a dolgokat nélkülem is a telepen. Ráérős tempóban tettem meg az utat a kórházig, húztam az időt. Nem volt ínyemre, hogy ilyen témával kell előrukkolnom Katie-nek, de kénytelen voltam. 

Egy félreeső boxban ücsörögve várt rám, eszményien szép volt. Halvány rózsaszín nővéregyenruhát viselt, leheletnyi sminket, és hosszú sötét haját a feje tetején fogta lófarokba. Spagettit rendelt magának, épp a sajtot szórta rá, mikor lehuppantam vele szemben az asztalhoz.

- Szia kislány. - köszöntöttem halvány mosollyal az arcomon, mire ő áthajolt az asztal lapja felett, és cuppanós puszit nyomott a számra. 

- Fáradtnak tűnsz. - jegyezte meg.

- Hosszú volt a tárgyalás. - legyintettem. Nehéz volt belekezdeni a helyzet vázolásába, de nem akartam tovább húzni a dolgot. Katie megérdemelte, hogy nyílt lapokkal játsszak. - Beszélni szerettem volna veled, kislány. - néztem rá komoly tekintettel. Megállt a villa a kezében, visszatette a tányérjára, majd az egész tálcát félretolta. Átnyúlt az asztalon, megfogta mindkét kezemet. Jól esett az érintése, túlságosan is.

- Megijesztesz. - nézett rám riadtan.

- Még a legelején megbeszéltük, hogy nem hazudunk egymásnak. Se a történtekről, se az érzelmeinkről. - kezdtem bele nagy nehezen, mire bólintott. - Allie eljött a tárgyalásra, és utána beültünk egy kávézóba beszélgetni. Szeretné velem újrakezdeni az életét, én pedig iszonyúan összezavarodtam. - félve néztem rá, de nem engedte, hogy olvassak a tekintetéből. Csak fogta a kezemet, és hallgatta, amit mondtam neki. - Nem tagadhatom, hogy az elmúlt időszakban nagyon közel kerültünk egymáshoz, és vitathatatlan az is, hogy érzelmek is kialakultak, de...

- Ne folytasd! - szakított félbe kissé emelt hangon, majd halkan folytatta. - Kérlek... Mindig is tudtam, hogy szerelmes vagy a volt feleségedbe, akkor is, amikor mi ketten összejöttünk. - elengedte a kezemet, összefonta a karját a melle alatt, és kinézett az ablakon. - Miattam ne agonizálj, Dean. Ha azt akarod, hogy ő visszalépjen az életedbe, akkor én készséggel kilépek onnan. Amúgy sem volt ez olyan komoly kettőnk között, nem igaz?  - mondta egy vállvonás közepette, majd felállt, és hozzám lépett. Megsimogatta az arcomat, leheletnyi csókot nyomott a homlokomra. - Menj Allie-hez, és légy boldog... - rám mosolygott, majd még egyszer végigsimított az arcomon. Libabőrös lettem tőle. - Vissza kell mennem dolgozni. - búcsúzott el, majd anélkül, hogy bármit is mondhattam volna neki, faképnél hagyott. 

Könyökömet megtámasztottam az asztal szélén, majd a tenyerembe temettem az arcomat. Nem így képzeltem ezt az egészet. Katie sosem beszélt arról, hogy mit is érez irántam. Tudtam, hogy biztonságban érzi magát velem, tudtam, hogy élvezi a szexet. De az érzelmek? Sosem beszéltünk erről. Én tudatosan kerültem a témát, de vajon vele mi a helyzet? Olyan könnyen döntött helyettem. Nem feltétlenül ezt szerettem volna. Meg akartam beszélni vele a kialakult helyzetet, és fel akartam vetni a lehetőségét annak is, hogy gondolkodjunk el a kettőnk kapcsolatán. Ő viszont simán döntött helyettem, és kilépett az életemből. Ha most megkérdezte volna valaki, hogy érzem magam, nem tudtam volna mit válaszolni neki. Kitéptem magam a székből, és elindultam a kijárat felé. Nem voltam biztos benne, hogy el kell mennem a Lazarus Hotelbe Allie-hez, de aztán hirtelen úgy döntöttem, mégiscsak megteszem. Talán működne most a kapcsolatunk, és végre megtudnám, milyen az, boldogan élni valakivel.

(Katie)

Mikor azt mondta nekem, hogy beszélni szeretne velem, már sejtettem, mit fog mondani, mégis letaglózott, amikor kiejtette a száján a szavakat. Nem akart megbántani engem, ezzel tisztában voltam, mégis annyira szíven ütött, amit mondott, hogy nagy erőfeszítésembe került uralkodni magamon. Nem tudtam volna végighallgatni, ahogy mentegetőzik, vagy merő kedvességből azt mondja nekem, hogy fontos voltam neki. Mindig is tudtam, hogy a volt feleségét szereti, nem kellett emlékeztetnie rá.

