63. fejezet

(Vicky)

A tárgyalás végére megkönnyebbültem, a feszültség alábbhagyott bennem, és már alig vártam, hogy Jimmy-vel elindulhassunk a telepre és belevethessem magam a munkába. Felvettem a kabátomat, igyekeztem nem a nagyszüleim irányába nézni, és Jimmy kezét fogva kisiettem a teremből. Már a folyosó közepén jártunk, és épp arról beszélgettünk, mennyire fárasztó volt az ügyvédek és az ügyész összes kérdésére értelmes, kerek mondatokban válaszolni, mikor a nagyanyám hátulról elkapta a karomat, és maga felé perdített. Ha nem fogtam volna Jimmy kezét, elvesztettem volna az egyensúlyomat a zaklatása miatt. Nem féltem tőle soha, így most sem tudott megrémiszteni a viselkedése, bármennyire is ezt szerette volna elérni.

- Most boldog vagy te retkes kurva? - förmedt rám nyálat fröcsögve az arcomba. Szemeimet forgatva felsóhajtottam, majd letöröltem az arcomról a testnedveit. - Nem szégyelled a mi nevünket viselni? Börtönbe juttatod a tisztességben megőszült nagyapádat? - egyre szorosabban fogta a karomat, kezdett zavarni. Magamat nem féltettem, de a kisbabára vigyázni akartam. Kirántottam a karomat a karmai közül, közelebb húzódtam Jimmy-hez.

- A nagyapám tisztességes? - néztem rá Elisabeth Wanderwoods-ra szemöldökömet megemelve. - Kis híján megfojtott, apát pedig lábon lőtte.

- Megérdemelted volna a halált te hálátlan kis riherongy! - eszelős tekintete viszolygást keltett bennem. - Etettünk, ruháztunk, jó iskolákba járattunk, te pedig mindig csak szégyent hoztál a nevünkre! Fogalmad sincs micsoda lavinát indítottál el a viselkedéseddel, mielőtt idejöttél az isten háta mögé!

- Telibe szarom milyen gondokkal kell küzdenetek! Sajnálom, hogy nem feleltem meg az elvárásaidnak, de nyugtasson a tudat, hogy egyáltalán nem is akartam. - mosolyogtam rá hamiskásan. - Most pedig, ha megbocsátasz, nekem mennem kell. - visszafordultam Jimmy-hez, aki eddig szótlanul tűrte, hogy magam intézem a nézeteltérésemet, és megindultam vele együtt a kijárat felé. Nagymama igyekezett lépést tartani velünk, és persze engem ócsárolni.

- Az egész családot tönkretetted! - kezdett idegesíteni a fecsegése, a hangneme pedig egyenesen sértette a fülemet. - Mindent elveszítettünk, amikor nagyapád börtönbe került! Oda a cég, oda a pénzünk, és még a házunkon is jelzálog van! - megtántorodtam a döbbenettől. Nem sajnáltam sem őt, sem a nagypapát, de még anyát sem. Apát szántam, amiért minden bizonnyal bele fog sétálni anyám gondosan előkészített csapdájába. Hirtelen világossá váltak előttem a szándékai. Megszokta az anyagi biztonságot, a kényelmet, és a luxust is. John-tól tudtam, hogy a válásuk során mindent felezni fognak, így annyira nem állt jól a szénája, mint azt hitte, hiszen John a különválásuk után kezdett csak bele a nagy bizniszbe, így nem volt annyi közös vagyonuk, amennyinek a fele anyámat kielégítette volna. Ám mielőtt még bármit is mondhattam volna Jimmy megfordult, és belemászott a nagymama arcába.

- Hölgyem! A maga nyomora nem a mi dolgunk. Nyomatékosan megkérem, hogy ne zaklasson bennünket, főként Vicky-t ne, mert nem állok jót magamért! - mennydörögte a kedvesem. Büszkeség töltötte el a szívemet, hiszen egy napon belül kétszer is megvédett egy olyan embertől, akitől viszolyogtam. Visszafordult hozzám, megmarkolta a kezemet, és sietős léptekkel kifelé indultunk az épületből. Még hallottam, ahogyan nagymama utánunk kiált.

- Örülök, hogy találtál magadnak egy új pitbullt, így van, aki helyetted ugat le engem! 

Nem törődtem azzal, amit mondott, hiszen pontosan tisztában voltam vele, mennyire is meg tudnám védeni magamat vele vagy akárki mással szemben. Egyszerűen most nem voltam képes arra, hogy hosszan belemenjek egy idegőrlő vitába, vagy tettlegességig hagyjam fajulni a dolgokat. Gondolnom kellett a babára. Sőt! Számolnom kellett vele. Az ő épsége nekem mindenek felett állt. Bármit feláldoztam volna azért, hogy neki ne essen bántódása, és ebbe beletartozott az is, hogy nem idegesíthettem fel magam. 

