64. fejezet (TELJES)

(Dean)

Elmentem a hotelbe, ahol Allie megszállt. Nem terveztem meg a dolgokat előre, csupán sodródtam az árral. Annyira fogalmam sem volt, hogy mit is akarok, vagy mit is kellene tennem! Nyilvánvaló volt Katie reakciója, nem tervezett hosszú távra velem, csak a szexről szólt a kapcsolatunk, és baromi könnyen át is lépett efelett. Akkor meg miért ne lehetnék most itt Allie-nél anélkül, hogy egy darab szarnak érezném magam?!

Elhessegettem az összes rossz érzést magamból, és csak a pozitív dolgokra koncentráltam. 22 éve erre a pillanatra vártam, nem akartam elcseszni. Halkan bekopogtam a szállodai szobájába, ő pedig egy szál fehérneműben nyitott nekem ajtót. Csupán egy pillantást kellett vetnem a testére, hogy lássam, rajta is fogott az idő, de nem volt ellenemre, hisz én sem voltam olyan már, mint 22 éve. Allie nem teketóriázott, berántott a szobájába, hozzám simult, és mire feleszméltem, már az ágyában ziháltam az összegyűrt ágyneműn egy jó kis szex után. Épp fel akartam kelni, hogy az erkélyen elszívjak egy cigit, mikor odabújt hozzám, és simogatni kezdte a mellkasomat.

- Minden olyan, mint régen... - jegyezte meg, miközben csillogó szemekkel nézett rám. - Korábban vissza kellett volna jönnöm hozzád.

- El sem kellett volna menned, Allie. - néztem rá komolyan. Még mindig tüskeként fúródott a szívembe a múltban történt árulása. Színtisztán emlékeztem arra, amit akkor éreztem, és arra a mély fájdalomra, amit az okozott, hogy elszakította tőlem a kisbabánkat, akit szó szerint kétszer tarthattam addig a karomban. Nagyon meg kellett harcolnom a szüleivel azért a csekély időért, amit a kislányom gyerekkorában velem tölthetett, és tisztában voltam vele, hogy ő nem volt okolható a szülei cselekedeteiért, de akkor is megkönnyíthette volna a dolgomat csak azzal, ha mellém állt volna.

- Ne foglalkozzunk a múlttal, Dean. - mondta, miközben csókokat lehelt a nyakamra. - Most itt vagyok, és nem tervezem, hogy bárhová is megyek. Szeretnék minél több időt veled tölteni. 

- Újra meg kell ismernünk egymást, Allie. Rengeteg idő eltelt azóta, hogy ténylegesen is ismertük egymást. - feleltem, és komolyan is gondoltam ezt a dolgot. 

- Szerintem a legjobb, amit tehetünk, ha beköltözöm hozzád. - kezdte lejjebb csúsztatni a kezét a hasam felé. Megragadtam a csuklóját, eltoltam magamtól, majd felpattantam az ágyról. Megrökönyödve nézett fel rám.

- Nem gondolod, hogy ez így egy elég nagy lépés lenne? - kérdeztem, miközben felrángattam magamra az alsónadrágomat, és előkerestem a cigis dobozomat a kabátom zsebéből. Kissé neurózusan gyújtottam rá, Allie pedig azonnal követett, és kinyitotta az ablakot résnyire, hogy kiszálljon a füst. Magára kapott egy köntöst, és visszaült az ágya szélére.

- Mégis mire kéne várnunk, Dean? - vonta fel egyik vastag szemöldökét. 

- Nem az enyém a ház, hanem az anyámé. Vele kell ezt megbeszélnem elsősorban. - vontam vállat végül beletörődően. Nem voltam biztos benne, hogy készen állnék egy nap után újra összekötni az életemet Allie-vel. 

- És másodsorban? - kérdezte, bár szerintem tudta, mit fogok válaszolni.

- Természetesen Vicky-vel is beszélnem kell, hisz ő is ott lakik. - sóhajtottam fel mélyen.