Minden percben, amit vele töltöttem, emlékeztetnem kellett magam erre a tényre, és visszafogni magamat, pedig rohadt nehéz volt. Legszívesebben olvadoztam volna a karjaiban, de nem mertem elengedni magamat, mert tudtam, szinte előre éreztem, be fog következni ez a pillanat, és Dean vissza fog térni Allie-hez. Tudatosan kerültem az érzelmi témát, mióta csak összejöttünk, nem akartam, hogy hazudjon nekem. Tiszta szívemből szerettem Dean-t. Igazából kislány korom óta szerelmes voltam belé. Mikor Jimmy tinédzser korunkban bemutatott neki, én a korkülönbség ellenére is szinte azonnal lángra kaptam tőle. 

Ő volt a szememben a férfi. Mindig kislányként nézett rám, és ez bosszantott, de egyben rossz érzés is volt látni, mennyire megviseli őt a szerelme elvesztése. A szívem mélyén megértettem őt. Próbáltam elnyomni magamban az iránta érzett szerelmemet, randiztam, jártam korombeli fiúkkal, de annak is meglett az eredménye. Mikor az a szemétláda megerőszakolt, és magamra hagyott a zuhogó esőben a tengerparton, eszembe sem jutott volna mást hívni rajta kívül. Ő volt az egyetlen ember, aki mellett biztonságban éreztem magamat.

Az esetet követően sziklaszilárdan állt mellettem, és kezdtem úgy érezni, talán kedvel is. Sokat beszélgettünk, és társaságban is kicsit másképp állt hozzám. Nem éreztem már olyan kicsinek mellette magamat. Mindennek ellenére képtelen voltam kapcsolatot létesíteni más férfiakkal, csak gyötrődtem. El kellett nyomnom a vágyaimat iránta, de nem volt hol levezessem őket.

Jimmy esküvőjén, miután táncolt velem, annyira fel voltam hevülve, hogy muszáj volt könnyítenem magamon. Sosem árultam el neki, hogy pontosan tudtam, végignézte hogyan kényeztetem magam a nyitott erkélyajtón keresztül. Senkinek sem beszéltem erről, de láttam a tekintetében ezek után minden alkalommal, amikor rám nézett, hogy már egyáltalán nem a kislányt látta bennem.

Igaz, az én kezdeményezésem hatására kezdtünk bele egy teljesen kötetlen, és főként szexuális kapcsolatba, de nem bántam egy pillanatát sem. Szerelmes voltam belé, ezért el kellett most engednem. Felkészültem erre már az elején, nem kellett volna, hogy bántson, mégis összetörtnek éreztem magam. Nem tudtam elfeledtetni vele a volt feleségét, de kiléphetek az életéből, hogy ő boldog lehessen. Jobb azzal a tudattal élni, hogy neki legalább jól mennek a dolgai. 

Visszatértem az osztályra, belevetettem magam a  munkámba, észre sem vettem, hogy szinte gépiesen működtem ezek után, csak amikor megcsörrent a telefonom. Félve halásztam ki a tunikám zsebéből, és nem is tudtam, mit gondoljak, mikor megláttam a kijelzőn Vicky nevét.

- Szia Vicky. - fogadtam a hívást a tőlem telhető legkedvesebb hangnemben.

- Katie... - kezdte szinte makogva. - A segítségedre van szükségem. - kétségbeesettnek tűnt.

- Jól vagy? - kérdeztem rögtön aggódva. Megrémített a viselkedése, mindig is nagyon erős lány volt, szokatlan volt tőle ez az összetörtség.

- Bemehetek hozzád a kórházba? El tudsz juttatni úgy egy nőgyógyászhoz, hogy ne tudódjon ki, hogy ott jártam? - faggatott hadarva. Valami nagy galibának kellett lennie a háttérben.

- Gondolom, Gabby-val nem szeretnél összefutni. - mondtam ki, ami először az eszembe jutott. Közben odasétáltam a nővérpulthoz, és elővettem egy mappából az aznapi beosztást, hogy megkeressem dr. Stanton-Buck-ot. - Ne aggódj, ma a szülőszobára van beosztva, nem fogsz vele érintkezni. Gyere be a műszakom végére, és akkor elkísérlek az ambulanciára.