A bíróság előtt külön váltunk Jimmy-vel. Hosszú, mély csókkal búcsúzott el tőlem, jól esett, ahogy a hideg, fagyos utcán magához vont. Tudta, hogyan kell megnyugtatnia. Rám mosolygott, azzal a szexi vigyorral a száján legszívesebben felfaltam volna őt. A világ legdögösebb pasija volt, és majdnem csak az enyém. Vállat vontam, majd arra gondoltam, a szíve csak az enyém. Kit érdekel ezek után az a pár formalitás? 

Beszálltam a kocsimba, és mély levegőket véve relaxálni próbáltam, hogy elűzzem az újabb hányingert a testemből. Lapos hasamra helyeztem a tenyeremet, elmosolyodtam.

- Könnyítsd meg egy kicsit az anyukád dolgát, légyszi! - kértem a kis életet a méhemben, bár tudtam, hogy nem rajta múlik a dolog. 

Nem sokat tudtam egy terhességről. Erről a babáról is csak annyit, hogy két csíkot varázsolt a terhességi tesztemre, és hogy körülbelül 6 hetes lehetett. Apukája kiléte pedig rejtélyes. Ez ellen nem tehettem semmit, de a kis életért bármit megtehettem. Mivel az előző terhességem idején még kiskorú voltam, meglehetősen beszűkült volt a felelősségem, illetve egyáltalán a jogalapom is. Ehhez a babához viszont csak nekem vannak jogaim egyelőre. Így persze a felelősség is engem terhelt vele kapcsolatban. 

Vezetés közben csak arra tudtam gondolni, hogy mindent meg kell tennem azért, hogy ő egészséges legyen, és jól érezze magát a pocakomban. Éreztem enyhe alhasi fájdalmakat az elmúlt napokban, amik aggasztottak is, de nem tulajdonítottam nekik túl nagy jelentőséget. Lehet, hogy butaság volt? Talán kellene valami vitamint is szednem, hogy megfelelő tápanyagok szívódjanak fel a számára. Gyűlöltem orvoshoz menni, főleg nőgyógyászhoz. Nem halogathattam tovább ezt azonban. 

Amint beértem a telepre, és lepakoltam a cuccaimat az irodában, beosontam a telefonommal a wc-re, és felhívtam Katie-t. Mióta ő és apa együtt voltak, sokkal közelebb került hozzám, mint korábban, és mivel nővérként dolgozott a nőgyógyászati osztályon, bízhattam a titoktartásában. Ködösen fogalmaztam a telefonban, de ő így is garantálta a segítséget, amire szükségem volt, hogy elkerüljem Gabrielle doktornénit. Szép is lett volna, ha véletlenül őhozzá jutok be az ambulancián. Jimmy már aznap lefejezne, terhesség ide, vagy oda. Nem mondhatom neki azt, hogy persze, a te gyereked, hiszen nem voltam benne biztos. 

Nem győztem kivárni, hogy leteljen a munkanap. Behoztam a reggeli elmaradásomat, a hányinger miatt kihagytam az ebédszünetemet, és inkább folytattam a munkát, annak ellenére is, hogy Jimmy elhívott magával a menzára. Épp elmenőfélben voltam a telepről délután, mikor Jimmy berántott a saját irodájába. Még mindig a reggeli elegáns ruháját viselte, szívdöglesztő volt. Férfias illata tompává tette az agyamat. 

- Mik a délutáni terveid gyönyörűm? - mormolta a nyakamba, miközben apró csókokat lehelt a bőrömre minden egyes szót követően. Zselésedni kezdtek a lábaim. Csak Jimmy Buck tudott ilyen nagy hatással lenni rám. 

- Dolgom van a városban, faszfej. - dünnyögtem.

- Este megpróbálok eljönni hozzád egy kicsit. - folytatta a nyakam másik oldalával. - Örülnél neki?

- Igen. - nyögtem, mire becsúsztatta a kezét a lábaim közé. Elöntött a forróság, éreztem, hogy nedvesedek.

- Folyton a szép hosszú lábaid közé vágyódok... - mondta, miközben hozzáértő mozdulatokkal felajzott. El kellett szakadnom tőle, mert nem várathattam meg Katie-t, hiszen én kértem tőle segítséget.

- Szabadulj el este, és mindkét lábamat a nyakadba teszem. - ígértem, miközben elhúztam magamtól aktív munkában levő kezét. Nehéz volt, de megtettem. Eltoltam magamtól, és bágyadtan mosolyogtam rá. - Elképesztő vagy!

- Este lenyűgöző leszek! - ígérte cinkos vigyorral, én pedig megremegtem az elfojtott vágytól. Vetettem még egy csábos pillantást felé, majd leszaladtam a lépcsőn, hogy minél gyorsabban távol kerülhessek tőle.