- Szeretném rendezni vele a kapcsolatomat. - nézett rám Allie könnyes szemekkel. - Úgy érzem, nem is próbál engem megérteni. Én mindig csak jót akartam neki... - hüppögött. Sosem tudta, hogyan kell egy gyereket nevelni, nem csodálkoztam rajta, hogy idáig jutott a kapcsolata Vicky-vel. - És az a fiú! - fújt egy nagyot Jimmy-re utalva. - Olyan szemtelenül védelmezte Victoria-t...

- Jimmy mindig is nagyon törődött a lányunkkal. - jegyeztem meg vállat vonva.

- Van valami köztük most is? - kérdezte.

- Jimmy nős ember. - feleltem kitérően. Nem az én dolgom volt felvilágosítani egy édesanyát arról, mi is zajlik jelenleg a lánya életében. Elnyomtam a csikkemet a hamutartóban, majd felöltöztem, és persze megígértem Allie-nek, hogy tárgyalásokat folytatok az ő érdekében Nana-val és Vicky-vel is. Bár tudtam, hogy semmi jó nem fog ebből kisülni.

(Vicky)

Hazaindultam, miután kitettem Katie-t a lakása előtt az utcán. Egyszerűen úgy éreztem, muszáj beszélnem apával, és észhez kell térítenem őt, különben baromira el fogja cseszni az egész kapcsolatát Katie-vel, és én ezt nem akartam. Katie erős lány volt, de bármennyire is nem akarta mutatni, látszott rajta, mennyire összetörte, amit apa tett. Tökéletes páros voltak, nem engedhettem, hogy anyám miatt elbaszódjon ez az egész. Ha lehet, most még jobban utáltam őt, mint eddig. Nem akartam, hogy a közelemben legyen, a hideg rázott tőle, és féltettem a babát is.

Óvatosan vezettem az állandó havazás miatt, így lassabban értem haza, mint terveztem. Leparkoltam a kocsimmal a felhajtón, majd beszaladtam a házba a hideg elől. Apa a nappaliban ült a kanapén Nana mellett, és élénken vitatkoztak, mikor betoppantam. Kérdőn néztem rájuk, majd ledobtam a kabátomat magamról, és lehuppantam az egyik fotelba.

- Na mi a helyzet? - kérdeztem nagyot sóhajtva.

- Apádnak teljesen elment a maradék józan esze is. - vont vállat Nana dühödten. Rémisztő volt, ahogyan egyetlen vékony vonallá keskenyedett rúzsos szája, és nem is értettem, apa hogy volt képes szembeszállni vele ebben a pillanatban. Én kábé összefostam magam, mikor Nana ilyen mértékben kiakadt valamin.

- Sosem titkoltam, egyetlen percig sem, hogy nem változtak az érzelmeim Allie iránt... - fordult szembe vele apa, mire már az én agyamat is elöntötte a szar.

- Na ne! - nyögtem fel a szemeimet forgatva. - Apa, figyelj ide! Most vonatkoztass el attól, hogy a lányod vagyok, és hogy milyen minőségű a kapcsolatom az anyámmal. Lehet, hogy tiszteletlenség, amit mondok neked, de jó szándékkal teszem. - mereven néztem a szemébe, hogy érezze, komoly minden szavam. - Anya nem azért jött ide, mert rájött, hogy mennyire elcseszte anno a dolgokat, és vannak még mindig érzelmei irántad. Nagyapa csődbe ment, elúszott a lóvéjuk, és most téged akar biztos pontnak az életében. Mindenesetre jobb, ha tisztában vagy vele, ha idehozod, akkor én összecsomagolok, és nem is jövök ide többet. - tekintettem rá jelentőségteljesen.

- Semmit sem mondott nekem arról, hogy anyagi problémái lennének... - megforgattam a szemeimet. Tök jó, hogy az egészből apának csak ennyi esett le.

- És mi van Katie-vel? - kérdezte Nana búskomoran. - Úgy szeretem azt az édes kislányt!