Elköszöntünk, majd folytattam a munkámat. Lassan telt az idő, én pedig még mindig nem tudtam felfogni, ami történt. Fél füllel hallgattam csak a kolléganőimet, ahogy infúzió összeállítás közben a nálunk dolgozó doktorokról pletykáltak. Gabrielle nevének említésére felkaptam a fejemet, és jobban füleltem. Tisztában voltam vele, hogy állnak a dolgok Jimmy és közte, és bár nagyon jóban voltunk, mikor bekerült a "családunkba", szép lassan ráébredtem, hogy nem teljesen épeszű. A fanatizmusa rémisztő volt. Bármennyire is házasságpárti voltam, Jimmy volt a barátom, nem ő. Szerettem őt, mintha a bátyám lett volna, Vicky-vel pedig nagyon közel kerültünk egymáshoz Dean által, így természetesen kettejük kapcsolatát sem tudtam helyteleníteni. Édesek voltak együtt, és boldogok. 

- Dr. Stanton-Buck állítólag nagyon megszívta, amiért nem szállt ki időben a mókuskerékből. - fogott bele a nagy sztoriba Meggie, a kolléganőm. - Múlt héten ügyeletben megszúrta magát egy hepatitises fecskendővel. Azért ilyen elviselhetetlen, mert még nem érkezett meg a laboreredménye.

Ezután ecsetelni kezdték, mennyire utálják Gabby-t, amiért úgy viselkedik mindenkivel, mintha az alattvalói lennének, nem pedig a beosztottjai. Senki sem említette a társaságból, hogy ilyesmi történt volna, így biztos voltam benne, hogy Gabrielle nem mondta el ezt még Jimmy-nek sem. Annak a bolond nőnek vissza kellett volna vennie a tempóból. Terhesen nem dolgozhatott volna ennyit, és ügyelnie sem lett volna szabad. Jimmy-nek el kell mondanom mielőbb, amit ma hallottam, ha már Gabrielle nem vette ilyesmikre a fáradtságot. 

Nem öltöztem át, mikor lejárt a műszakom, csak lesétáltam az aulába, hogy megvárjam Vicky-t. Csinos volt, mint mindig, és nekem egyből melegség öntötte el a szívemet, mikor megláttam őt. Odasietett hozzám, szorosan magához ölelt, és szinte görcsösen tartott a karjaiban. Elsírta magát, erre pedig már én sem tudtam tovább visszatartani a könnyeimet. Pár percig csak itattuk az egereket, majd egymásra néztünk, és halványan elmosolyodtunk. 

- Te miért sírsz? - kérdezte Vicky az orrát törölgetve.

- Dean és én szakítottunk. - feleltem tömören, mire fájdalmas arcot vágott.

- Anyám miatt képes volt szakítani veled? - hüledezett. Láttam rajta, mennyire mélyen érinti ez a téma, és a szívem legmélyét melengette, hogy szívesebben látott volna engem az apukája mellett.

- Én kértem, hogy fejezzük be. - vallottam be. - Bonyolult volt ez a dolog kettőnk közt, Vicky. Nem haragszom rá, és remélem, hogy megtalálja a boldogságát. - sóhajtottam fel, majd megráztam magamat, és ránéztem. - Nem számít... Miben segíthetek neked?

- Terhes vagyok. - olyan halkan mondta, hogy közelebb kellett lépnem hozzá, hogy biztosan értsem, amit mondott. Meglepett arckifejezésemet látva magyarázkodni kezdett. - Reggel csináltam egy tesztet, pozitív lett. Szeretnék egy vizsgálatot elvégeztetni, hogy megtudjam, minden rendben van e.

- Jimmy tudja már? - kérdeztem ámulva. - Elég durva, hogy pár hónap különbséggel lesz két nőtől két gyereke.

- Senki sem tudja. - nézett rám komoly arccal Vicky. - És nem is akarom, hogy tudják. - elfordította a tekintetét, a szégyen pírja borította be az arcát. Kezdtem nem érteni az egész szituációt. - Nem tudom, hogy ki a baba apukája...

Vicky lefeküdt egy másik pasassal is, Jimmy pedig megbocsátott neki. Erről mesélt nekem Dean, emlékeztem a sztorira, de álmomban sem gondoltam volna, hogy egy apró ballépésnek is ekkora következménye lesz az életében. Őszintén sajnáltam Vicky-t, hiszen ismertem Jimmy-t. Ha elmondja neki, mire jött rá, ha beszél neki erről a terhességről, Jimmy totál ki fog akadni. Nem tudtam mást tenni, hogy segítsek rajta, csak bekísértem egy megbízható orvoshoz, és megfogadtam neki a teljes titoktartást. Jimmy-vel egyedül kell szembenéznie, ahogy nekem is egyedül kellett túllépnem azon, hogy elvesztettem az életem szerelmét.


Drágáim!

Meghoztam a friss fejezetet!
Remélem tetszik nektek, és írtok pár sort nekem. Tudom, nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan reméltétek, de minden okkal történik, és remélem, győzitek kivárni itt velem, míg összeáll a teljes kép.

Várom a komikat, csóközön.
Arielle