Hamar odaértem a kórházhoz, nem volt túl nagy forgalom szerencsére. Katie az aulában várt rám a nővérruhájában. Ahogy megláttam őt, odasiettem hozzá, szorosan magamhoz öleltem, és szinte görcsösen tartottam a karjaimban. A mögöttem álló nap egész feszültsége átáramlott rajtam. Elsírtam magam, de közben éreztem, hogy ő is pityergésbe kezdett. Pár percig csak itattuk az egereket, majd egymásra néztünk, és halványan elmosolyodtunk.

- Te miért sírsz? - kérdeztem az orromat törölgetve.

- Dean és én szakítottunk. - felelte tömören. Meglepődtem. Láttam apát anyával távozni a bíróságról, de nem feltételeztem, hogy egyből pattintja is Katie-t emiatt. Sajnáltam ezt a kedves lányt! Annyira szerette apát, és olyan jól belepasszolt az életünkbe! Anyám csak pusztítást fog végezni vele.

- Anyám miatt képes volt szakítani veled? - hüledeztem. 

- Én kértem, hogy fejezzük be. - vallotta be. - Bonyolult volt ez a dolog kettőnk közt, Vicky. Nem haragszom rá, és remélem, hogy megtalálja a boldogságát. - sóhajtott fel panaszosan, majd megrázta magát, és rám nézett. - Nem számít... Miben segíthetek neked?

- Terhes vagyok. - mondtam halkan. Féltem hangosan kimondani. Féltem az anyámtól, hogy valahogyan kiszimatolja a dolgot, és megint elveszi tőlem azt az egy dolgot, ami csakis az enyém, és mérhetetlenül boldoggá tesz. Meglepett arckifejezését látva magyarázkodni kezdtem. - Reggel csináltam egy tesztet, pozitív lett. Szeretnék egy vizsgálatot elvégeztetni, hogy megtudjam, minden rendben van e.

- Jimmy tudja már? - kérdezte Katie ámulva. - Elég durva, hogy pár hónap különbséggel lesz két nőtől két gyereke.

- Senki sem tudja. - néztem rá komoly arccal. - És nem is akarom, hogy tudják. - elfordítottam a tekintetem, éreztem, hogy elvörösödök, de azért kimondtam. - Nem tudom, hogy ki a baba apukája...

- Nálam biztonságban vannak a titkaid. - simogatta meg a vállamat Katie, majd belém karolt, és az ambulanciára vezetett. Egy fiatal, a harmincas éveiben járó doktornő rendelt. Teljesen fehérbe volt öltözve, orvosi köpenyén kis kitűzőt viselt, melyen egy vigyorgó smile díszelgett. Rövid, aszimmetrikus barna haja volt, erős sminket viselt, és nagy tollas fülbevalót. Vagány nőnek tűnt, rögtön szimpatikusnak találtam. 

- Doktor Rayen! Meghoztam a beteget, akiről telefonon beszéltünk korábban. - lépett hozzá Katie. 

- Maradhat is bent a hölgy, megvizsgálom most. - mosolygott rám a doktornő, majd a kezét nyújtotta felém, amit készséggel megráztam. - Dr. Clara Rayen vagyok, nőgyógyász szakorvos.

- Üdvözlöm, doktornő! Victoria Taylor-Wanderwoods. - mutatkoztam be. Az asszisztens közben elkérte az irataimat, és felvitt a rendszerbe. Katie bátorítóan nézett rám.

- Maradjak itt veled? - kérdezte még mindig belém karolva. 

- Nem gond? - megkönnyebbültem, mikor megrázta a fejét. Orvosfóbiám volt, amit valószínűleg a doktornő is észrevett, de remekül tudott engem kezelni. Először leültetett, és el kellett mondanom minden kórelőzményt neki, hogy ismerje a helyzetemet. Beszéltem neki a kikényszerített abortuszomról, és a kórházi kezelésekről is a pszichiátrián. Megnyugodott, hogy nem szedtem már semmilyen gyógyszert, amit New York-ban írtak fel nekem, és ellenőrizte a rendszerben a legutóbbi fogamzásgátló injekcióm beadásának dátumát is. Nagyon alapos volt, és ez tetszett. 

Mikor már kellően ellazultnak éreztem magam, és nem pánikoltam a gondolattól, hogy hozzám érjen, megkért, hogy vetkőzzek le alulról, és feküdjek fel a vizsgáló asztalra. Zokszó nélkül tettem, amit mondott. Fizikális vizsgálattal indított, nem volt olyan kellemetlen, mint emlékeztem rá. Közben megdicsérte a puncitetkómat is, bár ő nyilván a "döfés" szóra asszociált ezzel kapcsolatban, és eszébe sem jutott, hogy az egy monogram lenne. Katie mellettem állva mosolygott ezen, ahogy én is.