- Katie szakított velem, és nem szeretnék erről beszélni. - közölte apa, majd felpattant a kanapéról. Nem hagytam, hogy megszökjön előlünk. Válaszokat érdemeltünk tőle.

- Miért jó, ha homokba dugod a fejed? - kaptam fel a vizet. - Rosszabb vagy jelenleg mint egy 15 éves nyeretlen kamasz!

- A magánéletem az én dolgom! - bökött felém a mutatóujjával erélyesen apa. - Ha ennyire ellene vagytok, nem fogom idehozni Allie-t. - sóhajtott fel, majd rám függesztette a tekintetét. - Ő az édesanyád, és szeretné veled rendezni a kapcsolatát.

- Te vagy a családom, és Nana. - szögeztem le, miközben felálltam a fotelből. - Nem akarom, hogy bármilyen kapcsolatom legyen az anyámmal, és pontosan tisztában vagy vele, hogy miért! - csúnyán néztem rá, majd felvonultam az emeletre a szobámba. 

A nagy duzzogásban elbóbiskoltam az ágyamon ruhástul, és a telefonom csengésére ébredtem fel. Jimmy hívott, így azonnal felvettem.

- Merre jársz, Jimmy? - kérdeztem, miután vetettem egy pillantást az órára. Már este volt, itt kellett volna lennie. 

- Szia, én Anthony vagyok, a Bár csaposa. Buck annyira leitta magát, hogy inkább elvettem tőle a telefonját és a slusszkulcsát is. Jobb lenne, ha érte jönne valaki. - hadarta a srác. Nagyon kellett figyelnem, mert a körülötte levő hangzavar nagy mértékben gátolta a tiszta hallást.

- Köszi Anthony, mindjárt indulok érte. - mondtam, majd bontottam a vonalat. 

Vajon mi üthetett Jimmy-be, hogy fényes nappal képes volt egy hétköznapon szinte eszméletlenre inni magát? Talán történt valami otthon? Nem akartam idegeskedni, ennek ellenére nőtt egy kisebb gombóc a torkomba, ahogy felkászálódtam az ágyamról, és próbáltam észhez térni az iménti mély alvás után. Zsebem mélyére süllyesztettem a telefonom, majd halkan, hogy ne zavarjam meg se apát, se Nana-t, leosontam a földszintre. Eltartott egy darabig, míg megtaláltam végre a táskámban a kocsikulcsomat, de szerencsére sikerült, és elindulhattam Jimmy-ért a Bárba. Lassan vezettem az autót, nem akartam megcsúszni a jeges úton, és egy árokban végezni.

Precízen parkoltam le a Bár előtt, még magamat is megleptem vele, milyen simán megoldottam ezt a feladatot. Gyűlöltem hóban-fagyban vezetni, de hát itt ezt nem kerülhette el az ember. Az állam ezen része eléggé szélsőséges volt az időjárás szempontjából, de én ezzel együtt szerettem. Idegesen léptem be a meleg helyiségbe, szememmel azonnal Jimmy alakját kutattam, és nem is kellett őt sokáig keresgélnem. A bárpultnál ült egy széken, felsőteste szinte végignyúlt a pulton, és az üres rövides poharát gyurmázta a faborításon. 

Szerettem őt - ez volt az első dolog, ami eszembe jutott, amikor megpillantottam őt. Szinte tapintható volt a levegőben a fájdalma, valami borzalmasan felzaklatta őt, és én már előre rettegtem attól, vajon mi lehetett az. Óvatosan leültem mellé, kisimítottam a homlokából egy barna hajtincset. Rám nézett, elmosolyodott, de látszódott rajta, hogy abszolút nincsen képben. Leitta magát a sárga földig. 

- Gyönyörűm... - dünnyögte, és felém nyúlt, de elveszítette az egyensúlyát, és kis híján leesett a székéről. Megragadtam a könyökét, visszatoltam ülőhelyzetbe, majd komoly arccal tekintettem le rá.

- Hazaviszlek faszfejkém, eléggé szarul festesz. - mondtam, majd elvettem tőle a rövides poharat, és visszaadtam Anthony-nak. Rendeztem a számlát, és némi noszogatással sikeresen talpra állítottam Jimmy-t. Átkarolta a vállamat, félsúllyal rám nehezedett, így ki tudtam őt vonszolni a kocsimhoz.  - Mi a baj? - kérdeztem, miközben sebességbe tettem az autót, és elindultam a parkolóból hazafelé. 

- A feleségem egy hazug ribanc! - morogta, majd az ablaknak támasztotta a fejét, és csak a mellettünk elsuhanó tájat nézte. Nem tetszett ez a bambulás, és az sem, hogy Gabby újfent belegyalogolt a lelkébe valamivel. 

- Jimmy! - böktem meg az oldalát, mire panaszosan felsóhajtott.

- Azt akarod, hogy behányjak a kocsidba? - kérdezte duzzogva.

- Nem, azt szeretném, ha elmondanád, mi miatt vagy ennyire kiakadva. - vágtam oda neki kicsit hevesebben, mint szerettem volna. Fészkelődni kezdett az ülésen.

- Katie felhívott délután. - mondta. Görcsbe rándult a gyomrom. Vajon elmondta neki, hogy bent jártam a kórházban? Talán már tudja, hogy terhes vagyok? És azt is tudja, hogy nem tudom, ki az apja a gyerekemnek? Mielőtt még pánikrohamot kaphattam volna, Jimmy folytatta. - Gabby megszúrta magát egy hepatitises beteg tűjével, amikor ügyeletben dolgozott. - Ez volt az, amire nem számítottam. - Járt valami vizsgálaton emiatt, hogy kiderüljön, megfertőződött e, és hogy a babával minden rendben van e, de nekem erről semmit sem mondott. Pedig, amennyiben hepatitise van, elkaphatom tőle, és tőlem te is. 

Nem magam miatt aggódtam, hanem a babám és Jimmy miatt. Nem sokat tudtam erről a betegségről, de gondoltam, hogy komoly lehet, ha Jimmy ennyire tart tőle. 

- És mindez mit jelent a babátokra nézve? - kérdeztem.

- Fejlődési rendellenességet okozhat, szüléskor megfertőződhet Gabby által, és a méhlepényt elsorvaszthatja a terhesség ideje alatt. - felelte fásultan. 

- Te jó ég... - csak ennyit tudtam kinyögni. - És Gabby?

- Májproblémái lehetnek, de tünetmentesen is átvészelheti a dolgot. - vont vállat. Láttam rajta, nem érdekli Gabby sorsa, csak a baba miatt aggódik. Jimmy-ből nagyon jó apa lesz, és joga van tudni, hogy 50%-os eséllyel még egy gyermeke megfogant az elmúlt időszakban. Vaciláltam. Mondjam el neki most? Részegen talán jobban fogadná a dolgot? De ha elmondom, mégis hogyan tálaljam ezt a hírt neki? És jól teszem, ha akkor zúdítom rá ezt az egészet, amikor amúgy is totálisan ki van borulva? A szám szélét rágcsáltam idegességemben, a kormányon doboltam az ujjaimmal. Időnként vetettem egy pillantást a magába fordult Jimmy-re, de nem jutottam előrébb a dologgal. 



Drágáim!

Meghoztam a frissített, teljes fejezetet! Elnézéseteket kell kérnem a csúszás miatt, de van magyarázatom természetesen. Állapotos lettem (régóta várt esemény ez!), és iszonyúan szarul viseltem az első időszakot, állandóan hányingerem volt, meg aludtam kb. Még nem vagyunk túl az első időszakon, de most jobban vagyok, és képes vagyok már írni is. :)
Remélem nem haragszotok rám, és írtok nekem pár szót!

Csóközön, szép hétvégét mindenkinek!
Arielle