- Tapintásra minden megfelelő. - jelentette ki dr. Rayen, majd elővette a vaginális ultrahangos eszközt. Kissé kellemetlen volt először a vizsgálat, de hamar meg lehetett szokni. Feszült tekintettel szemlélte a monitort, amit én nem láthattam a fekvő helyzetemből adódóan. Szinte nem is vettem levegőt, míg el nem mosolyodott. Felém fordította a monitort, tekergetett valamit az oldalán, és én már könnyek közt úsztam. 

Nem tudom, hogy melyik volt előbb. Előbb láttam, vagy hallottam a kicsikémet? Olyan volt, mintha egy tálban látnék egy szem borsót, akinek erős, határozott szívverése megmelengette a szívemet. Katie megszorította a kezemet, sugárzó mosollyal néztünk egymásra.

- A megfelelő helyre ágyazódott be, körülbelül 6 hetesnek saccolom. Minden rendben lesz vele, a szívhangja optimális. - közölte mosolyogva dr. Rayen. 

Felöltözhettem, miután megtörölgettem magamat. Visszaültem a doktornővel szemben, és kivártam, míg lediktálta a leletemet. Írt fel terhességi vitamint, amitől le fognak csökkeni majd a hányingeres panaszaim, illetve megnyugtatott, hogy teljesen normális, hogy alhasi fájdalmakat érzek, hiszen növekszik a méhem, nyúlnak a méhet tartó szalagok. Azonban figyelmeztetett, hogy innentől kezdve bármikor, ha éles, szúró fájdalmat érzek, vagy vérezni kezdenék, jönnöm kell a kórházba. Nem rémisztett meg, tudtam, hogy vigyázni fogok a kicsikémre. Az én kis borsómra!

- Van esetleg bárminemű kérdése, Victoria? - kérdezte a doktornő, mielőtt átadta volna a recepteket és a papírjaimat. 

- Nos... - kissé zavarban voltam, de bátorító mosolya segített legyőznöm ezt. - Az a helyzet, hogy nem tudom, ki az apuka. 

- Ezt pontosítsa. - finoman mosolygott, nem volt tolakodó, csak együtt érző és segítőkész. Biztos voltam benne, hogy hozzá szerettem volna a továbbiakban is járni. - Nem ismeri az apát, vagy több férfi is szóba jöhet?

- 6 hete 2 férfivel is volt szexuális kapcsolatom, pár nap különbséggel. - magyaráztam kissé pirulva.

- Ne szégyellje! - érintette meg a kezemet. Gyengéden megpaskolta. - Maga szereti ezt a babát, ez vitathatatlan! Az apa meghatározására többféle mód létezik. - azzal magyarázni kezdte a lehetőségeket. - A várandósság ideje alatt is el lehet végezni DNS alapú apasági vizsgálatot, ez viszont magzati mintavétellel történik. A magzatvízből, valamint a méhlepényből vesznek le mintát, és azt hasonlítják össze a megadott apai mintákkal. De ezt nem ajánlanám. Rizikósnak tartom ezt a beavatkozást, károsodhat tőle a magzat, és Ön is, és természetes eléggé magas a vetélés esélye is. - megráztam a fejem.

- Ez az opció ebben az esetben abszolút nem érdekelne. - feleltem.

- Nos, a másik lehetőség a születés után végzett azonosítás. Az már teljes mértékben biztonságos.  - folytatta a doktornő.

- Ebben az esetben maradnék ennél a választásnál. Nem akarom kockáztatni a baba életét. - tettem a hasamra a kezemet. - Elvállalna engem, doktornő? - kérdeztem félve.

- Természetes. Ráírtam a papírjára, mikor kell legközelebb ellenőrzésre jönnie. Addig is szedje a gyógyszert, amit felírtam, pihenjen sokat. Szexelni szabad, de ne durvuljanak! - kacsintott rám. Nem pirultam el, csak elmosolyodtam. 

Katie remek orvost szerzett nekem. Miután kijöttünk az ambulanciáról, megvártam, míg ő átöltözött, aztán hazafuvaroztam őt. Hazafelé is azon töprengtem, vajon el kellene e már mondanom Jimmy-nek a kis borsó létezését, de nem jutottam előrébb. Féltem a reakciójától. Inkább apára fókuszáltam, hisz a délután folyamán még vele is össze kell majd csapnom anya miatt, Jimmy-vel majd ráérek utána is foglalkozni. 




Drágáim!
Meghoztam az új fejezetet, remélem, megleptek engem egy-két kommenttel! A héten lesz még friss, úgyhogy nem maradtok fejezet nélkül! 
Várom a megjegyzéseket, szép napot mindenkinek!

Csóközön, Arielle